Sajnálom a mamádat is. Szegénykém!!! Az én nagymamám már otthonban volt,de onnan is sokat vitték kórházba,de ott elcseszték a cukrát, össze vissza irogattak neki mindenfélét egy hónapon belül. Meg sem várták míg a gyógyszer hatni kezd. Kérvényt kellett írnunk,hogy az eddig bevált gyógyszereket kaphassa,nem kell helyettessítő,úgy is mi fizetjük. Aztán a vége az lett,hogy inzulin kellett. Aztán egyszer megint rosszul lett(szélüts éle) de nem akarták a mentőt kihívni. Tudod mennyit harcoltam én a nővérekkel? sokszor úgy elküldtem őket a p*ba(de komolyan) anyu már a végén csitítgatott,hogy csak a nagyin állnak bosszút. Akkor a kaja is...mikor bekerült,még nagy adagok voltak,de hiába mondtuk,hogy cukros,direktbe nem kapott olyan étrendet. Aztán elkezdték megcsináltatni az épületet,de csak ímmel-ámmal,gondolták abból a pénzből,amit év végén visszaigényelhetnek,de az nem esett le nekik,hogy KHT-k nem igényelhetnek vissza áfát(akkor-most nem tudom hogy van) Tavaly júliusban műtöttek a fogammal,és a nagyit is akkor vitték végleg be a mentők. De már az agyának akkora része károsodott,hogy sem beszélni,sem enni nem tudott. Anyuék nem akarták megmondani,és nem akartak beengedni a kórházba,mondván a frissen műtött foggal ne menjek,mert elkaphatok valami fertőzést. Édes istenem,amikor megláttam csövekkel tele... Anyu elmondta,hogy vele még úgy sem kommunikált,ahogyan velem,amikor 3 napra rá,hogy bevitték,bementem. Kinyitotta a szemét,és megszorította a kezemet. Anyu teljesen ki volt. Aztán kikerült a kórházból,el egy elfekvő részlegre a 10. kerületbe. Jobbat sajnos nem találtunk. Akkor egy kicsit jobban lett,már cső sem kellett,hogy egyen. Aztán elmentem nyaralni,de mikor egy hét múlva jöttem haza,és a határról felhívtam a szüleimet,hogy mindjárt otthon leszek,apu mondta,hogy siessek,mert a nagyinak nem sok van hátra. Magas láza lett és nem ment le.Szombat reggel bementem hozzá,törölgettem a homlokát meg a mellkasát vizes ruhával,beszéltem hozzá,és megfogta a kezem(anyunak semmit nem csinált)Fogtam egy pár percig,de nem sokáig,mert az anyósom vitt el a kórházba,és nem akartam,hogy ő feljőjjön,és azt sem akartam,hogy sokáig várakozzon a kocsiba. Elköszöntem a nagyitól azzal,hogy holnap megyek. Reggel telefonált az apukám,hogy a nagymamám nincs többé.....Engem szeretett a legjobban kicsi korom óta a fenekem is kinyalta,én meg arra nem voltam képes,hogy még vele maradjak!!!!! Egy szemétláda vagyok,pedig ő csak rám számított. Azóta sem tudom ezt a képet kiverni a fejemből. Szegénykém,annyira szerettem őt,én is szinte vele nőttem fel...úgy hívtam: ajama |