" Ráday folyóiratfesztivál keretében október 7-én pénteken 19.30 és 20.30 között a La Mancha Star Caféban (Ráday u. 34.) kerül megrendezésre az ezévi Filmvilág est! Pohárnok Gergely operatőrrel és Lemhényi Réka vágóval, Pálfi György Taxidermia c. új filmjének munkatársaival beszélget Vaskó Péter. "
Kedves VS, ez a szöveg eddig csak egy ELTE-s szemiotikai tanulmánykötetben jelent meg, de ha megírod nekem a mail-címed a lancelot@index.hu címre, elküldöm neked doksiban.
Háát, most elégé elbizonytalanodtam, mert visszaadta a tnő, h turbózzam fel, mert túl sokat írtam a haikukról, holott más típusú versek is vannak benne, és azokat nem igazán vettem figyelembe....
No meg elkövettem azt ahibát, hogy helytöltés miatt írtam a szerzőről magáról is...Egyébként, nem túl eredeti, elsősorban az interjúra, és Képes Gábor kritikájára alapul...
Azrt ha sikerült kiküszöbölnöm a hibáimatt, majd közzéteszem...
Igen, kedves Mary, van itt egyetem is, meg vár, is sőt, még magyar is. Be kell ugyan vallani, hogy elég fiatalka még ez a szak, ha jól tudom, még csak 3 éves...A Veszprémi Egyetem, eredetileg, anno nagyon régen még elsősorban vegyipari egyetem volt, aztán szépen lassan fejlődött, míg a nemzetközi tanulmányok szakhoz is eljutottunk...No, de ennyit eme intézményről, melynek lelkes állampolgárai között én is helyet kapok....
Huhh, ez kissé eltúlzott líraiságú mondat volt, de mivel tetszik, nem javítom át :)
Az elemzéssel egész jól haladok, eldöntöttem, hogy elsősorban a haikukra teszem rá a hangsúlyt bár még igencsak körvonalakban lebeg a szeme előtt, de a hétvégére meg kell lennie...Ha nagyon kíváncsiak lesztek rá, felrakhatom majd...Persze, csak ha a technika ördöge is engdélyezi...
Ja, a várról csak annyit, hogy ott csak a magyar, az antropológia, az etika, és francia tanszékek vannak, meg a Várfok koli...A többi /alsó kampusz/ (mily meglepő) az Egyetem úton találhtó pár épület, és van egy felső kampusz is, szintén egy két épülettel...
Bocs, nem fogom igazán a helyzetet. A székekben természetesen bábok vannak, azok kelnek ki a filmtől - rövid életű pillangók, csüngőlepkék, fűzfarontó lepkék, fenyőpohók, búcsújárólepkék, zsákhordó lepkék, bagolylepkék, apácalepkék, halálfejes lepkék, gyászlepkék, Auróra-lepkék. De inkább nem próbálkozom, mert csak csöpögőseket tudok mondani. Rajtam van a nátha.
Tudjátok, olyan fáradt vagyok, hogy minden olyan most, mint a vége-főcím a filmeken. Megy a zene, az ember tesz-vesz, és közben tudja, hogy pereg valahol fölötte a stáblista. (Csak nem tudom, kik kelnek ki a székekből, meg milyen lesz, ha egyszer csak sötétbe borulok.)
Meg az kis fakockák nem mondják meg, hogy vége a játéknak.
Én meg képes lennék órákig nézegetni őket, hogy hátha van még leemelnivaló. :)
Eleinte annak örültem, amikor sikerült mindent leszednem a tábláról.
Mostanában ha sikerül, elszomorodom egy picit, hiszen ezzel vége a játéknak. Sokkal jobb, ha marad egy csomó, mert az feljogosít, hogy újat játsszak, addíg, amíg nem sikerül leszedni.
Vannak dolgok, amiket nem befejezni jó, hanem bennük lenni.
Csak a valóságban a tájképes lapokról nem tudnám megállapítani, hogy melyek párok. Ezért sírom vissza a számítógépes sakkot is: a gép nem engedte, hogy szabálytalanul lépjek, fejből meg nem tudom, hogy melyikkel merre lehet.
Hát érted: azt hittem, hogy a kínaiaknak mondják, hogy na, nipponok, nesztek. De parsec megoldása tökéletes.
Mahjongg. Csak leszedni kell.
Némi taktikát kíván, hogy olyan sorrendet válassz a dupla párok eltávolításában, hogy valószínűbb legyen, hogy elfogy az összes, és nem akadsz el vele, de nagyrészt azért a szerencsén múlik.
Sok létezik belőle, de a Flash változatok is teljesen jók szerintem.