Nagy idők, szar emberek, hogy genfi "barátunkat" idézzem kissé megváltoztatva.
Arra megy a játék, hogy kiprovokálják a parlamenti őrség vagy mi a franc közbelépését. Mindent kamerára vennének, ismét "megsérülne" egy-két térd, és a CNN egy óra múlva megszakítaná az adását, hogy leadja a magyar országházban történt példátlan brutalitást, terrort. A New York Timesnál hajnalra tolódna a lapzárta, hogy velős, világra szóló vezércikket és címlapot szerkesszenek a kázusból, a magyar demokrácia, a magyar demokratikus ellenzék sárba tiprásáról.
Eleinte a tüntetéseiken is ez volt a forgatókönyv, de az orbáni rendőrségnek ki lett adva az ukáz, hogy úgy bánjanak a Bangónékkal és hasonlókkal, mint a hímes tojással.
A mai magyar ellenzék olyan, mint egy tyúkól. Veszettül verdesnek a szárnyukkal, próbálnak repülni, mert látják a Sast, és azt képzelik, hogy, mert nekik is van szárnyuk, a Sas fölé képesek emelkedni. Ám az eszük is csak annyi, mint a tyúké, mert a ketrecbeli vergődésükkel csak a port és a saját száraz piszkukat keverik fel, és majdnem belefulladnak a saját maguk által így előállított mérgező légkörbe.
Csodálom a választóikat, hogy nem okádják el magukat e pokoli hempergés, eme ördögi tánc láttán.
tordai a legundorítóbb a párhuzamos heccmanek közül is.
Talán még az a néger hasonlóan undorító, csak ő butább a tordainál.
Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy pár ezer járókeretes rohamballiberális vastapsa mellett elriassza a kicsit is értelmesebb többi balliberálist. Többet kellene mutogatni a köztévében.
Abból, ahogy a haveri körüket tömik, urakká teszik, a dolgozót meg igyekeznek kiszolgáltatottá tenni, a takarékoskodás (magánnyugdíj, lakástakarék) lehetőségeit nyirbálják, az oktatást úgy alakítják át, hogy a társadalmi szakadékokat ne csökkentse, hanem növelje.
Én úgy látom, hogy a kormánypárti polgárság tisztelettel beszél a dolgozó emberekről, míg a gellenzék hangadói permanens módon szolgáznak, lenézően bérmunkásoznak másokat akár csak azért, mert azok alkalmazottként dolgoznak, akár nekik (állítólag vagy ténylegesen).
A magát polgárinak nevező kormánypárt (bár mostanság nem akkora sláger, mint 1998 és 2002 között volt) pedig jelenleg polgári Magyarország helyett sokkal inkább az urak és szolgák országát építi.
Persze, ma már nem az a fajta különbség van város és falu között, mint régen, de ettől még tény, hogy a polgárság mint társadalmi réteg a városokban alakult ki annak idején.
Tévedés, balliberális, falvakban is élnek polgárok, vagy akár tanyán, mint ahogy városokban is, és bugrisok is élnek mindenféle településtípuson.
Nyilván amikor ti a pénztárcátokat és a fukszotokat lobogtatva bizonygatnátok, hogy nem is bugrisok, hanem polgárok vagytok, az a frusztrációitok lecsapódása.
Nosztalgiáztam ma, megnéztem a régi Jobbikot, az igazit, amikor Gaudi-Nagy Tamás és Lenhardt Balázs defenesztrálta a független Magyar Országgyűlés épületéből a sárga csillagos zászlót, amit Kövér László házelnök azóta sem engedett visszacsempészni.
