Köszi a reagálást, de talán érdemes néhány dolgot külön kiemelni. A külső hasonlóság önmagában még nem bizonyíték, csak arra jó, hogy elindítsa a "kutatási" folyamatot, magyarul felvessen egy hipotézist, amit aztán lehet ellenőrizni (elvetni vagy elfogadni). Egyébként erről írtam a honlapon is valahol, csak ezek a szövegek eléggé el lettek dugva, biztos nem nézted meg.
Tehát például Varnus Xavér - szerintem - nem azért Liszt Ferenc reinkarnációja, mert hasonlít rá külsőleg (egyébként tényleg eléggé hasonlít), hanem azért, mert mindkettő zenész, mindkettő tehetséges, mindkettő kiegyensúlyozatlan, mindkettő érzéki természetű, mindkettő művészlélek, vagyis nagyon egyforma a jellemük (persze sokan vannak még ilyen emberek, ezért kell alaposan elgondolkodni a dolgon). A honlapra az egyes személyekhez azért tettem életrajzi linkeket, hogy össze lehessen hasonlítani a személyiségüket, mert ténylegesen ez a döntő, nem pedig a külső.
Azzal a módszerrel, amit te javasolsz, az a gond, hogy nagyon nehéz ellenőrizni, mert csak a belső emlékekre épít. Valaki például úgy érzi, hogy ő Kovács János szőlősgazda volt előző életében, akkor ez lehet igaz is, meg nem is, nem tudsz semmit erről mondani, mert fogalmad sincs arról, milyen életet élt Kovács János mondjuk százötven évvel ezelőtt, sőt, azt se tudod, élt-e egyáltalán. Nekem is vannak ilyen esetekről szóló könyveim, például Dethlefsen Élet az élet után című könyvében egy általa végzett regressziós hipnózis jegyzőkönyvét idézi (persze ki tudja, tényleg megtörtént-e ezen vizsgálat), amiben egy bizonyos Rudolf T. 25 éves egyetemistáról kiderül, hogy előző életében Guy Lafarge francia fiatalember volt, s ezt meg ezt csinálta; nagyszerű, de hogyan tudod ezt ellenőrizni? Honnan tudod, hogy tényleg élt Guy Lafarge? Sehonnan, mert nincs az élete ledokumentálva, mert nem volt híres ember.
Ezért érdemes - szerintem legalábbis - a régi híres embereket megpróbálni megkeresni a mai világban, mert akkor külső bizonyítékaink lehetnek a lélekvándorlás mellett, s nem vagyunk arra utalva, amit a személy közöl velünk.
Ám első, felületes bepillantás után azt kell mondjam, szerintem messze nem járod körül a témát alaposan. Némi vélt hasonlóság nemhogy bizonyíték de még gyanúnak is kevés...
Azokról az esetekről már érdemes vitázni (és állítólag ilyen is van jó pár), ahol az illetőnek vagy konkrét emlékei vannak (pl a kisgyerek "hazamegy" egy tökmásik helyre és jól ismeri is a terepet esetleg megszólal idegen nyelven stb) vagy az életútja, a főbb életeseményei szinte teljesen vagy legalábbis sarkalatos pontokban kisértetiesen egyeznek.
Ha lesz időm, megkeresem neked ahol ezekről olvastam (kérdés hogy az infók és források hitelesek-e és hogyan ellenőrizhetők...).
Bár eléggé kihaltnak tűnik ez a fórum, talán érdemes még tovább gondolkodni a témáról, különösen, ha kézzelfogható dolgok vannak, amelyekről lehet beszélni és vitázni.
Úgy érzem ugyanis, felismertem néhány híres ember esetében a reinkarnáció létezését, s nem úgy általánosságban, hanem nagyon is konkrét, megfogható módon: ez és ez ennek és ennek az újjászületése stb. Erről szól a következő lap, érdemes szerintem felkeresni, hogy utána eszmét cserélhessünk:
Azt gondolom, ezzel, mi emberek nagyrészt mind így vagyunk.
Vannak erre "megoldások", ám szerintem kivétel nélkül, mind hitre alapszik.
1. Sturccpolitika, nem veszel róla tudomást és elhiteted magaddal (behazudod magadnak), hogy nem érdekel, nem zavar, nincs jelentősége stb. (nagyon sokan ezt választják)
2. Vallás, egyéni választásból vagy kultúrális örökség hatására választassz egy hitrendszert magadnak, amit biztosnak tekintessz, holott nyilvánvalóan semmi bizonyítékod nincs rá. És ezzel le van tudva, mennyország, nirvána, reinkarnáció stb.
3. Beletörődés (szerintem ez a legnehezebb); elfogadod (elhiszed) a tudomány mai állását, miszerint megszűnünk létezni egyszer és kész.
4. Bizonytalanság (én ezt választom); elfogadod, hogy nem tudhatjuk mi lesz velünk a halál után megszűnünk, újjászületünk vagy egyéb és nyitva hagyod a kérdést...
(Ha valaki még tud pontokat írni, örömmel olvasnám)
Bocs lehet hogy nem is ez a megfelelő hely, de megosztom veletek a gondolotaimat. Legfeljebb elzavartok pszichiáterhez :)
Éjszaka a sötétben, teljes lelki nyugalomban gondolok néha a halálra, és utána persze fel kell kelnem és csinálni valamit mert elaludni már nem tudok egy darabig...
Van-e élet a halál után? Talán. De mit számít az nekem? Az már nem én leszek, illetve talán én leszek de nem fogom tudni hogy én vagyok, azt fogom hinni hogy egy "új" egyedi én vagyok, mint ahogy most is azt hiszem magamról. De akkor mi lesz ezzel a mostani énemmel?
Leáll a szivem, leáll az agyam, minden elsötétül. Ezt nem tudom elfogadni, nem tudom felfogni. Nem tudom elképzelni azt hogy megszünjenek azok a gondolatok amiket magamba nézve látok, ezek a gondoltaok hozzám tartoznak, ezek vagyok én.
Mennyország, vagy valami hasonló? Oké, megmarad a tudatom, üldögélek a felhő szélén. De örökre? Ez se felel meg nekem, nem fogom fel az "örökrét".
Arra a következtetésre jutottam hogy ez a véges kis pár tekervényből álló emberi agyam nem képes értelmezni hogy valami mindörökké tart -vagy épp végtelen mint a világűr.
Érdekes hogy alapjában elég racionálisan gondolkozom. Azt mondom meghal a test, leáll az agy mindennek vége, tiszta sor. De éjjel amikor egyedül maradok a gondolataimmal akkor eszembe jutnak ezek a hülyeségek...
No ennyit belőlem, bocs hogy fárasztottalak titeket :)
Igazad van,kellenek az emlékek,hogyha az ember meghal a többiek minél több dolgot őrizzenek meg róla,meg...szerintem abban élünk tovább,amit és akit a legjobban szeretünk
Ok, megegyeztünk. Neked nincs lelked, csak bizsergető jó érzésed, ami nem is tud tovább élni. Nekem pedig van lelkem, ami tovább tud élni a halál után.
Attol hogy rád emlékeznek halálod után, még nem fogsz a halálod után élni. És nem lessz tőle lelked se, max egy bizsergően megnyugtató érzésed. Aki magányosan hal meg annak nem lessz lelke? Egyébként a válaszodnak nincs sok értelme.
Ha elveszítem a kezem, akkor is én vagyok. Ha a lábam akkor is. Ha kiveszik a vesém a tüdőm és a májam, akkor is. Ha a fejem vesztem el, akkor is. A síromra nem azt írják majd, hogy itt nyugszik 65 kg szénvegyület, víz és más kémiai elemek, hanem azt, hogy itt nyugszik Ígymegyez. Nem a szénvegyületeimre fognak emlékezni, hanem amit velem megéltek, ahogy engem [mint Ígymegyezt] érzékeltek. Én azt gondolom, hogy nekem [Ígymegyeznek] van lelkem....
A lélek mért ne létezhetne? Inkább mért igen? Azon kívűl, hogy sokkal egyszerübb és értelmesebb a "lélek nem létezik", de tudományosan is helytállóbb. A lélekre nincs bizonyíték , a tudatlan emberek találták ki egy jó 50 000 éve ha akkor nem mongyák hogy van akkor senki se hinne benne. És miböl lenne ez a lélek? A hangyának is van? Hova megy ha meghalsz és honnan tudja hova kell mennie? Ki irányítva? Hogy lehetne épeszüen megmagyarázni? Hát sehogy !
És a túlvilági képeket amit oly sokan láttak (halál közeli élményeket), márt 2-3 éve megmagyarázták, de a hívők ezt figyelmen kívül hagyták. Azért leírom: Az agynak van 1 része ami felelős a látomásokért halálközelben, (olyan mint amikor álmodsz, vagy drogozol) ez lehet a fényes folyosó, a lepörgött élet (ami a memória hirtelen előtörése) vagy ha kívülről látod magad, de kialakulhat a fényes folyosó az oxigén hiány következtében is előjöhet. És nem mi vagyunk szkeptikusok a csodák iránt hanem ti a tudomány iránt, és itt megjegyezném: a történelem arra ad bizonyítékot, hogy a tudomány mindig győz a a sztereotípiák ellen, és ez mindig is így lessz.
végignéztem az ajánlott honlapot, és nem tudom megmondani, hogy ők most éppen vándorolnak-e.
Nekem csak ilyen élményeim vannak, hogy egyszer azt álmodtam, hogy a mamám megjelenik álmomban és arra kér, hogy mondjam meg a testvéremnek, hogy ne bánkódjék. Kicsit furcsálltam, de a mamám kéréseit nem szokásom visszautasítani, még akkor sem, ha csak álmomban kér. Felhívtam a testvéremet, és elmondtam neki. Nagyon örült. Előző nap rendet rakott, és néhány olyan dolgot kidobott, ami a mamámé volt, csak használhatatlanná vált, és ezen sirdogált előző este. Nem tudtam egyébként hogy mikor rak rendet, annyira nem állunk szoros kapcsolatban, hogy minden lépéséről tudjak.
Apám is szokott nekem segíteni - főleg ha munkahelyi kérdésről van szó. Vagy közlekedési balesetre szokott figyelmeztetni. Én ezeket komolyan veszem, de tudom, hogy az agyam vízből, szénből és egyéb kémiai anyagokból áll.
Régen az emberek azt gondolták, hogy a madarak a tavak mélyén alszanak téli álmot. Aztán kiderült, hogy Afrikába vándorolnak. Miért ne léteznének a lelkek?
Juccer látom te hiszel a halál utáni életbe és ennek 2 oka lehet: vagy rettegsz a haláltól vagy tájékozatlan a tudmány terén járatlan vagy. Ha a 2. az akkor felvilágosítalak. A te tested igazából 1 biológiai szerkezet amit az agyad irányít. Az agyad szénből, vízből és egyéb kémiai anyagokból áll, illetve pontosabban az agysejteid, te igazából ami vagy az az agyad. A gondolataid pedig az agyadon átfutó elektromosság. Ha valaki sziven lő téged a vérhiány miatt nem jut oxigén az agysejteidnek ezért elpusztulnak és az elektromosság megszünik keringeni benne, tehát megszűnsz gondolkodni és lassan elrohadsz. Mivel a tested többi sejte se kap oxigént. Az egész világ amit látzs magad körül tudományosan tökéletesen megfogalmazható és semmilyen misztérium mint isten vagy tulvilág nem kap benne helyet (sajna). Nézd végig a www.rotten.com ot és mond meg nekem, hogy szerinted ők most éppen vándorolnak-e.
Sziasztok, ha jól látom elég régen megszakadt a beszélgetés. Mi ennek az oka? Engem is nagyon érdekelne a téma, jó lenne ha újra bekapcsolódnátok. Én hiszek abban, hogy a halál után a lelkünk tovább él. Minden egyes életünkben "vándorok" vagyunk, ha pedig "elfáradunk", "levesszük" a ruhánkat és tovább állunk egy darabig. Ha pedig újra megadatik a lelkünk fejlödésére egy újabb földi élet lehetösége, új ruhát veszünk fel.
igenytelenul radikalis modon leegyszerusitve ami biztos:
1. mindent ami letezik energia tolt ki
2. semmi nem kepes letezesenek egyetlen pillanatat sem megtartani
3. a letezes egyben maga a valtozas, a fejlodes
4. minden ami valtozik valtoztatja energiaja rezgesszintjet, ha tortenetesen fejlodik egyre magasabb a rezgese
innentol mar nem igazan lehet objektiv velemenyt nyilvanitani, megis ugy gondolom, hogy a fentiekbol egyertelmu hogy:
5. a letezes ertelme a fejlodes, a mind magasabb rezgesszintu allapot elerese
Nem sértettél meg, remélem, én sem téged.
Az ilyenek, mint te alatt csak azt értettem, hogy akik így gondolkodnak, mint te. Viszont egy arkangyalnak igazán illene ezekről a dolgokról máshogy vélekednie, nem?
Nem látom túl sok értelmét annak, hogy itt kifejtsek bármit is, mert kizárt, hogy meg tudjak győzni bárkit is, aki szkeptikus, aki meg nem az, azt úgyis csak untatnám.
Egyébként több ez, mint egyszerű hit, vagy világnézet, tapasztalatokon alapszik. Én sem vagyok hívő, egyszerűen csak tudom, hogy nem ér véget a halállal semmi az égvilágon.
Jó estét:
"1.: Mikortól van az embereknek lelkük? Mint tudjuk az ember a majomfajtákból fejlődött ki. Igy vissza lehet vezetni az egészet az egysejtűek ig. És akkor nekik is volt lelkük? (Itt nem azt feltételeztem hogy Isten teremtette a világot)"
Ha szerinted az ember a majomfajtából fejlődött ki, és visszavezeted az egysejtűekig, akkor igen, már az egysejtűeknek is volt lelke...
"2.: Mikor születik egy új lélek? Egyáltalán születik e új. Mi lesz a lekekkel amelyeknek a teste meghalt?"
Ha nem azt feltételezted, hogy Isten teremtette a világot, akkor az egysejtűek születésétől kezdve van lélek. Amelyiknek a teste meghal, valamilyen más formában születik újjá, vagy a földön, vagy esetleg másik bolygón.
"3.: És azon nem gondolkodtatok -e el hogy ez az egész "lelkes" dolgot azért találta ki az ember, hogy legyen valami reménye a halál utáni léthez?
Mert számomra megfoghatatlan, hogy hol van a lélek, mikor mindent meg lehet magyarázni az agyi működéssel."
Az agyi működéssel semmit nem lehet megmagyarázni, mert az agy működése, mint ahogy az emberi test egészének működése is rejtély.
Viszont az embernek szüksége van arra, hogy higgyen valamiben, akár a lélekben, a reinkarnációban, Istenben, akár abban, hogy nincs lélek, hiszen ez is hit.... hit a materialzmusban....
Na az ilyenek, mint te járnak úgy, miután meghaltak, hogy azt hiszik, még mindig élnek és nem értik, miért nem veszi észre őket senki a környezetükben.
De nagyot fogsz majd te is csodálkozni, ha eljön az ideje.
"Hiszen gondolj bele, ha a lo reakcioja osztonos lenne, ES az osztonosseg csak egy elore beprogrammozott cselekedetsorozat lenne, akkor ugyanaz a lo, ugyanannal az akadalynal MINDIG vissza kellene hogy hokoljon (vagy mindig meg kellene probalnia atugrania)."
Éppen te írod eme szöveg folytatásában, hogy a variációk száma végtelen (de minimum nagy). Ezzel egyet is értek. De a variációkon belül a ló reakciója ettől még azért ösztönös marad. Szóval én az "ösztönös reakció"-ban nem zárom ki a variációkat.
Egyébként a kombinációkról még annyit, hogy amikor elkapsz egy feléd dobott tárgyat, akkor is valahol kalkulálsz annak mozgásával, repülésének ívével és sebességével, meg akármivel. De mégsem gondolkodás (max. nem ösztön, hanem reflex). Szvsz az ösztönben simán benne lehet ugyanez.
"Eppen ez a problema az abszolut osztonokkel, mert a mindennapi elet olyan nagyszamu "input" lehetosegeket kepes az elolenyek ele "rakni" aminek az elore beprogrammozott valasza enszerintem lehetetlen."
Ebben valahol igazad van. De én nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ösztön feltétlenül ilyen mértékben előre beprogramozott inputokra volna beállítva. Ilyen értelemben elég szerencsétlen az ösztönről, mint valamiféle programról beszélni. Én simán el tudom képzelni, hogy az ösztön egy alap determinancián (meghatározottságon) túl a variációkon belül képes lekezelni a dolgokat. Egy bizonyos szintig persze, ami fölött már talán valóban a gondolkodás van, ami ebben az értelemben folytatólagosan kiegészíti az ösztönt.
De asszem most már kezdek nagyon elszállni :-)
"Ha arra gondolsz, hogy Isten adta az embernek a gondolkodas kepesseget, ezt nyilvanvaloan nem szamitottam bele a beszelgetesbe, hiszen ez egy egeszen mas kerdes."
Ha ismernél, tudnád, hogy ilyen értelemben nem szoktam beszélni Istenről... Én se többet, se kevesebbet nem mondtam, mint amit:
"Lényegében egyet is értek vele, jóllehet számomra nem tűnik lehetetlennek, hogy az emberi gondolkodás minden előzmény nélkül jelent volna meg."
Először is javaslom, szánj rá több időt és olvasd el a topicot (nyomtasd ki, úgy könnyebb), valamint nézz be a vallás filozófia szekcióba! Ott számos topic foglalkozik e kérdéssel, kérdésekkel.
Tehát.
>1.: Mikortól van az embereknek lelkük? Mint tudjuk az ember a majomfajtákból fejlődött ki.
Ezt tudjuk? Biztos? Nem csak egy elmélet?
>Igy vissza lehet vezetni az egészet az egysejtűek ig. És akkor nekik is volt lelkük?
Nem merném bizton állítani, hogy van lelkünk, inkább csak feltételzhető, valószínűsíthető. De tapasztalható annyi jel rá, ami indokoltá teszi a gyanút, hogy talán van.
Egyes misztikus filozófiák szerint, minden létező dolgonak van valamiféle lelke, lélek-kezdeménye vagy kezdetleges lelke, azaz megnyilvánulása a nem anyagi (sziderikus) szférákban. Így az egysejtűeknek is, legalábbis u.n. kollektív lelkük. De temészetesen az sem kizárható hogy nincs.
>2.: Mikor születik egy új lélek? Egyáltalán születik e új.
Vannak kik azt állítják, hogy a lelkek száma konstans, vannnak akik azt, hogy "születnek" újak, sőt van olyan elémélet is - tudtommal - ami szerint EGYELEN, közös lélek van végeredményben, mindenben. De bizton ezt sem merném kijelenteni... :)
>Mi lesz a lekekkel amelyeknek a teste meghalt?
Ha létezik lélek, akkor valószínűleg, nem szűnik meg a test halála után, hanem folytatja "pályafutását", vagy egy újabb (földi) testben, vagy valamilyen más létsíkon (dimenzióban? nem tudom...).
>3.: És azon nem gondolkodtatok -e el hogy ez az egész "lelkes" dolgot azért találta ki az ember,
>hogy legyen valami reménye a halál utáni léthez?
Ez sem kizárt. NAGYON könnyen lehet, hogy minden misztikus dolgot valóban az ember talált ki könnyítésképpen... :(
>Mert számomra megfoghatatlan, hogy hol van a lélek, mikor mindent meg lehet magyarázni az agyi
>működéssel.
Nononono! BIZTOS vagy abban, hogy mindent meg lehet magyarázni agyi működéssel, mikor a tudomány az agy működését még koránt sem ismeri teljesen?
Hogy hol vannak a lelkek? Talán olyan "helyen" amire az a kérdés hogy "hol?" nem érvényes, hiszen nics térbeli aspektusa.
>Elnézést ha sok hülyeséget irtam.
Egyáltalán nem! Szerintem e kérdések szinte minden gondolkodó vagy gondolkodni próbáló emberben felmerülnek.
Jó estét!
Most találtam rá erre a topicra és érdekesnek találom. Lenne néhány amatőr kéedésem a témával kapcsolatban. Ha már elhangzottak, kérem bocsássatok meg nekem, de nem tudtam átolvasni az egészet.
Íme:
1.: Mikortól van az embereknek lelkük? Mint tudjuk az ember a majomfajtákból fejlődött ki. Igy vissza lehet vezetni az egészet az egysejtűek ig. És akkor nekik is volt lelkük? (Itt nem azt feltételeztem hogy Isten teremtette a világot)
2.: Mikor születik egy új lélek? Egyáltalán születik e új. Mi lesz a lekekkel amelyeknek a teste meghalt?
3.: És azon nem gondolkodtatok -e el hogy ez az egész "lelkes" dolgot azért találta ki az ember, hogy legyen valami reménye a halál utáni léthez?
Mert számomra megfoghatatlan, hogy hol van a lélek, mikor mindent meg lehet magyarázni az agyi működéssel.
Elnézést ha sok hülyeséget irtam. Kérem akinek akármilyen válasza van irjon.
Köszönöm szépen.
Jó estét!
