Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Persze milyen jól hangzana, hogy megvan a tizedik teljesítés is, de nincs meg. Egyik oka, hogy a 2022-es évben elígérkeztem a Balaton kerülésre kerékpárral. Utána derült ki, hogy bizony ez a Kinizsi Százassal van egy napon.
Szóval így eleve csak a 10. indulásom lehetett az idei túra.
Az első meg ugye Tokodi pincéknél a buszmegállóban véget ért számomra, felültem a buszra, kinézetem alapján jegyet sem kellett vennem.
Térjek vissza 2024-be.
Idén is a párommal készültünk együtt sétálgatni, andalogni, kocorászni az erdőben.
Péntek este Kecskéden szálltunk meg, hú, elcseszett egy szállás lett ennyi pénzért. Közös fürdő, külön ágy, ablak alatt az étterem légkondijának kültéri egysége berregett.
Szombat fél négy, indulás Tatára a vonathoz. Autó lerak a vasútnál, Feri bácsi mellé parkolok, aki Tatán rodeózott el mellettem autójával. Vonatra várva szendvics majszolgatása, majd utazás. Déli pu. sietés a metróhoz, de 8 percet várni kellett. Sejtettem, hogy így az 5:58-as Hév nélkülem ér révbe. Metrótól rohanás a Hévhez a Batthyányin, még éppen érinthettem volna a szerelvényt, ahogy elindult komótosan, röhögve. Van 20 percünk a következőig.
Döcögünk Békásmegyer felé, mikor ismerőst látok meg a megállóban, ott is száll fel Molnár Peti ultrafutó példaképem. Szia-szia megvolt, aztán már ott is vagyunk a gimnázium előtt a sorban. Előre szólítanak, szinte alig kell várni a szentélybe lépéshez. 3-as asztal, fejből meg a rajtszám, azért a papiruszra rátekintek, tényleg én vagyok.
Akárhogyan is nézzük, egy bontatlan PET-palack vizünk megmaradt. Meglátom Zséfár Lajost, ígértem is, hogy reggel lepacsizunk, így odamegyek hozzá. Márton Danival beszélget, az a megtiszteltetés ér, hogy Dani elfogadja a vizet, ha már nekünk nem kell.
Indulunk a rajtba, ott érdekes módon, mint a versenyen a középtávfutók, a rajtvonal előtt pár lépéssel várakozunk. Majd szólítanak (talán a 7:15-ös bandát), így megyünk pecsételni. 7:15-re kapunk 7:10-es pecsétidőt, eb ura fakó, indulunk. 50 métert teszünk meg, mikor összefutunk Rakk Gyulával, aki oly sokszor segített már a túratársaknak. Most is éppen a szabadidejében fényképezi túrázókat, nagy köszönet a képekért!
Folytatjuk az utat, elindulunk az emelkedőn.
Gyorsítok a történeten, 5, majd 10, majd 15 perc hátránnyal érkezünk az ismert ellenőrző pontokhoz a 13 órás menetidőhöz képest. Szóval nem az első 25 kilométeren dől el a végső idő.
15 kilométer környékén ismerős hátat látok, eszkimo(asciimo) a szokásos zöld pólójában. Szinte szerelmesen megszorítom a bal kezét, üdvözölve őt. Szerintem minden évben még egy órát gondolkodik az eset után, hogy ki köszönget így hátulról kocogva a kék kis hátizsákjával a hátán.
Idén nagyon nem találkoztam ismerőssel, igaz nem is száguldottam át a mezőnyön. Azért Beke Tomi barátom már messziről kiabál, észre vesz a mögöttem lévő sorban is. Beszélünk pár szót, utána útnak engedem, mert Anikó lemaradt a lejtmenetben (az nagyon nem megy neki 😄).
Még fél óráig morgolódom magamban, hogy elfelejtettem gratulálni neki a börzsönyi Körhöz.
Szerencsére 5-6 órával később alkalmam volt rá.
Végig Oczal túratársat keresem a tekintetemmel, de idén nem futunk össze.
Dorogon a temetőben vízvételezéskor kisebb tömeg alakul ki, így a várakozásban befut botokkal a kezében (melegséggel a szívében 😉) oszkar00 is. Feltartom annyira, hogy a végén együtt haladunk a Gete emelkedője felé. Megmutatja a bányász alagutat, alföldi születésűként ezeket nagyon értékelem. Hűsölünk 100 métert, majd az erdőben elválnak útjaink. Az emelkedő veszi ki az erőmet, első komoly kihívás számomra a pacemaker beültetésem óta. Jobban izzadok, ver a víz, több energia is fogy. Kevés a folyadék, így energiát sem tudok mivel bevinni. Getén pecsét, majd haladunk rögtön tovább. Lejtmenet lassan megy, Anikó óvatosan lépked, nem is baj.
Löszfalon megyünk fel, párom elcsodálkozik, hogy itt van, azt hitte majd Mogyi után jön.
Hegyes-kő kocogás, ez már a katlan. Tokodnál is bajszos bácsi (? Molnár bácsi) vízzel kínál. Évek óta látom, tényleg eddig nem álltam meg, de annyira jó volt újratölteni a kulacsot. Köszönet érte!
Ismét mászunk felfelé, egyszer csak megrogynak lábaim, elfogyott az energia. Felállok, megyek tovább, de pár percen belül ismét pihenő kell. Még mindig emelkedik. Most páros lábbal térdelek le, itt a vég. Páran segítőkészen kérdezgetnek, Anikó nyugtatja őket, ura a helyzetnek. Pár perc, mikor eszembe jut, hogy tettem el hydrogel energiazselét, így térdelve lenyomom. Fél perc, mehetünk óvatosan tovább. Mogyorósbánya, Gyula fényképez, ismét egy kézfogós képünk van itt. Nagy dolog a szerelem. Pecsételés után leülök a padoknál Máté mellé, akivel sokszor nyomtuk egy tempóban az előző években. Most Anikó megy a büféhez. Hoz szendvicset, egy alkoholmentes meggyes-citromos sört, jéghideg.
15 perc szünet, kaja, pia, pihi. Szemben gyanús, hogy qvic sporttárs, de hát annyira nem ismerem, hogy megszólítsam. Még 2016-ban írtam itt a fórumon: Valahol találkoznunk kellett, jó lenne visszaemlékezésből beazonosítani... az ilyen gyors palimadarakat, jó szemmel tartani:D
Mentünk tovább, vidáman, sétálgatva. Öreg-kő kemény volt, de most jobban voltam. Almát köszönjük szépen! Lefelé kocogás, aztán a bekötő útról balról két sporttárs, akivel eddig nem találkoztunk a nap folyamán. Kocognak egy darabig lelkesen előttünk, aztán a balra le a mezőn megadják magukat, többet nem is láttuk őket. Azt gondolom, a rövidebb úton jöttek. Minek felmászni az Öreg-kő pihenőhöz?
A forrás vize mindig jólesik Pélin, majd tovább a hosszú úton Bánya-hegyig. Alig találkozunk valakivel. Bánya-hegyen feltöltekezés, fejlámpa előkészítése, pici kaja, sótabletta. Innen már gyorsan indulni kell, mert nagyon remegek, fázok.
Elég sáros az út, de séta-kocogás megy Koldusig. Előtte lámpa felkapcsol, miután előttem nagyot esik Anikó egy kiálló fadarabban. Jól van, megyünk tovább. Itt pár túratársat utolérünk, megelőzünk. A sárgára fordulva meglepődöm, hogy mennyire tönkrement a sóderút. Emlékszem, mikor lekövezték az volt a bajom, szúrta a talpam. Most meg figyelmet igényel a pocsolyás, egyenetlen út. Dörög, villámlik elől, oldalt. A vihar szele is megcsap. Felvesszük a széldzsekit, sapkát. Persze sokáig nem bírom, mert ver a víz, izzadok, piszokul érzem magam.
Haladunk, de érezzük, itt megázás lesz. Hihetetlen módon szárazon megússzuk a templomromig.
Pecsételés után nyargalnánk lefelé, de annyi, de annyi fa van keresztben. Inkább óvatosan haladunk. Volt, hogy 38 perc alatt beértem innen, most lesz 80 perc is. A Kálvárián csöpörögni kezd, igyekszünk lefelé. A sziklákon elkap az eső, majd a szőlőhegyen szakad a nyakunkba igazán. A széldzseki nem esőkabát. Innen átveszem az irányítást, felveszek egy kocogó tempót (piszok szarul vagyok, nincs energia, de menni kell!) A célig futunk Anikóval, pecsételés, oklevél, majd szédelegve, de még Gyula készít egy célfotót rólunk. Aztán székbe rogyok. Végem van. Fázok is. Megkérem Anikót, hogy most azonnal induljunk vissza a vasúthoz az autóért, váltó ruháért.
Remegek, reszketek, ordítok. Befeszítem magam, hogy ne remegjek annyira, így megyünk a vasútra. Átöltözés, majd irány a gulyás! Kívánom. Eszem-eszem, de harmadánál már nincs erőm enni sem. Csak lehajtom a fejem az asztalra. Így sem jó, irány az autó, Anikó egyedül marad. Közben befutott Unicum is, de még köszönni is elfelejtek. Cserébe fb jelölést alkalmazok másnap. Bocs Unicum!
Szóval kivett belőlem sokat, de nem a Kinizsi volt nehéz, hanem én voltam harmatos gyenge. Mégis büszke vagyok arra, hogy nem 150-200-as pulzuson élek, hanem sportolok és mos is sikerült 104-es átlag pulzussal lehozni ezt a 9. menetet.
Kinizsi Százas - 100 km - 3155 m szinttel, sikeresen teljesítve 15 óra 52 perc alatt.
Immár a tizedik Kinizsi is sikeres lett, így egy kis statisztikával kezdem a beszámolócskát.
Eddigi Kinizsis időeredmények:
2007: 13:34
2008: 12:14
2009: 17:22
2010: 15:50
2011: 14:33
2013: 15:55
2014: 15:00
2016: 14:50
2019: 21:13
2024: 15:52
7:30-as indulást tűztem ki idén, és ebben az intervallumban is kaptam helyet a nevezéskor. Végül 7:33-kor indultunk Halmi Ritával, aki tavaly a borzasztó nagy vihar ellenére megcsinálta a Kazinczy 200-at is. Az eleje könnyen ment, hamar felértünk a Nagy-Kevélyre, ahol nem tudom miért, de folyamatosan ellenőrzőpontot kerestem. Hiába, már látszik hogy jó rég voltam utoljára Kinizsin. Leérvén a Kevély-nyeregbe, az igen sáros K-en óvatoskodunk lefele a Csobánkai-műút irányába. Rita mondja hogy a műútnál lehetséges az ellenőrzőpont, de a sok depós autón kívül nem leltünk semmit. Nosza gyorsan előkaptam itineremet, és láttam hogy a Kevély csak feltételes ellenőrzőpontként volt megjelölve. Azért megkérdeztem egy-két embert, és örömmel nyugtáztam hogy tényleg nem volt pont. Egy nagy hátizsákos, szandálban induló srác jön velünk, ha kocogásra váltunk ő is így tesz, de közben be sem nevezett, a vízvételi lehetőségekről érdeklődik, és folyamatosan mintha stresszben lenne. Kicsit zavaró a dolog, de elvagyunk a szituval, kíváncsiak vagyunk meddig bírja velünk. A Hosszú-hegyi tisztásra érve szerencsére egyáltalán nincs sor, pillanatok alatt tudunk pecsételni. Megállok kicsit enni-inni, Rita addig tovakocog, a következő kilométert igen tempósan kellett abszolválnom mire utolértem.
Közben minket is utolér Gyebnár Csaba, akit eddig nem ismertem, de ő engem igen, a beszámolók és a túrák alapján. Velünk marad, és amíg mi jókat dumcsizgatunk Ritával, addig ő nyugisan jön mögöttünk. Természetesen a Szántói-nyereg előtt mindenki marad a széles úton, mi viszont szabályosan bemegyünk a Z-ön, és üdvözlöm két útvonalkövető ismerősömet, Zolit és Lajost, na és a minket közben megelőző Hegedüs Csabit.
A nyereg előtt lehet venni hideg limonádét, élünk is a lehetőséggel, nagyon jól esik elhörpinteni. A szandálos koma itt is marad, mi angolosan távozunk Ritával és Csabával.
A Trézsi-kút előtt Rakk Gyula fotóz minket, majd a hűs forrásból megtöltöm flakonomat, és egy fejmosást is abszolválok, mert már igen meleg a hőfok, bár még erdőben vagyunk. Szép tempóval haladunk a Pilis szerpentinjein át a Pilis-nyeregig. Itt csak pecsételünk, majd pár szót váltok az itt utolért Rudival és Mónival, aztán irány tovább. A Kétágú-hegy után már jóval kevesebb emberrel találkozunk, futókat, és gyorsabb gyalogosokat előzgetünk. Kesztölc előtt a levendulásnál kitelepült egy önkéntes egyesület hogy finom szörpükből ingyen kínáljanak minket. Nagyon jól esett, köszönjük utólag is. Azt pedig külön hogy a faluba beérve egy helyi lakó kitelepített egy vizeshordót, hogy a szomjas vándorok újból erőt meríthessenek a serkentő nedűből. Élek is a lehetőséggel természetesen.
Kesztölcön átkocogunk, majd Rita után loholunk tempósan egészen Dorogig, ahol 36 km-hez kerek 5 óra alatt érkezünk eddig. Tyűha, ez igen jó tempó.
Sajnos Rita egészségügyi okok miatt ki kellett hogy álljon, de más gondja egyáltalán nem volt, ha nincs probléma, simán meg tudta volna csinálni, ahogy tavaly is.
Azért előtte betámadjuk a boltot, 13 óráig volt nyitva, nem sokon múlott hogy szerencsénk legyen. Rendesen feltankolunk, majd kiülünk a placcra, és jó 20 percen át csemegézünk, eszünk-iszunk. Rita odaadja a sapkáját, nagy köszönet érte, a Mátra 115-ön Kinizsi teljesítőként kerül majd vissza gazdájához :)
Könnyes búcsú, majd Csabával indulunk neki a Nagy-Getének. Mondtam neki hogy innentől a féket keményen be kell húzni, mert Mogyorósbányáig most jön a legnehezebb etap. Azért így is jó tempóval gyaloglunk föl a Getére, ahol pecsétet kapunk. Lefele óvatosan kocogunk, nehogy baleset legyen az igen meredek úton. Utolérjük Juliannát, aki kicsit jön velünk, és váltunk pár mondatot. A K+-re éve már a fülemen veszem a levegőt olyan meleg van. A Hegyes-kőig végig gyaloglunk, csak a teteje után váltunk át óvatos kocogásra. Leérvén a műútra már nagyon vártam Mogyorósbányát, de előtte meg kellett mászni a Tokodi pincék feletti Kősziklát.
Valamiért ez most nagyon nem esett jól, osztottam-szoroztam és rájöttem hogy Mogyorósbányán kell egy nagyobb pihi. Leérvén a faluba azonnal a közkút alá vetjük magunkat, majd megérkezünk az EP-re. Időt nem is néztem, lesz pár fontosabb dolgom úgy éreztem. Pecsételés után veszek egy jó hideg citromos sört, majd zoknicsere következik, mert az egyik már igen megadta magát. Előveszem a hazai szendvicset, azt is elnyamnyogom. Közben Somogyi Tibivel dumcsizgatok, aki szintén még itt tanyázott. Csabának nem látszott hogy gondja lenne. (jó, én is próbáltam így tenni) :) Itt is vagy jó 20 perc után megyünk tovább. Hú banyek, mint ha ólomból lenne a lábam. Kellett egy jó negyed óra mire azt éreztem hogy ismét bemelegedtem, és a közérzetem is jobb lett valamennyivel. Az Öreg-kőre fölfele egyszer csak megdörren az ég, és pillanatok alatt sötét lesz Mogyorósbánya, és a Gete környékén. Szerencse hogy időben távoztunk onnan, így az esőt is megúsztuk, mert más irányba ment végül. Fent a kőnél Mészáros János úr és csapata van a feltételes ellenőrzőpontnál. Pár szót váltunk, és alma is van náluk, a kalóriabevitel pedig fontos, főleg egy ilyen minimális ellátottságú túrán. Péliföldszentkeresztnél eldöntöttem hogy eszem majd a Bika-völgynél egy hot-dogot is, de amikor odaértünk és megláttam az árát, rögtön visszakoztam. Viszont azért vettem egy sportitalt, ami olyan szinten jéghideg volt hogy szó szerint a jégkocka is benne volt. Ez persze igen jól esett a nagy melegben, csak iszonyú lassan tudtam meginni, mert a hideg minden kortynál felment az agyvizembe, és igen erősen fájt. Nem baj, hadd menjen az idő, nincsen semmi terv, amúgy sem. Pusztamarótra érve már tényleg sokáig senki sincs a környéken, hébe-hóba érünk utol csak egy-két embert Bányahegyig, köztük jó ismerősömet Istvánt, akit Zsigáék várnak fent a ponton.
Bányahegyre érvén finom teát kapunk, majd vizet vételezünk a folytatáshoz. Csaba elképesztően fitt, ahhoz képest hogy még nem is olyan sok túra van a lábában nagyon durván nyomja. Ha kocogásra váltunk szó nélkül jön, sőt van amikor ő megy elől, én meg lihegek utána éppen.
A Vértestolnai műúthoz szinte végig kocogunk, nagyon kellemes és haladós a terep. Ott viszont megállít minket az ide ideiglenesen kitelepült Varga István és kislánya. Csak úgy kijöttek ide, hoztak otthonról hozott cseresznyét, almát, nápolyit, és vizet nekünk, vándoroknak. Iszonyú jól esett ez a gesztus, István hatalmas köszönet érte! Kereken 20:00 van, Csabával megpróbálunk elérni lámpa nélkül Koldusszállásra. Mondom neki hogy a következő etapon rengeteg pocsolya és sár lesz, attól függetlenül hogy semmi eső nem esett itt még. Ez így is van, nem győzzük kerülgetni a tócsákat, nagyon örülök hogy itt még lámpa nélkül tudunk haladni.
A tempót is magasabb hőfokra kapcsoljuk, és 20:53-kor megérkezünk Koldusszállásra, lámpa nélkül, juhúú. Számoltam arra hogy itt finom levest fogunk kortyolgatni, de mondták hogy még sajnos nincsen kész. Kicsit átcsapok negatívba, és akkor egy a fene megiszom az energiaitalomat. A lámpát elővesszük, de a széles úton immár a S- jelzésen egy darabig gond nélkül haladunk lámpa nélkül, ismerem jól az utat sok túráról. Viszont fura villódzásokra leszünk figyelmesek hátunk mögött, és amikor a hosszan emelkedő úton balra fordulunk, egyszer csak meglátjuk hogy Tatabánya felől folyamatosan villámlik, és a szélirány és felénk tart. Néznék egy időképet de nincs térerő. A lámpát beaktivizáljuk, a vihar pedig piszok gyorsan közeleg. Óriási szerencsénk volt, mert gyakorlatilag jobbra mellettünk alig 2 km-re elsüvített, hatalmas villámlásokkal. Szó szerint csak néhány cseppet kaptunk belőle, de mivel tudtam hogy mi is arról jöttünk amerre ment a vihar, ezért mélyen együtt éreztem a többi sporival akik mögöttünk jöttek valahol. Rémesen hosszú ez a S- jelzés mindig.. A hosszú egyenesben egy jó ideig gyaloglunk, aztán Csabát elkapja a gépszíj és elkezdünk futni. Ez már nekem is túl gyors, maradok a saját tempómnál, de azért a templomrom előtt kifutom a felfelét, így utolérem őt is, na meg jó pár futó sporit is. Nem tökölünk sokat, pecsét, aztán nyomás tovább. Néhány kidőlt fára kell fokozottan figyelni, na meg a Baji kálvária igen sziklás lefeléjén kell óvatoskodni. Végre leérünk Baj település szélére. Lefele kocogva Fiala Petit érjük utol, majd kicsit dumcsizunk. Leérvén a Baji műútra balról már megint vihar jön igen intenzíven.. Csabával próbálunk bele-belekocogni. Én is vérszemet kaptam, mert közben látom hogy 16 óra alatt is beérhetek. A vasút után mindössze 1,5 km lett volna a célig, amikor egyszer csak kiszakadt a felhőzsák, és nagy erejű manna öntöz meg minket odafentről. Most már tényleg erősen futunk, és még a cél előtt is megelőzünk 3 futót. Szétázva, de boldogan érkezünk meg 23:25-kor a célba. Megkapom 10x-es teljesítésre az extra pólót is. Csabának gratulálok, nem semmi teljesítményt rakott le, azt hiszem találkozunk még jópár 100-ason ha így halad.
Elvonulunk kajálni, végre igen gazdagon mérik a gulyást. Közben nagy robaj csapja meg a fülemet, gyorsan kinézek, és extrém módon ömlik az eső, hú de jó hogy ezt már pont megúsztuk. Az időközben beérkezett Lévai Viktor felajánlja hogy elvisz Pestig, így nem kell megvárnom az első vonatot. Mire kiérünk a verdához, az eső is elmúlik, csak átfázva igen remegek a kocsiig. Nagy köszönet Viktor a hazaútért, így már kicsivel hajnal 1 óra után otthon is voltam.
Így telt ez a tizedik Kinizsi, köszönöm hogy elolvastátok :)
Az időm most újra aránylag szintidőkihasználós lett, 22:52 ha minden igaz.
Annyira talán most nem "szedett szét" a Kinizsi, voltam már a táv második felén sokkal rosszabbul is, és a célba és viszonylag jó állapotban értem, már a szokotthoz képest :)
A fb-n írtam egy kicsit hosszabb beszámololót, talán írok majd egy még bővebbet kicsit később ide és/vagy a blogba is.
Jó volt sok kedves ismerőssel, topiktárssal találkozni, váltani pár szót, és az idő, talaj ugyan tényleg nehéz lett a végére (engem Pusztamarót előtt kapott el az eső), azért ki lehetett bírni, és bár itt-ott csúszkáltam rendesen (talán a közvetlenül aranylyuk előtti és utáni rész volt a legkritikusabb), egyszer sem estem el, csak párszor majdnem :)
Először is gratulálok mindenkinek akár teljesítette a távot szintidőn belül akár nem, nem mindennapi túra volt az biztos!
Gyula barátommal 6:25-re érkeztünk meg a rajtba ellenőrző lappal a kezünkben és 6:42-kor útnak is indultunk. Gyors fényképezkedés Rakk Gyula jóvoltából és már faltuk is a kilométereket. Gyorsan értünk a Kevély tetejére majd jó tempóban ereszkedtünk le a még nem széttaposott lejtőn. Hosszúhegyre is együtt érkeztünk, gyors pecsételés és szendvics után elváltak útjaink, kicsit megkocogtam a lankás lejtőt. Újabb fotózkodás Szántói-nyeregben és irány a Pilis. Kicsit demoralizáló volt számomra, hogy a szerpentin utolsó kanyarjánál leelőzött egy futó sporttárs akinek épp bemondta a hátizsákja a kört: 8:42-es ezret futott a Pilis emelkedőjén úgy, hogy folyton megállt az előzések miatt :-) szépen fogytak a kilométerek, mindig volt kihez szólni pár szót de nem voltunk túl sokan a pályán. 11:11-kor pecsét Pilis-nyeregben majd a szokásos pogácsa Cola kombó Ebolánál és már indultam is tovább. Ezen a ponton számolgatva kezdtem álmodozni egy éjfél körüli beérkezésről, amit a Nagy-Gete újra számoltatott velem :-) Dorog előtt elhúzott mellettem Márton Dani, váltottunk pár szót. Getére is igyekeztem felfelé de a pulzusom ebben nem volt partner így maradt a PK-al mászás tyúklépésben, így elengedtem az aznapi gulyáslevesezést. Hegyeskőről ereszkedve beszéltünk pár szót a mezítláb induló sporttárssal, remélem sikerült a teljesítése. Kősziklára érve összefutottam egy túratársnővel aki nem volt a helyzet magaslatán, próbáltam rajta segíteni és elkísértem Mogyorósbányáig ahonnan Oszkárral indultunk tovább Öreg-kő irányába majd feltöltöttük vízkészleteinket Szentkútnál. Innen ismét egyedül haladtam a következő pontig de bevallom magyon elfáradtam, olyannyira, hogy Pusztamaróton le kellett ülnöm 5 percre pihenni pedig sosem szoktam megállni Bánya-hegyig. Nagy nehezen eljött az EP és rendeztem soraimat, ettem-ittam pihentem és 20:00-kor üdén, frissen és kipihenve egy túratárssal karöltve neki lendültünk a befejezésnek. Vétestolnai műút után nem sokkal kezdett dörögni és villámlani keleti irányból, Pes-kő környékén kaptunk egy jelentéktelen esőt ami hamar elvonult nyugati irányba. 22:00-kor csekkoltam Kolduszsálláson ami azért lett emlékezetes, mert 99. érkező voltam és mindenki feszülten várta a 100. túrázót :-P A sárga emelkedőjén haladva először csak a szél fújt majd jött a mennydörgés, időképre tekintve száraz zivatar előrejezést olvastuk :-O ez olyannyira nem jött be, hogy Arany-lyuk felé fordulva esőkabátba öltöztünk és kiadós esőben volt részünk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Arany-lyukból kivezető emelkedőn előttünk még senki nem ment, nem volt széttaposva és az intenzív csapadék ellenére is lassan kezdett felázni, így dagonyázás és csúszkálás nélkül értünk fel a dózer útra ahol elszabadult a pokol, nem láttam ki a kapucnimon túl csak lefelé tudtam nézni. Érzésre 50mm lehullott fél óra alatt (ennyi biztosan állt a cipőmben :-) ) de sár nem hátráltatott a zúzott kővel felszórt úton. Szissziékhez érve elcsendesedett, már pecsételni is tudtak, lecsúszkáltunk a vízmosásig ahol nagyon óvatosan ereszkedtünk le, végül utolsó próbatételként még ácsorogtunk kicsit a piros sorompónál. Végül 1:11-kor 18:31 idővel érkeztem a célba ahol átvettem a 10. teljesítésért járó pólót.
Gratulálok minden indulónak, bármeddig is jutottak! Ez a 2024-es Kinizsi Százas nem viccelt.
Nekem idén is sikerült 20:45 alatt, ezzel 13-szoros teljesítő lettem.
Topicos társak közül az út elején találkoztam CSST-vel, a szerpentinen felfelé Asciimoval, a célban Oscarral, aki tőlem 2 székre ült az ebédlőben, de csak azután vettem észre, hogy elfogyasztottam a levest. Kellemes meglepetés volt az Öreg-kőnél üdvözölni Ze topictársat, aki ezúttal a rendezőség tagja volt. Sistergővel is mindig jó találkozni, mert az ember tudja, ha tőle megkapja a pecsétet, akkor már négykézláb is beér. :)
Előzetesen egy tavalyihoz hasonló 18:xx-es időt láttam reálisnak, de az eső ezt felülírta. Mogyorósbányát elértem 9:22 alatt megborulás, holtpont nélkül. Bányahegyig élveztem az utat, onnan jött a küzdelem az elemekkel. Nagy szerencsémre éppen a ponton ért az égszakadás, így a sátorból vártam meg míg elállt az eső. 50 perc kényszerszünet után folytattam az utat, ami Koldusig a sárdagasztásról szólt: ha akartam volna, se ment volna a tempós haladás. 3 km múlva, kb. a Tolnai műút felé vezető tisztáson egy újabb zápor ért el, ami elől a fák alá húzódtam be.
Koldusszállás - Arany lyuki elágazás között tudtam gyorsulni, az azután következő hullámvasutas rész volt számomra az idei K100 mélypontja. Két dolgot nem értek:
1. Hogyan jutottam át azon a szakaszon?
2. Hogy nem estem el egyszer sem a Bányahegy - Templomrom közötti 20 km-en a sárban?
A Templomrom után nagy izgalmak már nem történtek, szép csendben letudtam azt a 7 km-t.
Sokkal nehezebb volt idén - vagy csak én éltem meg ilyen nehéznek az eső/sár miatt? Jó pihenést, regenerálódást, gyógyulást kívánok mindenkinek!
Sistergővel sorbanállás közben, persze neki hivatalból volt jelenése.
És végre Vestmannal is, aki egy ismerősével indult.
Ez a találkozás aztán rendkívül építő jellegű lett az éjszakai szakaszt illetően. Tudunk mi a folyós,nagy sárban is 4,9-es átlagot dübörögni:)))
A futóknak ez semmiség, de mi odatettük magunkat szerintem.
Asciimo-val a célban tudtam pár szót váltani, utoljára pár éve, talán Bányahegy felé akadtunk össze. Nagyon örültem a találkozásnak:)
Egy dunaszerdahelyi, felvidéki túratárssal jöttem be az utolsó 3 km-en. 61 évesen, élete első százasán, és komolyabb túráján vett részt. Le a kalappal.
Még egy nüansz:
Sajnos most (idén)tűnt fel, de nagyon, mennyi hulladék végzi az út mellett.........
A bányahegyi épületet még én is csak most láttam először. A szokatlan fényártól komolyan azt hittem, hogy elb....tuk a jelzést:)))
Szép volt, küzdelem volt, és öröm. Elismerésem minden résztvevőnek.
Bányahegy felé közeledve, a ismeretlen fényárból valami komplexum kezdett kibontakozni.
Tavaly nem jutottam el idáig, így elég meglepő volt. Parkoló kocsik, "urbanizált" környezet. Szép-szép, de nekem jobban tetszett a természet. Ez is valami pályázati projekt eredménye?
Köszi, hogy jöttél/jöttetek. Hazafelé Pélin várta a seprűket Kovalik Bandi, mondtam neki, hogy többen örültek a pontunknak, mint amennyien meglepődtek, és hogy voltak páran, akik szerint jó lenne oda fixen pontot rakni. (Egyébként 1.2km a különbség, de aki "nagyban" kispistázik, az ennek több, mint a dupláját is simán "ki tudja optimalizálni" a távból úgy, hogy az összes fix és lehetséges pontot érinti. (Direkt nem adok tippeket...))
Ha tömegben érkeztél, akkor bocs, azért nem láttam :-( Gratulálok a teljesítéshez neked is, mind mindenkinek - remélem fog szerveződni valami oldschool topicos after party, mert bár a "régi szép idők"-höz képest alacsony errefelé az aktivitás, de azért ahogy látom, a "kemény mag" azért itt is jelen van :-)
Nem, hanem őriztem a meglepipontot :-P Sajnos vagy olyan tömegben érkeztek innen a topictársak, hogy nem vettem észre az ajándékkötözőt, vagy nem raktak ki ilyet, Vestmann kivételével :-)
A lista kattintással nagyítható.