> Ennyire szörnyű volt nálam, hogy inkább azt választotta? .....
Ebbol kar messzemeno kovetkezteteseket levonni, az otthon akkor is fontos es vonzo hely (egy csomo embernek) ha csomo minden miatt szornyu (holeg kivulallo szemevel))
amugy meg http://www.xs4all.nl/~josvg/cits/sb/sb9u02.html
Köszi a kommenteket, Neked különösen qwer1234 , hogy még ennyi idő elteltével is idetévedtél. J március elején elköltözött. Állitólag szeret(ett) de nem jött ki a környezetemben lévő emberekkel akik piszkálták és én meg nem álltam ki mellette. /hát persze hiszen azt se tudtam hogy mikor mit hihetek el neki/ Mind1. Azt mondta hogy valami barátnőjéhez megy, de mint kiderült ujra hazament. hmmm Ennyire szörnyű volt nálam, hogy inkább azt választotta? .....
Azóta már eltelt több mint hónap, most mondhatni _jól_ érzem magam. Hiszen nyugi van, csönd van. Ugy érzem ez alatt az egy hónap alatt több mindenre volt időm és lehetőségem mint az elmult egy évben összesen. (haverok buli kirándulás szinház stb) Csak... nemtom. Most valahogy tök üresnek érzem magam. és hiába van jó állásom amit szeretek van mit ennem laknom netem stb, de mégis tök értelmetlennek látom ezt az egészet... Megint jönnek a rémálmaim :( Most ezt nem ugy kell érteni, hogy visszasirom J-t erről szó sincs, mert még mindig örülök a nyuginak. Csak tök értelmetlennek látom ezt az egész élet mifenét....
Érdekes történet. Végülis aki így veri a kölykét egy fiú miatt, az verné más miatt is. Ne legyenek illúzióid ! A lány meg nyilván menekül otthonról és a legegyszerűbb megoldás, ha odaköltözik hozzád. A te életed és a te döntésed. A pénzlopás egy dolog. Lehetne félredugás is, vagy akármi más, a lényeg mégis az, hogy a bizalom mint az egyik legfontosabb dolog az nincs.
Ez a pénzlopós dolog tényleg hülyét csinál mindenkiből. Vagyis hát, amikor az eset megesett, belőlünk mindenképpen.
Nem túl népes a csapat, de vagyunk egy páran és összejárunk bulizni. Az a tulajdonságunk is megvan, hogy úgy egyenként és külön-külön, állandóan felszedünk valakit, és persze be is visszük a társaságba vizitre, vagy marad, vagy nem. Mindezzel együtt jár, hogy állandóan el is hagyunk valakit, hogy úgymond, kiszeretünk belőle, és akkor őt értelemszerűen többé nem visszük vizitre.
Történt, hogy M-et, Ká kápráztatta kábaságba, és amikor bemutatta nekünk, akkor S. káromkodot, de piszokul, mert káröröm ide - káröröm oda, Ká. kurva volt, és S. kitartotta őt korábban, kárára, mert Ká. őt megkárosította annakidején egy 5000-sel. Ellopta, na. De ez csak a sokadik alkalomkor derült ki és akkor az is nyilvánvaló lett, hogy ezidő alatt Ká. valamennyiőnket megkárosított már 5-10 ronggyal. Mi persze egymásiránti fenenagy bizalmunkban mind lehülyéztük magunkat, hogy állandóan elhagyjuk a pénzünket.
Mint, mondtam, Ká. kurva volt, és valahol, rajtunk kívül eső körökben emberére talált, és egyszercsak a börtönben találta magát. Ekkor adományokat kért tőlünk, hogy kellemesebben vészelhesse át a számára rendkivül kényelmetlen környezetben töltendő időt. Küldtünk is neki, de nem túl sokat. Ekkor dörgedelmes levélben kijelentette, hogy soha többé nem lesz a barátunk, majd pénzforgalmi kimutatást küldött arról, hogy a fennálló tartozásának köztünk való elosztása, és általunk történő kifizetése, mennyivel csökkentené rabságban töltendő perceit, ami együtt járna szépségének megőrzésével, és az örök barátság fogadalmával.
Az ügyvéd meg is küldte a csekkeket, ámultunk, mint a barmok, és lassacskán elküldtük a pénzt.
Hamar szabadult. Az egyetlen vizitre egyedül érkezett, mindannyiunknak felajánlotta magát, de mi csak a pénztárcánkat dugdostuk. Szerelem, az szerelem.
Üdv minden régi és új fórumtársamnak!
Nem gondoltam volna, hogy még előkerül a topic, de ennek csak örülni tudok. Fogalmam sincs, hogy van e még valaki a régiek körül itt a fórumon akik nyomon követték az eseményeket, de így két év távlatából történt egy-smás azt hiszem.
Megpróbálom „„„dióhéjban””” összefoglalni. Bele olvasgattam a „záró gondolataimba”, valahol ott tartott a story, hogy szakítottam J-vel és mindenféle örült dolgokat próbáltam csinálni, a feszültségoldás és a lányokhoz való közelkerülés érdekében. Azt hiszem sikerült elölrébb haladnom ehhez nagy mértékben hozzájárult a munka környezetem és az, hogy most már sajnos nem vagyok diák kiléptem keményem a dolgozó emberek köreibe.
Akkortájt már leálltam a bérnőstények tesztelésével, buliban próbáltam összejönni, vagyis legalábbis ismerkedni csajokkal. Mindig megpróbáltam jól érezni magam, és szinte állandóan röhögtem saját hülyeségeimen. Volt sokszor mikor lepattintottak, volt olyan is, hogy én mondtam nem egy nőnek mikor már igencsak megszabadultunk a gátlásainktól és ruháinktól…. Én kis naiv persze, így utólag lehet hogy bánom az alkalmat, mert akkor még úgy gondolkodtam: de hát milyen férfi az aki az _első_ buliba lefekszik egy csajjal… lássa azt, hogy én igen is hossztávú kapcsolatot szeretnék haza kisértem és ennyi… mondanom se kell, a következő nap már letagadta azt is, hogy bármikor is ismertük volna egymást :) persze akkor kiderült, hogy neki már akkor is volt barátja hehe. No mind1 egy ingyen _skalp_ lett volna… és még mindig emlékszem rá így 2 év távlatából.
No mind1 a lényeg még begyűjtöttem egy két elutasítást egy pár hónap alatt de közben is nyomult J rám kegyetlenül én meg éppen a diplomamunkámmal voltam elfoglalva… szóval Zeusz erős, kitartó, és tudja mit akar… tehát megint engedtem a csábításnak persze azzal a szigorú megkötéssel, hogy minden máshogy lesz. (persze persze…) Tartsuk titokban miegymás , legalábbis a suli végéig, hiszen nem igazán szerettem, hogy a haverok cikizzenek miatta. (vagyis a saját gyengeségem miatt) Egy pár dolog megváltozott, de a szüleivel vagyis az anyjával még mindig nem jöttünk ki mondhatni.
Telt múlt az idő úgy tavaly tavaszig és akkor megintcsak sokmindenből elegem lett, de olyas valamit tett J amit akkor úgy éreztem, hogy megbocsáthatatlan. Mondjuk még most is úgy érzem.
Szóval többször pár hónap alatt észrevettem, hogy tűntek el pénzeim mivel üzletelgettem előfordult, hogy több pénz volt nálam a kelleténél, de sokszor csak kevesebb volt 1-1 tízezressel… nem tudtam mire vélni a dolgot már azon is gondolkodtam, hogy a rendőrségre megyek de hát ott is mit mondanék… így hát maradt az a változat, hogy hülye vagyok nem tudok számolni. Egyszer… kétszer… háromszor… A harmadik esetnél „kicsit” már ideges voltam de hát gyanakodtam de hát az ugye nem illik, hogy az ember saját barátnőjét gyanúsítsam… Így maradt a gyanakvás…
Aztán egyszercsak történt ilyen pénz eltűnéses dolog J munkahelyén is… A story hosszú így nem írom le, de a lényeg, hogy mindent hátrahagyva talán saját magam megnyugtatására rábizonyítottam hogy ő volt ő vitte el a pénzt. Egy kis nyomozásba kezdtem beszéltem több érintettel is az ügyben mindannyian J ellen vallottak és hajlandóak lettek volna a rendőrségen is elmondani azt amit nekem elmondtak. Pár napon belül a pénz véletlenül megkerült J-t kirúgták az állásából én meg se szó se beszéd, mert akkor már igencsak tele lett az egésszel a mindenem leléptem. Pár napra rá már bevallotta, hogy „hibázott” és nem kellett volna ezt tennie, de én akkor sem akartam olyasvalakivel lenni aki ilyenre képes. Bár azt hogy tőlem lopott volna azt nem tudtam soha rábizonyítani de már nem is akartam. Nekem ennyi elég volt.
Ismételten eltelt egy két hónap J-ről semmi hír. Én elköltöztem egy másik városba (100km-rel odébb) másik munkahelyem lett, mert az előző helyről el kellett mennem, holott nagyon szerettem ott lenni. Új város új munkahely, nem ismertem senkit, és megmondom őszintén k*urrva szarul éreztem magam. A meló sem olyan volt amilyet szerettem volna, napi 14-15 óra idegeskedés éjszaka 10kor végeztem reggel fél8ra mentem dolgozni. Általában hétvégén is meló volt. Már az első hónap után nem láttam sok kiutat az egészből. Ekkor jöttek még a megélhetési dolgok nem volt albim koleszban laktam stb.…
Ekkor küldött J 1-2 sms-t, pasizási tanácsot kért tőlem. Ekkor mit éreztem?! Eléggé vegyes érzelmek leptek el. Jók is rosszak is. Kicsit furcsának találtam, hogy pont tőlem kér pasizási tanácsokat, mert neki nincs egyetlen csávó ismerőse, sem akihez fordulhatna. Pffff
Szumma lényeg találkoztunk egyszer kétszer (mily meglepő, mármint én már nem lepődtem meg magamon) jó volt, hogy ott volt mellettem legalább valakire támaszkodhattam (igen talán önző voltam), hétvégente átjárt hozzám (100km), volt hogy én jöttem de hozzájuk soha nem mentem el, mert megfogadtam, hogy oda be nem teszem többet a lábam. A múltat felvállaltam, hogy felejtsük el próbáljunk meg még „egyszer”.
4 hónap elteltével, a régi melóhelyemen rájöttek, hogy mégis jó lenne, ha visszamennék (jönnék) én meg hát kb. 0.00000065465 másodperc komoly töprengés után és gondolkodás után rámondtam, hogy OK. Így hát visszajöttem kiindulási helyemre ide, ahol mindig is szerettem lenni dolgozni, mindent csinálni. Csak hát ugye visszajöttem lehetett sejteni, hogy kezdődnek megint a gondok problémák, de legalább a munkahelyem végre f*sza, és nem robotoltatnak egész nap és talán éjszakánként is bírok aludni és nem érzem azt hogy kurrvára felesleges élni, lenni… mondjuk ez egy kicsit lehet hogy durva megfogalmazás de tényleg sokszor így éreztem.
Szóval visszajöttem, a szülei nem gyengén eltiltották tőlem, de én már mikor újra összejöttünk volna én már akkor kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó az anyjával még kommunikálni sem. Szerencsére azt hiszem ez az érzés kölcsönös, mert már régebben is kijelentettem az anyjának, hogy nem bírom elviselni nem birok egy közös helységbe lenni vele, egyszerűen elkap a hányinger az idegesség ha csak meghallom vagy véletlenül meglátom az utcán. Már többször a tudtára adtam, hogy örülnék neki hogyha eltakarodna az életemből a hazudozásaival vádaskodásaival együtt és egyszerűen dögöljön meg ott ahol van. Persze nem ennyire finoman fogalmaztam, azt hiszem néha ettől azért keményebb voltam.
Gondolom ez is hozzájárult a közös ellenszenvhez, és ezért tiltották tőlem J-t. Többször megverték, állandóan elvették a pénzét, a tél közepén egy szál pólóban fehérneműben mezítláb kikergették a lakásból, hogy menjem amerre akar. (Azt a tipikus dolgot játszották vele, hogy menj amerre akarsz a cuccaid pénz és minden nélkül, ezzel is azt akarva bizonyítva hogy J nem tud nélkülük megélni.)
_”vicces” egy család_ a szeretet ugye…
Csak a kíváncsiság kedvéért, és persze mert elég komolynak nézett ki egyszer a helyzet elmentünk J-vel a kórházba egy ilyen „baráti” szülői fenyítés után.
Az eredmény, röntgen után a kórházi lelet alapján:
Idézem:
„A koponya zúzódása
Nekiütődés vagy egyéb tárgytól
A nyaki csigolya ficama
A váll és felkar zúzódása
A kéz ujjainak zúzódása a köröm sérülése nélkül” stb…
Az apja a fején tört szét egy Nokia töltőt _ A koponya zúzódása _ ->töltő totálkáros … Az anyja meg a 3 napja vásárolt közép árkategóriás teloját vágta taccsra…., mert „tőlem” kapta és én biztos bele rejtettem egy mini adóvevőt és kémkedek utánuk, és ezt állítólag az apja is nagyon is komolyan gondolta. Nem gyengén van üldözési mániájuk… vagy tényleg bele rejthettem valamit?! Vagy igen?! Vagy nem?! Már én sem emlékszem tisztán…. SZÁNALMAS
Fasza, fő a családi szeretet és összetartás… Mindez azért mert egyik este találkozni akart velem… stb stb stb… és még kérdezi valaki is hogy miért nem kedvelem ezt békés harmonikus családot?! Óóóó bizos azért mert nekem a túlságosan csendes nyugodt légkör nem való, az a sok szeretet amit nekem is adtak volna óóóóóó de önző is vagyok…
Végeredmény: J kb. egy hónapja amikor is már ugye szinte megszokottá vált, hogy naponta 3x küldték el otthonról és tagadták ki Óriási csoda folytán sikeresen elhozta a cuccai java részét és hozzám költözött.
Egy _picit_ meglepődtem, nem igazán számítottam a dologra megmondom őszintén, és még most sem tudom, hogy örüljek e vagy sírjak…
Tehát most itt van… a költségeket eddig úgy tűnik tudjuk közösen állni, miután leültem vele egy kicsit beszélgetni, hogy nagyon szép és jó hogy velem van de eltartani nem tudom, szóval jó lenne ha beszállna a költségekbe valamelyest.
A gond kb. 1 hete megint előjött. Megint úgy vettem észre, hogy eltűnt pénzem megint a már szinte megszokottá vált tízezer ft. Nem tudom mire vélni a dolgot ő tagad mindent, de ezen egyszer már átestünk… hát passz… most ráálltam a bankkártyás fizetésre. Talán ha nincs nálam kézpénz, akkor ha más nem is, csak a bank tudja lenyúlni tőlem…. Pfffff
Ezt leszámítva, mondhatni elvagyunk meg kell szokni nem mondom, hogy nem vagyok egyedül nem megyek sehova előzetes egyeztetés nélkül, mert még mindig úgy tapad rám mint a mágnes, ami izé azé igencsak van, hogy idegesítő, de elég sokat dolgozik egy van azért egy kis szabad időm szerencsére. Na persze van neki előnye is, mert a napi szex már majdnem olyan természetessé vált mint egy pohár víz, ahogyan régebben ide a fórumba is írta valaki. Egy kis különbséggel!!! A vízért ki kell menni a konyhába… és hát az olyan messze van…
Szóval sikerült magamat újra megcáfolni, az emberi idiótaság újra győzedelmeskedett! HURRÁ!!! …
Kb. itt tartok most így két év távlatából.
Peace !
"Azt meg jo dolognak tartom, hogy te szakitottál vele ha már tényleg ugy érezted nincs jövője a kapcsolatnak, másfél év nagy idő nekem a topicbol ugye kiderül nem volt még ilyen "hosszu" kapcsolatom, de amire rájöttem az az hogy ha egy nem működő kapcsolatot csak huzunk szinte már az idők végezetéig abból sajnos hosszu távon SZVSZ semmi jo nem sülhet ki..."
Azért nem értem, hogy egyesek miért szakítanak-békülnek ki legalább 6x, és csak szenvednek évekig. Magamtól lehet, hogy nem szakadtam volna olyan könnyen el tőle, de segített a környezetem. Legutóbbi eszmecserénknél elhangozott, hogy majd "később" talán újra lehet belőle valami. Frászt! Annyira hülye azért nem vagyok. Csak a sebek szakadnának fel szerintem. Jött még azzal is, hogy "legyünk barátok", én alapvetően nem hiszek a férfi-nő barátságban. Amikor egy lány annyira közel került hozzám érzelmileg mint egy barát, akkor én szerelmes is lettem bele. :)
Hab a tortán, hogy az ex most a kb. 3 évvel ezelőtti ex-pasijával jött újra össze. Igazi férfi lehet, ha 2x is eltűri a lealázást ugyanattól a lánytól. Mert tuti az lesz. :)
Hogy ki érti a nőket?! Ez jó kérdés, szerintem még ők sem értik saját magukat :)) Bár ők meg ugyanezt a kérdést teszik fel nekünk :)
Érdekes dolgok ezek :))
A legjobban ez a megállapitásod tetszik: "Ráadásul az új pasija valami nyomorék műmájer, a közelembe sem ér, ezen röhögök sokszor. :) " ezen én is röhögök de keményen :)) de ha egyszer ez az igazság ugye? :)
Azt meg jo dolognak tartom, hogy te szakitottál vele ha már tényleg ugy érezted nincs jövője a kapcsolatnak, másfél év nagy idő nekem a topicbol ugye kiderül nem volt még ilyen "hosszu" kapcsolatom, de amire rájöttem az az hogy ha egy nem működő kapcsolatot csak huzunk szinte már az idők végezetéig abból sajnos hosszu távon SZVSZ semmi jo nem sülhet ki...
Talán még annyit, hogy közel másfél évig éltünk-haltunk egymásért, szinte szó szerint. Sok a közös emlék, még neki is nehéz elszakadni pedig ő elvileg már nem szeret, ezt mondta. Megbízható forrásból tudom, hogy a csávó csak vigasztalásnak van meg neki, de hozzám is kötődik. Ki érti a nőket? :)
Változatos érzelmekkel értem a topik végére, mivel most játszották el velem félig az általad felvázolt történetet. Nem egy leányálom szerelmes baleknak lenni, de a harag sokat segíthet, oda kell mondani keményen a lerázandó félnek, a saját érdekében. Később még meg fogja köszönni! :)
Valahol lehet érezni, hogy egy kapcsolatnak van-e értelme vagy nincs. Újból kezdeni egy kapcsolatot -> HALÁL! Az önuralom nagyon fontos, hiába vagyok szerelmes nem alázhatom meg magam minden határon túl. Voltak pillanatok amikor legszívesebben kinyírtam volna a csajt. :) Másfél hónap telt el azóta, tehát még nagyon az elején vagyok, néha elég szar. Hiányzik. De tudom, hogy ő már nem szeret és a büdös életbe sose fog. Akkor meg minek égessem magam, nem igaz? Ráadásul az új pasija valami nyomorék műmájer, a közelembe sem ér, ezen röhögök sokszor. :) Ja, és én dobtam ki, mert éreztem, hogy előbb-utóbb robbanni fog és nem akartam szarvakat a fejemre. Elég különlegesnek érzem magamat (vagy csak férfi vagyok?), mert noha én voltam szerelmes, én is szakítottam. Hallottatok már hasonlót? :)
J-vel még azóta semmi kapcsolattartás se sms se telefon semmi. Még várok...
Egyébként történtek dolgok gondoltam megosztom veletek is:
Tök jó :)) Ismételten, vagyis életemben először összegyüjtöttem egy buliba IRL visszautasítást! Most nem annak örülök hogy nem sikerült hanem annak hogy egyáltalán meg mertem tenni :)
Végeredményben szerintem én csesztem el, de legalább ebből is tanulhattam. Tehát elkezdtem beszélgetni egy lánnynal /jelenleg ott tartok hogy nem számolom hány csajt szolitok le mint eddig mert már nem tartom olyan lényegesnek a számokat :) / szoval beszélgettünk táncoltunk /több órán keresztül/ még italra is meghivott:) és utána elkövettem egy nagy marhaságot. Vagy tul sokat ittam vagy tul keveset de csak ugy az egyik pillanatrol a másikra eltünt és nem találtam... én természetesen nem tudtam hogy most mi azt gondolhattam , hogy elment mert már előtte emlittette, hogy a barátnője nála alszik és korán kell kelniük. na szoval egy pici letargia, de attól függetlenül örültem, hogy egyáltalán ennyit is elértem.
Na szóval tegnapelőtt csak nem hagyott nyugodni a dolog, gondoltam csak felhivom és megkérdezem hogy mi van vele.. vagy nem is tom szal csak ugy felhivom. Csak a probléma ott kezdődött hogy a teljes nevét és a telefonszámát sem tudtam... De mivel én határozott vagyok és tudom mit akarok! /huu ez iszonyuan hangzott :)) / körbetelefonálás ismerős felhivás a lány telefonszámának elkunyerálása, hosszas noszogatás után. De meglett! :)
Na igen ilyenkor szokott jönni a jól megszokott para érzés, de még mielőtt orákat görcsölnék a telefon mellett már hivtam is. Szokásos érdeklődés a hogyléte felől és ami a lényeg ő végig várt rám még kb 1 orát a buliba csak én nem vettem őt észre..... :( na ezt a beégést... tehát ha nem hivom fel akkor azt hiszi, hogy én tüntem el és nem érdeklem... na mindegy megpróbáltam elcsalogatni tegnap kajálni, a szokásos _én megyek ha van kedved jöhetsz te is_ stilusban, tehát semmi könyörgés kérés. A lényeg hogy szimplán lerázott, mert hogy neki már van programja nem ér rá de azért köszöni a meghivást. Ebből én ugy éreztem, hogy erről ennyit de legalább megpróbáltam :)) Még este küldtem neki 1 sms-t hogy milyen jol éreztük magunkat és szoval igy járt hogy nem jött el :)) Még éjszaka válaszolt egy közömbös smsel és ennyi...
Szerintetek probálkozzak nála még probáljam elcsalni valahova vagy haggyam az egészet, ha el akart volna jönni akkor megtehette volna... /Bár ugye lehet hogy tényleg nem ért rá, de én inkább lerázo dumának véltem amit mondott, legalábbis ugy éreztem/ Mivel ilyen lerázásokban már volt részem mindkét oldalról tehát egy picit azért jobban sejtem, legalábbis ugy érzem, hogy mikor mi a felállás. Mondjuk tény hogy én is már szinte hülyeségeket beszéltem neki a telefonba de az most más lapra tartozik :)) Én már nem hiszem hogy erőlködnék nála... esetleg más meglátás?
TOMIbá örülök hogy tetszik, de azt soha ne felejtsd/és ne felejtsétek -el, hogy ezt az a történetet bármennyire is hihetetlen a szin tiszta valóság irja :))
Nem hiába a legjobb "story"-kat a mindennapi élet produkálja :))
Szobacica Neked is köszönöm, hogy szakitottál annyi időt hogy végigolvastad a topicot. Akkor most válaszolnék egy-kérdésedre amit feltettél nekem:
„Csodalkoztam, hogy ilyen rendes sracok is vannak meg, ilyen erzekenyek, kedvesek.” Valóban vannak ilyen srácok csak az a baj legalábbis az én meglátásom, szerint hogy pont azok akikben annyi érzelem szenvedély és szeretet honol, pont azok akik ezt nem tudják/merik kinyilvánitani és kimutatni. Hogy miért? Azért mert ezekben a srácokban is benne van az a félelem és para érzés amiről régebben már sokat irtam. A lányok mit látnak pl egy buliban? : Azt hogy ezek a srácok csak állnak és nézelődnek nem közelednek senkihez, hiszen nem mernek kezdeményezni, pont az miatt mert félnek a vissza utasitástól és megalázástól. Amit már sajnos én is átéltem egy párszor. Valamint van a másik oldala a srácoknak akik nyomulnak nem érdekli őket semmi és tényleg csak skalpra mennek és ahogy mevan egy nő akkor már dobják és taszitják el maguktól, csak azért hogy elmondhassák a haveroknak, hogy mekkora menő csávók, hogy hmmm nekem ez is meg az is megvolt…A lányok mit látnak és mit tapasztalnak? Mivel ők az esetek jókora többségében nem kezdeményeznek /hiszen ez ugye nem az ő dolguk Szintén társadalmi okokra visszavezetve/ ezért azt a hibás következtetést vonják le hogy _minden_ pasi szemét és csak kihasználják a lányokat. Pont ezért mert ők csak ezekkel a nyomulos figurákkal beszélgetnek/jönnek össze. Na de! Mi van azokkal akik már eleve nem is mernek kezdeményezni?! Ők továbbra is háttérben maradnak és csak a homály fedi őket még nagyon sokáig, addig amig nem lesz egy nagy csoda és esetleg vagy bátorságot vesznek magukon vagy találkoznak egy ugymond „nyomulos” lánnyal aki ki tudja hozni belőlük ezt a kedves érzékeny oldalukat.
Nekem a célom hogy kimozduljak ebből a csak várok és nem csinálok semmit-ből valami olyas valami felé amikor már igen is ki merem mutatni hogy mit is érzek. De semmi esetre sem akarok átkerülni a ló ugymond tuloldalára, hiszen ha most még nem is de nekem is a végcélom találni valakit akivel leélhetem az életem. Ugy éreztem hogy J-vel ezt nem tudtam volna megtenni, mert ahogy irtad lehet hogy megváltozott bennem valami, de az is lehet hogy a felfogásom kezd egy kicsit átalakulni. Jó lenne megtalálni valahol a közép utat…
„Mi a bajod vele? Szeret o is, es a csaladja is, jo vele lenni az agyban es az agyon kivul is... kell ennel tobb?” hogy kell-e ennél több? Nem nem kell szerintem ez már elegendő hogy valakivel hosszabb távon is együtt maradjunk. De! sokszor éreztem azt hogy nem mindig szerettem volna vele lenni, tudom hogy durván hanzik de sokszor már inkább tehernek éreztem, mint sem boldogságnak.
„mar az sem erdekel, neki mekkora szuksege van rad.” De érdekel ezért is döntöttem ugy hogy most öntök tiszta vizet a pohárba és nem később mert szerintem később még nehezebb lett volna. És igen tudom mit érzek szerettem, mert igy volt csak az idő elteltével mint irtam már tehernek éreztem… Másrészt szerintem az ember 100%ig nem lehet biztos semmiben de ez más kérdés. Pont ezmiatt mondtam meg neki hogy már nem szeretem mert nem akarom kihasználni, csak hogy mikor először szakitottunk ez nem igazán sikerült, de már ezt is leirtam miért… tudom bennem van a hiba de pont ezen szeretnék változtatni…
„Ha pl. megprobalna megolni magat, mert elhagytad valaki masert, es meghalna vagy orok eletere nyomorek lenne, hogy erezned magad?” Igen az első szakitásunk előtt vágott ilyeneket a fejemhez valóban, pont nekem akinek a családjában két öngyilkosság is történt… szerinted akkor hogy viseltem?! Plussz a legjobb haverom most szeptemberben halt meg auto balesetben, nem valoszinű hogy öngyilkosság volt, sőt biztos nem az, de még mindig nem érzem ugy hogy sikerült magam tultennem magam rajta… Ő egy évvel volt fiatalabb nálam… Ez volt még a másik domináns dolog ami a szakitáshoz vezetett. Ha most kb 1 honapi járás után képes volt ilyeneket mondani nekem akkor mi lett volna később?! Ha már valóban jönne valami probléma és tényleg megtenné? Tegyük fel lennének gyerekeink és akkor gondolkozna ilyenen?! Na ez is nagyban hozzá segitett végső döntésemhez… Pont ettől szeretnék menekülni, hogy átéljek még egyszer ilyen borzalmat, elég volt elviselni édesapám halálát is nemhogy valaki olyan tegyen ilyen akivel teszem azt az életemet szeretném leélni. Tudom erről még nem beszéltem, mint sokminden másról sem, de a döntésem akkor is végérvényes.
Másrészt egyáltalán nem haragszom rád, hanem, inkább köszönöm a véleményed.
Pasa_ : én pl szerencsésnek érzem magam olyan tekintetben hogy a szüleim mármint a nevelő apám és anyám egyáltalán nem szolnak bele az életembe, bár anyagilag nem tudnak támogatni de azért számithatok rájuk bármikor, és szerintem ez nagyon fontos dolog és pl ezt sem igazán éreztem J szüleinél. Sokmindenben probáltak segiteni, de akkor is ott volt a másik oldal hogy ezért jobban szerettek volna egy „picit” beleszolni a dolgainkba/dolgaimba. Amit saját szüleim se csinálnak de ők szerettek volna.. legalábbis igy éreztem, de asszem már ezt is leirtam.
Más téma: tegnapi buliba is olyan éltem át amit eddig még soha, még mindig az önbizalmam nővelésén törekszem, valamint azon, hogy bármikor bármilyen helyzetben mindenféle gondolkodás nélkül tudjak ismerkedni. Itt most nem konkrétan a párkapcsolatokra értem ezt az ismerkedést, hanem az ember soha nem tudhatja hogy mikor _szerez_ uj barátokat ismerősöket, és ezek a barátok nem feltétlenül kell hogy velem egy neműek legyenek :)
Na igen tegnap már nem is számoltam mennyi lányhoz mentem oda beszélgetés céljából Próbálkoztam x-szer elutasitottak y-szor, azzal a különbséggel, hogy akin láttam hogy nem igazán szeretne társalogni akkor további jó szorakozást kivántam, örültem a találkozásnak és olaj… tehát nem vártam meg hogy elküldjenek igy valahogy sokkal jobban jött ki a dolog.
De a lényeg mikor már az x-edik csajjal próbáltam kontaktust kialakitani illetve táncolni az egyik igencsak benne volt a közös táncba ami ugye nekem elég hihetetlenül látszott ugy elsőre, mármint az hogy akit előtte egyáltalán nem ismertem nem küldött el egy az egybe… na akkor egyszercsak valaki megfogta a kezem elhuzott attól a csajtól magához huzott és azt mondta hogy inkább vele táncoljak… mondom hoppá… :) Kiderült hogy előtte váltottam vele egy pár szót, amire természetesen emlékeztem, de nem volt semmi csak kisebb beszélgetés… utána pár perc mulva szintén olajra léptem mert mentünk tovább a haverokkal, de akkor is nagyszerü érzés volt :) Ilyen sem volt még, a végeredmény tekintetében szinte semmit sem értem el, de akkor is jó érzés volt.
Hiszen a SEMMI nagyságrendekkel jobb mint a NINCS :) és ebben tényleg van valami
J-vel azóta is váltottam pár sms-t, ő célzott az smseivel a találkozásra, de nem abból a célból, hogy megbeszéljük mi miért történt ugy ahogy történt. Szerintetek akkor hivjam el most egy ilyen találkozásra vagy várjak még vele egy pár hetet?
Én szivem szerint várnék még mert még nem érzem azt hogy felkészült lennék rá, és idővel talán könnyebb lesz. Tudom az ember soha érzi hogy felkészült lenne teljesen akármire is…
A "mar szinte beszamolassal tartoztam" azt jelenti, elvartak, hogy beszamoljon mindenrol, de nem kell minden elvarasnak eleget tenni, meg lehet mondani, hogy bocsanat, de ez az en dolgom.
Kulonben is, o tehet rola: miert nem toltott tobb idot a lanyukkal? Akkor nem faggattak volna a szulok... :-)
Hali!
Egy kedves történetet másolok ide Nektek, hátha nem ismeritek még:
szervusztok. Megpróbálom finoman és röviden elmesélni a következő kis történetet.
Nemrég egy hölggyel szekszuálisan érintkeztem. No de nem akárhogy. Megszeretgettem előlről, hátulról, meg mindenféleképpen.... mivel nem az első eset volt, elhatároztam hogy fenékbe szeretem. Így is tettem. Nem vettem figyelembe egy apróságot. Nemrég a lány babot evett... nem az történt amire gondolsz-annál sokkal pikánsabb....
Reggel arra ébredtem, hogy a kezem foltokban barna- hát elég guszta volt, gondolhatod. Odase neki-gondoltam-, és elkezdtem a zuhany alatt sikálni. Persze nem jött le- barnító krém miatt volt, ami helyett ezexerint jobb lett volna a vazelin.Úgy gondoltam az is csúszik eléggé... Barna kézzel kezdtem tisztítani magam, és olyan dolgot láttam, amitől majnem lefordultam. Nagyon durva dolgot !!! Ahogy húztam le a bőrt megbarnult ráncos "izém" fejéről látom, hogy ott figyel a sapka alatt-már vagy egy fél napja-egy méretes, féligemésztett, kétes állagú babhéj.......
Bocs a hülye sztoriért-remélem túl vagytok a kaján"
Mindenkinek annyi befolyasa lehet rad, amennyit te megengedsz. Akinek terhes a szulok tevekenysege kiter elole es kesz. Es nagyon pocsek hozzaallas az, hogy valakit mas emberek, pl. szulok miatt "bunetsz".
Beszamolasi kotelezettseg, piha. Nem kell valaszolni es kesz. Esetleg meg is lehet mondani, hogy nem tursz beleszolast az eletedbe, es nem tartozol az elszamolassal. Majd tudomasul veszik.
En peldaul a sajat szuleimtol sem hagyom az ilyet. Es kicsit irigylem azt, akinek olyan szuloi vannak, akik megertenek es segitenek, nem pedig csak uralkodni meg iranyitani akarnak. De utobbi fajta is elegge elterjedt, tudomasul kell venni.
Csak a miheztartás végett idéznék egy cseppet a (181)-ből:
A 4. 5. héten már szinte beszámolással tartoztam a szüleinek hogy mikor mit hogyan csinálok, mikor hova megyek miért megyek oda, abból nekem mi a hasznom, miért nem vagyok több időt a lányukkal?!
Ez nekem is sok lenne. Bár én pár évvel idősebb vagyok nálad, és értelemszerűen Zeusz_poklánál is.
Kedves Zeusz Pokla!
Vegigolvastam az egesz topicot, es az elejen meg nagyon szimpatikus voltal nekem. Csodalkoztam, hogy ilyen rendes sracok is vannak meg, ilyen erzekenyek, kedvesek. Ugy ereztem, sok mindenben hasonlitunk: egyidosek vagyunk (bar ellenkezo nemuek), en is hasonlo dolgokon estem at, hasonloan gondolkodtam. Aztan a vege fele ugy ereztem, megvaltoztal, meghozza negativ iranyba.
Evekig maganyos voltal, egyre ketsegbeesettebben kerestel valakit, akit szerethetsz es aki szeret. Vegre valahara talaltal egy lanyt, aki mindent megadott neked, te pedig el akarod taszitani magadtol. Mi a bajod vele? Szeret o is, es a csaladja is, jo vele lenni az agyban es az agyon kivul is... kell ennel tobb? Lehet, hogy tobbet sose talalsz ilyen lanyt, komolyan hagynad elmenni?
Tipikus ferfitulajdonsag, hogy csak addig kell valami, amig meg nem kapod. Most, hogy mar szereztel nemi tapasztalatot, megnott az onbizalmad, mar nincs szukseged a lanyra, mar az sem erdekel, neki mekkora szuksege van rad.
Minden okod meglenne ra, hogy szeresd ot, nem ertem, mi a problemad. Tudod egyaltalan, mit erzel? Szeretted, csak mar elmult, vagy soha nem is szeretted, csak kihasznaltad?
Ha 100%-ig biztos vagy benne, hogy nem szerted, meg kell mondanod neki. Nincs rosszabb dolog egy kapcsolatban, mint ha ugy jarsz valakivel, hogy kozben keresed az Igazit! Ha megtalalod, mit csinalsz? Gondolom, akkor mar nem esne nehezedre megmondani J-nek, hogy vege. A szavaidbol azt vettem ki, hogy ez a lany fulig beledesett. Mit gondolsz, hogy viselne a dolgot? Ha pl. megprobalna megolni magat, mert elhagytad valaki masert, es meghalna vagy orok eletere nyomorek lenne, hogy erezned magad?
Ne haragudj, ha kisse nyers voltam, nem akartalak megbantani!
Köszönöm a tanácsokat, majd mikor alkalom adódik le fogok vele ülni beszélgetni, és természetesen beszámolok majd a történtekről.
Én is remélem hogy jól döntöttem, hiszen olyan valakivel szeretném leélni az életemet akit tiszta szivemből szeretek és ő is engem. Nem akarok kihasználni és becsapni senkit sem.
Bizom benne hogy egyszer én is megtalálom azt akivel mindezt átélhetem. Mert ezalatt a fél év alatt már mindkét részről tapasztalhattam ezt, és azért jó lenne igy is átélnem. (Hiszen ez a végcélom)
Na de ne szaladjunk ugy előre, csak mindent sorjában :)
A kérdésem: eleget tegyek kérésének, vagy inkább utasitsam vissza?
Szerintem ülj le vele beszélgetni, de vigyél magaddal egy csomó papírzsbkendőt (az ő számára), és mindenképp nyilvános helyre menjetek (ott nem tud "praktikákat" bevetni).
A kérdésekre, amiket pasa_ felsorolt, készülj válasszal. Ami még a legjobb (illetve ugyanakkor a legrosszabb), ha olyasmire hivatkozol, amiről ő nem tehet, mégis léteznek (mondjuk a családja hozzád való viszonya).
És egyszerűen mondhatod azt is, hogy megváltoztak az érzéseid, és nem tudod, mi történt veled, de nem megy, és kész. Pusztán szexre képes vagy, de nem akarod ezzel őt megalázni.
Minden normalis emberi kapcsolat alapja, hogy a problemakat meg lehet ebszelni. Hogy mindenki elmondhatja, hogy mi a banata, es az o sorsat komolyan erinto kerdesekre valaszt is kap.
A beszelgetes hosszat, meg hasonlokat lehet korlatozni, ha szukseges, az idopontjat kesobbre tuzni, ha valaki abszolut nem kepes idot szakitani itt-es-most, de total elrohanni elole nagyon kulturalatlan dolog.
A beszelgetes nem ujrakezdes, es ha nem akarsz ujrakezdeni, hat ne kezdj. A praktikakat meg neked kell kezelni, ellenallassal, ha azt akarod, vagy ha megsem akarsz ellenallni, hat azzal, hogy tudomasul veszed a magad helyzetet, es a tovabbiakban abbahagyod a szakitasokat (valameddig).
Ha ugy tervezed, hogy nem akarsz vele tobet beszelni, akkor ezen a megbeszelesen ezt kozolnod kell, celszeruen az elejen. Vagy meg elotte, hogy fel tudjon keszulni ra. Hogy ne maradjanak nyitott temak, melyekkel aztan teljesen magara marad.
Es termeszetesen te is keszulj fel a varhato kerdesekre. Pl. hogy "miert nem lehet engem szeretni", "mi az amibol keveset adtam" es hasonlok. Gondolj vissza a sajat kerdeseidre korabbrol, amikor te nem kellettel...
mazohista? ha ezt arra érted hogy szinte már kezdem élvezni(ami azért igy ebben a formában nem teljesen igaz) hogy elküldenek mindig akkor valóban az vagyok :)
Csak az a gáz hogy ez is felfogás kérdése, ha ugy nézem, hogy eddig még köszönni sem mertem semmilyen idegen lánynak sem, nehogy meghóditani:) akkor már haladtam valamit! :))
és most azt szeretném elérni hogy bárhol bármikor bármilyen helyzetben tudjak felesleges parázás nélkül beszélgetést kezdeményezni lányokkal, a hóditással majd később foglalkozok...
Ha már ezt sikerülne elérnem akkor már azt mondom hogy megérte!és ezt sajna csak igy tudom elérni, hogy probálkozok pofára esek, probálkozok pofára esek, probálkozok pofára esek, és ki tudja? talán majd egyszer sikerül :))) de amig odáig eljutok addig tudom sokszor fogok csalodni és megalázottnak lenni... de hisz szándékosan csinálom és tudom tul kell az ilyeneken lépni! még mindig nem megy ez _készség_ szintjén de éppen ezt szeretném elérni.
Amig pedig odáig eljutok tudom, hogy nem lesz egyszerű! De már idáig is eljutottam valahogy :) tehát _talán_ van még remény :)))
Nos elolvastam az smseket amit J küldött. Az smsem előtt melyben leirtam, hogy komolyan gondoltam a szakitási szándékomat, még azt irta ugymond -megszokott módon- hogy milyen sokat jelentek neki, és SOHA nem akar engem elvesziteni és mennyire szeret..
Rá egy napra pedig kb ez volt a reakciója:
Ugy látja, hogy a hazugok győztek, és igy én is egy hazug ember vagyok, ő mennyire korrekt volt és ez nem kellett nekem... és hogy ő nem tesz ugy keresztbe nekem mint én neki A lényeg pedig: én mostantól egy arc nélküli ember vagyok és sikerült magam megutáltatni vele...
Végül is ez volt a cél valamellyest, tehát akkor most ugymond örülnöm kéne... hiszen nem láttam más kiutat csak ezt...
Tegnap előtt este a haverommal összevesztek (aki által összejöttünk) végül is az egész "beszélgetésük" ami inkább ordibálás volt csak veszekedéshez vezetett. Mivel a haveromtól netezek ezért részben én is szem és fül tanuja voltam ennek a kis incidensnek.
Utána váltottunk egy pár szót J-vel és kiderült hogy azért mondta hogy egy hazug ember vagyok mert még mindig nem hiszi el hogy nem vagyok szerelmes belé és ezért-ebben hazudtam neki... szóval nem is biztos, hogy ugy gondolta azokat az smseket ahogy én azt elképzeltem...
Nos azota semmi sms, beszélgetés és a továbbiakban is ehhez próbálom tartani magam, holott ő még szeretne egyszer leülni velem beszélgetni.
A kérdésem: eleget tegyek kérésének, vagy inkább utasitsam vissza?
Egy részről lehetne tisztázni a dolgokat, ami ugye a nyári _kapcsolatomból_ kimaradt, és nem akarok ugyanebbe a _hibába_ beleesni, ahogy ezt pasa is irta
Másrészről gondolom megint ujra szeretné kezdeni az egészet és attól félek bizonyos _praktikákkal_ nehogy sikerüljön neki... ami akkor biztos nagyon jol esne nekem is és neki is de igy utólag az sajnos sokkal több gondhoz és bosszúsághoz vezetne, és mivel most tényleg nem csak magamat sodorhatom még kellemetlenebb helyzetbe hanem J-t is nem hiszem hogy ez lenne a legjobb megoldás.
Valamint már másodszor sikerült szakitanom vele, és nem hiszem hogy jó ötlet lenne harmadszor is bele vágni ebbe az egészbe.
Tanács?
Szenved_éjjel : Elolvastam a mailodat tanulságos volt, valszeg a te helyzeted szinte forditottja az enyémnek, de ezt majd kifejtem a mailba. Hiszen sztem nekem is jobban össze kell majd szednem a gondolataimat, hogy tudjak reagálni rá.
Ui: Asszem megyek Counter-ezni és szétlövetem magam-vagy nem :) hátha lenne legalább egy kis sikerélményem is:))
Elolvastam a topicodat, nagyon érdekes és tanulságos volt számomra. Küldtem neked egy hosszú levelet, amiből rájöhetsz hogy talán nem is vagy olyan rossz helyzetben. Minden nézőpont kérdése. :-)
