|
|
 |
Itt Roger Tétel, vétel
 2010-06-19 20:12:56
|
5861
|
Érdekes amit leírtál, de szerintem hülyeség!
Csak józan ésszel végig gondolva logikátlan!
Nemde? |
|
|
|
jamaica2
2010-06-11 19:45:45
|
5854
|
| Érdekes amit irsz. Hogy tudod össze illeszteni az elmult 40 év régészeti felfedezéseivel a Volga Káma vidék késő bronzkori kultúráival. A legismertebb az anyanino kultúrával amelyek északról szorították vissza az iráni nyelvű népeket és fejlett fémműves/mezőgazdasági kultúrákat hoztak létre itt. A permiekhez (udmurtokhoz) és a volgai innségi népek elődeikhez kötik ezeket a régészeti kultrákat (mordvinok és marik). |
|
A hozzászólás:
 |
|
Pusztai Telivér
2010-06-10 20:10:07
|
5851
|
1. Mit tudunk a vándorlásokról?
Északkelet-Európában a történetileg feltárt korokban, az utóbbi 2000-2500 év során megszakítás nélkül zajlott egy migrációs tendencia.
A balti-szláv népek folyamatosan szorították észak-északkelet felé a finn-permi népeket, akik pedig maguk előtt tolták északnyugaton a sámikat (lappok), északkeleten pedig a szamojédeket. (Historical Maps of Finno-Ugric People, 400 AD: http://peacecountry0.tripod.com/400ad.htm 900 AD: http://peacecountry0.tripod.com/900ad.htm#oz 13th-14th centuries AD: http://peacecountry0.tripod.com/13-14ad.htm#oz 15th-16th centuries AD: http://peacecountry0.tripod.com/15-16ad.htm#oz )
Az északkelet felé szorított szamojédek nem finnugorok, hanem egy másik nyelvcsaládot képviselnek az uráli nyelveken belül, amely már legalább 6000 éve külön fejlődik a finnugortól. Az északnyugaton kiszorított sámik ma finnugor nyelvet beszélnek ugyan, de egyes feltételezések szerint ez csak nyelvcsere eredménye, és eredetileg más nyelvcsaládhoz tartoztak.(Aikio A. 2004, Aikio A., 2006)
A sámik északnyugton, illetve a szamojédek északkeleten tehát nem a szűkebb értelemben vett ősi finnugor népesség leszármazottai, hanem a finnugorok által északra szorított, és részben asszimilált őslakosságot képviselik.
Norman J. Pounds "Európa történeti földrajza" című munkájában található térképek szerint délen a szláv-finnugor nyelvhatár 1000 évvel ezelőtt még a mai Moszkva magasságában, nyugaton pedig valahol a mai lett-litván határ magasságában húzódott, korábban, Kr.e. 500 körül pedig még ennél is délebbre, valahol a mai Vilniust Kijevvel összekötő vonal volt a nyelvhatár a balti-szláv, illetve a finn-permi nyelvek közt.
A hagyományos biológiai antropológiának is egy alaptétele volt ennek megfelelően, hogy az Európai Oroszország lakosságának igen jelentős részét, talán többségét is, különösen annak északi felében a szlávok által nyelvileg asszimilált finnugorok leszármazottai teszik ki.
Ugyanakkor, ahogyan a szlávok tolták maguk előtt észak-északkelet felé a finn-permi népeket, úgy tolták maguk előtt, és úgy asszimilálták be maguk közé maguk a finn-permi népek a sámikat és a szamojéd nyenyeceket.
A finnek ősei a mai Finnország területére csak a Kr.u. első évszázadban keltek át a mai Észtországból, a mai Komi autonóm köztársaság területének nagy részét pedig 1000 évvel ezelőtt még nagyrészt szamojéd nyenyecek lakták.
2. Ez alapján hogyan kéne kinéznie a genetikai összetételnek:
Ennek megfelelően azt várhatjuk, hogy a szláv népesség körében rendkívüli gyakorisággal találunk finnugorokra jellemző géneket, míg a finnugor nyelvűnek megmaradt népcsoportok körében nem nagyon találunk szlávokra utaló nyomokat. Hiszen egy ilyen asszimilációs folyamat során gyakran jelentős betelepülés nélkül is megtörténik a nyelvi asszimiláció, az asszimilációt pedig csupán a legelzártabb töredékek kerülhetik el.
Ugyanakkor amennyire valószínűsíthető, hogy a szláv népesség körében jelentős súllyal vannak jelen a nyelvileg és kulturálisan asszimilált finn-permi népesség leszármazottai, úgy valószínűsíthető az is, hogy a mai finn-permi népek körében is nagy számban találjuk az általuk asszimilált sámik és nyenyecek leszármazottait.
Ha tehát valóban az N lett volna a finnugorok jellemző haplocsoportja, az R1a pedig a szlávoké, akkor az európai orosz népesség körében rendkívül gyakorinak kellene lennie az N haplocsoportnak, míg a megmaradt finnugor nyelvű töredékek körében rendkívül ritkának kellene lennie az R1a haplocsoportnak.
3. Hogyan néz az ki valójában?
Ehhez képest, a kelet-európai szláv népesség körében igen alacsony a mainstream által finnugor haplocsoportnak tartott N-haplocsoportok aránya. Ugyanakkor a finnek kivételével a kelet-európai finnugor népcsoportok körében (észtek, marik, komik) igen magas a mainstream által az indoeurópaiak, szlávok jellemzőjének tartott R1a haplocsoport aránya. Az észtek, komik és marik körében ennek aránya ugyanolyan súlyt képvisel mint az N haplocsoport.
Az észtek között az R1a1 haplocsoport 33.5%, N1c haplocsoport 30.6%
Marik: R1a1 47.7%, N1c+N1b 41.4%
Mordvinok: R1a1 26.5%, N1c+N1b 19.3%
Komik: R1a1 33%, N1c+N1b 38.1%
(Tambets et al. The Western and Eastern Roots of the Saami; AJHG, 2004)
Csupán két kivétel van, a finnek és az udmurtok. Az N haplocsoport gyakorisága csupán ebben a két etnikumban haladja meg az R-ét. Csakhogy – ahogy arról már szó volt – a finnek ősei csak viszonylag későn, 0-500 között elepedtek a mai Finnország területére Észtország és Karélia felől. Ezt alátámasztja az is, hogy az N haplocsoport finnek körében domináns alcsoportja csak Kr.u. 100-200 közt jött létre. A finn népesség tehát az egyik legfiatalabb, legkésőbb született a finnugor népcsoportok közt, így összetétele nem nyújthat támpontot az ősi finnugor népességre nézve. Így valójában az egyetlen kivételt az R-többség alól az udmurtok jelentik.
4. Ellentmondások
Ha feltesszük, hogy a mainstream felfogása a helyes, és valóban az N haplocsoport a finnugor nyelvek jellemzője, az R1a haplocsoport pedig északkelet-európában a balti-szláv népesség kizárólagos jellemzője, akkor a következő ellentmondásokba ütközünk:
-Miért nincs az északkelet-európai szláv népesség körében nagy súllyal jelen az N haplocsoport, a jelentős tömegben asszimilált finnugor népesség ellenére sem?
-Hogyan kerül magas arányban az R1a haplocsoport a nyelvileg nem asszimilált finnugor népesség körébe?
-Hogyan tudták ezek a csoportok az egyébként szláv asszimiláció által meghatározott környezetben annak ellenére is megőrizni nyelvüket, hogy körükben magas arányban van jelen az R1a haplocsoport?
Ha hiszünk a mainstream felfogásnak, miszerint északkelet-európában az R1a a szlávok és más indoeurópaiak, míg az N a finnugorok meghatározó haplocsoportja, ez a három kérdés megválaszolhatatlan rejtély, feloldhatatlan ellentmondás marad.
5. Megoldás.
Ha a jelenlegi finn-permi népek közt két haplocsoport azonos súllyal van jelen, akkor ebből nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy a két haplocsoport közül a régebbi, északabbi eredetű az asszimilált szamojéd nyenyec, illetve sámi őslakosság, szubsztrátum jellemző haplocsoportja, az újabb keletű, délebbi eredetű pedig a finn-permi nyelvhordozó, délről benyomuló finn-permi népesség meghatározó haplocsoportja.
A mai finn-permi népcsoportok közt (a finneket kivéve) nagyjából azonos súllyal van jelen az ősibb, északi eredetű N, és az újabb, délebbi eredetű R1a haplocsoport.
Ebből viszont logikusan az következne, hogy valójában az N haplocsoport nem a finn-permi népesség meghatározó haplocsoportja, hanem az általuk asszimilált sámi és nyenyec őslakosságé, míg a délről benyomuló finn-permi népesség meghatározó haplocsoportja ugyanakkor az R1a.
Csak így tudjuk megmagyarázni azt a máskülönben megmagyarázhatatlannak tűnő problémát is, hogy a finn-permi népesség tömegeinek asszimilálása ellenére a kelet-európai szláv népesség körében miért marginális az N haplocsoport súlya.
Ha a finn-permi népesség meghatározó haplocsoportja nem az N, hanem az R1a, akkor az választ ad erre a kérdésre. Hiszen ebben az esetben a szlávok által nyelvileg asszimilált finn-permi népesség genetikai nyomait is az R1a (vagy legalábbis annak néhány, eddig még el nem különített alcsoportja adja)
6.Konklúzió
Nagy valószínűséggel arra következtetetünk tehát, hogy a finnugor népesség jellemző haplocsoportja az R1a haplocsoport egy eddig konkrétabban még meg nem határozott alcsoportja volt. Az N haplocsoportok pedig nagy valószínűséggel a finnugorok által a sarkvidékre szorított és részben nyelvileg asszimilált pre-finnugor őslakosság, a sámik és a szamojédek jellemzői. Ez a hipotézis a honfoglaló kérdés magyarázatát is nagyban megkönnyíti, hiszen ha az ősi finnugor népességre nagy általánosságban is az R1a haolocsoport volt a jellemző, akkor nem csak hogy nem meglepő, de egyenesen logikusan várható is, hogy a honfoglalók jelentős része is az R1a haplocsoporthoz tartozott. Mivel a honfoglalók ősei nem jutottak el olyan messzire északra, mint más finnugor haplocsoportok, így az is logikus, hogy köztük a pre-finnugor népességre jellemző N haplocsoportok alacsonyabb arányban fordultak csak elő. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
