(Un)real, én nem azt írtam, hogy "miattunk depressziosak", hanem hogy miattunk depressziósak. Így, hosszú ó-val. (Tudod: a részletekben a lényeg... no meg a pontos idézésben.) Nem hiszem, hogy pusztán annak kijelentése okán, miszerint valaki nem pusztán magára, hanem másokra is gondol, vallásinak kellene nyilvánítani egy-egy kijelentést. Tény, hogy ez inkább a vallásos ember sajátja (kellene legyen), önzetlen, jólelkű embert láttam én már "ateistában" is.
Kíváncsi lennék, miért tartottad lényegesnek a "bűntudat" szót önálló mondatként közölni. Szerinted mi a baj a bűntudattal? A legjobb jelzőeszköz az ember számára - ha megtanulsz odafigyelni a bűntudatra, lelkiismeret-furdalásra ahelyett, hogy elnyomnád azt, a legjobbat teszed magaddal. (Mellesleg velünk is.)
Szerintem egyébként senki vállára nem kerül nagyobb teher, mint amennyit elbír, és azért kevés a valódi(!) látó, mert nincsenek sokan, akik ekkora terhet hordozni tudnak, és legfőképp bánni tudnak vele.
Én egyébként óva intenélek a tisztánlátók lelkiállapotának megítélésétől, mert a legjobb esetben is csak találgathatsz. Csak azt a szintet láthatod és ítélheted meg tisztán, amit már elhagytál, a többiről maximum homályos (félrevezető) elképzelésed lehet. De a fenti pusztán az én véleményem, a legjobb szerintem mégiscsak az lenne, ha egy valódi látó válaszolná meg a kérdéseket. Nekem is lenne pár...
A könyv címe "Az apostolok csodálatos cselekedetei", mely az "APOKRIF IRATOK" könyvsorozatban jelent meg (eddig kb.4-5 könyv).
Kiadta a Telosz Kiadó, Budapest, 1996-ban.
ISBN 963 8458089
Keresd a Ferenciek terén a Szent István Társulat könyvesboltjában. Ha nem találnád, böngészd végig a kapualjban a vallásos könyvesboltokat.
Még egy kis kedvcsináló:
"Minthogy pedig a nyugalom helyét sem látni, sem kimondani nem lehet, mennyivel inkább nem lehet sem meglátni, sem kimondani engem, aki e helynek ura vagyok. (...) Amikor azonban az emberi természet felemelkedik és hívásomnak engedelmeskedve hozzám jön, akkor mindazok, akik most hallgatnak engem, egyesülni fognak amazokkal, és többé már nem az lesz, ami most van, hanem azon felülemelkedve az, ami most én is vagyok. Mert mindaddig amíg nem mondod magadat az enyémnek, nem vagyok az, aki voltam. (...) Azt kell tudnod, hogy én egészen az Atyánál vagyok, és az Atya énnálam. (...) Mert, hogy ki vagy, azt látod megmutattam neked. Azt viszont, hogy én ki vagyok, egyedül én tudom, más senki."
Kedves Kopancsi, ez az idézet egy apokrif iratból, a "János cselekedetei"-ből való. Sajnos, a szakértők megállapításai alapján, a mű eléggé szennyeződött a gnosztikus és más vallási irányzatokkal, ezért csak nehezen lehet fellelni azt a tiszta Hangot, ami Jézusra jellemző.
Te lenni bölcs ember kedves Acintya, ezentúl ne borotválkozz. :o) Jézus egy apokrifban így beszélt magáról:
"Hallod azt, hogy szenvedtem, pedig nem szenvedtem. Azt is, hogy nem szenvedtem, pedig szenvedtem. Hogy átszúrtak, pedig nem döftek belém, azt is, hogy a fára függesztettek, pedig nem függesztettek a fára. Hallani fogsz a belőlem kifolyó vérről, pedig nem folyt ki a vér belõlem. Egyszeren: nem az én szenvedésem volt mindaz, amit amazok beszélnek rólam, de azt, amiről nem beszélnek, valóban elszenvedtem. S hogy ezek mik, azt megsejtetem veled, mert tudom, hogy te meg fogod érteni. Ismerj fel tehát úgy, hogy én vagyok az Ige foglyul ejtése, az Ige megsebzése, az Ige vére, az Ige sebe, az Ige megfeszítése, az Ige szenvedése, az Ige átdöfése, az Ige halála."
...és arra még nem gondoltatok, hogy a látók nem maguk miatt, hanem miattunk depressziósak? Mert átlátják némely szenvedésünk terméketlen voltát és EZ fáj nekik? Hogy végig kell nézniük, míg mi "pokolra szállunk" a "mennybemenetel" előtt?!
Addig nem juthat el valaki a tényleges tisztánlátása szintjére amig el nem éri a teljes gondolati érzelmi és akarati kontrollt.
Ezek alapja pedig a tökéletes pszichés egyensúly.
Ez kizárja a depresszió vagy bármi más lehetőségét... Nincsenek érzelmi kilengések, zavarok stb.
egyenként válszolnék a kérdéseidre:
"Ugyan mi a fene vinne rá egy életvidám embert, hogy halottakkal keresse a kapcsolatot?"
Ezek nem a tisztánlátók, hanem inkább a médiumok.
"Ugyan miért fordulna egy lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott ember a "túlvilág" felé? "
Mert átlátja a fizikai világ illuzióját.
"Ugyan miért gondolná azt egy boldog ember, hogy az igazi boldogság a halállal kezdődik? "
Ezt nem mondja egy tisztánlátó.
"Lehet, hogy a spiritualitás = depresszió? "
Ha béna az ember akkor igen. De ez mindennel igy van.
"Tulajdonképpen ezek a nagyon magas szellemi szinteken álló emberek szimplán depressziósak, és csupán e betegségük köré szőtték ezt a spirituális legendát?"
Nem. számukra nem léteznek lelki beegségek.
"És csak azért dühösek ránk, "nihilistákra", "istentelenekre", mert mi nem vagyunk depressziósak?"
Na ők azok akik már nem dühösek senkire. Pont a látásuk által vannak tisztában a dolgok valódi természetével. Ez nem dühöt vált ki hanem szeretetet és megértést. Te tudnál haragudni egy vak és beteg emberre?
Volt időszak, amikor egészen pontosan én is így gondoltam, mint te. Sajnálom, lehet hogy nem fogsz nekem hinni, de azt kell mondjam, becsapod magad. Felcseréled az ok-okozatot. Az érzelmeid felülkerekedtek jelenleg az agyadban.
Nem hiszem, hogy a tisztánlátásnak bármi köze lenne az ember közérzetéhez. Embere válogatja, és persze attól is függ, hogy ki mit vél igazságnak. Pszichológiai alkat kérdése, hogy vki tud-e megnyugvást találni pl. a túlvilági élet hitében. De a nihilistának is a személyiségétől függ, hogy világnézetéből az élet élvezetét hozza-e ki, vagy odáig jut-e, ahová a Harcosok Klubja hőse (amely filmet egyébként mindenkinek melegen ajánlok).
"A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról."
Magyarabbul a masodik mondat:
Jobb egy temetesre menni, mint egy lakodalomra, mert a temetesen meglatjuk, mi is az ember vege, es elgondolkodunk rajta.
Az idezet a Bibliabol volt (Peldabeszedek konyve).
szóval szerintem az írók/költők abban különböznek tőlünk, hogy ők meg tudják fogalmazni amit mi csak érzünk, sejtünk. EZÉRT:
"Lehet, hogy öreg vagyok már és fáradt - folytatta -, de mindig úgy véltem, képtelenül kicsi az esélye annak, hogy megtudjuk, mi történik valójában. Nem tehetünk egyebet tehát, mint fütyülünk az egészre, és igyekszünk elfoglalni magunkat. Én például partvonalakat tervezek. Díjat is kaptam Norvégiáért."
