|
|
|
|
 |
Tabitha
2010-08-25 16:49:47
|
15282
|
Hát nem egyszerű...sajnos ebből kifolyólag védekezésképp megkeményedtem. Úgy tudtam elvielni ezt a sorozatos veszteséget hogy netes játékfüggö lettem. Összes szabadidőm ott töltöttem, csak azokkal az emberekkel kommunikáltam akik ott játszottak. Nem kérdeztek semmi olyasmit ami emlékeztetett volna a fájdalmakra. Beleéltem magam ebbe a müvilágba, és eltünt a realitás, viszont a fájdalom is. 2 évig nyomtam. Csak a végére annyira megkeményedtem hogy pl egyszer nyaggatott párom hogy menjünk el valahová nem bírja már nézni amit csinálok. Visszafelé autóval elütött egy biciklist, és nekem annyi volt az elsö reakciom hogy lol meg hoppá, meg bakker mekkorát repült...utána elfolytottam a röhögést. Amikor kezdett leesni mi történt akkor sem csak azt éreztem hogy uristen szegény párom ha ez most 'kimurdált' bakker mi lesz a párommal. Szal semmi empátia a biciklis iránt. Nem lett semmi baja szerencsére csak horzsolása, és a bicaj sérült meg. Ekkor kicsit megijedtem magamtól, de szerencsére ahogy abbahagytam a játékot, ez a közöny az igazi emberek iránt elmult. |
|
A hozzászólás:
 |
Purcsimanó
2010-08-25 16:27:34
|
15280
|
Egyet kell értenem Piglet81-el.Nyilván ezzel a tudattal másképp látja az ember a dolgokat!!!Anyósom mindig azt mondja nem éri meg veszekedni,hiszen nem tudjuk meddig élünk és ha beüt a krakk akkor csak bánjuk az összes rossz szavunkat,rossz gondolatunkat és tettünket.Az én pici fiam ha valami rosszat csinál apósom mindig azt mondja inkább rossz legyen mint az ágya szélén kelljen ülni,mert beteg.Persze ez nem azt jelenti,hogy mindent meg kell engedni,de van ami felett jó szemet hunyni. Nem lehetett könnyű az eddigi életed és ahogy látszik nem is könnyen folytatódik.Én azt látom,hogy mindenki a maga baját látja a legnagyobbnak.Viszont ha körülnézek látom,hogy az én gondom csekélység ilyesmivel szemben! Ha csak köhög a gyerekem parázok mi lehet ,most kiderült szívzöreje van ez is eléggé megviselt.Férjemet januárban vitte el a mentő infarktus gyanúval....azt hittem beleőrülök a tudatba,hogy elveszíthetem!Nem azért mert önző vagyok ,hanem azért mert annyira szeretem!Nekem ő a világ közepe és a gyerkőcöm.Nélkülük nincs élet nekem ezen a bolygón. Bár ha bele gondolok azóta változott meg a férjem is és azóta a jelszava Élj a mának!!!Talán az ő agyában is az van mi lesz ha holnap meghal és nem élt úgy ahogy szeretett volna. Neked nem lehet könnyű ezzel a tudattal élni!Minden elismerésem a tiéd!!!!
|
|
Előzmény:
 |
Tabitha
2010-08-25 12:01:05
|
15274
|
Hát baj az sajnos mindig van. Nem tudom olvastad-e az összes hszem, abban emlitettem hogy 2 párom már meghalt, nehezen de tüléltem, viszont nagy nyomot hagytak bennem. Ez a mostani párom is a rákkal küszködik, nem a legveszélyesebb fajta de már 3x mütütték mert mindig visszajön. Életem fele azzal telik mellette azon gondolkodom milesz ha öis meghal, hogyan tovább vagy akarom-e tovább egyáltalán. Tudod kezdek hinni abban hogy ez a karmám:P |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|