Úgy tudtam, a műveltetők maradnak hosszan ejtve: írat, beírat, amikor meg magamnak csinálom, akkor megrövidül. Iratkozik, beiratkozik, az amúgy röviddel van legjobb tudomásom szerint.
Szerintem is hosszú í, és igazad érzem a további levezetésben. Egy sajtóhiba esetén, és további hasonló esetekben is az egészséges nyelvérzék felül kell hogy írja egyesek - mégoly menthető - hibáját (is).
Ebből is látszik, hogy komoly és hasznos dolog az adatolás, és az írott forrás, de ha 500 év múlva néz vissza, valaki, azt fogja mondani, hogy az írat - hosszú, a beírat - hosszú, de az írat rövid, mert így van a forrásokban, és nem tud a hibáról.
Szerintem mindig a nyelv szelleme a fontos, amit az azt beszélők belül a fejükben éreznek akkor is, ha a papírok mást mondanak.
A szó tövénél - azt hiszem - nincs mit vitatni, hogy hosszú, vagy rövid.
Tisztelem és nagyon fontosnak tartom a tudomány (?) eddigi sokéves polemizálását (polémizálását?), meg az eddig megjelent minden kiadványt. Tényként tudjuk viszont, hogy ezekben az írott pillérekben is van sok-sok figyelmetlenséggel átsiklott indokolatlanság is, meg sajtóhiba is. Indokolatlanságnak írtam, nem hibának, és nem hülyeségnek, mert mindkettő szubjektív volna.
Én szeretném az ilyen elemzésnél kizárni a szubjektivitást.
Ne feküdjünk le egy véleménynek csak azért, mert valami respektált forrásra hivatkozik. Ez a - minden becsületes tudományos területen elvetendő - mechanikus gondolkodás pofáraeséshez vezető formállogikai butasága volna.
Alapkérdés, hogy mit csinálunk most itt? Karámba terelő utasítást akarunk-e alkotni, hogy mit hogy kell és hogy tilos? Talán nem.
Célunk inkább az egymásból következés építő logikájára alapozott tisztaértelmű nyelvhasználat és egyben a sokszor logikátlan, mégis közérthetőként rögzült fejlődés harmóniába hozása lehet, ajánlási szinten.
Legyünk nyitva arra is, hogy néha nem lehet, és ezért nem kell mindent csak egy változatban használni. Ennyit az elemzés elvi alapjairól.
Beiratkozik vagy beíratkozik, feliratkozik vagy felíratkozik, megnyiratkozik, vagy megnyíratkozik? Mi a különbség? A tőhöz képest: ezek befejezett és műveltető igealakok.
A tő különböző bővüléseken esett át. A bővülés annak szabályai szerint történt, kivéve azt a fránya i-í betűt. Szabályát, ember alkotta szabályát ennek a hangváltásnak nem tudok, és nem is látom logikus értelmét. Nem szabály, hanem a kényelmes kiejthetőség adhatja a módosítást kinek-kinek.
Úgy gondolom, ilyesféle lehet nyelvünk rengeteg példája. Az előbbi kivéve szót azért húztam alá, mert ott pedig épp a másik irányba vált a hangzás a fülünk és a nyelvünk komfortja érdekében. Vagy más miatt? Nem tudom mi más oka lehet.
Szabály?
Tegyünk valami nagyon alapvető dolgot tisztába! Én a műszaki, közgazdasági és idegennyelvi tanulmányaimból és tapasztalataimból azt szűrtem le, hogy szabály az, ami a természetben az ember nélkül is valamilyen törvény szerint történik, valamint a fentiek meg nem léte esetén az, amit az ember alkot. Az ember alkot szabályt azért, hogy annak megtartásával valamilyen folyamatot, célt a kívánt módon érjen el. Ilyen pl. az adójogszabály, a számítógépes program hibakezelő eljárásai, vagy egy bizonyos fémötvözet gyártási technológiája. Ez utóbbi példa lehet arra, hogy vannak természeti szabályok, meg ember alkotta szabályok. Fából nem lehet vaskarika, az acélhoz alap, hogy nyersvas kell. Az ember ezt nem erőszakolhatja meg. Hogy milyen acélt kíván, annak megfelelő szabályt maga alkot. A nyelvhasználatban is vannak kikerülhetetlen, logikus alaptörvények, meg lehetőleg logikus szabályok, amik a közérthetőséget, a koherenciát és a komfortot szolgálják. Ami ennek nem felel meg, azon gondolkodjunk el, vitassuk meg, a többi pedig jól van akár többféle módon is.
Ui.
Elég ritkán, de lehet példa az iratkozikra is.
Jóska elment átiratkozni az óvodából az iskolába. Épp mikor iratkozik (tölteti ki a papírokat), rájött, hogy a magyar nyelvnek élvezetesen nagy a szókincse.
Iratkozik (íratkozik), ha egy kicsit hosszabb folyamatnak sikerül, vagy annak tekintjük, mert közben valami más rövidebb tartamú, vagy befejezetté váló megtörténést említünk, akkor lehetséges az indokolt használata. Szemlélet kérdése.
Az is jó, hogy nyi/íratkozni mentem. Az is, hogy megnyiratkozni mentem.
Az is lehet, hogy valamit nem olyan szabályok szerint írtam, mint más tette volna.
De ez szisztematikus: az -At képző nem rövidíti a tövet, az -Atkoz(ik) viszont igen: írat, de iratkozik; nyírat, de nyiratkozik. Ezen valahol valamikor már rágódtunk egy sort LvT-vel (a T/1. nem feltétlenül zárja ki más rágódását az akkori diszkurzusban, de abban se vagyok biztos, hogy írtam is bele, vagy csak olvastam, tehát LvT-től sem akarom tehát elbitorolni, lehet, hogy csak ő foglalta össze a kérdést). De azt hiszem, nem itt, hanem a HIX NYELV-en. Akkor viszont civil néven tettük ezt. Ez egyébként itt nem helyesírási kérdés elsősorban, hiszen elvben kiejtéskövetésről van szó.
Őszintén szólva ez a sor még inkább elbizonytalanít. Tényleg egyszerűen hagyományról van szó a "beiratkozás" esetében? (Tény, anno én is így tanultam, de ettől még most nem értem, hogy miért is.)
Bocsássátok meg, ha kevésbé precízen és szakszerűen fogalmazok, ennek az az oka, hogy nem lettem nyelvész a szakon töltött évek dacára.
Az iratkozik szóval én csak az egyetemen találkoztam, minden félév elején hatalmas feliratok hirdették, hogy merre van az "iratkozás". A szó jelentése nyilvánvalóan 'beiratkozás' volt, csak lustaságból nem írták ki rendesen - olyasféle rövidülés ez, mint a szállunk (buszról, villamosról) 'leszállunk' helyett . A családi nyelvérzék le is csapott rá, apám javasolta, hogy írjak elé egy ny-et, ezt nem tettem meg, azóta is sajnálom... :)
Az iratkozik sszerintem önálló jelentés híján nem tekinthető önálló szónak, nem tudom, miért vették fel a szótárszerkesztők.
Anna
(valószínűleg nem lesz kurzív aí annak szánt, ez az első próbálkozásom)
Az iratkozik jelentéséről nem tudok nyilatkozni, mert egyetlen értelmező szótárban sincs benne. Ez olyan igének tűnik, amelynek igazából csak igekötős alakjai vannak.
„Nem hittem volna, hogy ilyen hibák lappangnak egy helyesírási szótárban.”
Régi szabály, hogy hibátlan könyvet nem lehet csinálni.
HTSz. (Helyesírási tanácsadó szótár) 1961, HKsz. 1988, MHSz. 1999 – ezek egymás jogutódjai.
Az AkH. rövidítés azért más, mert az akadémiai helyesírási szabályzatnak változtak a címei: 1832: Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai; 1877: A magyar helyesírás elvei és szabályai; 1900: A magyar helyesírás szabályai. A 11. kiadás megnevezés pedig az 1922-es 1. kiadástól ketyeg, ráadásul a 11 mint szám teljesen értelmetlen, ugyanis 1922 és 1950 között gyakorlatilag nem változott a helyesírás, csak üzleti okokból az utánnyomásokat, lenyomatokat kiadásnak nevezték, így az 1954-es 10. kiadás volt 1922 óta az első változtatás. Az akadémiai helyesírás 170 éve alatt az alábbiak voltak a jelentős kiadások: 1832, 1877, 1901 (ez azért volt jelentős, mert minden nyomás ellenére nem változott 1877-hez képest), 1922 (ekkor már megtették a 20 évvel korábban is tervezett változtatásokat), 1954, 1984. Tehát az 1984-es valójában 6., de inkább 5. kiadás. (A szakirodalom régebben ezeket az információkat türközendő régebben az AkH. 1984. típusú megoldással élt, de valamiért elterjedt az értelmetlenebb AkH.11 típus.)
Az AkH. szemben áll az IskH.-sal és a NyomdH.-sal, az IskH. a Simonyi által megcsinált 1903-as Iskolai helyesírás, amely keresztülverte az 1901-es elutasított javaslatokat, és amelyeket az Akadémia csak 1922-ben nyelt le, a NyomdH. pedig a Balassa-féle 1929-es nyomdai helyesírás (Az egységes magyar helyesírás), amely kissé eltért az akadémiai normától, de lényegesen nagyobb szóanyagot szabályozott (tulajdonképpen ez volt az első igazán jó magyar helyesírási szótár).
Nem hittem volna, hogy ilyen hibák lappangnak egy helyesírási szótárban. Hány évig is? Rázzuk gatyába krononógiailag!
Van a Helyesírási kéziszótár (HKsz.). Ezt mikor adták ki?
Aztán a Magyar helyesírási szótárat (MHSz.). Ez mikori?
S jött A magyar helyesírás szabályai (AkH.11) Ez 84-es, és gondolom az előző könyv miatt más a rövidítése, mint ahogy azt az ember várná. Majd az AkH.12). ?
Sikerült beszélnem Fábián professzor úrral, és megerősített benne, hogy az bizony beiratkozás, csak hibás alak került véletlen a szótárba. Egyénként már a kötet későbbi kiadásaihoz készített hibajegyzékben is számontartják, tehát neki már nem volt újdonság.
Én a helyesírást nagyjából a Helyesírási kéziszótárból tanultam, a Magyar helyesírási szótárat jóval kevésbé ismerem, így e problémával sajnos eddig nem szembesültem, úgyhogy először is köszönöm, vendelin, hogy felvetetted, LvT, hogy tájékoztattál e topikról.
A Helyesírási kéziszótárban nincs beiratkozik szócikk, csak iratkozik. Minthogy egy igekötő semmiképp sem változtathatja meg, nyilvánvalóan sajtóhiba van a Magyar helyesírási szótárban (és annak nyomán A magyar helyesírás szabályai 11. kiadása 12. (szótári anyagában bővített) lenyomatában. Eddigi tudásom alapján mindig rövid i-vel írtam (és tanítottam, hogy írat : iratkozik) az iratkozik, beiratkozik igéket, és a jövőben is így fogok tenni (a Helyesírási diákszótár, mely az igekötős igéket az igetövek szerinti bokorba sorolja be, iratkozik szócikke is így néz ki: iratkozik: iratkozzon! ~ iratkozzék!; beiratkozik, feliratkozik).
A Magyar helyesírási szótárba (ami a Helyesírási kéziszótár) ez az alak nagyjából a következőképpen kerülhetett be:
HKsz.:
beindul, beinduljon
beíratási díj
beírókönyv
beismerő nyilatkozat
Az MHSz. szerkesztője (tehát aki átdolgozta a HKsz.-t MHSz.-szé) a beíratási díj olvastán – joggal – elkezdte hiányolni a beiratkozik igét, de bízván saját (e helyt hiányos) helyesírási tudásában, nem nézte meg az iratkozik szócikket, így az írat í-je nyomán leírta az íratkozik alakot. Így alakult a vonatkozó rész:
Ezt aztán a többi szerkesztő és a lektorok (apró és nehezen látható hibáról lévén szó) nem vette észre, így benne maradt.
Meggyőződésem, hogy hiba van a szótárban, tehát, igenis a továbbiakban is a beiratkozik a helyes változat (miként például mindig is a Kárpát-medencei volt a helyes alak, annak ellenére, hogy a HKsz.-ben a kárpát-medencei jelent meg sajtóhibaként).
Megjegyzés: az adott részlet számomra eléggé bizonyítja, hogy az MHSz. nagyrészt felesleges ballasztanyaggal, állományjavítóval meghizlalt HKsz. (természetesen van benne érdemi bővülés is, de nem tízezer szónyi, mint az előszó mondja).
Arra számtalan példa van, hogy képző előtt a tő belseji hosszú í, ú, ű megrövidül, arra egyáltalán nincs, hogy igekötő megváltoztassa az igét.
A biztonság kedvéért mindenesetre rákérdezek a problémára Fábián Pál professzornál, a magyar helyesírás legfőbb mesterénél, aki összes komoly helyesírási szótárunk (fő)szerkesztője volt.
Még az én 1992-es kétkötetes Értelmező kéziszótáramban (ÉKSz) is rövid "i"-vel szerepel a beiratkozik szó. Ezek szerint 1992 és 1999 között történt meg a "kijavulás".
Persze lehet, hogy az én "koncepcióm" a hibás, és a <>beíratkozik szót csak a köznyelvben szokásos ejtéssel való konformitás miatt kodifikálták.
Egyébként az iratkozik ~ beíratkozik mintájára nyiratkozik ~ megnyíratkozik pár várható. De ez utóbbit nem találom leírva. Kellene még egy adatolt szópár.
Megpróbálok egy szinkronistát idecsalni.
Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit jelent az a szó, hogy iratkozik. Megpróbáltam megkeresni, de nem találtam meg sehol.
Azt viszont tudjuk, hogy a régi helyesírásban a hosszú "í" könnyen rövidült [illetve nem használták a betűt: pl. a Ballagi-féle 1873-as értelmező szótárban nincs egy darab sem]. Maga az irat '(főnév) okmány' szó ilyen helytelen nyelvújításbeli képzés. Amelyet végülis a későbbi ortológusok is meghagytak, talán mivel elkerülhető a homofónia az írat '(ige) írásra késztet' szóval.
Szerintem az iratkozik írásmódja is ekkorra datálódik, és a korrekciót amiatt kerülte el, mivel kikopott a közhasználatból, jóllehet az írat igével függ össze, nem az irat főnévvel. A modern alakok -- beíratkozik, sőt újabban kiíratkozik (pl. speckolról), átíratkozik (pl. más szakra), leíratkozik (pl. levelező listáról), stb. -- azonban nem menekülhettek el a "kijavulás" elől.
