A házasságonkívüli /kapcolatnak/ életnek okainak kell lennie. Véleményem szerint a leggyakoribb,hogy egyik fél csalódott korábbi szerelmében és az újban mindig őt keresi és ez állandóan mérgezi életüket. Sok sok év illyen házasságban nincs minden rendben a társak között és vagy vissza vissza tér a korábbi szerelméhez,vagy újat keres ami nagyon ritkán sikerül, mert az újabban sem találja meg az elsőt.
Még mindig állást keresek, de angolt tanítok, énekelek, leadtam egy verseskötet pályázatot, lejelentkeztem a munkaügyi központba. Alkalmi munkákat bevállalok, interjúkra járok.
Január óta vegetáriánus lettem, melynek egészségre hasznos hatásai most kezdenek kibontakozni.
Pasi nincs.
Volt egy eltévedt hancúrozás, de alkalmatlan jelentkező volt - zűrös háttérrel, úgyhogy leépítettem.
inkább otthon pihenek, olvasok, barátokkal találkozgatok, sokat járok ki az unokatesóimhoz.
Elmúlt az a keserű mardosó bűntudat, amit akkor éreztem, ha kisbabákat, apukát, anyukát láttam apró gyerkőcökkel.
Se szex, se randi. Kolostori élet. Kell ez, hogy valóban felépüljek.
Néha megnézem a fotóját, már képes vagyok fájdalom nélkül visszagondolni a szép pillanatokra.
De még mindig nem bánom, hogy megtettem, talán az ütés erejét igen, mert négyszer nagyobb volt - az egymást követő gödröknek köszönhetően, - mint amilyet érdemelt.
De vége. Bennem is. Elfogadtam.
Láttam múlt hét előtt egy hirdetést a Pesti Estben az üzenetek között.
"Hiányolos manó őszintén visszavárja elvesztett hétpettyes kedvesét."
Vmi ilyesmi volt. Ha együtt voltunk, előtte is megnéztem a PEsti Est-et, ez afféle bolondéria volt nálam.Mindig elolvasom az üzeneteket. Olyan romantikusnak találom.
Egy pillanatra remény fogott el.Akár ő is írhatta.
De nem írtam választ a jeligére, pedig nagy volt a kísértés. Vajon ő az?
Kivágtam a hirdetést. Megpróbáltam elképzelni, milyen lenne, ha most is ugyanugy az életem része lenne. Előjött az a rossz érzés, az állandó bűntudat.
Lehet, hogy ő volt, lehet, hogy egy másik férfi kereste az elveszett kedvesét. Nem számít.
Kidobtam valamelyik este a kis cetlit a pénztárcámból.
Majd eljön az igazi... inkább arra várok.
Nyalogatom sebeimet, de csak felszakítom őket.
Ahogy te becsaptad magad körül mind a nőket,
Úgy hazudtam én is, illúziókat magamnak.
Hogy a legszebben, tisztán, csak én akarlak.
Láztalan lelkem csak tetszhalott.
Semmi voltam, és senkid SEM vagyok.
Mondd, hogy szerettél, csak rosszul, és rosszkor,
S nem a mi hibánk, csak ennyi telt a sorstól.
A kezdet halála lettél, s a vég kezdete,
S én pedig a játék utolsó vesztese.
Nem engedtél el, és nem tartottál meg,
Végül te nyertél
Én féltem.
(Feküdtem megkefélten)
Lenyeltél.
Még reméltem.
Kiköptél. Bár még éltem.
De én így is szerettem,
Nyomorult, soha kék, fakó madarunkat..
Talán most is hallja halk sóhajunkat
Egymás után az éjszakában.
Szeretlek, ám tévedtem, hogy a madárdalt kéknek láttam.
Jelentem alássan, felvettük a kapcsolatot, néhány email-sms erejéig.
Eredmény, boldogan él, már nem szeret, meghívott egy kávéra, hogy megnyugvást kapjak...
Valóban ezt gondoltam, hogy békésen elválni megnyugvás lett volna. De az utolsó levele után és hogy én rendeztem a tartozásaim - fordítás, könyv, stb-t ott hagytam a munkahelyén, azt hiszem lezártnak tekinthetem a magam szempontjából ezt a halvaszületett kapcsolatot.
Az új évvel új gondolatok kaptak helyet a fejemben és ebben egyre kevesebb hely jut neki.
A meghívással akkor fogok majd élni, ha már abszolút ok leszek és lesz párom. Vagy akkor sem.
Egyelőre az orvosi problémák még megvannak. Sajna.
Mindenkinek minden jót!!!
A hűség fontos.
Nekem az is fontos, hogy mással is jól érezhessem magam, ne csak a feleségemmel, ne kelljen nagyon korlátozni a kapcsolat mélységét. Valamennyire kellhet, ezt csak szeretettel és körültekintéssel lehet belőni.
Ehhez a másikhoz is lehetek hű, ha ezzel ő is így van, és a helyzet is olyan.
Szexuális kapcsolat lehet hűség nélkül is, de igazán mély szeretet nehezen.
A hűség nálam nem egyenlő a kizárólagossággal.
A hűség olyan, mint mozgásban az impulzus, ha nincs, vagy kicsit, akkor az akadályokon nem jut át, könnyű kitéríteni, nincs komoly cél.
Megette a fene, ha a huseg csak akkor mukodik, ha senki sincs a lathataron, aki kisertesbe hozna teged, vagy a masikat. A kirekesztes ilyen forman olyan,mint a fuldoklonak a szalmaszal, tehat remenytelen.
Annyira azért nem...:))
....aztán meg semmi remek igazi szaftos történést nem tudnék előadni....apróságok, csupa apróság...ja, és ahogy magam szoktam fogalmazni (megérdemli a hóhér, hogy ezúttal őt akasszák fel...:)))...ma, szóval ezen apróságok eredője....:((
...de felépülünk!!
....és ha másokat cinikusan szemléltünk, akkor illő magunkon is mulatni....:))
De, érdekel minket, csendben figyelünk, csak nem sokat - vagy legalábbis keveset - érnek az együttérző szavak annak, aki éppen szenved.
De úgy tűnik, mintha felépülni látszanál.....)))
...idő...de hadd ne írjak frázisokat....
Biztos idővel jobb lesz, nem adtam fel.
Tudom, hogy sokak számára elfogadhatatlan amit tettem, adott szituációban belőlem már szebb reakció nem jött ki.
Ami a randit illeti. Felejteni szeretnék, de olyankor csak még rosszabb. Jobb ha egyedül vagyok, legalábbis partnerkapcsolatok szempontjából rám fér egy nagyon erős pause. Inkább a kiváncsiság hajtott arra a randevúra, mint a kedv, hogy lássak vkit ... Hogy hátha addig jobb lesz, amig ott ülünk és beszélgetünk. De aztán... általában csak rosszabb lesz. Lehet, hogy ő már nincs mellettem, de az érzés egyelőre nem halványul. Fizikailag kilöktem az életemből, de lelkileg...
Hemingway szerint, ha valamit elveszítünk, keresni kell a helyébe új dolgokat, olyat, ami legalább annyi örömmel tölt el. Egyelőre ezt a dolgot még nem sikerült megtalálni. S ez nem feltétlen jelenti azt, hogy ez majd újabb partnerkapcsolat lesz.
Lola Rennt, kérlek küldd el újra a mailt, ha megoldható, mert a freemail-el volt egy kis problémám, és bár láttam a leveled, nem tudtam elolvasni. Előre is köszönöm!
Bár én annak idején nem értettem egyet azzal, amit csináltál (még ma sem), de az idő ugyebár begyógyítja a sebeket.
És már az is haladás, hogy volt kedved találkozni mással. Idővel, hidd el, rende fognak jönni a dolgaid. Munkád is van, nem is vagy egyedül, szép lassan helyrerázódsz. Ha lelkileg magadra találsz, talán a betegségeden is könnyebben túlleszel. Ne add fel, csak légy türelmes!
a csendből és a topic elhagyatottságából ítélve nem hittem, hogy ez bárkit is érdekelne...
Köszi szendergő...:o)
Néha úgy érzem, mintha élnék és irányithatnék vmit.
Munka alakul, külsősként dolgozom egy nívós magazinnak.
Egészségileg azóta is tart valami gázos ügy, amit a dokik egyelőre nem tudnak kideríteni. (nőgyógyászati...)
Gyakran visszaesek az önsanyargató, önsajnáló szenvedő állapotba.Ami felesleges. Vagy nem?
tegnap este kisebb összeröffenés volt, mert végre már egy hete van lakótársam, összehívta a barátait. Az anyagi dolgok lassacskán normalizálódnak így, hogy osztozunk a költségeken.+ nem vagyok olyan magányos otthon.
De ma hajnalban felébredtem és félálomban elküldtem egy verset neki sms-ben - amire nem emlékszem - és amire válaszolt, "örülök neki, hogy túléltél"...
Kár volt két hónap után feltölteni a kártyát, mert máris hülyeségeket csinálok...Jobb lett volna, ha nem reagál. A közöny azt hiszem a legjobb eszköz, hogy felfogjam, amit oly sokáig nem akartam. Hogy csak könnyelműség volt részéről az az egy év és csak én voltam az, aki ezt bizonyosságnak hitte a szerelem hevében.
Volt két randevúm. De reménytelen és korai. Még élnek bennem a mozdulatai, szokásai, szavai és zavar ha valaki más mint ő.Mintha ő is ott lenne és mikor eltérő reakciókat kapok felébredek. MIért hiányzik az a hazug, lopott meghittség??? Ráadásul az egyik férfi csak ott mondta meg, a vacsorán, hogy nős két gyerekkel. Ugyhogy a vacsorával be is fejeztük az ismerkedést.
Decemberben ismét lesz koncertünk az énekiskolával és szerencsére van bőven munka, úgyhogy az energiámat erre fogom lekötni. Magánéletre egyelőre teljesen felesleges időt szánnom. Jobb lenne kikecmeregni.
Egészségileg is.. Ha meg nagyobb baj lesz (még csak most megyek laborra), csak a tartozásaim tudjam rendezni, aztán már oly mindegy.
Zöldszemű kedden telefonon jelentkezett Tina barátnőmnél.
Megkérdezte Tinától miért nem kereste, érdeklődött az ifjú párról és informálta a barátnőmet, hogy otthon minden rendben, ő is jól van, lecsillapodtak a viharok.
az én megkönnyebbülésem, hogy:
A hír szerint- szerencsére - nem volt ott mindezek alapján a görögországi balesetnél, megvan a munkája és remélhetőleg rendbehozza az életét.
Rólam természetesen, érthetően, stb... nem kérdezett.
üdv
naughty
Nem megyek a feleségedhez, nem küldök semmiféle embereket, stb... látszik, hogy nem ismersz.
A te életed a te magánügyed. Ha én ide kitettem, írhatsz véleményt, de nincs jogod eldönteni ki és mi vagyok, mert ez egy topic és nem bíróság avagy esküdtszék....te pedig nem vagy Isten. Sorry.
. Es nem biztos hogy a velemenyekkel van a problema.
Velem biztos sok probléma van...éppen annyi mint másokkal.
Nem vagyok sorozatgyilkos.
Lebuktam egy emaillel és pontot tettem egy kapcsolat végére egy másik levéllel. Ez is egy lehetőség volt.
Az ember abban különbözik az állatoktól, hogy szóban és írásban kommunikál. Én eszerint élek. A haragomat és gyűlöletemet, csalódottságomat szavak közé sűrítettem. Tűzre lehet vetni, lehet belőle tanulni, el lehet ítélni... de csak szavak.
A cselekedetek ennél sokkal veszélyesebbek is lehetnek.
üdvözletem mindenkinek.
Tanulság? Köszönöm, de még férjes asszonyként sem óhajtok majd harmadikként asszisztálni egy háromszögben... (ennyi elég volt a "Veszedelmes viszonyok"-ból)
Ne haragudj, de egy intim kapcsolat, mint a házzasság nem keverendő össze egy munkatársi kapcsolattal, ami szintén nem szinonímája a "lefekvésnek".
Egyébként ott a hűségről volt szó és nem értem, hogy mi az ami ebből nem érthető, ill. félremagyarázható.
Tehát zárszóként pár szóban:
Ha egyszer házas vagyok ÉN nem fekszem le mással.
A munkatársammal viszont normális munkakapcsolatot tartok fenn.
Nem vicces es sajnos nem is felteves. A kerdest az eletbol vettem.
Munkatarsak paruzamosan vannak, de hogy beszel-e az mint lejjebb kifejtetted olyan dontes, amit maga hoz meg az ember, mint np angoloras csokolozoi.
Szoval van mire valaszolni, ha nem akarsz az mas kerdes.
Vagy akkor fogalmazd meg ujra mit ertettel a kirekesztes alatt -- ha csak annyit, hogy ha van egy ahzastars, akkor masnak nem lehetsz hazastarsa, de amugy minden egyeb szabad palya, akar a lefekves, akkor visszavontam a kerdest mint valoban ertelmetlent. Viszotn a tobbi hozzaszolasodbol nem ez az allaspont allt elo eddig.
Házasságról beszélünk. Munkatársai ezzel párhuzamosan vannak az embernek (Akik a házasságban -mármint a máséban- valóban nem szerepelnek, tehát mint ilyenek ki sem rekeszthetők).
Ezen komolyan el kell gondolkodnom, mert sokat teszek azért, hogy a párom kívánatosnak tartson.
Azért megpróbálom rövidre zárni.
(Elő a hasznosság, veszteség kalkulálást saját magamra alkalmazva.)
Milyen előnyök maradnak, ha velem marad?
Nos anyagiakat tekinve megállok a saját lábamon is.
Hasznos nekem, hogy velem marad, bár szexuális kapcsolat nincs köztünk?
Nem.
"Azt viszont nem ertem, hogy a velemenyedet miert nem fejted ki azon tul hogy..."
Még én is várok a 1506-ban ígért részletesebb válaszra. "Így hogy értsen meg bárki, aki nem te vagy?" :-)
Nem illik ám másnak nekiesni hiányos válasz miatt, ha Te sem válaszolsz.
Vegyunk egy peldat. A parod azzal all elo, hogy X munkatarsaddal fel evig nem beszelhetsz, ezzel demonstralva, hogy a kirekesztosdi mukodik, meg a magad reszerol is, hogy nem csalod meg.
Mit teszel?
