|
|
 |
nemezis 2
2010-07-29 23:01:52
|
43
|
Lemaradt, ez :-)
Meg ez: konzervatorium.blog.hu/.../a_szingli_eletmod_karosabb_a_dohanyzasnal
www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-349286 |
|
A hozzászólás:
 |
nemezis 2
2010-07-29 22:58:58
|
42
|
Furcsa magyar sajátosság, hogy az értékek szintjén a társadalom nagyon gyermek- és családbarát, ugyanakkor a fiatalok mégsem házasodnak vagy igen későn házasodnak, s a házasságoknak is durván fele válásba torkollik, illetve sokkal kevesebb gyermek születik, mint amennyit szeretnének. Ebből a furcsa ellentmondásból indulunk most ki, s mivel orvos és pszichológus vagyok, arra helyezem a hangsúlyt, hogy mit jelent a gyermekkel való jó kapcsolat a szülők szempontjából, miközben az egészség, a lelki egészség és az emberkép jelentőségét is figyelembe vesszük. Ami pedig a családpolitikát illeti, igyekszem felvillantani egyet-mást a Három Királyfi/Királylány Intézetünk munkájából és a Népesedési Kerekasztal munkabizottságainak javaslataiból.
Pelenkázz: tovább élsz!
Kérdés: a nagyon másféle trend ellenére miért kellene megőriznünk a családot, a házasságot mint értéket? A választ pedig a világ vezető lapjaiban egyre sűrűbben publikált statisztikák támasztják alá, amelyeket olykor a teljes finn, illetve a teljes svéd népesség mintáján végeztek el. Konkréten például az International Journal of Epidemology folyóirat egyértelműen kimutatta, hogy a dohányzásnál sokkal károsítóbb tényezőnek bizonyul az egyedüllét (szingli létforma) és a gyermektelenség. Szükség van az ilyen markáns szembesülésekre, mert a társadalom makacsul ellenáll – fontosabbnak vélt érdekei mentén – az igazságnak. Márpedig ha a társadalom ma vallásosnak igazán nem is mondható, egyfajta egészségvallás nagyon is terjedőben van, s itt azzal kell szembenéznie, hogy egészsége, életminősége, túlélési esélyei forognak kockán.
A 30-64 éves korosztályba tartozó férfiak esetében vizsgálták, hogy a házasságban élő, illetve magányos férfiak milyen százalékban élik túl ezt a kritikus időszakot. Egyértelművé vált, hogy a házasság (együttélés) sokkal egészségesebb a társnélküliségnél. Férfiak esetében ez kiemelkedő volt: a társtalanok halálozási esélye 167 százalékkal nagyobb volt, mint a házas férfiaké, az együttélők is 49 százalékkal nagyobb arányban haltak meg 54 éves koruk előtt. A nők esetében a házasságban élőkhöz képest az együttélők 53 százalékkal, míg az egyedül élők 75 százalékkal nagyobb arányban haltak meg 64 éves koruk előtt. Ugyanez a vizsgálat a gyermekek számát is figyelembe vette, s az eredmény a többgyermekesek (két vagy több gyermekes szülők) hosszabb életét igazolta. A két vagy több gyermekes férfiak 30, a nők 50 százalékkal kisebb valószínűséggel halnak meg, mint gyermektelen kortársaik, tehát az idő előtti halálozás szempontjából sokkal jobbak a többgyermekesek életkilátásai. Egy másik, amerikai, hosszútávú követéses vizsgálat eredménye hasonlít ehhez: az elvált férfiak közül 2,4-szer többen halnak meg 69 éves koruk előtt, mint a házasok, a nők pedig kétszer annyian haltak meg idő előtt, ha elváltak 1941 és 2006 között, minden egyéb rizikótényezővel is számolva. (Itt kiderült az is, hogy az együttélésből házasságba kerülők hamarabb válnak, ill. hogy a gyermektelenek és a nem vallásos párok is sűrűbben válnak.) Mindebből kibontakozik a lényeg: bármekkorát változott is a társadalom, ezek a statisztikák igazak és igazoltak.
Saját követéses vizsgálatunk során 2002-ben 12 600 embert kérdeztünk ki, majd az ebbe beleegyező ötezret 2006-ban újra megkerestük, és azt vizsgáltuk, jelezte-e előre valami a családi életükben a 40-69 éves korban bekövetkező halálozást. Különös tekintettel a férfiakra, mert nálunk a 40-69 éves férfiak nagyon veszélyeztetett csoportnak számítanak. Arra kerestük tehát a választ: miért halnak meg a kelleténél korábban férfiak és nők? Azt találtuk, hogy azok a férfiak, akik 2002-ben egyedül éltek, négyszer nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a házasok, de a jó házasságban élők több mint 5,5-szörte (majdnem hatszorta) gyakrabban élték meg a 69. évüket. Erőteljesen mutatkozott meg a középkorú férfiak és az ő gyermekeikkel való kapcsolatuk életmeghosszabbító (vagy -csökkentő) hatása. A gyermekeikkel jó kapcsolatot építő apáknak négyszer akkora volt a 69 év feletti túlélési esélyük, mint azoknak a férfiaknak, akik nem ápoltak jó kapcsolatot gyermekükkel vagy nem volt gyermekük. Ez a szempont férfiak esetében erősebb védőfaktornak bizonyult még az anyákhoz képest is. Újságírókörökben született is egy frappáns mottó a „kispapákra” vonatkoztatva: Pelenkázz, tovább élsz! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|