Aláírom - svédek, norvégok tényleg elég szörnyünek tartják/hallják a dánt, saját tapasztalat szerint svédet sokkal könnyebb hallás után megérteni, mint a dánt (leírva nagyjából tökmindegy) Remélem ezzel nem nyilváníttatok danofóbnak :-))
Egy másik magyarulezbeli topikban az elmúlt napokban kellemetlen diskurzusba keveredtem, alapvetően saját hibámból, mert sajnos szeretek minősíteni és értékelni, minden rossz szándék nélkül, de mégis gyakran provokatív, meggondolatlan, sokakat sértő módon. Sokat gondolkodtam e dolgon, és bár továbbra is látom a különféle nyelvek esztétikai minősítésének bizonyos korlátozott létjogosultságát, ugyanakkor érzem, hogy annyira kényes terület ez, hogy ha valami esetleg igaz is, akkor is jobb azt nem kimondani, mert különféle okokból darázsfészekbe nyúlunk, ill. nagyobb sérelmeket, károkat okozunk, mint amennyire a kényes megállapítások érdekesek vagy szellemesek. Itt most nem akarok ismét vétkezni, ezért csak egy ártatlan kérdéssel fordulok Hozzátok, mint a skandináv nyelvek szakértőihez.
Egy, az 1970-es években Magyarországon megjelent Dánia útikönyv úgy jellemezte a dán nyelvet, hogy az "még a többi skandinávok szerint sem nyelv, hanem torokfájás". Ezt a mondatot Kis Ádám joggal minősíthetné rasszistának, ha nem kimondottan filodán (danofil?) alapon, szelíd mosollyal mondja valaki. Azt szeretném kérdezni, hogy ez a nézet honnan származhatik, milyen körben terjedt el, és van-e valamilyen fonetikai indokolhatósága. És persze arra is kíváncsi vagyok, hogy milyen szituációban, kontextusban tartjátok szalonképesnek ha egyáltalában az ilyen megnyilvánulásokat. További kérdés ennek kapcsán, hogy mennyit csökkent a nyelvek minősítése iránti tolerancia a magyar közbeszédben az elmúlt évtizedekben: a jelek szerint sokat. Megjelenhetnék-e a könyv ma ezzel a mondattal? Könnyen lehet, hogy az ilyen megnyilvánulások margóra szorítása a helyes irány, az e célt szolgáló antilingvicista törekvések komoly indokaival tisztában vagyok, és ezért e törekvéseket respektálni tudom.
Én egyébként ezzel az útikönyvvel utaztam egyszer Dániába, és a könyvben írottak alapján kissé aggódva néztem a dán beszéd mint negatív fonetikai élmény elébe, de aztán a dán beszédet hallva nem tapasztaltam semmi "égbekiáltót" (és amúgy remekül éreztem magam Dániában, bár ez itt és most irreleváns).
Nem tudom látok e dán hangos könyvet, mivel nem tudok dánul. Ha, adsz címet vagy valami kulcsszót akkor rákereshetek. (Ne legyen benne spéci karakter, mert nem tudom beírni a keresőbe) Ha valami divatosabbat választasz az növeli az esélyeket ... a Harry Pottert meg a Gyűrűk Urát biztos megtalálom....az minden nyelven előfordul...bár szöveges fájlt csak a némethez meg az angolhoz láttam.
Sikerült szereznem néhány mp3-ba felmondott könyvet svédül (Pl: Wilhelm Moberg - "Det Sista Brevet Till Sverige" meg a "80nap Alatta Föld Körül") és láttam sok másikat is, de svéd írókat nem ismerek így lövésem sincs hogy milyen a köny...érdemes e letölteni. Úgy rémlik kimaradt a világirodalomból a svéd a gimiben, legalábbis nekem.
Szóval ha tudtok könyv címet vagy írót, aki szerintetek jó könyveket ír, akkor légyszi áruljátok el a nevét:)
((némte és angol írók szintén érdekelnek...sőt minden más is majd egyszer:))
Ui: Oszi, neked külön köszönöm az eddigi segítséged:)
Mond, hogy jutottál ahhoz a szótárhoz? (gondolom egy nyelvű)
"s-rs-tj-sj Ezt komolyan mondod? Ezeket négy különbözö hangként tudod ejteni?"
Hogy a TJ-t és az SJ- mennyire tudom hallhatóan másként kimondani, azt nem tudom, de elvileg igen...technikailag is tudom meg hallom is...az más kérdés, hogy a fejemből is úgy hallatszik e ki.
S = magyar ~sz
RS = magyar ~s
TJ = német ch...hátul ejtem úgy hogy a nyelvem hátulját megemelem közben.
SJ = Olyasmi mint a német ch csak elöl és a nyelvem elejét emelem meg és etől elmegy az s felé
U-Y ügyben segített amit mondtál. A s-rs-tj-sj érdekesmód egyáltalán nem okoz gondot. Viszont a l-rl, d-rd és t-rt igen, pláne hogy az utolbbi kettő még egymáshoz is közel van (nekem, néha).
Találtam egy könyvből megintcsak felfoghatatlan dolgot:
Single Tone - DoubleTone, Compound Tone
ennél teljesen egyforma szavakat említ más jelentésekkel...
Pécsen nem sok esélyem van svédtanárt szerezni. Nomeg az idő is szűk. Találtam az interneten egy oldalt http://www.skrudda.org/learnswedish/stugan.html ahol kimondogat egymás után szavakat, hogy próbáljuk megkülönböztetni (ö-ből és e-ből nem hoz annyit mint a könyv...). Ezenkívül az irodában egész nap a Sveriges radio P1-et hallgatom...hátha rámragad valami...(egy személyes kérdés: TE hallod is a külömbséget?)
Nehéz ügy, föleg az u-y. Az y-nél csücsöríteni kell egy kicsit, azt mondják, hogy a felsö ajkad és az orrod között meg kell állnia a ceruzának. Hasonlít, vagy tán teljesen megegyezik, a mi ü-nkkel.
Ezzel szemben az u valamiféle mély hangrendü ü.
De nemigen lehet ezeket a dologokat leírás alapján megtanulni, söt hallás után is nehéz. Mindenképp szerezz svédtanárt, akivel gyakorolhatsz.
Én most álltam neki svédül tanulni (egyedül otthon).
Leltem egy könyvet "Teach Yourself Books, SWEDISH". Ugyebár angolul van írva, ami nem könnyíti meg a dolgom. Laza 40 oldal hangtannal szabályok meg kiejtéssel kezd. Mivel sose tanultam nyelvészetet eleve kínban vagyok a szakszavakkal.
Amiben a segítségeteket kérem: a fonetika jelekkel kezdi a könyv, de nem mind világos... az 'y' az mi?(hosszú és rövid is lehet és nekem ü-nek tűnik) De 'ö'-ből és 'e'-ből is hoz négy félét. Kettőt még felfogok....de hogy van a másik kettő???
Leírom a példákat amiket említ a könyv:
- Nekem Ű
1, hus /valami u-szerű jel (hosszú ű)/
2, upp, kung /ө ,rövid ü/
3, rygg, mygg /rövid (?)/
4, syn, vy /hosszú (?)/
- Nekem Ö
1, född, nötter /œ, rövid ö/
2, söt, röd /ø, hosszú ő/
3, föra, göra /hosszú (?)/
4, tröst /rövid (?)/
- Nekem E
1, bäst (rövid), läsa (hosszú) /ε/
2, här (hosszú), värk (rövid) /æ/ - erre azt írja, csak r elött lesz ilyen....na de milyen???
+ a kopp-ban az o-t se sima o-val jelöli.....azt írja mindíg rövid.
Ennyit a magánhangzókról.
Mássalhangzóknál. Dental, retroflex.
fat - fart
mod - mord
kal - Karl
kon - korn
ros - till rors
Elméletileg még értem is. De nem tudom hallom e. Magyarul hogy magyarázzák ezt meg, angolul nem érzem csak értem....
Előre is köszönöm:)
Nos, amennyire én tudom, tényleg kevésbé szeretik, lévén a bokmål sokkal elterjedtebb.
Hogy mennyire erőltetés, azt nem tudom, mindenesetre nynorsk nyelvű irodalom, folyóiratok, stb. vannak, a hivatalos ügyekben is éppen úgy használható, mint a bokmål.
A nynorsk dialektusairól nemigen tudok, de a norvég dialektusok úgy en bloc elég vad különbségeket tudnak adni.
Személyesen nekem sem túl szimpatikus, de ez lehet, hogy csak azért van, mert mindig a bokmål-t tanultam.
Az egyetemen is ez volt az alap. Érintőlegesen foglalkoztunk kicsit nynorsk-kal, de csak pár óra keretében.
Épp ez a trøndelag-i lektorunk volt amúgy nagy nynorsk-fan, és fakultatív alapon tartott nynorsk szemináriumot is az érdeklődőknek... én nem vettem részt... :))
"Nynorsk: "újnorvég", ami igazából a régi norvég. 1380-1814 között dán uralom, irodalmi nyelv totál eldánosodott. Régi dialektusok elzárt völgyekben fennmaradtak, Ivar Aasen (norvég Kazinczy) a 19.sz során gyúr belőle egy "igazi" norvég nyelvet, elnevezi nynorsk-nak, szemben a riksmål-lal (birodalmi nyelv, vagyis a dán beütésű). Ez utóbbiból lett mára a bokmål (könyv-nyelv), ami egyfajta "hoch"-norvég. De csak írásban, beszédben nem.
Nynorsk-ot kevesebben beszélik, a bokmål az általános, de minden gyerek tanulja az iskolában a nynorsk-ot is"
Én azt nem értem, hogy miért erőltetik a nynorskot, amikor a sajtó nem úgy ír, a könyvek nem úgy jelennek meg, és kinntélő nagynéném infója szerint a norvégok sem szeretik. A kérdésem másik része, hogy a hiába bokmal, ha más nyelvjárások vannak, és más-más a kiejtés. (lásd a trondhejmi norvég.) De hogy bonyolítsam: a nynorsknak is külön nyelvjárásai/kiejtései vannak? Te tanultál a itthon az ELTÉn nyorsokot és/vagy (meg)érted?
Elég szabadon lehet öket kombinálni, kivéve a ska és måste segédigéket, amelyeknek gayokrlatilag nincs élö fönévi igeneves formájuk (a skola és a måsta régies ill. tájnyelvi). A példamonadatodban a få igazából måste-t jelent (få, fick, fått áll a måste hiányzó formái helyett). A kan itt a lehetségességet jelenti.
