Szomorúan értek veled egyet. :( Kicsit tompítja a dolog élét, hogy a ma ifjúsága kevésbé politizálja át az életét mint mi anno' Ezer élvezetesebb elfoglaltságot talál magának... :)
Fél évszázad távlatából, minden színesebbé válik. Azért, ha végig gondolod azok az emberek akik ezeket a dolgokat állítják hány évesek és vajon miféle indíttatásból teszik ? Azt hittük, hogy már ennél nincs lejebb, de van ! Csak az a baj a mai fiatalok ezt a renget valótlanságot, hazugságot tényként rögzítik !
"Mansfeld Péter 1956 októberében, 15 évesen csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. A forradalom leverését követően először életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, majd az ítéletet halálbüntetésre változtatták és 1959. március 21-én kivégezték. Mansfeld Péter rehabilitálása 1990-ben történt meg."
Lemaradt az apropó: a dombormű leleplezése kapcsán írja fentieket a Gondola című internetes jobbos szócső.
"Jól gondolod, atyus, "ganéság" volt az ítélet, mint ahogy, "általában" a halálbüntetés is az. Azt is mondtam már, hogy a Mansfeld történetről ismereteimet innen a netről szedtem össze. (sajnos eléggé egyoldalú - jobbos- forrásból!)
"Az 1957. évi 34. Tvr. 16. §-a hozta létre azt a lehetôséget, hogy fiatalkorúakat, szervezkedés miatt halálra lehessen ítélni. A jogszabálynak azonban visszaható hatályt nem mertek adni, vagyis a forradalomban való részvételért egyetlen fiatalkorút sem lehetett volna halálra ítélni. Ezért kellett egy „beugratást" szervezni Mansfeld Péternek egy 1958-ban elkövetett cselekménnyel, amiért már „jogszerûen" (dehogy, abszolút jogellenesen!) halálba lehetett küldeni az 1956-os hôst. Ezért nem merték Szigetvári Istvánt és a többi pesti srácot halálra ítélni."
A fenti idézett fantáziálást Jobbágyi Gábor (miép) egyetemi tanár találta ki, egyik a témával foglalkozó irományában.
Csak ismételni tudom, hogy teljesen logikátlan és szükségtelen lett volna a hatalom részéről a Jobbágyi-féle spekuláció, hiszen önmagában az életfogytiglani itélettel a tarsolyában Mansfeld gyilkosság szándékával végrehajtott szökése is elég alapot adhatott a bíróságnak a halálbüntetés kiszabására. Nem volt szükséges, '56-os kitalált cselekményeket a vádlott terhére róni. Furcsa is lett volna, hiszen 56'-ban (1 év felfüggesztett börtönbüntetés) egyszer már hivatalosan "felderítették" Mansfeld "hősi" cselekedeteit. (1 év felfüggesztett börtönbüntetés a "jutalma") Furcsa logikára vall, hogy már akkor eltervezték, a gyerek néhány év múltán végrehajtandó akasztását!
Az én erőlködésem célja Mansfeld ügyében egyáltalán nem az akkori idők részeseinek bírálata, megteszik helyettem okkal-ok nélkül ezt mások .
Kizárólag a ma notórius hazudozói, hangulatkeltői, történelemhamisítói ellen szólok. Régi -tán igaz sem volt- történetek mai korra történő aktualizálása ellen tiltakozom.
A politikusok mocskos száját szeretném befogni.
Megadom magamnak azt az illúziót, hogy itt a forumon megtehetem. "
Ha nagyon alaposan utánanézünk ennek a Mansfeld gyereknek, akkor meg kellállapítsuk, hogy sajnos több volt a rovásán a köztörvényes tétel, mint a forradalmi hõsség. Szóval ezzel a szoborral örök jogos kritikának tennék ki a gyereknek azt az emlékét, aminek most még van egy kis heroikus zöngéje is. De szobor esetén a dolog esetleg átmenne az önnön karikatúrájába.
Óvakodni kéne a visszafordithatatlan folyamatoktól.
Ki nem állhatom a szinte már össznemzetileg is buzi, és muszlimokat kritika nélkül a nyakunkra beeresztõ Hollandiát, de egyben igazat adok nekik: nem feltérlenül kell a multból elõemelt hõsöket csinálni.
Jobb a mindennapokban hõsi pózok nélkül normálisan viselkedni.
A visszamenõleges hõsteremtgetés valami komoly hiányt indikál egy nemzetnél.
Melocconak mindigis érzelmi ügye, szívügye volt a Mansfeld-eset.
Szó mi szó: a kis Mansfeld (aki tételesen ismeri az ügyét az tudhatja) nem elsõsorban szívtiszta és puritatív forradalmár volt, mert a szándékaiban igencsak voltak "kevésbé szobatiszta" célok is, --kora miatt is inkább a kalandvággyal vegyes vagányság elemei domborodtak ki a tettei közül,-- de abban, hogy a aljaretek Kádár-rendszer képes volt megvárni a jogilag felnõtté válását, s akkor felkötni; ebben van valami olyan, hogy ha anyagyilkos lett volna, akkor is érzelmileg a pártjára toborzódnék. Ez az egyetlen eset elég lenne, hogy mindent undorral elvessek ami kommunista, vagy a kommunista szóval/fogalommal pusztán csak kapcsolatba hozható.
Emlékművet állítanak Mansfeld Péternek az I. kerületben
2007. február 22. 12:12
A Fővárosi Közgyűlés csütörtöki ülésén egyhangúlag úgy döntött: jóváhagyja Melocco Miklós szobrászművész Mansfeld Pétert ábrázoló mészkő emlékművének az elhelyezését az I. kerületben.
A Budavári Önkormányzat az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére kívánt Mansfeld Péter-emlékművet állítani az I. kerületi, Szabó Ilonka utcai támfalon, a mű elkészítésére Melocco Miklóst kérték fel.
A művész a fogvatartóitól megszökött és magát éppen a mélybe vető alakot örökíti meg. (Mansfeld Péter egy helyszínelés alkalmával a négy méteres mélységbe ugorva kísérelt meg szökést.)
Az I. kerületi Önkormányzat az emlékmű avatását március 21-re tervezi.
Mansfeld Péter (1941. március 10. - 1959. március 21.) az 1956-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata, a forradalom mártírja.
Tudod kérlek, ha egy kissé idősebbek lettünk volna, PuPu olvtársunk a házon belül, én pedig éppenséggel kívül éreztem volna othonosabban magamat. Mindenesetre a tények ne homályosítsák el a látásodat... :)
Október 30-án már két napja fegyvernyugvás volt, a lakosság szabadon járt-kelt az utcán élelmiszer után és a sebesültjeit/halottait kutatva. A pártház épületében egy kormányellenes célzatú bagázs tartozkodott.
Miután kicsit eldurvult itt a hangnem, azt hiszem itthagylak benneteket egymásnak. Boruljatok egymás keblére kis pártkatonák, és beszélgessetek csak fesztelenül, mintha itt se volnék. Előbb utóbb még elhangzik a "mocsadék" is, amit már nem akarok megvárni.
Volt rá 50 évem, hogy mindent, ami ebben a tárgyban a kezembe került, tüzetesen végigolvassak. Amit Te kínálsz nekem, az csak egy olvasata az akkori eseményeknek.
Ez annak a pártnak a budapesti székháza, amelyik pártot (MDP) másnap Kádár elvtárs elhajított, mint egy büdös kapcát és néhány elvtársával, közöttük Nagy Imre elvtárs miniszterelnökkel egy új párt (MSZMP) szervezésébe fogott...
"A Partizánszövetségbõl is ígértek Mezõéknek egy félszázad (veterán) partizánt. Azt mondták: útban vannak már. Soha nem érkeztek meg a Köztársaság térre. Mezõnek sikerült Földes Lászlót is elérnie, a párt Katonai Bizottsága egyik tagját. Õ legalább volt olyan realista, hogy nem honfitársaitól, hanem a szovjet parancsnokságtól kért segítséget. Egy szovjet páncélos egység elég lett volna a téren, hogy elûzze a támadókat. Földes: „Bementem Malinyin hadseregtábornokhoz. Elmondtam, kik vannak a budapesti pártbizottságon, vázoltam szorongatott helyzetüket, és igen szenvedélyesen kértem a segítségét. Malinyin a telefonhoz nyúlt, tárcsázott, majd rövid beszélgetés után ezt mondta: - Az önök kormánya megtiltotta, hogy közbelépjünk!” [43] Földes nem tud oroszul. Így nem tudhatta, hogy valójában kivel is beszélt Malinyin hadseregtábornok, aki ez idõben - a szovjet hadsereg vezérkari fõnöke elsõ helyetteseként - a szovjet hadsereg legfõbb vezetõje volt Magyarországon. Malinyin minden bizonnyal „saját” embereivel beszélt: Mikojannal és Szuszlovval, a KPdSU Politbüro két neves tagjával, akiknek kezében volt akkor a „magyar ügy” és akik október 25-e óta a budapesti szovjet követségen tartózkodtak. Õk tilthatták meg a szovjet segítséget a szorongatott pártházbeli védõk számára. Nekik lehetett érdekük, hogy minél zavarosabb legyen a helyzet Magyarországon, és ez okot szolgáltasson Moszkva katonai fellépésére a Nagy Imre-kormány ellen. "
Ami azt illeti, ez a fórun engem is kezd megingatni az ember fejlődésébe vetett hitemben, - de ha van is fejlődés, akkor az qrva lassú, az már biztos...
A szovjet hadsereg egy megállapodás alapján már elhagyta a fővárost. Kint az akkor már a Nagy Imre-kormány által legalizált felkelők, bent a forradalom leverésén munkálkodó pártmunkások és két szakasz áv. kiskatona, mintegy 200 ember. Az épület öt óra tűzharc (10-15h) után elesik. Kinek kellett volna megvédenie a benntartózkodókat és miért?
azoknak, akiknek érdeke volt, hogy a Köztársaság tér október30-án délelõttegy külsõ támadás esetén ne legyen védhetõ, mindent megtettek annak érdekében, hogy a pártház védelmét szabotálják.
