A "derelye-ereje" bizony jó reklám volt, ha hatékony volt. Hiszen a reklám a hatékonyság által méretik meg, és nem szépség alapján. Olykor, gondolom te is tudod, nem éppen a szép és helyes kifejezés a kifejező ;)
amelyikből nem születhetik élet, amelyiknek nincs igazi közlő, kifejező, szabadító hatalma ... nemcsak a hazug, a kártékony, a gyűlöletből fakadó, vagy gyűlöletet szító szavakért kell majd számot adnunk, hanem minden fölösleges szóért is. Mert az ilyen is sokat ártott: útjába állt az igazi szónak, megnehezítette, esetleg éppen lehetetlenné tette annak kimondását.
Az idézet ebből a könyvből való:
Jelenits István: Betű és Lélek. Szent István Társulat, Budapest
Ez a hozzászólás még a topic januári és februári "terméséhez" kapcsolódik. Nem volt időm továbbolvasni (bocs ezért).
Mindenképpen szerettem volna, ha ti is elolvassátok ezt az idézetet.
Szerintem az egész reklámcirkusz erről szól, amit az idézet mond (habár szó szerint másra vonatkozik). Vannak igazak és vannak hamis reklámok. Minél több hamis van, azok annál inkább gyengítik az igazat.
Azt mondta, hogy ő is új kihivásokat keres, a Benetton pedig, bár nagyon meg volt elégedve Toscani-val, szintén váltani szeretne hirdetési koncepcióján.
Minden esetre sokat köszönhetnek neki, ő tette igazán ismertté a céget. Ha néha picit durva dolgok is kerültek fel a plakátokra, azért összességében tényleg elmondható, hogy egyrészt elég jól építette a márka-ismertséget, és emellett felhívta a figyelmet egy-két aktuális problémára is.
Látta valaki a "derelye ereje" reklámot. A Kreatívban azt írta a készítője, hogy ő sem büszke rá, de nagyon kevés idejük és pénzük volt rá. Ennek ellenére (vagy épp pont ezért) mindenki erről beszélt - persze főleg arról, hogy milyen rossz a reklám - és közben szépen csendben megduplázódott a derelye eladása. Persze minden hasonlat sántít, de azért itt is hasonló a dolog: sikerült felkelteni az emberek érdeklődését, kiemelkedni (ha minőségileg negatívan is) a többi reklám közül.
Távozik a Benettontól Olivier Toscani, a provokatív, megdöbbentő reklámjairól híres fotográfus. Toscani 18 éven át készítette a Benetton hirdetéseit, de a jövőben újabb kihívásoknak szeretne megfelelni, és több időt szentelne a Talk című magazinnak is, ahol kreatív igazgatóként dolgozik. A Benetton kommunikációs igazgatója, Mark Major elmondta: Toscani távozása nincs összefüggésben a cég legutóbbi, nagy visszhangot kiváltott hirdetéseivel, amelyben halálraítéltek szerepeltek Benetton ruhákban.
Kéremszépen.... nem tudná valaki +mondani, hogy itt fönn ez a banner mit is ábrázol?
A puska.index.hu címet hirdető banneren van 2 darab olyan gömbölyded valami.... és nemtom, mi lehet ez, de roppantul kíváncsi lennék rá.... mondhatnám: szita vagyok.... lécci valaki mongya má' meg....
Mindennel egyetértek, amit a reklámozók erkölcséről és felelősségéről írtál, igyekeztem eddig én is rámutatni erre. De arra is, hogy a tömegnek szóló reklám keretein belül nem igazán lehet mást tenni. A tömegbefolyásolásnak megvannak a sablonjai, és abból nem igazán tudnak a marketingesek kilépni. Talán nem is akarnak, mert a tömeg hozza a legtöbb pénzt. Más csatornákra is szükség lenne, vagy talán tanultabb szakemberekre is, nem huszonéves gyerekekre, akik könnyen és gyorsan akarnak meggazdagodni, miközben úgy gondolják, őket semmi felelősség terheli. A reklámozókat és a marketingeseket is felelősség terheli. És erről nem akarnak tudomást szerezni. Csak a profitról akarnak hallani. Nem jól van ez így. Szerinted merre van a megoldás? Mert Toscani is csak a rendszert szidta, de megoldást nem keresett.
Kissé nehézkes volt elolvasni mind Benneteket, de igyekeztem. :-)) Azért csak most, mert Toscani köynvére is csak most jutott idő. De így utólag is csatlakoznék ehhez a vitához, ha még tart.
Ami a könyvet illeti: szvsz Toscani szarul ír, ráadásul mozgalmár, amit utálok, de ezzel együtt több gondolata is figyelemreméltó, pl. a reklámok bárgyúsága és a TV-nézés kapcsán leírtak.
És bizony teljesen igaza van a felelősség és a kapitalizmus erkölcse kérdésében is. Nem is olyan régen még az írástudók felelősségéről folyt (csordogált) itt-ott vita, most valóban időszerű lenne a kommunikátorok felelősségéről és erkölcséről beszélni. Ha ugyanis ahhoz, hogy iskolában taníts, le kell diplomáznod -- mert nem mindegy, hogy mit és hogy tanítasz -- akkor egy reklámszövegírónak (grafikusnak, stb) ennél sokkalta keményebb feltételeknek kellene megfelelni, ők ugyanis szuperhatékony eszközökkel közvetítenek információt. A törvények messze nem elegendők arra, hogy e kérdést érdemben körüljárják. Ehhez valóban erkölcs kell.
Tavalyelőtt kérdeztem egy konferencián az önszabályzó reklám egyesület vagy miafene egy vezető hölgyét a gyermekeknek szóló reklámokról, és megpróbált lerázni azzal, hogy ők szigorúbbak magukkal szemben, mint a törvény. Arra, hogy lehet-e a leírtaknak megfelelő reklámot csinálni, már nem válaszolt.
Talán mindegy is: Toscani nagyon helyesen látja, hogy a "mindenáron eladni akarás" kérdése erkölcsi kérdés. Ráadásul a könyvét olvasva az a kellemetlen érzésem támadt, hogy az egész príma "kapitalista" hirdetési stílusból" leghamarabb a fogyasztók lelkében amúgy is ott lakó "hendikepes vagyok" érzés erősítése és a bárgyúság vert gyökeret Magyarországon.
Néha nem árt odafigyelni a mozgalmárokra, legyenek bármily antipatikusak is.
Az alábbi Magdikás idézet nagyszerűen minôsíti a kerrádiók műsorszerkesztését. Az ál-játékok vagy ha jobban tetszik, a "szponzoráltajándéknyerôkérdésmimaganôvagyférfi" típusú förmedvények tükrözik egynéhány felelôs szerkesztô értelmi színvonalát, pontosabban azt a lenézést, amivel ôk a társadalom felé fordulnak.
Szomorú. Ezzel kapcsolatos témájú topic is volt már, ahol Friderikusz és Fábry, a két "kultúraromboló" volt a vita középpontja.
Horusz, szerintem folytassuk a tömegemberes topicban.
Az ötleted nem rossz, sőt jó, bár nem tudom, lenne-e ennyi "rebellis", másként gondolkodó ember. Talán igazad van, és sokan vagyunk, csak nem tudunk egymásról. Én persze azt szeretném, ha minél többen lennénk, megbeszélnénk a problémákat és a megoldási lehetőségeket. Az alapproblémákat ezért szeretném felvázolni a könyvemben, hogy minél több ember gondolkodjon el a jelenlegi helyzetről, mert itt egyelőre csak ketten vagyunk...
A reklám és a kökemény realitás viszonyához szeretnék egy történettel hozzájárulni: kerrádió, betelefonálós müsor nyereményekkel, a háztartásbeli Konkolyné Magdikának elmondása szerint fél év kitartó tárcsázás után - valószínüleg mert ez idö alatt szert tett a megfelelö gyakorlatra -, az adott pillanatban megadott számra végre elsöként sikerül betelefonálnia Makkoshotykáról (azért gondoljunk csak bele, micsoda teljesítmény is ez: 06 1 ...), majdnem sír a meghatottságtól, egész nap ezt a rádiót hallgatja, szexuális laudáció a kedvenc müsorvezetönek, jön a kérdés megsegítve három lehetséges válasszal (Hány bolygó kering a Nap körül? 1.: kettö, 2.: kilenc, 3.: negyvenhét), erös rásegítéssel Magdikának harmadjára sikerül is eltalálnia a helyes választ, leírhatatlan, már-már transzcendens boldogság, megint majdnem sírni kezd
jön a megérdemelt nyereményosztás, felteszem, Magdika magában egy Esmeralda-VHS kazettának vagy két, Jimmy sátoraljaújhelyi koncertjére szóló jegynek örült volna leginkább, de nem, ennél sokkal többet nyert: az egyik budapesti Jeep-márkakereskedés ajándékát, miszerint is ha Magdika behozza a szervízükbe a Jeepjét, akkor ök azon ingyen elvégeznek egy általános szervízt
müsorvezetö: - Ugye megérte játszani, Magdika? Ugye örül a nyereménynek, Magdika?
Magdika: - ..., igen..., igen..., nagyon...
müsorvezetö: - Akkor hívjon máskor is, Magdika, viszonthallásra!
Szóval valami olyasmire gondoltam, hogy hasonló gondolkodású emberek összejönnek (a képlet szerint), megbeszélik a sérelmezett dolgokat, megpróbálnak többféle megoldáshoz vezetô utat egyeztetni (jelen esetben pl. minél több újságíró, médiás és hasonlók beszervezése a felvilágosult tanítók, pszichológusok és puccsista szülôk mellé), majd megpróbálják a megbeszélteket több szálon is a nyilvánosság elé tárni. Természetesen a stratégiájuk része lehet az is, hogy néhányan könyvet írnak...
:)))
Ôszintén szólva ennek számomra semmi hasonlósága nincs a néhai (de kényszerű!) tömeggyűlésekkel, pártkonferenciákkal, stb...
Azért nem megy ez olyan gyorsan, bármilyen eszközökkel is dolgozol, hiszen ötezer éve áll fenn a tömeg és hatalom képlete. Bár tömegembernek lenni szerintem Csipkerózsika-álom, ha az ember felismeri, hogy tömegember, és akar is változtatni, akar gondokodni, felelősséget vállalni, stb, De először valahogy fel kell ébreszteni, és ha én a könyv (film) egyszerű útnak tűnik. Igyekszem úgy dolgozni, hogy a tartalom tudományos, a megfogalmazás bulvárszintű legyen. Igy talán sokakhoz elérhet. Ha viszont tömeggyűléseket szervezek, én is "hatalommá" válok, akinek tömegbefolyásolási eszközöket kell bevetnie - holott én érzelmek helyett az észre szeretnék hatni.
Most óhatatlanul idekerült a Tömegember topic...
:-)))
Ha egy könyvet írsz, az nem rossz dolog, de meglehetôsen egyedi megoldás. Tény, hogy mindenképpen hozzájárulsz a változások elôidézéséhez, de gondolom belátod, hogy ez a többség számára nem alternatíva. Én pedig olyanokra várok. Mivel lehet valós változást elérni, amelyek a közeljövôben jelentkezhetnek? Ilyen szempontból némileg csalódást okoztál.
Persze elképzelhetô, hogy olyan jó könyvet írsz, ami felforgatja a világot :-)))))
Megírok egy könyvet, májusra-júniusra kész lesz, közben keresek kiadót. De a világot ez nem váltja meg, hiszen azt egy ember nem teheti meg, hívják Jézusnak, Hitlernek, Horusznak, bárkinek. Az ember leginkább csak saját magát "válthatja meg". Ezért nem kell rendezvényekre , tömeggyűlésekre járni, ahol valaki megmondja, miről van szó, és nem kell pénzt adni se nekem, se másoknak. De ebben a könyvben csak általános elvek vannak, amiket később lehet pontosítani, konkretizálni. Nem rajtam, hanem az embereken múlik, mit tesznek. De a "Nirvana-ba" sok út vezet, és azt szerintem mindenkinek magának kell megtalálnia. A felvilágosításban tudok némileg segíteni, de ahhoz, hogy bejöjjön végre a felvilágosodás kanti jelmondata, miszerint "Merj a saját értelmedre támaszkodni", elengedhetetlenül szükséges, hogy legyen saját értelmed, nem igaz?
Úgy értem, te mit teszel, és mit javasolsz nekem (meg mindenki másnak), hogy tegyek? Konkrét dolgokra vagyok kíváncsi, menj ide vagy oda, vegyélrészt rendezvényeken, adj pénzt, vagy hasonlók. Miben nyilvánul meg, és hogyan, az említett külsô segítség?
"miképp kívánsz aktívan az általad rossznak tartott viselkedésformák, a médiák visszaszorítása ellen fellépni (remélem, hogy nem csupán ezeken a topicokon keresztül)"
Igényt kell kelteni az emberekben, és mindenekelőtt helyesen kell nevelni és oktatni őket. De később részben számítok a médiára is, aki a tömeget szolgálja, hisz a tévét nem a "hatalom" nézi inkább, hanem a "tömeg". Igényt pedig felvilágosításon keresztül lehet kelteni. A felvilágosodás ugyanis nem jött be. Ezért először kell némi külső segítség is, hogy aztán az egyén lábra álljon, és merjen később a saját értelmére támaszkodni.
Valami szemtelenséget készültem válaszolni, de milyen jó, hogy itt nem muszáj azonnal reagálni...
Már a tömegemberes topicban sem sikerült megtudnom, tulajdonképpen mit is szeretnél. Mi lenne, ha egyszerűen elárulnád. Endi például leírt egy-két dolgot, viselkedési formát, amit ő jó megoldásnak tart.
Kíváncsivá tettél - már régen furdalja az oldalam - te miképp kívánsz aktívan az általad rossznak tartott viselkedésformák, a médiák visszaszorítása ellen fellépni (remélem, hogy nem csupán ezeken a topicokon keresztül).
Szerintem elég világosak vagyunk stotuval, és ugyanarról beszélünk, csak ő az én absztrakt megközelítésemet gyakorlati példákkal világítja meg. A "parazita" rétegekről való elmélkedés mellékvágány, ne menjünk el erre, de stotunak igaza van abban, hogy a reklám ezeket a folyamatokat felerősíti. Régebben igaz, hogy volt dzsentri, de az egy réteg volt, ma viszont ezt össztársadalmi szintre próbálják emelni, és elsősorban a fiatalokat próbálják meg beépíteni a rendszerbe. Ha sikerül, később már engedelmes birka lesz, nem lesz gond. Az érveinkkel szembeni szerintem részben öntudatlan ellenkezésed érthető, hisz a szakmában dolgozol, mégis próbáld megérteni, hogy a reklám tömeget céloz, tömegembert szocializál, butít, felelőtlenné tesz, miközben felesleges dolgokat (chips, fanta, hadd ne soroljam) ad el azon a címen, hogy ez számodra élvezet és boldoggá tesz. Az igazi kulcsszó itt az élvezet, a hedonizmus, a bulizás üzenete tényleg csak egy rétegnek szól, de az élvezet mindenkinek. Ez pedig illúzió, ami nem azonos a reális alapokon nyugvó vágyakkal, célokkal. A reklám azáltal nyújt illúziót, hogy az általa megjelenített világban minden csodás, mindenki boldog. A legtöbb reklám által kínált termék egyébként sokak számára elérhető, hisz az elérhető luxust hirdeti, vagyis azt üzeni, nem baj, ha szegény vagy, ezt a luxust megengedheted magadnak, és ezzel boldog leszel. A probléma a felelősség eltűnése mellett az, hogy a szemlélet egyre inkább a birtoklásra szorítkozik, és ha így folytatódik, eljön az idő, hogy meghalsz, és nincs lakásod, csak hifid, tévéd, videód, PC-d, ami néhány év múlva kimegy a divatból!!!!!!!! Belegondolni is borzalmas, hisz eltűnik az anyagi és szellemi függetlenség, ami a polgár sajátja. Tulajdon helyett: birtok, távlatok helyett: élj a mának. Egyre több a szegény, miközben a vagyon és a hatalom egyre kevesebb ember kezében koncentrálódik. A világnézet egyre egységesebb, a pluralizmus eltűnik, és ezzel együtt a demokrácia látszattá válik. A gazdasági hatalom nem akar senkit kiírtani, sőt, mindenkit "boldoggá" akar tenni. (Persze, csak látszatra.) Ez nagyon veszélyes: nincs gyülőlet, csak szeretet. Rabszolgát csinálnak belőled, és te örömmel, dalolva veszed a nyakadba az igát. Ez a helyzet az ókori Egyiptomra emlékeztet engem. Magasabb szinten, de ide jutunk - hacsak nem teszünk valamit. Én legalábbis szeretnék demokráciában élni - egy valódi demokráciában. Talán most már kezded érteni, hogy miről van szó. És ne feledd: a gazdasági hatalom a reklám és a média segítségével teremti ezt a helyzetet.
Még valami:
Ki a tömegember? Aki valamilyen autoritásnak önként alárendelődik, akit az autoritás érzelmek segítségével és az illúzió nyújtásával (a termék megvásárlásával vagy szolgáltatás igénybevételével boldog leszel; a mennyországba jutsz; ha rá szavazol, jólétet fog teremteni, stb.) számára kedvező módon befolyásolni tud. A tömegember - Riesman találó kifejezésével - (tartósan) kívülről irányított egyén, aki ennek a helyzetnek önként aláveti magát.
A munkám során túlnyomórészt 20-30 év közöttiekkel dolgozom együtt. Természetesen sokuknál tapasztalok olyan viselkedést, ami nekem ne szimpatikus, léhaság, nemtörôdömség, a sikerhajhászás különbözô nem igazán becsületes módozatai, stb... De a lényeg, hogy ôk szinte mindannyian célokkal rendelkeznek - ez az, ami talán a legfontosabb. Ez még a kellemetlen viselkedési ill. jellemhibákat is kiegyenlítheti. Ezért mondom, az ismeretségi körömben - ebben a korosztályban - nem ismerek olyan embert.
Való igaz, ha állításokat ütköztetünk, nem lehet mindkettônknek igaza. Vagy félreértjük egymást, vagy paradox helyzetet teremtünk - valami más utat kell keresni. Folytassuk, ha pl. valami statisztikával igazolni látszódik valamelyik állítás.
Másfelôl kérdés, mennyire toleráns a gondolkodásunk, kinek mennyi tűréshatára. Lehet, hogy számodra egy tömegember tökéletesen megjeleni valamelyik munkatársamban (vagy aká mindegyikben)
:)))
Ezért is jegyeztem meg még korábban (de a tömegemberes topicban nem csak én), hogy tisztázni kellene a fogalmakat, addig sokat fogunk még egymás mellett elbeszélni.
A reklámmal kapcsolatban viszont csak azt tudom mondani: szerintem is sok gyenge minôségű reklám jelenik meg, de sok negatív megitélése csupán szubjektiv alapon történik. A reklámiparban dolgozóknak mindent el kellene követniük a lehetô legjobb minôség eléréséért (melyik szakmában van ez máshogy?), viszont ahhoz, hogy a reklám valóban szakmai alaponkon működhessen, szintén nagyobb szemléleti változásra van szükség.
Pl. olyan társadalomra, emberekre lenne szükség, akik nem szorulnak rá arra, hogy véleményüket divathullámok alapján alkossák.
Mindannyian többesszámú énnel rendelkezünk, bizonyos dolgokban megalkuszunk, míg másokban megvetjük a sarkunkat. Még szerencse, hogy mindenki máshol húzza meg a határokat... látod, ebben a témában én inkább konzervatívan vélekszem, míg a tömegemberes topicban, pl. az iskolaügyben meg forradalomra vágyok.
Na, ezt abba is hagyom, lassan szinte csak OFF dolgokat írok.
Azt hiszem, egy kissé másra gondolunk. Amikor én az önző fiatalokról írok, nem velejéig gonosz és alattomos embereket értek alatta. Egyszerűen magától értetődővé vált, hogy fiatal felnőttek semmi olyat nem tesznek le az asztalra, amire azt lehetne mondani, hogy másvalakiért tették. Amíg mondjuk 35 éves korukban el nem vállalják az első gyereküket, lényegében saját maguk körül forog a világuk.
Másrészt, írod, hogy nincsenek ilyen ismerőseid, és ha egyáltalán léteznek, nem lehetnek túl nagy számban. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy szerintem egy adott probléma létezik, szerinted meg nem. Akkor viszont talán már nem is érdemes tovább vitatkoznunk, mert nincs miről.
Bocs, ha kifejezetten a fiatalabb felnôtt rétegre gondolsz, akkor aztán egyáltalán nem tudok egyetérteni veled. Nekem személyesen egyetlen ilyen ismerôsöm sincs, bár természetesen elfogadom, hogy vannak ilyen emberek. De ha vannak, akkor semmiképpen sem valamilyen ijesztôen nagy számban.
Másfelôl érdekes, hogy a dzsentri-korszakban vagyonukat elverô embereket nem tartod önzônek. Ez valamiféle nemes elnézése viselkedésüknek? Mitôl csupán önsorsrontó, aki egy korszak negatív viselkedési formájának bármyilyen okból is behódolva, csupán önös szórakozási formájával tönkre juttatja családját és rokonait?
Lehet, hogy a hippis hasonlat nem fedi le az aggodalmatokra okot ad réteget - de biztosan az extrém eseteket, akikre éppen ráillik az alant már taglalt szomorú jelleg.
Hogy a probléma társadalmi alapú, nem kétséges. Bár azzal nem értek egyet, hogy ma már a többség ilyen lenne - miért lenne ilyen?, az esetek többsége így is elgondolkoztató. Valóban ennyire torz látásmóddal rendelkeznének a mai fiatalok?
Engem ez mindig arra emlékeztet, hogy az éppen fiataltkort túllépô korosztály, valamint az idôsebbek is természetesen lekicsinylik az aktuális problémákat, elítélik a mindenkori fiatalokat: ezek a mai fiatalok, ez nem is zene, stb.
Ti - bár a társadalmunk valóban nagy problémákkal küszködik - éppen ezt teszitek. Nem ideális a helyzet tôlünk nyugatra, viszont keletre sem. De ezekre a problémákra nem egy réteg elítélése a megoldás, vagy annak kivesézése. A ti tömegembernek szóló tömegreklám problémátok - mely nyilván nem latagadható, viszont többféleképpen értelmezhetô - a társadalomban és századunkban gyökerezik. "Neues Spiel, neues Glück", vagyis minden kornak megvannak a maga gondjai. Igaz, szerintem egy olyan társadalom, ahol minden ember valamiféle tökéletes minta alapján éldegél, az igazság és az erkölcs uralkodik, ahol mindenki toleráns, mert nincs zavaró elem az életben - szóval szerintem az ilyen emberi társadalom nem lehetséges. Ez az én kiindulási alapom.
1. Egy dzsentri, aki eltékozolja a vagyonát, egyszerűen önsorsrontó. Akikről én írtam, azok pontosan tudják, hogy az anyagi biztonságuk soha nem fog veszélybe kerülni, mert az akár vállalkozó, akár alkalmazott szülők mindig is támogatni fogják őket, ha rászorulnak. Ezek az emberek önzők.
2. "24-26-28 éves kereső emberek" már rég nem a "kritikus-lázadó korban" járnak.
Vedd észre, én nem arról beszélek - mert az tényleg természetes -, hogy a tinédzser csak a mával törődik és lázad. Hanem arról, hogy ma már ezt nem növik ki, mint régebben, és csak a jövővel nem törődő, a saját érdekeit mindig mindenek fölé helyező felnőttek lesznek belőlük (iskolai végzettségtől függetlenül).
Ugyanis ma már ez a viselkedésforma nem fiatalkori hóbort-hebehurgyaság-lázadás-meggondolatlanság-felelőtlenség, hanem elfogadott, bevett, fiatal felnőtteknél is általános szemléletmód.
Nem azt irtam, hogy a reklám jó, és nem is ezt gondolom. Sokkal inkább elfogadom ill. felfogom a létjogosultságát.
De ezt a gúnyoros megjegyzéssorozatot kizárólag a reklám létének szükségességét megkérdôjelezô megjegyzésekre válaszul tettem, mivel azok még a vita tárgyát - lásd vitaindító - is nevetségessé teszik.
"Neki - még ha már dolgozik is - nem kell a jövővel törődnie, megtakarítania, gyűjtenie, a keresete is zsebpénz, amit ruhára, cipőre, szórakozásra költhet, a többi a szülei dolga-gondja, nem az övé."
Bocs, hogy nem reagáltam erre, most utólag megteszem. Családi körömben is van olyan fiatal, akire egy az egyben ráillik ez a jellemzés. Sajnos.
Sok ilyen van, nem kérdéses.
De ezzel a témával kapcsolatban két dolgot tartok fontosnak leszögezni:
1. ilyen réteg minden társadalmi formánkban helyet kapott, szintén családi emlékek alapján elmondhatom, hogy egyik ôsöm igazi magyar dzsentri volt, eltékozolta az örökölt vagyont, hasonszôrű barátaival elkótyavetyélték az addig megteremtett anyagi biztonságot. Pedig ôk még nem néztek tévét, hol voltak akkor az audiovizuális médiák, egyik alappillérjükkel, a reklámmal?
2. Mi nem fordulunk el ettôl a fiatal családtagtól, igyekszünk szeretettel fogadni (de nem szolgáljuk ki!), ha lehet, megpróbálunk perspektívákat teremteni számára - mindeddig javarészt sikertelenül. Éppen abban a kritikus-lázadó korban jár, ô is meg fog változni. Ma a néhai hippik pocakos cégvezetôk, a jampec szüleikkel, s punk vagy rockker fiaik családapa, családanya fiaikkal . Ebbôl a nemzedékbôl is más lesz, mint amik most, ez a világ rendje.
Látszólag igazad van abban, hogy kipécéztem egy könnyen kritizálható réteget (plazások) és "jó keményen megadtam nekik, meg a reklámnak".
Sajnos az a baj, hogy a kritizált szemlélet - bár ennél a rétegnél a leglátványosabb - egyre szélesebb körben eluralkodik. Egyáltalán nem reagáltál arra a megjegyzésre, hogy: "Neki - még ha már dolgozik is - nem kell a jövővel törődnie, megtakarítania, gyűjtenie, a keresete is zsebpénz, amit ruhára, cipőre, szórakozásra költhet, a többi a szülei dolga-gondja, nem az övé."
Ez már nem csak a plazásokról szólt, és nem is egy, a hippikhez, skinheadekhez, punkokhoz hasonlóan viszonylag szűkebb körről, hanem az ún. normális, átlagos többségről. Ha ma egy 24-26-28 éves kereső ember még a szüleivel lakik, az már nem mindig amiatt van, mint anno, hogy nem tudott egzisztenciát teremteni magának az állami vállalattól kapott szánalmas fizetéséből. Személyes ismeretségi körömben is vannak nem kevesen jól kereső fiatalok, akiknek ez egyszerűen kényelmes: főznek, mosnak rájuk, ha elverik a pénzüket, van kit pumpolni stb. Ugyanők minden további nélkül fizetnek be évente kéthetes külföldi nyaralásra, vesznek drága hifi-készüléket, vagy autót. Ezek alapvetően nem elkényeztett úrigyerekek, és éppen ez a megdöbbentő: ma már az átlag ilyen.
Azt kérded, miért baj, ha az ember bulizik, szórakozik, jól érzi magát (vagy gondolkodás nélkül megveszi, amit megkíván). Azért, mert úgy tűnik, ezzel párhuzamosan rohamosan csökken a bárki és bármi iránt érzett felelősség- és kötelességérzet. Ezt egyáltalán nem ok nélkül róják fel a fogyasztói társadalomnak. Annak pedig a reklám az egyik alappillére.
A reklám csupán tájékoztatás? Ha az lenne, nem volna semmi baj. Csakhogy a "modern" reklám bevallottan egyre inkább szemléletformáló. És a végtelenül sokféle szemlélet közül nem meglepő módon azt az egyet sulykolja, hogy a megvásárolt dolgok nyújtanak boldogságot. Ennek az égegyadta világon semmi köze a célközönség fajtájához: így szólnak a diplomáshoz és a "plazás"-hoz is.
Ha úgy reklámoznak egy mobil-díjcsomagot, hogy "nekem világéletemben a szabadság volt a legfontosabb"; vagy az összes, fiataloknak szóló rágógumi, cigaretta, vagy intim betét-reklámban vidáman szórakozó, elégedett, sikeres, "okos, erős és ügyes" fiatalok vannak, az tájékoztatás? Nem pedig azt sugallja, hogy a mindenki által elfogadott egyetemes értékek - boldogság, barátság, egészség - termékek vásárlásával elérhetőek? Sőt, azokkal érhetőek el?!
Téged nem bánt, hogy nem vagy király meg menő, éppen azért, mert vagy annyira értelmes, hogy rájöjj, nem ettől függ a boldogságod. Viszont nem mindenki jön erre rá, és sok embert (az általunk úgymond "lenézett", általad pedig "megértett" tömegembert) igenis bánt ez. Ezért pedig rengeteg pénzét, energiáját, idejét a boldogsághoz "szükséges" tárgyak megszerzésére fogja fordítani. Az pedig, hogy ezek a dolgok "szükségesek", az pontosan a reklám nagy átverése, és ezért hiába próbálnád másra hárítani a felelősséget (lásd a "csak így lehet megszólítani bizonyos embereket", meg "ha ez kell nekik, hát nincs mit tenni, ezt adjuk" jellegű képmutató, cinikus mellébeszéléseket).
Az a megjegyzésed pedig, hogy a reklám jó, mert eltartja az újságot és a tévét, egy társadalmi kérdésről szóló vitában - már megbocsáss, de - enyhén szólva színvonal alatti.
