Sziasztok, lesz jövő hét szombaton, 13.-án végre egy igazi antiglob tüntetés - itt, Budapesten!
Nemcsak nálunk persze, a Szociális Világfórum kezdeményezésére (a feb.15.-i világméretű háború ellenes tüntetés mintájára) az egész világon tiltakozni fognak a WTO és a neoliberális globalizáció ellen.
Nálunk is fő téma lesz a WTO és a közszolgáltatások, egészségügy privatizációja!
Ide másolok néhány szöveget. És akkor találkozzunk szombaton, 14.30-kor a Világbank helyi kirendeltsége előtt!
NEMET A PROFIT ZSARNOKSÁGÁRA!
A nemzetközi mozgalom részeként igent mondunk a globalizációra, amennyiben az a technika fejlődésével lehetővé teszi, hogy mindent ott termeljünk ahol az a legolcsóbb és a leghasznosabb, hogy a természetet rombolás nélkül használjuk, hogy a tudás mindenkihez eljusson, hogy a világ népei megismerjék egymást. De elutasítjuk a globalizáció mai formáját, ahol Profit Isten az úr: elutasítjuk, hogy a tudás és termelés csak kevesek gazdagodását szolgálja, hogy a médiát hazugságok és téveszmék hirdetésére használják, hogy a technikát az emberek tömegei és a természet ellen fordítják.
Igent mondunk a kultúrák virágzására, a népek sokféleségére, de elutasítjuk azt, hogy a gazdagok és hatalmasok a nacionalizmus, a sovinizmus és a rasszizmus aljas eszméinek szításával egymás ellen uszítják a népeket, hogy kultúra és tudomány helyett a túlzó, felesleges és káros termékek fogyasztására ösztönzik őket, miközben naponta tízezrek halnak éhen a Földön. Igent mondunk az egyenlőségre és a demokráciára, és elutasítjuk, hogy a demokrácia nevében háborúkat indítanak, hogy népek nevében pusztítanak népeket, hogy az egyik zsarnokságot másikra cserélik fel. Nem teszünk egyenlőségjelet népek és kormányaik közé, ezért egyaránt elutasítjuk a terrorizmust és az USA kormányának iraki háborúját, mert mindkettő ártatlanokat büntet, és önző célokat szolgál.
Igent mondunk a világ népeinek együttműködésére, a Föld erőforrásaival való átfogó gazdálkodásra, de elutasítjuk az olyan nemzetközi intézményeket, melyek csak a vagyonosok érdekében teszik mindezt. Elutasítjuk a multinacionális vállalatok érdekeit szolgáló Kereskedelmi Világszervezetet (a WTO-t), a bankvilág érdekében a fejlődő országok sorát nyomorba döntő Nemzetközi Valutaalapot (IMF-et) és Világbankot.
Igent mondunk a mindenkit megillető közszolgáltatásokra, egészségügyi ellátásokra és társadalombiztosításra de nemet mondunk a mindezt a gazdagok számára kisajátító privatizációra és liberalizációra, amelyet az Általános Szolgáltatáskereskedelmi Egyezmény (GATS) keretében akarnak megvalósítani. Mi, kőművesek, mérnökök, vasmunkások, programozók, tanárok, földművelők, adminisztrátorok, buszvezetők, művészek, diákok és nyugdíjasok - mi nők, férfiak és gyermekek, testi és szellemi erőnkkel alkottuk meg, tartjuk fenn és fogjuk megőrizni a Föld lakossága számára mindazokat a javakat, melyeket most kevesek sajátítanak ki.
Egészségünk, tudásunk, gyermekeink nem eladók! Igent mondunk a világ népeinek összefogására, hogy eltiporhassuk az igazságtalanságok tűzét, mely lángba boríthatja a világot!
Nem gyűlölünk senkit, de nemet mondunk az egymás gyűlöletét szító társadalmi viszonyokra, a profithajhász magántulajdon ámokfutására.
Lehet más, és kell is, hogy más legyen a világ!
GYERE VELÜNK 2003.SZEPTEMBER 13-ÁN 14,30-KOR A NEMZETKÖZI ANTIGLOBALIZÁCIÓS NAPON A VILÁGBANK MAGYAR KIRENDELTSÉGE ELÉ. (BP.V.KER. BAJCSY ZSILINSZKI ÚT 42.)
NEMET A WTO-RA! NEMET A GATS-RA! NEMET A HÁBORÚRA! NEMET A PROFITRA! EGYÜTT A VILÁG NÉPEIVEL!
ATTAC, BALOLDALI FRONT, FÖLD GYERMEKEI, HUTE, LAÉT, TDM,
a www.attac.hu-n akadhatnak jó cuccok -- bár nemtudom, fölrakták-e a kislexikon cikkeit. az attac amúgy egy elég jó kis globalizációkritikai szervezet (az a jelszavuk h lehet más a világ!), szerintem érdemes körülnézni náluk.
De ha már itt tartunk, egy frissebb hír a BBC-től:
http://www.bbc.co.uk/hungarian/020414195624.shtml
2002.4.14 20:53 (CET)
Chavez visszatér a hatalomba
Hugo Chaveznek (jobbra) alelnöke gratulál
A Chavezt szállító helikopter az elnöki palota mellett landolt, miután visszahozta őt Orchilla karibi
szigetről, ahová száműzték. A váratlan fordulat azután következett be, hogy a
Chavez helyére kijelölt átmeneti vezető lemondott a szűnni nem akaró utcai tiltakozások és a katonai támogatás elvesztése nyomán.
Hivatalos újrabeiktatása után Chavez érzelmes beszédet mondott a televízióban, ahol nyugalomra és nemzeti egységre szólított fel. Ezrek énekelték
a himnuszt és ünnepeltek tűzijáték kíséretében.
A BBC Caracasban tartózkodó tudósítója szerint Chavez egy mélyen megosztott
országba tért vissza. Újraéledve saját politikai hamvaiból, politikai rugalmasságot kell gyakorolnia, ha újra akarja egyesíteni a venezuelai
társadalmat, és helyre akarja állítani a nemzetközi világ bizalmát.
Hugo Chavez hatalma pénteken bukott meg, miután a katonai vezetők azzal
vádolták, hogy ő a felelős 13 ember haláláért, akik erőszakos kormányellenes tüntetések áldozatául estek a fővárosban. Hivatalának elhagyása után Chavez
állítólag Kubába akart távozni, ahol barátja és szövetségese, Fidel Castro van
hatalmon.
A latin-amerikai országok vezetői találkozókat hívtak össze, hogy megvitassák
a venezuelai helyzetet. Többségük nem ismerte el a kormányváltást, noha korábban
bírálták Chavezt.
Az átmeneti kormány vezetőjévé a venezuelai gazdasági kamara elnökét, Pedro Carmonát nevezték ki. Carmona közölte, hogy kormányában civilek és katonák egyaránt lesznek.
Az Argentin válság idején jeleztem, hogy érdemes Venezuellára figyelni s nem kellett hozzá nagy jós tehetség. Ez az ország az amelyik 15-20 éve komoly pénzeket tett az oktatásba s szépen fejlődött, majd felvállalta a Világbank s a Valutaalap követelményeit. Ezek után hibába jött még az olaj kincs is teljesen padlóra került. Hol lehet a hiba? Itt is valószínüleg a tulzott osztogatással megvalósult "termeléssel" meg nem alapozott jóllét a hibás.
Az egyik hiradóban úgy hallottam, hogy Venezuelában a puccs után az ottani Gyáriparosok Szövetségének elnöke lett az új államfő. Tudtok erről valamit?
Ugyanis ismerve a Dél-Amerikai országokban a demokrácia szintjét és az emberek érdekérvényesítő lehetőségeit, egy ilyen szövetségnek különben is nagyon komoly hatalma lehet az ország irányításában. Hát még most.
"Ne kerteljünk! Ne kerteljünk kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim! Magyarország minden polgárának tudnia kell: ha a szocialisták alakítanának kormányt, akkor valójában Magyarországon a nagytőke és a pénztőke alakít kormányt."
Ez nyilvánvaló csúsztatás, különösen annak tükrében, hogy vikiék maguk is igen csak támogatták a külföldi beruházások létesülését (mivel nélkülük sajnos nem lett volna 4% körüli gazdasági növekedés).
Ja és "nagytőke" meg "pénztőke": ez a két szó tipikus semmitmondó, értelmetlen marxista eredetű kifejezés. Populista szólamokban gyakran előfordulnak, jól lehet velük hergelni a népet.
Orbán Viktort beszéde után sokan a Miéphez és Csurkához hasonlították. Hogy miért?
1. A retorika miatt
2. Azért, mert meg merte mondani, hogy nem szabad, hogy a nagytőke irányítsa az országot. Szó szerint ezt mondta:
"Mindannyian tudjuk, hogy minden ország gazdaságának, így a magyar gazdaságnak is szüksége van nagytokére is, és pénztokére is. De nem bízhatjuk rájuk az ország kormányát. Azért nem bízhatjuk rájuk, nem bízhatjuk rájuk, mert ok egyébként érthetoen és helyesen csak a saját hasznukat nézik. A kormánynak pedig a polgárok javát kell szolgálnia. És ezt a különbséget fönn kell tartani."
Ami hihetetlen, hogy viki beszédének többi része nem annyira fontos, emiatt a rész miatt tüntetik fel a Fideszt úgy, mint a Miép reinkarnációját.
A lényeg:
Mindent lehet mondani, csak a nagytőkéről nem lehet beszélni.
A NAGYTŐKE TABU!
LEHET MÁS A VILÁG
Magyar ATTAC
nyitókonferencia,
2002. február 24.
Farkas Péter
A nemzetközi gazdasági rendszer
egyenlőtlenítő mechanizmusai
(Vázlat)
A fejlődéselméletek az egyenlőtlenség okairól
Az elmaradottabb országokkal foglalkozó fejlődésgazdaságtan elsősorban abból a felismerésből született, hogy a nem legfejlettebb országok, különösen a legelmaradottabbak helyzete és fejlődési lehetősége meghatározó mértékben függ gazdaságuk egyoldalúan nyersanyagtermelő jellegétől (a nemzetközi munkamegosztástól) és főleg a világgazdaság fejlett országok érdekeit érvényesítő viszonyaitól (tulajdonosi struktúráktól, piacmonopóliumoktól, technikai függőségtől, a nemzetközi kereskedelem és finanszírozás szabályaitól, tendenciáitól, fejlettségi különbségektől). E tekintetben a hatvanas-hetvenes évektől három elméleti irányzat volt elkülöníthető egymástól.
A keynesizmus talajához jobban kötődő reformista irányzat a nemzetközi gazdasági viszonyok egyenlőtlenítő hatásait hangsúlyozva azt hosszú távon megreformálandónak, megreformálhatónak tartotta. Szembeszállt – a valóság tapasztalatai alapján – a klasszikus és liberális harmóniaelmélettel, a komparatív előnyök elméletével. A tökéletes verseny ideájával szemben a partnerek egyenlőtlenségének különböző aspektusait emelték ki (Francois Perroux, lord Thomas Balogh, Gunnar Myrdal, Raul Prebisch, W. A. Lewis, Hans Singer, Jan Tinbergen és mások). Ezen irányzat radikális, latin-amerikai leágazása az ENSZ Latin-Amerikai Bizottságának nevét hordozó cepalizmus, vagy strukturalista közgazdasági koncepció, és a vele összefonódott, részben külön irányzatként kezelhető, még határozottabb dependencia iskola (Fernando Henrique Cardoso, Celso Furtado, Osvaldo Sunkel, Dos Santos, stb.).
Az "újbaloldali" elmélet egyes képviselői gyakran marxi retorikával, de lényegében keynesi alapon elsősorban azt állították, hogy a fejlett és a fejlődő térségek béreinek közelítésével lenne megszüntethető a nemzetközi csere egyenlőtlensége. Ez így nyilvánvalóan utópia, hisz a fejlett országok a gyengébbeket éppen a – relatív, tehát a termelékenységhez viszonyított – bérek leszorításában versenyezetik. (Idesorolható Imanuel Wallerstein, Arghiri Emmanuel.)
Végül a neomarxisták erősen hangsúlyozzák a nemzetközi tulajdonviszonyok egyenlőtlenítő hatását, az egyenlőtlen cserét, a monopolárakat stb., de a fennálló nemzetközi gazdasági viszonyokat lényegében nem tartották, ma sem tekintik alapvetően megreformálhatónak. (Oscar Braun, Samir Amin, André Gunder Frank, Charles Bettelheim). A fejlődésgazdaságtan különböző irányzatai a gazdaságfejlesztés, az iparosítás és az egyenlőtlenítő nemzetközi gazdasági viszonyok ellensúlyozása érdekében egyaránt az állam igen erős és hatékony gazdaságpolitikai szerepvállalását tartották szükségesnek.
Az 1970-es évektől – mint a keynesi alapú koncepciók általában – a fejlődéselmélet is defenzívába szorult. A liberális-ortodox közgazdaságtan által dominált negyedszázad, a felgyorsult világméretű gazdasági és társadalmi differenciálódás nyomán a fejlődéselméletek kérdésfeltevései mára aktuálisabbak lettek, mint valaha. Egyre inkább igazolódik a fejlődéselméletek legradikálisabb képviselőinek véleménye: a világgazdaság egyenlőtlenítő piaci viszonyainak részleges vagy radikális megváltoztatása csak a társadalmi erőviszonyok nemzetközi újrarendeződésével párhuzamosan lehetséges. Erről volt szó Seatle-ben, Genovában, Prágában, Porto Allegre-ben…
Az alábbiak e koncepciók és saját több évtizedes kutatási tapasztalataimnak szűrlete.
A nemzetközi „jövedelemlecsapolás”, azaz a kizsákmányolás
mechanizmusai (a munkaérték-elmélet alapján)
I. A külföldi tőke tulajdona
A. Saját tulajdona alapján a külföldi tőke profitot realizál és annak nagyobb részét repatriálja. Elsősorban ezért a GDP (a megtermelt-) és a GNI (az országban felhasználható jövedelem) jelentősen különbözhet egymástól. (Ma Magyarországon a GNI 7-8 százalékponttal kisebb és csak 2-3 százalékkal nő évente. Az ipari és szolgáltató tevékenységek után kivitt profit évi 2,5-3,5 milliárd dollárra becsülhető, ez a GDP durván 5-7 százaléka.)
B. Közvetett tulajdonuk után is részesednek a haszonból a multik. Ez azt jelenti, hogy a jogilag nem tulajdonukat képező cégekkel szolgáltató (technikai-ellátási-, menedzsment-, marketing-, stb) szerződéseket kötnek és az üzletmenttől függő profitrészesedést kötnek ki maguknak.
II. Jövedelem-újraelosztás a kereskedelemben
A. Az elmaradott ország helyi piacán
a. Monopolista árképzést alkalmaznak, melyet a duális (modern + hagyományos) gazdasági szerkezet megkönnyít.
b. A külföldi cégek tőkeigényessége (szerves összetétele) magasabb. Spontán piaci jövedelem-újraelosztás megy végbe a transznacionális társaságok javára és a helyi termelők kárára (a termelési ár mechanizmusának segítségével).
B. A nemzetközi kereskedelemben
a. Itt is széleskörű a monopolárak alkalmazása. (Mivel a nemzetközi kereskedelem főleg a szegény országok esetében jórészt hitelezéssel történik, a bevitelnél a transznacionálisok 10-20 % „kockázati” felárat számolnak és kihasználják a gyenge tárgyalóerőt, korrumpálnak. A vásárlásaiknál hosszú távú monopolszerződést kötnek, a mindenkori irányadó világpiaci árakhoz képest nyomott árakkal.)
b. A termelékenységi színvonalkülönbség (kevesebb ráfordítás) miatt a multinacionális cégek és a fejlett országok extraprofitot realizálnak a nemzetközi cserében az adott termékcsoporton, ágazaton belül. (Amennyiben kitelepítik a viszonylag fejlett technikát az elmaradottabb országok munkaerejéhez, akkor ez után jutnak – még magasabb – extraprofithoz.)
c. Nemzetközileg is érvényesül a fenti II/A/b pontban jelzett mechanizmus. Az elmaradott országok nyers- és kevésbé feldolgozott termékekre specializálódtak és a technikai fejlődésben lemaradnak: lemaradnak a termelés szerves összetételében. Ezért a jövedelmek (valójában munkamennyiségek) egyre erősödő nemzetközi újraelosztása zajlik. Ez a nemzetközi kereskedelmi cserearányokban (terms of trade) tükröződik. Ma a nem kőolaj-exportőr fejlődő országoknak kétszer annyi mennyiségű nyersanyagot kell exportálniuk, mint a hetvenes évek elején, hogy ugyanannyi készterméket importálhassanak (termékeik relatív áresése, cserearány-rosszabbodása miatt.
III. A pénzügyek
A. Adósságok. Ez örökjáradék. Az adós országok már többszörösen visszafizették az alaptőkét, Magyarország is. Az adósságtörlesztés az adós országok exportjának általában 20 százalékát, Latin-Amerikában már több mint a felét köti le. Ezen értékek durván fele a tőkerész törlesztése, a másik fele a kamat. Ha csak a kamatot vesszük, az is a GDP-jük 5-10 százalékának elvesztését jelenti.
B. Valutaárfolyam. Az exportkényszerre, az exportösztönzésre hivatkozva az elmaradott országokban a vásárlóerő-paritáshoz képest alacsonyan tartják a helyi pénznemek átváltási árfolyamát. Valójában ez nem annyira piaci, mint amennyire politikai döntés kérdése. Az alacsony árfolyam a hazai nemzeti jövedelem (v. GDP) nemzetközi leértékelését, erőltetett exportot, túlzott gazdasági nyitottságot jelent. Az ország mindent drágán vásárol, olcsón ad el, (ha nem is az árfolyammal egyenes arányban, mert a termelői árak kevésbé különböznek, mint az árfolyamok). A nemzeti valuták hivatalos árfolyama a legelmaradottabb országok esetében egyharmada, a közepesen fejlettekben fele a valódinak (azaz a vásárlóerő-paritásnak, „PPP”-nek). Magyarország esetében tehát talán az export+import harmadát kitevő dollárérték távozik így a fejlett országokba, ami a GDP-nek durván a 15-20 százalékát is kiteszi.
C. Valutanemek, pénzügyek függősége. Az elmaradott országok egy részében a valutaárfolyam a fejlettekéhez (pl. dollárhoz) kötött. Az árfolyamingadozás a saját gazdaságuk szükségleteitől független, nagy károkat, veszteségeket okozva (pl. Argentína). A fejlődő országok valutatartalékai a fejlett országok központi bankjaiban vannak letétben, s bár kamatoznak, „forgatásuk” hasznának egy részét lefölözik. A külföldi bankok, biztosító társaságok – a kisebb üzleti értékre és a nagyobb kockázatra hivatkozva – felárat számolnak az elmaradottabb országokban. A nekik nyújtott (kereskedelmi és pénzügyi) hitelek felára 4-5 százalékpont. A legszegényebb országok fizetik a legmagasabb nemzetközi kamatokat.
D. Spekuláció. Viszonylag későn szerepeltetem ebben a felsorolásban a nemzetközi pénzügyi luftballont és az ezen alapuló nemzetközi pénzügyi spekulációt (pénzügyi kaszinót). Ezzel is érzékeltetni akarom, hogy távolról sem az egyetlen csatornája a nemzetközi kizsákmányolásnak. Kétségtelenül nagyon jelentős, a liberális globalizáció időszakában korábban soha nem látott méreteket öltött. A külföldi pénzügyi („portfolio”) befektetők (kockázati és nyugdíjalapok, bankok, ipari csoportok pénzügyi alapjai, stb.) többek között az elmaradottabb országok magasabb kamatait, tőzsdei jövedelmeit, a valutaárfolyamok mozgásait használják ki, amikor azok állampapírjaival, valutáival, tőzsdei befektetéseivel üzletelnek. Mivel tőkeerősek a helyi viszonyok között, befolyásolni tudják a helyi pénzügyi folyamatokat. Ezzel maguknak nagy nyereséget biztosítanak, a kevésbé fejlett országoknak pedig nagy veszteséget és adott esetben gazdasági zavarokat okoznak (valutaleértékelést, tőzsdeindexek zuhanását, tőkemenekülés esetén a nemzetközi fizetési mérleg felborulását, pl. 1994-ben Mexikóban, 1997-98-ban Ázsiában, 1999-ben Braziliában, 2001-ben Argentínában). A kilencvenes években a termelő tevékenységek profitrátája a világgazdaságban 5-10 százalék volt, a pénzügyi spekulációs jövedelmeké bevallottan 15-20 százalék. Sok ipari konglomerátum (pl. GM) a spekulációból nagyobb jövedelemhez jut, mint a termelésből. A globális kapitalizmus par exellence élősdisége a nemzetközi spekulációval meghatványozódott.
IV. Felhalmozás és gazdasági szerkezet
A transznacionális társaságok és az érdekeiket képviselő kormányok, nemzetközi szervezetek – beruházási, hitelezési, keresleti, profitrepatriálási politikával, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályainak meghatározásával, esetenként politikai nyomással, az IMF előírásaival – a saját érdekeiknek megfelelő beruházási és általában vett gazdasági szerkezetet, szabályozást alakítanak ki. (Pl. a magyar agrárgazdaság leromlasztása a nyilvánvaló elvi versenyképessége ellenére.) Ezzel egyrészt olyan gazdasági viszonyokat alakítanak ki, amelyek lehetővé teszik az eddig sorolt jövedelemtermelő és lecsapoló mechanizmusok működését (duális gazdasági szerkezet fenntartása, nyomás a munkabérekre, az adósságtörlesztés első helyre sorolása a gazdaságpolitikában, stb., stb.). Másrészt mindezáltal az elmaradott vagy közepesen fejlett ország technológiai és árukapcsolatai kifelé mutatnak, többnyire a multinacionális vállalatok termelési vertikumaihoz tartoznak. Gazdaságuk jótékony struktúraalakító hatásait és az ebből származó többletjövedelmet nagyrészt a fejlett tőkés országokban realizálják.
Miközben a világsajtóban jelent?s figyelmet kapott az a néhány száz randalírozó, aki a hivatalos tüntetések vége után egy órával nekiállt szétverni a Kolumbusz-szobor környékét Barcelonában, sokkal kevesebb érdekl?dés kísérte a félmillió békés felvonulót.
Az energiapiac 2004-es liberalizálásáról dönt? uniós vezet?k gépei még csak éppen hogy felszálltak a Barcelonai repül?terén, amikor az el?z? két nap százezres tüntetéseinél is nagyobb tömeg lepte el a belvárost: az emberek zászlókat lebegtetve, lufikat és transzparenseket a magasba emelve, id?nkét sípolva, dobolva énekelve vonultak végig az utcákon. És a boltosok, éttermesek is bizalommal fogadták őket: végig nyitva tartották üzleteiket. A tömeg leginkább egy május elsejei felvonulásra emlékeztetett, leszámítva a rohamfelszerelésbe öltözött rend?rök hadát az utak mentén, és az égen köröz? katonai helikoptereket.
Az egymással nevetgélve, vidáman megfér? fiatalok, id?sek és középkorúak a politikai paletta különböz? végeir?l érkeztek. Abban azonban mind egyetértettek: a munkásoknak több jogot kell biztosítani, nem szabad amerikanizálni az európai szociális rendszert és a szegényeket jobban kell támogatni. Az antikapitalista nézetek megvalósítását egészen másként képzelik el a szakszervezetiek, a nacionalisták, a kommunisták, a zöldek vagy az anarchisták.
Míg az antiglobalisták, nacionalisták és anarchisták Brüsszel visszaszorítását szeretnék, és nagyobb szerepet szánnának a helyi igazgatásnak, a szakszervezetek erősebb Európában gondolkodnak, amely európai szinten garantálja a munkavállalók jogait, és a globális kihívásokra globális válaszokat várnak. Mióta Nizzában az EU elfogadta az alapvet? emberei jogok kartáját, a szakszervezetek azóta sürgetik, hogy a dokumentum váljon az unió alkotmányává. A barcelonai csúcscsal a legnagyobb bajuk az volt, hogy annak legfontosabb feladata azon gazdasági reformok továbbvitele volt, melyek egy része konfliktusba kerül a már korábban kivívott szociális- és munkásjogokkal. A liberalizáció, a verseny fokozása részben szükségessé teszi, hogy a munkáltatók könnyebben szervezhessék át vállalataikat. Ehhez, ahogy az angolok mondják, lehet?vé kéne tenni a "hire and fire" alkalmazását, azaz hogy könnyebben lehessen felvenni, illetve elbocsátani az embereket. A szakszervezeti aktivisták azonban úgy vélik, hogy ennek következtében megnövekszik a munkavállalók kiszolgáltatottsága. De félnek, hogy a piacok felszabadítása, melyek célja az árak csökkentése és a nagyobb termelékenység, a munkanélküliség növekedésével járhat.
A reformok ugyanakkor a teljes kör? foglalkoztatást akarnak elérni 2010-re, és a bizottság több javaslata is a munkavállalók biztonsága érdekében született: például a n?k és az id?sebb korúak foglalkoztatottságának növelése, a munkaer? mobilitásának el?segítése és a vállalati átszervezéseknél a szociális partnereknek nyújtandó új konzultációs jogok. De ide sorolják a munkaer? mobilitását is el?segít? európai egészségügyi kártya bevezetését, mely minden uniós tagállamban egyszer? módon biztosítja az ellátáshoz való jogot, vagy a nyugdíjak határokon átvihet?vé tétele.
Az EU vezet?i hangoztatták: a reformcsomag megvalósítása során komoly szerep jut az európai szint? szociális párbeszédnek, melynek már intézményesített formáját is kialakították: ez a szociális csúcstalálkozó. Megrendezésükre ezentúl a szakszervezeti vezet?k, az Európai Bizottság elnöke, és az EU-elnökséget betölt? vezet?k részvételével minden tavaszi Európa Csúcs idején sor kerül.
Romano Prodi bizottsági elnök konkrétan is kérte a szakszervezeteket: fogalmazzák meg véleményüket arról: hogyan érhet? el az évtized végére a teljes foglalkoztatás, hogyan lehetne kiszélesíteni a lisszaboni reformfolyamatokat, és hogy milyen szerepet játszhatnak a szociális partnerek a munkahelyteremtésben.
Azok a rendkívül tőkeerős multik jellemzően nem KKV-k. A KKV-k szerepe egész más a magyar gazdaságban; lehetnek például a multik beszállítói, mezőgazdasági termelők vagy működhetnek egyes szolgáltatásokban - egyikben sem igazán a multinacionális óriásvállalatok versenyétől kell tartani, és egyikben sem feltétele a sikernek az óriási tőkeháttér. Jó üzleti terv kell, jó hálózatépítő készség, klaszteresedési folyamatok, stb. Erre - ha igazán jó vagy - lehet tőkét szerezni már ma is. De sajnos nem igazán jók, sőt, egyáltalán nem azok.
Amúgy a legújabb vállalatfejlődési koncepció szerint a sikeres KKV-k legtöbbjének sem kell feltétlenül nagyávállalattá válnia, vagy nagyon sokáig léteznie. Berobbannak, legjobb esetben új koncepcióikkal forradlmasítják a piacot, megtanítják behemót, illetve lustább versenytársaikat, hogyan is kell a fogyasztói igényeket hatékonyan kiszolgálni, aztán felvásároltatják magukat egy vertikálisan vagy horizontálisan inntegrálódó multival, és a tulajdonosok továbbállnak, hogy létrehozzanak egy újabb "harapós" vállalkozást.
Mondjuk nyíltan el kéne határolódni tőlük. És kicsit okosabban szervezni a tüntetéseket. Én nem mosom össze a balhés kisebbséget a békés többséggel, de az emberek nagy része hajlamos erre. A leghangosabban órdítók maradnak meg inkább az emberek emlékezetében. No de mindegy, nem tépem itt a szám tovább, úgy tűnik felesleges.
Ez azért elég lazának tünik, a pár száz balhést, akik bratyiztak Genoában is a rendőrséggel, összemosni a százezer emberrel. Ez olyan mint a milliárdos arab világot azonosítani a terroristákkal, vagy egész Kelet-Európa történetét levezetni a Gulágból. stb. stb.
Mit jelenthet az hogy laza független szervezeteket megtisztítani a "balhés, agresszív csürhétől, " ugymond demokratikus alapokon?
Amíg a globalizációellenes tüntetésket nem tisztítjátok meg a balhés, agresszív csürhétől, addig kevéssé lesztek hitelesek. Szvsz egy békés. nyugodt, vidám hangulatú tüntetéssel sokkal több erdményt érhetnétek el, és több szimpatizánst nyerhetnétek.
Mondom ezt én, aki nem igazán értek egyet a célkitűzéseitekkel ;-)
"A legtöbb magyar KKV nem azért nem fejlődik megfelelő ütemben, vagy esik a multik áldozatául, mert nem juthatna tőkéhez, "
De pontosan az a helyzet, hogy ez a fő ok. A külföldi multik hatalmas tőkefölényben vannak a hazai cégekkel szemben. És sajnos a mai világban egyre inkább a tőkeerő határozza meg, ki győz a versenyben (ld. Microsoft). Nyilván a vezetés is, persze.
Szigorú biztonsági intézkedések az EU csúcstalálkozón
Magyarországot külön is köszöntette Aznar
Metzinger András
2002. március 15., péntek 14:29
Soha nem látott biztonsági intézkedések mellett kezdődött meg a kétnapos EU csúcstalálkozó Barcelonában. A tanácskozáson a gazdasági és társadalmi reformok mellett nemzetközi témák megvitatására is sor kerül. Az Európai Unió állam- és kormányfőinek barcelonai csúcsértekezletén az elnöklő José María Aznar spanyol miniszterelnök a tagjelöltek vezetőit üdvözölve külön is köszöntötte Magyarországot a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából.
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerősének!
Nyomtatható verzió atámogatásával
f i z e t e t tp o l i t i k a ih i r d e t é s
A tanácskozás fő témája a gazdasági és társadalmi reformok lesznek, beleértve a bürokrácia csökkentését, továbbá a munkaerő és a piacok liberalizálódásának kérdését is - adta hírül a BBC. Először vesz részt a teljes tanácskozáson a 13 tagjelölt ország kormányfője, amelyek közül lehet, hogy tizet még az évvégén csatlakozásra invitálnak. Az európai országok vezetői várhatóan nemzetközi témákat is megvitatnak, mint például az izraeli-palesztin konfliktus kérdése, Irak, a Balkán és Zimbabwe helyzete.
Orbán Viktor Barcelonában
Az Európai Unió állam- és kormányfőinek barcelonai csúcsértekezletén az elnöklő José María Aznar spanyol miniszterelnök a tagjelöltek vezetőit üdvözölve külön is köszöntötte Magyarországot a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából. Aznar meleg hangú üdvözlete nyomán a tizenöt tagország és a 13 tagjelölt vezetői tapssal köszöntötték Magyarországot, Aznar pedig a tagjelöltek között elsőként Orbán Viktor miniszterelnöknek adta meg a szót. A kormányfő felszólalásában biztosította az EU csúcsértekezlet résztvevőit, hogy Magyarország a csatlakozás után hozzá fog járulni az EU gazdasági növekedésének erősítéséhez.
Kulcsszó a liberalizáció
A viták középpontjában várhatóan a gazdasági reformok megvalósításának módja kerül. A BBC tudósítója szerint a tanácskozás egyik célja az, hogy a tagországok visszanyerjék az európai gazdaságba vetett hitet, és még versenyképesebbé tegyék azt. Ám a BBC tudósítója szerint megvan annak az esélye is, hogy a tanácskozás megreked a piacok felszabadításánál, és közszolgálat szerepénél.
A házigazda Spanyolország, illetve Olaszország és Nagy-Britannia szeretné, ha a találkozó jelentős előrelépés volna a gazdasági liberalizáció témájában, amelynek alapjait a két évvel ezelőtti lisszaboni dot.com megbeszélésen fektették le. A cél egy igazi közös piac létrehozása, amelyben növekedni fog a határokon átnyúló verseny szerepe az energiakereskedelem, a szállítmányozás, illetve a pénzügyi és a postai szolgáltatások területén. Tudósítók szerint heves viták várhatók az energiapiac felszabadításáról. A választások előtt álló Franciaország meg akarja akadályozni azt a kezdeményezést, hogy 2005-ben a fogyasztók határozzák meg melyik cégtől szeretnének gázt, vagy elektromos energiát vásárolni. Schröder német kancellár szerint kompromisszumra kell törekedni Franciaországgal.
Barikádok Barcelona utcáin
Rohamrendőrséggel oszlattak fel egy több száz fős, globalizációellenes tüntetést pénteken Barcelonában, az EU csúcsértekezletének helyszínén. A Reuters helyszínen tartózkodó tudósítói szerint a rendőrök a tömegben többeket gumibottal ütlegeltek. Civil ruhás rendőrök több brit és francia tüntetőt kiragadtak a tömegből, tucatnyi tiltakozót letartóztattak. Néhány tüntető szeméttárolókat gyújtott fel a mediterrán kikötőváros történelmi negyedében. A pénteki tüntetés az első zavar volt a spanyol EU-csúcs során, a majdnem erőszakossá fajuló tüntetést a rendőrség gyorsan szétzavarta, a városnegyedben helyreállt a rend és nyugalom.
Több mint nyolcezer rendőr, katonai repülőegységek, és a haditengerészet próbálja elejét venni bármiféle rendbontásnak a kétnaposra tervezett EU csúcstalálkozó ideje alatt Barcelonában. A hatóságok többezer, a gazdasági liberalizáció elleni tüntetőre számítanak Barcelonában. A legnagyobb tüntetésre szombat délután kerülhet sor, amelyen jelentések szerint keményvonalas német és kelet-európai anarchisták is megjelenhetnek.
Spanyol hírforrások szerint a rendőrség felderített egy ETA által, a találkozó ellen tervezett támadást. Csütörtökön több tízezer szakszervezeti tag masírozott Barcelona utcáin, tiltakozva az amerikai típusú szabad piacgazdaság meghonosítása mellett. A házigazdák mindenképpen el szeretnék kerülni a tavaly júliusi genovai találkozó idején történteket, amikor egy tüntető meghalt Genovában, a város nagy részét pedig szétverték. A rendőrség a találkozó helyszínét betonnal és acélhuzal barikádokkal zárta le a város többi részétől.
