A levezetés valószínűleg igaz, és feltételezem, hogy a következtetés is. Nem is akarok vele kapcsolatban ellenvetést.
Ám "Kaporszakálufülenagy" a 7235-ben célzott valamiféle maximális rendezettségre, illetve a minimális (=0?) entrópiára. Nos, ha nem előrefelé gondolkodunk - ahogyan a levezetés sugallja - hanem visszafelé az időben (a BigBang is erre alapoz), akkor a zárt rendszer entrópiája mindig egy előző - kisebb entrópiájú - állapotból kerül a későbbi nagyobba. Azaz - mondjuk úgy - időben visszafelé egyre kisebb értékűnek kellene lennie. Kérdés: van-e minimuma? Ha nincs, akkor az entrópia egy olyan mennyiség amely bármely értékénél mindig van kisebb érték, azaz a rendezettség akármilyen nagy is lehet. Ha pedig van minimuma, akkor van-e olyan időpillanat (visszafelé), amikor ezt az értéket felveszi, pontosabban: ebből az értékből indul? Ugyanis ettől a pillanattól létezik idő, de ez előtt már nem.
Ha a fenti gondolatmenet helytelen (pl. "zagyvaság"), annak csak az lehet az oka, hogy az entrópia nem egy mérhető, fizikai mennyiség, hanem inkább metafizikai, amiről filozofálhatunk kedvünkre. Mint pl. a virágok szépségéről, amelyek közül egyesek szebbek, mások kevésbé, de mivel fizikailag e szépség nem mérhető, ezért nem tartozik a szépség a tudományos gondolkodás témakörébe...
Vagy pedig az előző bekezdés gondolata is hibás. De akkor jó lenne már tudni, hogy hogyan is gondolkodhatunk helyesen, feltéve, hogy betartjuk a tudományos módszer minden aspektusát, és nem szabunk gátat a helyes tudományos gondolkodás semmilyen irányának (ellentétben a középkor efféle szokásaival)."
Az idő irányairól.
Az irányt egy nyíllal, vagy egy vektorral jelöljük, amellyel az erőt, annak hatását is jelölni szoktuk. Mivel az időnek múlási, haladási iránya van, így mozgató erőt is feltételezhetünk neki. Az idő ilyenformán, az erőnek negatív és pozitív tartamokként való megnyilvánulásaként is értelmezhető.
A pozitív idő, mindig a kiterjedt tér megnyilvánulásával együtt értendő, vagyis a téridő kvantumok halmazának létezését jeleníti meg. A pozitív idő, egyben pozitív megnyilvánulása az erőnek, ami egy időtartamig létezésben tartja a 3D teret, a téridő kvantumát.
A negatív idő, mindig a tér kvantumainak megnyilvánulatlanságának, hiányának idejét jelenti. Más megfogalmazás szerint, a térnyelőben, mint egy szingularitásban töltött negatív, vagy potenciális erőt és időtartamot jelent.
A pozitív és negatív időtartamokban jelentkező különbözőség, adja a téridő kvantumok halmazának fluktuációját, vagyis azt, hogy nem egyszerre „van”, és nem egyszerre „nincs” a globális téridő, ami ezáltal folytonosnak, végtelennek mutatkozik. A negatív idő, a térhiány, ebben a folytonosságban nem észlelhető emberi léptékek szerint. Kozmikus léptékben, (milliárd fényévek) úgymint a téridő tágulása, gyarapodása, vagy zsugorodása, fogyásaként értelmezhető, a benne lévő észlelhető objektumok távolodása, vagy közeledése alapján. Az „ősrobbanás előtti”, mint a pozitív időt megelőző negatív időtartamot nem lehet észlelni, így értelmezni sem. Amikor ez a negatív időtartam letelt, bekövetkezik a BB, kezdetét veszi a pozitív időtartam, amely kezdetben óriási mennyiségű térkvantum robbanásszerű születését jelenti. Majd az egyes térnyelők aktivizálódása elindítja a negatív időtartamok gyarapodását, vagyis a téridő zsugorodását is. Létrejön egy pozitív és negatív időaszimmetria, vagyis ezeknek egy ingadozása, fluktuációja, ami az idő és tér végtelenségének illúzióját kelti.
A leírtak alapján létezhet-e egy olyan zárt rendszer, amely az entrópia minimumában van, azaz T=0? Vagy pedig csak az entrópia minimumát tetszőlegesen mértékben megközelítő zárt rendszer létezhet?
A zárt rendszert lehetetlen hűteni, mivelhogy definició szerint nem hat kölcsön a környezetével.
A T=0 kérdése.
Ezzel van egy pár baj. Ez egy számított érték. A víz olvadási és forrási pontjából számolják ki.
Ha felírjuk az ideális gáztörvényt:
pV= nRT, ahol T a Kelvinbe mért hőmérséklet,
akkor T=0 esetében, az egyenlet bal oldala is zérus kell legyen, azaz a gáz V térfogata is nulla. Az hogy lehet? Hűtünk egy lufiba bezárt gázt és a végén nem lesz térfogata?
Ez egy idealizált eset. A termodinamika III főtétele, kimondja, hogy egy tökéletes kristály entrópiája zéró, nulla Kelvin hőmérsékleten. A tökéletes kristályban minden atom egyformán kötött, bármelyik irányba elindulva ugyanazt az atomi alakzatot kell lássuk, ezt a végtelenségig. Csakhogy, nem létezik tökéletes kristály.
Rendkívül komplex berendezésekkel, talán már a 1o-1o Kelvin fokot is elérték, de a nullát azt nem lehet. Azaz az sem lehet, hogy egy közegnek az entropiája zérus legyen, és azt tekintsük az idő kezdetének.
Továbbá: létezhet-e olyan zárt rendszer, amelynek van valamekkora entrópiája, ám ez a szerkezetéből, vagy a belső természetéből adódóan nem képes változni, azaz nincs benne semmi esemény, és emiatt nem létezik benne idő.
A másik véglet a teljes egyensúlyi állapot. Ez egy homogén elrendezés, ami azt jelenti, hogy egy rendszerben egy termodinamikai mennyiség (nyomás, térfogat) helytől függetlenül, ugyanazt az értéket veszi fel.
Ebben az állapotban az entrópia értéke is vátozatlan maradna, azaz megállna az idő. Csakhogy, valójába ez is egy idealizált helyzet. Lehet, hogy ez a elrendezés bekövetkezik, de mikor? Amúgy az iskolában, a makrószkopikus testek termodinamikája arról szól, hogy pl. két külömbőző hőmérsékletű test egy zárt rendszerben kölcsönhat és megvárjuk ameddig a tökéletes egyensúly bekövetkezik. A kölcsönhatás elötti és utáni állapotot tudjuk leírni, magával a kölcsönhatás időbeli lefolyásával egy magasabb színtű elmélet foglalkozik.
A fenti kérdések nem a mi világegyetemünk egy adott - s valamilyen módon zárt - szektorára vonatkoznak (tehát nem az a kérdés, hogy létre tudunk-e ilyet hozni), hanem arra, hogy matematikailag, a világunk törvényeinek megfelelően viselkedő kérdéses rendszer létezhetőségére van e valamilyen olyan modell ami a fentieknek (T=0 ill. az eseménymentesség) megfelel?
A leírtak alapján létezhet-e egy olyan zárt rendszer, amely az entrópia minimumában van, azaz T=0? Vagy pedig csak az entrópia minimumát tetszőlegesen mértékben megközelítő zárt rendszer létezhet?
Továbbá: létezhet-e olyan zárt rendszer, amelynek van valamekkora entrópiája, ám ez a szerkezetéből, vagy a belső természetéből adódóan nem képes változni, azaz nincs benne semmi esemény, és emiatt nem létezik benne idő.
A fenti kérdések nem a mi világegyetemünk egy adott - s valamilyen módon zárt - szektorára vonatkoznak (tehát nem az a kérdés, hogy létre tudunk-e ilyet hozni), hanem arra, hogy matematikailag, a világunk törvényeinek megfelelően viselkedő kérdéses rendszer létezhetőségére van e valamilyen olyan modell ami a fentieknek (T=0 ill. az eseménymentesség) megfelel?
Van minimuma: az abszolút nulla Kelvin fok állapota- T=0.
Van egy maximális értéke egy zárt rendszerre nézve (tökéletes egyensúly), illetve meg is lehet mérni a növekményét egy (To,Po) állapothoz képest bármelyik jövőbeli (T,P) állapotba, mértékegysége J/K.
Zárt rendszerben egy esemény követ egy másikat, de olyat ami valószínű. Ezt tapasztaljuk.
Ez meghatározza a folyamatok egyértelmű irányát és egyben az időét is.
Ha ezt megfordítjuk, akkor az egyik esemény után, egy valótlan esemény kéne következzen.
Adok egy példát:
Egy meleg folyadékban bedobunk egy jégkockát. Ez lassan egyre kisebb lesz és elolvad. Közben a jégkocka hőt kap és az entrópiája a rendszernek növekszik, hiszen egy benne levő jégkocka kristályos állapotból egy lazább állapotba került.
Ezt megfordítva, el tudod azt képzelni, hogy egy meleg folyadéknak egy térfogatából, egy fizikai folyamat akkora hőmennyiséget vegyen el, külső beavatkozás nélkül, hogy abból jégkocka legyen?
Nem lehet nulla antrópiás állapotra lemenni, visszafele a időbe, mert nem lehet abból kikövetketetni semmit, hogy most egy (T, P) állapotba vagyunk.
A BingBang arra alapoz, hogy 1o a mínusz akárhányadik másodperc után mi tőrtént a téridővel. Arról senki soha nem állított semmit ellenőrizhetőt, hogy a nulla másodpercbe mi volt.
A levezetés valószínűleg igaz, és feltételezem, hogy a következtetés is. Nem is akarok vele kapcsolatban ellenvetést.
Ám "Kaporszakálufülenagy" a 7235-ben célzott valamiféle maximális rendezettségre, illetve a minimális (=0?) entrópiára. Nos, ha nem előrefelé gondolkodunk - ahogyan a levezetés sugallja - hanem visszafelé az időben (a BigBang is erre alapoz), akkor a zárt rendszer entrópiája mindig egy előző - kisebb entrópiájú - állapotból kerül a későbbi nagyobba. Azaz - mondjuk úgy - időben visszafelé egyre kisebb értékűnek kellene lennie. Kérdés: van-e minimuma? Ha nincs, akkor az entrópia egy olyan mennyiség amely bármely értékénél mindig van kisebb érték, azaz a rendezettség akármilyen nagy is lehet. Ha pedig van minimuma, akkor van-e olyan időpillanat (visszafelé), amikor ezt az értéket felveszi, pontosabban: ebből az értékből indul? Ugyanis ettől a pillanattól létezik idő, de ez előtt már nem.
Ha a fenti gondolatmenet helytelen (pl. "zagyvaság"), annak csak az lehet az oka, hogy az entrópia nem egy mérhető, fizikai mennyiség, hanem inkább metafizikai, amiről filozofálhatunk kedvünkre. Mint pl. a virágok szépségéről, amelyek közül egyesek szebbek, mások kevésbé, de mivel fizikailag e szépség nem mérhető, ezért nem tartozik a szépség a tudományos gondolkodás témakörébe...
Vagy pedig az előző bekezdés gondolata is hibás. De akkor jó lenne már tudni, hogy hogyan is gondolkodhatunk helyesen, feltéve, hogy betartjuk a tudományos módszer minden aspektusát, és nem szabunk gátat a helyes tudományos gondolkodás semmilyen irányának (ellentétben a középkor efféle szokásaival).
Kinyilatkoztatás: A Világmindenség zárt rendszer, mert mindent magában foglal. Nincs környezete. Az Univerzumoknak, mint a miénk, van környezete és kölcsön hat vele. A környezetébe ágyazva tágul, vagy zsugorodik, aminek a határát, vagy eseményhorizontját nem észlelhetjük a távolság „növekedése” miatt. A mi Univerzumunk eseményhorizontjának görbülete olyan nagy is lehet, hogy az számunkra tökéletesen egyenes. Az entrópia növekedése és csökkenése lokális jelensége a Mindenségnek. Az idő iránya így nem köthető csak az entrópia növekedéséhez. A Mindenség téridejében univerzumok csapódnak ki és oldódnak fel, annak rendje és módja szerint. Ámen
Ha egy egyébként értelmes szövegben hiba van, akkor meg lehet mutatni: íme ez itt hibás.
Egy értelmetlen agymenésben nincs követhető gondolatmenet, így nincs benne olyan konkrét pont sem, amit hibaként lehetne azonosítani.
Ha te nem ismered fel a különbséget egy tudományos cikk meg a te irományod között, az sajnálatos. Azt mutatja, hogy számodra a tudományos cikk is csak egy népmese, hasonló szereplők, más cselekmény.
A végtelen idő számomra azt jelenti, hogy nincs iránya, nincs kezdete és vége.
Definícióm szerint, a zárt rendszer nem más, mint a mindenség teljes halmaza, amelynek nem része a semmi, mert az a nincs. Amikor a rendezetlenség mértéke maximális, vagyis az entrópia tovább már nem növelhető, a mindenség energia szintje egy skalár állandó, szintre beáll.
Viszont minden egyes legkisebb elemének, a téridő kvantumainak energiája a nulla (térnyelő) és a maximum (térforrás) között ingadozik. A zárt rendszer maximális rendezettsége esetén nulla az entrópia értéke. Ez azt jelenti, hogy a téridő kvantumainak azonos időben, azonos helyen, vagyis egyetlen pontban nullaenergiájú állapotban kell lenni. Ebben a feltételezett pontban nincs mozgás, nincs tér, nincs idő, vagyis téridő. Ez a tökéletes egyensúlytalanság állapota lenne, ami a semmi javára jönne létre. A tökéletes egyensúly azonban csak a teljes halmazra, vagyis a mindenségre vonatozik. Annak részhalmazai között fellépő szimmetriasértések sorozata az, ami létrehozza az általunk észlelt és nem észlelhető valóságot. Egyes részhalmazokban, lokális univerzumokban csökken, másokban növekszik az entrópia mértéke a téridő tágulása, vagy zsugorodása függvényében. A téridő ott tágul, ahol a térkvantumok forrásaik által gyarapodnak, és ott zsugorodik, ahol a térnyelők által fogyatkoznak.
A termodinamika II. főtétele szerint az entropia (rendezetlenségi fok) zárt rendszerben mindig nő. Ez egy visszafordíthatatlan folyamat, vagyis olyan nem létezik, hogy ennek fordítva is értelme legyen, avagy az entropia csökkenyjen.
Tudtommal nincs definícója. Ennek ellenére maga a szó sikerrel használható a köznapi és a tudományos társalgásban is. Nevezhetjük függvényváltozónak is.
Ha betoppanna hozzánk egy nyelvünket nem ismerő vendég, aligha tudnánk mutogatással megértetni vele, hogy mit értünk időn.
Én pl. óraműveket mutogatnék neki, ám korántse biztos, hogy ez megoldaná a problémát, hiszen az idegen gondolhatná, hogy időn mi óraműveket értünk.
Az óraművek ráadásul nem is időt, hanem energia-áramot, vagy anyagáramot mérő készülékek. :)
Gondolom az se vinne sokkal előbbre, ha napórákat mutogatnánk neki.
Ma reggel zenével ébredtem, ez dúdolt a fejemben „Igyál, igyál, örökké e világ nem áll, elpukkan, mint a buborék s marad mi volt a puszta lég"
Egy világ teremtése vmilyen el- képzeléssel kezdődik. Tulajdonképpen mi is az, hogy elképzelés? Minden elképzelés egy kicsiny teremtett véges elkülönült képzeletdarabkaegy Világ. Így hoz létre a tökéletes végtelen, számtalan véges világot. Ahhoz hogy a széle hossza kiterjedéssel rendelkező képzelet darabka, háromdimenzióssá váljon, vagyis hogy vastagsága is legyen, időre van szüksége. No és itt jön be mi is valójában az idő? Ha vastagítani, szilárdítani szeretném az elképzelésem, akkor újra és újra elő hívom egymásután ugyanazt az elképzelést, igy vastagitom...ujra meg ujra....emlékeztek IDENTITÁS...AZONOSSÁG..identitás < latin: identitas < idem et idem (újra meg újra).hát innen származik...ujre meg ujra.... Végül kikerül az irányításom alól mert már nem figyelek rá....és automatikussá válik, hát akármilyen furcsa is.... ez az automatizmus az IDŐ. Mennél szilárdabb annál hosszabb ideig tart, az identitásom........ ha elég jó vagy meditációval visszakeresheted mi is az alap Azonosságod és mióta Vagy... (Ashaka kronika)...itt, vagy ha még jobb Vagy, hol és mennyi ideig voltál és melyikekben (hiszen sok VILÁG volt MINT A MÁGIA világa...itt játszodott igazából a GYÜRÜK URA... vagy a TŐKÉLETES FORMÁK világa stb. stb.) TEHÁT ezzel az éneddel... ezzel a MAGAD TEREMTETTE azonossággal MIÓTA LÉTEZEL. Az IDŐ , számodra ennek a kényszer állapotnak, az azonosságod TEREMT-ésével kezdődött. Keresd meg ezt a pontot, ahol az idő, mint összekötő kényszerpálya számodra kezdődött, és utána LÉPJ ki belőle....és akkor „ami marad mi volt a tiszta lég” .....vagyis a végtelen teremtő tudat potenciál.
Még hűvös a reggel, a csikók boldogan kergetőznek egymással, pont ugyanúgy, mint a gyerekek. A kutya vágyakozva nézi a fogócskát, részt szeretne venni benne, de nem Azonosság sajnos a játékot átváltoztatja egy kis idő után, üldözésé. Zsákmány lesz a kiscsikó és vadász a kutya. Még a berögződés „IDŐ” koma úr.
a jegyzetkészitő köszöni a rászánt figyelmet és további szép napot kíván mindenkinek...
