Keresés

Mint már korábban írtam, Anatóliában a 16. sz. közepétől kezdve aszályos időszakoik jöttek, a mezőgazdaság termelése csökkent, rendszeresen visszatérő  éhínségek voltak , még isztambulban is.

Meg kéne vizsgálni, hogy ez a tendencia mennyire érvényesült a Mediterránum nyugati részén, mennyiben érintette a spanyol és a dígó mezőgazdaságot.

Szerintem maga az éghajlat, a kis jégkorszak önmagában kevésbé befolyásolta, hogy melyik régió emelkedett fel és melyik süllyedt le politikai és gazdasági értelemben.

Itália egy rövid időre a Spanyol birodalom arany és főleg ezüst folyamának az élvezője lesz a Németalföldi szabadságharc alatt. Genova lesz a bank központja a spanyoloknak, és velük együtt buknak el (Genovában a távolsági kereskedelem is visszaszorul a bank-hitel szektor kiteljesedésével. A Portugál fűszerkereskedelem még szemben a hollandokkal nem tudja monopolizálni a fűszerkereskedelmet sem. Velence nagyjából a XVII század elejéig még labdába rug a levantei úton keresztűl is még a fűszerpiacban. A hollandok győzelme tesz be Velencének is. Itáliai szerzők a másoknak is azt ajánjlák, hogy a spanyol ezüstre kapcsolódjanak mint ők. A gazdasági növekedés népességrobbanással jár Itáliában a XVI század végén

A kis jégkorszak idején 1590 körül érkező heves esőzések tönkre teszik a búzatermés egy részét és Itália az éhinség szélére jure és klasszikus Malthusi helyzet alakul ki, de Itáliai államok tudnak Amsterdam és London segítségével a Spanyol-Angol/Németalföldi háború ellenére Baltikumból gabonát importálni. A tényleges visszaesés, pestisjárványokkal kombinálódva a XVII század elején történik a Spanyol Birodalom visszaesésével együtt (meg a 30-éves háború Németországban történt népesség fogyás miatt is Itália ipari cikk piacvesztést szenved).