Ha már a HUSz-ról került ide ez a topic....van az a nyulacskás vicc...."..ha már a gyerekeknek megígértem.."...szóval ha már járt a pofám, akkor:
Nincs pofám betenni szóról szóra, miképpen értékelték a gyerekeim a történteket - túl sok a személyes tartalom benne, de erről azért néhány szót:
1. A fő érintett azt állítja, emlékei szerint sokat sírt, igazságtalannak tartotta, tartja ma is részben, ő inkább egyszerűen nem vette volna meg a kindertojást és kész, de nem volt az életére számottevő kihatással; ő maga soha nem tenne ilyet a gyerekével.
2. Az őt etető nővére szintén soha nem tenne ilyet a gyerekével, szerinte csak nem hagytuk volna éhezni (...még szép...!), de azzal egyetért, valamiképpen meg kell tanítani egy gyereket arra, hogy nem kaphat meg mindent azonnal
3. A legkisebbik szerint nem volt rossz olyan megoldás, csak az a baj, hogy nem ért igazán célt, mert a nővére etette az öccsét (...:))). Úgy ítéli meg, ettől még akár jó apa is lehettem, mert ez csupán egy volt a sok közül, amik őket érték...:)). Úgy ítéli meg a testvéri összetartást viszont erősítette
...nos tehát akkor 3:2 az ellenzők javára...:))
A másik (ide nem okvetlenül tartozó) kérdésre:
A két nagyobbik egyértelműen elítél minden megcsalást és soha nem értene vele egyet, valamint úgy ítélik meg, a család nem volt igazán család így - több szeretet lehetett volna benne, bennünk, de azt elismerik, mindent megkaptak, amire szükségük volt
Érdekes módon a legkisebbik vetette fel egyedül, hogy tán a másik felet is meg kellene hallgatni, s nem a megcsaló egyedüli hibájában látja egy házasság megromlását, s egyérteműen elválastzja a jó apaság kérdését a megcsalástól, s örül, hogy a szülei nem kényszerítették választásra, békében elváltak.
...nos tehát mondjuk úgy: itt is 3:2 az ellenzők javára
Száz szónak is egy a vége: akárhogy is intézzük a dolgainkat, ha nem cirkusz közepette mennek a dolgok, hanam normálisan(?), békében, akkor a gyerekeink kevésbé sérülnek, mintha állandó feszültségben élnek - ekkor még azt is megbocsájtják, ha szerintük nem kellő minőségű és mennyiségű szeretet kaptak.
Itt persze nem a nekik adott szeretet-menyiségről van szó első sorban, hanem arról, hogy nem látják a szüleik közti szeretet száz és száz apró megnyilvánulását - persze ez azért rájuk is kihat, hiszen egy boldog szülőpár nyilván boldogabbb környezetett teremt, mint két együtt, egymás mellett - mégoly békében is - élő "baráti emberpár"
...hát akkor ennyi személyeskedés magunkról...
...no persze azt nem lehet sajnos - vagy hál'Istennek - kipróbálni, miként vélekednének ugyanazok a gyerekek, ha az egyik szülő lelép és amolyan vasárnapi apuka/anyuka lesz belőle....
..helyzete válogatja...szerintem...
Visszatérve a konkrét élethelyzetre: akkor, amikor mérgemben azt mondtam neki - mert már nem bírtam a lamentálását, hogy lemegyek a boltba abban az ítéletidőben de akkor két napig nem kap mást csak azt az egyetlen tojást és erre azonnal megnyugodott és azt mondta igen, ma sem tennék mást, lemennék és várnám, kér-e enni este, mert azt azért tartom: a következetesség fontos a legtöbb esetben és ha akkor elkezdek mismásolni és újra megpróbálni lebeszélni a tojásról szép szóval, csak segget csináltam volna a számból....
...na ennyit a tosjásról....asszem elég is volt...igyekszem nem hozzászólni többet...az ellenzőknek lehet ujjongani, az emgem támogatóknak köszönet, de úgy tűnik, kisebbségben maradtunk mi, kegyetlen, nebóvelésre alkalmatlan szőlők...:)))
(a torzsalkodást e tárgyban kifejezetten élveztem...:))))...komolyan köszönöm mindenkinek, aki részt vett benne...a "belekeseredőktől" bocsánatot kérek...ilyen szar alakok is vannak, mint én...ez van...de vitatkozni érdemes volt, hisz pont ilyen apróságokból áll a nevelésünk...meg az egész életünk...az unokámmal már nem fogom eljátszani, lemegyek, megveszem neki, de velem jön majd, hogy ő is csontig elázzon abban az esőben és kopogjon csak a fején a jég neki is, ahogy nekem kopogott...:))))
...na szóval megkaptam....ez van...ettől még a múlt olyan volt amilyen
Mondom, nem olvastam el részletesen minden beírást.
Csak kifejezetten egy adott szitura reagáltam.
De ha úgy igaz ahogy mondod, hogy ez a gyerek mindenért cirkuszolt, akkor én mondok rosszabbat is: ha nekem ilyen gyerekem lett volna, biztosan nem bírom cérnával sokáig, hanem egyszer kétszer jól elverem. De bölcs az isten, mert mindenkinek csak olyan gyereket ad, amivel el tud bírni... :-)
Nem kell magyarázkodnod, teljesen életszagú a történet. Az enyémek is teljesen mások, sőt a párhuzamosan futó 11 hörcsögüknek is keményen meghatározóak voltak a hozott jellemvonásaik :-) Ha egy szülő akár ágyban kuncogva is, de nagyra értékeli a gyereke "betörhetetlenségét", az vall igazán nagy lélekre, és nem annak az elvi szigora (kérlelhetetlensége), aki észre sem veszi, hogy már régen egy lázadásra/önérvényesítésre képtelen báb a kölke.
Szerintem hagyd őket. Vagyunk jónéhányan, akik hiszünk neked.
Ha valaki azt mondaná, azzal bünteti valami vétségért a gyerekét, hogy nem ad neki enni, nos, nem tetszene, elfogadhatatlannak tartanám.
De itt nem eről volt szó!
Egy üzletről volt szó, arról, hogy lássa be - ha kell, akár a maga kárán - mi ér többet, a szaros főzelék vacsorára és utána teli gyomor, vagy egy kindertojás 5 percig tartó élvezete és utána a kellemetlen kívánalom a vacsora után.
Természetesen nem hagytuk volna éhezni.
Hogy miért hagytuk, hogy a nővére etesse?
1. Tetszett nekünk, hogy egyfajta egységfrontot alkottak, amolyan véd- és dacszövetséget
2. Tetszett, hogy a nővére nem kajánul várta, hogy éhenpusztuljon, hanem segített neki a maga módján.
3. Nagyon tetszett, hogy elég karakán volt a kissrác és kellő büszkéeség volt benne, és nem jött oda bocsánatot kérni és könyörögni, pontosan látta, hogy ez nem egy vétség, egy büntetés, hanem az ő választása volt.
4. Előzménye volt ennek az esetnek - jó néhány cirkusz - nem javakért, hanem a legkülönbözőbb baromságokért; alljon itt egy példa: a liftben, ha épp olyanja volt és ő akarta volna megnyomni a liftgombot, de valaki már előtte megnyomta, képes volt álmából éjjel kettőkor felébredni és rákezdeni, hogy "de ő akarta megnyomni" - semmilyen "tudós könyvből kilovasható módszerrel (- hehe, módszerek...elmehetnek sokszor a könyvek írói a sóhivatalba velük) nem sikerült a legkülönbözőbb cirkuszolásait megszüntetni, se szép szó, se más nem segített.
Ha most valaki idekörmöli, hogy de ártottunk mindkét gyereknek, mert megtanultak sumákolni és hazudozni a szüleiknek, valamit megtanultak lopni, akkor visítva fogok röhögni....:))
Természetesen nem a kindertojásról van itt szó; miért, ha egy 300.000 Forintos irányítható helikpterért cirkuszolt volna, akkor más lenne a kérdés?
(Tudom, más lenne, azért nem két napig, hanem két hónapig éheztettem volna, ugye?)
"Nevelési elvekről": szép ha valakinek a gyereke soha nem cirkuszolt mert emberi módon meg lehetett vele "beszélni" már akár két hónapo skorában mindent.
Erről annyit, hogy a háromból kettő soha nem cirkuszolt, az egyik igen - ugyanolyan körülmények, ugyanolyan "nevelési elvek" mellett.
Ahogy az egyik végigsírta az éjszakát, a többi nem.
Ahogy kettőnek mesélni kellett esténként, a harmadik megkérdezte, mikor lesz már vége.
Ahogy kettő állandóan odbújt az ágyunkba, a harmadikat mér erővel sem lehetett ott tartani.
...sorolhatnám - ahogy mások is sorolhatják csemetéik másoktól eltérő viselt dolgait és egy családon belüli apró küólönbözőségeiket...
...és mindig másik volt a harmadik a fenti példáknál...
...aztán megnézem én azokat, akiknek vannak "nevelési elvei", ugyan mire mennek vele különböző életheélyzetekben és nem hiszem el, ha azt állítják, nekik soha nem durrant el az agyuk a saját ivadékaik időnként ön- és közveszélyes ügyködéseitől.
De még mindig örülök, hogy ez a jelentéktelen eset ilyen mélyreható problémát okoz másoknak - véres vita lett belőle, volt, aki kiszállt, hogy ilyen világban, ahol ilyen szörnyeteg apák élnek mint én tán élni sem érdemes....tetszik, komolyan tetszik, szinte sajnálom, hogy nem lehet élőben bemutatni, milyenné is cseperdetek a koplalásra fogott csemeték...mert úgy gondolom, az idő engem igazolt a sok-sok kindertojással
...ezért szinte perverz módon élvezem, ha szörnyetegnek kiáltanak ki...:))
...de azt hiszem, az én élvezetemnek itt mindjárt vége is lesz hamarosan, ugyanis szóljanak az érintettek!!!
Ma szóltam a gyermekeimnek, lesznek szívesek irásban nyilatkozni két kérdésben:
1. Miként élték meg ezt a kindetojásos bulit
2. Ha már valaki nem mulasztotta el, hogy belémrúgjon megcsalás-ügyben és azt állította, a megcsaló rosszabb apa. mint az, aki simán őszintén lelép otthonról és szarik a gyerekei fejére, ugyan mondjáék már el, ennek fényében milyennek is látnak
Nos, remélem, leírják...s mint ígértem, ha jó, ha nem rám nézve, közlöm.
...csak hitelesebb lesz az ő véleményük, mint az én melldöngetésem...
Chipseket ilyesmiket én sem vennék, de fogalmam nincsen, hogy ugyan mi rossz van egy kindertojásban? Édes istenem csoki, na és? Nem ehet meg egy nap egy csokit a gyerek, mert két feje nől tőle vagy mi? És bevallom jómagam is szeretem a kindertojásban lévő figurákat, egy időben gyüjtöttem is őket. És igenis nagyon jó volt együtt kibontani meg találgatni a zörgésből, hogy mi lehet benne.
Ha valaki már a kindertojásnál is szodoma meg gomorát kiált, hát az magára vessen.
Az, hogy valamire van pénzem, még nem jelenti azt, hogy meg is venném a gyerekemnek. Természetesen nem okozna problémát a különféle chipsek, üdítőitalok és csokoládék kifizetése, mégsem vásárolgatnék ilyeneket egy kölyöknek, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem tartom egészségesnek azokat.
Ez a topc itt volt mindig az szmk-ban vagy átették ide?
Nekiálltam olvasni a vitakezdő beírástól, de aztán nem bírtam 5 oldalt átolvasni...
Nekem ilyen problémám soha nem volt, a gyerekeim valami módon soha nem hisztiztek a közértben, igaz, én soha nem csináltam egy kinder tojásból kabinetkérdést, nálam nem ezek voltak a szempontok. Amit meg bírtam nekik venni, azt mindig is megvettem, és mindig is megmondtuk nekik, hogy hol az a határ, ahonnét a kielégíthetetlen végyak elkezdődnek. Kicsi ovodáskoruktól beszélgettünk velük a pénzről (Mama mink gazdagok vagyunk? Nem kislányom, nem vagyunk gazdagok. Hát akkor szegények vagyunk? Nem szegények sem vagyunk. Van amire tellik s van amire nem. A kindertojást meg tudjátok venni? Igen ha akarod, meg tudjuk venni. A X (barátnő) .... játékát meg tudjátok venni? Nem azt már nem tudjuk... stb. )
KÉT NAPI ÉHEZTETÉS - következetesség ide vagy oda - és még akkor is, ha a testvérke kilopkodja neki az élelmet nagy titokban miközben a büszke szülők összemosolyognak - nekem valahogy nem férne bele a nevelési elveimbe. Nem is fért bele soha. Én könnyen beszélek, mert már 30 év körüliek a lányaim. És úgy tűnik egészen jól sikerült a nevelésünk.
A szakkönyvekből meg tényleg jó lenne időnként felpillantani, no meg az "elvekből" is.
"Kár lenne megcsalós topicba átvinni a témát, de azért az nagy kérdés, vajon az a karakán, őszinte, becsületes, etc. férfiember, aki a párja elé lép, beismeri, hogy beleszeretett a kolleganőbe és szépen, erkölcsösen lelép vele, jobb családfő, apa-e, mint az, aki mindent felvállalva, hazudozva, másokat megalázva, eltitkolva az imádottat, szeretői státuszt választ, mintsem kivonuljon a családja életéből."
Egyik sem jó, de az előbbi jobb.
"Mert ha valaki beleszeret egy kívülállóba és mégsem megy el, a legkevésbé az általa megcsalt miatt marad otthon; sokkal inkább a felelősségérzet és a gyerekek miatt."
És ezzel rosszabbat tesz a családnak - beleértve a gyerekeket is -, mint ha elment volna. Ugyanis a semmi is jobb egy elvágyó (és ez okból frusztrált) apánál. (Olvass ilyen témájú könyveket, vagy kérdezz meg szakembert - meg fogsz lepődni.)
"Ha úgyis teljesen hiteltelenné váltam már, akkor hiába is mondanám/írnám, hogy ha nem etette volna titokban a nővére, már másnap reggel egy hegyibeszéd keretében vetettem volna neki egy darab penészes veknit..."
Én ezt elhiszem. Nekem nem is az "éheztetéssel" volt bajom alapból.
Kár lenne megcsalós topicba átvinni a témát, de azért az nagy kérdés, vajon az a karakán, őszinte, becsületes, etc. férfiember, aki a párja elé lép, beismeri, hogy beleszeretett a kolleganőbe és szépen, erkölcsösen lelép vele, jobb családfő, apa-e, mint az, aki mindent felvállalva, hazudozva, másokat megalázva, eltitkolva az imádottat, szeretői státuszt választ, mintsem kivonuljon a családja életéből.
(Mert ha valaki beleszeret egy kívülállóba és mégsem megy el, a legkevésbé az általa megcsalt miatt marad otthon; sokkal inkább a felelősségérzet és a gyerekek miatt.)
...tudom, persze....akiben van egy csepp felelősségérzet, az ne szeressen másba vazze....!...
...aha...mert így működik...muris...:))
Vissza az alaptémához:
Ha úgyis teljesen hiteltelenné váltam már, akkor hiába is mondanám/írnám, hogy ha nem etette volna titokban a nővére, már másnap reggel egy hegyibeszéd keretében vetettem volna neki egy darab penészes veknit...
Ígéret áll, holnap meglátogatom az ivadékaimat és megpróbálom őket rávenni, őszintén valljanak színt: geci voltam, vagy sem...
Ha kötélnek állnak, közlöm a véleményüket, ha kedvező rám nézve, ha nem...
Vannak helyzetek, amikor a gyereknek igenis meg kell ismernie azt, hogy a saját döntésének súlya van, amiért ő a "felelős". Nekem egyszer a kisebbik lányom (még pici ovis volt, 4 éves), azért nyirvogott, hogy ő mégsem lekváros kenyeret akar enni, hanem párizsit (kenyér már meg volt kenve). Na, Mambínó, ilyet nem játszunk (akkoriban ez volt a mániája, hogy állandóan meggondolta magát, hogy mégis mást eszik). Mondom neki, lekváros kenyérhez nem passzol a párizsi. De ő, hogy mindenáron azt akar enni. Jól van, akkor egyél, de megeszed mind, kislányom, mert nem fogom a te hepped miatt a kukába dobni az ételt, én meg nem szeretem a lekváros párizsit, nem fogom megenni helyetted.
Pocsék lehetett, de iszonyú öntudata nem engedte, hogy ezt bevallja, inkább legyűrte mind.
Nyilvánvaló, hogy ha oly undor fogta volna el, hogy hányinger jön rá, nem "köteleztem" volna, hogy az utolsó morzsáig megegye, mert nem vagyok egy állat. De így rájött, hogy bizony a saját döntéséért felelősséggel tartozik.
Az egyszer szent, hogy attól a naptól kezdve abbahagyta a "hisztijeit" a kajaváltás miatt.
(Egyébként sosem kötelező megenniük, ami nem ízlik; nem várok el tőlük olyasmit, amit magam nem tennék meg, márpedig én sem eszem meg mindent.)
Meggyőződésem, hogy nagypati sem várta volna meg, míg a gyermeke elájul a éhségtől, elvégre nem egy állat, sőt.
"De asszem már megint a vita ilyen korai szakaszában zsákutvába jutottunk, mert nem vagy hajlandó/képes megérteni ( =/= felfogni) más emberek Tiédtől különböző véleményét."
Nem. Ezt csak és kizárólag akkor tudhatod, ha Te jártál ebben a cipőben. Ezt jelenti mellesleg az "első kézből". Amit Te mondasz, az már másodkéz.
De asszem már megint a vita ilyen korai szakaszában zsákutvába jutottunk, mert nem vagy hajlandó/képes megérteni ( =/= felfogni) más emberek Tiédtől különböző véleményét. Persze, ha azt vesszük, a Te gondolatod szerint, mint családfő elbukik. Mint családfő. De nem mint apa.
Mert Te igen és első kézből, mi? :/ Más dolog szeretni egy nőt és más egy gyereket. Ha ezt nem így gondolod, az vagy azt jelenti, hogy sivár az érzelmi világod, vagy azt, hogy hamarosan lecsuknak :)
Az egészhez: bolygó patkányak pirospont, az alapsztorit jónak tartottam - mégha leírva esetenként hülyén hangzott is (nekem átjött;) ) - a reakcióin meg megfeküdtem :)
Kérlek add meg a számukat! (Nincs időm végignézni több mint hétszáz hozzászólást.) Viszont több tucat (érdemi) hozzászólást ugyanazon topicból nem szoktunk törölni, tehát ha lehet, csak azokat terjedsz be törlésre, amelyeket feltétlenül szükségesnek tartasz! Köszönöm.
Komolyan nem hiszem, hogy lenne összefüggés. A családomban előfordult félrelépés, de attól még ugyanúgy rajongott a gyerekeiért. Igaz az anyáért már nem annyira, viszont voltak annyi eszük, hogy nem a gyerekek előtt vívták a csatáikat.
