Keresés

OFF-nak tekinted a topikban a legutóbbi felvetésemet?

Nyissak inkább egy "A germánság őstörténete" c. topikot?

Azért is kérdeztem rá, hogy melyik régészeti kultúra népét tekinted Skandinávia első germán telepeseinek?

Már csak azért, mert sokak szerint már a mezolitikus dániai és délnyugat-svédországi Ertebölle-kultúra népe is bizonyos értelemben ősgermán volt, bár a nyelvükről gyakorlatilag semmit sem tudunk...

Ha csak nem ők adták a germán alapnyelv nem indoeurópai szubsztrátumát, de ez is csak feltételezés...

Kedves Jamaika!

Az olyan fogalmakkal, hogy germán, finnugor meg hogy "Skandinávia első germán hódítói vagy telepesei" egy bizonyos időhorizonton túl kellő óvatossággal kell bánni.

Az az igazság ugyanis, hogy nem tudjuk, hogy az írott történelem előtti régészeti kultúrák népei milyen nyelven is beszéltek.

Sejtéseink persze lehetnek, valamelyest segít a genetika és a fizikai antropológia is, de 100 %-ra nem mehetünk.

Germán nyelv?

A római birodalomban még csak hadvezért jelentett...

Ez így pontatlan.

Mire gondolsz, amikor azt írod, hogy a germán nyelvűek 4 000 évvel ezelőtt hódították meg Skandináviát?

A Trichterbecherkulturra?

A german nyelvűek csak 4000 évvel ezelőtt hódították meg Skandináviát. A germán alapnyelv jelentős számú nem indoeurópai eredetű jövevény szót tartalmaz, amelyek a Skandinávia Észak Németország elfoglalásakor szubsztrátumba merült néptől származik. A nyelvészek szerint ezek a szavak nem urali-finnugor eredetűek. Kalevi Wiik ebben és néhány dologban téved. Ennek ellenére Kalevi Wiik könyve nagyon jó. Jól magyarázza a szubsztrátum és a szupersztrátum hatást a nyelvekre. Számos ponton nagyívű a felső paleolititig tartó felvetései a néhány kivétellel (Makkay János) meglepik a magyar őstörténeti kutatókhoz szokott érdeklődöket.

Még egyszer Kalevi Wiik könyvében leírtak vagy 20%-a hibás, de ettől függetlenül érdekes könyv. 

Kalevi Wiik, a nyelvkeletkezési elméletéről híressé vált finn nyelvész írja az Európa népeinek története c. könyvében, hogy a Skandináv-félszigeten a germán - finnugor, pontosabban fogalmazva a skandináv - lapp nyelvhatár még a késő középkorban is jóval délebbre húzódott, mint manapság, nagyjából a félsziget közepe táján.

Csak a 18-19. században tette lehetővé a mezőgazdasági technikák fejlődése, ill. a klíma enyhülése, hogy a skandináv parasztság a félsziget északi felét is benépesítse és a lappokat a perifériákra szorítsa.

Aféle lassú kiszorítósdi volt ez, amelyben a fejlettebb gazdálkodású népcsoport a fejletlenebbet a viszonylag értéktelen, a földművelés számára hasznosíthatatlan területekre szorította vissza.

Nem beszélhetünk ebben az esetben tehát népvándorlásról, hanem inkább lassú népesség- és nyelvcseréről, de a végeredménye tkp. ugyanaz.