Érdekes, engem az előző rendszerre emlékeztet. Na, mindegy. A diktatúrára.
Tudod, az "idő mindent begyógyít alapon" talán már szép lassan kezdünk belefásulni és felejteni. Mi mást is tehetnénk. De a kommunisták továbbra is szítják a haragot. Fondorlattal visszaerőltették magukat a nyakunkra és most eljátszák nekünk a szentet. Vannak akik be is dőlnek nekik.
Mert nekem nem csak az oroszok rémtettei jutnak eszembe a szoborról, hanem a hozzátartozó 40 évnyi diktatúra is.
Vagyis: rend lenne az országban, ha az egykori kommunisták megférnének a bőrükben, de így minden nap szembesülök a diktatúra lopodzásával.
Speciel engem nem irritál. Mert nem az előző rendszerre emlékeztet. Arra ott van a sok Lenin mellszobor, vagy Sztálin képei. És a többi.
De asszem a vita meddő, pont emiatt, h nem irritál. Így elfogadom azok véleményét, akiknek nem teccik, mert másra emlékezteti őket, DE akkor azok is fogadják el a véleményemet, akiknek nem teccik az emlékmű.
És pont ezért nem lesz soha egyetértés egy ilyen emlékművekkel kapcsolatban.
Sokan azért támogatják a kommunista emlékművet, mert ők azt tényleg felszabadításként élték meg.
És ezt annak emlékének tartják.
Az pedig, hogy valójában egyik kupac szarból léptünk be egy másikba, őket nem érdekli.
Engem az 56-os emlékművek irritálnak!
Helyezzék át őket a Holdra!
Ja, van egy kivétel is, attól mindig röhögőgörcsöt kapok: A Corvin köz elején van egy emléktábla, miszerint az 56-ös "hősök" "legyőzték" (ráadásul a világtörténelemben először) a Vörös hadsereget!
A szobor a lakosságot irritálja. Természetesen csak a lakosság azon részére igaz ez, akik emlékeznek -közvetve vagy közvetlenül- erre a nagy felszabadításra. Akik viszont nem tudnak semmit az akkori időkről, azok véleménye nem mérvadó. (Kb. olyasmi ez, mint minden tudás/ismeret nélkül az mszp-re szavazni.)
A másik oldal, -akiknek valamilyen személyes kötődése lenne a szoborhoz- gyakorlatilag Budapesten nem létezik. De az országban sem. Ergo: a szobrot oda kell áthelyezni, akiknek valamilyen kötődésük van hozzá: mondjuk Moszkvába.
Tisztában vagyok azzal, h az emberek másképpen élték meg a felszabadítást.
Lehet, h tévedek, de sokan a vh után történteket is belekeverik a felszabadítás tényének értelmezésébe, holott szvsz a két esemény annyiban szétválasztható, h a felszabadításkor elűzték az itt levő megszálló németeket és szimpatizánsaikat.
Hogy utána itt maradtak a nyakunkon, az már a "szovjet birodalom" kialakítása miatt történt. SAJNOS!
Eszembe jutott egy példa: vkinek az egyik rokona (XY) kiszolgált egy rendszert, majd meghalt és pár évvel később leönti egy egykori "áldozat" v annak a hozzátartozója a sírkövét.
XY rokona nem lenne felháborodva?
Nagyon helyes! Ha legkozelebb arrajarok, en is le fogom legalabb kopni azt az emlekmuvet.
En egyebkent letrehoznek minden nepnek egy duhongo-szoborparkot is. Oda helyeznem a kozteri szobrok gumi-masat. Ezeket aztan nyugodtan lehetne kopkodni, rugdosni, leonteni.
Ez így igaz, csak a hely megválasztása nem szerencsés. Nem Bp. belvárosának a közepén van a helye. Egyébként is éppen az a gond ezzel, -abból van a vita- hogy ugyanis nem egyformán élték meg az emberek a szovjet "felszabadítást". Ki így, ki úgy.
"sejtelmes, ködbe vesző tudattal létrehozott izé."
Szerintem egy emlékmű az vmiről emlékezik. És ezért PONTOSAN tudják/tudták a létrehozói és az emberek általában, h miért van.
Szerintem egy emlékmű az mindig emlékmű marad. Számomra a Szabadság téri ugyanolyan, mint a többi (ezért úgyis kapok), mert elesett katonákról emlékezik. Mint bárhol máshol a világon. Ezért nem érzem a differenciát sem, mert aki azért halt itt meg, mert ide küldték, h házról házra megszabadítsa a fővárost (is) a németektől meg a csatlósaiktól, az megérdemel egy emléket.
S egy emlékmű mindig azt sugallja számomra, h ne kövessünk el újra olyan borzalmakat, amelyek megtörténtek.
Igazad van. Akkor talán valahol Mátyásföldön egy erre kialakított Szovjet-temetőben, vagy a budatétényi yurassic-szoborparkban alkalmasabb helye lenne.
azt hittem,
13 év Kádár után kicsit nyitottabbá tesz a gondolkodásra. Nem.
Bugária nem támadta meg az oroszokat, mégis megszállták, hasonló a helyzet a csehekkkel, lengyelekkel, észtekkel, litvánokkal, lettekkel stb.
Megszállásunknak és a ránkerőltetett kommunista diktatúrának semmi köze ahhoz, hogy melyik oldalon álltunk a háborúban, egyzsreűen a szovjet imperialista politikáról van szó, emylet afganisztánnban próbáltak utóljára alkalmazni és melynek amerikai-cionista változatát most Irakban láthatod.
Amit írtam valóban erős definició volt, azaz hogy senki semmit nem tudott, mert igaz mondtak róla mindíg minden félét (én a távolabbi környéken, Kelenvölgyben laktam).
A lényeg az, hogy konkrétan nem tudtuk hogy idézett kert egy emlékmű csak am.katonáknak, vagy a szövetségeseknek is, vagy egy amerikai temető, vagy egyébb háborús emlékmű, mivel a kertfalba vesző amerikai zászlón és az acélkapun egy sason kívűl semmi azonosító jel nincs az objektumon, s valami építmény is csak a kert másik végében van, a lezárt kapun is áthatoló kiváncsi szemek elől sikeresen elrejtve.
Azaz nem hivalkodó monumentum a főváros legszebb terén, hírdetve a megbonthatatlant, hanem egy jól lezárt külvárosi grundon sejtelmes, ködbe vesző tudattal létrehozott izé. Érzed a differenciát?
Tudom, hogy nem egészen mindegy, de ezt pont te mondod, akivel ilyen otrombán elbántak. Hát nem mindegy...? Az ázsiai söpredéket az oroszok hozták a nyakunkra.
Vagy azokét, akiknek a családját megcsonkították, tönkretették, Kb. a fél országét. Az ilyeneknek mint te, köszönhetjük a még most is itt lihegő moszkovita rezsimet.
Arra nem is gondolok, mit jelenthet az a három pont a benyögésed végén.
