Megjegyzem, nekem van 2 ilyen korú gyerekem (meg egy harmadik is, de az más korban jár), de ezen a szinten már rég túl vannak. Általában 3-4 éves kor körül végleg elmúlik.
Crackpotokat csak nemi élet során (vagy esetleg újabban klónozással) lehet "gyártani", és általában nem igen lehet előre célul kitűzni, hogy a (remélhetőleg) élvezetes együttlét gyümölcse majdan felnőve, a nyomdokaidba lépve crackpot legyen :)
Figyusz, a crackpot az egy személy, aki crackpot elméleteket gyárt. Amiről te írsz, az legfeljebb crackpotism (crackpot által gyártott/vallott teória/hiedelem) lehetne.
Gyártottatok pár crackpotokat: foto hipotézist, specrelt, áltrelt, kvakelméletet stb. Most épp a húrokkal összefüggö crackpotokon vacakoltok.
Olyan aranyos, nem? :-) Iván Gábornál láttam ezt utoljára, hogy kiragadja a kulcsszónak vélt kifejezéseket mások hozzászólásából, megpróbálja a szövegkörnyezet alapján kitalálni a jelentésüket, és az alapján használja őket. Mindig egy öt-hat éves gyerek képe ötlik fel bennem, amikor ilyet olvasok.
"Q: What is MOND? A: MOND stands for MOdified Newtonian Dynamics. It is a modification of the usual Newtonian force law hypothesized in 1983 by Moti Milgrom of the Weizmann Institute as an alternative to Dark Matter."
Az én gravitodinamikám elemi gravitációs töltésekre alapul és szerkezetileg ugyanaz mint az elektrodinamika.
Amúgy azt biztosra veszem, hogy lesz még nagy meglepetés a kozmológiában: bár ezen crackpotokkal ellentétben nem azt értem, hogy a hot Big Bang elmélet kimúlik, hanem hogy érdekes meglepetések várnak még ránk abban a tekintetben, mi a természete a sötét anyagnak, sötét energiának, és milyen fizikai folyamat volt annak a bizonyos Big Bangnak az elindítója...
De attól, hogy egy elmélet újabb, még nem biztos, hogy jobb. Sőt. Így belülről nézve az "elhalálozott" elméletek/elméletkezdemények száma legalább egy 100-as faktorral nagyobb, mint a túlélőké, de ez is csak egy alsó becslés. Csak ezek többségéről a laikus általában nem hall. Ki ismeri a laikusok közül az összes standard modellen túli részecskefizikai szcenáriót, vagy akár csak egy kicsike részüket? Még a szakembernek is nehezére esik áttekinteni az egész dzsungelt.
Elméletgyártásban mi fizikusok nagyon is jók vagyunk. Bármire és annak az ellenkezőjére is tudunk modellt csinálni, és a no-go tételek megkerülése napi sportfeladat. Csak persze az a fránya Természet nagyon válogatós :)
Ha ez elmélet nem működik, akkor esélyei sincsenek.
Olyannyira, hogy már ilyen cikkeket írtak : "Le fin du MOND" (ha jól rémlik, franciából nem vagyok jó, de a szójátékot értem). És van benne valami. Csak az eredeti kitalálói nem tudják feladni.
Bár igaz, hogy a Serenic által idézett cikk végén egész korrekt módon leírják az ellenvetéseket... szóval ez az újságíró mégse volt annyira hajmeresztő.
Amire mégis jó ez az egész, az az, hogy ez is egy szcenárió. Lehet tanulni a problémáiból. Esetleg egyes felmerült ötletek mégis hasznosíthatók más keretben.
Csak ezeket a szenzációhajhász cikkeket tudnák néha visszafogni a kedves újságírók... amikben minden hasonló spekulációról úgy írnak, mintha megoldották volna az adott terület összes releváns kérdését :)
Ez a Moffat-féle elmélet nem igazán jól meghatározott. A kvantumosság csak blabla, valójában ők sem kvantálják meg a gravitációt. Ellenben van benne egy tetszőleges függvény, vagyis végtelen sok paramétere van, aminek a megválasztásával természetesen mindent meg lehet fittelni, pl. a galaxisok rotációs görbéjét is. Ráadásul ezenkívül szinte semmi mást se magyaráz, ami azért a standard CDM (cold dark matter" elmélettel összehasonlítva nagy hátrány, mert az nemcsak a rotációs görbéket magyarázza meg a sötét anyaggal, hanem a háttérsugárzás anizotrópiáinak spektrumát, ellenőrizhető modellt állít fel a struktúrák kialakulására (amit éppen mostanában kezdenek a megfigyelésekkel összevetni, egyelőre még sok az ismeretlen, de nincs ellentmondás az elmélettel). Valójában pedig ebben az elméletben is van sötét anyag, hiszen bevezetnek extra skalár és vektor mezőket, amik más anyaggal csak gravitációsan hatnak kölcsön. Csak éppen nem hívják sötét anyagnak, de a szómágia nem segít.
A MOND hasonló problémákkal küzd, de azt még a relativitáselmélettel sem igazán lehet összhangba hozni... Ha megpróbálják, pont egy ilyen skalár-vektor-tenzor elmélet adódik (Bekenstein, ha jól rémlik 2004 decemberében közölte).
Itt a szóban forgó cikk, ha valakinek kedve lenne kommentálni a publikum számára:
http://arxiv.org/abs/astro-ph/0506370
"We apply the modified acceleration law obtained from Einstein gravity coupled explaining galaxy rotation curves without exotic dark matter. Our sample of galaxies includes low surface brightness (LSB) and high surface brightness (HSB) galaxies, and an elliptical galaxy. In those cases where photometric data are available, a best fit via the single parameter (M/L)_{stars} to the luminosity of the gaseous (HI plus He) and luminous stellar disks is obtained. Additionally, a best fit to the rotation curves of galaxies is obtained in terms of a parametric mass distribution (independent of luminosity observations) -- a two parameter fit to the total galactic mass, (or mass-to-light ratio M/L), and a core radius associated with a model of the galaxy cores using a nonlinear least-squares fitting routine including estimated errors. The fits are compared to those obtained using Milgrom's phenomenological MOND model and to the predictions of the Newtonian-Kepler acceleration law."
4 nap alatt rendbejöttem, és nem is kellet fokhagyma (a feleségem kiutált volna az ágyból :)). Két éjszakai NeoCitran és annyi... (ez itt a reklám helye!)
Csak annyi, hogy éppen volt egy kicsi időm, és ahhoz már túl kimerült voltam, hogy komoly munkát csináljak. Mint kiderült, azért, mert lebetegedtem :( elkaptam valami jó kis vírust a gyerekeimtől.
Az a különbség, hogy a sötét energia nyomásával nem próbálják magyarázni a gravitációt.
Persze, hogy nem próbálják a többiek, nem is állítottam. Én próbálom magyarázni vele.
mikor a gravitáció magyaráztáról van szó, akkor azt mondod, az áramló dvag nyomja a tömegeket.
A DVAG maga egy tömeget nyom. Körös körül, a középpontja felé nyom. Ettől lesz nyomás egy planéta belsejében.
Ha két tömeg van, mondjuk egy planétát kettévágsz mint egy narancsot és a két felet eltávolítod egymástól 1 méterre, akkor az árnyékolt oldalról kölcsönösen kisebb erő hat a másik félre (ha összeér a két fél akkor is)
Az áramlást idézőjelbe szoktam tenni, mert ez az "áramlás" inkább egy gradienst jelent a tömegek közelében. Csak annyit jelent, hogy a Földön keresztülment sugárzás egy kicsit gyengült a felülről érkezőhöz képest. Tehát nem ez az "áramlás" nyomja a tömeget, hanem maga a DVAG sugárzás. Csak fentről nagyobb erővel, alulról egy kicsit kisebb erővel. Itt nagyon nagy erők pici különbségéről van szó.
Ha meg megkérdezik, hogy akkor oldalirányú mozgásnál miért nem fékez, akkor azt mondod, nem lép kölcsönhatásba az anyaggal...
Dehogynem lép kölcsönhatásba az anyaggal, csak jobbról is balról is egyformán. A különbség ha van mérhetetlenűl kicsi. Lehet Poincare azt gondolta ki, hogy mérni kellene a fékeződést, de rosszul gondolta ki. Ezért mondom, hogy kitalálta hogyan kellene viselkednie a DVAG -nak, és nem pedig megpróbálta leírni hogyan viselkedik.
Eleve elutasító a számítása a feltételezések miatt.
Azt kellett volna tennie: feltételezem, hogy van DVAG és tudom, hogy nem fékezi a Földet mérhetően.
Ehelyett azt tette: ha lenne DVAG akkor fékezné a Földet, mert mechanikusan úgy képzelem el a gravitont, hogy fékezze a Földet.
Sokkal nagyobb sebességek esetén, esetleg észlelni és mérni is lehet a fékeződést pl binary ciripelés.
