Nem irtam, hogy szeretném. Azt irtam, hogy nem ellenzem. Nem ugyanaz. Egyébként azért tettetem magam hülyének, mert szeretek kimeritő válaszokat kapni, ami után mindent értek. :-)
Nem olvastam már nagyon régen MF-t. Asszem itt az indexen olvastam.
Az Oikorról nem irtam és nem is fogok, mert még egy számukat se hallottam. Nem párhuzamba állitottam az alkoholizmust meg a fajgyűlöletet, hanem azt érzékeltettem, hogy nem érték minden érték, bárki alkotta is. Te érted ezt?
Naivan jót feltételeztem róluk.
Ja, ugyanott vagyunk. Te azt mondod, akkor az úgy van.
Az előző hozzászólásomban adott linkeken megtalálod Pór cégének honlapját, azon gondolom rajta van az email címük is. Én is örülnék, ha meg tudnád kérdezni, mit gondol erről. Végül is ő a főszereplő, ő volt 68-ban az első számú maoista, és Demszky-ről is ő tud ezzel kapcsolatban hitelesen mondani valamit. Ráadásul annyira független helyzetben van, hogy nyugodtan elmondhatja emlékeit.
Dalos is koronatanú, az ő visszaemlékezéseihez is adok egy linket. Haraszti emlékei szerepelnek az MN cikkben, ami meglepően korrekten mutatja be a helyzetet. Az Orfeós Fodor Tamás is beszélt már minderről valahol, fenn is van a hálón, de meg kellene keresni a linket.
Nekem személyesen is vannak éppen 72 tájáról emlékeim az Orfeó környékéről, akiknek láttam az összes előadását és eljártam a pénteki vitaestjeikre, és ez is ellentmond a "Demszky maoista" feltételezésnek.
(Bár Demszky-t akkor még látásból sem ismertem, de a közeget igen. Demszky a 70-es évek elejére teszi Pórral való ismeretségét, a Magyar Fórumban közölt dokumentumok is. A Pór által Demszkynek bemutatottak nem voltak maoisták.)
Emberek a Demszkyt és a bal-lib sajtót csak dícsérni lehet. Ilyen tuti ingyen reklámot nem is csinálhattak volna a nemzeti lekületű zenekaroknak és egyéb fellépőknek. ( természetesen ez fordítva is műxik, ...PICSA... tagjai is a seggüket verik a földhöz örömükben szerintem, mivel a feljelentéstől igazán nem kell tartaniuk )Gratulálok!!! Sikerült elérni, hogy majd egy vidéki nagyvárosban fogják megrendezni a koncertet és nem 500-1000 fő lesz, hanem 2-3 ezer. Majd jót bulizunk....
Én a cikkben csak azt olvastam, hogy Haraszti mondta, hogy egész korán kiábrándult a maoizmusból (ez persze vagy igaz vagy nem). Pórról ezt nem tudhatjuk. Ergo Demszkyről sem, hogy 72-ben hogy viszonyult ehhez. De mivel 72-ben meglehetősen nagy zűrzavar uralkodott a nyugati baloldal tájékán, szerintem Guevara mellett elfért még akkor is Maó... főleg keleten.
Télleg, milyen cégnél dolgozik Pór? Ha van a cégnek e-mail-címe, kérdezzük meg tőle!
Látod, ez a cikk is azt támasztja alá, amit mondogatok.
Haraszti maga is 1968-ig tartja magát maoistának. A többiek (Pór, Dalos és tsai) is.
Demszky 1952-ben született, 68-ban 16 éves, poltikai tevékenységének 1972 előtt nincs nyoma. Maga úgy nyilatkozik, hogy a 70-es évek elején ismerkedik meg Pór Györggyel, aki ugye ekkor már nem maoista.
Hagy idézzem ide egy korábbi hozzászólásomat egy másik topikból:
Idézet:
Demszky, a közhiedelemmel ellentétben sohasem volt maoista.
Pór Györgyöt és csoportját nevezték maoistának a hatvanas évek közepén, de őket 68-ban letartóztatták, és a maoizmus ezzel Magyarországon ha volt is, megszünt. Ezt részletesen leírja Dalos Györgyitt.
Demszky és Pór a 70-es évek első felében került kapcsolatba. Ekkor már Pór és környéke - Orfeo és köre - inkább újbaloldalinak nevezhető, mint bármi másnak.
Pór szerepéről Demszkyvel kapcsolatban leginkább annyit tudni, hogy az ekkor kb. 20 éves Demszkyt bemutatja Konrád Györgynek, Krassó Györgynek, Halász Péternek, Malgot Istvánnak, Fodor Tamásnak, Márkus Istvánnak és Haraszti Miklósnak.
Megjegyzem ez nem egy szégyelnivaló lista. A szereplők - már aki él - ma is kivétel nélkül élvonalbeli értelmiségiek.
Pór György itthon kevéssé ismert, de a nagyvilágban annál inkább. Az Internet közösségszervező lehetőségeivel foglalkozó tanácsadó cége van Kaliforniában, és épp most hívták meg Európa vezető Business Schooljába, az INSEAD-ra vezető kutatónak. Pór cégének honlapja
Demszky 79-től a Szeta alapítója, szamizdatkiadó. Munkássága innen eléggé ismert, ezért nem részletezném.
-------------------------
Tehát: mint a korszak egyik tanúja (aki 3 évvel fiatalabb Demszkynél, és aki valamennyire ismerte akkor ezt a társaságot) állítom, nincs adat rá, hogy Demszky maoista lett volna.
Ha az lett volna 1972-ben, ez eléggé magányos tevékenysége lett volna, hiszen Pór, Dalos és Haraszti ekkor már 4 éve nem maoista, és az a kör (Orfeo stb.) amelyben ekkortájt Demszky mozgott, újbaloldalinak minden bizonnyal mondható, de maoistának semmi esetre sem.
(Bár ahogy a Vízöntősökre visszaemlékezem, meg az Orfeo előadásaira, ez az újbal is inkább Semprun-t, Sinkó-t, Lukácsot és Hontot jelentette, mint mást. Eléggé ó ez az új, de az biztos, hogy független szellemű, nyugatra nyitott és egyben baloldali gondolkodást jelentett.)
Kaleb, itt maga az egyik érintett nyilatkozik erről. Igaz, Demszky csak említve van a cikkben Haraszti mellett. Itt nincs részletesen kifejtve, de több helyen olvastam, hogy Demszky ugyanannak a maós körnek a tagja volt, amely miatt Pór Györgyöt és - nála kevésbé - Harasztit is megcseszerintették Kádárék.
Ha valaki a cikkben irtaknál pontosabbat tud Demszky szerepéről, irjon, csak hogy Kaleb megnyugodjon.
Bocs a floodolásért, de nekem az mno-s belinkelések nem szoktak működni (valahogy mozognak a címek a régi, archív cikkeknél).
Így az egész:
-------
Engedtek a 68-ból
Lázadók egykor és most
2001. február 24. (25. oldal)
Hogyan lett az 1968-as, maoista diáklázadók Tüzet a vezérkarokra! csatakiáltásából Gyerünk a vezérkarokba! Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt? Joschka Fischer, Daniel Cohn-Bendit, Haraszti Miklós, a nagy ugrás és az igazi Mao.
Tóth Szabolcs Töhötöm
Állítólag mikor Maót arról kérdezték, vajon eredményes volt-e a francia forradalom, így válaszolt: Ezt még túl korai lenne megmondani. Mao 1976-ban meghalt, így ma már sosem tudhatjuk meg, elérkezett-e az idő, hogy e kérdésre igazi választ adhassunk. Európában viszont, Mao halála után 25 évvel, igazi nagy ugrás-ra (Mao egyik jelszava) került sor: egyre hangsúlyosabb kormányzati és politikai szerepet vállal az az elit, amelynek tagjai zsenge ifjúságukban Mao vörös könyvecskéjét lobogtatva vonultak az utcára Keleten és Nyugaton egyaránt.
Elhamarkodottan ítéltek-e tehát azok, akik Mao Ce-tung bölcsességére fittyet hányva a lázongó diákság, a nagy generáció lecsendesedésével hátradőltek kényelmes foteljeikben, és a reagani, thatcheri új konzervativizmus igézetében teljesen leírták a 68-asokat? Vagy akik a berlini fal leomlásával úgy vélték, az akkori, szélsőbaloldali diákharcosok már sosem térhetnek vissza a nagypolitikába?
Az új baloldal nem várt európai sikerei csattanós választ adhattak erre a kérdésre; nem mintha a nagy-nak nevezett és most ismét helyzetbe került generáció oly sok mindent megőrzött volna Mao és Trockij tanaiból. De talán épp ez az oka, hogy Joschka Fischer, Cohn-Bendit és a többiek számára az elmúlt néhány esztendő egyszerre jelenthette a sosem tapasztalt hatalom és a szembesítés-szembesülés éveit.
Elfog az abszurd érzés is, hogy az idővel lehetetlen elszámolni: az a bizonyos hamleti, hogy ťez mind én voltam egykor?Ť fogalmazott megnyitóbeszédében Haraszti Miklós (a hatvanas években egyetemistaként maga is kultúrmaoista, jelenleg a magát liberális pártként meghatározó SZDSZ ügyvivője, a Magyar Rádió árnyékkurátora) a múlt hét vasárnap, mikor a budapesti Centrál Galériában megnyitotta a Kelet vörös című kiállítást (a tárlat a brit Westminster Egyetem Demokráciakutató Központjának a kínai kulturális forradalmat [19661976] bemutató propagandaplakát-gyűjteményén alapul).
Sokaknak furcsa lehet, de a hatvanas évek Magyarországán, a szovjet megszállás alatt és az 1956-os forradalmat követő megtorlások után, éppúgy akadtak Mao tanait szívükbe záró, renegát egyetemisták, mint Nyugaton (ők így balról előzték a Moszkvához hű MSZMP-t).A hazai maoizmus kezdeteit az a Vietnami Szolidaritási Bizottság jelentette, amely 1965 nyarán a KISZ bábáskodásával alakult meg Pór György vezetésével. A bizottságból később a források szerint főként személyes okokból kiszorult Haraszti Miklós, így 1968-ban már nem találjuk az úgynevezett Pór-per vádlottjai között, akiket államellenes összeesküvés miatt állítottak bíróság elé. A három fővádlottat akkor 68 hónapos felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották (Pórt és Harasztit maoista szektásságuk miatt már korábban eltávolították az ELTE bölcsészkaráról).
Haraszti Miklós saját elmondása szerint már 1968-ban szakított a maoista tanokkal, és innentől kezdve egyre inkább azokat a nézeteket képviselte, amelyek később az úgynevezett demokratikus ellenzék köreiben teljesednek majd ki Magyarországon. (Ez az ellenzéki kör jóllehet az idők folyamán egyre élesebben szembehelyezkedik az MSZMP-vel, és ellenzékiként maga Haraszti Miklós is súlyos retorziókat szenved el az akkori hatalom részéről mindvégig megőrzi baloldali jellegét. Soha nem szerettem a ťdemokratikus ellenzékŤ szót, amit Haraszti Miklós talált ki, minden átmenet nélkül behelyettesítve a baloldali ellenzék kifejezést a demokratikus ellenzékre dohogott egy néhány évvel ezelőtt adott interjújában az azóta elhunyt legendás ellenzéki, Krassó György.)
Haraszti Miklós lapunk kérdésére hangsúlyozta: a kiállítást megnyitó beszéde nem tekinthető kései számvetésnek. Soha nem titkoltam múltamnak ezt a részét. Az 1968-at követő húsz évben illegális folyóiratokban, az akkori demokratikus ellenzék szamizdatjaiban már tulajdonképpen leírtam a most elmondottakat, ugyanezeket a gondolatokat jelentette ki a politikus, elismerve ugyanakkor, hogy voltaképp az egész beszéd arról szólt, milyen kiásható okai lehetnek annak, hogy huszonévesen a hatvanas években magyar egyetemisták, hacsak rövid időre is, de hinni tudtak a kínai kulturális forradalom eszméiben. Amivel ma érzelmileg nehéz elszámolni, az az, hogy akkor miért nem éreztünk rá, mennyire ellentmondásos, hogy ez a forradalom a szabadságot, az egyén felszabadítását jelentette nekünk, miközben valójában ijesztően kollektív volt fogalmazta meg ezzel kapcsolatosan egyik legfontosabb kérdését Haraszti Miklós.
Bár erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, Haraszti fontosnak tartja megjegyezni, hogy akkoriban a maoizmus nyugati csempészárú volt, ahogy beszédében is hangsúlyozta, Marx, Mao és Marcuse kaliforniai divat volt, rockzene mellett terjedő. Hozzátette: az akkori, tekintélyellenes új baloldaliság, a hippizmus, a rockerizmus, az erőszakmentes ellenállás, a hatvanas éveknek ez a hihetetlen keverék ideológiája szemben állt az akkor Európa keleti felén uralkodó dogmatikus marxizmussal.
Nyugaton a maoizmus iránti fogékonyságnak fő oka a tudatlanság volt: a Kínában történtekről akkoriban ugyanis meglehetősen kevés hiteles információ jutott el Európába adta meg a választ Harriet Evans, a kollekciót őrző Westminster Egyetem történésze arra a kérdésünkre, miért is bizonyultak oly vonzónak Mao tanai a polgári demokráciákban élő diákok számára. Az akkori diákmozgalmak fiataljainak körében tartotta magát az az elképzelés, hogy a szovjet típusú társadalmakban meghalt a szocialista forradalom ügye, és hogy ezzel szemben Kína jelenti az alternatívát mutatott rá a történész, aki a 68-as diákmozgalmakkal kapcsolatosan szintén a lázadás motívumát hangsúlyozta.
Annyiban mindenképpen összehasonlítható a kelet- és a nyugat-európai mozgalom tehetjük hozzá , hogy Nyugaton ezeknek a lázadóknak amennyiben megmaradtak a röplapgyártásnál aligha kellett a hatalom súlyosabb megtorlásával számolniuk, éppúgy, ahogy az 1968-as Pór-per akkori körülmények között igen enyhének mondható büntetésétől eltekintve Magyarországon sem. Ám amíg a vasfüggönyön túl a szabadság fogalmát a párizsi barikádok diákvezetőitől eltérő módon értelmezők éppily büntetlenül hirdethették tanaikat, Magyarországon 196668-ban még mindig több száz olyan rab töltötte súlyos büntetését Kádár János börtöneiben, akiket tisztán politikai okokból ítéltek el az akkori hatóságok, és akik közül egy sem volt kultúrmaoista...
Az utóbbi időben főként Nyugaton mutatkozik érdeklődés az ismét reflektorfénybe került egykori diákvezérek múltja iránt. A hazai gyakorlattól eltérően amelyben főként az egykor szintén Haraszti körébe tartozó Demszky Gábor főpolgármester és SZDSZ-elnök maoista múltját a jobboldali sajtó emlegeti fel előszeretettel Nyugat-Európában most főként a baloldali lapok tesznek fel kínos kérdéseket a korábban magukat maoistának valló politikusoknak.Azt hiszem, elég jogos, ha az ismert személyiségeket múltjukkal szembesítik ismerte el alig két hete a The Observer újságírójának kérdésére Daniel Cohn-Bendit, a párizsi diáklázadások egyik legendás vezére. (A cikket részletesen Tallózó rovatunkban ismertetjük a 29. oldalon.) A később Frankfurt polgármester-helyettesévé választott Cohn-Benditnek, aki jelenleg az Európai Parlament zöld párti, tekintélyes képviselője, a baloldali hetilap frankfurti otthonában tett fel rendkívül kellemetlen kérdéséket. Történt ugyanis, hogy Vörös Danni 1976-ban a Das da, ma már nem működő kulturális-politikai magazinban olyan cikket jelentetett meg, amelynek egyes szám első személyben írt beszámolói ma már kimerítik a pedofília büntetőjogi kategóriáját. A mai világlátásával már elfogadhatatlan-nak minősített írásban Cohn-Bendit a diáklázadások éveiben alapított reformóvodában pedagógusként szerzett tapasztalatait örökítette meg, arról értekezve, hogy miképp öltött kapcsolata az ötéves gyerekekkel erotikus jelleget. Cohn-Bendit a cikket az akkori általános korhangulattal és a tekintélyelvű oktatási rendszerrel szembehelyezkedő kísérleti iskolákkal, óvodákkal (ahol a falakat Mao-képek díszítették) szemben támasztott radikális baloldali igényekkel magyarázta. Mindeközben kitartott amellett, hogy az írásban szereplő, gyerekekkel folytatott szexuális játékok leírása csupán a fantázia szüleménye.Cohn-Bendit neve azonban, aki egykor egy lakásban élt Joschka Fischerrel, Németország jelenlegi külügyminiszterével, nem is az említett 1976-os cikk, mint inkább a Vörös Hadsereg Frakció egykori terroristájának, Hans Joachim Kleinnek most zárult perével kapcsolatban került az újságok címoldalaira. Kleint most kilencévi börtönre ítélték egy 1975-ben Bécsben elkövetett terrorakció miatt, ám mindeközben az is kiderült, hogy a korábban Cohn-Benditékkel szoros kapcsolatokat ápoló Klein megfordult a fent említett frankfurti lakásban is.A Klein-pert követően várhatóan nem csak Németországban tesznek majd fel kínos kérdéseket az egykori diákvezéreknek: Georgiosz Papandreu görög külügyminiszter és Ismail Cem török külügyminiszter szintúgy 68-asok és Fischer barátai. Ugyanezt mondhatja el magáról a szerb Zoran Djindics is, hogy az Európa-szerte kormányzati munkában részt vevő, ám alacsonyabb beosztásban dolgozó egykori diáklázadókról ne is beszéljünk.
Akik közül ma már aligha gyanúsíthatnánk bárkit is maoizmussal: Cohn-Benditet például az első igazán páneurópai politikusként emlegeti a média, míg Joschka Fischer a koszovói bombázások idején mutatott hajthatatlanságával vívta ki egykori harcostársai ellenszenvét, és a többiek is ma már leginkább polgári, (bal)liberális pártokban építik politikai karrierjüket. Bizonyos, hogy sokan közülük, így például Cohn-Bendit, ma is a társadalmi igazságosság, az egyenlőség és az életminőség javításának jegyében próbálnak politizálni szögezi le Harriet Evans, akit a lázadók nézeteinek változásáról kérdeztünk. Szerinte ilyen értelemben ezek a személyiségek nem árulják el korábbi elkötelezettségüket, noha politikai beállítottságuk teljesen megváltozott. Arra a kérdésünkre, hogy levonható-e olyan általános következtetés, miszerint Európában a 68-as mozgalmak egykori harcosai ma már inkább a liberális és szociáldemokrata pártok hívei, a történész asszony határozott igennel válaszolt, hozzátéve, hogy ugyanez a tendencia nemcsak a politikusoknál, hanem az akadémiai körökben és a médiában is megfigyelhető.
Lehet, hogy mindezen csak nevetni kell, ahogyan Andy Warhol tette, aki sokat tanult a kínaiaktól mélázott el a Kelet vörös kiállítás megnyitóján Mao Ce-tung képe mellett Haraszti Miklós.
Lehet.
Te és Tovaris Demszkij előre tudtátok milyen szövegek hangzottak volna el a betiltott rendezvényen?
Amúgy ő maga jelentette ki, nem kis büszkeséggel, hogy tudja, hogy nincsen törvényes joga ahhoz, amit művel.
Ezek után kérdezlek: jogállamban maradhat-e egy percig is bármilyen köszolgálati pozícióban valaki, aki saját közlése szerint törvénytelenséget követett el?
A többi duma. Több mostani közszereplőtől tudnék idézni a múltból tömeggyilkosokat dicsőítő szövegeket, ezek ma már amnesztia alá esnek.
A fellépő zenekarok némely múltbeli, itt idézett szövege nekem sem tetszik, de én nem tudom, hogy ezek közül elhangzott volna-e egy is. Te tudsz valamit erről?
ha bárdossy perét újra szeretnéd tárgyaltatni, akkor miért nem szeretnéd uezt szálasival? innen pedig egy lépés csak nürnberg...érted te ezt, miért tetteted magad hülyének?
még mindig azt mondom, hogy aki szálasi műveit és a napkeltét egy napon említi, az beteg, de legalábbis nagyon fura az értékrendje.
gondolom a mf-ban.
a második pontom áll a petőfi-ef párhuzamra. veled komoly baj van. az aki fekete majmokról ír és leggolyószórózná az arabokat mint az oikor, az ne beszéljen nekem hazafiságról. uaz a nevük, uazok a tagok mi változott? nem érzed, hogy a homoszexualitást, az alkoholizmust nem lehet párhuzamba állítani a fajgyűlölettel?
és te honnan tudod?
nem, mivel a mancs sem az.
érted te ezt, minek magyarázzam? ha valaki egy általánosságokban beszél egy népről, általánosít.
A nürnbergi per is törvénytelen és koncepciós volt? Nem is tuttam, most már ezt is tudom.
Súlyában nem, de aktualitásában se, az ugyanis fordítva áll. A Szálasi-könyvek ma már nemigen tudnak megtéveszteni senkit, de egy Nap-kelte annál inkább.
Olvastam.
"Akasszátok föl a királyokat!
Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat --
Akasszátok föl a királyokat!
Kaszálhatd a fűt világvégeig,
Holnap kinő az, ha ma lenyesik;
Tördelheted le a fa lombjait,
Idő jártával újra kivirít;
Tövestül kell kitépni azokat --
Akasszátok föl a királyokat!
Vagy nem tanúltad még meg, oh, világ,
Gyülölni méltóképpen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet,
Mitől keblem, mint a tenger, dagad! --
Akasszátok föl a királyokat!
Szívöknek minden porcikája rosz,
Már anyja méhéből gazságot hoz,
Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétől a levegő fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad --
Akasszátok föl a királyokat!
Ezerfelé bús harcmező a hon,
Arat rajt a halál irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt --
Akasszátok föl a királyokat!
Hiába ömlik, hősök, véretek:
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elől kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? --
Akasszátok föl a királyokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad --
Akasszátok föl a királyokat!"
Tudod, ki írta ezt? Most nehogy azt írd, hogy teljesen más a kettő, mert akkor kettős mércét alkalmazol. Semmilyen értéket nem fogok azért ignorálni, mert az alkotója alkoholista vagy homokos vagy van kerülendő műve.
Szerintem meg nem ment volna mond a kettő. Miért akarsz prejudikálni?
Aki a Mancsot komolyan veszi, az anarchista?
Ezennel megtanultam, hogy aki népet általánosít, az fajgyűlölő. Majd esetenként fogok rád hivatkozni.
A miép környékén képviselők, újságírók gyakran ismételgetik, hogy Demszky maoista volt. Én ezzel szemben körülnéztem az erről szóló irodalomban, beleértve a Magyar Fórum és a VAU cikkeit és adásait, és semmilyen ezt alátámasztó adatot nem találtam.
Kedves jobboldali olvtársak, alá tudnátok ezt az állítást támasztani, vagy ellenkező esetben lennétek szívesek elismerni, hogy ez egy alaptalan híresztelés?
kérjük szálasi, kolosváry, sőt a nürnbergben elítéltek perújrafelvételét is! addig pedig, amíg nem tisztázódik a helyzet tekintsük őket ártatlannak, így akár utcákat is nevezhetünk el róluk. milyen szép is lenne!
ha neked szálasi és a napkelte egy súlycsoport, akkor nem értem min vitázunk.
melyiken? tán csak nem ott jártál? én nem járok ilyen helyekre.
egy olyan embernek a gondolatai, zenéje, aki fekete majmokról, leggolyószórózandó arabokról és kiírtandó négerekről szól akkor sem érdekel ha az aktuális dalában a turul szépségével foglalkozik. nem érzed azt, hogy ez nem ok?
szerintem mivel mindkettő jellemzi őket lett volna ez is, az is. lényegtelen kérdés. vagy csak a mennyből az angyal rock verziója ment volna?
nem. de sokan közülük. aki pedig komolyan is veszi, az az.
aki egy népet általánosít, az fajgyűlölő, ergo lehet rá használni a náci szót, mégha ez szigorú történelmi definíció szerint nem is illik rá. akkor boldogabb leszel ha a nyilas vagy egyszerűen a fajgyűlölő szót használom rá?
Aki megért engem vagy a könyvemet, az már ismerheti a magyarokat rendesen. Nem ilyenre gondoltam. De ha hasonló jelekből jön rá, akkor igen, büszke lennék magyarságomra.
Őszintém sajnálom és azokat, akiknek fáj a nemzeti identitásuk vállalása. NEM lesajnálom, hanem nem lennék a helyükbe.
Példákat nem Lovasnak kell sorolni. Pont azzal tudná bizonyítani igazát, ha nem találna példát. Példát annak kell találni, aki valamit pozitívan akar bizonyítani. Negatív bizonyítás nagyon nehéz.
Léci említs meg egy zsidóellenes kirohanást! Ha az Izraelről szóló példákra gondolsz, azok csupán tények.
Ha kulfoldon magyarnak velnek, kivancsi lennek, honnan gondoljak.
Például onnan, hogy magyarul beszélsz, vagy magyar könyv van a kezedben.
Igazad van, de akkor miert faj bizonyos zsidoknak, hogy azt mondjak rajuk: zsido?
Nekem - már - nem fáj. De nem volt mindig így, ezért értem azok érzéseit, akiknek fáj.
Akikre azt mondják, hogy zsidó, azoknak nagy része egy ideig nem tudta, hogy az. Van aki tinédzser koráig, van aki 40 éves koráig. Aztán már tudta, de nem tudta, ez mit jelent. Neki semmit nem jelentett. Különösen semmi jót. Úgy hiányzott, mint púp a hátára.
A tegnapi MNO-ban Verebes cikke jó példa erre az érzésre.
Jót akkor kezd ez jelenteni, ha valaki elkezd vele foglalkozni. Akkor - ha szerencséje van - ráébredhet, hogy ez nem is olyan rossz állapot, ettől lelkileg nem szegényebb lesz az ember, hanem gazdagabb. Innen elkezdi nem bánni.
De azt tudnod kell, hogy a nagy többség nem így van ezzel. Úgy érzi, ez olyan teher, amit ráeröltetnek. Nem kérte, nem élvezi, mégse tud szabadulni tőle.
Ráadásul ő sem ismeri közvetlenül, mi is az a zsidóság, sokszor pont a negatív fennhangú véleményekből próbálja kiszürni, és ezért úgy érzi, ez egy negatív dolog, és annak örül, ha nem veszik észre rajta. Hiszen mi köze hozzá? - gondolja ő. Itt valami nagy félreértés lehet, mondja magának.
Szíve szerint úgy tenne, mint az a cigányfiú, akiről nemrég írt a NSzabi, aki ha sok pénze lenne, legszívesebben arra fordítaná, hogy kifehérítse bőrét és átoperáltassa arcát. Mert akkor lenne az, aminek valójában titokban érzi magát.
Érdekes cikk. Már majdnem elkezdtem örülni, milyen jó hely is ez, a jobboldal vezető publicistáját így felháborítja, hogy hazájáról még valaki azt hiszi, hogy ott vannak antiszemiták, akik hangosak, és tévesen azt gondolja, hogy a vezető kormányférfiak nem tsznek meg mindent, hogy még a vak előtt is világos legyen, hogy ők ezzel nem értenek egyet.
Ha valaki ezt kikéri magának, ennek csak örülni lehetne.
Ha. Ha példákat sorolna, amelyek megmutatják, hogy ez nem így van. Hiszen ez ekkor és itt, az akkor és ott, egyértelmüen és félreérthetetlenül kifejezte felháborodását. De ezt nem találom a cikkben. Beszédes hiány.
Találok azonban ezzel szemben a cikkben valamit. Zsidóellenes kirohanásokat.
Szegény hazám. Ha ilyen védőid vannak, ellenségekre nincs is már szükséged.
Btk. 225. §
Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A jobboldali győzelem nem a szkínhedek országlását jelenti, azok csak egy önkéntes szabadcsapatként "vesznek részt" a jobb és baloldal, a jövő és a zsákutca elkeseredett küzdelmében.
Rossz hiret kelti az orszagnak. Eloszor nagykovet a lelkem, de mar osszehasonlitasokat tesz.
Erre gondoltam (bocs, ha tul hosszu):
Csomó a kákán. Lovas István olvassa föl írását.
Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok frissen Budapestre érkezett nagykövete aggodalmának adott hangot, mint olvashattuk a Népszabadság november 20-iki számában, a magyarországi antiszemita és idegenellenes érzelmek kapcsán. Most sajtóhibák nélkül idézzük azt, ami a Népszabadságban, idézőjelben jelent meg, sajtóhibákkal: "Aggodalmat kelt az a nyíltan antiszemita és idegenellenes érzület, amelyről Magyarországon hallok, különösen a politikai elit bizonyos köreiből". Ehhez hozzátetette, igaz, már nem idézőjelben olvasható: A nagykövet szerint az antiszemita és idegengyűlölő kijelentések jelentik számára az egyetlen kellemetlenséget, ami két hónapos budapesti tartózkodása alatt érte. Mint mondta, ilyet a világon sehol nem tapasztalt. Szöveg vége.
Akkor lássuk: az amerikai nagykövet asszony tehát elsősorban a politikai elit érzületét emlegette. És az érzületről is hallomásból értesült, vagyis nem közvetlenül, hiszen a Népszabadság szerint ilyen érzületről ő csak hallott. Az előbb idézett részben viszont már antiszemita és idegengyűlölő kijelentésekről tesz említést.
Az amerikai nagykövetasszony sajtóattaséja háromszori újságírói érdeklődésre sem volt hajlandó elárulni, hogy a nagykövet konkrétan milyen antiszemita kijelentésekre gondolt és azokat kik tették. Ami nagyfokú udvariatlanság a sajtóval szemben és aláássa azt a hitünket, hogy az Egyesült Államokat képviselő nagykövet a közéleti nyíltság amerikai értékét nálunk is tiszteli-e. Ugyanakkor egyfokú gyávaságot és rosszindulatot is tükröz. Mert ha ellentétben kollégáival - és itt sorolhatnánk a kanadai, svájci, olasz, osztrák és valamennyi, Magyarországra küldött nagykövetet, akik soha, semmilyen körülmények között nem avatkoznának be egy állítólag szuverén állam belügyeibe, éppen úgy, mint ahogyan Jeszenszky Géza sem bírálná Washingtonban a faji elkülönülésen és nyomoron létrejött amerikai fekete gettók szomorú és iszonyatos valóságát -, tehát Nancy Goodman Brinker beleszól a magyar belügyekbe, akkor azt legalább ne jótékony, mindent elfedő ködbe burkolva tegye, hanem az újságírói kérdésre nevezzen meg legalább egyetlen konkrét példát. Ellenkező esetben nehéz hitelt adni annak, amit mond.
Hogy miért? Nézzük. A budapesti amerikai nagykövet a magyar politikai elitet emlegeti. Így, általánosságban sarat dobva a teljes politikai elitre. Azt tudjuk, hogy az amerikai diplomaták semmilyen kapcsolatot nem tartanak fenn a MIÉP-pel, annak vezetőivel egyszerűen nem is fognak kezet. Márpedig ha valaki egy párttal nem tart fenn kapcsolatot, sem annak tagjaival, akkor azt, legalábbis a józan ész fényénél, nem tekinti elitnek. Vagyis marad a többi párt. Hogy a nagykövetasszony nem az SZDSZ-re gondolt, amelyet a német liberális Süddeutsche Zeitung a budapesti zsidó értelmiség par excellence pártjának jellemzett, az sejthető. Mint jól sejtjük, az MSZP-re sem - annak ellenére, hogy egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint ennek a pártnak a tagsága a leginkább antiszemita. A politikai elitből tehát lényegében a kormánykoalíció pártjai maradnak. Csakhogy a kormánykoalíció vezetői soha, semmilyen antiszemita vagy idegengyűlölő kijelentést nem tettek, ha leszámítjuk azt az aljas hazugságot, amelyet egy holland hetilap az MSZP-s Herczog Edit képviselőt idézve adott Kövér László szájába, és amit a holland lap mindezidáig nem helyesbített. Talán ezért sem hajlandó Nancy Goodman Brinker idézettel szolgálni? Vagyis azért, mert nem tud?
Az, hogy máskor a legsimább kákán is automatikusan csomó után néző és ha érdekükben áll ilyenből ezret is találó balliberális újságírók egyike sem tette fel a nagykövetasszonynak azt a kérdést, amit nyomban feltettek volna minden jobboldali politikusnak, ha ugyanilyen ködösen és általánosságban vádolt volna meg egy MSZP-s vagy SZDSZ-s politikust, azt a régi idők szokásainak kell betudnunk. Ugyanis azok a lapok, amelyek azonnal, automatikusan, feltétlenül, kérdés nélkül ugrottak most a magyar nép által választott politikai elitet megtámadott nagykövetasszony szolgálatára, ugyanezt tették mindannyiszor, amikor annak idején az egypártrendszerben a Kreml vezetői emelték fel mutatóujjukat a magyarországi elhajlásokkal szemben. A magyar nép nem hülye. Mindenki ismeri az erőviszonyokat. Mindenki tudja, hogy egy Washington-Budapest viszályban kié az erő, kié a hatalom. Az esélyek nagyjából akkorák, mint a BBC televízió csütörtöki adásában az a meglehetős érzelmeket kiváltó kép mutatta két fél között, ahol egy nyolcéves forma palesztin kisfiú nézett farkasszemet a hazájába benyomuló, gigantikus, fölé tornyosuló izraeli tankkal. Nálunk a balliberális sajtó ezen erőképletben nem a kisfiú.
De menjünk tovább, az ismert erőviszonyok ellenére és, mint ahogyan illik, ne az erős pártját fogjuk, mint azt a haszonelvűség diktálná. A nagykövetasszony szerint olyan antiszemita és idegengyűlölő kijelentéseket nem hallott még a világon, mint nálunk.
Akkor nézzük az utóbbit, az idegengyűlöletet. Az izraeli parlamentben - tudósított róla a Haaretz c. izraeli lap angol kiadása november 25-én - Michael Kellner, a Herut-Nemzeti Mozgalom tagja javaslatot akart benyújtani, melynek értelmében anyagilag ösztönöznék azokat az izraeli állampolgárságú arabokat, akik hajlandóak lennének kivándorolni Izraelből, vagyis szülőföldjükről. Ez nagyjából annyit jelentene, mintha dunaparti országgyűlésünkben felállna egy honatya és javasolná: nyújtsunk anyagi ösztönzést azon zsidó származású honfitársainknak, akiket a nagykövet asszony szerint a világon sehol máshol nem hallott antiszemita szövegek olyannyira megijesztettek, hogy ki szeretnének vándorolni. De Kellner honatya szerencsére be nem nyújtott javaslata semmi azon ideggyűlölő ötletekhez képest, amelyeknek szerzője honfitársa, Avigdor Lieberman, Saron miniszterelnök korábbi nemzeti infrastrukturálisi ügyek minisztere. Neki azt volt a véleménye, hogy Bejrútot, Libanon fővárosát fel kell gyújtani, Teheránt, Irán fővárosát rakétákkal kell támadni, az Egyiptomban lévő asszuáni gátat el kell pusztítani, és a palesztin falvakat el kell foglalni, a palesztinokat pedig el kell hajtani. Az ottani amerikai nagykövetek tiltakozása nélkül. De említhetnénk még néhány olyan tízezer kurd megölését is, ami az Egyesült Államok szövetségese a török kormány számlájára írandó, Amerika hathatós fegyverszállítási segédletével. A példákat ne folytassuk, mert e jegyzetnek időkorlátjai vannak.
Ha már korábban a Haaretzet idéztük, vegyük elő november 21-iki számát, amely nagy terjedelemben számol be a Zsidó Világkongresszus felméréséről, amely szerint a világon növekszik a zsidógyűlölet. A cikk sok példát említ, de valamiért Magyarországot nem, holott, legalábbis az amerikai nagykövetasszony szerint, a magyar politikai elit a legantiszemitább. Franciaországra térve ez olvasható: az elmúlt 12 hónapban a francia zsidóságot a náci megszállás óta nem tapasztalt erősségű antiszemita hullám öntötte el. 150 erőszakos tettet hajtottak végre zsidó intézmények és zsidó egyének ellen, beleértve 43 zsinagóga felgyújtást és zsinagógák ellen elkövetett vandalizmust. Roger Cuckierman, a franciaországi zsidó intézmények szervezeteit összefogó csúcsszervezet elnöke pedig azzal vádolta a francia sajtót, hogy Izrael és a zsidók elleni gyűlöletre bátorít. A párizsi amerikai nagykövet azonban néma maradt.
Jöjjünk közelebb házunk tájához. Bukarestben fél millió forintnak megfelelő büntetést fizet immár az, aki külföldi állam himnuszát játssza vagy énekli. De a bukaresti amerikai nagykövet néma maradt. Mint ahogyan eddig egyetlen amerikai nagykövet soha, sehol nem tiltakozott a megtiport magyar kisebbséget egészében és egyedeiben naponta érő, égbekiáltó jogsértések miatt nem egy, hazánkkal szomszédos országban. Hogyha valaki összehasonlítja a zsidóság itteni helyzetét például az erdélyi magyarság ottani helyzetével, valamint az itteni amerikai nagykövetek eddigi megnyilatkozását az ügyben és a bukaresti amerikai nagykövetek hallgatását, akkor csak arra a következtetésre tud jutni, hogy a kettős mérce az Egyesült Államok kormányának hivatalos politikája.
Amerikának a baráti köre Magyarországon tíz év alatt tökéletesen megváltozott. És erről nem a magyarok tehetnek. 1990 előtt a szabadságra vágyók és a kommunista egyeduralmat elvetők Amerikát szerették, az egypártrendszer szolgái gyűlölték. Mára a volt Szovjetunió feltétlen hívei lettek a Reagan utáni Amerika feltétlen hívei, míg a szabadság és függetlenség igenlői Washingtont már szinte legnagyobb ellenségüknek tekintik. Nancy Goodman Brinkernek tudnia kell: erővel, akár tankokkal csatát még senki sem nyert emberi szívek fölött. Valami van ebben a puha anatómiai részben, hogy a legnagyobb bomba sem fog rajta. Az amerikai nagykövet asszony főnökeinek meg kellene tanulniuk, hogy amint bennünket a Szovjetunió sem tudott szeretetébe pofozni, Washingtonnak sem fog sikerülni. Jobb lenne, ha diplomata kollégái példáját követve ezután távol tartaná magát a magyar belpolitikától - főként, ha kettős mércéjével akarna bennünket agyonütni. Garantáltan elmarad sikerélménye. Márpedig, amerikaiként, tudnia kell, hogy a makacs sikertelenségért nem a külvilágot kell okolnia. Olykor, legalább olykor, saját magát is.
"Neked miért istenítés az, ha törvénytenül elítéltnek akarják a perújrafelvételét kérni?"
"szalonképtelen egy háborús bűnöst leporolni"
1. Azert istenites, mert szalonkeptelen? Nem ertem.
2. Csak akkor fogom allitani, hogy haborus bunos, ha egy torvenyes birosag fogja azt kimondani. Akkor viszont el fogom fogadni.
3. A perujrafelvetel =/= rehabilitalas.
Ha Szalasit reklamoz a MF, akkor az hungarista. Rendben. Ha Napkeltet a Demokrata, akkor az egy ballib ujsag. Igy logikus, nem?
"ha vki az internacionálét énekli majd, akkor szólj! ok? "
Valamely MSZP-s osszeroffenesen szepen elenekeltek. Elore sajnos/szerencsere nem tudok szolni.
"ezek nácik, elég meghallgatni a szövegeiket, elovasni a mf-ot, a kirekesztős hegedűs írást. mi kell még? "
Nem fogod elhinni, amiket leirok:
- Amikor zenet toltottem le toluk, es olyanra bukkantam, ahol mas "fajt" gyalaztak, azonnal otthagytam azt a szamot.
- Vannak olyan szamaik is, amelyrol a legrosszabb szandekkal sem mondhato, hogy naci.
Kerdesem: szerinted egy karacsonyi koncerten melyik fajta szambol jaccanak? En naivan vagyok olyan jo indulatu, hogy a masodikra tippeljek.
Tfh: nacik. Akkor is meghallgatom azokat a szamaikat, amelyekben semmi erre utalo nincs. Most mar nacizhacc engem is.
Mekkora a MF olvasotabora? Azok is mind nacik? Akkor tenyleg kezdek felni.
Hegedus ugyanabba a hibaba esett, mint ezren masok MINDKET oldalon: altalanositott.
