Aha, akkor értem.
Nekem meg az járt a fejembe, hogy az ember sohasem tudhatja magáról, mi van a testében. Lehet, hogy valakinek vannak gyanús tünetei, mégsem megy el az orvoshoz, mert ezt a diagnózist egyenlônek tartja a halálos ítélettel és azt gondolja, jobb, ha nem is tud róla, amíg csak lehetséges. Így aztán, mire kiderül, mi baja, esetleg már tényleg késô.
Ha viszont beszélgethetne az érintettekkel és olyanokkal is, akik meggyógyultak, talán összeszedné a bátorságát.
No, hát csak ezért nem tetszett a "csak érintetteknek" dolog.
Elnézést,senkit nem bántanék meg szándékosan,de hiányzik egy olyan kör,ahol magyarázkodás nélkül lehet a rákról beszélni és nem kell állandóan arra figyelni,hogy mit érzek,mit érez a másik, hanem tudom beszéd nélkül is.Nem feltétlenül a betegség legyen a téma!!!!!!!!!
Sajnálom az olyanokat,mint az aki a topic inditásomra válaszolt,mert ÉRZÉKETLEN !
A cinikus ember sem tudja kivédeni,ha jön - .Ha Te is sorstárs leszel-mert lehetséges- akkor nem fogsz gúnyolódni,akkor majd vinnyogni fogsz a félelemtől.Az okos ember nem ezt teszi,nem igy áll a témához! Ennyi !
Inditanék olyan topicot,ahol CSAK rákosok,ill.kigyógyultak szólnak a témához.Tudom,van egy másik topic a rákról,de ott inkább nem az érintetteké a szó,hanem a hozzátartozóké.Sokan adnak ott tanácsot,de véleményem szerint erről csak az tud abszolute hitelesen szólni,aki átélte a saját bőrén.Főleg a lelki dolgokban nehéz a segitség és sokan nem beszélünk róla.Nekem sikerült kibeszélnem ,jól esett,de zömmel titkolják betegségüket.Pedig nem szégyen,csak éppen mi voltunk a kiválasztottak.Egyébként nekem 5 éve mellrákom volt,kaptam"gyomirtót"+sugarat+gyógyszert,megcsináltattam a plasztikát.JÓL VAGYOK! De! Tudom,hogy sokkal jobban oda kell figyelni magamra.Irjatok a tapasztalaitokról,de csak érintettek,hiszen ugyis kiderül,ha nem vagy/voltál rákos./Mert ez egy külön világ/
