Én csak négy Gabriel koncerten voltam kinn, de vagy két tucatot videórol visszanéztem. Számomra a 2004-es budapesti koncertje felülmúlhatatlan volt - életem legnagyobb koncertélménye. (Pedig voltam PF, Genesis, Yes, Colosseum, Tangerine Dream, Santana stb. koncerteken is.)
Ami akkor teljesen kiütött, az a Signal To Noise koncertváltozata volt. Lemezen ez csak egy jó szám, de élőben zárószámként brutális volt a vetítéssel megspékelve. Zseniális volt az is, hogy közben sorban levonultak a zenészek és a hivatalos koncert-rész üres színpaddal zárult. Az eredetihez képest a szimfónikus részt is átdolgozták, szerintem a kortárs komolyzenészek halomra sárgulhattak az irigységtől.
A berlini koncerten engem konkrétan szíven ütött a Jetzt... vagyis a Here Comes the Flood németül. A nem német állomásokon Washinggal kezdtek/kezdenek, ami nekem az egyik nagyon nagy kedvencem, szóval sajna én egyáltalán nem élveztem ezt a kis megelepit. De a többi teljesen jó volt. Azontúl, hogy énekelgettük, táncikáltuk a régi dalokat és élveztük az újakat, nekem folyamatosan az járt a fejemben, hogy ugye nem ez az utolsó alkalom az életemben, hogy itt vagyok egy Peter Gabriel koncerten?
2004-es budapesti - azt hiszem többünknek - meghatározó élmény volt, ez a topic is máig kb. abból él. ;-)
Egy második körben nagyon bízom, az elmúlt évtizedek turnéi alapján lennie kell(ene). Valahol olvastam, hogy Tony management-jétől is jöttek olyan infók, hogy a jövő tavasza már le van kötve emiatt. (És ha jól emlékszem az érkező lemezről is egy tavaly augusztusi Tony interjúban voltak először elszórva infó morzsák.)
Én Front of Stage 2 jeggyel kicsit hátrébb, de azért még meglehetősen jó helyről hallgattam a koncertet.
Tényleg kár, hogy nem beszéltünk előtte (én pedig még gondoltam is rá, hogy írok neked), mert lett volna idő egy kis dumálásra, amíg a srác élő pontos időt játszott ;)
Szerintem koncertjeink döntő része átfedi egymást, a turnék meg teljesen.
Nekem azt hiszem az első, 2004-es pesti koncert a legemlékezetesebb, az nekem talán a minden idők TOP 3-ban is benne van.
De most sem panaszkodom, így jópár nap után visszagondolva tényleg nagy élmény volt ismét élőben hallgatni, látni őket.
Ha létrejönne közeli helyszínnel az által remélt második európai kör, nem haboznék egy pillanatig sem...
Szuper lehetett! Márcsak azért is biztos vagyok benne, mert én is ott voltam - Tonyval szemben a második sorban ;-) - te merre voltál? Én rögtön az első, krakkói koncert után megnéztem a setlistet és látva a sok soha nem hallott dalt, gyorsan neki is álltam - amennyire lehet - megismerni őket a youtube videók hanganyaga alapján. Ez Milanóra még nem igazán, de Münchenre már inkább többé mint kevésbé sikerült, így nekem már kvázi ismertek voltak ezek is. Kár hogy nem tudtunk egymásról. Érdekes, nekem is ez volt a 6.-ik! :-) Sorrendbe nem szívesen tenném őket, de az szinte biztos, hogy a Back to Front-os élményeket nálam simán verte ez a mostani.
Amióta kiválasztottam ezt a helyszínt és megvettem a jegyet, egyre nagyobb izgalommal vártam erre a napra. Szabadtéri koncert, állóhelyen – kedvenc kombinációm, ez rossz már nem lehet. Legfeljebb ha zuhog az eső, de szerencsére erről szó sem volt, az időjárás is hozzátette a magáét a tökéletes körülményekhez.
Az izgalom persze annak is szólt, hogy eltelt majd 10 év a legutóbbi koncert óta, s hát Peter mégis csak 73 lett már idén, s zenésztársai sem fiatalodtak. Zeneileg nincs gond, azt az I/O album eddig megjelent 5 száma bizonyítja, de azért az élő produkció mégis csak más műfaj.
Szóval volt bennem egy kis bizonytalanság, mire is számítsak…a setlistet előzetesen szándékosan nem néztem meg, így teljes váratlanul ért a Levinnel kettesben elkezdett Jetz kommt die Flut. Ezt a számot egyébként csak a németországi koncertekre vették elő, s ha már elővették, akkor persze németül. (én mindig furcsálltam Gabriel vonzódását a németül való énekléshez…de ez a szám még így is nagyon jó volt 😉 ) A dal végére a vonósok és egy trombita is becsatlakozott a kamarazenélésbe, mely – immár teljes létszámmal – az ezt követő Growing up alatt is folytatódott a színpad közepén, egy stilizált tábortűz körül ülve. Aztán persze mindenki visszament a helyére, s a koncert a megszokott módon folytatódott, három, az új lemezen levő, de már megjelent számmal. Ezeket elég sokat hallgattam az elmúlt hetekben, s nagyon jól szóltak élőben is.
Mielőtt már arra gondolhattunk volna, hogy végig kicsit visszafogottabb lesz a hangzás, nagyon jó ütemben bedobtak egy igazi zúzós Digging-et. Ekkor oszlott el azt hiszem mindenkiben a kétely (ha volt addig egyáltalán), hiszen az ismert, hamisítatlan hangzás szólalt meg, s Peteren is látszott, hogy jó formában van. Visszagondolva talán ez volt a legütősebb része a programnak.
Érdekes volt a koncert dinamikája, hiszen ezután újabb 3 szám következett asz I/O-ról, melyek közül kettőt még nem lehetett hallani korábban. Ennek egyrészt örültem, hisz oly hosszú várakozás után végre vannak új dalok, másrészt viszont kicsit furcsa volt az érzés...ismeretlen Gabriel számot hallgatni… (utoljára 2004-ben az Pesten a Baby man volt ilyen azt hiszem). Ha valami kritikát meg akarnék fogalmazni, ez lenne az: talán szerencsésebb lett volna a turné kezdetéig megjelentetni az új lemez teljes anyagát.
A program első részét egy vizuálisan feltuningolt Sledge zárta le.
A közel félórás szünet alatt besötétedett (végre!) így fél 10 után már teljes fényárban folytatták a zenélést egy karcos, nyers, de mégis bennsőséges Darkness-el… én most láttam először Peter-t kalapban énekelni … (meg úgy kalapban egyáltalán 😊 )
Ezen a ponton emelnék ki 2 dolgot: az egyik a látványvilág, amely számomra elképesztő volt. A technika mára egyszerűen annyit fejlődött, hogy egy koncert már a zene mellett a vizuális élményről (pontosabban jó esetben a kettő kombinációjáról) is kell hogy szóljon. Tűéles képek, gyönyörű színek, ötletes vetítések – Peterék szenzációsan oldották meg ezt a feladatot!
A másik pedig a hangszerelés. Peter szerencsére megtartotta a keménymagot (Tony, David, Richard, Manu), akik hozták a szokott magas színvonalat, de mellette frissített is, s egy új billentyűs mellett egy fiatal srác fúvósozott, s két hölgy alkotta a vonósszekciót. Ezek a hangszerek igen nagy szerepet kaptak az egész programban, s adtak egy új dimenziót a daloknak. Ráadásul a gordonkás lány még főszerepet is kapott a show-ban.
Ugyanis újabb 2 ismeretlen I/O dal után teljes meglepetésre felhangzottak a Don’t give up első hangjai...ezt a dalt ugye Kate Bush után mindig merész dolog előadni, de most Ayanna Witter-Johnson éneklése után nem lehetett senkinek hiányérzete. Számomra ez volt a koncert egyik csúcspontja.
Ezt követően felváltva jöttek új dalok (végül 11 ilyet játszott, pont a számok felét), s régi slágerek (Red rain, Big Time) , majd fél 11 felé a Solsbury Hill zárta a második részt. Némi taps után persze visszajöttek, s egy szokás szerint szuper In your eyes-al, s egy talán meglepő Biko-val fejeződött be a koncert, ahol persze egymás után hagyták el a színpadot, a végére egyedül hagyva Manut és az éneklő közönséget.
A koncert után a pályaudvar felé sétálva próbáltam megfogalmazni, milyen is volt? Nekem ez volt a 6. Gabriel koncertem (a 2004-es pesti, egy 2007-es velencei, s 3 Back to front-os show után), s valószínűleg nem ez volt a legjobb közülük. De hogy ez is hozzátette a maga részét ahhoz a (számomra) 35 éve tartó csodához, amit nekem Gabriel zenéje jelent, az egészen biztos.
Hálás vagyok érte, hogy még most is ilyen színvonalon zenélnek, s ennyi év után is átélhetem ezt a zenei élményt.
S valamiért úgy érzem, azt remélem, hogy ennek a történetnek ezzel még nincs is vége…
Milano után röviden: Elég q. jó volt. Mivel nem egy életmű összefoglalás (de még mennyire nem az) ezért nem mindenkinek való. Mondjuk az egyik negyede kötelezőnek nevezhető sláger, a másik negyede várható volt, a maradék - ami kb a koncert fele - nyugodtan nevezhető meglepetésnek.
Nem úgy jó, hogy támolyogva jössz ki, hogy ilyet még nem láttál. Inkább úgy, hogy bekúszik a bőröd alá, néhány refrén, daltöredék ott dobol a fejedben, nem hagy nyugodni, piszkál, hogy menj vissza és hallgasd meg újra, mert annyi az újdonság és az elsőre befogadhatatlan változás a korábbiakhoz képest, amit látni (vagy inkább) hallani kell.
Tengernyi gondolatom van róla, de ülepednie kell. Én nem tudnék most csak a koncertről magáról írni, mert mögötte ott van egy majd 20 éve magasra tett várakozás (a részünkről) és egy hasonló idejű út (az ő részéről). A kérdés, hogy ez a két irány a befogadóban találkozik.
Sziasztok!
Van valakinek ötlete hogyan lehet megszerezni a PLAY c. DVD kijavított 5.1 DTS96/24 hangját? Annak idején én is megvettem ezt a DVD-t, de a DTS hang csak addig volt normális, amíg a DVD lejátszóm dekódolt, és analóg vezetékek kötötték össze az özönvíz előtti házimozi erősítővel. Amint az újabb házimozierősítők HDMI-n keresztül kezdték fogadni a digitális hangot, a DTS 30 decibellel lehalkul. Ezt hivatalosan is elismerték, és a PoV Live in Athens Bluray-hez hozzácsapták a kijavított PLAY DVD-t, de azt már nem lehet kapni.
Hogy kicsit felhozzam a topikot...nem új hír, de most olvastam csak...Sting mondta egy tavalyi interjúban, hogy nagyon élvezte a Rock, paper, scissors US turnét Gabriellel, s ha nem is 2017-ben (ő turnézik, Peter pedig - szokás szerint ;) - lemezt készít), de 2018-ben folytatnák Angliában (és gondolom, hogy talán a kontinensen is)
Nekem pont ez a bajom. Már megvan minden legalább egyszer. Ha már kiad valamit újra egy másik formátumon, ne azért legyen az drágább, mert hozzáteszi ugyanazt, amiből már van egy. Tegyen mellé más extrát. Biztosan van belőle dögivel.
Ma már csak mi rajongók vesszük meg a dolgokat. De így egyre inkább hülyének érzem magam. Persze, ha valakinek nincs meg, annak biztosan jól jön, de azoknak ott van a külön kiadvány is, ami most újra elérhető. Ha már lehúzzák a rajongókat, szeretném azt érezni, hogy megéri az újabb beruházás.
Egyébként én a hagyományos lemezeket nem gyűjtöm. Csak a So van meg a jubileumi doboz miatt. Ott figyel a 4 különböző So CD mellett... :)
Szerintem a Growing Up Live etalon minőségű DVD volt. Nem tudom, mennyit fog hozzátenni a BD formátum.
Én is szívesen veszek mindent újra, ha kapunk hozzá valamit, ami még nem jelent meg, vagy bármi pluszt (5.1 hangzás, stb.). De így, hogy csak ugyanazt kiadják, ez kicsit gáz. Ráadásul hozzánk vágják a többi anyagot is változatlan formában... Minek legyen meg a polcomon ugyanaz a kiadvány kétszer-háromszor? Nem értem. De akkor lenne legalább nyomott áron, mintha tényleg bónuszt kapnának a vásárlók.
Az utóbbi időben volt néhány mellényúlás úgy érzem. Kár.
És csodálkoznak az előadók, hogy az emberek már inkább csak letöltenek.
Kiakasztó szerintem is. Persze jó lenne igazi új anyag, kérdés lesz-e, van-e bármi, ami arra motiválja az Öreget, hogy befejezze, kiadja a fiók mélyén lapuló cuccokat.
A régik újra-kiadásával általánosságban nekem amúgy nincs bajom, persze akkor ha kap valami többletet is az ember. Most csak a HD felbontás a többlet és az is csak a GUL koncert esetében. Egy sima Blu-ray kiadást még talán bevállaltam volna, de itt ahhoz viszont csomagban jár a Family Portrait és a Still GUp sima sd minőségben, és ezeket viszont nem szeretném még egyszer megvenni. Sajnos az utóbbi pár évben már nem az első alkalom, hogy érezni kicsit a lenyúlás szagot.
