Ne haragud, Flipper, de valóban nincs betöltve a fejembe az összes irásod. Igy ezért meg sem próbálok olyan kérdésre válaszolni, amiről nem tudok, akkor amikor éppen "válaszolok rá"
2. Hol irtam azt, hogy abszurdnak tartom, hogy valaki undoritonak lathat valamit, ami nekem kedves?
Nem gondoltam hogy irtad valahol. Használtam egy szó,t ami ott abban a pillanatban amikor megfogalmaztam alkalmasnak látszott. Igy nem akarok semmit sugallni, azaz valóban félreértésről lehet szó. Persze véleményedet elfogadom, mint a Te valós állásfoglalásodat.
3. A masik, tömenyen süket fülekre talalo, folyton feltett kerdesem: miert kell a melegeket folyton a szexre, es annak valtozataira alapozva elitelni, a kerdest a szexre redukalni. Erre azt irod:
"Nehéz úgy meg lenni, hogy az ember úgy érzi a létalapjait disqvalifikálják, de szerintem ennek mértéke nagyban függ attól is, hogy menyire tartja a szexualitást fontosnak. Akarom mondani, nem biztos, hogy mindent ezen keresztül kell nézni. "
Szerintem válaszoltam, de ez téged nem elégit ki. OK. Azzal hogy azt irom hogy Akarom mondani, nem biztos, hogy mindent ezen keresztül kell nézni. " Azzal nem azt irtam, hogy TI MINDENT EZEN KERESZTÜL NÉZTEK. És ha belegondolsz még a lehetséges jelentésekbe, akkor ugyanez érvényes a hetero környezetre is aki vélhetőleg itél. Tehát nem kell, vagy isnkább, nem szabad egy embert a maga teljes egésszében a szexualitása miatt megitélni, pláne olyan területeken, ahol a szexualitásnak vajmi kevés szerepe van. (ezzel némileg ellentmondva 1. pontodnak) Pl. munkakapcsolat, szomszédi viszony. stb. Igy ha a szomszédom meleg lenne és én ezt tudom, akkor sem erre gondolnék ha megkér, hogy etessem a macskáját mig nyaral. Tehát nem a Te általam vélt véleményedet tükrözöm vissza irásaimban, hanem a magamét fogalmazom meg.
Konkrét válasz. NEM KELL!! ÉS NEM IS SZABAD!!
Ismered a kalapácsos ember történetét? Röviden, egy ember be akar verni egy szöget, de nincs kalapácsa otthon. A szomszédnak van. Ekkor el kezd gondolkodni és olyasmik jutnak az eszébe. "Ááá biztos nem örülne a szomszéd ha zavarnám, lehet, hogy nem is szeret kölcsönadni semmit, egyébként is a multkor is már ferdén nézett rám, mikor köszöntöttem. Ááá lehet hogy utáll." stb. stb. Igy végül emberünk mikor átér a szomszédig anyira behergeli magát, hogy amikor az ajtót nyit, egyszerüen a képébe vágja, "Nem is kell az a kapalács, tartsa csak meg magának."
A legjobb lenne, ha az adataimra kattintva megnezned az eddigi hozzaszolasaimat mas topicokban is, legalabb az utolso nehanyat. Akkor nem irnal ilyeneket.
Azt hiszem, a mi sorsunk az, hogy folyton felreertsük egymast...
1. A szexualitas nem kepez külön kategoriat a tarsadalomban. Ugyanott, ugyanakkor es ugyanugy lehet rola szabadon beszelni, mint az etkezesröl vagy a kartyazasrol. A gyerekeket is rendszeresen belevonjuk, ahogy a vasarnapi ebedbe. A rola szolo ujsagokat nyilvanosan a buszon olvasgatjuk munkaba menet, ugyanugy, mint a horgaszok szaklapjat. Nem folytatom. A szexualitas igenis külön kategoriat kepez, legtöbbször ez a tabu kategoriaja.
2. Hol irtam azt, hogy abszurdnak tartom, hogy valaki undoritonak lathat valamit, ami nekem kedves? Ellenben ennek jocskan az ellenkezöjet allitottam.
3. A masik, tömenyen süket fülekre talalo, folyton feltett kerdesem: miert kell a melegeket folyton a szexre, es annak valtozataira alapozva elitelni, a kerdest a szexre redukalni. Erre azt irod:
"Nehéz úgy meg lenni, hogy az ember úgy érzi a létalapjait disqvalifikálják, de szerintem ennek mértéke nagyban függ attól is, hogy menyire tartja a szexualitást fontosnak. Akarom mondani, nem biztos, hogy mindent ezen keresztül kell nézni. "
Azt hiszem, ez inkabb süketek parbeszede.
Nem azert, mert mast gondolsz. Feanorral ellentetben en irasaidat inkabb pozitivnak ertekelem. De nagyon felmergesit, ha mondok valamit, es utana azt meg se hallva azt allitjak, hogy az ellenkezöjet szajkozom.
Olvasd vissza a hozzaszolasaimat, es iteld meg magad, mennyire volt igazsagos, amit irtal.
Ja, a szexualitás saját kategóriát képez a szokások melett. Mássak a megitélései. Olvastam én is ezt azt és megértem, ha elfogadhatatlan a számotokra. Már az is abszurd lehet, hogy miért láthat valaki undoritónak valamit ami számodra kedves. Ezt nehéz lehet megérteni. Itt ebben a topikban egy speciális szemszögről volt szó.Nehéz úgy meg lenni, hogy az ember úgy érzi a létalapjait disqvalifikálják, de szerintem ennek mértéke nagyban függ attól is, hogy menyire tartja a szexualitást fontosnak. Akarom mondani, nem biztos, hogy mindent ezen keresztül kell nézni.
Ellenben ha elolvasod a temabavago topicokat, eleg elterjedt az a nezet, hogy a homoszexualitas azert undorito, mert az, mert termeszetellenes, meg mert a normalis az az, hogy egy nö es egy ferfi, es ha normalis lenne, akkor lehetnenek gyerekeik (istenem, adj eröt a korlatoltsag elviselesehez - ismet nem neked szol), es különben is menjenek a francba, ne akarjak kötelezöve tenni, csinaljak negy fal között a fajtalankodasaikat, stb. ha bövebben erdekel, es sok idöd van, elolvashatod öket. Ez a topic tündibündi intelligens emberek ötorai tea melletti bajcsevelye azokhoz az egyszerü korlatolt hozzaszolasokhoz kepest.
Nem (csak) anyukank nevelte belenk.
Amikor katona voltam, beszelgettem mas kiskatonakkal az akkori haromidöszakos rendszerröl. Az elsö felevesek voltak a kopaszok, a masodikak a gumik, a harmadidöszakosak pedig az öregek. A rend az volt, hogy az öregek mindig szivattak a kopaszokat. Amikor megkerdeztem, hogy vajon miert, kiderült, hogy azert, mert amikor ök kopaszok voltak, öket is szivattak. Az amugy teljesen szelid es joszivü kiskatonat megkerdezve, ö is szivatni fogja-e az ujoncokat, teljes termeszetesseggel igent mondott: hiszen ez a vilag rendje, hogy varhatjak el tölem, hogy ne szivassam a kopaszokat, amikor engem is jol megszivattak annak idejen.
Hat valahogy igy müködik ez a felmagasztalt, termeszeti törvenyekkel egy kategoriaba sorolt TARSADALOM, amelynek tapasztalt viselkedesi normait önmagunk szamara is kritika nelkül termeszetes mintanak tekintjük, es az ettöl elteröeket igy vagy ugy megrendszabalyozzuk.
Persze olvastam valahol, hogy ..ha megdobnak kövel, dobd vissza kenyerrel....
De ez nyilvan valami masra kell hogy vonatkozzon....
Rajöttem, Te maskepp ertelmezted az "emberi termeszet rendje" szamomra teljesen egyertelmü kifejezest. Ebböl is latszik, hogy semmi sem olyan egyszerü, amilyennek latszik.
Na ja. Csodbe menne a posta, a telefonvállalat, és a fórum is ha nem igy lenne :))
az itt Veled vitatkozo, tarsalgo melegek kifejezetten nem a statisztikai többsegbe tartoznak, igy nekem is mindig bantja a szemem, amikor axiomaszerüen allitod,
Én úgy éreztem a kérdés az volt, hogy mondjak egy pl. a devianciára. Nekem ez jó példának tünt.
Szamomra nem tartozik hozza {a természethez}az, ami valtozik, az, ami kulturankent de adott esetben csoportonkent elter, az a tarsadalomtudomany, a szociologia temaköre, az emberek egymas közti, közös megegyezesen alapulo viszonyai.
OK értem.
Kedves JinJang,
Háááát most mit mondjak...
hogy hogyan is lehetünk mi férfiak enyire ostobák???? Háát gondolom az anyukánk nevelte belénk... :)))
de nekem az a meglátásom, hogy a nők döntő többsége a szocializáció során tanulja meg az anyaságot. Mint ahogy a férfiakban is van szülői ösztön, de ők is a tanulják az apaságot
Ehhez hozzáfűznék annyit, amennyi rémlik nekem Harlow majomkísérleteiből. A megszületett kismajmokat izolálta az anyjuktól, az egyiket ennyi, a másikat annyi időre. Három, hat, illetve 12 hónapra. (Fejből írom, úgyhogy lehet, hogy nem pontosak az adatok.) Az izoláció nem csupán az anyára vonatkozott, a hanem a fajtársakra is. Akit három hónapra különítettek el, utána visszaengedték a közösségbe. Well, az illető majom egyszerűen az élete hátralevő részében nem volt képes a szeretetre. A nőstény hagyta ugyan (harapások és tiltakozások közepette), hogy a hím meghágja, de a kölykével nem foglalkozott. Semmiféle ún. "anyai ösztön" nem mutatkozott benne. Esetleg meg is ölte a kölyköt, ha az idegesítette. (Pedig a majmok majomszeretete közmondásos.) A szeretet nem ösztönös, hanem teljes mértékben tanult reakció. Az agresszió hasonlóképpen. A hat hónapra izolált majmoknál az agresszió sem fejlődött ki; ezeket az egyedeket a fajtársaik gyakorlatilag egész életükben kínozták, mondhatni: szívatták. A majom nem védekezett. nem tanulta meg, hogy kell. Az egy évre izolált majmok pedig gyakorlatilag megszűntek érző, érzékelő lényként viselkedni. Teljes apátiába süllyedtek, még félelmi reakciókat sem mutattak, amikor a többiek verték őt.
Nincs "ösztönös szeretet". Tanult szeretet van csupán, az állatvilágban is, és főleg az embernél, aki sokkal kevésbé ösztönös és sokkal inkább szocializált lény.
Na persze ezt bizonygathatja az ember olyanoknak, akik úgy gondolkodnak, hogy bizonyos népcsoportok egyedei "ösztönösen" lopnak, csalnak...
Eh, lehet, hogy kár is a szóért...
Jinjang, nagyon örültem annak, amit leírtál, ha az "örülni" szó jelen kontextusban nem tűnik morbidnak...
Ahhoz képest, hogy reggel amikor elolvastam azt a "nem gond a számára, hogy ez életmódváltással is jár" kitételt, és legszívesebben elkezdtem volna itt üvölteni, hogy hogy lehetnek a férfiak olyan vakok és szemellenzősök, hogy észre sem veszik, mennyi nőt nyomorít meg lelkileg (és gyakran testileg is) az ideálokba emelt anyaság-eszmény, hogy hány és hány nő érzi úgy, hogy a fiatalsága, a céljai, az élete megy tönkre egy, a társadalam által ráerőszakolt elvárás miatt - nos ahhoz képest elég visszafogott voltam. (Igaz, csak azután kezdtem írni, mikor már lecsillapodtam.)
Csak azért nem nézek utána a statisztikában, hogy hány nő szenved pl. a GYES-szindrómától, mert az úgyis csak a jéghegy csúcsát mutatná.
Tudom, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy de a természet erre predesztinálta a nőt, és hogy az anyai ösztön minden egészséges nőben benne van. Nincs. Erre is születni kell. A legtöbb nőben persze többé-kevésbé tényleg benne van (bennem is van valamennyi), de nekem az a meglátásom, hogy a nők döntő többsége a szocializáció során tanulja meg az anyaságot. Mint ahogy a férfiakban is van szülői ösztön, de ők is a tanulják az apaságot.
Egy gyereknek meg (látom a fiamon, remekül meg lenne nélkülem az apjával meg a nagyapjával), nem az számít, hogy milyen neműek a szülői és mit csinálnak az ágyban, hanem az, hogy kap-e tőlük elég szeretetet, törődést, foglalkozást, és hogy az őt nevelő, körülvevő emberek közötti kapcsolat is elég szeretetteljes-e. Ezért van az, hogy a gyerek sokszor jobban viseli a csonka családi állapotot, mint az olyan szülőket, akik állandóan konfliktusban élnek egymással.
Az más kérdés, hogy nekem volt egy olyan halvány benyomásom, hogy a meleg párok többsége tényleg nem töri magát annyira a gyerekért, s bár zavarja őket a jogi diszkrimináció, de nem érzik szükségesnek, hogy küzdjenek ellene. Akiknek pedig tényleg van rá igényük, azok valóban gyermekre vágynak szerintem, és nem saját lelki szükségletük kielégítéséhez akarják őket eszközként használni.
Bocsanatot kell kernem töled, JJ, mert bar tudom, hogyan allsz ahhoz amit leirtal, megis annyira talalo volt a hozzaszolas, hogy a vegere ütödötten vigyorogtam rajta. Pedig tudom, hogy az a szomoru smiley nem veletlenül van ott.
ugyhogy hajra Neked minden szempontbol.
FaD
(Őszintén szólva sokszor nehézséget okoz nekem megérteni a mondataidat a vesszők hiánya és egyéb nyelvtani - nem helyesírási - hibák miatt, de azért igyekszem felfogni a lényeget. De nem mindig sikerül. :-()
"Egy konkrét gyerek meg nem kisérleti személy, vagyis meg kell állapitani, hogy a gyereknevelés szándéka és vágya menyire irányul magára a gyerekre és menyire a nevelő saját lelki v. egyéb érdekeire.
...
Egy anya amikor azt felvállalja, akkor egész életét odaszánja és nem gond a számára, hogy ez életmódváltással is jár. Egy nőnek természetes hivatását képezi a gyermek nevelése, mig egy férfi számára ez nem olyan magától érhetődő. (persze ezt a kérdést is nagyban befolyásolják társadalmi trendek.)"
Én pedagógusnak tanultam, és van némi elképzelésem arról, hogy milyen ember alkalmas és ideális gyermeknevelésre. Valamint van arról is elképzelésem hogy hány és hány gyerekkkel kísérleteznek manapság is a pedagógusok, gyerekpszichológusok és egyéb szakmailag képzett emberek. (Gondolj csak az ideiglenes tantervekre, a kísérleti osztályokra, a tanárnövendékek gyakorló-iskoláira, a képesítés nélküli tanítókra például.) Aztán gondolj csak arra, amikor bemegy a szülő az iskolába, és kioktatja a tanerőt, hogy hogyan is kell bánni az ő egyetlen csemetéjével. A laikus jobban tudja a helyes utat, mint a szakképzett. És a legszomorúbb az, hogy néha tényleg jobban tudja.
Ha autót akarok vezetni, jogosítványt kell szereznem. Ha építkezni akarok, engedélyeket kell beszereznem, be kell mutatnom a tervet, hogy milyenre szeretném az épületet. Ha be akarok tölteni egy munkakört különféle képesítéseket kell szereznem, bizonyítványokat kell bemutatnom. Egyes bizalmi állásoknál erkölcsi bizonyítványt is kérnek tőlem.
Amikor teherbe estem a kisfiammal, senki nem kért tőlem erkölcsi bizonyítványt. Senki nem kért tőlem olyan papírt, ami bizonyítaná, hogy én alkalmas vagyok (egyébként nem nagyon vagyok, de erre csak utólag jöttem rá :-() gyereknevelésre. Ha örökbe szeretnék fogadni egy gyermeket, megvizsgálják az anyagi körülményeimet, a párkapcsolatomat, a pszichémet, és megállapítják, hogy alkalmas vagyok-e arra, hogy biztosítsam egy gyerek számára az egészséges testi és lelki fejlődéshez szükséges környezetet.
Amikor szülök egy gyereket, akkor ez senkit sem érdekel. És azt sem kérdezi meg senki, hogy én most azért akarom-e azt a gyereket, mert vágyom arra, hogy szülő lehessek, vagy azért, mert családi pótlék jár utánna, amit elihatok. Nem kérdezi senki, hogy vajon a férjemet akarom-e magamhoz láncolni egy gyerekkel, hogy nehogy elválljon tőlem, mert már nem szeret, de gyerekkel együtt nem hagyna el. Ha egyedülállóként szülök, mert férj az nem kell,de mégsem akarok egyedül élni (vagy férjhez megyek, és a gyerek megszületése után azonnal elválok), azt senki meg nem tiltja nekem. Senkit nem érdekel, hogy az én gyerek utáni vágyam a gyerekre irányul-e, vagy azt a lelki szükségletemet elégítem-e ki, hogy beleolvadjak a tömegbe, és mint mindenki más, amikor eljut egy bizonyos korig, én is gyereket vállaljak. (Mert hogy néz az ki, hogy egy nő már lassan 30 éves, van férje, és nincs gyereke?) Kutyát nem érdekli, hogy én azért estem-e teherbe, mert a férjem meg az anyám meg a család, már évek óta ezzel nyúz, és én meguntam, és akkor nesztek, tessék, itt az a gyerek, amit akartatok, most már csináljatok vele, amit akartok, de engem nem érdekel! Mert neurotikus vagyok, és felelőtlen, és hülye és időnként agresszív, és dührohamokra hajlamos - DE SZÜLNI AZT TUDOK!
Ennyit a nők természetes hivatásáról, meg az egész élet odaszánásáról. :-(
"ezért pl. a tizparancsot természeti törvényeknek is szokás nevezni ker. körökben"
Azt hiszem, itt van az eb elhantolva. Szamomra a termeszet az a meglevö, kifejlödött fizikai, matematikai, biologiai-biokemiai-biofizikai stb. környezet, amit eletnek es anyagnak nevezünk. Hozzatartozik meg az ember allandonak elfogadhato ösztönvilaga es intelligenciaja, gondolkodo es absztrahalokepessege, a megismeresre es megertesre valo törekves. Minden, ami allando es stabil.
Szamomra nem tartozik hozza az, ami valtozik, az, ami kulturankent de adott esetben csoportonkent elter, az a tarsadalomtudomany, a szociologia temaköre, az emberek egymas közti, közös megegyezesen alapulo viszonyai. Ilyen a hit, a vallas, a kultura, a haboru, a tudomany, a hazassag, a hazaszeretet, a politika, az etkezesi es öltözködesi szokasok, ünnepek stb. Mindezek igen szorosan összenöttek az EMBERrel, a tarsadalmi lennyel, am amikor TERMESZETröl vitatkozunk, arra alapozunk egy ervelest, hogy valami miert EGYETEMLEGESEN es TEVEDHETETLENÜL rossz, hamis, vagy karos, akkor szvsz csak EGYETEMLEGES es TEVEDHETETLEN tenyekkel ervelhetünk. Ha arrol vitatkoznank, hogy a mai tarsadalomban mi a helyzet, az megint mas kerdes. Az altalam masodik kategoriaba tartozo dolgok idöben es terben valtoznak, igy egyetemleges kijelenteseket rajuk alapozni nem lehet.
Ertem en a masik felfogast is, ahol az emberi termeszetbe besoroljuk az udvariassagot es a kiralyok elötti meghajlast is, ez rendben is van.
En azonban vitas kerdesekben inkabb az emberböl magabol fakado, csoportnyomas altal nem befolyasolt gondolatokat fogadnam el vitaalapnak, mint a többseg nyomasa altal az egyenre kenyszeritett (vagy önkentesen elfogadott, de ez nem eldönthetö mindig) közvelekedest. Szelsöseges peldaval elve nem tekintenem termeszeti törvenynek, hogy a föld lapos, pedig a közepkorban mindenki igy hitte, hirdette, es aki ellentmondott, azt eretnekkent megkinoztak. Azt se, hogy evente eleg egyszer hajat mosni, pedig ez szinten igy volt a közepkorban. Az sem altalanos ervenyü igazsag, hogy a nagy kinyujtott ajak vagy a gyürükkel megnyujtott nyak szexualisan izgato, a nöi szepseg feltetele, pedig a tanyerajku indianok, es mas bennszülött törzsek igy tartjak. A disznohus sem karos es tilos, barha az oszövetsegben ez is all. Ha felig nyersen eszik, vagy nem higienikus modon dolgozzak fel, akkor az. Ahogy egy agyonpermetezett alma is karos. Folytathatnam, de azt hiszem, erthetö, mit akarok kifejezni.
"Az eredeti kejelentés emberi természet rendjétől eltérő viselkedésnek nevezte a homoszexuális magatartást. Te ezt az emberi természet-ből fakadónak nevezed."
Rajöttem, Te maskepp ertelmezted az "emberi termeszet rendje" szamomra teljesen egyertelmü kifejezest. Ebböl is latszik, hogy semmi sem olyan egyszerü, amilyennek latszik.
Szamomra az emberi termeszet rendjeben a rend szo arra utal, hogy az emberi termeszet, mint olyan, valami fajta belsö következetesseggel, renddel rendelkezik, igy ertelmes es összefüggö valami. Ezert ha valamire azt mondom, hogy az emberi termeszet rendje ellen valo, akkor ezzel azt mondom, hogy nem illik bele ebbe a rendbe, nem fakadhat abbol, ezert szamomra a ket kijelentes abszolut analog.
Szamomra nem logikus, hogy a fenti kifejezesnel a rendet mint egy hozzaaggatott, független külön szabalyrendszert ertelmezzem, de hat mindenkinek joga van a velemenyehez, es nem erzem magam kompetensnek, hogy eldöntsem a vitat.
Meg egyvalamire szeretnem felhivni a figyelmedet: az itt Veled vitatkozo, tarsalgo melegek kifejezetten nem a statisztikai többsegbe tartoznak, igy nekem is mindig bantja a szemem, amikor axiomaszerüen allitod, hogy aki homoszexualis, az promiszkuus es a nyugatinal rendszeresen roman prostikat szed fel. Mert ez olvashato ki az irasodbol, meg ha nem is ez lett volna a szandekod. Egyebkent tudomasom szerint a prostitucio a statisztikai többsegnel sem altalanos, tekintve a vele jaro veszelyeket. Inkabb bövebb tarsasagon belüli a promiszkuitas, meg alkalmi kapcsolatok jellemzik, de semmikepp sem a prostitucio (hivatasos, penzert arult szex). Az inkabb a tarsadalom altal elnyomott, önmagat szegyellni kenyszerülö, hazassagba menekült de homo kesztetessel biro, megkeseredett emberek eszköze.
"Amiket felsorolsz azok szokások. Gondolom nem értenél egyet azzal, hogy a szexuális beállitódást pusztán szokásnak nevezd."
Ilyen "szokások" még, amelyek nem az emberi természetből fakadnak, hanem "az emberi természet rendjétől eltérő viselkedések": keresztség, bérmálás, eucharisztia, bűnbocsánat, betegek kenete, egyházi rend és házasság (ez utóbbi természetesen a heteroszexuális házasságra értendő). További természetellenes "szokások": művészet, kultúra, civilizáció...
"Ez esetben nincs genetikai, hormonális ok és igazuk van azoknak akik a szocializációt teszik felelőssé a szexuális beállitódásért."
Nem négyszög, mivel a belső szögeinek összege nem 360 fok. Onnan lehet bizonyosan tudni, hogy nem 360 fok, hogy nem négyszög. Ezt hívják tautológiának. Vagy körbenforgó érvelésnek. Meg vannak rá még más szakkifejezések is.
"ezért pl. a tizparancsot természeti törvényeknek is szokás nevezni ker. körökben"
"Ker. körökben" (?) lehet, de a katolikus erkölcsteológia az ún. természettörvény és a tízparancsolat közé nem tesz egyenlőségjelet. Egyébként hol is esik szó a Dekalógusban a homoszexualitásról? Ja, a "Nem fogsz házasságot törni" parancsról lenne szó? :-))) Vannak fura, értelmező bibliafordítások. Találkoztam egy János-evangélium fordítással, amely így indult: "A kezdet kezdetén, mielőtt a világon bármi is létrejött volna, létezett már az, aki az 'Ige'. Ő Istennél volt, s benne Isten önmagát fejezte ki." Mindez áll ahelyett, hogy "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az ige".
A házasságtörés az házasságtörést jelent. Nem házasság előtti szexet, nem kukihúzogatást, nem homoszexualitást, nem prostitúciót és nem mesterséges megtermékenyítést vagy kotonhasználatot. Abszolút antibiblikus és anakronisztikus szemlélet a későbbi morálteológiai megfontolások nyomán ilyesmiket belevetíteni a szövegbe.
"mainek következménye, hogy hatályát minden emberre vonatkoztatjuk, mivel a természeti törvény a természetre és nem a vallásra vonatkozik."
Igen. A természettörvény hatályát. De hol van leírva akár a természettörvényben, akár a Dekalógusban bármi a homoszexualitásról?
az Ószövetség Isten előtt utálatosnak tekinti a homoszexuális tevékenységeket.
A nemzsidó embereket és a disznóhúst is annak tekinti (inkább, mint a homoszexuális tevékenyéget). Na és? Metélkedjünk körül, és felejtsük el a körömpörköltöt?
Nem ő irta, hanem ő is idéz. Az én bajom ezzel a gondolattal eleve az, hogy lehet, hogy másként is terjed egy nemi betegség, de ez még nem zárja ki, hogy nem terjed homoszexuális kapcsolatok révén, különössen, ha az ott gyakori partner váltogatást vesszük alapul. Tehát a "más is terjeszti" érv az nem rontja le az "ők is terjeszik" érvet.
El kell árulnom valamit. A kortárs pszichológia felfedezte a heteroszexuális lét veszélyeit.
1.) A közúti balesetekben halált okozóknak mintegy 90 %-a heteroszexuális.
2.) A gyermekgyilkosságoknak mind az elkövetői, mind az áldozatai szgnifikáns többségben heteroszexuálisok.
3.) Bizonyítottnak tűnik, hogy a világméretű korrupciós botrányokban, a fegyverkezésben, a háborúk kirobbantásában és a környezetszennyezésben a heteroszexuálisok döntő szerepet vittek és visznek.
4.) Meglehetősen nagy a statisztikai valószínűsége, hogy a Jézust keresztre adó Pilátus és a keresztre feszítő legionáriusok heteroszexuálisok voltak.
5.) Adolf Hitler soha nem folytatott homoszexuális viszonyt, ellenben őszinte szerelem fűzte Eva Braunhoz.
6.) Lenin, Sztálin, Rákosi és Kádár heteroszexuális múltja is közismert.
7.) A bőr- és nemibeteggondozók látogatóinak nagy része heteroszexuális.
8.) És ha valakinek még mindig kétségei vannak a heteroszexualitás erkölcstelen voltáról, az menjen ki egy teljesen közönséges budapesti közterületre (találomra mondom: legyen az a budapesti Rákóczi tér), és vonja le a megfelelő következtetéseket.
"A pszihés zavarok tekintetében, valóban sok javulás lenne, ha a homoszexualitás elfogadott életmódot tenne lehetővé."
Hogy írta Váci Mihály? (Mára már közhely):
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell.
És nem elég akarni,
de tenni, tenni kell!
Versnek ugyan nem jó, de amit ír, az igaz.
Ha nem igy lenne, a statisztikák szerint nem 100 -ból majdnem 100 pár nem éli meg együtt a kétéves évfordulót, hanem csak mondjuk a fele.
Bocsánat, ha vulgáris vagyok: Tessék mondani, egy heteroszexuális szombat esti kefélésre hány kétéves évforduló esik?
El se tudom kébzelni, hogy mit kezd egy egyedül maradt, meleg férfi egy két éves örökbefogadott gyerekkel
De tippelni azért lehet, mi?!
pláne, ha természetesnek tartja az általad is melitett "mindenkit meghágni" elvből fakadó életvitelt
Mondom én...
>"mi minösül deviansnak, hol a hatar, es ki, milyen alapon huzza azt meg?
a közfelfogás. egy civilizáció megmaradásának egyik oka az általánossan elfogadott normák, az életmód viszonylagos egységes megitélése (nem mindenki által, hanem általánossan) ennek védelme és kialakitása a nevelés egyik feladata, ilyen értelemben amit egy tarsadalom általánossan devianciának tart, azt a nevelésben sem nevezheti jónak.
Khm... Izé... Mi is volt a Nagy Szent Társadalmi Közfelfogás a Szovjetunióban a vallásról? Devianciának, elmebetegségnek tartották. A hívőket elmegyógyintézetbe zárták, elektrosokkos kezelésben részesítették, deportálták... Valahogy úgy, ahogy a nácik a melegeket...
"És ebből a szempontból pl. a Ny-pu. aluljárójában naponta parnereit váltogato és a meleg prostituáltakat sűrűn alkalmazó melegek életvitele deviáns."
A heteró családapáké, akik munkából hazafelé térve betérnek egy-egy kurvához, az viszont magától értetődő.
Hogy lehet valaki olyan demagóg, hogy a homoszexualitást azonosítja a homoszexuális prostitúvióval vagy az azzal való éléssel?! Valaki magyarázza el nekem!
"Igy a nevelésben pl. ezen magatartásformát nem szabad jónak tartani, mert a társadalom közcélja nem a prostituciót preferáló és homoszexuális életvitel terjesztése a fiatalok körében. Szerintem igen helytelen lenne ez ügyben a mindenfélére még fogékony ifjúság figyelmét külön közpénzből felhivni olyan magatartásformákra, amik természetes környezetükben ismeretlenek és maguktól eszükbe sem jutan ilyesmin gondolkodni."
Így van. Ne is halljanak róla. Ne találkozzanak vele. Aztán ha majd valamikor mégis, akkor legyenek teljesen felkészületlenek. És ha emiatt bicskával a hátukban vagy HIV vírussal a testükben végzik, akkor a nevelők, a kormány, az Egyház, Pokorni és Nan sajnálkozva tárhatja szét a kezét, hogy hááááát, pedig mi annyira igyekeztünk belenyomni a fejüket a homokba... Lehetőleg a gyereknek ne tanítsuk meg a tűzoltók telefonszámát és a poroltó használatát, mert ebből és a rosszra hajló természetéből esetleg az következik, hogy magára gyújtja a házat. Ja, hogy a ház ettől függetlenül is kigyulladhat, és a gyerek nem tud semmit csinálni? Ugyan már! Imádkozzunk, hogy ne gyulladjon ki...
Konkrétan arra gondolok, hogy akikre a deviancia példája veszélyes mert hajlamai alapján képes rá, annak sem kell puszta felvilágositásból feltétlen ötleteket adni.
Aha... Mert esetleg ahelyett, hogy felveszi a klerikostatisztikusok által számára előírt promiszkuózus létformát, még véletlenül kialakítana egy harmonikus párkapcsolatot, és akkor mi lesz az elmélettel?! Horribile dictu még az is előfordulhat, hogy a kiegyensúlyozott modellek látványától még a neurózist is elkerülné! Sőt, ami a legrosszabb: talán még alkoholista vagy öngyilkos, de még AIDS-es sem lenne belőle. Skandalum! Isten őrizz, hogy halljon időben arról, hogyan kell és lehet melegként EMBERI életet élni!
"Mert lehet, hogy nem a gyerek előtt élnek házas életet, de a szülők kapcsolatára és igy a családok életére a viszonyuk minősége rányomja béjegét, különben nem lenne anyi vállás, meg nem lennének tele a gyerekpszihológusok és családterapeuták, előszobái annyi problémás és hátrényos helyzetű gyerekkel."
Emberek! Ugye mindenkinek világos, hogy Nan itt a heteró családmodellt és gyereknevelést vázolta, nem a homoszexzálist?!
Gondolkodtam és szeretek is rágódni ilyesmin. Nem tartom bajnak, ha megismerek egy számomra még ismeretlen vagy szokatlan véleményt, gondolkodásmódot.
1. A homoszexualitás az emberi természet rendjétől eltérő szexuális magatartás.
A homoszexualitas az emberi termeszetböl ered, hiszen letezik, mindig is letezett. Ritka, letrejöttenek okai egyelöre nem bizonyitottak.
Az eredeti kejelentés emberi természet rendjétől eltérő viselkedésnek nevezte a homoszexuális magatartást. Te ezt az emberi természet-ből fakadónak nevezed. Szerintem nincs ellentmondás, ugyanis az eredeti kejelentés az emberi természetre rárakódott, azzal szorossan összefüggő "rendtől" való eltérésről beszél.
Ezért a dohányzás stb. nem az emberi természet része, de még csak nem is az emberi természet rendjéből fakad. Amiket felsorolsz azok szokások. Gondolom nem értenél egyet azzal, hogy a szexuális beállitódást pusztán szokásnak nevezd. Ez esetben nincs genetikai, hormonális ok és igazuk van azoknak akik a szocializációt teszik felelőssé a szexuális beállitódásért.
Szerintem egy ilyen kijelentes (1) messzemenökig nelkülözi tudasunk hatarainak alazatos elismereset.
Ez már biz. szempontból hit kérdés. a ker. felfogás szerint van "természetes emberi rend", És ennek megfelelő szabályok. ezért pl. a tizparancsot természeti törvényeknek is szokás nevezni ker. körökben, mainek következménye, hogy hatályát minden emberre vonatkoztatjuk, mivel a természeti törvény a természetre és nem a vallásra vonatkozik.
Ezért a ker. hite szerint is ezen szabályok tulmutatnak a valláson és az ember természetét, annak rendjét bástyázzák körül. Ezért nem teljessen vallási kérdés sem, hogy az Ószövetség Isten előtt utálatosnak tekinti a homoszexuális tevékenységeket.
5. A homoszexuális nemi élet magával vonja rossz következményeit az egyén (nemi úton terjedő betegségek, AIDS, pszichés zavarok), a család, az emberi közösségek életében.
Feanor azert irta azt, amit irt
Nem ő irta, hanem ő is idéz. Az én bajom ezzel a gondolattal eleve az, hogy lehet, hogy másként is terjed egy nemi betegség, de ez még nem zárja ki, hogy nem terjed homoszexuális kapcsolatok révén, különössen, ha az ott gyakori partner váltogatást vesszük alapul. Tehát a "más is terjeszti" érv az nem rontja le az "ők is terjeszik" érvet. Ha meg ezen érv éppen az "ők" csoportjának kiemelkedően kockázatos mozzanatait vesszük alapul, akkor még kevésbé.
A pszihés zavarok tekintetében, valóban sok javulás lenne, ha a homoszexualitás elfogadott életmódot tenne lehetővé.
Gyerek nevelés.
Tény, hogy amig problémás létállapot a homoszexuális életvitel, addig a gyereknevelés ellenjavallata gyakorlati szempontból is megáll. Ez valóban ördögi kör. Nyilván vizsgálni kellene, hogy a külső társadalmi hatások menyire felelőssek valójában szemben (vagy melett) a belső lelki alapok erejét is. Viszont a melegek által kinálható családi élet tényleg messze van az emberiség általános ilyen irányú rendjétől. De ez bonyolult kérdés és a világ jelen állása szerint nem tisztázható, hogy a gyereknevelési igény aktuálissan menyire fakad más homoszexuáalitásból transzformált lelki próblémából, vagy éppen "meleg büszkeségből" fakadó bizonyitásvágyból mint elvi jogi nyereség igérete. Egy konkrét gyerek meg nem kisérleti személy, vagyis meg kell állapitani, hogy a gyerek nevelés szándéka és vágya menyire irányul magára a gyerekre és menyire a nevelő saját lelki v. egyéb érdekeire.
Szerintem a rengeteg partner és a tartós kapcsolatra való képtelenség igen nagy arányára nem elégséges indok a melegek társadalmi kitaszitottsága. Ha a tartós kapcsolat a kapcsolatból és a belső lelki igények erejéből alig marad meg, akkor erre csak kifogás a társadalom hozzáállása. Ha nem igy lenne, a statisztikák szerint nem 100 -ból majdnem 100 pár nem éli meg együtt a kétéves évfordulót, hanem csak mondjuk a fele. Ha meg ez az együttlét eleve ilyen bizonytalan, arra hogyan is lehetne gyereknevelést alapozni. El se tudom kébzelni, hogy mit kezd egy egyedül maradt, meleg férfi egy két éves örökbefogadott gyerekkel, pláne, ha természetesnek tartja az általad is melitett "mindenkit meghágni" elvből fakadó életvitelt és ezért természetellenesenk a hűséget. Nem véletlen, hogy anyukának sokkal inkább alkalmas egy nő. Persze ez a gond szerintem inkább a leszbikus párok fantáziáját mozgatja ha nem tévedek.
Elfogadom, hogy egy meleg is vágyik arra, hogy ne legyen magányos, hogy családban éljen, vagy hogy társadalmilag elfogadott normákban éljen, de a gyerekneveléshez ennél jóval több kell. Egy anya amikor azt felvállalja, akkor egész életét odaszánja és nem gond a számára, hogy ez életmódváltással is jár. Egy nőnek természetes hivatását képezi a gyermek nevelése, mig egy férfi számára ez nem olyan magától érhetődő. (persze ezt a kérdést is nagyban befolyásolják társadalmi trendek.) A felelőssen gondolkodó apukákkal is igy van, de tény a férfiak termászete más. Mégis jóval több a hűségen alapuló család és a gyerek centrikus gyerekvállalás, még a legrosszabb statisztikák szerint is, mint a meleg kapcsolatokban ennek lehetőségét bizonyitandó arányszámok. Szoval szerintem a gyermekét egyedül nevelő, de nem özvegység okán ilyne sorsra jutott apák arányához lehetne közeli ez a meleg férfi nevelőszülő arány és ez elég csekély ahhoz, hogy szükséges lenne intézményt épiteni köré.
Potkerdes: mi minösül deviansnak, hol a hatar, es ki, milyen alapon huzza azt meg?
a közfelfogás. egy civilizáció megmaradásának egyik oka az általánossan elfogadott normák, az életmód viszonylagos egységes megitélése (nem mindenki által, hanem általánossan) ennek védelme és kialakitása a nevelés egyik feladata, ilyen értelemben amit egy tarsadalom általánossan devianciának tart, azt a nevelésben sem nevezheti jónak. A mindenkori társadalom alapvető célja a működni tudó tartós család. Fejlődéslélektani közhely, hogy egészséges lelkü felnöttek csak egszséges lelki milliőjű családban felnővő gyerekekből lesznek. Ezért a család eszménynek mindig a társadalom gondolkodásában kellene lennie. (ez elég ok és nem pusztán politikai szlogen) És ebből a szempontból pl. a Ny-pu. aluljárójában naponta parnereit váltogato és a meleg prostituáltakat sűrűn alkalmazó melegek életvitele deviáns. Igy a nevelésben pl. ezen magatartásformát nem szabad jónak tartani, mert a társadalom közcélja nem a prostituciót preferáló és homoszexuális életvitel terjesztése a fiatalok körében. Szerintem igen helytelen lenne ez ügyben a mindenfélére még fogékony ifjúság figyelmét külön közpénzből felhivni olyan magatartásformákra, amik természetes környezetükben ismeretlenek és maguktól eszükbe sem jutan ilyesmin gondolkodni. Szoval a tabunak nem csak szólásszabadságot sértő haszana van. "Aki áll vigyázzon hogy el ne essék" Mondja Pál apostol. De ha még a nevelői segitenek egy kicsit hogy még több buktatót találjon. Konkrétan arra gondolok, hogy akikre a deviancia példája veszélyes mert hajlamai alapján képes rá, annak sem kell puszta felvilágositásból feltétlen ötleteket adni.
azt hiszem, abban is, hogy a harmonikus csaladi elet nem egyenlö a heteroszexualis nemi kapcsolattal.... Egy kicsit komplexebb, bonyolultabb, többfele aspektussal rendelkezö. A harmonikus csaladi elet tarsadalomra es utodokra gyakorolt hatasaban nem hiszem, hogy a ket felnött szereplö szexualis elete lenne meghatarozo. Te peldaul mennyit tudsz szüleid szexualis eleteröl? En nem sokat.
Mégha a család fogalma többet takar a szexuális párkapcsolatnál az ehhez mégis kötödő értékrendek valamint más lelki összetevők kihatnak az utódra is. Igy nem mondhatod, hogy egy meleg párkapcsolat társadalmi és lelki vetületeiben nem a homoszexuális szexuális kapcsolat függvénye (különössen, he ebben értékként a hüség alig jelenik meg.) Mert lehet, hogy nem a gyerek előtt élnek házas életet, de a szülők kapcsolatára és igy a családok életére a viszonyuk minősége rányomja béjegét, különben nem lenne anyi vállás, meg nem lennének tele a gyerekpszihológusok és családterapeuták, előszobái annyi problémás és hátrényos helyzetű gyerekkel. Ezek számát fokozni szerintem nem a melegek jogai kérdéskörbe, hanem a felelőtlenségébe tartozik.
(remélem Te nem érzed úgy, Feanorral ellentétben hogy most is azt bizonygattam, hogy nem vagyok buzi :)))
Nekem mindig olyan furcsa érzésem támad, amikor felvetődik az a téma, hogy egy homoszexuális férfi képes-e hosszútávú, monogám kapcsolatra, hogy van-e egyáltalán benne igény erre. A furcsa érzést az okozza, hogy mintha mindenki abból a feltevésből indulna ki, hogy a heteroszexuális férfiak egyik jellemző tulajdonsága a hosszútávú, monogám kapcsolatra vágyakozás. Én meg szinte nap mint nap kapom az ajánlatokat az olyan pasiktól, akiknek életcéljuk, hogy minnél hosszabb legyen a listájuk, amin a megszerzett nőik neve szerepel.
jj
U.i.: A hasonlatok nekem is nagyon tetszettek! :-)
Nem vagyok se pap se prédikátor. Van némi grafomániám. Gondolom ez a gondolati párositás Neked különössebb jelentőséggel is bir.
Egy logikai félreértés részedről: ha valami vitatható, még nem jelenti azt, hogy a kérdés eldönthetetlen.
Nem mondtam, hogy eldönthetetlen ami vitaható. Ilyen eszembe sem jutott. Nem tom honnan vetted. (nem kell válaszolni)
Nem haszálok Wordot, különössen magyart nem. Oka, nem szeretem szivatni magam. Ez némi számitógépes ismeretek és tapasztalat után asszem érthető.
A helyesirásom pocsék, ezt már régota tudom, de ennél sokkal nagyobb problémákat is el tudok képzelni, ugyhogy nem izgat nagyon. A forumon a helyesirásról Mumu jut az eszembe és ilyenkor csak mosolygok.
De gondolom csak irni szerettél volna valamit (van olyan, hogy az emberben benne van az indulat) de nem tudtad mit. De nem baj, ha ráérek, szeretek fecsegni.
Flipper füstös hasonlata nagyon tetszik, hasonlóképpen Kippkopp lekváros példája. Ez utóbbira persze Nan azt mondaná, hogy nem azért hiszi bűnösnek, mert azt sugallja a társadalom, hanem azért sugallja azt a társadalom, mert bűnös. Bűnös, azt' kuss.
Más. Idéznék (kicsit hosszabban) egy könyvből (a forrás mellékes):
Általában a mentális egészség egyik ismérvének tartják - joggal -, hogy az egyén képes a kiegyensúlyozott, hűséges, monogám kapcsolatra. E tulajdonságot pedig a melegekről részinformációk nyomán sokan kifejezetten tagadják. Emlékezzünk a korábban tárgyalt sztereotípiára: "Minden homoszexuális promiszkuózus; egyikük sem képes a monogámiára".
A statisztikák tényleg erre engednek következtetni. A szociológusok által elért homoszexuálisok nagy többsége több, sok, néha sok száz kapcsolatról számol be. Ezt kár lenne tagadni. Ugyanakkor emlékeznünk kell a régi mondásra: a statisztika olyan, mint a bikini; sok mindent látni enged, de a lényeget eltakarja.
Az elemzésnél három, a statisztikák által elhanyagolt szempontot kell mérlegelnünk. Először is azt, hogy a promiszkuitást korántsem lehet meleg-specifikus tünetként értékelni. A szabad szex - annak minden előzményével és utózmányával - tömegjelenségnek tekinthető a heteroszexuális világban is. Ez nem mentség ugyan a promiszkuis melegeknek, de intés a könnyelműen ítélkező szociológusoknak.
Másodszor azon tűnődhetünk el, hogy vajon mennyire lehet reprezentatív egy homoszexuális minta, ha teljes körű felmérést akarunk készíteni. Mit tesz a kutató, ha delikvenseit ki akarja kérdezni? Rendelkezésére áll adott esetben - sajnos - a rendőrségi nyilvántartás. Elmehet melegbárokba, szórakozóhelyekre. Leparkolhat nyilvános WC-k előtt, vagy kimehet olyan "placcokra", ahol nagyüzemben működik a melegprostitúció. Esetleg beülhet egy pszichológus mellé mitfahrernek - az eredmény ugyanaz. Ha valaki a világháborúk idején mindenáron hadikórházakban akart felmérést készíteni a katonák egészségi állapotáról, akkor teljesen érthető volt, ha eredményül azt kapta: a katonáknak átlagosan 1,6 lábuk és 0,83 szemük van. A felmérő azzal az aprósággal nem számolt, hogy az egészségesek történetesen a vizsgálat idején kint voltak a fronton. A pszichológusokat értelemszerűen a neurotikusok keresik fel. Az ismerkedési helyeket pedig azok, akik ismerkedni akarnak. Azok a homoszexuális párok, akik már évek óta együtt élnek, általában kivonják magukat az intézményesített melegvilágból, a kutatók által ismert és hozzáférhető szubkultúrából. Eleve elérhetetlenek, megkérdezhetetlenek maradnak a felmérők számára. Ez mindaddig így lesz, amíg a társadalom a homoszexualitást szégyellni való dologként kezeli, amíg a melegek titkolózni, bujkálni kényszerülnek. Ilyen körülmények között egyetlen felmérés sem lehet reprezentatív! (Egyébként azokban az országokban, ahol törvényesen elfogadják és bejegyzik azonos nemű párok élettársi kapcsolatát, a melegek válási aránya alacsonyabb, mint a heteroszexuálisoké...)
Végül fel kell tennünk a kérdést, hogy a promiszkuitás ilyen mértéke miből következik. Van Dam és mások szerint magából a homoszexualitásból. Ám akik nem ideológiai, hanem objektív módon közelítenek a témához, nem osztják ezt a véleményt. A szociálpszichológia jól ismeri az önmagát teljesítő jóslat fogalmát. Vélhetőleg itt is erről van szó.
"[...] A kiosztott címke idővel kiváltja az érintettből azt a viselkedést, mely ellen eleinte tiltakozott. Amikor valakit mindenáron úgy kezelünk, mint egy idegbeteget, túlzottan türelmesek vagyunk hozzá, szavait nem vesszük készpénznek, átnézünk a feje felett jámbor mosoly kíséretében, lényegében elérjük az eredményt, s emberünk valóban idegessé válik - általunk, illetve a címke jóvoltából. Ezek az önmagukat beteljesítő jóslatok." (Csepely Gy.: A meghatározatlan állat, Bp., Ego-School, 1993, 122. o.)
Vannak ennél numerikusabb példák is. A kutatók általános iskolai osztályokban véletlenszerűen kiválasztottak a névsorból néhány gyereket, majd tanáraiknak - akik nem tudtak a választás random voltáról, mivel egy tesztre hivatkoztak előttük - azt mondták, hogy év végére várhatóan jelentősen fog javulni a teljesítményük. Év végén ténylegesen megmérték a gyerekek IQ-ját, és azt találták, hogy a "hasból" beharangozott javulások megtörténtek: a kisorsolt gyerekek társaikhoz képest 10 ponttal jobb eredményt értek el. A javulás elvárása olyan viselkedést eredményezett a tanárok részéről, hogy a javulás bekövetkezett. (Forgas, J.P.: A társas érintkezés pszichológiája (2. kiad.), Bp., Gondolat, 1993,89. o.)
Hogyan működik e paradigma a homoszexuális promiszkuitás kérdésében? Először kimondatik a megfellebbezhetetlen tézis: a homokosok ab ovo képtelenek a monogám kapcsolatra. Másodszor - a következetesség kedvéért - az állam, az Egyház, a társadalom mindent megtesz, hogy monogám kapcsolatok ne is alakulhassanak ki. A legtöbb országban nem ismerik el az élettársi kapcsolatot, nincs özvegyi nyugdíj, örökösödési lehetőség, a pároknak nem adnak bérbe lakást - ezzel szemben van bőven szóbeszéd, pusmogás, megszégyenítés, falfirka stb. Harmadszor - mindezek következtében - az egyébként tartósnak ígérkező párkapcsolatok is felbomlanak. És negyedszer levonatik önelégülten a tanulság: íme, a homokosok valóban képtelenek a monogám kapcsolatra. A jóslat beteljesült. Ez az össztársadalmi játszma zajlik családi, jogi, egyházi, orvosi szinten. Mindezt így fogalmazza meg egy interjú homoszexuális alanya:
"A rejtőzködők esetén a kívülrekedéstől való félelem, a nem rejtőzködők esetében a nyilvánosságra kerülés, társadalmi presszió vagy stigmatizáció kényszeríti rá a melegeket, hogy ne merjenek arra gondolni, hogy ők rendes, tartós párkapcsolatban éljenek. Egy azonos neművel együttélni, az egy olyan stigma, amit nagyon kevesen tudnak elviselni. Tehát hiába akadna vagy akad neki egy jó barát, akkor azzal nem mer összeköltözni. Képzeljen el egy házaspárt, aki Budapest két szélén lakik, és csak úgy tudnak találkozni, ha az egyik utazgat a másikhoz. Ez megy a szerelem hőskorában, aztán egyre kényelmetlenebbé, kellemetlenebbé válik, és amikor a nehézségi fok már meghaladja az összetartozás fokát, akkor megszakad ez a kapcsolat. Hogyha ez nem volna, ha össze lehetne költözni, stigma nélkül, akkor sokkal több tartósan együttélő pár alakulna ki, és nem lennének ezek az emberek, akik félnek a stigmától, szinte belekényszerítve a promiszkuitásba." (Tóth L. (szerk.): A homoszexualitásról, Bp., T-Twins, 1994, 246. o.
Hadd álljon itt egy személyes jellegű információ, mint egy kocka a nagy mozaikban: egyik ismerősöm mesélte, hogy gyóntatója azt tanácsolta neki: amikor éppen - mondjuk havonta egyszer - nagyon "rájön", akkor kerítsen valami alkalmi partnert, röviden intézze el vele, de az Isten szerelmére, semmi esetre ne menjen bele holmi monogám kapcsolatba...
Persze köztudott, hogy jogállamban élünk, ahol köztudott, hogy szólásszabadság van. Lehet helyteleníteni a homoszexualitást és akadályokat gördíteni a tartós kapcsolatok kialakulásának útjába. (Lelkiismeret és intelligencia kérdése.) Lehet a melegeket promiszkuitással vádolni. De ha e két véleményt ugyanazon személy, egyszerre képviseli habzó szájjal - az enyhén szólva is tisztességtelen.
Ilyen körülmények között egyrészt szinte csoda, másrészt annál ékesebb ellenérv, hogy mégis léteznek hosszú távú együttélések, vagy ahogy az idézett pszichológiai összefoglalóban nevezték: kváziházasságok. Talán kiderül mindebből, hogy a társadalomnak körülbelül annyi joga van a melegeket promiszkuis életmódjukért felelősségre vonni, amennyi Putifárnénak volt, hogy megvádolja Józsefet. Az egyik történet végét ismerjük. József kikerült a börtönből, ahová igazságtalanul zárták be. Hogy a homoszexuálisok mikor fognak szabadlábra kerülni a "szükségszerű promiszkuitás" és a "mentális betegség" feliratú zárkákból, egyelőre nyitott kérdés.
Köszi a gondolatokat, egyben mint reagálást is Nan gondolataira. Nannak abban igaza van, hogy a válasz írója sem mindig törekedett a másik állítást szabatosan megérteni és úgy reagálni rá. Nagyon nehéz feladat számunkra ellenszenves állításokra úgy reagálni, hogy tényleg ne lássunk beléjük többet, mint amennyit mondanak. Azonban a kritizált állítások tényleg borzasztó sületlenségek, és még nagyobb baj, hogy ezt tekintéllyel, halálos komolysággal nyilatkoztatták ki.
Nem veletlen az a statisztika. Nem a homoszexualitasbol adodik a promiszkuitas, hanem egyreszröl ez a ferfi termeszete (ha mar az emberi termeszetnel tartunk), es alt. a nök ellenallasa az, ami korlatozza a mindenkit meghagni elvet es gyakorlatot. Ket ferfi eseten nincs ilyen tenyezö. Masreszröl a tarsadalom maga zarja ki ezeket az embereket, azt allitva, hogy betegek, Isten ellen valoak, erkölcstelenek es bünösök. Nincs joguk reszt venni a tarsadalom evezredes rendjeben, nincs joguk követni a tarsas ritusokat, nincs közük az erkölcsi es csaladi együttelesi szabalyokhoz.
Ezert uj tarsadalmat, önallo törvenyekkel rendelkezö szubkulturat kenytelenek alkotni, ami megfelel a tarsadalom altal rajuk kenyszeritett kepnek - tarsadalmi nyomas hianyaban nincs korlatozo hatas, nincsenek hallgatolagos együttelesi szabalyok, csak a sajat erdek es az elvezet. Mint a filmben, amikor gyerekek hajotörest szenvednek es egy lakatlan szigeten veres diktatorikus tarsadalom alakul ki.
Ez egy nagyon érdekes kérdés. A fő gond szerintem azzal van, hogy egy meleg fiatal tartós kapcsolatra irányuló vágyai teljesen más külső -- és belső! -- fogadtatásra találnak, mint egy heteró fiatal hasonló vágyai. A külső fogadtatás talán másodlagos, hisz egy fiatalt úgyis főképp a saját álmai hajtanak. A belső fogadtatás alatt azt értem, hogy ő maga hogyan viszonyul a saját vágyához. És ez a nagy különbség, azt hiszem.
Mondok egy példát. Van két gyerek, aki nagyon szereti mondjuk a ribizlilekvárt. Otthon van egy akó lekvár a kamrában, de egyikük úgy tudja, hogy szabad enniük, másikuk úgy, hogy nem. Az anya nincs otthon, mitévők legyenek. Tegyük föl, egyik gyerek sem tud ellenállni a lekvárnak. Mit csinál, amelyik úgy tudja, hogy ehet belőle? Kikészíti a kedvenc tányérját, szalvétát rak, kiteszi a lekvárt az asztal közepére, elhelyezkedik kényelmesen, nekilát és jóízűen eszik belőle, a végén pedig még komótosan ki is kaparja a tányért (és később talán újból falatozik a lekvárból). Mit csinál a másik, amelyik úgy tudja, hogy nem ehet belőle? Berohan a kamrába, ott helyben magába töm két perc alatt fél kilót, hogy szinte majd belefullad, és kirohan.
Biztos nem kell lefordítanom, de azért félreértések elkerülése végett megteszem: a lekvárevés a kapcsolat fenntartását jelenti. Ha Jancsi és Juliska találkozik, ők úgy vannak vele, hogy "előttünk az élet", és ami a lényeg, nem bánják, ha a dolog lassan bontakozik ki. Aki előtt pedig az lebeg, hogy valamiért nem jó, amit csinál, az hajlamosabb lesz rá, hogy "zsupsz, nyomás, legyünk túl rajta" alapon intézze a kapcsolatait, egyszerűen azért, mert érzi, hogy az ár vele szemben hat, és nincs idő, nincs hely a kibontakozásra.
Ezek szerintem nagyon mélyen ható tényezők, amiket csak úgy lehet fölszámolni, ha a melegekbe egyre nagyobb arányban lelkük mélyén beleivódik, hogy a lekvárevés nem utálatos dolog. Én fölfedezni vélek egy olyan tendenciát, hogy amint a melegség a fiatalok közt egyre elfogadottabbá, elfogadhatóbbá válik, mint mondjuk a 30-50 évvel ezelőtti fiatalok között, úgy egyre inkább szorul visszafelé a promiszkuitás, és egyre többekben rajzolódik ki az igény a hosszú távú kapcsolat iránt.
Bocs:
"...A tarsadalmi elfogadas nyoman a sulyos veszelyt SEM itelnenk annak. ..."
Eszembe jutott meg valami. Egy hasonlatfele:
A füstölgö autoval jarok lebolondozzak a gyalogosokat, hogy milyen hülyek, hogy ilyen szennyezett környezetben gyalog jarnak (tf, az autoban szürö van), kiteve a tüdejüket a füstnek. Azt mondanak, a gyaloglas karos az egeszsegre. Ha mindenki autoval jarna, megszünne a tüdöbaj meg a szilikozis. A munkahelyeken ha megtudjak valakiröl, hogy gyalogos, kirugnak azzal, hogy nem jo munkaerö, hiszen hamarosan tüdöbajban fog elpusztulni. Videken is, ahol jo a levegö. Mert ez lenne a közvelekedes.
A gyalogosok ezzel szemben azt mondjak, ha nem füstölnenek ugy az autok, nekik se lenne semmi bajuk, es különben is, az autosok az uttesten jarnak, a gyalogosok meg a jardan, hat miert nem hagyjak mar öket beken azt tenni, amit szeretnek, hiszen nem artanak senkinek.
Lehet, hogy a szennyezes visszaszoritasaval nehanyan atternenek a gyalogos eletmodra, de az egeszseges aranyok ezzel nem valtoznanak jelentösen: az auto celravezetöbb es kenyelmesebb, bizonyos celokat gyalog nem is lehet elerni. Vannak azonban, akik sose akarnak Pomaznal messzebb menni. Masok azt hirdetik, aki nem latta Sydneyt, az semmit nem latott.
De mindennek nincs jelentösege, hiszen a környezetszennyezes egyre nö. A kibocsatott füst nem csökken. A gyalogosok tüdöbajt kapnak. Senki nem lep föl a szennyezes ellen, nehogy gyalogosbaratnak titulaljak. Senki nem tesz önkent se semmit, hiszen az ö kis füstje elenyeszö a nagyvarosi szmogban.
Persze, hisz ismert: a gyaloglas karos az egeszsegre.
Vannak kis falvak, ahol a legtöbben gyalog jarnak, a levegö tiszta, aki autoparti, az is villanyautoval jar. Ez egy kis többletraforditast igenyel, de megeri. A többiek erdekeben.
A füstös nagyvarosokban ezeket a helyeket kigunyoljak, a villanyautosokat megalkuvo szerencsetleneknek tekintik. Ugy tartjak, mindannyian tüdöveszben fognak elpusztulni.
1. A homoszexualitás az emberi természet rendjétől eltérő szexuális magatartás.
A homoszexualitas az emberi termeszetböl ered, hiszen letezik, mindig is letezett. Ritka, letrejöttenek okai egyelöre nem bizonyitottak.
A dohanyzas az emberi termeszet resze? Hat az autovezetes? A gyilkolas? A gerontofilia? A hivatalos protokoll? A katolikus temetes? Es az indianok vallasi szokasai? A tanyerajku bennszülöttek önmaguk testreszeinek szamunkra extrem megvaltozatasa es ennek szexualis szimbolikaja?
Szerintem egy ilyen kijelentes (1) messzemenökig nelkülözi tudasunk hatarainak alazatos elismereset.
2. A Biblia, az Ó- és Újszövetség tanúsága szerint Isten előtt utálatos. (3Móz 18,22; 20,13; Róm 1, 26–28; 1Kor 6, 9–10)
Ez igy van. Magam nem vagyok vallasilag müvelt, de mashol mas tartalmu hivatkozasokkal is talalkoztam. Ezen kivül pedig a fenti erv azon emberek szamara bir jelentöseggel, akik aktivan gyakorolnak valamely fenti müvön alapulo vallast.
Semmikepp nem objektiv es tudomanyos erv.
3. Kialakulásáért genetikus vagy hormonális eltérések a legritkább esetben felelősek, nagy jelentőségűek a környezeti hatások.
Lehet. Ez a pont speciel nincs se pro se kontra velemennyel.
4. Mivel Isten érdekünkben teremtett jó rendje elleni lázadás, ezért bűn. Isten a bűnt elítéli, a megtérő bűnösnek Jézus Krisztusban kegyelmet ad.
Ld. 2. pont.
5. A homoszexuális nemi élet magával vonja rossz következményeit az egyén (nemi úton terjedő betegségek, AIDS, pszichés zavarok), a család, az emberi közösségek életében.
Feanor azert irta azt, amit irt, mert ez a pont azt sugallja, mintha a homoszexualis nemi elet nelkül nem leteznenek a fenti rossz következmenyek. Ezert irta, hogy pl. az AIDS a heteroszexualisok közt is terjed.
A psziches zavarokrol meg annyit, hogy ha egy tarsadalomban a barna szemüek uralkodnak es elitelik a kek szemüeket, a kek szemmel születettek mindig is psziches zavarokkal fognak küzdeni. A kek szemet okolni ezert azonban meglehetösen ostoba dolog lenne. Ha a tarsadalom eliteli a melegeket, azt mondja, bünösök es undoritoak meg mittudomen mit, akkor a melegek psziches zavarokkal fognak küzdeni.
6. Még az intim szférájukban ilyen szexuális életet élők is nemcsak magukért felelnek, de partnerükért és tettük továbbgyűrűző hatásáért is. Az ilyen embertársaink testi-lelki segítségre szorulnak, hogy szabadulhassanak ettől a gyakorlattól és a következményes betegségektől. Gyermeknevelés rájuk nem bízható.
Ld. 5. pont. A psziches zavarok miatt gyermekneveles rajuk nem bizhato. A psziches zavarokat meg az okozza, hogy komoly emberek kijelentik, hogy ilyen-olyan okok miatt rajuk gyermekneveles nem bizhato. A kör bezarul.
7. Komolyan kell törekedni a megelőzésre.
Bizony, kell. El kell kerülni, hogy a melegek a tarsadalom periferiajara sodrodjanak, es ezaltal psziches betegsegek alakuljanak ki. El kell kerülni, hogy a szamkivetettseg folytan erkölcsisegböl es tarsadalmi törvenyek alol kizart emberek öntörvenyü lelki gettojaban az ösztönök es a kenyszerü szabadsag hatasa alatt meg az arra kevesbe hajlamos emberek is promiszkuussa valjanak, akik keptelenek a tartos, stabil erzelmi kapcsolatra.
Nem veletlen az a statisztika. Nem a homoszexualitasbol adodik a promiszkuitas, hanem egyreszröl ez a ferfi termeszete (ha mar az emberi termeszetnel tartunk), es alt. a nök ellenallasa az, ami korlatozza a mindenkit meghagni elvet es gyakorlatot. Ket ferfi eseten nincs ilyen tenyezö. Masreszröl a tarsadalom maga zarja ki ezeket az embereket, azt allitva, hogy betegek, Isten ellen valoak, erkölcstelenek es bünösök. Nincs joguk reszt venni a tarsadalom evezredes rendjeben, nincs joguk követni a tarsas ritusokat, nincs közük az erkölcsi es csaladi együttelesi szabalyokhoz.
Ezert uj tarsadalmat, önallo törvenyekkel rendelkezö szubkulturat kenytelenek alkotni, ami megfelel a tarsadalom altal rajuk kenyszeritett kepnek - tarsadalmi nyomas hianyaban nincs korlatozo hatas, nincsenek hallgatolagos együttelesi szabalyok, csak a sajat erdek es az elvezet. Mint a filmben, amikor gyerekek hajotörest szenvednek es egy lakatlan szigeten veres diktatorikus tarsadalom alakul ki.
8. Társadalmi elfogadása súlyos veszélybe sodorja a még testileg-lelkileg éretlen embereket.
Ez a kerdes meg szinten tisztazatlan. Bizonnyal megnövekedne a homoszexualitas aranya a tarsadalomban, de kerdes, hogy nem azert tartjuk-e mindezt sulyos veszelynek, mert eliteljük a homoszexualitast. A tarsadalmi elfogadas nyoman a sulyos veszelyt itelnenk annak. De ebben a kerdesben meg magam is bizonytalan vagyok. Azt hiszem, hagyni kellene az eretlen embereket megerni, kialakulni, es az igy kialakult szemelyiseg vonasait, igy a szexualitast is elfogadni, tiszteletben tartani. Nem reklamozni, de nem is tiltani. Elfogadni, hogy van. Ennyi.
9. Oktatásban, médiumokban meg kell akadályozni a deviáns szexuális magatartásformák propagálását.
Ld. 8. pont. Potkerdes: mi minösül deviansnak, hol a hatar, es ki, milyen alapon huzza azt meg?
10. Reklámozni kell a harmonikus családi életet.
Egyetertek. De azt hiszem, abban is, hogy a harmonikus csaladi elet nem egyenlö a heteroszexualis nemi kapcsolattal.... Egy kicsit komplexebb, bonyolultabb, többfele aspektussal rendelkezö. A harmonikus csaladi elet tarsadalomra es utodokra gyakorolt hatasaban nem hiszem, hogy a ket felnött szereplö szexualis elete lenne meghatarozo. Te peldaul mennyit tudsz szüleid szexualis eleteröl? En nem sokat.
Néhán gondolat mely eszembe jutott Feanor kolega imént beidézett cikke kapcsán.
Szerintem a homoszexualitás biológiai, pszihikai okai még nem feltártak megnyugtatóan, ezért az orvostársadalomban ez ügyben folyó vitákat, helyesebb lenne szakmai sikon tartani. Nem ihszem, hogy helyes dolog világnézeti, erkölcsi alapon szervezett platformok vélt/valós tekintélyét ilyen kérdésekben latba vetni, de ugyanúgy helytelen eldöntetlen viták és az alapján hogy ki melyik félnél véli az igazat, megitélni egy vallást v. világnézet erkölcsi tanitásait, bár magat a konkrét vitát morális tekintetben lehet vizsgálni.
Sajnos ezen vita szokásos sémája most is előkerül. Van egy állitás, mely vitahtató, amire cáfolat érkezik mely ugyanúgy vitatható, tehát a kérdés eldöntetlen. Mégis a cáfolat megpróbálja az állitó morális állapotát tenni felelőssé magáért a vitáért, valamint állitásai miatt és igy a konkrét cáfolata melett morális itáletet mond az állitóról. Ehhez kapcsolodik a kórus mely ártatlan sajnálkozással úgy am blokk nag yönfeledtséggel itélkezik mint a nép hangja, leir mindent, ami csak kapcsoltaba hozható az állitó platformjával azon az alapon, hogy ha itélet születik az állitó morális állásáról egy kérdésben a korus által kedvelt fél részéről, akkor az biztos igaz is és akkor az egészet meg ette a fene. Igy végezetül, csakis a cáfoló fél lehet kulturált, morálissan helyes, és természetessen az ő bizonyitatlan igasságai az igazak.
Látszik a cikkből, hogy a cáfoló fél sem igyekszik szakmai vitára, hanem publicisztikát fojtat. Cikkét ezért elevi itélettel kezdi, sajnálkozik a másik fél szándékainak morális vélt negativ beálitódásai felett, ezzel megteremtvén saját kompetenciája felsőségénének létszatát, lévén, ha valaki egy kérdésről ilyen lesajnáló, akkor biztos tudja miről beszél.
Mint embert, mint orvost és mint gyakorló katolikust is mélyen elszomorít az utóbbi időben a konzervatív sajtóban és egyes politikai körökben a homoszexuálisokat ért méltatlan, alacsony színvonalú és nem szűnő támadássorozat.
Ezzel a pár sorral megteremti a hangulatot és ügyessen az általa konkrétan vitatott irást abba az általános közhangulatot formáló áramlatba ülteti bele, amit erkölcsileg eleve elitél. Ezt jól igazolják a következő sorok
A végső lökést írásom megfogalmazásához a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának ez ügyben közzétett félresikerült állásfoglalása adta.
Tehát meg van a hangulati felvetés, fel van vázolva az a miliő aminek részeként tekinti a konkrét cikket, de nem hagyva kételyt, hogy az egész milliő magában morálisan elitélendő romlott, igy ezen vizsgált megnyilatkozása sem lehet más.
Első állitása
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság már 1974-ben (!) ünnepélyesen törölte a betegségek listájáról a homoszexualitást.
Ezzel szemben a vitatott cikk igy fogalmaz
. A homoszexualitás az emberi természet rendjétől eltérő szexuális magatartás.
és máshol sem emliti betegségnek. Igy a biráló szerző eleve megcimkézi a vitatott szöveget, magasról inditva, amerikai példákkal illusztrálva, hogy menyire nem is lehet igaza a vitatott cikknek. De itt betegségről szó sem volt.
Hogy nem szakmai cáfolat az elsődleges célja a szezőnek egyértelmüen kiderül
A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának ez a rendkívül veszélyes nyilatkozata több sajtótermékben is publicitást kapott. Nem szeretném, ha az lenne a látszat, hogy őszinték lennének érveik. Valójában ők, az üldözések szervezői sosem dőltek be a saját elméleteiknek. Régen is tudták, ma is nagyon jól tudják, mit tesznek. Szörnyű sületlenségeket szavaltak, de meghatározott céllal.
Ezzel szemben as vitatott nyilatkozat pontokba foglalt kijelentéseket és nem minősitéseket tartalmaz. Felvezetőjükben is tényeket emlit.
Aggodalommal tapasztaljuk, hogy társadalmunkban egyre nagyobb teret kap a homoszexualitás. A homoszexuálisok és pártfogóik nemcsak toleranciát követelnek, egyenrangra emelik ezt a szexuális viselkedésformát a monogám heteroszexuálissal.
Talán anyit lehetne beletoldani, hogy a "homoszexualitás kérdése kap egyre nagyobb teret"
A szerző még most sem tér rá a szakmai cáfolatra, hanem tovább folytatja jelzőitől, minősitésektől nem mentes politikai pamflettjét pl.
Tudatosan hazudtak és csaltak, bármilyen mélységbe leszálltak az emberi faj megvédésének hamis küldetéstudatában. Áldozataik, a homoszexuálisok
Félreértés ne essék, lehet, hogy homoszexualitás kérdésben a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága jelen nyilakozatának nincs igaza szakmailag lévén még sok tekintetben eldöntött vitáról van szó, lehet, hogy elfogult, igy csak állást foglalhat -igaz megtévesztően általánositva- egy vita közepén, amit jelez is.
A keresztény orvosok állásfoglalása ebben a kérdésben a következő.
Ezzel szemben az ezt cáfolni készülő szerző minősit, erkölcsi állásukat kérdőjelezi meg, politikai pamflettet ir és csak miután valós motiváló indulatait -ami jól látszik, nem az objektivitás igénye- kiélte, azután fog cáfolatba.
Mivel eldöntetlen kérdésekről van szó én sem kivánok a tételes állitások és cáfolatok között döntőbiró lenni, de egy két megjegyzésem azért lenne.
Hogy mi utálatos a biblia szerint és mi nem aról láthatjuk mi magunk is, hogy távoliak a vélemények. A melegek szertnék a meglévő bibliai megjegyzéseket a nemlétezésig enyhiteni a másik oldal meg bizonyitékként veszi
3. Nem tudni, honnan veszik, hogy kialakulásáért genetikus eltérések a legritkább esetben felelősek a környezeti hatásokkal szemben. A jelenlegi adatok szerint a férfiaknál az öröklődés szerepe 50 % körül van,
Felteszem hogy a genetikus eltéréseket genetikus bizonyitékoknak kell megerősiteni, és e tekintetben még kutatásokra lesz szükség.
Elengedhetetlen, hogy a kromoszomális eredettel kapcsolatban ne öröklődő betegségként fogjuk fel a homoszexualitást (pl. hemofília), hanem olyan emberi variációként, mint pl. a vörös hajúak genetikus alapú különbözőségét.
A nyilatkozat sem betegségként fogja fel.
4. Nem hinném, hogy a homoszexuálisok „lázadnának a jó rend” ellen. Csupán élni szeretnék a teljes emberi életüket, beleértve a nemiséget is.
Viszont csak a homoszexuálisok lázadnak a homoszexuális kicsapongások melett. (eltekintve néhány extra liberálistól) Igy csak a homoszexuális késztetés az, ami meghatározza a homoszexuális kicsapongások alanyait és szimpátiájukat a homoszexuáélis kicsapongások irányában. Igy azok között akik a homoszexuális kicsapopngás létjogáért harcolnak szinte kizárólag homoszexuálisok. Tehát igy azok is azok, aki ezen úton "harcolnak a jó rend ellen" Igy az eredeti állitást nem sikerült cáfolni, csak megemliteni, hogy nem minden homoszexuális olyan.
Viszont az már filozófikus kérdés, hogy a "jó rendbe" bele tartozik a homoszexuális magatartás is. ha nem, akkor sajnos csak szójáték, hogy "Csupán élni szeretnék a teljes emberi életüket"
Az erkölcsi demarkációs vonal nem a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok, hanem a mértékletesek és akicsapongók között húzódik.
Amely kritérium a gyakorlatban szinte teljesithetetlen. Vagyis a "demarkéciós vonal" lehet hogy nem a hetero és homoszexuálisok kozött van, hanem a paráznaság, az utálatosság és a "jó rend" között feszül.
Tudathasadásos az a vélekedés, hogy „a homoszexuális nemi hajlam természetesen nem bűn, de a ténylege szexuális kapcsolat már igen”.
No ezt az állitás a maga valójában nem tudná a szerző syerintem bizonyitani, ugynis felvetése figyelmen kivül hagyja a bűn fogalmát. A bűn a szándékossan követett rossz. Igy a hajlam nem bűn, viszont a hajlam által motivált rossz cselekedetek, paráznaság az már az.
De nem is ezzel próbálkozik, hanem átfesti a definiciót
Az apácák és szerzetesek önként vállalnak az isteni kegyelem segítségével szüzességet, tisztaságot. Nem szabadna viszont emberek tömegeinek mindig előírni a szinte lehetetlent, a „pszichés kasztrációt”
Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy akinek késztetése van, késztetése már felmenti a bűn alól elvégre nem várható el, hogy ne kövesse késztetéseit. Persze szűk az ösvény, és ez az általa is elismert tiszta homoszexuális gyakorlat.
5. Nyilvánvaló, hogy nem csak a homoszexuális nemi élet vonhatja maga után a nemi betegségeket. A világban az AIDS-fertőzések háromnegyed része heteroszexuális kapcsolatban jött létre.
Ez a válasz nem zárja ki a birált felvetés helyességét, tehát nem cáfolat. Persze lehet, hogy nem is akart az lenni.
A homoszexuális nemi élet nem feltétlenül vonja maga után a szexuális úton terjedő betegségeket, hiszen a hűséges párkapcsolat....
No ez utóbbi meglétét az általam olvasott statisztikák igen csak az illuzió körébe sorolják. De ettől függetlenül ezen betegségek terjedése megelőzhető.
Az eredeti nyilatkozat hatodik pontja
6. Még az intim szférájukban ilyen szexuális életet élők is nemcsak magukért felelnek, de partnerükért és tettük továbbgyűrűző hatásáért is. Az ilyen embertársaink testi-lelki segítségre szorulnak, hogy szabadulhassanak ettől a gyakorlattól és a következményes betegségektől. Gyermeknevelés rájuk nem bízható.
A környezetre való negativ hatások miatt célszerű segiteni az olyan tevékenységek visszaszoritását melyek negativan hatnak a környezetükre. Ezt a szándékot a cáfoló szerző elengedi füle melett és erősködik, hogy a homoszexualitás nem betegség, ezért nem is kell gyógyitani, nem gyógyithetó. de itt nem erről volt szó. Vagy a szerző ezek szerint a környezetet érő káros hatásokat poziv és támogatandó dolgonak tartja azon az alapon, hogy az azt előidéző egyén magatartásá feltétlen helyes nek kell tekinteni, mivel az lényéből következik. Ez a fajta gondolkodás teljessen kihagyja a személyes erkölcsi felelősséget és a dolgok létjogát létezésükből vezeti le.
Mivel a felvetés környezetre kéros magatartásról szól, ezért azon utolsó mondatát, hogy a "gyemekneveleés nem bizható rájuk" is ez alapján kell értelmezni. Természetessen cáfoló szerzőnk ezt is figyelmen kivül hagyja és megvádolja a másik felet köztiszteletnek örvendő nevelők stb. eltávolitásának szorgalmazásával. Ezek szerint a szerző, vagy másról beszél, vagy az összes általa emlitett köztiszteletnek örvendő nevelőt szintén környezetére veszélyesnek tekinti?
Ha pedig egynemű élettársak fogadnak be gyereket, miért ne tehetnék
Mivel az egynemű élettársi viszonyok között a tartós kapcsolatok igen ritkák, ezért hiba lenne ilyen örökbefogadásokat enyire ingatag létformákra bizni.
7. „Megelőzés”? A génmanipuláció korában bármelyik magzatról meg lehet mondani a kromoszómaelv alapján akár a 10. héten, hogy nagyobb valószínűséggel homoszexuális lesz-e. Az ilyen utálkozó, megbélyegző megítélések által is befolyásolt közhangulat arra vezethet szülőket, hogy csak azért ne hozzanak a világra egyébként egészséges embereket, mert biológiailag egy kicsit mások! Remélem, nem ilyen „megelőzésre” gondoltak...
A szerző erőssen prejudikál. az eredeti kijelentés
7. Komolyan kell törekedni a megelőzésre.
nem tartalmaz ilyen utalásokat. Ha azt veszem, hogy az abortuszt elutasitja a keresztény erkölcsiség, akkor egy katolikus orvostól ez a feltételezés keresztény orvosokkal szemben nem fair. Valamint ezen pont az azt megelőző és inkább deviáns, tehát környezetére veszélyes tevékenységeket emlitő pont után szerepel, kézenfekvő, hogy a megelőzés inkább ezekre vonatkozhat mint az abortuszra. Tehát a magatartás és nem a magatartást elkövető megelőzéséről van szó.
8. „Elfogadása súlyos veszély”? Éppen hogy fordítva, társadalmi el nem fogadása veszélyes. Olyan társadalom tagjának lenni, mely elutasítja létüket, életmódjukat, egész világukat, eszményeiket, szexuális gyakorlatukat –mindezt legalábbis nehéz, ha nem lehetetlen ép lélekkel hosszan elviselni.
Ez a kijelentés egyszerű csusztatás. A birált részben egyértelműen meg van fogalmazva, hogy kikre jelent "sújos veszélyt" a homoszexuális magatartásformák elfogadása.
8. Társadalmi elfogadása súlyos veszélybe sodorja a még testileg-lelkileg éretlen embereket.
világossan látszik, hogy itt nem a társadalom által kitaszitott melegekről, van szó, hanem a serdülő fiatalokról akik szexuálkulturájája kialakulatlan és ezért nem mindegy milyen az eléjük kerülő példa. Sajnos szerzőnk azzal, hogy ezt ilyen mértékben elcsusztatja, felveti saját elfogultságát, valamint kétségessé teszti objektivitását.
9. „Meg kell akadályozni a propagálást”? Különbség van megjelen(ít)hetőség és propagálás között. Az embereknektájékozottabbá kellene válniuk a nemi élet eme változatát illetően, kevésbé szabad fukarkodnunk az ilyen témák fölvetésével. Megengedhetetlen és káros lenne, hogy egyesek „tabu” alá helyezzék azt, ami számukra idegen.
Ismételten másról van szó. a szerző nem vesz tudomást az irástudok felelősségéről.
9. Oktatásban, médiumokban meg kell akadályozni a deviáns szexuális magatartásformák propagálását.
eredeti kijelentés nem tartalamzza a tabu készités szükségességének felvetését. "Deviáns szexuális magatartásformák propagálásának megakadályozásáról" beszél és nem a kivánatos józan felvilágositásról. Ezt maga a szerző is szorgalmazza, de ennek gondolatát a vitatott irat szerzőitől elvitatja, helyette tabukészités akarásával vádolja öket.
10. „Reklámozni a családot”? Ez az egyik mélypont, „reklámozni” szerintem az intim betéteket, vagy a mosóporokat szokás.
off: A szerző téved, ha azt hiszi, hogy a tömegkulturában csakis fogyasztói termékeket lehet "reklámozni", vagy ha csak ilyen van. Pl. az összes brazil tévésorozat életmód és értékek reklámozásával foglalkozik. Egy enyire a tömegkommunkikációra tapadt civilizációban mint a mai, bizony kár lenne lemondani erről a lehetőségről pozitiv értelemben, pláne akkor ha megteszi más. pl. erőszak, amerikai filmdömpingben megjelenő életmód propagáló hatásai stb.Éerdekes, hogy ezt tömegkulturában jóval járatossabb orsázgokban meg is teszik. pl. az amerikai családi mozi, vagy gyerek nézökkel számoló tv sorozatok felnőttek számára már zavaró szuggesztivitással mutat be ideális, és ezért követendő magatartásformákat. Ennek lehetőségét mélypontnak nevezni tévedés, vagy a szerző éppen ellene van az ilyen pozitiv példák bemutatásának.
A szerzőnek kétség kivül igaza van abban, hogy egy ilyen fokon vitatott kérdést hiba egyoldalúan bemutatni és egyes véleményeket más tekintéllyel megtámogatni. (amerikai kutatás, a keresztény orvosok ezt mondják) mert az kétségtelen önigazolásra a másik oldalon meg negativ lelki önképhez vezet.
Ennek ellenére a szerző képtelen objektiv lenni az eredeti nyilatkozat szövege és szellemével szemben, nyilvánvalóan elfogult és bár felvetődik azon pozitiv szándéka, hogy a melegek valós bajainak védelme miatt célszerű sikraszálni még akár tényekkel szemben is, enyhitendő következméányeiket, mégis politikai pamflettet ir helyneként, ami ugyanúgy alkalmas az azonosulásra önigazolásra, mint a másik oldal lerántására.
Csak hogy ne süllyedjen el a topic: íme, egy négy évvel ezelőtti cikk (Mások, 1996/12., 9–11. o.)
Egy katolikus orvos cáfolatai
Mint embert, mint orvost és mint gyakorló katolikust is mélyen elszomorít az utóbbi időben a konzervatív sajtóban és egyes politikai körökben a homoszexuálisokat ért méltatlan, alacsony színvonalú és nem szűnő támadássorozat. A végső lökést írásom megfogalmazásához a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának ez ügyben közzétett félresikerült állásfoglalása adta.
Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának állásfoglalása a homoszexualitásról
Aggodalommal tapasztaljuk, hogy társadalmunkban egyre nagyobb teret kap a homoszexualitás. A homoszexuálisok és pártfogóik nemcsak toleranciát követelnek, egyenrangra emelik ezt a szexuális viselkedésformát a monogám heteroszexuálissal. A keresztény orvosok állásfoglalása ebben a kérdésben a következő.
1. A homoszexualitás az emberi természet rendjétől eltérő szexuális magatartás.
2. A Biblia, az Ó- és Újszövetség tanúsága szerint Isten előtt utálatos. (3Móz 18,22; 20,13; Róm 1, 26–28; 1Kor 6, 9–10)
3. Kialakulásáért genetikus vagy hormonális eltérések a legritkább esetben felelősek, nagy jelentőségűek a környezeti hatások.
4. Mivel Isten érdekünkben teremtett jó rendje elleni lázadás, ezért bűn. Isten a bűnt elítéli, a megtérő bűnösnek Jézus Krisztusban kegyelmet ad.
5. A homoszexuális nemi élet magával vonja rossz következményeit az egyén (nemi úton terjedő betegségek, AIDS, pszichés zavarok), a család, az emberi közösségek életében.
6. Még az intim szférájukban ilyen szexuális életet élők is nemcsak magukért felelnek, de partnerükért és tettük továbbgyűrűző hatásáért is. Az ilyen embertársaink testi-lelki segítségre szorulnak, hogy szabadulhassanak ettől a gyakorlattól és a következményes betegségektől. Gyermeknevelés rájuk nem bízható.
7. Komolyan kell törekedni a megelőzésre.
8. Társadalmi elfogadása súlyos veszélybe sodorja a még testileg-lelkileg éretlen embereket.
9. Oktatásban, médiumokban meg kell akadályozni a deviáns szexuális magatartásformák propagálását.
10. Reklámozni kell a harmonikus családi életet.
Dr. Drenyovszky Irén
A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának elnöke
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság már 1974-ben (!) ünnepélyesen törölte a betegségek listájáról a homoszexualitást. Ma már nem tekinthető szexuális zavarnak sem. E csoportban csak az lehet a probléma, hogy nehézségeket okozhat saját nemi hajlamaik elfogadása vagy az intoleráns társadalom nyomása.
A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának ez a rendkívül veszélyes nyilatkozata több sajtótermékben is publicitást kapott. Nem szeretném, ha az lenne a látszat, hogy őszinték lennének érveik. Valójában ők, az üldözések szervezői sosem dőltek be a saját elméleteiknek. Régen is tudták, ma is nagyon jól tudják, mit tesznek. Szörnyű sületlenségeket szavaltak, de meghatározott céllal. Legalább annyira igazságos lenne gratulálni nekik a politikai intelligenciájukért (Machiavelli után: a cél szentesíti az eszközt), mint csalással vádolni őket. Tudatosan hazudtak és csaltak, bármilyen mélységbe leszálltak az emberi faj megvédésének hamis küldetéstudatában. Áldozataik, a homoszexuálisok viszont hiszékenyek és együgyűek voltak, akik aszerint, hogy a világ Istenben vagy Freudban hitt, maguk is elhitték, hogy e „sötét bűn” a páriák szintjére alázza őket, vagy azt, hogy pszichikumuk sérülése miatt életük eleve kudarcra ítéltetett.
Pontról pontra haladok végig állításaikon.
1. „Természetellenes”? Valóban nem a legáltalánosabb szexuális irányultság. De mivel olyan régi, mint maga az emberiség, mondhatjuk tehát, hogy természetes, mivel a természeten nyugszik. Az állatvilágban is megfigyelhető, bár ez nem perdöntő.
2. „Isten előtt utálatos”? Az említett szentírási hivatkozásokkal szemben az evangéliumok, és maga Jézus Krisztus soha, sehol nem tér ki a homoszexualitásra konkrétan, hasonló „utálkozó” hozzáállással, hacsak nem más aspektusból Mt 19,12-ben: „Van aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná... Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” Ebben a kijelentésében – sok egyéb mellett – benne lehet a homoszexualitás mind veleszületett, mind szerzett változataira történő utalás.
A mózesi előírásokról csak annyit, hogy jó néhányukat túlhaladtuk. Pl. egy tisztátalan állat (sertés) ma szinte mindennapi étkünk, nem hordunk magunkkal kis ásót ürülékünk elföldelésére stb. stb. De ha azt kifogásolják, hogy ezek az ellenpéldák csak a praktikumból valók, nem pedig Mózes „erkölcsi törvényeiből”, akkor mit szólnak ahhoz, hogy Mózes megengedte, hogy válólevéllel elbocsássák asszonyukat, vagy mit szólnak pl. az ószövetségi többnejűséghez (pl. Salamon király)?! Nem célszerű „keresztény” állásfoglaláshoz feltételek nélkül az Ószövetséghez nyúlni... Nyilvánvaló, hogy a mózesi dörgedelemben nagy szerepe volt a zsidó népszaporulat védelmének a környező nagyhatalmak (Asszíria, Egyiptom) szorításában.
És ha mégis az ószövetségi példáknál maradunk: 1688-ban a jezsuiták a Nagy Lajos Kollégiumban gyerekekkel előadatták Marc Antoine Charpentier-nek Bretonneau atya szövegkönyvére írt Dávid és Jonatán című operáját. Igencsak érdekes, hogy a jezsuiták ezt a művet diákjaik okítására alkalmasnak találták. Jonatán szinte kettészakad az apjával, Saullal szembeni kötelező engedelmesség és a Dávid iránti érzelmei között: „Mindent Saulnak köszönhetek; a természet a maga oldaláról sajna, száz halálos csapást mér a szívemre. Vajon nem tudnám egyeztetni a kötelességet a szerelemmel?” Furcsa mondat ez a XVII. sz. közepén, mely már akkor a homoszexuális vágyat a „természet” szavával magyarázza! Egyesek a XX. sz. végén sem jutottak el idáig...
Ugyancsak a XVII. sz. végén Händel Saulus című oratóriumának szövegkönyvírója több merészséget mutatott, és szigorúbban ragaszkodott a Bibliához. „Milyen nyelv fejezhetné ki a fájdalmamat?” – énekli Dávid Jonatán halála után: „Nagy volt az öröm, amit veled átéltem, és szerelmed fontosabb volt nekem, mint az asszonyok szerelme.”
3. Nem tudni, honnan veszik, hogy kialakulásáért genetikus eltérések a legritkább esetben felelősek a környezeti hatásokkal szemben. A jelenlegi adatok szerint a férfiaknál az öröklődés szerepe 50 % körül van, a fennmaradó rész a környezet hatásának tulajdonítható, melyen elsősorban biológiai hatást kell érteni, pl. egyes, a hormonok által kiváltott reakciók időzítését (Science).
Három évvel ezelőtt derült fény arra, hogy az X kromoszóma egy kis része, az úgynevezett q28, kapcsolatba hozható a férfiak homoszexualitásával. Az átadás így anyai ágon történik, ezért sem fogynak el a homoszexuálisok.
Elengedhetetlen, hogy a kromoszomális eredettel kapcsolatban ne öröklődő betegségként fogjuk fel a homoszexualitást (pl. hemofília), hanem olyan emberi variációként, mint pl. a vörös hajúak genetikus alapú különbözőségét.
4. Nem hinném, hogy a homoszexuálisok „lázadnának a jó rend” ellen. Csupán élni szeretnék a teljes emberi életüket, beleértve a nemiséget is.
Az erkölcsi demarkációs vonal nem a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok, hanem a mértékletesek és a kicsapongók között húzódik.
Tudathasadásos az a vélekedés, hogy „a homoszexuális nemi hajlam természetesen nem bűn, de a tényleges szexuális kapcsolat már igen”. Az apácák és szerzetesek önként vállalnak az isteni kegyelem segítségével szüzességet, tisztaságot. Nem szabadna viszont emberek tömegeinek mindig előírni a szinte lehetetlent, a „pszichés kasztrációt”.
5. Nyilvánvaló, hogy nem csak a homoszexuális nemi élet vonhatja maga után a nemi betegségeket. A világban az AIDS-fertőzések háromnegyed része heteroszexuális kapcsolatban jött létre.
A homoszexuális nemi élet nem feltétlenül vonja maga után a szexuális úton terjedő betegségeket, hiszen a hűséges párkapcsolat, a petting, a biztonságos szex, valamint az óvszerhasználat kivédheti ezek bekövetkeztét.
6. „Segítsünk, hogy szabadulhassanak gyakorlatuktól”?! A klasszikus pszichoterápiáról maga S. Freud írta, hogy „... az esetek többségében ez már nem lehetséges”. A modern terápiás eljárások kudarcai éppen a homoszexualitás ősi eredetéből vezethetők le. A pszichoterápia legfeljebb – ritkán – azt eredményezi, hogy a páciensnek elmegy a kedve a fiúktól is, és még magányosabb lesz, mint valaha.
A behaviorista iskola kezelési módjának szadista változata: ha a vetítővásznon homoszexuális aktusok felvillanásakor nem nyomja meg az illető elég hirtelen a gombot, akkor azonnal áramütést kap. A férfi-nő közösülési képek alatt viszont kellemes zene szól, majd ismétlés. A sátáni doktor néhány hét alatt eléri, hogy pszichológiai értelemben szinte kiherélje a jelentkezőket, nincs többé bennük vágy a hasonneműekre, igaz, nem térnek át a heteroszexre sem.
„Szabadulni” kényszerházassággal sem lehet, mivel ez mindkettőjük életét tönkreteheti, ha megtévesztésen alapul.
Mivel nem betegség, hanem a nemi élet egy változata, így gyógyítani sem kell, és nem is lehet.
„Gyermeknevelés rájuk nem bízható”? Kissé érthetetlen. Mint pedagógusokra, mint orvosokra, mint lelkipásztorokra, esetleg mint szülőkre? Előbbiek esetén igencsak sok kiművelt emberfőt kellene az utcára tenni.
Jó néhány meleg és biszex ember férfi-női házasságban él, éppen a gyermek utáni olthatatlan vágyuk miatt kötve kompromisszumot. Rajongva szeretik gyermekeiket, példás szülők. Mégis el kéne szakítani őket gyermekük nevelésétől?!
Ha pedig egynemű élettársak fogadnak be gyereket, miért ne tehetnék, hiszen nemi életüket természetesen diszkréten élve – ezt így teszik a heteró párok is – megadnák a lehetőséget a gyermek heteroszexuális fejlődésére, sokszor jobb érzelmi, intellektuális, anyagi kiegyensúlyozottságot biztosítva, mint az olykor ezek hiányától sújtott csonka családok vagy állami neveldék. Nem törvényszerű, hogy homoszexuális pároknak a nevelt gyermekük is azzá váljon, hiszen zömük is heteró családban nőtt fel, mégis más lett.
7. „Megelőzés”? A génmanipuláció korában bármelyik magzatról meg lehet mondani a kromoszómaelv alapján akár a 10. héten, hogy nagyobb valószínűséggel homoszexuális lesz-e. Az ilyen utálkozó, megbélyegző megítélések által is befolyásolt közhangulat arra vezethet szülőket, hogy csak azért ne hozzanak a világra egyébként egészséges embereket, mert biológiailag egy kicsit mások! Remélem, nem ilyen „megelőzésre” gondoltak...
8. „Elfogadása súlyos veszély”? Éppen hogy fordítva, társadalmi el nem fogadása veszélyes. Olyan társadalom tagjának lenni, mely elutasítja létüket, életmódjukat, egész világukat, eszményeiket, szexuális gyakorlatukat – mindezt legalábbis nehéz, ha nem lehetetlen ép lélekkel hosszan elviselni.
A tapasztalatok azt tükrözik, hogy a homoszexuálisok életét folyamatosan keseríti, hogy a környezet kifejezetten ellenséges érzelmeket táplál irántuk, de a legjobb esetben is gyanakvóan figyeli jelenlétüket a heteroszexuális többség világában. Így nem találják helyüket a társadalomban, idegenné válhatnak a „normálisok” számára.
9. „Meg kell akadályozni a propagálást”? Különbség van megjelen(ít)hetőség és propagálás között. Az embereknek tájékozottabbá kellene válniuk a nemi élet eme változatát illetően, kevésbé szabad fukarkodnunk az ilyen témák fölvetésével. Megengedhetetlen és káros lenne, hogy egyesek „tabu” alá helyezzék azt, ami számukra idegen.
„Deviáns”? Attól mélyül vagy tűnik el a homoszexualitás „devianciája”, hogy a társadalom mennyire nyilvánítja deviánsnak ezt a viselkedést. Az oktatásban, nemi felvilágosításban elfogulatlan, valóban tudományos igényű elemzést kell adni a homoszexuálisokról.
10. „Reklámozni a családot”? Ez az egyik mélypont, „reklámozni” szerintem az intim betéteket, vagy a mosóporokat szokás.
A homoszexuálisok egyáltalán nem ellenségesek a családdal szemben, sokuknak hiányzik is a gyermek. Nem akarják senkire sem a maguk modelljét kényszeríteni. Nem tőlük kell hát igazán félteni a családokat, melyeket éppen elég valós veszély pusztít (szegénység, munkanélküliség, alkohol, drog, promiszkuitás, válások stb. ...).
A negatív demográfiai jelenségeknek szerteágazó előzményei és okai léteznek, így ezen a téren sem lehet bűnbakként beállítani őket.
Befejezésként:
A mértéktelen elfojtás, a túl szigorú tiltás, mely nincs tekintettel az egyén természetére, szerencsétlen következményekkel bosszulhatja meg magát. Meghasonláshoz, önértékelési zavarhoz, idegességhez, életundorhoz, alkohol- és drogfüggőséghez, esetleg öngyilkossághoz vezethet. Talán ez is eredményezte, hogy a katolikus egyház Új Katekizmusában a korábbiakhoz képest körültekintőbb megfogalmazások láttak napvilágot. A bíborosok és püspökök többéves együttmunkálkodásának gyümölcseként létrejött dokumentumot II. János Pál pápa is jóváhagyta. Idézek a homoszexualitásról szóló részből:
„... a különböző századokban és kultúrákban rendkívül változatos formát öltött. Lelki keletkezésének eredete még nagyban feltáratlan. Nem elhanyagolható azoknak a férfiaknak és nőknek a száma, akik veleszületett homoszexuális hajlamot mutatnak.
Nem ők választották maguknak a homoszexuális állapotot; ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Ezek az emberek arra hivatottak, hogy Isten akaratát valósítsák meg életükben, és amennyiben keresztények, az állapotukból adódó esetleges nehézségeket egyesítsék Urunknak a kereszten hozott áldozatával.”
Az idézett szövegrész hivatkozási alapul szolgálhatna a homoszexuálisoknak saját önbecsülésük védelmében, a tudatlan, farizeus, szemforgató, álkeresztény politikusokkal és klientúrákkal szemben.
A szekták (Jehova Tanúi, a Hit Gyülekezete) és jó néhány provinciális protestáns egyház a katolikushoz képest intoleránsabb, ellenségesebb a melegekkel szemben. A keresztény felekezetek között sincs egység a homoszexualitás megítélésében.
Tiltakozom az ellen, hogy általánosítva fogalmaznak: „a keresztény orvosok állásfoglalása ebben a kérdésben a következő”, ugyanis legfeljebb Társaságukról, illetve néhány szövegező kollegájukról lehet szó, nem pedig minden keresztény orvosról. Kiábrándító, hogy a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága ilyen leegyszerűsítő, demagóg, előítéletes, orvosszakmailag is hibás és valójában keresztényietlen szöveget adott közre erről a fontos témáról. Dezinformáltak, vétettek az objektív orvosi felvilágosítás és tájékoztatás ellen. Sajnos a napi és a heti sajtóban is megjelentek (Új Magyarország, Új Ember).
Az Öt Kenyér Közösség weblapján, az Olvasóteremben ez is megvan, meg egy csomó más érdekes anyag is van, mindenhonnan: internetről, könyvekből, folyóiratokból stb. (főleg magyarul, és néhány angolul).
A hivatkozott szövegnek ott amúgy megvan egy másik forrása is, ami talán frissebb, mint a MEK-beli, mindenesetre html formátumban is megvan (igaz, elég hibásan).
Csak annyit, hogy találtam egy érdekes kis dokumentumot a MEK-ben (gyk. Magyar Elektronikus Könyvtár), amibe szerintem érdemes elolvasni. Többek között szó van benne a homoszexualitásról is.
(A linkre kattintva lejön egy zip file, azt kitömöríted, és előkerül egy Word6-os dokument.)
A szex és vallás topik épp a cölibátus kapcsán indult. Ottani egyik hozzászólásom részleteit ide is átmásolom
Cölibátus
Egyszer hallottam erre egy jó megfogalmazást.
Vagyis a latin egyháznak tulajdonképpen nincsen világi papsága, hanem csak szerzetes papsága van. A latin papok hasonlóan mint a szerzetesek kötött napirend szerint élnek az egész napot átfogó lelki és liturgikus rend keretez.
Ez a keleti világi papságnál nincs meg (!), viszont a keleti szerzetes is cölibátusban él és kötött liturgikus rendben. Igy a keleti szerzetes pap sem házas ember. Püspök is csak nőtlen ember lehet. Vagy eleve nem házas, vagy már özvegy. Ha egy keleti pap házasságban akar élni, akkor még a szentelése előtt, vagyis amikor még nem pap, meg kell házasodnia mert a szentelés után már ezt nem teheti meg. Igy igaz az, hogy a keleti katolikus v. ortodox papok sem házasodnak !
Igy inkább igaz az a megfogalmazás, hogy a keleti papok sem házasodnak, viszont azon egyházakban házas ember is lehet pap.
Tehát a nyugati papi eszmény az szerzetesi eszmény. Ha igy nézzük, akkor ennek csak egy része a házasság és a szexuális élethez való viszony, ugyanis a szerzetesi életfomának nem az az alapcélja, hogy megszivassák a szerzetest azzal, hogy nem nősűlhet, hanem az, hogy Istenért és az Egyház szolgálatáért lemond a világi életről, igy a házasságról is. Istennek szenteli minden idejét, figyelmét életét, ami által lehetősége nyillik, arra, hogy maga tevékenységével tulajdonképpen kipótolja azt, amit a világi egyház nem tesz meg, mert a világi élet ettől elvonja.
Igy keletkezik az egyensúly az Egyházban. Krisztus azt mondta hogy legyetek tökéletesek. Pálnak van egy mondása amiben a szüntelen imára szólit fel. Az Egyház az ami a világban képviseli az Istenembert és az isteni embert, ezért az Egyháznak egésszében tökéletesnek kell lennie, ami viszont részeiben nincs meg.
Ezért született meg a gondolat már a szerzetesség kialakulásánál a 3. sz táján, hogy erre eltökélt lelkű és hivatást érző emberek, szakitva a világgal munkájukkal kipótólják azokat a hiányosságokat az Egyházban amit a világban élő egyházi részek nem tudnak megtenni. (szüntelen imádság, böjt szüntelen engesztelés és áldozatvállalás a világért és az Egyházért) kb. ez a szerzetesi eszmény alapja. Igy egy szerzetesnek nem preferált gondja a nemi élet, v. a házasság mert éppen céljai közé tartozik, hogy ne világi dolgokra szentelje az életét figylemét.
A szerzetesség melett persze meg volt a világi Egyház és az ebben szerepet vállaló papok, püspökök rendje, akik a világban éltek. Ez keleten igy is maradt. Nyugaton viszont ezt a világi papság intézményét Nagy Szt Gergely idejében "eltolták" a szerzetesi eszmény felé, ami a házasságról való lemondással, és a kötött imaélettel és liturgikus napirendel, valamint mindenben az Istennek és az Egyház szolgálatának szentelt élettel jár. Nyilván itt voltak praktikus okok is.Öröklés és a papság világias életvitele.
Igy a cölibátust egy hivatásában elmélyülő mai katolikus pap az nem a szex tilalma felől közeliti meg, hanem az Isten és Egyház, az isten népe, teljes emberként való szolgálata felöl.
A cölibátus nem "tilt" valamit, hanem egy választott életforma, nevezetesen az önként vállalt egyedüllét életformája. (Én ezt a "szent magány" karizmájának nevezem.) A jelenlegi katolikus erkölcstan szerint bármifajta szexuális aktivitás csak a házasság szentségi kötelékében mgengedett, ott is csak akkor, ha nyitott a gyermeknemzésre. A cölibátusból adódik, hogy vállalásával az illető elvileg minden fajta szexuális tevékenységről lemond. Ha meg mégsem, akkor azt bűnnek tekinti az Egyház, amelyre bocsánat ugyan van (minden esetben), de kitart amellett, hogy a papi hivatást csak a cölibátust élő ember gyakorlahatja. Tehát ha egy pap megnősül, nem tekintik bűnösnek, de nem is gyakorolhatja tovább a hivatást.
Hogy ez jó-e vagy sem, más kérdés (a Katolikus Egyházon belül is vita tárgyát képezi).
Csak egy kis pontositas. A colibatus a katolikus egyhazban nem a szeretkezest tiltja, hanem a hazassagot. Legalabbis ez van a gyakorlatban. Az egeszet csak azert vezettek be hogy az egyhazi vagyon ne szorodhasson szet. Ha nincs torvenyes feleseg, vagy gyerek, nincs orokos sem, es minden az egyhaze marad. Ilyen egyszeru. A tortenelem rengeteg peldat szolgal arra hogy papok szeretkeztek, es az egyhaz megsem tagadta ki oket, sot tobb papa is van akinek az utoda is kesobb papa lett. Viszont nem lehet hallani olyanrol hogy egy pap megnosult, es nem kellett felhagynia a hivatasaval. Nem rossz mi?
