Εἰ δέ τινες τῶν κλάδων ἐξεκλάσθησαν, σὺ δὲ ἀγριέλαιος ὢν ἐνεκεντρίσθης ἐν αὐτοῖς καὶ συγκοινωνὸς τῆς ῥίζης τῆς πιότητος τῆς ἐλαίας ἐγένου, 17 Ha az ágak közül egyeseket kitörtek és téged vadolajfa létedre helyükbe oltottak, úgyhogy a szelíd olajfa bőzsírú gyökerének vele együtt részesévé lettél, 18 μὴ κατακαυχῶ τῶν κλάδων• εἰ δὲ κατακαυχᾶσαι, οὐ σὺ τὴν ῥίζαν βαστάζεις ἀλλὰ ἡ ῥίζα σέ. 18 ne dicsekedjél az ágak ellenében. Ha mégis dicsekednél, tudd meg : Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
κότι^νος , o( (also h( Theoc.5.32), A. wild olive-tree, Ar.Av.621 (anap.), Pl.943; τοὺς νικῶντας στεφανώσας κοτίνου στεφάνῳ (sc. at Olympia) ib.586, cf. AP9.357, Thphr.HP4.13.2; “τὰ ξύλα τὰ ἀπὸ τοῦ κ.” IG11(2).287 A22 (Delos, iii B. C., ): distd.from ἀγριελαία by Sch.Pl.Phdr.236b (in neut. κότινον , to/), but identified by Dsc.1.105. (In Ar.Pl.592 the v.l. κοτίνῳ στεφάνῳ may point to κοτινῷ dat. of Adj. κοτινοῦς.)
Anonymous. The Homeric Hymns and Homerica with an English Translation by Hugh G. Evelyn-White. Homeric Hymns. Cambridge, MA.,Harvard University Press; London, William Heinemann Ltd. 1914.
Ó, köszönöm. Én úgy emlékeztem, hogy Poszeidon sós vizet fakasztott egy sziklából, s mivel a tengerben amúgy is van sós víz, ezért volt hasznosabb Athéné ajándéka. Poszeidon nevét többféleképp is láttam már. Melyik a helyes? Posszeidon, Posszeidón, Poszeidon, Poszeidón.
''Thalészt csillagászként először i.e. 4. században említi Platón később Hérodotosz ír róla egy napfogyatkozással kapcsolatban - szerinte Thalész megjósolt egy napfogyatkozást (i.e. 585) - ez alapján sejtjük, mikor élhetett napfogyatkozás előrejelzéséhez: hosszú időre visszamenőleg (száz évek) kellenek feljegyzések korábban biztosan nem volt ilyen! De akkoriban: a mezopotámiaiak már foglalkoztak fogyatkozásokkal (i.e. 4-3 sz.) – lehet, hogy azt használta fel. Előtte a babilóniaiak: évre pontosan tudták megjósolni a napfogyatkozást Arisztotelész szerint Thalész bizniszelt: az olajsajtolókat előre lestopolta, mert tudta, hogy abban az évben az olajfák termése bőséges lesz; utána jó pénzért bérbe adta. de csak azért, hogy megmutassa, tudna ő sok pénzt keresni, ha akarna, de nem akar. ez sántít: nem lehet csillagászat alapján megjósolni az olajfák termését.''
''A mítosz szerint Poszeidón, a tengeristen, és Pallasz Athéné, a tudás istennője vetélkedtek, melyiküké legyen az Attika fölötti uralom. Zeusz úgy határozott, az kapja, aki a hasznosabb ajándékot teremti elő. Poszeidón a földre sújtott háromágú szigonyával, és egy pompás paripát ugrasztott elő. Pallasz Athéné ajándéka az olajfa volt - és ő nyerte a vetélkedőt. Attika és az ókori Athén erre hivatkozva Pallasz Athénét tekintette pártfogó istennőjének. Az olajfa megbecsülését jelzi Szolónnak, a Kr. e. 6. században Athént irányító államférfinak az a rendelete is, mely szerint az olajfa elpusztítója életével lakol. Hérodotosz a Kr. e.6. században Athént nevezi meg mint a görög olaj termelés központját. A görög játékok győzteseit az athéni Akropoliszon álló szent olajfáról vágott ágakból font koszorúval ékesítették. A hagyomány szerint ez volt Pallasz Athéné olajfája.''
I will tell why I have mentioned this. In that acropolis is a shrine of Erechtheus, called the “Earthborn,” and in the shrine are an olive tree and a pool of salt water. The story among the Athenians is that they were set there by Poseidon and Athena as tokens when they contended for the land. It happened that the olive tree was burnt by the barbarians with the rest of the sacred precinct, but on the day after its burning, when the Athenians ordered by the king to sacrifice went up to the sacred precinct, they saw a shoot of about a cubit's length sprung from the stump, and they reported this.
Herodotus, with an English translation by A. D. Godley. Cambridge. Harvard University Press. 1920.
Hát ideértek; rég tudták, hol e hely. S a hajójuk féltestével a szárazföldre szaladt ki egészen, úgy sietett, evezősei kézzel eként röpitették. Ők meg a jópadu bárkából kisiettek a partra, s görbe hajójukból legelőbb kiemelve Odüsszeuszt, úgy, ahogy ott szunnyadt, szép szőnyegeken, lepedőben, még álombaigázottan tették a fövenyre, és kiemelték kincseit is, miket adtak a büszke phaiákok, nagylelkü Athéné rendeletére. Mindezeket fölhalmozták az olajfa tövébe, távol az úttól, hogy valamely utas ember előbb, mint ébred Odüsszeusz, kárt ne tegyen még abban a kincsben;
Ha elindulsz a kikoto sarkabol, az apai haztol, hegynek fel, az ut vegen, jobbra az elagazasanal...
''Hát hogy a legragyogóbb csillag föltűnt, mely az éjből jő ködbőlszülető Hajnal hírével az égre, már közelébe került a szigetnek a tengeri bárka. Phorküsznak van amott kikötője, a tengeri vénnek, Ithaka községében, két meredekfalu szirtje nyúlik a vízbe előre, s az öblöt is ez veszi körbe, védi hatalmas habjaitól a goromba szeleknek kívülről: s odabent a hajóknak nincs kötelékre szükségük, ha elértek már kikötési helyükhöz. Hosszúkáslevelű vadolajfa van ott az öbölnek végében, s egy bájos barlang, árnyas ölével, Néiaszoknak hívott nimfák szent pihenője. Nagy vegyitővödrök vannak benn, kétfülü kancsók terméskőből, mikbe nekik hord mézet a sok méh. S hosszu szövőszékek kőből, ezeken meg a nimfák tengeri bíbor szép szövetet szőnek, csoda látni; s vannak örök források benne; bejárata kettő: egyiken, északról, szállhat le a földi halandó, másik, dél fele, isteneké, s ezen át sose járhat ember, mert ez az út a haláltalan égilakóké.''
A. pear-tree, Pirus communis, Od.7.115, 11.589, 24.234, Thphr.HP2.5.6.
II. pear, Od.7.120.--Written ochnê in Theoc. 1.134 (where acc. pl. ochna^s), 7.144, Nic.Th.513, Ruf.Ren.Ves.14.6, and this form is v.l. in Hom.:--Hsch. also has onchnia: apion.
''Láttam, Tantalosz is hogy szenved, míly nagy a kínja, egy tónak közepén: állát csapdosta a hullám, úgy állt, szomjuhozott, a vizet sose tudta elérni: mert valahányszor csak lehajolt az öreg, hogy igyék már, annyiszor elhúzódott tőle a víz; a sötét föld látszott lába alatt, szárazzá tette az isten. Közbe fölötte magas fák lengették a gyümölcsük, drágagyümölcsű gránátalmafa, körte meg alma, édes, jó füge és viruló-koronáju olajfák; és az öreg valahányszor fölnyúlt, hogy leszakítson egyet, a szél a sötét felhők fele csapta az ágat.''