Filozofikusan nézve szerintem pont olyan értelemben a személyiségünk részei közötti kommunikáció, amilyen értelemben minden az. De ha minden az, akkor ezzel nem mondtam semmit. Nem szeretem az ilyen megfogalmazásokat, mint ahogy azt sem, hogy a valóság illúzió, vagy hogy minden egy. Mert annyira átfogó, hogy nem ad lehetőséget különbségtételre, vagyis nem igazán jelent semmit. Egyébként is, a kvantumfizika koppenhágai értelmezése szerint a felfogástól független objektív valóság fogalma nem értelmezhető.
Szerintem a sámánizmus meg az animizmus felette állnak az ilyen filozófiai tagoltságnak. Egyedül a sámánizmus és az animizmus állhat ténylegesen felette az ilyen episztemológiai tagoltságnak, mert időben ténylegesen korábbi az eredetük.
A sámánizmus nagyon gyakorlatias. Levágja az olyan kanyarokat, hogy "valóban léteznek", meg hogy "tőlünk függetlenül". És ezért tud igazán valósághű lenni.
De ezt egyszerűen úgy is mondhatnám, hogy szerintem igen, valóban léteznek. Tőlünk függetlenül.
"Van a világnak/dolgoknak lelke?"
Az, hogy van az animus, a mozgató lélek, vagy az anima mundi, ami benne lakik a világban vagy a dolgokban, és nem azonos a dolgokkal, szerintem nem igazán primitív dualitás. Nem a sámánok adták a nevet az animizmusnak, hanem az antropológusok.
Amikor a sámán a módosult tudatállapotban ható viszonyba kerül a rossz szellemmel, ami a betegséget okozza, akkor szerintem itt nem egy ontológiai különbségről van szó betegség és rossz szellem között. Hanem csak tudati síkok közötti különbség.
Egyszerűen mondva: ha valaki beelesdézve beszélget egy fával, akkor szerintem nem a fa lelkével beszélget, hanem a fával. Nem a lélek a lényeg, hanem a kommunikáció. Az animizmus a kommunikációról szól.
Persze én csak a magam szemszögéből tudom látni. Számunkra ehhez szükség van egy visszavedlésre, hogy "elengedjük" magunk. Megértsük, hogy a modern, racionális felszín alatt ilyenek vagyunk, csak "megfosztjuk" önmagunk ettől.A lényünk ezt a részét mintha száműznénk, ezért ha megtapasztaljuk azt a teljesség érzése kíséri.Mindegy, hogy milyen is a világ valójában, a lényeg, hogy mi milyenek vagyunk, önmagunk megtapasztalása, elfogadássá, teljes irracionális voltában, magyarázkodás, racionalizálás nélkül. Ez az igazi tökéletes, "ősember".
"Csupasz kommunikáció."
Ez a kommunikáció szerinted, valójában a személyiségünk különböző részei között zajlik?Vagy a világ és köztünk? Vagyis valóban léteznek szellemi entitások tőlünk függetlenül? Van a világnak/dolgoknak lelke?
"Az animizmus áll talán a legközelebb az archaikus pszichéhez,a természetes "igazi"emberhez, hisz tudattalanul is mindent megszemélyesítünk, karakterrel ruházunk fel."
Pontosan. Olyan ez, mint az arcfelismerés. Hatalmas szellemi kapacitása van az emberi agynak az arcfelismerésre, mert nagy jelentősége volt az évmilliók során.
Hasonlóan, a személyes entitások kommunikációs szellemi megélésére nagyon fejlett agykapacitásunk van. Ezért sokkal mélyebben és tartalmasabban tudjuk felfogni a valóságot, ha erre a szellemi képességünkre hagyatkozunk az absztrakt, matematikai és geometriai modellek helyett. És ez teljesen magától jön. Az animizmus annyira természetes, hogy meghaladja a memetikát. Csupasz kommunikáció.
"Ha ezt szabadjára engedjük, sokkal inkább képesek vagyunk megélni az önmagunkkal, a világgal való egységet, a teljességet."
Na ja, de mondjuk konkrétan az egység témája majd akkor jön elő, ha városokat építünk, és virtuális valóságokba éljük bele magunkat. A miszticizmusban jön elő. De az animizmus még az elidegenedés előtti szellemiség. Nem a visszatérésről szól, mert el sem távolodott. Szerintem a miszticizmus csak arra jó, hogy leépítsük azokat a kérgeket, amik elszigetelnek minket az animizmustól. A miszticizmus a történelem levedlésére való.
Most olvasom a Metafizika bírálatába írt írásodat, és nagyon kielégítőnek tűnik.
Köszi!
A minden relatívitásban van egy érték azonban kissé meredek - tán a szuperego túlzott nyomása mutatja azt Neked, hogy a szubjektív megismerésedben mi az igazság, és miként működik jól a rendszer. Fontos a hogy a szuperedo valamilyen szinten flexibilis legyen - de ezzel együtt jár egy kis agnoszticizmus is - ha érted mit akarok ezzel mondani.
A dekadencia végső stádiuma a kereszténység uralma volt. Ha az eredeti szóma és haóma kultuszok elvesztése a látás elhomályosodását jelenti, akkor a kersztény pogányüldözés a látás teljes elvesztése.
A természeti miszticizmus vagy a sámánizmus szinte teljesen eltűnt. Az, ami a huszadik század elején kezdődött, szerintem nagyonis lényegi folyamat. Ezt a folyamatot nevezi Terence McKenna úgy, hogy archaic revival. Ez egy visszatérési folyamat.
És a visszatérés kezdete nyilván zavaros. De a pszilocibin nem ópium. A hallucinogének nem okoznak függőséget. És a neosámánizmus vagy a new age nem egzisztencializmus. Szerintem abszolút jó irányba haladunk. Felelevenednek a legeredetibb kultúrák, mert az információs forradalom tarthatatlanná teszi a történelmi homályosítást. Ezért is olyan fontos az elmúlt száz év antropológiája.
Nem az az érdekes, hogy mi a különbség a Sundance fesztivál és a Shpongle koncert között. Vagy hogy mi a különbség a Burning Man, a New Age, az Uniao do Vegetal és a Native American Church között. Hanem az az érdekes, hogy a mi kultúránkon belül ez mind elképzelhetetlen lett volna háromszáz évvel ezelőtt.
Nyilván, keressük a legigazibb, legjobb kulturális mintákat. Amikor egy kultúra eltéved, visszanyúl a korábbi formákhoz. És ez egy tapogatózás. És nagyon ősi mintákat nyilván nehéz jól feleleveníteni. De ha a tendenciát nézem, az elmúlt száz év története egyáltalán nem az eltévedés története. Hanem a felébredés története.
Az, hogy "ú, de jó trip volt", az is része ennek a folyamatnak, de nyilván nem ez a cél. A sámánizmus nem egyenlő a szent növények fogyasztásával. Hanem egy bizonyos kulturális keret. Szet és szeting. Az a nem mindegy.
Nekem Eliade egyes műveinek fordítóival van gondom, de ebbe most ne menjünk bele. A narkotikus kifejezés boncolgatásába meg pláne. A "pszichedelikus sámánizmus" elképzelhetően jobb szóhasználat, amellyel talán az underground zenei kultúrák képviselői is maximálisan egyetértenek, de amiről beszélünk az egy társadalmi szinten megmutatkozó dekadencia, amit úgy vélem ki lehet mutatni. Ennek pedig sok köze van a tudatmódosító szerekhez. Pl. az említett naturalizmus kapcsán. Számomra az az érdekes, hogy korai képvislőik, akik köztudottan absynth és kábítószer függők voltak, valahogy nem a természetfölötti dolgokkal kerültek kapcsolatba, hanem éppen azt kezdték el szinte forradalmi hangulatban hírdetni, hogy semmi ilyesmi nem működteti az embert, mert a természet megismerése nem transzcendencia, hanem metodológia kérdése, amelynek alapja egy "öntudatlan" elemekből álló rendszer. Ennek következtében a művészetek és az irodalom terén megmutatkozó naturalista befolyások pedig egészen kivételes képzetekben öltöttek formát, ami idehaza pl. Ady verseiben is tetten érhető. Bizonyosan nem itt kellene megvitatnunk egy a múlt század elején robbanásszerűen megnövekedett folymat mai hatásait, de a kortárs ifjúsági kultúra okkult iránti rajongása is számos jellegzetes vonást mutat a tudatmódosító szerek negatív hatásával, miközben sokan a természet szentségének újrafelfedezésében végzett erőfeszítésben bizonyos szent növényekhez nyúlnak. Egyes XX. századi okkult szekták erősen kábítószerfüggő vezéregyéniségei sem véletlenül a hippimozgalom feléledésével váltak újra ismertté. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a sámánizmusnak is tucatnyi bohóca van és létezik egy autentikusabb vonal. Thomas Yellowtail ("Medicine Man") szvsz. pl. egy volt a nagyon ritka kivételek közül. A Sun Dance Way fesztivál pedig elképzelhetően autentikusabb a transzcendenssel való kapcsolatban, mint mondjuk annak számos európai paródiája. A paródia szón pedig erőteljes a hangsúly.
"Az ilyesmi a miszticizmusnak és a sámánizmusnak a legélőbb és legerőteljesebb megjelenése a kultúránkban."
Kétlem. Ha egy ayahuasca-sámánnak vagy egy huichol indiánnak megmutatnánk, szerinted mit szólnának hozzá? Szvsz. nem feltétlenül dícsérnék meg azokat az embereket akik itt keresnék a transzcendenssel való kapcsolatot. Olvastam is erről egy riportot, hogy a huicholoknak mi is a véleményük az amerikai peyot fogyasztókról és a szent növényük köré nőtt vulgáris szubkultúráról. Véleményem szerint egy autentikus vonalon törekvő buddhista és hindu is hasonlóképpen borzadna el, ha látná Buddha vagy Shíva képét egy Shpongle vagy 1200 Micrograms fellépés alatt.
"Ideológiai alapon szerintem nem nagyon lehet ráközelíteni akármiféle tisztánlátásra."
Bizonyosan. De gondolod, hogy nálam pusztán ideológiai alapú? Nem az. Elég sok embert láttam/látok leépülni magam körül. Sokan akik rabjává válnak valamilyen pszichoszomatikus folyamatot előidéző növénynek, építenek köré egy ideológiát, hogy azt miért is jó meg kell fogyasztani. No meg itt van az internet és az "ú de jó trip volt" posztok... na de ebbe ne menjünk bele.
"Nem tudom, hogy a feketeüröm, az ópium vagy a rekreációs droghasználat hogy jön ide. Az élelmiszeripari adalékanyagok idekeverése kimondottan abszurd."
Úgy jön ide, mint a dekadencia egy végső stádiuma. Az üröm latin elnevezése artemisia absinthium görög keletű (a név második fele az üröm keserű ízére utal) és nem másról, mint Artemis istennőről kapta nevét, akinek az üröm a szent növénye volt. Artemis volt a Hold és az éj istene, ikertestvére Apollónak, a Nap és a világosság istenének. Az ürömnek Európa és Ázsia kultuszaiban fontos szerepe volt, olyannyira, hogy minden növények anyjának tartották, melyet a görögök mellett már az egyiptomiak és a kelták is használtak gyógyászati célokra. Az ópium (máktej) használatára vonatkozó első adatok is ck. négyezer évesek. A máktejet valamikor szintén csak és kizárólag gyógyászati célokra használták. Hatóanyagának mesterséges változatát ismerjük. A gyógyszer- és élelmiszeripar meg tényleg csak egy végső stádiuma a globális függőség kiépítésének.
"Amikor Szokrátész, Plátó, Arisztotelész, Arisztofanész, Cicero, Plutarkhosz, vagy Pindar beavatást nyertek az Eleuziszi Misztériumba, és Demeter templomában megitták a kikeón italt, nem attól vált megalapozottá az élményük, hogy meggyőző volt az ideológiai körítése. Hanem attól, hogy közvetlenül megtapasztalták a transzcendens alapvetőt."
A keltáknál hasonló szerepet töltött be a "chouchen", ami egy vízből és erjesztett mézből készült ital volt. Vagy például a perzsa tradícióban a "haoma", amit begyűjteni kizárólag a "szenthegyen, az Alborzson lehetett. Ezekre a misztériumokra alapvetően az volt a jellemző, hogy szimbolikusan eredeztetve a máshol is előforduló "szent vázák" motívumához hasonlóan, a "halhatatlanság italát" tartalmazták, amely a megfelelő rituáléval befogadó ivóhoz eljuttatta, vagy benne helyreállította az "isteni részegség" állapotát. Ezek a vázák az idő haladtával fokozatosan eltűntek, amely egyenesen arányos a szellemi látás elsötétedésével. A hászidoknál és a szúfiknál a bor szintén hasonló szerepet tölt be, de közel sem olyan értelemben mint pl. a haoma, de az bizonyos, hogy egy alapvetően szimbolikus, ezoterikus jelentőstartalommal van felrúházva. A tudatmódosulás ebben az esetben pont a mentális erejű áramlások és tendenciák kifejeződése. Semmi közük a pusztán materiális jelentéstartalmakhoz. A szúfik közül többen a bort pl. meg sem isszák, hiszen doktrínális alapon tilos alkoholt fogyasztaniuk. Az Eleuziszi Misztériumban nem az ital jellege a márvadó, ami egy ital és kész, hanem a beavatás közvetlen élménye, ami valóban transzcendens jellegű. Ilyen Európában már nincs. A kereszténység pl. abszolút elvesztette. Akik azt mondják, hogy náluk már pedig van, azok hazudnak.
Meneruwa:
"... bocs mint irtam utána félreolvastam a mondanivalódat. Eliade-ról nem értünk egyet de ez van."
Mircea Eliade a következőképpen fogalmaz:
"... mikor a negyvenes években elkezdtem tanulmányozni a szibériai és közép-ázsiai sámánizmust, a témában összesen két monográfia létezett, mindkettő német nyelven; ma tetemes bibliográfia áll rendelkezésre szinte minden nyugat-európai nyelven. (A Sámánizmus: Az extázis ősi technikája először 1951-ben jelent meg francia nyelven. 1964-ben angolul.) A sámánizmust egy nemzedékkel ezelőtt vagy pszichopatológiai jelenségként kezelték, vagy kezdetleges gyógyító eljárásként és archaikus fekete mágiaként, a kortárs tudósok azonban meggyőzően mutatták be a sámánista beavatás és gyakorlatok összetettségét, szigorúságát és gazdag spirituális jelentését. Ezeknek az eseményeknek köszönhetően vagyunk tisztában azzal, hogy a sámánizmus a legősibb és legszélesebb körben szétszóródott okkult hagyomány. Aligha kell hozzátenni, hogy manapság a jóga, a tantra és a sámánizmus rendkívül népszerű az amerikai ifjúsági kultúrában és szerepet játszik az okkult mostani divatjában."
Azért ebben remélem egyetértünk. Idehaza mintegy 15-20 éve hasonló jelenségről beszélhetünk.
"... a tudattágító növények kapcsolata könnyebben eljuttat egy megváltozott tudati állapotba, ahogy sokan nevezik samani tudatállapotba, mint pld. egy ima monoton kántálása..."
Szvsz. a kettő nem ugyanaz az állapot. Hiába beszél valaki Énről és Nem-Énről, ha mindemögött pusztán emócionális tartalmak állnak, miközben a vallásokkal kapcsolatos tisztánlátás és tudás igényétől meg elfordulnak. De az ilyen érzelmi ömlengésekre hadd ne hozzakudjunk most elő holmi "rózsás" példákkal. A Valóság múlhatatlan megragadása mondjuk úgy nem az, és nem is egyéb hasonló szinkretikus úton történő paródiák halmazán keresztül mutatkozik meg.
"...ezért vagyunk mind különfélék."
Örülök azért, hogy erről viszonylag normálisan tudunk beszélgetni. Joseph Epes Brown mellett ajánlom még figyelmedbe Michael Fitzgerald műveit is az indiánokról. Ő is végzett összehasonlító munkát a keresztény és muzulmán szellemiséggel. Érdemes lehet elolvasni. Ezek a művek semmiképpen nem történelmi vagy politikai indittatásúak. A tiszta szellemiségre épülnek.
Sajnos még nem jutottam el ozorára egyszer sem, így nem tudok nyilatkozni róla, viszont a "törzsi" közösség s nem mellesleg a tudattágító növények kapcsolata könnyebben eljuttat egy megváltozott tudati állapotba, ahogy sokan nevezik samani tudatállapotba, mint pld. egy ima monoton kántálása, ahogy nem kell ozorára menni csak egy koncertre ahol az adott rajongoi közösség eggyé-válik a zenével s ez juttatja el magasabb tudati szintre. Bár lehet ez most furán hangzik de ezek - legalábbis szerintem - mind tudatállapoti változások amik hasonloak a samani tudatállapottal. Nekem is volt már jó párszor részem iylen élményben, igaz csak egy kivételes zenekarnak köszönhetően, de nem használtam semmiféle, plusz adalékot a tudati állapot könnyebb elérésének érdekében.
watchmennek, bocs mint irtam utána félreolvastam a mondanivalódat. Eliade-ról nem értünk egyet de ez van :) ezért vagyunk mind különfélék.
hát azért ne haragudj, Siphersh, de az ozorai izével kapcsolatban ilyemiket írni kicsit olyan, mint a keresztény kultúrkör szexuális neurózisának lassú kimúlásával kapcsolatban a pornófilmek terjedését dicsérni ;-p
Eliade fiatalabb korában valóban úgy gondolta, hogy a hallucinogének használata a egy dekadens jelenség a sámánizmusban. De az nagyon régen volt. Azóta sokat fejlődött a tudomány. Az, hogy "narkotikus" sámánizmusról beszél, már eleve azt mutatja, hogy nem igazán tudta, miről beszél. Senki nem használ narkotikumokat a sámáni transz eléréséhez, természetesen. Nem akarom kisebbíteni Eliade érdemeit, és azt, hogy "karosszék-antropológus" sem pejoratíve mondom. De ebben speciel tévedett.
"ha elmész egy Ozora fesztiválra, ahol hatalmas kivetítőkön vetítenek az arcodba mindenféle szent képeket, miközben tucatnyi dealer árulja körülötted a szent növényeket, szerinted a fiatalok mennyire találhatják meg a transzcendenssel való kapcsolatot? Funkcióját tekintve a jelenség nem egy homlokegyenest ellentétes irányba tendál?"
Nem, dehogy. Az ilyesmi a miszticizmusnak és a sámánizmusnak a legélőbb és legerőteljesebb megjelenése a kultúránkban. Az biztos, hogy egy Ozora ezerszer autentikusabb szintje a transzcendenssel való kapcsolatnak, mint az, hogy mi itt így cseverészünk a témáról.
Egy eléggé drogellenes vallásos alapon közelíted meg a témát, amire nehéz mit mondani. Ideológiai alapon szerintem nem nagyon lehet ráközelíteni akármiféle tisztánlátásra. Az, hogy "nem szellemi, hanem mentális", vagy hogy "szüksége van növényi származékokra [...] mindenképpen egy visszaesést kell jelentsen", az ilyesmi teljesen önkényes értékítélet. Szerintem az a lehatárolt tudatállapot, ha valaki "önerőből" akarja megközelíteni a transzcendens alapokkal való kapcsolatot, de nincs erről többet mondani, mint hogy ez a véleményem.
Nem tudom, hogy a feketeüröm, az ópium vagy a rekreációs droghasznála hogy jön ide. Az élelmiszeripari adalékanyagok idekeverése kimondottan abszurd.
Én csak azt mondom, hogy a miszticizmushoz annál nyíltabban kapcsolódik a pszichoaktív növények használata, minél inkább visszamegyünk a forrásokhoz, és annál kevésbé, minél fejlettebb, központosítottabb társadalomról van szó. És ez viszont már nem vélemény kérdése.
Az a szép a dologban, hogy ahogy a lentebb belinkelt Phanke és Griffith kísérletek bizonyítják, az enteogén szentség nem placebo-eukarisztia, nem ígéret, nem hit kérdése, hanem közvetlen tapasztalat. Akinek kétségei vannak, az próbálja ki.
Ha valamilyen transzcendens kultúrában hinni kell, vagy ideológiát kell gyártani az igazolására, mert nem önmagáért beszél, az már régen rossz. Amikor Szokrátész, Plátó, Arisztotelész, Arisztofanész, Cicero, Plutarkhosz, vagy Pindar beavatást nyertek az Eleuziszi Misztériumba, és Demeter templomában megitták a kikeón italt, nem attól vált megalapozottá az élményük, hogy meggyőző volt az ideológiai körítése. Hanem attól, hogy közvetlenül megtapasztalták a transzcendens alapvetőt.
nézd már, ki hitte volna, hogy a természettudományok mellett semmit nem értesz a sámánizmushoz, de még a saját vallásodhoz sem :)))
az Arvisura nevű közröhej - aminek ugye nincs igazi köze a sámánizmushoz - meg nagyjából a te színvonalad, nem értem, mi bajod vele (ja, értem mégis, pont ez a gond, ostobaság az is, de más, mint amire téged kondicionáltak)
"A szúfizmusban például már csak részben jellemző a természettel való szerves egységen alapuló kapcsolat a transzcendenssel, konkrétan a hasis formájában. "
Hát igen. Itt a kutya elásva, és ez a legfőbb problémám miszticizáló vallásokkal, izmusokkal. Az oké, hogy keresik az igazságot, nem érik be azzal, hogy vegetáljanak, de abba a tévedésbe esnek, hogy egyfajta érzelmi állapottal próbálják helyettesíteni, elnyomni ezt az igényt. Könnyű drogokkal könnyű megszabadulni az élet fáradalmaitól, de a koncentráló képességet is strapára teszik.
Valóban légiessé válik gondolatviláguk, de itt meg is reked, a természet harmóniája ugyanis nem a transzcendens megismerése,de még csak nem is egy "matematikus békéje", hanem csupán ébresztő óra. Nem szabadna szorongatni.
Paál Zoltán Arvisurájában doborodik ki leginkább a sámánizmus hátülütője, soviniszta, ezoterikus tartalma abba az illúzióba ringatja olvasóját, hogy a vágyait könnyű szerrel is elérheti, megvalósíthatóak. Szemben a kereszténység, fárasztó és küzdelmes egyénre szabott küldetés-hivatás eszményével.
"A szent növények használatának a hiánya egyáltalán nem a legeredetibb misztikus hagyományokra jellemző, hanem éppenhogy a legmodernebb irányzatokra."
Ahogy a sámánizmusban fontos szerepe van különféle halucinogén növényi származékoknak, az aszkétizmuson belül ugyanolyan fontos hangsúlyt kapnak a különféle lelki és szellemi gyakorlatok. Mint ilyen az ima és a meditáció, "amelyek a létállapotok sorozatának határozatlan hierarchiáján áthaladva megnyitják a kommunikációt a magasabb létállapotok irányába". Ahogy a Rig-Vedaban sem véletlenül kapták a himnuszok a chandas nevet, amely "ritmust" jelent. A szúfizmuson belül a dhikr szó bír ilyen jelentőséggel, míg a buddhizmuson belül a mantra. A sámánizmussal homlokegyenest ellentétes irányú, nem ellemi, hanem mentális erejű áramlásokról és tendenciákról van szó. Ha ennek elősegítésére valakinek szüksége van különféle növényi származékokra, az már mindenképpen egy visszaesést kell jelentsen, ami egy lehatárolt tudatállapot a jele. A XX. század két legnagyobb bölcse, Sheikh Ahmad al-Alawí és Srí Ramana Maharsí sem bírt ilyen szerekkel, pedig a természettel való szerves egységen alapuló kapcsolatukat aligha lehet vitatni. Főleg Srí Ramana Maharsí esetében. Vannak persze "szent növények", amelyek egyes szertatartásokon belül betöltenek bizonyos szakrális funkciót, de ezek általában véve nem általános fogyaszthatóságukról váltak ismertté. Én úgy vélem, hogy a halucinogén növényi származékok általános használata a hasistól kezdve az ópiumon át egészen a legmodernebb szerekig, mondjuk úgy egy teljesen más kategóriába esik. A cannabis és a hasis elterjedése a Távol-Keleten és a Közel-Keleten is általában véve valamilyen társadalmi jelenséghez kapcsolódik. Ahogy az ópiumé is. Jó példa erre Európában az absynth elterjedése is, amely a költők, írók és művészek körében egy alkohol segítségével kivont fehér- és feketeüröm oldatot takart, keverve némi ánizsal és édesköménnyel, amelyet a múltszázad elején a komformisták tettek kultusz-itallá a francia nagyvárosokban. Valamikor a szerzetesek az ürömöt étvágygerjesztő hatásánál fogva főleg gyógyteák formájában alkalmazták. Az absynth élvezeti cikként való elterjedése így alapvetően egy visszaesést mutat, de ez a példa nagyon sok növényi származékra kiterjeszthető. Az ami addig szent volt, "élvezeti cikk" lett, amely egy teljesen más belső emberi forrást táplál és semmiképpen sem a gyógyulást, a "felemelkedést" szolgálja, hanem vele éppen ellenközőleg, az elbutulást, vagy stílusosan mindazt, amit a negatív értelemmel bíró naturalizmus és állati ideál képez.
"A szúfizmusban például már csak részben jellemző a természettel való szerves egységen alapuló kapcsolat a transzcendenssel, konkrétan a hasis formájában."
Ibn al-Bejtar korabeli botanikus a hasist szegények gyógyfüvének nevezte, mely alatt vélhetőleg a fakírokat értette. A törökök és a perzsák sararnak, azaz titoknak nevezték. Ennek elterjedése, úgymond tömegcikké való fajúlása egyenesen arányos a különféle dekadens dervis rendek megjelenésével.
"De az ókori gyökereknek, mint amilyen a Rig Veda vagy az Eleuziszi Misztériumok a középpontjában áll a szent növény, vagy a szent készítmény."
Olvastam, hogy tudósok kimutatták azt is, hogy Egyiptomban és Perzsiában általános szokás volt az erjedő sörbe különféle hallucinogén növényi magvakat, legtöbbször beléndekmagot keverni. Gondolom nem "misztérium jellege" volt. :) De a modern pszichológia, köztük Dr. Csorba József addiktológus is arra a megállapításra jutott, hogy "az ókori Görögországban, vagy a Római Birodalomban is voltak szenvedélybetegségek, erről dokumentumok is szólnak." Az élelmiszer- és gyógyszeripar a "jószándekú" mérgezést ma maximális keretek közt űzi, mint ahogy a különféle gyógyíthatatlan betegségekért is bizonyos adalékanyagok a felelősek. Nem mellékesen megjegyezve. Ezek is alapvetően a romlás jelei.
"Ami szerintem teljesen természetes, hiszen a legősibb, legeredetibb spiritualitásban, a sámánizmusban áll a leginkább a középpontban a természettel való kapcsolat. Ahogy egyre "fejlettebb" a társadalom, egyre nagyobb a hatalma a politikának az emberek elméje felett, úgy fokozatosan egyre inkább rejtőzködésbe szorulnak a transczendenssel való kapcsolattartás eredeti, természetes módjai."
Mircea Eliade szerint a narkotikus sámánizmus a vallásnak pusztán egy másodlagos megnyílvánulása, amely az idő múlásával dekadenciába torkollik, és amely egyes Dél-amerikai kulturákon belül is jól kimutatható.
Politika... hmm... ha elmész egy Ozora fesztiválra, ahol hatalmas kivetítőkön vetítenek az arcodba mindenféle szent képeket, miközben tucatnyi dealer árulja körülötted a szent növényeket, szerinted a fiatalok mennyire találhatják meg a transzcendenssel való kapcsolatot? Funkcióját tekintve a jelenség nem egy homlokegyenest ellentétes irányba tendál? Üzleti szempontból sem mellékes mondjuk, de ennek "gyökerei" is egy külön topicba taroznának. ;-)
A megtisztulás az ayahuasca-sámánizmusban is fontos. Szigorú dieta-t tartanak előtte és utána, valamint magának a szertartásnak is egy fontos eleme a la purga, vagyis a megtisztilás.
A szent növények használatának a hiánya egyáltalán nem a legeredetibb misztikus hagyományokra jellemző, hanem éppenhogy a legmodernebb irányzatokra.
A szúfizmusban például már csak részben jellemző a természettel való szerves egységen alapuló kapcsolat a transzcendenssel, konkrétan a hasis formájában. De az ókori gyökereknek, mint amilyen a Rig Veda vagy az Eleuziszi Misztériumok a középpontjában áll a szent növény, vagy a szent készítmény.
Ami szerintem teljesen természetes, hiszen a legősibb, legeredetibb spiritualitásban, a sámánizmusban áll a leginkább a középpontban a természettel való kapcsolat. Ahogy egyre "fejlettebb" a társadalom, egyre nagyobb a hatalma a politikának az emberek elméje felett, úgy fokozatosan egyre inkább rejtőzködésbe szorulnak a transczendenssel való kapcsolattartás eredeti, természetes módjai.
De ez igazából nem ebbe a topikba tartozik. Az ókori és későbbi misztikus és vallásos hagyományok enteogén gyökereinek van egy külön topikja:
Olvasd el mégegyszer azért amit írtam, mert valamit nagyon elnéztél, félreértettél. Mint ahogy Siphersh is megjegyezte, hogy a misztikus irányzatok esetében nem jellemző a tudatmódosító szerek használata. Elsősorban doktrínális alapon "tiltott", másodsorban az aszkétizmus a jellemző. A lemondás. Az elkülönülés. Persze vannak kivételek, mint ahogy azt egyesek bizonyos cannabis származékokkal kapcsolatban próbálják bremutatni, de a valóban tradicionális utak ezeket aligha preferálják. Ezek már önmagukban véve egy degenerációt képviselnek és megnyílvánulásukban többnyire eretnek mozgalomnak számítanak, akiknek egyetlen céljuk többnyire a nagyközönség szórakoztatása (mint itthon egyes underground zenekarok "sámánjainál"). Az aszkétának egyáltalán semmi szüksége ilyen szerekre. Bár bizonyos esetekben a tea, a kávé és a dohány is valamilyen értelemben vett "tuning" szernek számít. Ugyanakkor nem a természetgyógyászat megkérdőjelezéséről van szó, ami megint egy teljesen más kategória és ha lehet ezt ne keverjük most bele, mert amit a tradicionális nomád némek természttel való kapcsolatából felhoztunk, hogy esetükben a természettel való összhang igen kiterjedt, azzal nagy általánosságban teljes az egyetértés és ilyetén módon nem a terméstes úton történő gyógyászattal van a probléma. Hanem. A "native spirit" amit én tanulmányoztam pl. alig-alig áll messze attól amit a nomád törzsek képviseltek Kánaán földjén. Innen nézve érdekes az, amit Martin Lings is felhozott példának Káin és Ábel személyében, és amivel Siphershel egy az egyben egyetértettem, hogy "amikor az emberek elkezdik a nagybani mezőgazdaságot, és egész politikai birodalmakat építenek fel", önmagában már a romlás csíráit hordozza.
"... nekem is megvan Eliade összes könyve ki is olvastam, de csak történelmi képeknek fogom fel mintsem antropológiai tanulmánynak, arra ott van mondjuk hogy ne menjek messzire, Diószegi, Boglár, Hoppál, Baráthosi, leírásai, úti jegyzeti."
Eliade vallátörténész volt és nem antropológus. Elég sokat utazott és nyolc nyelven beszélt, többek közt héberül, perzsául és szanszkritül. Szeretnék én ilyen "karosszék" tudós lenni.
Joseph Epes Brown munkáit ismered-é? Egy másik kedves tanárom a következőket mondta róla: "Joseph Brown was a person of gentle character blessed with a keen sense of the sacred wherever it might be found, first of all of course in orthodox religions themselves and secondly in the world of virgin nature and sacred art." Ennek a tanáromnak van egy meglehetősen érdekes cikke: Islam & the Native American tradition.
A World Wisdom (nem keserűvíz jellegű) online könyvesboltban is találsz Browntól kitűnő munkákat. Néhol egy-egy PDF kivonatot is.
opsz igazad van, lehet kicsit fáradt voltam tegnap este, ám sztem lényegtelen a módszer ha mindig a végeredmény számít, legyen az entheogen, ima, meditáció, légzéstechnika, ......
Azt a misztikusra mondta a Watchman, hogy "nem vesz magához semmit", nem a sámánra. Mondjuk ez nem igaz, de valóban vannak olyan misztikus irányzatok, amikre nem jellemző a szent növények használata. Persze, ilyen a sámánizmusban is van, szóval ez spec. nem egy különbség.
megint más hogy samantol tanul az ember vagy könyvekből vonja le a végeredményt. Eléggé fellendült a fórum lényegtelen milyen irányban, viszont ha arról az oldaláról nézzük a "saman-izmust" akkor mindenhez köze van, köze van a most a fórumban nevezett "mágiához" köze van a pszichológiához, köze van az orvosláshoz, az ethnobotanikához és még lehetne sorolni, a lényeg az hogy bizonyos kifejezéseket ne kiforgatva vegyünk át, tapasztaljuk meg, s módosítsunk saját elképzeléseink számára. szó volt arról hogy a saman nem vesz magához semmit (watchmen 409) hát nem tudom honnan vetted az infóidat de úgy emlékszem még a saját magyar táltosaink is közt volt olyan akik ún. "entheogén" növényeket használtak, itt inkább a légyölő galócára gondolok mintsem a "boszorkányok" által használt nadragulya kenőcsökre. sajnos nem vagyok saman, nincs saman ismerősöm, igaz egy leányzó beszélt nekem dédapjáról aki táltos volt s hogy családjukban öröklődött ez a "tudomány" igaz gyengén mivel az leány leszármazottja volt s az unokája (aki a forrásom) ő is leányzó ugye. Megjegyzem tudásuk ha jól emlékszem az "elmesélésből" már csak a halottlátásban maradt meg. Ezt csak olyan példának írtam hogy addig amíg nem tökéletes csak felületi, kísérletezgető, megértő információk vannak addig se nem tanítvány, se nem szakértő de még csak antropológus sem lehetsz, nekem is megvan Eliade összes könyve ki is olvastam, de csak történelmi képeknek fogom fel mintsem antropológiai tanulmánynak, arra ott van mondjuk hogy ne menjek messzire, Diószegi, Boglár, Hoppál, Baráthosi, leírásai, úti jegyzeti
Jegyezzük meg, hogy ugyanígy vannak "karosszék-keresztények", "karosszék-buddhisták", "karosszék-MUZULMÁNOK" ésatöbbi.
Állandó jellemzőjük:
* Az orruknál tovább nem látnak: ebből a korlátoltságukból kifolyólag állandóan harcolnak, köpködnek.
** Leginkább azok ellen irányul tehetlen dühük, akikben érzik, hogy kilátnak a saját gödrükből ;) :))
Kezelésük:
Ne hagyjuk magunkat eltéríteni általuk :) Érezzük továbbra is jól magunkat, ne vegyük fel azt az ideggörcsöt, feszültséget ami állandóan kíséri ezeket :)
Ezt csak azért írtam, mert marha unalmas, káros, mérgezéseken átrágnia magát az embernek, amik nyílvánvalóan a másik lehúzására irányulnak. Mikor már végre 2 ember megértené egymást, jókat írnak, egyértelműen, jön vki a sötétből és bevisz vmi sötét írást, ami jól megkavarja a sz..t.
Tipikus rejtett rombolás. Mérgezés. (Másik topikból ismerem ezt a technikát, csak ezért írtam, mert emlékeztetett rá :(
Ezzel az intellektuális-lenéző gőgös stílusoddal (és a többi hsz-eddel) kár a helyet foglalnod! Ahogy nézem Te lettél az, mint egyesek a "budhista"-topikban, csak
Te "muzulmán" vagy (erősen idézőjelben).
Akinek ránézésre több van a kisújjában, azt lehetőleg ne oktasd ki ;)
Nem hülyék az olvasók (bár a hozzád hasonló lehúzó-emberek szeretnék annak
"Ha már leírtad, hogy "különleges tudatállapot", hogy tudnánk róla a leghitelesebben beszélni szerinted?"
Nagyon örülnék ha az óvodás stílust mellőznéd Mirdad, mert azon kívül, hogy negatív értelemben minősít még csak a misztika vs. sámánizmus témaköréhez sincs sok köze, nemhogy a topik eredeti céljához. Pedig te hoztad őket közös nevezőre. Belebuktál és mivel a témához nem sok értelmeset tudsz már hozzáfűzni, marad a kiszámítható, unalmas, semmitmondó offlista, némi beszólással tarkítva. Bizonyára mindemögött a mélyebb spirituális tartalmakat kellene észrevennünk, de talán most mégsem ezzel tölteném az időt. Remélem nem haragszol.
Nézd. Siphersh és én nem értünk egyet - a te értelmi szinteden ezt úgy képzeld el mint egy Necromancer és Paladin - ami egy dolog, de te mindeképp tanulhatnál abból, hogy ettől függetlenül hogyan lehet normálisan vitatkozni. Ha meg nem megy, akkor talán jobb csendben maradni.
Siphers azt írta, hogy a sámánizmus "lépcsőfokok a valósághoz való visszakapcsolódásban." Én pedig azt, hogy "érdekesnek találom abból a szempontból, hogy egyes tradíciók eredetére fényt vethet azáltal, hogy valamilyen szimbolikus érvénnyel rendelkezik." Milyen szimbólumokról van szó? Mivel én szubjektíven közelítem meg a dolgot, nálam a "sötétség" nem pusztán egy külső értelemben vett túlvilágot takar. Elsősorban egy belső állapotra gondoltam.
A sámán olyan dolgokat lát ami a földhöz kapcsolódik. A misztikus a sámánnal ellentétben viszont nem vesz magához semmit (ami szó szerint értendő) méghozzá azért, hogy kitisztítottá válljon és elszakadjon a földtől, hogy megnyíljon az ég felé. Ebben az értelemben a lemondás persze sokkal sokrétűbb, amire szűkebb értelemben az aszkétizmus ad választ, méghozzá annak minden velejárójával együtt. Mivel az aszkétánál pont a "mérgek" elkerülése a cél, méghozzá minden tekintetben. Ételek és italok formájában egyaránt. A böjt hatása alatt a misztikus lelki gyakorlatokat végez és olyan szimbólumokra összpontosít, amelyek az éghez kapcsolódnak és nem a földhöz. Mint ilyen a madarak és az ezzel a szimbolikával párosítható angyalok, akik Isten akaratát viszik hírűl az embereknek. Viszont mikor azt mondjuk, hogy a kígyók, férgek és egyéb csúszómászók az alcsonyabb létállapotokat fejezik ki, míg a madarak a felsőbb létállapotokat, akkor azt semmiképpen sem a Tyler-féle aminizmusból kiindulóan tesszük. Bár a madarak a férgek és csúszómászók elpusztítói, miként a démonoknak az angyalok, önmagában ez a szimbolika aligha meríti ki teljesen az alacsonyabb és a felsőbb rendűhöz kapcsolódó entitások mélyebb jelentését, hiszen a kígyó nem ártó szándékában is megmutatkozhat, ahogy a madár is felvehet negatív jelentéseket. Ez egy adott formában kultúránként is változhat. (Bővebben lásd René Guénon a "Madarak nyelve" c. fejezetben http://www.worldwisdom.com/uploads/pdfs/28.pdf, aki abból a népi hiedelemből indul ki, amit önmagában a madárjós képviselt, hogy a "babona" honnan származik és milyen valós vagy vélt eredetre vezethető vissza, ami a sámánizmus egyes fajtáival is erősen párhuzamosítható alapot képez. Önmagában már ez is megvilágítja az animizmus tévképzeteit, előrebocsátva a politeizmus és monoteizmus közti alapvető különbségeket.) Minderről persze talán nem ezen a fórumon kellene értekeznünk. Csupán a "nem elég szajkózni az exotéri-ezotéria különbözőségét: TUDNI kell mi is az valójában" mondatodra kívántam reagálni. Bár te most valszeg elkezdesz Castanedaval vagy valaki hasonló szélhámossal jönni, akiből előrebocsátom én nem kérek. Maradjunk annyiban, hogy (az elsősorban modernnkori értelemben vett) sámán, varázsló, boszorkány stb. és a misztikus-aszkéta két ellentétes világba lép be, az előbbiek a tudatalattin keresztül, az utóbbi meg egy tudatfeletti állapotban keresi a választ - bizonyos tekintetben anélkül, hogy erről tudnának. De mint ahogy a Hold tükrözi vissza a Nap fényét, a tudatallatti úgy "tükrözi" a tudatfelettit és ebben nagy veszély rejlik. Így ha az ember nem biztos abban, hogy bizonyos "inspirációk" honnan származnak, akkor érdemes lehet közelebbről megvizsgálni az ilyen Castaneda-félék elhatárolódásának irányát, amely önmagában véve aligha különbözik a sötétség ösvényén járó tucatnyi hamis guru orientálódásától, amely a valódi szellemiségnek üzen hadat azáltal, mintha egy tradicionális útnak lenne a része. Ahogy azt doktrínális alapon a régi bölcsek már előrebocsátották nekünk. Ahogy az doktrínális alapon Kinyilatkoztatott. Ezt kellene megértened. Valószínűbbnek tartom viszont, hogy ez az agyamanet szinkretizmus nálad is elér majd egy olyan mélységet, ahonnan nincs vissza út, csak a feneketlen mélység, ahol ott vár téged ő, Isten majma.
