Azt gondoljátok a Máté evangéliuma rólam ír, amikor azt mondja,
Ímé egy szűz fogan a méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.” ??
Bizony mondom nektek akik ezt gondolják elvették jutalmukat.
Vagy azt gondoljátok Ézsaiás rólam írja hogy :
Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,”
Bizonymondom nektek elvették jutalmukat.
Ézsaiás így fojtatja Akházhoz: „Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.”
Bizony , bizony mondom nektek, ÉN a jót választani tudom, de nem pusztult el semmiféle föld. Vagy talán azt gondoljátok Akház királyt az érdekelné mi lesz ő utánna többszáz évvel?
Hát érdekelné őt mikor nmár régen porrá válik?
Az én nevem az Úr a szabadító és nem pedig, hogy velünk az Isten.
Továbbá az Ézsaiási szövegben fiatalasszony van és nem szűz, amit utóbb hamisítottak szűzre ott is, hogy a szeplőtelenen fogantatás dogmáját erősítsék.
A fiatalasszony a királyné, Akház felesége és nem Mária.
Akinek van füle hallja!
"Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod. "
Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
"Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljönni az ő országában."
Azt gondoljátok a Máté evangéliuma rólam ír, amikor azt mondja,
Ímé egy szűz fogan a méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.” ??
Bizony mondom nektek akik ezt gondolják elvették jutalmukat.
Vagy azt gondoljátok Ézsaiás rólam írja hogy :
Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,”
Bizonymondom nektek elvették jutalmukat.
Ézsaiás így fojtatja Akházhoz: „Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.”
Bizony , bizony mondom nektek, ÉN a jót választani tudom, de nem pusztult el semmiféle föld. Vagy talán azt gondoljátok Akház királyt az érdekelné mi lesz ő utánna többszáz évvel?
Hát érdekelné őt mikor nmár régen porrá válik?
Az én nevem az Úr a szabadító és nem pedig, hogy velünk az Isten.
Továbbá az Ézsaiási szövegben fiatalasszony van és nem szűz, amit utóbb hamisítottak szűzre ott is, hogy a szeplőtelenen fogantatás dogmáját erősítsék.
A fiatalasszony a királyné, Akház felesége és nem Mária.
Akinek van füle hallja!
Íme, egy késői apokrif mindazoknak, akikkel vitatkoztam itt a homoszexualitás megítéléséről, meg arról, hogy megnyitotta volna-e Jézus a Meleg büszkeség napját:
Történt egyszer, mikor Jézus a sokaság közepette tanított, hogy egy férfi hozzá akart menni, de tanítványai nem engedték, mert az az ember köztudottan férfiszeplősítő volt. Amikor ezt Jézus meglátta, dorgálni kezdte őket: „Nem megmondtam-e nektek annyiszor, és még mindig nem értitek: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Akkor azok hozzáengedték a férfit. Az leborult Jézus előtt és ezt mondta: „Jó Mester, én és a barátaim lakomát készítettünk. Tiszteld meg asztalunkat, hogy embernek érezhessük magunkat!” Jézus megkérdezte: „Miféle lakoma az, miért ünnepeltek?” A férfi pedig így felelt neki: „A rádöbbenés lakomája, a felismerésé, hogy mi, akiket Mózes törvénye elítél, mégis Ádám gyermekei vagyunk.” Erre Jézus ezt mondta: „Menj, és mondd meg a barátaidnak, hogy elmegyek a lakomára.” Amikor pedig a körülötte levők megbotránkoztak ezen, Jézus ezt mondta nekik: „Képmutatók! Miért botránkoztok ezeknek az embereknek az elesésein, mikor magatok sem az Isten útján jártok? Bizony, rólatok prófétált Ézsaiás, mert ti ököllel verekedtek, böjti napokon is hajszoljátok robotosaikat, nem fogadjátok be a jövevényt, nem osztjátok meg kenyereteket az éhezővel, nem véditek meg az özvegyek és az árvák ügyét, elhajtjátok a magzatot, de azonnal Istenhez kiáltotok és átkokat szórtok, valahányszor csak egyet is megláttok ama a férfiszeplősítők közül. Képmutatók, vegyétek ki előbb a saját szemetekből a gerendát, és akkor majd jól fogtok látni ahhoz, hogy kivehessétek a felebarátotok szeméből a szálkát! Nem értitek, hogy szívük ostobasága miatt kapták atyáitok a törvényt, mert a népek közé keveredve azok szokásait a kultusszá tették. Én pedig azt mondom nektek, hogy az a nép, amely igaz úton jár nem fog így ítélkezni.” Azzal otthagyta őket.
Mikor pedig a lakomához ért Jézus, meglátta az összegyűlteket és szánakozott rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. Odament hozzájuk, és a következőt mondta: „Ne féljetek! A világ elítél benneteket, de én nem ítéllek el. Ha tudtok jót cselekedni, elveszitek a jutalmatokat a mennyben.”
Akkor két férfi felbátorodott és leborultak előtte. Az egyikük pedig ezt mondta: „Uram! Áldj meg minket!” Jézus pedig rájuk vetvén a kezét, megáldotta őket.
Csak éppen beugrottam körülnézni, nem is akartam hozzászólni semmihez, mert két hétig nem leszek, de ezt nem tudom megállni:
Amit ebben a hozzászólásodban összeszedtél, az a LÉNYEGE(!!) a hitnek. Meggyőződésem, ha mindenki igy látná a dolgokat, nem fordulhatna elő, még nézeteltérés sem közöttünk, nem hogy olyan hozzászólások, mint ahogy az olvasható az írásod nyomán. Teljesen jó a meglátásod a topic nyitásának céljában. Én is így gondoltam.
Nem tudom, az aki Isten és hit nevében téged és Viktort vagdalja, hogyan számol el Isten felé a szelídlelkűségével? Az ő dolga. Nagyon örülük, hogy ilyen barátokra tehettem szert itt a netten nekem ez is Isten ajándéka!!. Van egy nagy csomó dolog, amiben nem értek egyet veled (nem ebben a hozzászólásodban!!!) és van olyan amiben Viktor nézetei mások. De a lényeg: a lelkület. Imádkozom azért, hogy minnél több ilyen meglátással megáldott ember lehessen a földön! Köszönöm a hozzászólásodat.
Isten a teremtéskor minden szellemnek az akarat szabadságának legnagyobb ajándékát adta. A személyes döntés ezen szabadságát minden dologban, az ember bármit tesz, vagy mulaszt is el, Isten korlátozás nélkül meghagyja. Az szintén nem az Ő akarata, hogyha ebben emberi részről korlátoznak valakit. Hiszen az ember mindazért, amit tesz, egész életének minden pillanatában személyesen felelős. A felelősséget senki sem tudja átvállalni. Istennel szemben senki sem hivatkozhat arra, hogy akaratát és személyes döntéseit más személy akaratának rendelte alá. Hiszen ha egy ember értelme kiforrott, senkinek sem rendeli alá vak alázattal akaratát, legyen az akár világi, akár papi elöljáró. Vak engedelmességet csak Istennel szemben kell teljesíteni. Amikor a Biblia ezt írja: Az engedelmesség előbbre való, mint az áldozat 1Sám.15,22 akkor csak az Istennel szembeni alázatra gondol, soha nem az emberekkel szembeni engedelmességre. Ennek ellenére az emberi elöljárók, különösen a papok, szívesen hivatkoznak erre a Bibliai idézetre, hogy alattvalóiktól vak engedelmességet követeljenek meg. Még egy hamis tant is felállítottak, miszerint ha valaki vakon engedelmeskedik papi elöljárójának, az minden személyes felelősségtől megszabadul azokat a dolgokat illetően, amit engedelmesen végrehajt. Engedelmességében kizárólag egy bűnt nem volt szabad végrehajtania. Ez nagy tévedés. Hiszen az ember nem csak azért a gonoszságért felelős személyesen, amit elkövet, hanem azért a jóért is, amit elmulaszt. Ige, a jó elmulasztása sokszor nagyobb bűn lehet, mintha valaki bűnös tettet hajtana végre. Ha egy papi elöljáró azt parancsolja alárendeltjének, hogy az kövesen el egy zsebtolvajlást, akkor azt a ti tanításotok szerint nem köteles végrehajtani. De ha például megtiltja, hogy egy embernek segítséget nyújtson, akkor az alárendelt köteles a segítségtől eltekinteni. De ez a mulasztás Isten szemében talán sokkal nagyobb bűn, mint a zsebtolvajlás. Az alárendelt nem hivatkozhat Istennel szemben arra, hogy a feljebbvalóval szembeni engedelmességi kötelezettség miatt nem tehette meg azt, amit saját lelkiismerete sugallt számára. Sokkal inkább és minden körülmények között saját lelkiismeretének kell engedelmeskednie. Más személy lelkiismeretével nem helyettesíthetjük sajátunkat. Isten minden embernek külön feladatot ad. . Ezt kel az illetőnek beteljesítenie, és ebben nem akadályozhatják emberi parancsok és törvények. Ebből következik, hogy az akaratát senki sem rendelheti alá más személy akaratának az engedelmességi fogadalommal. Az engedelmességi fogadalom, amit papjaitok és szerzeteseitek tesznek, szintén isten akarata ellen van.
A világi uralkodókkal szemben is csak olyan engedelmesség jöhet szóba, amely olyan világi törvényekre vonatkozik, amelyek nincsenek ellentétben Isten törvényeivel.
Kedves barátaim!
Nemrég kezembe került Johannes Greber (1874-1944) német katolikus pap, Kapcsolat Isten szellemvilágával (angyalaival) c. könyve, amelyben a Greber által kapott kinyilatkoztatás a szegénységgel, a nőtlenséggel és az engedelmességgel foglalkozik. Amit magam teszek minden „Istentől jövő kinyilatkoztatás”, azaz a Biblia olvasása után is, azt tudnám tanácsolni mindenkinek, hogy elolvasása után imádkozzon a Szentlélekhez, vizsgálja meg, és úgy döntse el, mit fogad el, és mit nem a tanításból.
„ Eddigi vallásodban az úgynevezett külső bűnbánati gyakorlatok nem kis szerepet játszanak. Előírja, hogy meghatározott napokon bizonyos ételektől tartózkodni kell, elrendeli a böjti napokat, a testi önsanyargatást a tökéletesség magasabb fokának tartja, zarándoklatokat ajánl és megköveteli a papoktól és rendi emberektől a tökéletesség magasabb fokát, a házasodás nélküli életet. E dolgoknak a bűnbánat igazi fogalmához és a belső tökéletességhez semmi közük. Krisztus soha nem böjtölt önként és nem sanyargatta magát. Amikor a sivatagban böjtölt, az kényszer volt, ami alól nem vonhatta ki magát. A sivatagban ugyanis nem volt semmi ehető. Ezért Krisztus tanításaiban és az apostolok leveleiben nem találsz olyan helyet, amely az embereket az ételektől való tartózkodásra vagy a testi önsanyargatásra szólítja fel. Éppen ellenkezőleg, ezeket a dolgokat értéktelennek nevezi. Így például Pál azt mondja a korintusiaknak: Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon. (1Kor 8,8- Ökumenikus) - A kolosszabelieknek pedig ezt írja: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: Ne fogd meg, ne ízleld, ne érints! Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancs és tanítások, amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a testi kielégítésre szolgálnak. (Kol. 2,20-23 – Szentszéki)
A keresztény vallásban az összes, az emberek által felállított alapszabály nem Krisztustól származik, hanem ahogy Pál írja Timóteusnak, az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem levetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az isten igéje é a könyörgés által. (1Tim.4,1-5 Ökumenikus)
Katolikus egyház azokhoz az egyházakhoz tartozik, amelyik nagy súlyt fektet bizonyos napokon az ételtől való tartózkodásra. Böjti parancsa alapján egyszer lehet csak jóllakni. A papoknak és a rendek tagjainak megtiltja a házasodást és a szerzetesi állapotot tekinti a legtökéletesebbnek. A katolikus egyház is azon tanítások felé fordult, melyek a démonoktól származnak. Ezek mind emberi törvények, amelyek az apostol szavai szerint önkéntes jámborságuk, külső alázatuk és önsanyargatásuk miatt a különleges bölcsesség hírében állnak, de nem valós értékűek. Nem értékesek az ember lelkiüdve szempontjából, és ezért az egyháznak nincs joga arra, hogy a hívekre ilyen törvényeket kényszerítsen rá, és ezek megszegését súlyos bűnnek bélyegezze. Egyházad ugyan a papok és szerzetesek nőtlenségét illetően azt állítja, hogy senki sem kényszeríti őket erre. Hiszen nem muszáj pappá válniuk vagy a rendbe belépniük. Biztos, hogy senki sem kényszeríti őket arra, hogy papok, szerzetesek vgy apácák legyenek. De ha valaki ezt hivatásának hiszi és papként az üdvözítő igazságok hirdetőjévé akar válni, akkor választás elé állítják, hogy vagy felismert hivatásáról mondjon le, vagy válassza a nem Isten, hanem az egyházi törvények által előírt nőtlenséget. Tehát a legnagyobb lelki kényszer alatt áll, amit csak emberre ki lehet fejteni. És ugyan az egyház senkit nem kényszerít arra, hogy házasság nélkül éljen, de a legnagyobb lelki nyomást azáltal fejti ki, hogy a szerzetesi életet, mint a tökéletesség ideálját mutatja be. Épp a legjobb emberek tekintik kötelességüknek, hogy a tökéletesség ideálját elérjék. Ha nekik ezt hamisan a házasság nélküli szerzetes életben mutatják be, akkor a tökéletességre való törekvésük miatt arra érzik kényszerítve magukat, hogy ne házasodjanak meg.
Ne mondjátok azt, hogy Isten megadja az erőt a házasság nélküli élethez azok számára, akik a papi vagy szerzetesi hivatást választják. Ez önámítás. Isten csak annak beteljesítéséhez ad erőt, ami az Ő akarata, de ahhoz nem, amit az emberek isten akaratával ellenkezve, önkéntes jámborságként a maguk vagy mások számára felállítanak. Csak az lehet mindig jó és tökéletes, ami Isten akaratának megfelel és az ember azt minden pillanatban szabadon választja. Semmi sem lehet jó vagy tökéletes, ami valamilyen külső kényszer alapján történik, vagy amit talán az első lépésben önként vállalt az ember, de később kényszerré válik az élet végéig. Isten soha nem kényszeríti az embereket, hogy akaratát beteljesítsék. És akkor egy egyház rabolja el Isten nevében az emberektől a szabadságot, amibe még maga Isten sem avatkozik bele? A kényszert és a szolgaságot a Gonosz használja, a Jó csak a szabadságot alkalmazza. A vallásba a Gonosz lopta be a szolgaságot. Ő vezetett be a katolikus egyházba a vágyat a korlátlan parancsolási lehetőség után, a személyes szabadság elnyomását a magasabbrendű tökéletességnek álcázva. A katolikus egyház legerősebb külső hatalmi eszköze az egyházi szervezet megtartása érdekében a nőtlen papság és szerzetesség a szegénységi fogadalommal, a szüzesség mint cölibátus és a teljes engedelmesség az egyházi elöljárókkal szemben. Sem Krisztus, sem az apostolok nem ismerik azt a papságot, ami a katolikus egyházban van, nem ismernek papi rendeket sem. Semmi ilyent nem tanítottak és nem használtak. Nem ismerik a szegénységi fogadalmat, a szüzességet, mint cölibátust és a papi feljebbvalóval szembeni teljes engedelmességet mint a tökéletesség útját.
Nem ismerik az önkéntes szegénységet a katolikus egyház értelmezése szerint. Nem alapítottak rendi közösségeket és nem is tanítottak az ilyenek alapításáról, hogy az emberek lépjenek be oda és bocsássák rendelkezésre vagyonukat. A szerzetesek valóban szegények lennének? Nincs-e egész életükre megszüntetve a táplálkozási gondjuk? Nem mindennap megterítve az asztal mindannyiuk számára? Ezt nevezitek ti szegénységnek? Ha az összes embernek meglenne mindez, nem lenne többé szegénység. És ha egy ilyen szegénység a tökéletesség ideáljához tartozik, miért olyan gazdagok a kolostorok a földi javakat illetően? Ha szegénység az egyén ideálja, akkor a közösség ideáljának is a szegénységnek kellene lennie. És a papságotok, amely az önkéntes szegénységet mint a tökéletesség legmagasabb fokát prédikálja, miért nem gyakorolja ezt maga is? Az ideál prédikátorának az ideált először magán kell megvalósítania. Vagy talán szegény a papságotok? Szegény a pápa? Szegények a püspökök? Szegények a papok? Ha minden embernek olyan jól menne a sora a Földön, mint ezeknek a szegénység prédikátorainak, akkor sehol nem lenne szegénység.”
„Ti Krisztusnak a gazdag fiúhoz intézett szavaira hivatkoztok annak bizonyítására, hogy az önkéntes szegénység a tökéletességhez hozzátartozik. De ti ezeknek a szavaknak helytelen jelentést adtok. Mikor Krisztus azt mondta a gazdag ifjúnak: Ha tökéletes akarsz lenni a mennyben, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj és kövess engem (Mt.19,21), akkor ez a figyelmeztetés csak erre az ifjúra vonatkozott. Hiszen az ő szíve ragaszkodott a pénzhez és a jóléthez. Ez volt az ő csapdája, mely akadályozta az Isten országába való bejutását. Amikor az ifjú e tanítás miatt hátat fordított Istennek, akkor a Mester azt mondta tanítványainak: Milyen nehéz lesz azoknak az embereknek, akik pénzre és jólétre hagyatkoznak, bejutniuk Isten birodalmába. – Nem mindenki gazdag Krisztus értelmezése szerint, akinek földi javai vannak, hanem csak az, akinek szíve a mammontól függ és azt tesz meg istenének. Ábrahám, Izsák, Jób és igen gazdagok voltak az anyagi javak területén De mégsem tartoznak azokhoz a gazdagokhoz, akikről Krisztus beszél. Gazdagságuk nem akadályozta őket az Istenhez vezető úton. Nekik sohasem mondta volna Krisztus, hogy adjanak el mindent, mert úgy válhatnak tökéletessé. Más volt a helyzet a gazdag ifjúnál. Őt a gazdagságára vonatkozó függősége tartotta vissza attól, hogy Isten hívását kövesse. A mennyek országáról könnyebben lemondott, mint vagyonáról.
Minden embernél találunk akadályokat, ha arról van szó, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. Ezek különfélék, mint maguk az emberek. Mindenkinek magának kell az akadályokat megszüntetnie, melyek az útjában állnak. Ez Krisztus szavainak az értelme. Ha pedig szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól. (Mt. 18,9) – Ha valami akadályoz életedben Isten akaratának teljesítésében, akkor az bármilyen kedves is szemeidnek, hagyd el azt. A gazdag ifjúnál az akadály a gazdagsága volt. Ezért meg kellett ettől válnia, mégpedig oly módon, hogy mindenét eladja és a kapott összeget kiosztja a szegényeknek. Ha viszont a gazdagság nem jelent akadályt valakinek abban, hogy felemelkedjen Istenhez, akkor vagyonáról, javairól nem kell lemondania. Ha mindenkinek el kellene adnia a vagyonát ahhoz, hogy tökéletes legyen, akkor nem juthatna senki javakhoz. Hiszen ha a javak és a pénz megtartása mindenkinél a tökéletesség rovásra menne, így a földi vagyon megszerzése sértené a tökéletességet. Ekkor éppen az egyházak és kolostorok nem szerezhetnének és tarthatnának vagyont.
Nyilvános fellépése előtt krisztus sem volt szegény. Több háza volt, amit szorgalmas munkájával szerzett. Ezeket tanítói tevékenysége előtt eladta és szétosztotta azon barátai között, akiknél működése közben lakott. Így tanítói tevékenysége alatt nem rendelkezett ugyan vagyonnal, mégsem kellett koldulnia.”
„A teljes szüzesség a cölibátus formájában szintén eddigi egyházad tökéletességi ideáljához tartozik. A teljes szüzességet bárki gyakorolhatja. Ennek semmi köze a cölibátushoz. Hiszen a házasság nem szemérmetlen. A házasok is lehetnek nagyon szűziesek és a nem házasok is lehetnek szemérmetlenek, akkor is, ha éppen papok, vagy szerzetesek.
Az igazi szüzesség valójában csak a mérték betartása azokban a dolgokban, melyek a nemi kapcsolat természeti törvényeivel összefüggnek. Ugyanúgy, ahogy az evésben és ivásban a mértékletességet nem az jelenti, hogy az ember az éhséget és a szomjúságot erőszakosan elnyomja, hanem azt, hogy az ételek és italok fogyasztásánál a megengedett határait nem lépi túl, a nemi életre is ugyanez vonatkozik. A nemi vágyat a Teremtő természeti törvényként minden teremtett lénybe belehelyezte. És amit Isten alkotott, az jó, és az embernek nem szabad azt erőszakosan elnyomnia, hanem az Isten által meghatározott határok közt kell használnia.
A szaporodás törvénye minden emberre vonatkozik. A családalapítás Isten megbízása, melyből következmények nélkül senki sem vonhatja ki magát. Hiszen a földi nemzés az az út, melyen az Istentől elpártolt szellemek az egyes természeti fokozatokban emelkedni tudnak, hogy eljussanak a befejezésig. Ez Isten bölcsességének rendelése, hogy azok a bukott szellemek, akik egy bizonyos földi szintig felemelkedtek, , a szaporodás útján testvéreiket is feljebb segíthetik egy alacsonyabb természeti szintről egy magasabbra. – Ha földi testvérek beleesnek egy gödörbe, akkor elegendő, ha az a testvér, aki először feljutott, a kezét nyújtja a többieknek, hogy a gödörből kiszabadítsa őket. Ez testvéri kötelesség.
Isten bölcsességének és irgalmának ilyen szempontjából kell a nemi élet törvényét vizsgálnotok. Isten azért teremtette a nemi vágyat ilyen erősre, mivel a szaporodás Isten megváltási tervének egy része, és a teremtmények ne vonhassák ki magukat olyan könnyen a terv megvalósításában történő együttműködés kötelezettsége alól.
Ezért világos, hogy itt kötelességről van szó, melynek teljesítése alól az ember csak a legsúlyosabb okok miatt kaphat felmentést. Ezért a cölibátus Isten akaratának súlyos megsértése. Sem a katolikus papoknak, se a szerzeteseknek nincs semmilyen okuk arra, hogy ne nősüljenek meg.
Tudom, hogy a cölibátus igazolására az első korintusi levél hetedik fejezetét használjátok. Pál itt különféle okokat ad meg, hogy miért jobb házasság nélkül élni. Ő azt a tanácsot adja, hogy csak azok nősüljenek meg, akiknek házasság nélküli állapot veszélyes lenne.
Az apostol ezen nézete hibás volt. Semmilyen megbízást nem kapott Krisztustól, hogy ilyen tanokat hirdessen. Ennek Pál teljesen tudatában volt. Feltűnhet ugyanis, hogy az első korintusi levél hetedik fejezetében olyan dolgot találsz, amit különben egyetlen levélen sem: mégpedig azt az újra és újra visszatérő kiemelést, hogy az csak a saját véleménye, amit a korintusiaknak a házasságon kívüli életről ír, és hogy ezt nem Krisztus megbízásából teszi. Ezért mondja többszörösen: Én azt mondom… - A nem házas férfiaknak és különösen az özvegyeknek azt mondom. – A házasoknak nem én parancsolok, hanem az Úr. – A hajadonokkal kapcsolatban nem kaptam kifejezett parancsot az Úrtól, hanem csak a saját véleményemet mondom. – És végül a fejezet végén ismét hangsúlyozza: Ez az én véleményem. Az ő nézete hibás volt, még ha hozzá is fűzte, hogy azt hiszi, Isten szellemével rendelkezett.
Pál maga nőtlen volt. Nőtlenségének őszerinte elég oka volt az, hogy a távoli területeken hosszantartó tanítói tevékenységet végzett, sokat kellett utaznia. Ha családja lett volna, , akkor az utazásai lehetetlenné váltak volna. Nem vihette volna magával feleségét és gyerekeit, viszont hónapokra és évekre egyedül sem hagyhatta őket. Saját nőtlensége ebben a pontban kissé fanatikussá tette. Ahol emberek vannak, ott mindig van emberi hiba is. Az apostoloknál is számításba kell ezt venni.
A nőtlenséget illető hamis nézeteiről Krisztus később kioktatta. Egy, az összes közösséghez írt levelében helyesbítenie kellett ezt. Erről a levélről, mely sok más, korábbi írásaiban előforduló, félreértésre alkalmat adó helyről felvilágosítást ad, már az első estén beszéltem. Azt mondtam Neked, hogy ezt a levelet később megsemmisítették, mivel az abban szereplő helyreigazítások és jelenések a későbbi egyházba és nem illettek bele.
Hogy Pál Mestere tanítása és helyreigazítása után megváltoztatta véleményét a nőtlenségről, azt a Timóteusnak és Titusznak írt leveléből láthatjátok. Ő, aki a korintusiakak azt írta, hogy mindannyian legyenek nőtlenek és hajadonok, mint ő maga – még azt sem tűri el, hogy a közösségben nőtlen férfi vagy hajadon valamilyen állást töltsön be. A korintusiaknak írt levele után azt várhatnánk, hogy a közösség szolgálatában a házasságban állókat előnyben részesíti. De nem – mindannyiuknak házasnak kell lennie. – Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi.. olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára? – A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. 1Tim.3,2-12 – Ökumenikus. – Tituszt is arra figyelmezteti, hogy a közösség presbiterének ne válasszanak nőtlen férfit, csak házasembert, akinek hívő gyermekei vannak. Tit. 1,6. Míg a korintusiaknak írt levelében írja, hogy kívánsága szerint az özvegyek ne házasodjanak újra, addig Timóteusnek azt írja: Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást. 1Tim.5,14 – Ökumenikus.
Amikor Pál erősen hangsúlyozza az egyfeleségű szót, azzal nem azt gondolja, hogy a férfi nem házasodhat másodszor. Hiszen ha az özvegyeknek a második házasságot javasolja, mint Timóteusnak írt levelében, akkor ez nyílván az özvegy férfiakra is vonatkozik. Az egyfeleségű férfi kifejezés háttere az, hogy a pogány hitről áttért férfiak közül soknak volt saját feleségén kívül mellékfelesége is. Ez köztudott volt. Az eből keletkező öszeférhetetlenségek miatt nem tűri Pál, hogy ilyen férfiakat alkalmazzanak a közösség szolgálatára. Csak olyan nős férfit kar a gyülekezet alkalmazottjának, aki a keresztényeknél és a nem keresztényeknél egyaránt jó hírnek örvend. Ezért kifejezetten azt írja Timóteusnak: Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék. 1Tim 3,7 –Ökumenikus.
Egy ávezreden keresztül a házasság, amit Pál a presbiterek, püspökök és dolgozók számára kötelezővé tett, a katolikus egyházban is megengedett volt. Nem magasabbrendű vallási szempont volt, ami a pápákat arra késztette, hogy a papságot nőtlenségre kényszerítse. Ilyen dolog el sem képzelhető, mivel különben az első keresztény egyházban bevezették volna a nőtlenség előírását. Később is csak egy tisztán világi szempont volt mérvadó, nevezetesen hogy a pápák hatalmát megerősítsék. Hiszen egy a családi kapcsolatokkal nem rendelkező pap sokkal engedékenyebb eszköze az egyházi szervezetnek, mint egy olyan pap, aki a felesége és a gyermekei révén lelki és anyagi támogatást is kap. Emellett még az is valószínű, hogy a nőtlen pap a vagyonát az egyházra hagyja. A nőtlenség veszélyei, melyek még egy Pál apostolt is arra indítottak, hogy a nőtlen dolgozókat kihagyják a vallás szolgálatából, minden korban ugyanazok voltak. Akkor sem voltak nagyobbak, mint ma. A nagyobb erkölcsi tisztaság és az Isten dolgai iránti nagyobb odaadás csak ürügy, mely azóta csalásnak is bizonyult."
A homszexualitás kapcsán már volt egy hasonlóan "harcos" fórumtárssal eszmecserém. Arra próbáltam rábírni, mondja meg, hogy felebarátja-e, vagy ellensége a homoszexuális. Ugyanis ha felebarátja, Jézus azt tanítja, szeresd felebarátodat, mint önmagadat. ha ellensége, Jézus azt tanítja, imádkozzatok ellenségeitekért. Ezt a kérdést, ha megengeded, én is föltenném hema barátunknak.
Kedves hema! felebarátod, vagy elleséged a homoszexuális?
szó esett aról is, hogy Jézus vajon megnyitná-e a Meleg büszkeség napját. Én úgy gondolom meg nem nyitná, mert az a homoszexualitással való aonosulást, annak szorgalmazását jelentené. Azonban biztos ott lenne, és biztos lennének olyan (szelíd, megértő, szeretetteli, nem ostorozó) szavai, amelyek alapján sok homoszexuális átgondolná eddigi életét, és változtatna rajta, átalakítaná gondolkozását.
üdv: aranyviktor
