Én ...tinédzser vagyok. Pontosan 18. Kipróbáltam a cigit és tetszett. Nem bírtam ellenálni. Minden nap legalább 3-szor rágyújtottam. Aztán rászoktam. Nem tudok
leszokni, de nem is akarok. Imádok cigizni. Ez naggyá tesz. MMmm!!!A barátom is dohányzik. A cigi nélkül rossz az élet !!!
Az a furcsa, hogy a jelek szerint a magyar társadalom is erősen dohányzás-ellenes, ahogy itt megfigyeltem. Pedig a cigi csak abban különbözik az egyéb függőségektől, (édesség, alkohol, kábítószer), hogy a többivel ellentétben valóban káros nem csak arra, aki fogyasztja, hanem a környezetében lévőkre is. Kérdezem én, hogy ha én úgy dohányzom, hogy csak más dohányosok közelében gyújtok rá, és a füstöt lehetőleg nem a nemdohányzók irányába fűjom, akkor miben különbözöm attól, aki kórosan tortát zabál napjában többször, vagy üveg vodkákat döntöget otthon magába.
Szerintem a saját egészségéért mindenki maga felel, és (a gyerekeket leszámítva) emiatt el is ítélem az állam úgynevezett "védelmező szerepét", mellyel fogyasztási adókat, vámokat és tilalmakat vet ki az alkohol-dohány-kábítószer termékekre.
Aki itt szapulja a dohányosokat, az tényleg nézzen magába, hogy ő milyen káros szenvedélyekkel rombolja magát, mert tuti, hogy a legtöbb ember nyúl valamihez, hogy ennek a pusztuló világnak a súlyos valósága elől egy saját kis világba menekülhessen. Szerintem nem érdemes ennél bonyolultabb okokat keresni.
Tehát csak azt szerettem volna megmondani, hogy a dohányzás valójában nem olyan súlyos társadalmi bűncselekmény, mint ahogy sokan beállítják, sőt, képes pl. amúgy idegen embereket közelebb hozni egymáshoz (tűz kérése, társalgás a dohánytermékekről, stb...), szóval én egy percig se bánom, hogy cigizek, mi több: boldog vagyok, hogy kognitív disszonancia nélkül gyújthatok rá, hiszen nem akarok leszokni, és soha nem is fogok akarni.
Az egész kérdés ugyanúgy a másságról szól, mint a homoszexualitás, hogy képesek-e az emberek tolerálni mások szokásait, amíg az nem az ő szférájukat sérti. Sajnos sokan vannak, akik, ha csak 100 méterről is látnak valakit cigizni, azt már utálják, de akiben ennyi befogadóképesség sincs, azt nem is bánom, ha tényleg hozzám se szól.
Drága Szimulátor /Hipo../
Megoldás: 5 percig nem kell levegőt venni!
/A mai Népszabadság szerint a 18-év alatti
fiatalokat az iskolában cseszegetni fogják,
meg a közértekben is meg az alkoholizáló helyeken is=MEGOLDÁS ! ???,évekkel ezelőtt
kezdődtek el az USA-ban az olyan perek amik
felelőssé tették a dohány stb..,gyárakat
a (magatartásirányitó,befolyásoló)reklámok
miatt .Tudomásaim szerint sújos milliárd dollárokat kell a közeljövőben fizetniük/.
Tudomásaim szerint az alkoholból, dohányból,
egyébb élvezeti,vagy közszükségletinek mondott/másokra is káros Pl:autópálya
/cikkekből nem a T.B. kapja a legnagyobb részt.
dohányzó, alkoholizáló üdv/T.B. eltartói/:
soltika/tollashátúkiskacsa 3pecenként leszokó/ + DR.Finci kutya ANTI....,de legalább kis és természeti lény,stb..
Nem a dohányzásról kell leszokni, hanem a rosszul dohányzásról. Vannak lélekállapotok, és szituációk, amikor kifejezetten kötelező rágyujtani. Hát képzelj el egy indián békekötést pipa nélkül. :-)
Én úgy szoktam le, hogy nem szoktam rá. Pedig tinédzseren mindent kipróbáltam (cigi, szivar pipa), de aztán elmúlt a varázs. Viszont a fogyókúrával nagyobb a probléma, mert míg az ember a dohányzásról úgy tud leszokni, ha soha többet nem gyújt rá, a fogyókúránál ez nem alkalmazható az éhenhalás nevü mellékhatás miatt.
Fóka & Robicsek,
bocsika, de nekem mint sosedohányoló nőnek mégiscsak teccik a dohányízű férfiszáj (egyéb szagokról nem tettem említést). És nem is bánom, hogy teccik, mert sokkal egyszerűbb így léteznem, mint ha örökké bosszankodnom kéne a párom cigiíze miatt; vagy bele kellene ugatnom a szuverenitásába. Ez utóbbit, ha el kellene követnem, jobban utálnám magamat, mint bárkinek a bármiféle szagát.
Üdv.: EL
én ebben nem nagyon hiszek. A heroinfüggoséget is ki tudják gyógyszerrel váltani - csak ez nem igazi kezelés, hanem egy baromság: heroin helyett methadon nevu szert adnak a pácienseknek, ami ha jól tudom, valamilyen nyugtatóféle, és amire ugyanúgy rá lehet szokni, mint az opiátokra.
én a topicnyitóban is azt a nézetemet hangoztattam, hogy a függoség tárgya tulajdonképpen mindegy, ha valaki hajlamos arra, hogy függové váljon akármitol, akkor annak sikerülni fog.
orvosemberek véleményét kérdezem: van-e általában a függoségre való hajlandóságnak valamilyen feltérképezett biológiai oka (tudunk-e génekrol, ilyesmi)??
Kedves dohányzók!
Valami irományban olvastam, hogy a nikotin függőség olyan állapot, ami nem mindenkinél alakul ki. Elvileg akinél jelentkezik (a tudományos kutatások eredményeként), azt hamarosan gyógyszerrel is lehet majd kezelni. Remélem, hogy ez nem mese. Szóval nincs sok értelme küszködni, csak várni kell 1-2 évet.
A dohányzásról rendkívül "könnyű" leszokni, csak megfelelő munkahelyen kell dolgozni. Az én munkahelyem erre megfelelő. Hoztak egy rendelkezést miszerint az épület közterületein (folyósók) tilos a dohányzás. Ez még csak rendeben is lenne. A főnököm viszont az irodában tiltja a dohányzást. Nos akkor most hol is dohányozhatok? "Legegyszerübbnek" az tűnik, ha leszokom.
Tényleg káros a dohányzás az egészségre.
DE A LESZOKÁS IS!!!!!!!!!!!
Azóta sem tudom visszaszerezni az eredeti sulyomat.
/Én-cigaretta=én+tizenöt kiló/ -komoly odafigyeléssel csak +8.
Szerintem se nagyon lehet leszokni a dohányzásról... (én nem is akarok, mert szeretek dohányozni) Én inkább olyanokat csinálok (amikor már egyre jobban utálom a bagót, mert már nem is esik jól, de szívom folyamatosan, lépcsőn felfelé lihegek, meg rájövök, hogy drága, meg már én is büdösnek érzem magam), hogy azt mondom: na akkor most mondjuk 4 hónapig nem gyújtok rá... Ez akaraterő-edzésnek sem rossz. Amellett meg nem terhelem magam bűntudattal azzal, hogy azt igérem, hogy soha többet, aztán megszegem... mert én úgyse akarok leszokni.
Ez eddig mindig bejött. Meg jobban ki is lehet bírni, ha a végén már visszaszámolsz
:)
Kedves ribizli,
érdekes, nekem a dohányíz = férfi mivolt. Ugyanis én sose az életben nem dohányoztam, viszont a kedveseim szinte kivétel nélkül, és világéletemben kizárólag férfiakkal csókolóztam, ezért a számomra a dohányízű száj = férfiasság (persze, nem ez az egyetlen jellemző, de mégis összekapcsolódik). Szerintem ez is, mint sok más az életben, attitűd kérdése.
Üdv.: EL
Egy régi vicc: A szamár nem dohányzik. Lehet hogy ő okosabb?
kicsit offtopic
Kedves dohányosok!
Legyetek tekintettel azokra, akik nem dohányoznak, és nem kívánják dohányfüsttel szennyezni a tüdejüket! Régebben szokás volt megkérdezni társaságban, hogy nem zavar-e másokat a dohányzás. Mára sajnos ez elfelejtődött! :-(
És ami a legjobban dühít, hogy mialatt eszem, más rágyújt!
Ja, és olyan rossz szaga és íze van egy dohányos leheletének/szájának! Hogy kívánja mástól, hogy megcsókolja pl.?
ribizli - (szintén aktív dohányzásellenes)
Szerintem mindenki nyugodtan dohányozzon, akinek kedve van hozzá, csak ne legyen kötelező! Különben is, az egész élet nem egészséges, hiszen mindenki belehal.
Üdv.: EL (sosedohányoló)
Szerintem elhatározással sem nagyon működik, inkább valami pszichés "kattanás" kell hozzá.
Igaz, hogy még csak az elején tartok, de nálam az esküvőm napja volt a fordulópont. Nagy szavak, de rájöttem, hogy most már nem mindegy, meddig élek. Az esküvőm reggelén elszívtam két szálat, azóta ott van a bontott doboz a polcon, az orrom előtt. Hazudnék, ha azt mondanám, azóta nem gondoltam egyszer-egyszer, hogy "na, most aztán jó lenne", de nem nyúltam hozzá, mert már nem hiányzott.
Én kb. négyszer vagy ötször szoktam le a cigiről. Kétszer nő kérésére történt, mindkétszer megbántam, ti. az áldozatot a másik fél nem értékelte, érzelmileg nem volt ellensúly, a kiszeretéssel egyenes arányban vissza is szoktam. A többi leszokás anyám miatt volt, de hát ebből is kinőttem... Amit mondani akarok, az az, hogy én nem akarok leszokni soha többet. Jól érzem így magam, lelkileg át tudom vészelni azokat a dolgokat, amiket amúgy nem tudnék. Most is szakítottam egy lánnyal, és talpra fogok állni, pedig nagyon szerettem. A lényeg az, hogy az ember lássa be, hogy a cigi egy jó dolog, mégha káros is. Az élet enélkül is szomorú, nem kell túldramatizálni a dohányzást.
Lütyő: egyetértek veled az élet 3 legjobb dolgával kapcsolatban, bár én az előtte whyskey - utána cigi, párosítást preferálom.
Amerikában találkoztam egy sráccal (filozófus volt, 29) akit megcsalt, elhagyott és kisemmizett a felesége, de ő talpra állt, és ő mondta nekem, hogy nekünk férfiaknak, ha kapunk egy pofont az élettől, vagy csak a nehéz napok végén, az igazi vigaszunk az egy shock (Jim Beam és tsai) meg egy jó cigi. Ami meg a fitness-plakátokról üvölt ránk, hogy így egészség, úgy vidámság, az egy elfuserált, erkölcsileg és morálisan rombadőlt társadalom görcsös rángatózása.
Lehet, hogy ellenségeket szerzek most magamnak, de az utóbbi időben két barátom is le akart szokni a dohányzásról, és tudjátok, mit tettem? Lebeszéltem róla őket.
köszönet az eddigi történetekért, tanulságosak volt. néhány remark:
fóka: én egyszer 4 hónapig nem dohányoztam és a legjobb az egészben szerintem is az volt, hogy éreztem a szagokat, valahogy teljesen máshogy muködnek az érzékszerveid. csak aztán valami csajos történet balul végzodött, és...
ezekben a pót-pótszerekben viszont (nikotintapasz, rágó) nem nagyon hiszek, de el tudom képzelni, hogy valakinek bejön. tényleg elhatározás és akaratero kell a dologhoz.
arra vagyok kíváncsi, hogy szerintetek miért fordul egyáltalán az ember pótszerekhez. Itt nem csak a nikotinra gondolok, hanem általában a szokásformáló, túlzott fogyasztásra akármibol (pl csoki, alkohol, indiai kender, stb.)
Ha a cigi főleg a matatás, szertartás miatt kell valakinek, arra is van +oldás, ha nem is túl jó.
Volt egy előadónk az egyetemen, jó kis gyakorlatokat tartott, és órakezdés után fél órával már kérelt minket, hogy hadd gyújtson rá. Rágyújtott, és attól kezdve bele sem szívott a cigarettájába, csak hadonászott magyarázott vele, meg rázágatta róla a hamut. Egyikről a másikra gyújtott, de a meggyújtáson kívül nem szívott bele többet, ez direkt megfigyeltük. A baj csak az volt, hogy a környezete kicsit sokat passzívdohányozott.
Kedves Hipotalamusz Sztimjulétor!
Hasonló cipőben járunk, én is már nagyon le szeretnék szokni a dohányzásról, de egészen egyszerűen nem megy. Nekem nem is igazán a nikotin..., hanem maga a szertartás, az, hogy zörög a cigisdoboz papírja, előveszem, kiveszek egy szálat, komótosan meggyújtom, hosszan leszívom a füstötm, majd kifújom, tartom a kezemeben az égő cigit... szóval így. Az, hogy nem veszek cigit, és akkor leszokom, soha nem jött be.
Két hónappal ezelőtt viszont négy napig egyáltalán nem dohányoztam (ez nálam nagy szó, napi egy-másfél doboz az átlag). Vettem egy doboz kék multit, betettem a táskámba, és cipeltem mindenhová egész nap. És amikor rá kellett volna gyújtanom, gyorsan bevettem egy rágót, vagy ha az irodámba ültem, bekukkantottam a T. Asztalba, vagy emileket írogattam. Na, mindegy, ez sem volt túl sikeres, négy napig tartott. Aztán jött egy idegesebb nap...
Kedves Hipo!
Az a kérdés, valóban le akarsz-e szokni, mindenáron,vagy csak egy olyan módszert szeretnél, ami minden kínlódástól megmentve egyszercsak "nikotinutálóvá" tesz.
Én is szívtam elég erősen(napi másfél dobozzal), igaz, nem sokáig. Aztán egyre kevesebbet, és amikor már csak kb. 10 szálnál tartottam, egyik napról a másikra abbahagytam.
Ma sem értem, hogy viselte el a környezetem, hogy büdös volt a hajam, a kezem (a számra gondosan figyeltem!!)
Hallottam egy nagyon jó tippet. Ez sem válik be mindenkinél, nálam ez is hatott volna, mert nem bírom a vér látványát sem és semmit, ami az emberi test "gyönyörűségét" fejtegeti. ( Jesszus, mi lesz velem, ha majd megszülöm az első gyerekem!?)
Szóval: képzeld el a füst útját. Próbáld megszemélyesíteni a füstöt, mint egy gonosz, büdös manó. Aztán képzeld el, hogy ez a büdös valami a Te tiszta és egészséges testedben halad át a légutadon és rátapadva az apró tüdőhörgőidre. Az is egyre feketébb és büdösebb lesz és TILTAKOZIK ellen, de Te nem hallod!
Próbáld ki! Sok sikert!
Banya!
Nem teljesen értek egyet abban, hogy aki egyszer erős dohányos volt, az mindig is az marad. Legjobb példa erre apukám, aki 15 éves kora óta szívta a symphoniát 30 éven keresztül!!
Sose volt beteg, de egyszer nagyon elkapta az influenza és rutinszerűen mindig rágyújtott, aztán el is dobta, mert köhögött tőle. 2 nap alatt abbahagyta! Azóta is undorodik a füsttől és utálja ezt a büdöset. ( a ciginek különleges büdös szaga van!!)
Jött az ihlet,kikönyököltem az erkély párkányára és rágyújtottam,isteni érzés volt.
A bibi csak az volt,hogy három hónapja nem gyújtottam rá elötte...
Régóta dohányzom és sokszor elöfordul,hogy napokig nem gyújtok rá(pl nyaralás a családdal,ahol csak én dohányzom),de vannak helyzetek ahol isteni érezni a füstöt(föleg este,meg hidegben).Nyáron marhára keveset szivok napközben mert kiszárítja a számat a bagózás.Szóval azt hiszem(hogy okosat is mondjak)nem egézségesen halok majd meg.
Sziasztok. En iskolaskoromban kiprobaltam, es roppant budosnak talaltam, raadasul majd meghaltam utana. Ocsem kiskoraban a strandon eltaposott egy csikket mezitlab, azota irtozik tole.
Mamam rettenetesen eros dohanyos volt, aztan mikor vagy 6-7 evesek voltunk, valami miatt operaltak, es aszonta neki a doki, hogy orulhet, ha megeri hogy elvegezzuk az altalanos iskolat. Erre a meg nala levo fel doboz cigit odaadta papamnak, hogy dobja ki. Azota talan nem is gyujtott ra.
Banyának van igaza: aki egyszer komolyan dohányzott, és függővé vált, az örökre függő marad.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet abbahagyni a dohányzást. Lehet. Nekem egyszer másfél évig sikerült... Akkor voltam nagy marha, amikor ezután egy szálra rágyújtottam. Azóta újra, mint a gyárkémény.
Feleségem 15 éve nem dohányzik, addig is csak keveset, de... Úgy egy éve, éjszakai országúton, szivargyújtómentes autóval mentünk, én vezettem, és megkértem, gyújtson már rá nekem, hogy ne vakítsam el magam.
Azt mondta, valami hihetetlen mód jól esett neki az az egy korty dohányfüst, és utána napokig szeretett volna rágyújtani.
Szóval, ami a legfontosabb: Ha sikerült letenni a cigit, soha többé, egyetlen slukkot se! Érdekes módon, ha más füstöl, az nem okoz gondot nikotinmentes állapotban se.
Az abbahagyáshoz nálam a kombinált módszer vált be, annakidején. (Azóta nem szántam rá magam ismét... Gyenge vagyok, na.)
Szóval, az egyik, ami egyszerűbb, de nem is annyira lényeges: nikotintapasz.
Elballagsz akármelyik orvoshoz, elmondod, mi újság, fölírja, tapasztod. Csökkenő méretekben létezik, és tényleg erősen redukálja a nikotinéhséget. Teljesen persze nem szünteti meg, mert azért nem ugyanaz, de nagyon erősen csökkenti, tényleg, azzal már ki lehet bírni.
A másik, ami szerintem fontosabb: önszuggesztió. Felidéztem magamban azt az érzést, ami olyankor van bennem, ha olyan helyen vagyok, ahol teljesen egyértelműen nem lehet rágyújtani.
Egyetemi előadóterem, színház nézőtere, mittudomén, az érzés a lényeg.
Aztán, amikor rágyújthatnékom volt, mindig fölidéztem magamban, hogy "Most, itt nem lehet. Pont." Ez segített legtöbbet, ha össze tudom szedni magamat: most is így teszek majd.
Legyen veled az erő! :)
