Soros Seattle-ben is hangot adott Bush elnök háborús politikáját elítélő véleményének. Mint azt a héten a Financial Times-ban is kifejtette, "a terrorizmus elleni háború nem lehet az amerikai külpolitika vezérelve, és nem jó, ha a világ legnagyobb hatalmú országa kizárólag az önfenntartással van elfoglalva". "Bármi történjék is Irakban, ki merem jelenteni, hogy Bush irányvonala bukásra van ítélve. Az elnök rossz irányba vezeti az Egyesült Államokat és a világot" - mondta.
"A brit alsóház korelnöke szombat estére valószínűsíti az iraki háború kezdetét. Tam Dalyell munkáspárti képviselő a Hannoverben megjelenő, Neue Presse című német lapnak adott nyilatkozatában fejtette ki ezt a feltevését, de nem mondta, mire alapozza azt, csupán arra hivatkozott, hogy "pénteken felgyorsulnak a fejlemények, és kiéleződik a helyzet". "
The Bush administration believes that it is now only one vote away from a Security Council majority on a resolution setting a March 17 deadline for Iraqi compliance, according to a senior State Department official. "
"MNO
Az izraeli hadsereg vezérkari főnöke az izraeli parlament védelmi bizottságának ülésén úgy nyilatkozott: az Irak elleni amerikai hadművelet jövő hétfőről keddre virradóra erőteljes légitámadással kezdődik."
A Külügyminisztérium az iraki helyzet folyamatos értékelése alapján úgy döntött, hogy ideiglenesen evakuálja a bagdadi magyar nagykövetség teljes személyi állományát. A külügyi szóvivő újra felhívta a magyar lakosok figyelmét, hogy az elkövetkező időszakban ne utazzanak Irakba.
A február végi részleges evakuálást követően Bagdadban maradt két magyar diplomata - akik a múlt hét végén a menetrendszerű diplomáciai posta átvétele céljából hagyták el állomáshelyüket - egyelőre nem tér vissza Irakba. A bagdadi magyar nagykövetség konzuli feladatait ideiglenesen a damaszkuszi (Szíria) külképviselet látja el.
Tóth Tamás megerősítette a tárca korábbi felhívását, hogy magyar állampolgárok az elkövetkező időszakban ne utazzanak Irakba, Szaúd-Arábiába, Kuvaitba, Szíriába, Jordániába, Libanonba, Izraelbe, a Palesztin Nemzeti Hatóság területeire és Törökország iraki határvidékére, illetve a térség potenciális válságövezeteibe."
Irak megtámadása mindenképpen elhibázott lépés, bennem ez akkor vált világossá mikor elolvastam a nemzetőr legújabb számában megjelent cikket:
Amerika Janus-arca azt hiszem érdekes összefüggésekre világítottak rá, bár kicsit túlzásokba esett a szerző.
"Mindezt tudják, de nagyon úgy tűnik, hogy még így is kurv@ nagy biznisz."
Bele fognak bukni. Ugyanis amerika bár nagyhatalom, de része a világunknak és csak egy kis része!
Amerika sem mehet szemben az egész világgal. Illetve mehet, de nagyon meg fogja bánni!
Nézd: amiket leírtál bizonyára már mérlegelték. Mérlegelték még a népszerűségvesztést, az anyagi kiadásokat, az esetleges gazdasági recessziót, diplomáciai elhidegülést, embargót stb.
Mindezt tudják, de nagyon úgy tűnik, hogy még így is kurv@ nagy biznisz. Kicsit egyébként én is azt érzem, hogy nem látnak tovább az orrukon. Arról nem is szólva, hogy elindúlhat egy kiújuló hidegháború. Broáf!
Én csak azt tudom, hogy amerika nagyon megbánja, mert méhkasba nyúlt. Most már nem lesz semmi és senki biztonságban ebben a pökhendi nagy elbizakodott országban.A demokráciájuk a félelemtől fog megrohadni, mindenki gyanús lesz, a tornyaik, hídjaik, vizeik mind terrorista célpontok lesznek. Nem lesz sok mosoly a háború után amerikában. Temetések, félelmek, gyanúsítások, ellenőrzések, riadók, robbantások, járványok, gázálarcok. Köszönhetik mind ezt egy majom bushnak!
A legszörnyűbb az egészben - részemről - hogy látom amint egy nagyhatalom kitalál valamit és nincs az az isten ami leállíthatná. Szemmel látható, hogy az Irak ügyben volt egy gyújtópont: szept. 11-e melyet a Ladennel hoztak összefüggésbe. Aztán őt Szaddámmal kötötték össze. Aztán ezzel nem jártak szerencsével és jött az újabb kártyalap: az atomfegyverek.
Innentől már ismert a mese.
Ez van fijú. Amerika bármit legtehet! Itt tartunk.
Folyamatosan hazudik, hogy háborúzhasson az aljas!
"Powell: Szaddám vegyi anyagokat rejteget
NOL • 2003. március 5. 21:46
„Szaddám Huszein iraki elnök megpróbálja megosztani a nemzetközi közösséget, de ezt a törekvését meg kell hiúsítani” – jelentette ki Colin Powell szerdán. Az amerikai külügyminiszter szerint az iraki vezetés változatlanul megtéveszti a fegyverzetellenőröket, és elrendelte az ENSZ által betiltott – s időközben részben már megsemmisített – rakéták további gyártását.
„Szaddám Huszein iraki elnök megpróbálja megosztani a nemzetközi közösséget, de ezt a törekvését meg kell hiúsítani” - jelentette ki Colin Powell amerikai külügyminiszter szerdán a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) nevű washingtoni külpolitikai kutatóintézetben elhangzott beszédében.
Az amerikai külügyminiszter szerint az utolsó pillanatban tett apró iraki gesztusok csak a nemzetközi közösség megtévesztését szolgálják. Irak ezzel akarja megosztani a nemzetközi közösséget, egymással vitázó csoportokra bomlasztani a Biztonsági Tanácsot. Powell kijelentette: Bagdad semmi jelét nem adta annak, hogy valóban meghozta volna ezt a döntést a leszerelésre, ahogyan azt a Biztonsági Tanács 1441. számú határozata megköveteli.
Az amerikai külügyminiszter szerint az iraki vezetés változatlanul megtéveszti a fegyverzetellenőröket, és ezalatt elrendelte az ENSZ által betiltott – s időközben részben már megsemmisített – rakéták további gyártását. „Az amerikai hírszerzési adatok szerint a bagdadi vezetés továbbra is rejteget tiltott vegyi anyagokat” - nyilatkozta Powell.
Colin Powell hangsúlyozta, hogy Szaddám Huszein elmulasztotta az utolsó esélyt arra, hogy elkerülje azokat a „súlyos következményeket”, amelyeket a Biztonsági Tanács helyezett kilátásba tavaly novemberben elfogadott határozatában arra az esetre, ha nem szereli le tiltott fegyvereit. Ugyanakkor közölte: Huszeinnek még van egy utolsó lehetősége a békés leszerelésre, s a következő napokban kiderül, vajon felfogja-e a helyzetét.
Powell a francia, az orosz és a német külügyminiszter párizsi nyilatkozatával kapcsolatban kijelentette: „Igazából senki se tudhatja most még, hogy mi lesz a szavazás eredménye” az új iraki határozatról.
(MTI)"
Nem, de ők azért érkeztek, hogy a polgári célpontokat védjék meg. Husszein pedig azt mondja: teszünk a polgári célpontokra, a katonai a fontos...
Na hát azt azért én sem védeném meg!
Csendben hagyják el Irakot a nagy lelkesedéssel az országba érkezett emberpajzs-aktivisták. Csalódottságuk oka, hogy Irak katonai létesítmények védelmét várja el tőlük. Huszein tisztviselői sem elégedettek, a kétszáz aktivistából eddig csak hatvanöten vállalták valós katonai célpontok védelmét.
Túl veszélyessé vált Irak az emberpajzs-projekt aktivistái számára, ezért az eredetileg az országba érkezett 11 brit állampolgárból kilencen vasárnap hazaindultak Nagy Britanniába. A háborúellenes aktivisták reményeit kifejező piros emeletes buszok késő éjszaka hagyták el Huszein diktatúráját - írja a Daily Telegraph.
Ódzkodnak a veszélytől
A kilenc békeaktivista az után döntött a távozás mellett, hogy az iraki hatóságok ultimátumot intéztek hozzájuk: vagy stratégiailag fontos, ezért nagy eséllyel támadás célpontjává váló létesítményeket védenek meg testükkel, vagy el kell hagyniuk az országot. Az ultimátumot az a frusztráció váltotta ki, hogy a közel kétszáz aktivista közül eddig csak hatvanöten vállalták, hogy valóban veszélyes létesítményeket is megvédenének.
Erőmű helyett katonai bázis
A kilenc választható létesítmény listája - a megvédendő objektumok olajfinomítók, erőművek lettek volna - az emberpajzs résztvevőinek azt a félelmét erősítette meg, hogy az irakiak nem polgári célpontok védelmében használnák őket. Az aktivisták egy csoportja február 23-án szembesült azzal, hogy a kijelölt erőmű helyett egy katonai támaszpont és egy stratégiai fontosságú baszrai útkereszteződés védelmét kellene ellátniuk - írja a Daily Telegraph. Irak ugyanis úgy véli, nincs értelme veszélytelen helyszíneket védeni.
Méltányos eljárás
Irak ennek ellenére sem marad brit emberpajzs nélkül. A később csatlakozókkal együtt összesen mintegy húsz brit állampolgár döntött a maradás mellett. "Azért jelentkeztünk pajzsnak, hogy különböző helyszíneket védjünk. Az irakiak most választások elé állítottak bennünket" - nyilatkozta a napilapnak Uzma Bashir főiskolai tanár, aki szerint az eljárás "méltányos"."
Pedig milyen nagy elánnal indultak annak idején. Eddig tartot a nagy elszántság.
Mégis mire számítottak, hogy kapnak fejenként egy vízipipát, és leültetik őket valami mecset mellé az árnyékba?
"Amerikai harci gépek kedden a hajnali órákban bombáztak három mozgó iraki föld-föld rakétakilövő rendszert, amelyet az iraki hadvezetés az északi repülési tilalmi zónába telepített. Mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek európai parancsnoksága közölte, az amerikai gépek célra vezérelt rakétákkal lőtték a rendszereket az észak-iraki Moszul városától délre. Valamennyi gép sértetlenül visszatért bázisára."
Még hozzátenném, hogy "gigászi olajtársaságnak" hivni az UNOCAL-t erös túlzás. Kb. akkora mint a MOL, ami amerikai viszonylatban viccesen kicsi. Azaz az UNOCAL elbújhat az EXXON és a többiek mellett.
És? Nem értem mi a problémád. Teljesen érthetö, hogy a legfontosabb nyersanyagkincset nem szabad, hogy egy kiszámithatatlan diktátor vagy egy talibán uralja.
Mellesleg megjegyzem, hogy az UNOCAL nem akart semmiféle köolajat Afganisztánból, mivel nincs. Csak a szomszédos országokban, ami persze ott is maradt.
The first gasoline-powered automobile had not yet appeared in the Western United States when the Union Oil Company of California was founded on Oct. 17, 1890. The oil industry was barely 30 years old. Headquarters for the new company were established in Santa Paula, heart of the state's oil country. One hundred years later, when Unocal celebrated its centennial, the original two-story building was renovated. Today it is the California Oil Museum.
To form Union Oil, co-founders Lyman Stewart, Thomas Bard, and Wallace Hardison merged their holdings. Although they could not then have foreseen the tremendous impact the automobile would soon have on oil demand, they were aware of oil's potential as an industrial and transportation fuel.
Stewart and Hardison met in the Pennsylvania oil fields, which boomed after the country's first oil well was drilled near Titusville in 1859. The partners built up modest oil fortunes, then sold out and moved west in the 1880's to seek greater opportunities in California.
In 1890, Stewart and Hardison combined their oil assets with those of Thomas Bard, a prominent businessman, to form the Union Oil Company of California. The company was incorporated on October 17, 1890, in the small town of Santa Paula, located about 100 miles northwest of Los Angeles.
True entrepreneurs, the three men worked to expand the uses for fuel oil in factories, steamships, and railroads. The company often assigned its own mechanics and technicians to convert power or heating systems to use oil instead of coal in order to demonstrate fuel oil's superiority -- and earn the good will of future customers.
In 1891, Union Oil opened the first petroleum research laboratory west of the Mississippi with the initial aim of developing a process to extract non-smoking kerosene from the heavy California crudes, much less suitable to such use than the lighter, cleaner eastern oils. While the goal eluded Union Oil chemists, that rudimentary lab began a long tradition of research that served the company well.
By the turn of the century, only one of the three co-founders remained: Lyman Stewart. In 1901, the company moved its headquarters to Los Angeles -- which Stewart referred to as that "great city of the future."
Stewart served as president until 1914, when his son Will stepped into the job. Lyman continued to play an active role as chairman until his death in 1923.
Together, father and son guided Union to a position of prominence in the western United States. Recognizing the importance of building an integrated company, the Stewarts created an effective refining and marketing organization backed by a solid resource base.
By 1913, there were nearly 123,000 automobiles in California, prompting the company to open its first service station -- or "gas stand" -- on the corner of Sixth and Mateo streets in downtown Los Angeles. As the number of automobiles mushroomed, the company worked hard to keep pace. By 1925, Union had more than 400 service stations on the West Coast
In 1930, with the death of Will Stewart, leadership passed to Press St. Clair. As the Great Depression deepened, St. Clair drastically cut back company operations. The bright spots in that dark decade were the introductions of the first 76 gasoline and Triton motor oil. Both products helped motorists get better performance from their cars, welcome news to those who had to keep their old cars rolling until better times. The 76 marketing symbol was destined to become one of the most recognizable and enduring corporate symbols in the nation.
As the world went to war in the late 1930s, Union -- with a dynamic new leader in former steel man Reese Taylor -- beefed up production and refining to pour out fuels to support the Allies. The company's growth continued into the booming postwar era as Union expanded in all directions: discovering the first natural gas in Alaska and the first oil in Australia; taking a lead position in offshore development in the Gulf of Mexico; building a thriving chemicals business; and developing a revolutionary refining technology -- Unicracking -- that became the most widely used in the world.
When Reese Taylor died unexpectedly in 1962, Cy Rubel, who had led the expansion in oil and gas exploration and production, came out of retirement to take over. He named a successor, Fred Hartley, two years later.
Hartley moved quickly to assure the company's future. In 1965, Union Oil merged with The Pure Oil Company of Illinois, lifting the company from regional to national status with operations in 37 states. The new Union Oil had the financial clout to expand its international petroleum search.
In the next 25 years, Union became the major oil producer in southern Alaska and a major natural gas producer in the Gulf of Mexico. Overseas, the company discovered the huge Attaka oil field offshore Indonesia, developed fields in the rugged North Sea and became the world's largest geothermal energy producer. Union made the first commercial discoveries of natural gas in the Gulf of Thailand, helping create a hydrocarbon industry that played a major role in Thailand's economic revolution.
In 1983, Union Oil Company of California was reorganized, becoming an operating subsidiary of a new holding company, Unocal Corporation. Two years later, Union began doing business as Unocal. The name quickly gained headline status when the company was targeted for an unfriendly takeover. Unocal survived, but with a heavy burden of debt. When Dick Stegemeier was named president in late 1985, he, Hartley and their executive team faced enormous challenges in streamlining the company. They reduced the debt from $6.1 billion to less than $4 billion by mid-1990. Stegemeier succeeded Hartley, who retired as chairman and CEO before the end of the decade.
The 1990s brought mounting competitive challenges to the industry, and Unocal has responded through a transformation from a mid-sized integrated resource producer, refiner and marketer into one of the world's largest independent oil and gas producers. Roger Beach, named CEO in 1994 and chairman one year later, led this transformation, with a key transition marked by the company's sale of its West Coast refining and marketing assets in 1997. The sale allowed the company to strengthen its balance sheet and increase investment in growth projects with high potential returns. These include deepwater prospects in the Gulf of Mexico and offshore Indonesia, Brazil and Gabon. The company also has a large position in natural gas-rich Bangladesh.
Effective January 1, 2001, Roger Beach retired and Chuck Williamson was named CEO. Williamson, who joined Unocal in 1977, has spent his career in exploration and production, holding senior positions of increasing responsibility in the United Kingdom, The Netherlands, and Thailand. Williamson was elected chairman on Oct. 31, 2001.
The history of Unocal has been marked by tenacity and technological leadership. The company is an efficient finder and producer of oil and gas and a leader in drilling technology. The company's patented formulations for cleaner burning gasoline are helping reduce automobile emissions.
Unocal people work in many ways to improve the quality of life in their communities. More than a century go, Lyman Stewart set the tone - working to organize the Union Rescue Mission in Los Angeles and raising money for the local YMCA. He founded the Bible Institute of Los Angeles, which evolved into Biola University. Succeeding generations have followed Stewart's example. Unocal focuses much of its corporate giving on youth around the world.
At the time of the company's centennial in 1990, Unocal was one of only 22 surviving industrial companies among the top 100 companies operating in the early 1900s -- and looked forward to a second century of technological innovation, productive growth, and community leadership.
Az új afgán elnök, Hamid Karzai, előzőleg az UNOCAL-nál volt vezető állásban, mielőtt elnök lett. Az Unocal az, akinek a Talibán nem engedte meg az olajvezeték épitését.
Csak a pontositás kedvéért: Nem a Talibán nem engedte az UNOCAL-nak. A Talibán örült volna nagyon is. Csak elég sok tiltakozó mozgalom indult be USA-ban, és azok torpedózták meg az UNOCAL-Talibán együttmüködést.
