En ferfi vagyok de van nemi tapasztalatom ezzel a termekkel. Nem beszellek le de ra sem erre a termekre. Egy holgy ismerosommel kozosen vasaroltunk pont egy ilyet. Nagyon sokat hasznaltuk es sok elmenyunk volt vele de olyan
TV shop-os termeknek bizonyult. Azt hittuk ez olyan igazi baszogepre leltunk de miutan volt szerencsenk kozosen eltolteni nehany alkalmat egy igazi baszogeppel rovid idon belul megvaltuk tole.
Az en holgy ismerosomnel igazabol az intenzivitas szamitott es ez a gep ezt igazabol nem tudta. Mukodott es allithato volt a sebessege es fokozatai is voltak de az igazitol messze elmaradt. Tapasztalatbol mondom hidd el.
Persze ha ki tudod probalni ne hagyd ki a lehetoseget..
Egy kérdésem lenne. Te ezt múlt időben írod "pár hónapja került a bajomra gyógyszer, időt vett igénybe a gyógyulás is". Tehát ha jól veszem ki már meggyógyultál, nemde?
Új ember érkezett egy munkahelyre. Röviden bemutatkozott. Kiderült, hogy 6 évig volt súlyos beteg, a férje dolgozott, ellátta a háztartást, gyerekeket, ápolta őt.
Igen, az már feltünt, hogy önsajnálatért nem kell szomszédba menned, de ez ilyenkor normális. Azért remélem, előbb-utóbb összeszeded magad (mert van egy olyan (meg)érzésem, hogy alapvetően nem nyafogó p..csa, hanem erős nő vagy).
Így van. Szívesen lemondtam volna 5 évnyi fájdalmas, sok dologban akadályozó betegségről. Emiatt ő sokat vállalt itthon is. Sajnos csak pár hónapja került a bajomra gyógyszer, időt vett igénybe a gyógyulás is.
Fentiek miatt több dolog eltérő útra került az eredeti terveinktől, a célok elérése késett. Én kitartottam így is, ő nem.
Haladtam egy úton, évekig. Te segítettél, támogattál. Azt mondtad, van értelme annak, amit csinálok. Nem szóltál időben, hogy bár ezt beszéltük meg, neked ez mégsem jó, nagyon nem jó. Elmentél.
Lassan meggyűlölök valamit, amiért évtizedekig dolgoztam, amiben oly sokat segítettél, amiben annyi sikerem volt.
Most zokogva alszunk el minden átkozott éjszakán és úgy ébredünk minden üres hajnalon. Nézem a könnyes kis arcot, amely annyira hasonlít tiédre... és a kérdésre, hogy miért nem jön haza, miért nem lehet megjavítani? azt hajtogatom, hogy nem tudom, nem tudom, nem tudom....
Nem tartok a "falaktól", azokat sosem véletlenül kapjuk.
Itt most kicsit más a helyzet. Az elmúlt pár hétben rendesen összekuszálódott minden.
Ajtók vannak elöttem, gyakorlatilag három. Kettő egyértelműen nyitva , odabentről szép zene szól, az egyikből , ahol már nemrég jártam , meghívást is kaptam. A másikban úgy muzsikálnak , hogy kedvem támadjon besétálni.
Aztán van mégegy ajtó . Ezt nem tudom miért kaptam. A zene itt is szól, de zárva az ajtó, kulcsra.
Szeretnék úgy jó döntést hozni, hogy egyik muzsikust se bántsam meg.
