Az abszolút NULLA fok elérhetetlen, mert nem létezik!
Ha létezne, nem lenne anyag! Mert! Felsorolok néhány alapfogalmat és néhány leszármaztatott fogalmat, ami (kizárólag) az anyag jellemzői (számunkra).
Ha bármelyik ezen felsorolt fogalmak értéke NULLA lenne (azaz nem létezne, ami nem lehetséges), akkor (ott) nem lenne anyag, azaz nem létezne a világegyetem sem.
Néhány ezek közül: Gravitáció, tér, dimenzió, rezgés, hőmérséklet, sugárzás, energia, térerő(mágneses, elektromos), sebesség, gyorsulás, tehetetlenség, erő, mozgás, teljesítmény, munka stb.
Egyszerűen arról van szó, hogy minden mennyiség definíció modellfüggő.
Amit a newtoni fizika távolságnak nevez, az nem ugyanaz, mint a relativitáselmélet távolságnak nevezett dolog. Másképpen, más mérési protokollal van definiálva, és más alapvető feltevéseket teszünk ahhoz, hogy definiálni lehessen. Persze bizonyos feltevések mellett a kettő megfelelő módon kapcsolatba hozható (itt azt a jól bizonyított tényt használjuk fel, hogy a newtoni mechanika a specrel határesete, és hogy a specrel pontosabban érvényes a természeti folyamatokra, mint a newtoni mechanika).
A kinetikus elmélet nem érvényes minden rendszerre, amire hőmérsékletet akarunk definiálni. Hogyan alkalmazod gázokon kívül bármi másra?
A trükk az, hogy az egyes elméletekben definiált mennyiségeket összehangoljuk, mert a modellek érvényességi tartományai átfedhetnek. Ilyenkor aztán össze lehet hangolni a két modell által definiált mennyiségeket. Hogy ez pontosan hogyan történik, az attól függ, milyen viszonyban állnak egymással a modellek. Az, hogy két különböző mérési utasítással definiált fizikai mennyiség ugyanaz, már maga egy természettörvény (azaz valamilyen, a valóságot kellően pontosan leíró modellben érvényes összefüggés). Gondold csak meg, hogyan lehet távolságnak hívni a teljes skálát a fermi méretskálától (atommag) a megaparsecig (kozmológia). Hát úgy, hogy a különböző eljárások által különböző tartományban definiált távolság-1, távolság-2, ... mennyiségek között az átfedő tartományokban fizikai törvények alapján lehet kapcsolatot teremteni.
Így van ez a hőmérséklettel is. Ráadásul ott esetleg ugyanabban a tartományban több definíciót is használhatunk, mert egy adott célra az egyik, más célra a másik célravezető. A vizsgált jelenség részletes ismeretével persze az egyiket átkonvertálhatjuk a másikba.
Egyszerűen le kell szokni arról, hogy a fizikai mennyiségeket amolyan magánvaló létezőknek tekintsüknek, amik modelltől függetlenül vannak. Nézd meg a szabványügyi hivatal definícióit, mindegyik kellő pontossággal belőtt fizikai törvényeken alapul, és általában ilyenek segítségével adják meg a különféle definíciók (pl. efemerisz idő és atomóra-idő) közti konverziót is.
igen, de mihelyst jól definiált értelemben negatív abszolut hőmérséklet definiálható, akkor be kellene vezetni a negatív nyomást. Mert az abszolut 0 nyomás az a vákum, az alatt pedig negatív nyomás van. ( a kinetikus hőelmélet szerinti értelmezéskor )
Miért más a kinetikus hőelmélet T-je, és az entrópikus értelmezés szerinti. Nem kellene egy definíciót elfogadni ?
Azért a nK-es jelenlegi rekord elég jó közelítés. Persze csak "ránézésre" van ez nagyon közel, a sokkal "természetesebb" inverz-skálán nézve még mindig végtelen sokat lehetne hűteni... Én amúgy 2.73-ra emléxem:)
Nagyon sok jelenség mögött áll, hihetetlenül más jelenség,
mint amit most hiszünk!
Huhh. Relativitáselmélet ??? Gravitáció ???
Ezért kell mindig a "többi lehetőséget" korrektül kizárni, az alap
jelenség bizonyításán felül !
Nagyon jó. Bizonyítani nem tudsz semmit, csak alátámasztani. Logikailag kizárni ellentmondásos lehetőségeket úgylehet könnyebben járható út. Vagy legalábbis annak kellene lennie.
Nem "negatív nulla". Negatív abszolút hőmérséklet. Jól definiált értelemben. Olvasd csak el a beidézett linket.
Nem kell annyira fetisizálni a hőmérsékletet. Az is csak egy fizikai mennyiség: mérési utasításokkal/modell összefüggésekkel definiált, és feltételei vannak annak, hogy egyáltalán értelmes legyen róla beszélni.
A nemegyensulyi termodinamika, es altalaban a termodinamika szepen es illedelmesen viselkedik ezekben a rendszerekben, es mivel a termodinamikai rendszerek azok, akikre mukodik a termodinamika, innentol a hivatalos tudomanynak nem kell iktatni es pecsetjevel ellatni egyenkent a melegvizes bodonoket, es tarsait.
"Bár, ahogy elnézem lingarázda itt kicsit tévesztett, mert ez épp a reciproka az abszolút hőmérsékletnek. A dU=TdS-pdV+ΣμidNi összefüggésből látszik, hogy T=dU/dS, fix V és Ni mellett, vagyis a belső energiának az entrópia szerinti deriváltja."
Jogos, de mentségemre legyen mondva: sok szempontból a dS/dU=1/T természetesebb mennyiség. Csakhogy a reciproka jobban illeszkedik a korábbi leírásokhoz (Celsius, Fahrenheit stb. skálák).
Amúgy a fizikában, amint írtam, mindig minden mennyiségről igazából meg kell mondani, hogyan mérjük, vagy hogy hogyan származtatjuk már megadott mennyiségekből. A hőmérséklet sem más. Ebből a szempontból az abszolút nulla fok a statisztikus fizikai definíció következménye, léte nem valamiféle természettörvény. Egyszerűen ilyen a skálája annak a mennyiségnek, amit hőmérsékletként definiálunk. A termodinamika harmadik főtétele nem a zéruspont léte, hanem az, hogy ezen a hőmérsékleten a fajhő zérushoz tart, ami egy nemtriviális kijelentés az anyagi dinamikáról.
A fizikai mennyiségeket általában különböző tartományokban más és más definíció adjuk meg, és az átfedő tartományokban a különböző definíciókat a fizikai törvények kötik össze. Másképp mérünk egy pár milliKelvines skálán hőmérsékletet, mint a szobában, és megint nem higanyhőmérővel mérjük a Nap fotoszférájának hőmérsékletét, a magjáról nem is beszélve. És megint más az elvi (dS/dU) definíció. Ezeket a definíciókat a fizikai modellek összefüggései kötik össze. Vagyis pl. a hőmérsékleti skála, vagy akár a távolság mint fizikai mennyiség csak annyiban létezik és akkor pontossággal, amilyen pontosan tudjuk, hogy a definíciójuk alapjául szolgáló modellbeli összefüggések igazak a valóságra. Emiatt van az, hogy változnak a standardok (pl. a meridiánkör 40 milliomod része -> párizsi méterrúd -> atomi átmenet hullámhossza -> fény által megtett út a méter esetén), mert a fizikai előrehaladásával egyre pontosabb leírással rendelkezünk, és ezzel átdefiniáljuk a mennyiségeket, persze úgy, hogy a korábbi definíciókkal azok pontosságán belül egyezzen az új.
Hát, az abszolút nullában még nem hallottam róla, de nem is kell neki annyi:) A 4He-nak elég 2.17 K, a 3He-nak meg 2.6 mK. Kísérletileg 1937 óta ismerik (Kapica, Allen, Misener), az elméleti leírását pedig Landau csinálta meg először. Remélem, hogy erre jár majd egy expert, én nem vállalkozom arra, hogy közérthetően elmagyarázzam.
"Ez igaz is addig amig el nem éri a másik hőmérséletét.. "
Szerintem úgy gondolta, hogy a nagy (kezdeti) hőmérsékletkülönbség miatt nagyobb lesz az áramlási sebesség, és ez (a tehetetlensége miatt) fennmarad akkor is, amikor utoléri a másik edényben lévő víz hőmérskletét.
De az igazság inkább a hűtő jeges felülete, amit írtak.
