|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Derek
2010-05-18 23:51:38
|
47
|
| En ugy tudom ez eredetileg egy O'Henry novella:-)) |
|
Előzmény:
 |
pasztorbirka
2010-05-18 23:48:19
|
45
|
Át tudná ezt a híres történetet írni valaki a mai magyar valóságra közbeszerzési pályázattal, alvállalkozókkal, körbetartozással, offshore lovagokkal, irreálisan magas közműdíjakkal, amik hozadéka kikerül a körforgásból?
Jár egy Nobel-díj érte.
Egy anekdota szerint a kitűnő lengyel közgazdász, M. Kalecki, aki Keynes vendége és
munkatársa volt a cambridge-i egyetemen, amikor hazalátogatott Lengyelországba, meghívást
kapott az ország katonatiszt-államfőjétől. A találkozón az elnök arra kérte Kaleckit,
magyarázza el neki a multiplikátort úgy, hogy ő is megértse. Kalecki magyarázatként a
következő történetet mesélte el:
Az amerikai hőskorban, egy vadnyugati kisvárosban egy utazó állított be a városka egyetlen kocsmájába és a kocsmárost arra kérte, hogy amíg ő tovább megy a még vadabb vadnyugatra, őrizze meg kis vagyonát, két százdolláros bankót. A kocsmáros betette a két bankjegyet a széfbe és az idegen elment.
Hónapokig semmi hír sem volt róla, és bár a kocsmáros alapjában becsületes ember volt, egyre elviselhetetlenebb volt számára a tudat, hogy széfjében kétszáz dollár (azokban az időkben óriási pénz!) hever tétlenül. Egyszer azután felülkerekedett benne az üzletember, kivette a pénzt a páncélszekrényből és hozzáfogott a kocsmája felújításához.
Felfogadott munkásai rendszeresen a szomszédos szatócsboltban vásároltak. Hamarosan a szatócsboltot is elkezdték átépíteni.
Jó két év múlva egyszer csak megjelent az idegen a kisvárosban, amire alig akart ráismerni. Nagy nehezen megtalálta a gyönyörűen felújított kocsmát és a kocsmárosnál a pénze után érdeklődött. A kocsmáros széles mosollyal nyitotta ki
a széfet és egy halom bankjegy tetejéről leemelve kettőt, azokat átnyújtotta az idegennek. Az idegen összecsavarta a bankjegyeket, belemártotta a gázlámpa lángjába és rágyújtott a szájában lógó szivarra. Miután néhány vendéget felmostak a padlóról, az idegen mosolyogva
így szólt a halottsápadtan remegő kocsmároshoz:
– Ne csodálkozzon uram! Ezek hamis bankók voltak, csak azért adtam oda önnek, hogy
mindenki láthassa, nincs nálam pénz, amikor útra kelek.
Az a folyamat, ahogyan a két hamis százdolláros felvirágoztatta a kisvárost, maga a
multiplikátor-hatás – fejezte be elbeszélését Kalecki.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|