Sziasztok.Én még új vagyok itt,és azért írok,mert halálfélelmeim ugyan nincsenek,de hasonlóan súlyos problémával küzdök/küzdöttem.Nálam régen,pár éve,mániás depressziót diagnosztizáltak,amit elötte is selytettem,de biztosra akartam menni,meg papirt akartam róla,mert a családom nem ismerte el,vagy nem vette komolyan.Orvoshoz nemjárok,mert akihez tartozom,közölte velem hogy úgy teszem magam tönkre ahogy akarom nem az ő teste.Az hogy most tudom magam tartani,csak a csodával határos.Az lehet az ok,hogy válltozás állt be az életembe.De nagyon félek hogy visszaesek.Mind ennek ellenére.
Bocs, hogy eddig nem írtam, csak rossz volt a gépem. De voltam pszihinél, és már elmúlt ez az egész, hálistennek, tehát nem beszéltem vele erről. A ritmuszavarok is elmúltak. ->Mert nincsen stressz.
Csak szakítottunk tegnap b.nőmmel (ő velem) és most kivagyok. De szédülésen, meg enéha enyhe hányingeren kívül semmi baj nincs. Csak kivagyok... :s
Aha. Értem. Végülis mondjuk nem az a lényeg, hogy milyen fizikai tünetet hoz ki a pánikroham, hanem hogy elmondd a dokinak. Mert ez így a 22-es csapdája. Halálfélelmed van, bepánikolsz, torokszorítás, amitől mégjobban bepánikolsz, ezáltal méginkább előjön a félelem... Szóval mindenképp valamiféle tudatos módszert kell kidolgoznotok ennek legyőzésére. Valami megszokott esti rituálét, ami leköti a figyelmed, és eltereli a gondolataidat. Mittudomén minden nap kb. ugyanakkor fürdesz, fogmosás, bekapcsolod a tv-t vagy zenét hallgatsz vagy olvasol. Lényeg, hogy ne legyél egyedül a sötétben a gondolataiddal. Mert minél inkább nem akarsz erre gondolni, annál jobban ez jár az agyadba... Nekem az is bejött, hogy pl. egész éjjel halkan szólt a zene, vagy a tv-t úgy állítottam be, hogy 2 óra múlva kikapcsoljon, vagy mondjuk nekem egy kis éjjeli fény is segített. Igaz nekem halálfélelmem a sötét miatt volt leginkább. Illetve ezt utólag tudtam meg, de nekem úgy volt megcsinálva a szobám, hogy az ágy a fal és a szekrénysor közé volt beszorítva, még nappal is félhomályban, éjjel meg aztán vaksötét volt ot. Szóval később hallottam egy rádióműsorban, hogy ez a beszorítottság is okozhat halálfélelmet. Már pontosan nem emléxem mit mondtak miért, de az okokat is kifejtették. Szóval miután átrendeztem a szobát ez jelentősen csökkent. Nem múlt el teljesen, de sokat javult a helyzet. Meg igazából rám ilyen hullámokban tör rám a halálfélelem. Általában ha valami nagyon rossz történik. És akkor ilyenkor 2-3 hétig nagyon intenzív, aztán egyre csökken, majd egy időre elmúlik...
Szeptemberben. Levegőt kapok rendesen, akadály nélkül, csak a torkom folytogat (ezt a pániktünetet torokszorításnak ia hívják). De az a legrosszaab, ha légszomjam van... És fizikai behátásokra (kerékpározás, futás stb...) nem jelentkeznek pániktünetek, csak ugye gyorsan veszek levegőt, fokozott szívműködés, stb. (ami teljesen normális) És a légszomj este, lefekvéskor, vagy előtte egy órával kezdődik. Ha megnyugszom, és nem gondolok rá, akkor minden okés...
Na az oké, nekem is magas a vérnyomásom, ha orvos méri. ;O) Végülis, ha nincs semmi más kézezzel fogható bajod, akkor valóban beszélned kéne a psziddel erről a halálfélelem ről, és hogy pánikolsz tőle, ami miatt meg nehezen kapsz levegőt. Mikor mész hozzá?
Szó szerint: "kompenzált keringés, vérnyomás: 140/70, később 116/70"
(nem a fáradtság miatt , hanem a pánikrosszúlléteim miatt vizsgáltak)
Amikor elájultam az azért volt, mert felborúlt teljesen az életritmusom , és 16 évesen simán előfordulhat ilyen.(van, aki annyi idős mint én és pl.: minden ünnepségen a suliban elájul( ha hetente lenne ünnepség, akkor hetente ájulna el)
És több hónapja nem ájulok el. nem szoktam:-), nem volt nagyon sűrűn, csak akkor, amikor 7kilót leadtam, és 3betegségen estem át másfél hónap alatt, ami 4 antibiotikumot jelent. (mindez februárban...)
Úgyhogy mindent összefoglalva : (tudtommal) nincs szervi bajom
Ui.:Ja, a gyógyszereim (mindkettő, amit pánikra szedek), fáradtságot okoz(hat)nak.
Ha nem mszedem őket egy hétig, és újra elkezdem, akkor nagyon fáradt vagyok.
A 140/70 a vizsgálat miatti idegesség miatt volt (fehérköpeny szindróma)
És egyéb szervi vagy keringési bajod nincs? Mert az oké, hogy sokat alszol, meg fáradt vagy. Az is igaz, hogy minél többet alszol, annál fáradtabb vagy. De hogy rosszul legyél tőle... Azt nem tudom.
Értem. Nekem most jött ki az egy hónap "rendszertelen életmód". Már ájultam is emiatt... Éjjel 2ig fent voltam , utána reggel 10kor keltem. Reggeliztem, fél12-kor már feküdtem is le "délutáni alvás" címszóval. Ez egy hétig ment. Utána meg összestem a konyhában... (1-2 percig voltam rosszúl, utána 1percig eszméletlen) Nem paráztam rá, mert tudom, hogyha sokáig van rosszúl az ember, akkor nincs nagy baj, csak vérnyomásesés. Ha hirtelen esel össze, akkor van nagy baj...
Próbálj meg páros órákat aludni, vagy 8-at vagy 10-et, és ne 9-et. Mert az alvásfázisok is kb. 2 óráig tartanak. És ha egy ilyen periódus közepén ébredsz, akkor sokkal fáradtabbnek érzed magad. Ezt én is csak nemrég tudtam meg, és valóban igaz. Én próbálom úgy igazítani az alvást és soxor még a 4 óra is többet ér, mint pl. a 7 óra alvás... Fura, de műxik.
Amúgy gondolom, hogy nem fog hülyének nézni, csak erőől itt mertem először mesélni.
Sokszor este a fáradság "erős hatalmát" legyőzni próbálva maradok fent 1ig, vagy fél2ig, hogy ne aludjak, és hogy ugye alvás közben ne legyen "baj". És ezzel már teljesen kicsinálom magam. Nemtudom, meddig birom még ezt így. És persze egész nap ingerűlt vagyok, mert nem alszok eleget. 1-10ig alszok kilenc órát, csak mivel későn fexek le, ez nem olyan, mintha 9órát aludnék. Már annyira ki vagyok, hogyha az irányítás kicsúszik a kezemből elkezdek ordítani. De amúgy meg egész jól vagyok napközben.
Sztem egészen biztosan tudna segíteni vmit. Ha mást nem, de biztosan tudtok olyan technikát kidolgozni, amit az ilyen pánikhelyzetben tudsz hasznosítani. Vmi légzéstechnikára gondolok. Olyan agykontroll szerű izét. Vagy még lehet, hogy az agykontroll is jó lenne neked... Nem tudom, de a pszi biztosan tudni fogja. Figy, veszteni valód nincs vele... Kiröhögni tuti nem fog, hidd el.
Pedig semmi okom nincs is rá, ráadásul tényleg most nagyon jól mennek a dolgok...
Összeismerkedtem egy lánnyal, pénteken talizunk először, és nagyon jól haladnak a dolgok, és végre boldog vagyok.
De tegnap este olyan légszomjúság jött rám, hogy azt hittem, megőrülök. Néha van ilyen, ha feszűlt vagyok. Nagyon rossz. És tudom, hogy minden rendben van velem, csak ezt mégsem érzem így... (mert pánikrohamként jön)
Sztem egyáltalán nem gáz 16 évesen a halálfélelem. Sőt. Azt hiszem normálisabb, mint öreg korban. Mert addigra jó esetben eljut oda az ember, hogy elfogadja, megbarátkozik vele. Igazából azt hiszem hasznos lenne, ha beszélnél róla a pszi-vel. Én is egészen kis korom óta (kb. 10-12) rettegtem a halál minden formájától. Attól is, hogy én meghalok, és attól is, hogy olyan valaki hal meg, akit nagyon szeretek. Azóta a saját magammal való halálfélelem már csillapodott, sőt. Többször játszottam a "tűzzel". De talán valahol a halálfélelem tartott vissza. Irtózom a fájdalomtól, mindannak ellenére, hogy jól tűröm. Nem is tudom igazán, bennem leginkább ilyen kettősség van a halállal kapcsolatban. Vágyom is rá nagyon, meg tartok is tőle. Igen, talán ez jobb kifejezés, hogy tartok tőle, félni nem félek már...
De a halálfélelemről nem beszéltem neki, és nem i szeretnék, mert szerintem nagyon gáz. Mert 95évesen még normális, hogy fél esetleg az ember, de 16 évesen :s.
Nagyon gáz lett volna.
Néha jobb, néha rosszabb.
Nekd is van halálfélelmed? (hogy ezen a fórumon vagy)
Nem, nem csináltak semmit velem. Csak ultrahang, EKG... Elvileg 18 évesen kellett volna műteni, de aztán mégis úgy döntöttek, hogy nem. Viszont Neked mit mond a pszichiáter? Kezelnek is vagy csak terápia?
És nem katéreztek v. nem 'foltozták be a lyukat'? (az egyik ismerősömnek 'befoltozták) Én nem vagyok szívbeteg, de ha pánikbajom van, akkor nem tudom ezt elhinni.
Meg az EKG után nagyon megijedtem mert a gép automatikája kiírta, hogy : "Néhány elvezetésen ischaemiás szívbetegség". A kardiológus csak megnyugtató dolgokat mondott: kompenzált kringés, jó fizikumú szív, zörej nincs, surranás nincs, meg szóval csupa jókat. De eléggé beparáztam, amikor ezt megláttam az EKG papiron. 2X is rámjött a kocsiban a "szívroham".
A háziorvosnak is meg kellett mutatnom a leleteket, de megnyugtatott, és azt mondta, h. ettől nem, kell megilyedni, semmi jelentősége nincs, mert ez teljesen mást jelent gyerekeknél, meg felnőtteknél, és csak az EKG készülék automatikája írta ki.
Úgyhogy most viszonylag meg vagyok nyugodva.
Mondfjuk hozzá kell tennem, hogy ez április közepén történt
A kivizsgálások a pánikrohamok miatt kellettek, nem merűlt fel "szervi baj", csak biztosak akartak lenni abban, hogy csak pánik az egész, mert nagyon súlyos tüneteim voltak.
Nem simán megfulladt. Ez annál bonyolultabb volt, és az igazi okot nem is tudjuk, mert mindent ráfogtak a tüdőembóliára. De nagyon kapkodta a levegőt, fulladozott... Szörnyű volt, inkább nem részletezem, bocs. Nekem meg a szívemben a bal és a jobb oldal között nincs rendesen összenőve a válaszfal. Szóval keveredik a CO2-es vér a "tisztával". Ezért sokkal jobban dolgozik a szívem, és sokkal hamarabb kifáradok. A terheléseket nem nagyon bírom...
Na pont ezért mondom, hogy pszichoszomatikusan idézed elő ezeket. Meg én úgy tudom - bár pont jónak mondom, te ezt ezerszer jobban tudod nálam - hogy a pánikrohamok is okozhatnak szívritmus zavart. Nekem egyébként stresszhelyzetekben van kisebb pánikrohamom, olyankor nagyon gyorsan és nagyon össze-vissza ver a szívem. Bár nekem van születési rendellenesség is a szívemben, ami alapból nem okoz gondot. Én vizsgák előtt tudok nagyon durván bepánikolni. És ez nálam is pszichoszomatikus izé. Egyébként ezt nálam sokkal sokkal jobban tudja a legjobb barátom, akinek sikerült másfél hete belehalni a pszichoszomatikus fulladásos rohamaiba. :O(
Nincs ilyen problémám, de azt hiszem valahol ez nálad pszichés lehet, és az nagyon nem jó. Kéne keresned egy pszi-t, amíg nem lesz gáz. Ezekről a pszichoszomatikus szarokról tudnék mesélni...
Én pánikbeteg (remélem voltam), és ha felhúzom magam, vagy egyéb komolyabb lelki behatás ér, vagy beleélem magamat a saját beszédembe, ritmuszavarom lesz.
Félek, hogy egyszer majd ez visz el.Éste alig merek lefeküdni. :(
