válasz 4: nem tudod, hazugság volt az egész és mellébeszélsz, ez vagy te.
Tehát nem fúvódott fel a nemlétező téridő amely egy gondolati konstrukció és így azt gondolod, hogy az fúvódott fel amit modellezel vele vagyis a Világegyetem fúvódott fel a fénysebesség sok milliószorosával 10^-32 sec alatt.
Beláttad ezzel, hogy valójában nem a galaxisok közötti tér nyúl meg, hanem a galaxishalmazok simán normális ember módjára, egy nagy kezdősebességű robbanással távolodtak / távolodnak egymástól.
Bravó, egyszerre rombadöntötted a relativitáselméletet és a jelenlegi gyagyás kozmológiát.
Mit is mondhatnál erre mást mint amit mindigis szoktál felfuvalkodott nyomi.
Számoljunk csak: vegyük kb 10 milliárd fényév sugarúnak a felfuvalkodott Univerzumot. Fénysebességgel ehhez 10 milliárd év kellene. Ha csak 10^-32 sec áll rendelkezésre akkor az annyimint 17+32 = 49 nulla tehát = 3 x 10^49, így a fénysebességet 10 billió trilliószor trillió mértékben haladtad meg
ahol
17 a tízmillárd év szekundumokkal kifejezve (= 3 x 10^17 sec)
Amely mezők változásai a vákuumban véges sebességgel terjednek.
A véges sebesség azt jelenti, hogy a "szomszédos" pontokba eljutni csak véges idő alatt képes a változás.
Az egységes téridő bevezetésével azt mondjuk, hogy az idő is ugyanolyan dimenzió, mint a tér dimenziói. (Egylényegűek.)
Tehát nincs értelme az időt kitüntetni olyan szempontból, hogy egy térbeli mozgást az idő szerint rajzolunk fel. A grafikont meg is fordíthatjuk, és az időbeli változást a térkoordináta (vagy (trajektória mentén) megtett út) szerint is ábrázolhatnánk. És ha így teszünk, akkor azt is mondhatjuk, hogy a tér egy adott pontján a változáshoz idő kell.
A megfejtendő probléma persze az, hogy a terjedés "sebessége" miért véges.
(Általánosított sebességről az egységes téridő szerint beszélek, ahol az időkoordináta és a térkoordinálta a grafikonon felcserélhető. Tehát az általánosított sebesség gyűjtőfogalma tartalmazza az út/idő és az idő/távolság fogalmakat is.)
Te úgy gondolod, hogy kísérteties távolhatás érvényesül a töltések között?
A távolhatás a lökdösődés tovaterjedése a mezőben.
Vegyünk egy mozgó töltés. Az egyik megfigyelő áll, a másik pedig a töltéssel együtt mozog.
A mozgó megfigyelő azt tapasztalja, hogy a töltés körül csak elektrosztatikus mező van. Nuku mágnesesség.
(Most azzal ne foglalkozzunk, hogy a töltés körül hogyan jött létre az elektromos mező. Örök időtől fogva létezik, mint az örök tagadás fényhozója.)
Az álló megfigyelő viszont elektromos és mágneses mezőt is tapasztal, amit a mozgó töltés elsuhan mellette.
Ráadásul mindkettő változik időben - még mindig az álló megfigyelő szerint.
És most jön a lökdösődés...
Kezdetben vala az elektromos mező. Mivel a töltés mozog (az álló megfigyelő szerint), ezért a tér tetszőleges pontjában az elektromos térerősség időben változik. Ha változik a térerősség, akkor mágneses mező indukálódik.
(Előrevetítem a kérdést: azonnal, vagy késleltetve?)
Könnyen belátható, hogy a kiválasztott pontban az elektromos térerősség nem egyenletesen változik, tehát az indukálódott mágneses mező is változni fog időben. Viszont ha a mágneses mező változik, az meg elektromos mezőt hoz létre (de már ellentétes előjellel). És a gondolatmenetet folytathatjuk a végtelenségig.
∆E → ∆B → ∆E → ∆B → ∆E → ∆B → ...
Az elektromos mező változása (változó) mágneses mezőt hoz létre. A mágneses mező változása pedig elektromos mezőt hoz létre. Méghozzá olyan irányút, amely a gondolatsor elején lévő "eredeti" változás mértékét csökkenteni igyekszik. Ehun la valamiféle lökdösődés. (Az iskolában viszont nem szokták ezt az ördögi gondolatmenetet végigvinni.)
Felmerül a kérdés, hogy ez a logikai láncolat egyszerre történik a tér egy adott/tetszőleges pontján, vagy pedig bizonyos késleltetéssel? Azonnal reagál az elektromágneses mező a benne keletkező változásokra, vagy pedig késleltetéssel?
Gondolataid figyelemreméltóak, szerintem is butaság nagy bummokkal fantáziálgatni.
Énszerintem egyszerű a világ, gócok keletkeznek a korábban összesűrűsödöttekből szétszéledő anyagból, ezek ugyancsak széjjelszelelnek, majd ismét összeállnak pár milliárd évre. (Napszél, csillaghalmaz szél, galaktikaszél, a szelekből új gócok, új halmazok lesznek.)
Mondd, te is valami olyan zakkant próféta vagy, mint iszugyi?
A közelébe sem jár. Iszugyi legalább egy elméletet gyártott, amivel akár számolni is lehet. (Igaz, hogy hamis eredményeket ad és nem igazolható kísérletileg, de legalább értelmezhető.) Astrojannak egyszerűen csak elgurult a gyógyszere és a hagymázas látomásait adja elő minden értelem nélkül. Eleinte gyanakodtam, hogy csak egy troll ugratásáról van szó, de nem. Ennyit tud.
Tévedsz! A kozmológia olyan, mint Hamupipőke üvegcipője. Aki megtalálja a pontosan belepasszoló lábikót, azé a menyasszony és a nászéjszaka. Aki viszont beleerőlteti a lábát, nem jut el még a lánykérésig sem, nemhogy az esküvőig.:)
1393: Téridő az nem keletkezik. Abszolút egyetértek, sokat küzdöttem már ezért.
Vagy talán elképzelhető olyasmi pl., hogy "ma még nincs téridő, de holnap már lesz"?
Igen ez lehetséges, csak ez lehetséges. Csak úgy lehetséges, hogy definiáljuk és attól fogva gondolati síkon, mint fogalom létezik a fejünkben. A természetben nincs olyan, hogy téridő, ott nem keletkezik, nem keletkezett, soha nem is volt és soha nem is lesz. Emiatt nem tágulhat és nem is fúvódhatott fel. Nincs neki szerkezete, szövete és nincs neki metrikája.
Ergo, kamu az egész kozmológia. Egész jól haladunk.
Bizonyára elkerülte figyelmedet a 1393 (is). Beláthatod, hogy a "hogyan fúvódott fel a téridő?" egy rossz kérdés. A téridő-szemléletben a téridő maga nem változik. Nincs másik időtengely, amely mentén változhatna. Ettől még leírható téridővel egy felfúvódó univerzum.
Úgy, hogy tévedsz. Úgy, hogy a gravitonsugárzás a természet alapeleme, építőköve, az elektromos töltésekkel együtt az egyetlen létező és mozgató.
Ja, hogy ezt fel nem foghatod? Így jártál.
A bolygókat egyébként nem kell mozgatni, mennek maguktól, lendületben vannak. Csillag sem kell hozzá, ha csillagrombolóval (tételezzük fel) megsemmisíted a csillagot akkor is megy magától egyenesen tovább.
Ritka értetlen ember vagy. Csúnyán kicseszett veled a sors, mert érdekel téged a tudomány, de képtelen vagy megérteni még viszonylag egyszerű dolgokat is.
A te gravitonsugárzásod is egy gondolati konstrukció. Aminek a gradiense szintén egy gondolati konstrukció. Ugyan nem következetesek, és nem precízen kidolgozottak, mint a fizikusok elméletei. Csak olyasmik, amikre a te képességeidből futja. De ezek is csak a fejedben keletkezett gondolati konstrukciók.
Az nem lehet, hogy a gravitációt azért nem tudjuk leírni teljességgel mert az valahogy a multiuniverzumok között is átmenő erő?
A mondat első feléhez:
A gravitációt a méréshatáron belüli pontossággal jól írja le az altrel. Pedig a mérési lehetőségek elég sokat fejlődtek az elmélet megalkotása óta eltelt több mint 100 évben. Az ezt meghaladó esetleges új elmélet megalkotásának ez az egyik nehézsége: nincs olyan ismert hiba, amely mutatná, milyen irányban érdemes próbálkozni, nincs ami vezesse az intuíciót.
A második feléhez:
Amiről semmit se lehet tudni, arról bármit lehet mondani meg az ellenkezőjét is. Csak nincs túl sok értelme. Olyan kérdésekkel érdemes foglalkozni, amiknek esélye van ellenőrzésre, legyen az belső logikai ellenőrzés vagy megfigyelés, kísérlet, bármi. Ha semmi ilyen nincs, esély sincs rá, akkor az eléggé értelmetlennek tűnik.
A "mértékinvariancia" egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne lenne mérhető.
Fogalmazzunk úgy, hogy van egy matematikai struktúra (például egy vektor), aminek valamelyik komponense szabadon választható. Amelyik szabadon választható, azt nem tudjuk méréssel meghatározni, mert az csak a képzeletünkben létezik. Szemlélteni úgy lehetne, mintha egy 3D alakzat árnyékát néznénk a falon - és mi csak az árnyék (vetület) tulajdonságait lennénk képesek mérni.
A kérdés az, hogy a paraméterekben gazdagabb objektum tényleg létezik, és mi élünk az árnyék világban, vagy pedig a világ alapvetően ilyen csonka?
Egy másik példa a komplex forgó vektorokat tartalmazó fazor ábra. Ha a voltmérőt a fali konnektorhoz csatlakoztatjuk, ott csak lüktető időfüggvényt mérhetünk. A komplex kiegészítést csak képzeletben tesszük hozzá, hogy a számolás egyszerűbb legyen (szögfüggvények helyett Euler-formulával).
Nem kell egyszerűnek lennie, a végkifejlet egy robbanás, amely kb egységtömegű. Ez van az SN Ia -nál és hasonlóan méretlimitáltak lehetnek az Univerzumok is.
1409: azon agyalhatnál inkább hogyan fúvódik fel egy axiomatikus gondolati konstrukció.
Az a gond veled, hogy képtelen vagy ellentmondások felismerésére, és elismerésére. Egy mesevilághoz ragaszkodsz görcsösen, mint a vallási megszállott paranoiások.
"De megvan. Úgy hívják nyomó gravitáció. És látod ez tényleg működik. Csak igyekszel lehazudni az égről."
Nem jó, mert ellentmondásokra vezet, prognózisokra alkalmatlan - szemben Einstein számos megfigyeléssel igazolt - bevált elméletével.
Az a gond veled, hogy képtelen vagy ellentmondások felismerésére, és elismerésére. Egy mesevilághoz ragaszkodsz görcsösen, mint a vallási megszállott paranoiások.
