Pont az általad említett nevek csengenek ismerősen, valószínűleg ők voltak az első felszólalók közt, amíg ott voltam. A tömegbázissal csak annyiban találkoztam, hogy amikor közfelkiáltással, nyílt szavazással (!) miniszterelnök-jelöltjüknek választották Thürmert, 2-2, ránézésre is jóképességű fiatal aktuális jelszavakat hirdető zászlókkal levonult a pulpitushoz, biztos vágóképnek. ;]
"Nagyon sok fiatal, okos, értelmes férfi és női vezetője van a pártnak (alelnökök, elnökségi tagok, megyei elnökök), akik lehet, hogy modernebbül, szimpatikusabban tudnának nyilatkozni..."
A kongresszusukon felszólalók (akik ugyebár a párt krémje, kabinet-bezetők, stb.) közt nem is tudom melyikből volt a legtöbb: fiatalból, modernebbül, szimpatikusabban nyilatkozóból vagy értelmesből. :]]
Még siralmasabb a helyzet ballib szemszögből, ha azt nézed hogyan küzdötte le magát a 19.74%-os szdsz 7.57%-ra vagyis 1 millió 66 ezerről 344 ezerre. Ez nagyobb szívás, mint a súlyemelőnek a gravitáció.
1. Mint X alkalommal kifejtettem, semmi értelmét nem látom, hogy az MSZP és vmelyik, teljesen önkényesen kiragadott j.o. párt eredményeit vessük össze: csalárd és félrevezető. Össze lehet és érdemes viszont vetni az MSZP (egyesült, mérsékelt b.o.) és az MDNP-től az FKGP-ig és (KDNP-ig) vett j.o. összesített eredményeit.
A részvételi arány változásának jelentősége nagyon csekély: a kiábrándultak között mindenféle értékrendű ember akad.
Közös a gyökere a kép pártnak. Nem is én tudnak egymás nélkül lenni.
Hogy is mondta Thürmer Gyula.
--Az MSZP érdeke, hogy a Munkáspárt foglaljon helyet mellette a parlamentben.--
Nagyon fontos, hogy Thürmer mellett más is megszólaljon a Munkáspártból!
Nagyon sok fiatal, okos, értelmes férfi és női vezetője van a pártnak (alelnökök, elnökségi tagok, megyei elnökök), akik lehet, hogy modernebbül, szimpatikusabban tudnának nyilatkozni...
Bizony-bizony, egyetértek. Ez csak szlogen, ha hatalomra jutnának vagy bekerülnének a Parlamentbe - egyikre sincs esélyük, szerencsére- , nem törődnének a munkásokkal vagy csak annyira mint az átkosban tették. Gondolom nem kell részletezni, hogy az milyen volt...
Kecskéből nem lesz káposzta...
Más különbség is volt. Az mszp 32.99% és 32.92%-ot kapott. De a 94-as választáson 5.4 millió szavazó vett részt, a 98-ason meg 4.55 millió. Az mszp 1.78 ill 1.5 millió szavazatot kapott. Ez több mint negyedmilliós veszteség, ha %-ban szinte semmi. Eközben a fidesz 379 ezer helyett kapott 1 millió 341 ezret. Forrás: zöld Világgazdaság, 2001.május 24. (7.oldal)
Irod: "a leszakadó tömegeknek, egyetlen esélyük a felemelkedésre, egy erős Munkáspárt parlamentbe juttatása."
Hát, azért szerintem ez túlzó kijelentés, mert attól, hogy esetleg a Munkáspárt parlamentbe jut, legfeljebb 15 képviselő nem szakad le, a tömegek még igen.
"A választók" '98-ban nem közöltek semmi ilyesmit. Csaknem annyi szavazatot kaptunk, mint'94-ben. A különbség "mindössze" annyi volt, hogy '98-ban visszaléptek (ellenünk) a 3. helyezett egyéniek, '94-ben meg nem. Ha '98-ban se lépnek vissza, újra nyertünk volna.
Tehát: nem "a választók" magatartása vett vmiféle éles fordulatot, hanem a jobboldali pártoké — konkrétan a hatékonyság felé. (Ezzel szemben a mi tevékenységünkben ez — mármint a hatékonyság — továbbra is eléggé hátul van a fontossági sorrendben.)
Miért nevezed "kirohanásnak" azt a teljesen logikus munkáspárti álláspontot, hogy Medgyessyt, a pártonkívűli bankárt a nagytőke delegálta az MSzP miniszterelnökjelöltjének.
A kisemberek, a bérből és fizetésből élő munkások és (köz)alkalmazottak, a zsellérsorsú parasztság rádöbbenhetett, hogy ez a párt, (MSzP) csak szólamaiban fúj baloldali indulót! Nem tanult '98-ból, amikor pedig világosan értésükre adták a választók, hogy a bizalom könnyen semmivé foszlik.
A mai drámai helyzetben, amikor mind többen sűllyednek a szegénység ragacsos mocsarába, amikor a jelen kormányerő a szociális létminimum megteremtése helyett, magyarosch délibábként országimázst épít milliárdokért, a leszakadó tömegeknek, egyetlen esélyük a felemelkedésre, egy erős Munkáspárt parlamentbe juttatása.
A Munkáspárt, támogatottsága ellenére sincs könnyű helyzetben. A "szabad" sajtó ugyanis megalkuvó ill. gyáva. Vagy kifizetődőbb a hatalmon lévők, és a hatalom közelében furkászó pártok elfogult hírvivőinek szerepében tetszelegni. Senki sem meri vállalni, hogy szószólója, vagy csak akár pártatlan közvetítője legyen a Munkáspárt önzetlen, a kisemberek érdekeit képviselő baloldali ideológiájának. Ha netán ezt egy "őrült" mégis megtenné, szilencium lenne a jutalma. Elveszítené munkahelyét, lekerülne a képernyőről, nem juthatna mikrofonközelbe egyik rádióban sem.
Néha-néha a "rend kedvéért" felvillantják Thürmert egy-egy pillanatra itt-ott, de akkor is, csak a jól bejáratott csúsztatásaikra reagálhat.
Már akkor feldúltam magam rajta, amikor először olvastam. Engem voltaképp elég kevés dolog tud felbosszantani, de az emberi hülyeség, az nagyon (főleg a sajátom).
Nincs mit modjak róla: Derek, székkutas (PETUR) megírt mindent.
Ki szereti az "itt a piros, hol a piros" játékot?
Kívülről nézni jó, de szereplőjének lenni tuti leégés. A miniszterelnök-jelöltesdi ezt a játékot juttatta eszembe. Az érintettek a tét súlya alatt görnyedve, verejtéktől gyöngyöző homlokkal, kényszeredetten mosolyognak.
A semleges közönség pedig látszólag feszülten figyel, és élvezi a játékosok kínlódását.
Mindhárom jelölt beáll játszani. Az egyik fene nagy előkészület után mégsem teszi le a tétet. (kifujjolják!) A másik ing nélkül, de még gatyában, magyarázkodva távozik. (kinevetik) A harmadik az első játékot megnyeri, a másodikat is és most szokás szerint emeli a tétet.
A "krupié" szája szegletében alig látható mosoly....
Dehogynem hiányzott.
Az MSZP-nek nagyon is hiányzott, hisz csak erre vártak, hogy hazajöjjön.
Csakhát nem azt találta itt amit egy pártban találni illik.
Talált itt.
1. MSZP közelébe került és háttérböl irányitott gazdasági érdekeltségü pártkatonákat./Szekeres, Schlakhammer,Sándor Lászlü, Máté László, Csintalan etc/
2. Több irányba huzó irányzatokat egy Horn, egy Kovács és egy Németh Miklós szimpatizánsokat.
3. Egy egységes és sikeres kormánypártot.
És nem vállalta, mert felmérte az MSZP helyzetét és a hatalom helyzetét.
Elég nehezen jöttek rá, hogy nem hiányzik senkinek.
Míg mások tisztességgel kivárják a sorukat szamárlétrán való előrejutásért, eközben ez az alak meg csak kéreti magát, mint egy szűzlány!
A párhuzam Pozsgai-val azért is találó, mert mindketten amolyan anti-irányú politikusok, akik fordítva mérik fel a mindenkori helyzetet. Pozsgai nagyon is MSzP-s volt, amig köztársasági elnök jelőlt lehetett, de nem lett. Amikor eltávolodott az MSzP-től, azok fölényesen megnyerték a választásokat. Ha maradt volna, egy miniszteri bársonyszék szinte biztos. Németh is azért nem jött vissza 98-ban, amikor versenyben lehetett volna akár Horn-nal, mert nem hitt az MSzP győzelmében.- Ráfázott!
Szerintem egyszerűen a gyáva politikus szerepét játsza, aki erre még rátehet azzal, hogy mondjuk végleg "megsértődik" és rájön arra ő mindig -- már az MSzMp-ben is! -- a keresztény- konzervatív gondolat képviselője volt, és így tovább ami ezzel jár ...
Azért milyen érdekes dolog Németh Miklós jelenlegi helyzetének az értékelése.
Adva van egy párt, amely Messiásként várta haza Németh Miklóst - akinek oly sok minden pozitivumot tulajdonitottak - és akit a sajtó nagy része is várt különösen a baloldali újságirók, hogy rendezi majd kedvenc pártjuk sorait és gyözelemre viszi a pártot.
Aztán hazajött megnézte a pártot és elment vidékre is rájött, hogy ez a párt reformra szorul.
A többit meg már tudjuk.
Csak az a kérdésem, hogy miért kell egy pártot 10 év után olyas valaki kezébe adni, aki alig ismerte a magyar viszonyokat és aki nem hogy nem volt egyénisége a rendszerváltozás elötti idöszaknak hanem egy szürke eminenciása volt a kollektiv MSZP-nek, akit a háttérböl irányitott a tagság egy része meg az akkori sajtó.
Ö csinált belöle höst/?/.
És most?
Persze, persze, belül viták, mert arról szól a párton belüli demokrácia, kifele meg egység. Namost ezt Magyarországon úgy sikerült megvalósítani, hogy a Fideszben belül sincs demokrácia, az MSZPben meg kifele sincs egység - egyik se túl jó ...
