Kedves Webster!
Ha láttad valahol leírva, az itt, az Index egyik fórumán lehetett.
/Példaként: a "tökös zsidó gyerek vagyok-ot" SZDSZ-es politikushoz tapasztva én is itt láttam több mint egy éve. A szélsőjobbos beírók tényként fogadták el.Aztán megkaptam Lovas István Jobbegyenesét, és rábukkantam a "forrásra"/
"Hivatalos többségi sajtó"?!
Magyar Nemzet, Magyar Fórum, Magyar Demokrata: a kormány támogatásával egyre erősödnek, ebből kettő a miniszterelnök kedvencének számít.
Nem hinném, hogy a három közül bármelyik objektíven fogalkozna a zsidóság történetével.
Üdv. mic.
sajnos a bocsánatkérésre nem tudok idézni, de tényleg láttam valahol leírva. Pont azért írtam, mert nem akartam a MF cikkbeli állítást így leközölni, miszerint "nem kértek bocsánatot". Egyezzünk meg abban, hogy ez bizonytalan, vajon volt-e vagy sem.
A filoszemita trendet idézőjelbe kellett volna tennem. Csupáncsak azért, meret a hivatalos, többségi sajtóban talán pozitívan foglalkoznak a szemitákkal.
A vélemények ütköztetése nemes cél, ezt helyeselni tudom.
De lehet, hogy a továbbiakban kukacoskodni fogok.
Azt írod:... "...jelenlegi filoszemita trend..."
Hol? A II. világháború megítélésében vagy a mai magyar valóságban?/A MF-nak SZVSZ ez az álláspontja, hogy ilyen trend van, mind a múltra mind a jelenre nézve:-(/
"... antiszemitának számító ellenvélemények..."
SZVSZ nem "számító". Az!
"Tudtommal a korábbiakért is bocsánatot kért Izrael a lengyelektől..."
Ha erre forrást jelölnél meg, hálás lennék!
Üdv. mic.
én nem szeretem az erőszakot. Elítélek mindenfajta ideológián vagy bármin alapuló erőszaktételt, kényszer alkalmazást bárkivel szemben (kivéve a bűnözők esetében). A MF -beli cikket is csak azért tettem be, hogy lássuk, van ellenvélemény és annak hitelességét is meg kell vizsgálni.
Annyiban hiteles a zsidók jedwabnei sorsáról szóló, tanúk által elmondott történet, amennyiben hiteles a két ével korábbi (!) lengyelek zsidók által (is) történt elveszejtéséről szóló szintén egyéni tanúvallomások alapján írott könyv.
A Magyar Fórum provokál anniyban, hogy a jelenlegi filoszemita trend ellen bemutat antiszemitának számító ellenvéleményeket, amelyeket nem lehurrogni kell, hanem kivizsgálni.
A zsidó holokauszt tagadását pedig el kell ítélni (ezt józan ember nem is vonja kétségbe), de a zsidók által állítólag elkövetett tetteket nem
lerázni kell, hanem meg kell vizsgálni. Az antiszemitának tűnő vagy annak minősülő kijelentések pedig azt jelenthetik, hogy a zsidókat nem bántják mindig igaztalanul, mert ők is csak emberek és követnek el rossz dolgokat is.
E fórum eredeti célja az volt, szerintem, hogy a Jedwabne-ügy kapcsán véleményeket ütköztessen, hogy valóban igaztalanul történt ott ami történt, vagy nem és ki követte el. A NSZ-beli cikkben azt állítják, hogy a lengyelek, az itt korábban mellékelt angol cikk szerint pedig a lengyel résztvevők a németekre hivatkoznak, mint ötletgazdákra, akik lengyelekkel végeztették el a piszkos munkát.
Ehhez én mellékeltem egy cikkrészletet, ami árnyalhatja a képet a zsidók igaztalanul való bánásmódja kapcsán, nem azzal a céllal, hogy igazoljam a J.-ben elkövetett bűnöket, de azzal a céllal, hogy a másik oldalon elkövetett bűnök is kerüljenek felszámításra.
Tudtommal a korábbiakért is bocsánatot kért Izrael a lengyelektől és most a lengyelek is a zsidóktól. Tehát ilyenfolytán marad az emlékezés.
Kedves Webster!
"...Az ellenvéleményt meg kell ismerni..."
Igaz. Ezért hallgatom a VAU-t és a pénteki jobbos sajtóklubot.
Az MF cikkéből elég volt annyi is, amit írtál.
Véleményemet a cikk céljáról fenntartom.
Üdv. mic.
P.S.:Nem lehet embereket pajtába terelni és felgyújtani.Nem lehet menetben hajtani- örmények, többek között - és halálra ítélni őket.A történelmi emlékezet nem bocsájt , nem bocsájthat meg.
OFF
A legújabb kutatások szerint legalább olyan felkészültek és harciasak voltak, mint a Cro-Magnon-i ember.Több évtizedes egymásmellett-élés is valószínűsíthető./Élet és tudomány egyik tavaszi száma/
De a vadásterületek megszerzése nem jelentett tudatos - iparszerűen megtervezett- népirtást.
Bölcsebb volt a neolitikum embere.
Üdv.mic.
ON
Nagyon sokszor előfordult a történelemben a más népeket ért atrocitás,genocidium, népirtás végeláthatlan kölcsönös bocsánatkérési lánc lenne képes csak tisztázni hogy kinek kitől is kellene bocsánatot kérnie.
kezdjük az elején, nézzünk szembe a múltunkal,a magam részéről az egész emberi faj nevében hajlandó vagyok a neandervölgyiektől bocsánatot kérni.
Ha már itt tartunk, rosszul parafrazáltál. De feleslegesen is, mert azért senkinek sem lehet ilyet kívánni, áttételesen sem.
Azt viszont lehet kívánni, hogy megfelelő súlyozással essen latba a veszteségek felidézése, mindegyik oldalon, mert nem a körülmények, hanem a tények a tragikusak. Az jutott az eszembe, hogy - igazítsatok ki ha nem lennék pontos - a németek alsóbbrendű fajként kezelték a zsidókat és ezért találták ki az endlösungot, a szovjet kommunisták pedig az osztályellenség ideológiája leple alatt végeztek az emberekkel. Tehát mindkettő esemény oka az ideológiában keresendő.
Számomra a végeredmény az, hogy nagyon sok országnak megvolt a maga holokausztja, csak a zsidóké kapott nagyobb közfigyelmet.
Ezt ki is használják rendesen, amit tényleg az igazol, hogy azonnal kisebbségi elnyomottságukkal takaróznak, ha valaki rosszat mond rájuk. Kettős mércéjükre példa, hogy országukban rajtuk kívül létezik még egy terroristanemzet, amely csak azért egzisztál, hogy nekik fejfájást okozzon. Várom, hogy olajat találjanak Palesztinában!
Igazad van, hiszen a média csekély és ritka kivétellel mélységesen leszarja mondjuk az Ukrajnában a szovjet rezsim által már a 30-as években 7-8 millióra tehető megölt vagy kiéheztetett vagy deportált embert. Azután 45-47 közt a szovjet megint nekiesett Ukrajnának és megint végzett milliókkal. Ha meggondoljuk, az ukrán holokauszt, ,mely minimum egy évtizeddel megelőzte a második világégést,még ha lehazudták tagadták is nyugaton, azért ismert volt a jobban tájékozott nyugati körökben és mégis a mai napig basznak rá, néhány történészmunka és publikáció, esetleg egy-két tucat nyugati cikk és kész.
Se film, se emlékezés, se semmi, se megrendülés, se főhajtás, csak nagy nagy mély szarás rája. Ugyanígy szarnak a csecsenek Sztálinék által történt mintegy 50%-os kiirtására, sőt a nyugat ma asszisztál az újabb csecsenellenes irtóhadjáratokhoz.
De leszarják azt is, hogy a nácik meg a szovjetek több millió lengyelt öltek meg,utóbbiak a háború után is öltek még, hiszen lengyeleknél, hasonlóan Ukrajnához, évekig tartó partizánharc folyt még a szovjet csapatok ellen 45 után, csak mert lengyelek voltak. Már Lenin egyszer habzó szájjal leírta: öljenek minél több lengyelt,amennyit csak tudnak(aztán nyilván böffent, meg fingott)
Komolyan mondom, hogy a mára agyalágyult Jelcin is tiszteségesebb volt a legtöbb amerikai politikusnál, hiszen ő legalább még 1956-ért is elnézést kért.Hiába,Amerikának csak a zsidó áldozatok az áldozatok.
Biztos tudjátok, hogy volt egy mondás a 19sz-i Amerikában, vagy Buffalo Bill, vagy Custer tábornok mondta(ki meg is szívta, ha ő mondta):csak a halott indián jó indián.
A jelen témához parafrazálva: csak a halott zsidó a jó halott.
Ki kéne már adni azt a Finkelstein meg Novickk könyveket magyarul.
Ha nem zsidókat öltek volna meg ott, akkor a kutya sem foglalkozna vele 60 év után (legalábbis a nemzetközi média aligha). De mivel azokat öltek, egy nemzetet kell kollektív megalázkodásra kényszeríteni. Így megy ez.
Írta itt valaki, hogy a lengyelek kitüntetésként viselik a szenvedéseiket, áldozatkomplexusuk van meg minden. Lehet, de nekem erről egy másik nép ugrik be. Van ez így.
Így történik ez mindig. Amikor már nincs érved, vagy a sarokbaszorulsz, akkor előveszed nagy arcod. Nem baj. Akinek őrmester a lelkülete, az olyan marad mindig, még ha liberálisnak is hazudja magát.
Kun Miklós a náci Németország és a sztálini Szovjetunió
együttműködéséről
Néhány javíthatatlan és meggyőzhetetlen múltbanézőtől eltekintve - kiknek java
része Oroszországban lakozik - manapság már mindenki tudja, hogy a sztálinizmus
nem csak diktatórikus volt és gonosz, de mélységesen erkölcstelen is. Olyan
rendszer, amely a legmélységesebb cinizmussal vette semmibe azokat az
alapelveket, amelyekre állítólag épült. Tudjuk ezt, és mégis megrendít bennünket,
ha szembesülünk azzal, hogyan is festett mindez a gyakorlatban. Ezért is volt
megrendítő Kun Miklós történész előadása: "Szovjet-német kapcsolatok 1939 ősze
és 1941 nyara között, új levéltári források fényében".
Kepecs Ferenc NÉPSZAVA
Szokták mondani, hogy egy ember halála tragédia, száz emberé katasztrófa, százezeré
viszont már csak statisztika. A mondás meglehetős szellemi tunyaságról, a valóság
átélésének képtelenségéről tanúskodik. Így hát nem tanulságok nélkül való, ha
megismerkedünk az - olykor borzalmas - részletekkel.
Az a tény például, hogy Lengyelország szovjet-német leigázása után több mint húszezer
lengyel pusztult el a "katyni típusú" megsemmisítő akciókban, a szörnyűségek iránt már
eltompult olvasó számára csak statisztika. Kun Miklós azonban megeleveníti számunkra a
történteket: olyan eseteket ír le, mint hogy például egyetlen szovjet NKVD-tiszt egyetlen
napon körülbelül kétszáz lengyelt lőtt agyon egy szem pisztolyával. (A szibériai típusú,
munkatáboroknak becézett megsemmisítő központok felállítására a helyszínen nem volt idő
és lehetőség, az iparszerű emberirtás módszereiről pedig ez idő tájt még a náciknak is csak
elképzeléseik voltak.) Számomra a legmegdöbbentőbb azonban a történet vége: az
NKVD-s, mint valamiféle kiemelkedő teljesítményt nyújtó élmunkás, jutalmul beutalót kapott
valamelyik fekete-tengeri üdülőbe. Amelynek falán talán az a később általunk, magyarok
által is megismert jelszó díszelgett: "A legfőbb érték az ember".
Összesen a Szovjetunióban mintegy félmillió lengyelt végeztek ki, küldtek a gulágra és
száműzetésbe, méghozzá teljességgel "demokratikus", vagyis az osztályhelyzetet,
származást figyelmen kívül hagyó alapon. Voltak a meggyilkoltak között tisztek és
arisztokraták, parasztok és polgárok, zsidók és antiszemiták. Sok lengyel úgy pusztult el,
hogy a szovjet hatóságok kiadták őket a náciknak. Ezek között voltak kommunisták is, ami
a kései, a szovjet történelemben járatlan szemlélőt természetesen megdöbbenti - a gyilkos
irracionalitást csak magyarázni lehet, megérteni nem.
Csakúgy, mint azt a tényt, hogy a Szovjetunió (a Molotov-Ribbentropp-paktum
értelmében) a szó szoros értelmében a háború előtti utolsó pillanatig szállított
katonai-stratégiai fontosságú nyersanyagokat a hitleri Németországnak. (Az utolsó
szerelvény már a június 22-i támadás óráiban gördült át a határon.) S ha azt is figyelembe
vesszük, hogy e nyersanyagok jelentős részét a munkatáborok foglyai termelték ki, akkor
végképpen céltalannak érezzük azt a manapság divatos vitát, hogy vajon melyik rendszer
volt borzalmasabb: a náci Németország a maga haláltáboraival vagy a sztálini Szovjetunió
a Szolzsenyicin által leírt gulágrendszerrel.
A mai szemlélőt leginkább a két - József Attila kifejezésével élve - "szörnyállam" alapvető
hasonlatossága, képviselőik egymás iráni "affinitása" döbbenti meg. Kun Miklós előadásából
tudjuk, hogy a Szovjetunióban jó néhány olyan fényképet "titkosítottak" amely Vjacseszlav
Molotov kormányfő és külügyi népbiztos 1940. novemberi berlini látogatása idején készült.
Az ok: a kommunista külügyér szemmel láthatóan jól érezte magát a náci vezetők
társaságában. Az meg már minden tanulságossága ellenére is hihetetlennek tűnik, hogy a
berlini náci pártközpontba látogató Molotov az ottani pártügyek felől érdeklődve az NSDAP
működését túlságosan összehangolatlannak, mondhatnánk lazának érzi. (Molotov a
pártközpontban egyébként Hitler helyettesével, Rudolf Hessel tárgyalt, s fő célja korszerű
fegyverek vásárlása volt.)
Ide tartozik az a mozzanat is, hogy Sztálin 1939-ben nemcsak hogy megkötötte a
Molotov-Ribbentropp-paktumot Hitlerrel, de suba alatt azt is megígérte neki, hogy szükség
esetén a segítségére siet. Az ilyen előzmények után már nem sok hajlandóságot érzünk
arra, hogy az ezután következő szovjet-német háborút - minden idők leggyilkosabb,
legbarbárabb háborúját - két szögesen eltérő, a kizárólag a jót, illetve csakis a rosszat
megtestesítő rendszer küzdelmének tekintsük. Rokonszenvünkre e tekintetben csak a
hazáját védelmező szovjet nép tarthat igényt.
A gyanútlan európai szemlélő - még a kelet-közép-európai is - a Szovjetunió bukása körüli
időkben meghökkenve értesült a felbukkanó orosz fasizmus és a hadállásait szívósan
védelmező szélsőbal feltűnő érdekazonosságáról, sőt szövetkezéséről. A jelenségre új
kifejezés is született: ha az antidemokratikus-soviniszta-antiszemita erőket összefoglalva
kívánjuk megnevezni, "vörösbarnákról" beszélünk. Kun Miklós előadása tudatosítja bennünk,
hogy talán nem új jelenségről van szó, hogy e szövetkezés ideológiai-mentalitásbeli alapjai
már hat évtizeddel ezelőtt is léteztek.
A sztálini rendszer azonban nem csak gonosz és erkölcstelen, de a maga módján ostoba is
volt. Ez az ostobaság a rendszer alapvető vonásából, névadójának korlátot nem ismerő
személyi diktatúrájából eredt. Ha Sztálin tévedett, nem volt mód a tévedés korrekciójára.
Ismeretes, hogy a náci erők meglepetésszerű támadásának nem lett volna szabad
meglepetésszerűnek lennie. Több szovjet felderítő is jelentette ugyanis Moszkvába, hogy a
Wehrmacht támadásra készül, ám Sztálin - mivel nem illettek az elképzeléseibe - nem volt
hajlandó tudomásul venni a küszöbön álló német támadásra vonatkozó figyelmeztetéseket.
Kun Miklós kutatásaiból most kiderült, hogy e szovjet "Kaszszandrák" száma eggyel
nagyobb volt annál, mint amennyiről tudunk: a készülő német támadásról tájékoztatta
Moszkvát egy Ljahtyerev nevű szovjet ezredes is, méghozzá éppen Budapestről. A "Mars"
fedőnéven Budapesten tevékenykedő, diplomáciai rangot birtokló szovjet felderítőnek
egyébként szerepe volt Rákosi Szovjetunióba történt kiutaztatásában is.
Figyelemreméltó még Kun Miklós kutatásai közül az a mozzanat, melyben Sztálin
lengyel-ellenessége megnyilvánult. 1939 szeptemberében Hitler - valamiféle bábrendszer
formájában - még fenn akarta tartani a lengyel államiság látszatát. Ez nem tetszett
Sztálinnak, ezért Molotovval többször is magához rendeltette Schulenburg német
nagykövetet, és nyomatékosan azt követelte tőle: ne jöjjön létre semmiféle lengyel állam!
Nem véletlen, hogy parlamenti felszólalásában Molotov így beszélt: "Megszűnt
Lengyelország, a versailles-i békerendszer e torzszülöttje." Az ember az ilyen szavakból érti
meg igazán, mire is jó egy diktatúra. Ha ugyanis a kommunista rendszer csak
paraszthajszállal demokratikusabb, akkor Molotov is, Sztálin is kitette volna magát az olyan
kérdéseknek, hogy akkor hol van a népek önrendelkezésének sokat reklámozott lenini elve?
Hogy van az, hogy a szovjet állam vezetői Lengyelország vonatkozásában a cári idők
legreakciósabb orosz sovinisztáinak nyomában járnak? Ám a Szovjetunió nem olyan ország
volt, ahol a hatalmasoknak kérdéseket lehetett volna feltenni.
A te cikkeidet melyik újságban közlik? Népszabadság, Beszélő, Hvg, Heti Válasz? Igazán szivesen olvasnám őket. Legalább megismerném a minőségi publicisztikát.
Mért? Ez ui igaz. A háború elején az orosz és más szovjet katonák nemscakhogy tömegesen megadták és elég könynen magukat, de ukrán ss hadosztály alakult, azután egy egész náci zsoldban álló orosz hadsereg(Vlaszov), és általában tömegek kollaboráltak -hangsúlyozom,az elején, a nácikkal, mert azt a rezsimet még nem ismerték, míg a szovjet rezsim tömeggyilkosságait igen. Addigra Ukrajnában Lenin és Sztálin már milliókkal végzett. Azután,ahogy Webster kartács is mondja, a többség hamar feleszmélt,mert a nácik természetesen nem akarták felszabdítani sem a szlávokat, sem a baltiakat, dsem senkit, inkább őket is kiirtani, kitelepíteni stb.Az ukránok az elején még azt hitték, hogy önálló államuk lesz a németek kegyéből, mint 1918-ban, amikor 10 hónapig volt egy papíron független németvezérelt ukrán állam.
Jut eszembe Lengyelországról:pár éve lengyelek kereszteket "mertek" állítani Auschwitz előterében.
Lett kiba...t anyázás, mikor pedig igenis keresztények, lengyelek, fogoly orosz katonák tömegeit is elintézték ott a németek.
Sőt, Hitler mintegy 17 millió szlávval végzett.
De hát nekik úgy teccik, tilos emléket állítani a náci lágerekben.
Izrael és zsidó szervezetk azután azért is anyáztak mert János Pál 2. pár éve szentté avatott egy apácát, ki szerintük zsidó volt, és ez így vallásgyalázás... Ehhez nem kell kommentár.
Há persze Tomika, ércsük mi ezt, mit itt lejjebb írtál:
"Hogy példát mondjak, NEM kirekesztő azt irni, hogy csaláson kapták XY-t az ZZ pénzintézet bankárát, de igenis kirekesztő azt irni, hogy
csaláson kapták XY-t a ZZ pénzintézet zsidó bankárát."
De ha XY-t, ZZ pénzintézet bankárát egy bárba megverik, akkor szabad írni, hogy zsidóverés volt, ugye?
Ha XY-t, Z falu lakóját elkapják 82-ik betörésekor, akkor nem szabad írni, hogy cigány volt.
De ha XY-t elkapják faubélijei 82-ik betörésekor, és megverik, elküldik a p...ba, akkor azonnal szabad írni, hogy cigányellenes hangulat van, cigányverés van, ugyi? Meg azt is meg szabad mondani, hogy a magyarok voltak az elkövetők, így megy ez.
Ó, naiv Webster, hát még nem hallottál a Törvényről ,mely szerint etnikai vagy vallási kisebbségi hovatartozását csak akkor lehet(sőt kell!!) megemlíteni, ha valami jót cselekeztek?
Ha ellenben rosszat követ el egy zsidó vagy roma, teszem azt,akkor TILOS!!!Zsidó vagy roma még betörő, sikkasztó sem lehet, nemhogy gyilkos mint Saron.
Hát te nem érted eztet? Nem vagy PC? Ajajj...
Néhány gyakorlati példa: rasszisták kiállítást rendeznek az izraeli nagykövet megnyitójával, téma: zsidó olimpiai bajnokok(természetesen ezek magyar olimpiai bajnokok voltak). KELL a származás említése.
Te mondjuk megemlíted, hogy a kommunista terrorállam magyarországi vezérei 90%-ban zsidók voltak, ÁVH vezetői dettó stb. NEM SZABAD! HELYEDRE BÜDÖS NÁCI, mit zsidózol!
Mosmá érted?
"Mint ahogy tény az is, hogy idén lemondatták a varsói Zacheta kortárs nemzeti galéria igazgatónőjét, Anda Rotenberget zsidósága miatt: a petíciót 90 parlamenti képviselő írta alá. "
Pontosítás: Scipiades lemondatást és nem elbocsátást írt, ettől még persze hazudott, mert az esemény nem Rottenberg zsidósága,hanem genyósága miatt következett be. Hiszen előtte jó ideig bnyugodtan lehetett a hölgy galériavezető Lengyelhonban,ahol állítólag dúl az antiszemitizmus.
De parafrazáljunk kicsit tovább képileg.
Ha a Magyar Nemzeti Galériában egy szobor mondjuk a szétlapított Farkas Flórián romavezetőt ábrázolná, nem tiltakoznának e joggal a romák, és követelnék az igazgató lemondását?
Anda Rottenberg, Varsó egyik vezető művészeti galériájának zsidó vezetője lemondott az őt ért, sokszor antiszemita támadások miatt. A támadások akkor kezdődtek, amikor galériájában egy olyan alkotást állított ki, amelyen a pápát egy meteorit lapítja szét. Kilenc jobboldali politikus követelte Rottenberg felmentését a kulturális minisztériumnál. A levél szerint Rottenbergnek Izraelben és nem Lengyelországban kellene dolgoznia.
március 10.
íme, egy "antiszemita" brit lap(by the way baloldali lap) beszámolója Rottenberg lemondatásáról, Scipiades tehát hazudott, mert nem azért rúgták ki,ráadásul végül is ki sem rúgták, hanem lemondott.
Nem kéne egy kiállítás, melyen jelképesen Saront lapítja szét egy meteorit?
