Milyen szép jelenet, ahogy Vezénylő Tábornok Úr lábujjhegyen, a terepasztal fölé hajolva tologatja Kubatov vezérezredes és csapatai ólomkatonáit. Mint hírlik, március 19-én (Magyarország német megszállásának az évfordulóján) már igazi csapatokkal tartanak hadgyakorlatot Szentendrén és Mosonmagyaróváron.
Bencsik András: Nyílt levél a hadseregtábornokhoz itt
"Vezénylő Tábornok Úr!
Ha az áprilisi választásokat azért nyeri meg a posztkommunista bűnszövetkezet, mert a polgári erők néhány idiótája kötelességének érzi, hogy hibát hibára halmozzon, akkor jó, ha tudja, hogy eme idióták, ha százezer évig élnek sem lesznek képesek vezekelni azért a bűnért, amit a magyarság ellen követnek el.... ....
Tábornok Úr! Szeretnénk megnyugtatni, hogy a Demokrata továbbra is hűségesen képviseli azt az értékrendet, amit eddig is képviselt. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy Magyarország számára létkérdés a változás, továbbra is önben, Orbán Viktorban látjuk az egyetlen biztonságos esélyt, de nem azért, mert hinnénk a baloldal „Ein Staat. Ein Mann. Ein Programm” elnevezésű neonáci elvében, hanem azért, mert ön hatalomban és ellenzékben egyaránt bizonyította rátermettségét és elkötelezettségét."
Lám-lám, idióta idiótának vájja a szemét, miközben vállvetve küzdenek a ballib győzelméért. (És még németül se tud.) Demo-horror, csak erős idegzetűeknek!
- Jó lesz?
- Igen... valami ilyesmire gondoltam. Bár ez a történet a csótányról meg az ondóról azért elég durva. Utáljuk a palit, utáljuk, de ez már gusztustalan túlzás.
- Miért, az elsőnek mekkora sikere volt! Muszáj volt folytatni. Most ez jutott eszembe. Na és, mi nem tetszene nekik benne? Az ondó? Ugyan! Szerintem le fogják nyelni.
- Höhöhö... Van már valami újabb?
- A következő résznek még csak a vázlata van meg, de már dolgozom a részleteken.
Szóval, az őrült megszökik az intézetből, sms-ellenforradalmi csoportot szervez. Beszivárognak a paksi atomerőműbe (mostanában ott van lehetőség szivárgásra), aztán feltöltődnek.
Az őrült románnak álcázza magát és így könnyen a miniszterelnök bizalmába férkőzik. Egy merész akcióban elrabolják a kormányfőt, és zsarolni kezdik az államapparátust. Azzal fenyegetőznek, ha a hatalom nem enged, az ország elkészülhet a legrosszabbra. Mindenre el vannak szánva. Ha nem teljesítik a feltételeiket, nem fog reszketni a kezük: azonnal szabadon engedik a miniszterelnököt. Nagy konfliktus, satöbbi.
Na, idáig van meg a történet.
- Nem rossz, nem rossz...
De a részletek nagyon fontosak. Ügyelj a hitelességre, a helyszínek alapos ismeretére! Voltál már Pakson?
- Te is megőrültél, pont most menjek oda?
- Jó-jó, értem. Menjél inkább ősszel.
- Miért, addigra megoldódik a dolog?
- Azt nem tudom, de akkorra már megérkezik a százezer kínai turista és már minden mindegy lesz...
Bencsik András megőrült? Sajnos, nem. Igy született.
Más:
Valaki írta, hogy mikrokefália. Válaszként, mintha kis agyat, agyszűkületet írtak volna. Az agy csupán azért kicsi ezen esetekben, mert nem képes túlnőni, kibuggyanni a kis koponyából. Az egyik mauritiusi haverom írta tréfásan a mikrokefaliára, hogy "mikrofekália Na ez Bencsik agyának synonimája lehetne:-DD
S még egy megjegyzés:
Sok "őrültet" láttam már, de ezek gyógyíthatóak, s számomra kedvesek voltak, mint pl. a "svéd király", ki, ha volt néhány perce, hadat üzent Togónak vagy levelezett "Kedves Kádár elftársammal". A görbe hátú, Ho Shi Min szakállú bandzsa néni is aranyos volt, ki igen bizalmatlanul tekingetett rám, ui. Liptákné forró tölcséren keresztül szabadszállási lokátoros hadititkokat súgott a fülébe. Egy joviális hölgyet pedig szülész főorvos kisért hozzám. Gyanítottam, hogy a hölgy az én esetem, ui. nem mindenki megy nőgyógyászhoz szódásüveggel. Naná, hogy nem volt "őrült", ui. a férje biomixet tett a szódába, amitől a "wc-kukacok" elpusztultak, s ettől lett neki is "döglött kutyahúsra" emlékeztető a vérzése. Elküldtem a lipóti biomix mérgezettek osztályára, ahol meggyógyult. A férje is okulhatott a dologból, mert gondolom, most már Ariellel próbálkozik.
- Inkább csak foglalja össze néhány mondatban, Aranka, később áttanulmányozom, és je...
- Ne bámuld a köldököd, nemzethalál dübörög! - süvített fel a beteg, miközben egy símaszkot húzott a fejére, majd elővette a párnája alatt tartott baseball-ütőt, felpattant és többé-kevésbé szabályos golf-testtartást vett fel. Az orvos rémülten ugrott hátra, de az ápolónő megnyugtatta, néhány percig ebben a pózban áll, senkire sem veszélyes, viszont jó lenne mostmár csendesen kihátrálni a beteg szobájából, mert nemsokára nyalórohama lesz.
- Mije?
- Nyalórohama. Ilyenkor bárkinek az ánusába beledugja a nyelvét, akit csak képes leteperni, meggyőződése, hogy így köszörüli tartósélűre a nyelvét, ami szerinte elengedhetetlenül szükséges, a polgári oldal győzelméhez.
- Tulajdonképpen mi történt a beteggel? - kérdezte az orvos.
- Hosszú történet, végső soron a professzor úr ifjúkori botlásának eredményét látjuk. Még medikus korában történt, az alagsori laborban; békésen onanizált, de rajtakapta a főnővér, és hát idősebb elvált asszony lévén, inkább orálisan befejezte a műveletet, és az ejakulátumot kiköpte a sarokba. A sors különös játéka folytán, ott épp egy nőstény csótány petézett, így összekeveredtek a professzor úr ivarsejtjei a petékkel, de még különösebb, pont az alagsori laborban tárolták az elszállításra váró radioaktív izotópokat is, ezért a többletsugárzásból adódó mutátciók révén egyesült a profeszzor úr DNS-e a csótányéval.
Ez még nem is lett volna baj, de a főnővér zsarolta az akkor még ifjú medikust és a pásztoróráikat rendszeresen abban laborban ejtették meg, ám idővel nekik is feltűnt, hogy egy különösen nagy csótány grasszál a radiátor alatt. Közelebbről szemügyre véve azonban határozottan emberi külsőt vélt felfedezni a professzor a csótány vonásaiban, ezért nem csapta agyon, hanem elhelyezte egy lombikban és várt. Ahogy telt, múlt az idő: a csótány, vagy inkább homonculus egyre inkább...
- Csaltak a büdöskomcsik! Csaltak, hogy rogyassza rájuk az én Istenem az eget! - hallatszott a beteg szobájából a kissé artikulátlan üvöltés.
- Doktor úr, doktor úr! A habzószájú lovas kisugárzott a kettes reaktor leolvadt kéményfedelén! - ragyogott fel a rejtélyes identitású ápolt arca, majd az ágya alatti kacsájához nyúlt - aznapi sajtóközleményeinek tervezete után.
- Aranka! Már ezerszer kértem, hogy vizit előtt szedálják a beteget! - mordult fel az osztályos orvos.
- Elnézést kérek, a professzor úr kifejezett óhaja volt, hagynunk kell kibontakozni; szükséges az atipusos agynehézvíz-kór anamnézisébe...
- Minek a mijébe?
- Ez egy új betegség, amit a professzor úr az ápolt kórtörténete alapján próbál meghatározni.
- Erről engem miért nem tájékoztattak?
- Ó, igazán sajnálom, de csak a beteg 18 órakor kiadott sajtóközleménye után vált biztossá, hogy minden bizonnyal egy új kórképről van szó.
- Büdöskomcsik, hallgattok a halásugárról?! - rázogatatta feje fölött feketére festett éjjeliedényét a beteg.
- Aranka! Ez nem szabályos kórházi felszerelés! - mutatott rá az osztályos orvos a nyilvánvaló hanyagságra.
- Természetesen, de ezt is a professzor úr engedélyezte, mert a beteg nem tudja kimondani a "csernobili" szót, így ezzel jelzi, hogy erre gondol.
- Mostmár végképp nem értem... - bizonytalanodott el a sokat tapasztalt pszichiáter.
- Kérem, ismertessem a beteg teljes anamnézisét? - érdeklődött szolgálatkészen Aranka nővér. - Elég hosszú lesz, doktor úr, mert a Pártélettől az életpártig tart, de közben ejutott a Szent Jobbtól a balfaszig.
Én azt állítom,még most is megélhetési újságíró,mint 20 éve,csak az alábbi cikk is mutatja,egy év leforgása alatt még a jobboldalon is képes volt köpönyeget forgatni.
Nem tudom miért bántjátok Bencsiket. Egyszer az a baj, hogy komcsi volt. Másszor meg az, hogy még most is úgy viselkedik (össze-vissza beszél, változtatja a nézeteit stb.) Döntsétek már el. :)
No comment:
Miért győz a jobboldal 2002-ben?
írta Bencsik András
Az alábbi elemzést azzal szeretném olvasóink figyelmébe ajánlani, hogy annak szerzője volt az első, aki a médiában - 1997. május 3-án, a Magyar Nemzetben - az elkövetkező Fidesz-kisgazda koalícióról írt akkor, amikor még maga a Fidesz is azt az abszurditások világába tartozónak tekintette.
Mintegy más fél év választ el bennünket a kádárizmus megszűnését követő negyedik szabad választásoktól. Melyekből - ha csak kataklizmikus változások nem történnek -, a legnagyobb eséllyel a Fidesz kerül ki győztesen. A gazdasági eredmények nagyon jók. 2002-re 1998-hoz képest a lakosságnak érezhetően jobb lesz a sora, mint ahogyan a többségének már ma is jobb. A kormánykoalíció pozitív eredményei mellett hibát hibára halmoz - akár legfőbb riválisa, az MSZP. Az SZDSZ-ről, mint potens erőről, beszélni sem érdemes.
Az MSZP nyilván nem játszotta ki még mindegyik kártyáját. Amellett, hogy tovább folytatja a butaság és a rövid memóriák termékeny talaján biztos virágokat hajtó populista demagógiáját, várható, hogy összegyűjt - sőt, információk szerint összegyűjtött - egy-két, a kormányhoz netán szürke eminenciásként közelálló emberről a pénzek nem megfelelő kezelését tanúsító, erősen kompromittáló dokumentumot, melyek nyilvánosságra kerülése minden bizonnyal igen kellemetlen lesz. A média pedig tovább játssza azt a szerepét, amely a leginkább fekszik neki: dezintegrál. Azok a kormánypártiak, akik optimistán azzal példálódznak, hogy a jelenlegi koalíció a hatalmas balliberális média ellenszélben is győzni tudott 1998-ban, azt felejtik el, hogy akkor a média négy éven át az integráns szerepet játszotta, ami nem igazán hatékony szerepe és amelyben nem igazán érzi magát elemében. Dezintegrálni, hiteltelenné tenni embereket és pártokat: ez a média igazi talaja.
Az MSZP népszerű, de ugyanakkor belső megosztottsága és vezetői rivalizálása sokat árt és árthat még közkedveltségének. Azonkívül még azt sem döntötte el, hogy a vállalkozók vagy a munkavállalók pártja legyen-e. Az idő sem neki dolgozik. A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy minél idősebb egy korosztály, annál inkább az MSZP-hez húz. A biológiai elhalás tehát a Fideszt segíti és az is, hogy a szavazókorba lépő új korosztályok többsége jobboldali szavazó. Sőt, a fiatalság elitje - az egyetemek diáksága - egyre inkább jobboldali. Aki figyelmesen olvassa a balliberális lapok véleményoldalát, több panaszos elemzést olvashat balliberális egyetemi oktatóktól arról, hogy az egyetem padjaiban ülők egyre inkább nacionalisták, jobboldaliak, sőt szélsőjobboldaliak. Hol van már az az idő, amikor sikk volt - mégpedig egyedüli sikk - balliberálisnak lenni, mint az Antall-kormány idején?
Ha csak a belföldi események számítanának a választók döntésénél, igen nehéz lenne akár a leggyengébb eséllyel is megjósolni a választások kimenetelét, olyannyira kiegyenlítettnek tűnik a két oldal ereje. De - hála a hírek és eszmék egyre könnyebb és gyorsabb, globális áramlásának - a nyugati világ, Európa, az Európai Unió országai és Magyarországhoz a legközelebb eső nyugati országok (a magyar lakosság elsőrendű tájékozódási és viszonyítási helyei) történései a korábbinál - és ez ennek az írásnak a lényege - a lényegesen jelentősebben befolyásolják majd a magyarországi választásokat.
Tagadhatatlan, hogy az egész világon - de főként Európában - egy olyan folyamat figyelhető meg, amely Magyarországot sem kerülheti el. Ez pedig az, hogy a választóknak egyre inkább elegük van a hagyományos pártokból - legyenek azok szociáldemokraták vagy kereszténydemokraták. Az új évszázad ill. az új évezred választói az új kérdésekre új válaszokat keresnek, valamint pragmatikus megoldásokat, nem pedig koherens ideológiát - legyen az új, régi vagy új köntösbe bújtatott kopott világnézet - keresnek. Tony Blairt a választási vereségtől nem fogja megmenteni Anthony Giddens "harmadik útja" - hanem az, ha megmagyarázza, miért jó a briteknek, ha az eurót bevezetik a font helyett (nem fog neki sikerülni) vagy az, ha felvázolja, miként lehet rákényszeríteni a magánvasútakat működtető vállalatokat a vágányok biztonsága fokozására profitjuk rovására. A világ - bizonyos szempontból - "szingapúri fázisába" érkezett: érdektelenné vált, hogy egy megoldás "szocialista" vagy "szabadpiacos": a lényeg, hogy működjék.
A pragmatikus megoldások keresése viszont a jobboldalnak, pontosabban a radikális jobboldalnak kedvez. Ugyanis egyre inkább kiderül, a liberális vagy neoliberális út "dogmatikával van kikövezve". A bevándorlás nem lehet immanensen jó - felső korlátok alkalmazása nélkül és a piac "láthatatlan keze" a legtöbbször monopóliumképződéshez vezet, az erőseknek kedvez.
Úgy tűnik, Európában a radikális jobboldal meg is ragadja az új pragmatizmus lehetőségeit. Blocher svájci győzelme, Haider hatalmas sikere Ausztriában, a szupranacionalista Európai Unió totális veresége az osztrák szankciók ügyében, Európa egyik legtájékozottabb, legiskolázottabb lakosságának a "nem"-je az euróra, a britek és svédek szintén várható elutasítása a közös európai valutára azt mutatja, hogy a nacionalizmus a választók szemében nem ideológikus kategóriaként jelenik meg, hanem gyakorlati értékként és a szuverenitásuk növelése kívánatos útjaként.
A "szélsőjobb" töretlenül erősödik Dániában, Norvégiában és Flandriában, ahol a legutóbbi választások során tarolt. Antwerpenben is 33 százalékkal a Flamand Tömörülés lett a vezető erő. Hogy a Vlaams Blok hol áll a "bal-jobb" palettán például az osztrák Szabadságpárthoz képest, amelyet "náci pártként" is emlegettek, talán érdemes utalni a Flamand Tömörülés egyik szóvivőnőjének mintegy fél évvel ezelőtti megjegyzésére, mely szerint Haider "balliberális elhajló".
Ami pedig jövőre az olaszországi választásokon várható - ha a papírforma jön be -, arról jobb nem beszélni, mármint baloldali és liberális szemmel nézve. A Berlusconi alatt csoportosuló "neofasiszta", "posztfasiszta" és szeparatista (Északi Liga) erőinek várhatóan földcsuszamlásszerű győzelme nem csak Olaszország, eme európai nagyhatalom politikai térképét rajzolhatja át, de szélsőséges esetben az EU létét is fenyegetheti, amennyiben a legparányibb kísérlet is történik Brüsszelből az itáliai szabad, demokratikus választások bármilyen megkérdőjelezésére.
A liberális véleményformálók idegenül érzik magukat az új világ hideg szeleiben. Hogy mennyire idegenül, azt elemzéseikből lehet igazán kiolvasni. A hazai balliberális publicisztikában még ma is azokkal a klisékkel igyekeznek megmagyarázni a "szélsőjobb" előretörését, amelyekkel a háború előtti szélsőjobb vagy populista mozgalmakat magyarázták. Az elszegényedéssel vagy a munkanélküliség növekedésével, amihez hozzátesznek még "új" magyarázatokat, mint a globalizmustól és a bevándorlástól való félelem.
Márpedig - ha kicsit is közelebbről vizsgáljuk meg a sikeres radikális, pragmatikus megoldásokat kínáló pártokat - ezek a magyarázatok nevetségesek. A sikeres svájci globális vállalkozó, Christopher Blocher félne a globalizmus veszélyeitől? Svájci munkanélküliség? Elszegényedő zürichiek? Hogy Haider félne a privatizációtól, amikor éppen a Szabadság Párt nyomására adják el sorra az állami vagyont, amely évtizedes gazdasági hinterlandja a hagyományos osztrák pártoknak? A globalizmustól rettegő flandriaiak?
Nyilván, hogy a jobboldali radikalizmusnak e kísértete nem kerüli el Magyarországot sem. A magyar választók - elsősorban a fiatal, legfogékonyabb korosztály - naponta hallja majd (természetesen "veszély" formában tálalva) azt, hogy mi történik Európában és hogy ott pozitív, vonzó értékké alakul át mindaz, amit itt szélsőséges radikalizmusnak és populizmusnak állítottak be. Ebből a szempontból a helyi média a Fidesz és a MIÉP erősödését segíti, hiszen a változást akarók pontosan arra radikalizmusra éhesek, amelyet a sajtó szerint a jobboldal kínál.
Balliberális publicisztikák sora Brüsszel rosszallásával riogatja a szavazókat és a kormányt attól, hogy a radikális utat választják. Magyarországot nem veszik fel az EU-ba, figyelmeztetnek. Vajon ez a fenyegetés mennyi partot mos majd az olaszországi választások után, amikor - legalábbis balliberális lidércálmokban - megismétlődik a "marcia su Roma"?
Ausztriai kudarca után Brüsszel várhatóan néma marad. Nem beszélve arról, hogy tagországaiban a választásokon jobboldali fordulat várható. Például Németországban, ahol a CDU - a CSU nyomására is - a bevándorlás kérdését választási témává teszi. A német politikai beszédben máris megjelent a "Leitkultur" (a meghatározó kultúra) fogalom, melyet a nagyfokú bevándorlás igenis veszélyeztet. Márpedig az ezt tagadó liberális dogmával szemben ott áll a mindennapi ember tapasztalata, aki nem szereti, ha a bockwurst illatát a fokhagyma nyomja el. És ez még nem minden. Ha a német választási harcba bedobják az EU bővítésének kérdését is, Magyarország csatlakozása a belátható időn túl kerülhet. De hogy a 2002-es választáson a csatlakozás reménye nem lesz igazi csalétek, az majdnem borítékolható. Márpedig akkor a győztes miért hinne el bármilyen fenyegetés kilátásba helyezését, ha olyan koalícióra kényszerülne, amely a balliberálisoknak és a szocialistáknak elsősorban azért nem tetszene, mert akkor nem kerülnének vissza a hatalomba?
Hogy egynémely politikus most kijelenti, nem kötne koalíciót a MIÉP-pel? Ha a helyzet úgy adja, majd azt is kijelenti, ez a MIÉP már nem az a MIÉP. A politika pragmatikusan tör a hatalomra.
Az igazi komcsik az atombunkerben lapultak sé gonoszuk dörzsőlték a markukat, hogy egy egész országot sugaraznak be. A tribünön a robokomcsik helyettesítették őket. Már akkor elindult a nemzethalál a prolizombik felé.
Az egész összesküvést azonban Bencsik, a hős szitánátlátó helységkalapácsa leleplezte, amikor beépülve a rothadó bolsi rendszerbe feltérképezte az egész komcsi hacacárét.
Hogy miért most jutott az eszébe? Mert az elszenvedett borzalmas sugárdózis amnéziát okozott és rövid ideig ő is komcsinak képzelte magát. Szerencsére már elmúlt...
>És még valami sugárzott. De arról sem a felvonulók, sem az otthoni balkonokon sütkérezők, a csendes városi utcákon vagy parkokban sétálók, a kiskertekben szorgoskodók nem tudtak. Még valami sugárzott azon a májusi délelőttön, és sugárzott már napok óta, nem sokkal húsvét utántól folyamatosan: Csernobil.
A kommunista állami és pártvezetők azokban az időkben hazudtak nekünk. A hallgatásukkal hazudtak. És egy egész generáció fertőződött meg.
Sőt, ezek a robokomcsik, amilyen f@szok, saját magukat is megfertőzték, hiszen ők álltask a dísztribünön.
Bencsik, mint már akkor is prominens sajtómunkás, vajon hol volt? Lehet, hogy akkor kapott nagyobb sugárdózist? Azóta vizionál?
Bocsánat, Nuraddin kérdezte ezt a húsvét dolgot én meg pont akkor akadtam erre. Szánombánom.
De azért talán van még benne patron.
Nekem nagyon tetszenek a robokommunisták, meg az EU-ba menetelő radioaktív prolizombik is.
>hogy mindaz, amit az immár történelmi tényeken kívül hallottunk, csupán Bencsik András víziója, amelyet Isten segítségével a szakemberek képesek megelőzni.
A szakemberek nem voltek képesek megelőzni Bencsik András vízióit.
Hülyeség ez ezzel az atombombával. Egy nyomottvizes reaktorban a legnagyob baleset, ami megtörténhet, az a primer fűtőkör törése, ami oda vezet, hogy elfolyik a moderátorként is szolgáló hűtőközeg, magyarul a víz, az el nem vezetett hőtől a fűtőelemek megolvadnak, és lefolynak a reaktor aljába. A keletkező rádioaktív gőz pedig egy kondenzáló toronyban lecsapódik, megakadályozva (többé-kevésbé) ezzel a környezetbe jutást. Nem állítom, hogy egy ilyen legsúlyosabb baleset során nem kerülhet sok sugárzó anyag a környezetbe, minden bizonnyal a dolgozók között lenne halálos sugárártalom is, de az egész lényegében a containmentben maradna, amit hermetikusan le lehet betonozni. Atombomba módjára föl meg végképp nem robbanhat.
Ez a gyöngyszem a "Hazudnak, hazudnak.." topikból való, refuse előzetes tájékoztatása után másoltam ide, annyira szép és míves és mindent elmond.
A paranoiás, monomániás szkizofréniáról.
refuse válasz erre | adatok | e-mail 2003-04-25 10:10:14 (142)
"Bencsik András jegyzete
Hazudnak megint és ebbe sokan belehalunk. Emlékeznek 1986 május elsejére? Szép, nyárias, napos idő volt. Rengetegen mentek ki a budapesti Városligetbe, hogy részt vegyenek a felvonuláson. A disztribünön ott álltak sorban a kommunista mikulások és kedélyesen integettek azzal a merev, robotgépszerű béna és lassú, jellegzetesen pártfunkci mozdulattal az alant felvonulóknak. A nép, az istenadta nép széles sorokban menetelt a budapesti Dózsa György úton és visszaintegetett az elvtársaknak, mert megtanulta, hogy ez az ára az ingyen virslinek és a langyos Kőbányai sörnek, ami utána jön.
A televízió - akkor még csak egy volt - élőben sugározta az adást a felvonulásról. A nap odafentről vidáman sugározta fényét a felhőtlen égen át a boldog felvonulókra. És ég valami sugárzott. De arról sem a felvonulók, sem az otthoni balkonokon sütkérezők, a csendes városi utcákon vagy parkokban sétálók, a kiskertekben szorgoskodók nem tudtak. Még valami sugárzott azon a májusi délelőttön, és sugárzott már napok óta, nem sokkal húsvét utántól folyamatosan: Csernobil.
A kommunista állami és pártvezetők azokban az időkben hazudtak nekünk. A hallgatásukkal hazudtak. És egy egész generáció fertőződött meg.
És eltelt 17 év, és eljött az idei tavasz, eljött a húsvét, melyet egy igen jelentős esemény előzött meg: a magyar nép arra kapott bíztatást, hogy a kelet-európai unió elnyomása alól kiszabadulva, önként csatlakozzon a nyugat-európai unióhoz, ahol persze azzal bíztatják, hogy ez más lesz: jobb lesz, szebb lesz, demokratikusabb lesz és főleg gazdagabb lesz. A nép bő egyharmada elment és igennel szavazott. Kétharmada otthon maradt. Ült a szobájában, vagy tevékenykedett a kiskertjében, esetleg a csendes utcákon vagy parkokban sétált. És nem tudott arról, hogy ismét elindult a sugárzás, de most nem Csernobilból, hanem Paksról.
És megint hazudtak neki az állami és pártvezetők., És megint a hallgatásukkal hazudtak. És megint ugyanazok. Csehák Judit akkor is és most is hallgatott. És hallgatott - és hallgat - Medgyessy Péter is. Pedig Pakson nagyon nagy a baj. Olyan nagy, hogy nem tudjuk felfogni, milyen hatalmas. Ha nem sikerül az elindult katasztrófát leállítani, a paksi atomerőmű egy új Csernobillá válhat…
És ami ezer éveken át az otthonunk és a védelmezőnk volt, az most a gyilkosunk lehet: a Kárpát-medence, amelynek közepén, egy fennsíkon áll a paksi atomerőmű, a sugárzása, ha elindul, elér mindannyiunkat. Ha elszabadul a láthatatlan sugárzás, akkor jaj nekünk, akkor a magyar lesz az emberi civilizáció történetében az első nép, amelyik egyik napról a másikra mindenestül eltűnik a történelemből. Csak egy gyilkosan sugárzó, elsivatagosodó, életveszélyes medence marad a helyén.
Megint hazudtak nekünk hallgatással, a tények kicsinyítésével, az igazság eltitkolásával, és megint ugyanazok. És megint ugyanazért hazudtak: mert a saját érdekük fontosabb volt, mint a nemzeté. Akkor, 17 évvel ezelőtt a szovjet elvtársaknak akartak megfelelni, a moszkvai utasításnak tettek eleget: hallgatni, hallgatni, hallgatni elvtársak! A titok nem szivároghat ki!
Most vajon kik parancsolták nekik, hogy az európai uniós népszavazás idejére elhallgassák a szörnyű igazságot, hogy megint ugyanazok, megint ugyanúgy és megint ugyanazért titkolóznak előttünk? Vajon miért gondolták úgy, hogy a nép egy ostoba, agy nélküli barom, akit úgy hajtottak el igennel szavazni, mint egy vágóállatot, miközben Pakson az atomerőműben megállíthatatlanul áradni kezdett a gyilkos sugárzás? Vajon, akik Pakson igennel szavaztak az unióra és utána szép kényelmesen hazasétáltak a paksi utcákon, megélik-e épen és egészségesen a csatlakozást? Élnek-e majd egyáltalán, amikor bemegyünk az unióba?
A legördögibb az egészben pedig az, hogy mindkét atomkatasztrófát az emberi mulasztás, az emberi fegyelmezetlenség okozta. És sajnálom, nem lehet, nem gondolni arra, hogy az Orbán-kormány idején még töretlenül szigorú fegyelem akkor oldódott fel, amikor az állami tulajdonú paksi atomerőmű vezérkarába visszatértek a szocialista vezetők.
Húsvét szent vasárnapján talán megengedhető a kérdés, feltéve, hogy a Jóisten is úgy akarja:
Ha mindezt túléljük, ha sikerül elhárítani a legrosszabbat, ha néhány hősies ember szó szerinti önfeláldozása árán sikerül megfékezni az elszabadulni akaró gyilkos sugárzást, szóval, ha Paks nem válik földi atombombává, akkor vajon azon honfitársaink számára, akik a kommunista hazudozásnak még ma is felülnek, mikor és ki hozza el a feltámadást?
Azt a feltámadást, amikor az ember végre öntudatra eszmél, meglátja hol van, megismeri a környezetét, felismeri a barátait és az ellenségeit.
Áradjon a minden évben jelképesen meghaló és harmadnapra feltámadó Úr Jézus kegyelme mindnyájunkra.
Miként Csernobil, úgy Paks esetében is kiderül majd az igazság. Maradjunk annyiban, hogy mindaz, amit az immár történelmi tényeken kívül hallottunk, csupán Bencsik András víziója, amelyet Isten segítségével a szakemberek képesek megelőzni. "
Akkor a húsvét az oka mindennek?!
Világ reaktorjai, húsvét napján reszkessetek!
Bencsik-vátesz megmondta, ha a neutron húsvétkor kap kimenőt, abból csak a baj lehet. Plusz a komcsik.
Nem néztem, és nem foglalkozom sem vele, sem az elmeállapotával. Azonban, ha annak alapján akarná valaki rábizonyítani, hogy elmebeteg, mert azt mondta, hogy a csernobili katasztrófa épp húsvétra esett, nos ez esetben nem az illetőnek, hanem Bencsiknek lenne igaza, ha normális, ha nem. Tehát ez esetben ezt a húsvét-dolgot ki kellene hagyni a vádemelésből :)
Bakson egy hatalmas, vörös retek szívja magába a vizet! Szívja, egyre csak szívja, és ebből hatalmas katasztrófa lehet egyszer még, de én már most megmondom.
Persze nem tudhatja senki, hol van Baks, mert eltitkolják a nép elől. Na, majd megtanulják, ha az a rettentő retek elszívja előlük az utolsó vizeiket is. De akkor már késő lesz, de én megmondtam előre, mondom majd akkor. Baks a legnagyobb hegy Csongrád megyében, ez nem véletlen, és én ezt is tudom.
A retek persze vörös, nem pedig fehér. Emlékszem ám! Annak a gyilkos, vízelszívó reteknek a magját még vörösen vetették el a kártevők, és persze, hogy most virágzik ki, amikor megint, jaj.
Nagy-nagy, nagyon nagy katasztrófa lesz - már van!- ebből a Kárpát-medencében. A vörös retek először csak szívja befelé a vizet, egyre többet, nagy aszály lesz az Alföldön, aztán hatalmas vízhiány az egész országban, majd szerte Európában fellép az óriási nagy vízhiány - hehe, így ráfarag az EU, hogy drága hazánkat el akarja foglalni -, azután pedig a tengereket is mind beszívja a vörös retek, és jaj, és megintcsak: jaj.
A beszívás után ám egyszer csak kipukkan majd persze az a nagy vörös retek, akkor meg árvíz lesz, de mekkora! Még én sem írhatok többet össze rémálmos látomásokat, és nem mondhatom el a közt mélyen szolgálva, amit vizionálok, akkora nagy víz lesz itt. Jaj!
Persze, ezek nem szólnak, hiszen a vörös retek az ő saját kedvencük, az ő gyermekük, titokban. Hol van már az előző kertész higgadt mezőgazdasága, amely lelombozta a hasonlókat tövestül? Sajnos, sehol: ám kipattannak az üde rügyek, és kipattannak a gyanús, közeli meghízások, a kelkáposzta is haragosan zöld, mert itt az áldásos tavasz! De hát mit számít mindez a mindannyiunk elveszejtőinek? Semmit. Hiszen éppen azért cserélték le a szakértő trágyahordókat a saját aktakukacaikra, hogy azok már az ő vörös retküket táplálják!
Ugyan nem tudom, marad-e pár hónapon belül korty vizük is a baksiaknak, ha ez a vörös retek így folytatja? Attól tartok, félek is nagyon, nekem se marad elég baksis.
És hiába jönnek nyugtatni a büdös labancok - már megint az EU! - osztrák vízmértékkel, én akkor is jobban tudom, hogy a vörös retek szívja, egyre csak szívja a vizet! És jaj.
Közpénzen megpróbálni pánikot kelteni, badarságokat beszélni, ez nemes feladat valóban nagyon. Mit tehetnénk mást, ha oly méretes a retek: a nagy szűk-ség katasztrófa-újságírást teremt."
"1978. évi IV. törvény
a Büntető Törvénykönyvről
Közveszéllyel fenyegetés
270/A. § (1) Aki más előtt olyan, a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tényt állít, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben írt bűncselekményt radioaktív anyaggal fenyegetve követik el.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta."
Sajnos nem hiszem, hogy valaha is börtönbe kerül, amit egyébként a nagyokos társai is megérdemelnének (Lovas, Bayer, meg a több). Pedig megérdemelné...
Vagy talán mégse. Ha kiszabadulna tuti, hogy mártírt csinálna magából.
1978. évi IV. törvény
a Büntető Törvénykönyvről
Közveszéllyel fenyegetés
270/A. § (1) Aki más előtt olyan, a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tényt állít, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben írt bűncselekményt radioaktív anyaggal fenyegetve követik el.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.
