Keresés

Mindenkinek a szíve-joga, hogy használ vagy sem sminket. Szerintem sokkal lényegesebb kérdés, hogy ezt miként tárja a nagyvilág elé. Amennyiben úgy, hogy feltűnősködik vele, és egyébként nem ad rendesen a sminkjére, akkor inkább ne sminkeljen, Amennyiben viszont ad arra, hogy a sminkje jól nézzen ki, és ne legyen túlzásba véve, akkor semmi baj nincs azzal sem, hogyha mindezt fiú teszi meg.

Egyébként ln 69 éves, nős, 6 gyermekes édesapa vagyok, akinek van 19 unokája, és aki nem mellesleg biszexuális és kicsit transzvesztita is. Erről a család is tud. Koromnál fogva azért tény, hogy az én kamaszkoromba kevésbé volt felvállalható nyilvánosan mindez. Rólam is csak nagyon kevesen tudták. Köztük volt az édesanyám, az édesapám (bár ő némileg később tudta meg), és mint fentebb írtam, a nejem is tud a dologról, már a kapcsolatunk majdhogynem a legeleje óta. Egyébként 55 éve vagyunk együtt vele, és 45 éve házasodtunk össze, nagyjából 1 évvel a második gyermekünk (első fiunk) születése után.

Én jellemzően max. csak egy minimális alapozót és szájfényt használok, ha olyan helyre megyünk. A szájfényt is azért, hogy nehezebben száradjon ki a szám.

20 éves vagyok. 11-12 évesen kezdtem el magamon alapozót használni a gyenge és igen csúnya bőröm miatt. Aztán úgy 13 éves koromtól először szememet húztam ki (nem túl feltűnően) és a számon használtam egy kis szájfényt (első sorban az emberi bőr színéhez hasonlító színben). Ezt követően volt egy szűk 1 éves időszak (16-17 éves korom között), amikor semmit sem használtam. 

Én ugyan homoszexuális vagyok, amit rokonaim és az ismerőseim nagyon jól tudnak, és elfogadnak. De valójában a másságomra csak 14 éves koromba kezdtem el rájönni, és majdnem 16 voltam, amikor először a nővéremnek, majd a bátyámnak végül a szüleimnek, a keresztszüleimnek és a nagyszüleimnek mondtam el (bár ekkor már sajnos csak a két nagymamám élt - ők szerencsére ma is élnek). Utána mondtam el a legjobb haverjaimnak, akik segítettek abba, hogy a többiek előtt is feltudjam magam vállalni. Nagyon sok támogatást kaptam tőlük.

A kitérő után a lényeg. Valamikor 17-17,5 évesen összejöttem a jelenlegi párommal -akinek az öccse is sminkelni magát-, és megtudta, hogy korábban milyen kiegészítőket használtam, akkor megkért, hogy teljesen sminkeljem ki magam. Lényegében életembe talán másodszor volt rajtam akkor teljes smink. A szemhéjam feketével kihúzva, a szemem nagyon halvány narancssárgával kifestve. Az arcomon egy kis arcpír, a szám pirossal kihúzva. Ez akkor nekem is fuva volt, főleg úgy, hogy így mentünk el aznap diszkóba vele. Korosztálytól függetlenül vegyes volt a fogadtatása a látványnak. Bár tény, hogy inkább a 14-20 éves lányok fogadták a legjobban, de ebbe a korosztályba a fiúk is elfogadóbbak voltak. Minél jobban mentünk felfelé a korosztályt illetően, annál inkább volt negatív megjegyzés a dolgot illetően.

Én azóta járok ki utcára is nyugodtabban (és akár egyedül is) sminkben. Nagyon sokat segített nekem abban a párom (aki nem mellesleg 7 évvel idősebb nálam), hogy végre ne nyomjam el ezt sem magamban, ahogyan a homoszexualitásomat sem.

Én egyébként 1998. áprilisának utolsó napjaiban születtem, míg ő 1991. májusának közepén született.

Én, hogyha utcára megyek, maximum alapozót használok, de sminket nem.

Otthon, hogyha vendégek jönnek, akkor viszont majdnem mindig kisminkelem magam.

Ezzel szemben az ikertesóm ki is megy sminkben az utcára.

Szerintem is az a lényeg, hogy ne legyen túlzottan feltűnő a dolog, vagyis ne legyen kirívó az érintett fiú sminkje.

Hát nagyon érdekes kérdéseket feszegetsz és fejtesz ki. Nagyon jól írsz. Megkérdezhetem, hogy hölgy vagy úr vagy? Leírnád, hogy konkrétan te elfogadod vagy "csak" eltűröd, hogyha pl. egy férfit sminkben látsz (főleg, hogyha nem kirívó)?

Csak szeretnék úgy kinézni, ahogy mások szeretnék, ha kinéznék.

Ezért sminkelek.

S mink a smink hatására úgy nézünk majd ki, ahogy mink s mások szeretnén(e)k kinézni. Úgy egyformán, ahogy senki más. Ezt benéztük?:-)

Számos analógiája létezik az utópiának – itt, mint a nem tárgyiasítható vágyak kivetülésének.

A smink, erre nézvést egy ártatlan, illuzórikus kísérlet. Szimpi.:-)

Tisztelt kérdező! Korodból adódóan talán érthető, hogy nem mernél már sminkben kimenni. Én éppen az elmúlt hét elején láttam egy 16-17 év körüli kamaszsrácot az utcán gyönyörűen kisminkelve. Jó néhány méterrel mögötte jött egy 20-25 év körüli leányzó szintén kisminkelve. Hát ég és föld volt kettejük között a különbség. A legnagyobb meglepetésemre nem a lány felé billent a mérleg nyelve. A lány sminkjén azt láttam, hogy összecsapta, nem figyelt arra, hogy hogyan is néz ki. A fiún ezzel szemben azt láttam, hogy tényleg hosszabb időt tölthetett a sminkeléssel. Az arc- és szemfesték valamint a rúzs színe nem ütötte, hanem inkább erősítette egymást. Nem vadító, hanem szolid színeket kell elképzelni.

Más kommentjeidet olvasva, tudható, hogy te még nálam is kb. 10 évvel idősebb vagy. Nagyon jó, hogy ilyen formában írsz erről a kérdésről. Sajnos tényleg az a baj, hogy főleg a mai fiatalok között található meg nagyobb számban az elfogadása ennek a kérdésnek. Bár tény, hogy én azért beszélgettem hozzám, sőt hozzád hasonló korcsoportú férfivel, aki elfogadja (vagyis néhányuk csak elviseli). Tény az is, hogy sok függ attól, hogy miként jelenik meg az érintett fiú. Ha kirívó színekkel festi ki magát, és még nem is passzolnak egymáshoz a színek, akkor undorítóan néz ki. (De ez lányra is igaz)

Persze megint más, hogyha pl. egy bolondballagásra brahiból festi ki magát valaki. Ott, hogyha az öltözék legalább utal rá, hogy nem egy átlagos nap ez az életében, akkor még a kirívóság is valamelyest elfogadható vagy eltűrhető.

Összegezve a fentieket: Ha egy érett férfi vagy fiatal srác tudja magát úgy sminkelni, hogy az ne legyen túlzottan kirívó és visszataszító, hanem visszafogott és tényleg alig észrevehető, akkor ne szégyellje ezt. Tudom, hogy minél idősebbről van szó, annál inkább kaphatta valaki az ellennevelést, hisz a kommunista hatalom mindig is melegellenes volt, ahogyan az egyházak túlnyomó része mai napig is az.

No comment! (Vagyis fentebb leírtakat nem írom le újból)

A kérdés ugyan félreérthető. De az alapleírás valamint az első komment tisztázza le teljesen kérdésed okát.

Nem így hangzott volna teljesen az a kérdés, amit kiakartam írni. De az pedig a hosszúsága és a rendszer tördelése miatt lett volna érthetetlen. Így pedig a -nak rag maradt le a nem megjelölésénél. Fiúknak/férfiaknak elfogadható a smink? - így lenne nyelvtanilag helyes.

Szerintem mindenki úgy legyen boldog, ahogy neki jó. Szerintem egyáltalán nem szégyen. Ezt szoktam mondani az öcsémnek is, aki ugyan 23 éves, de kb. 7 éve jár ki sminkben utcára.

Bevállalós öcséd van, hogyha 15-16 éves korától ki mer járni sminkben az utcára. Örülhet azért, hogy a testvére és vélhetően a rokonai -sőt esetleg a legközelebbi barátai- kiállnak mellette és érte. Nagy elismerés az érintetteknek és persze neki is.

Tisztelt kérdező! Korodból adódóan talán érthető, hogy nem mernél már sminkben kimenni. Én éppen az elmúlt hét elején láttam egy 16-17 év körüli kamaszsrácot az utcán gyönyörűen kisminkelve. Jó néhány méterrel mögötte jött egy 20-25 év körüli leányzó szintén kisminkelve. Hát ég és föld volt kettejük között a különbség. A legnagyobb meglepetésemre nem a lány felé billent a mérleg nyelve. A lány sminkjén azt láttam, hogy összecsapta, nem figyelt arra, hogy hogyan is néz ki. A fiún ezzel szemben azt láttam, hogy tényleg hosszabb időt tölthetett a sminkeléssel. Az arc- és szemfesték valamint a rúzs színe nem ütötte, hanem inkább erősítette egymást. Nem vadító, hanem szolid színeket kell elképzelni.

Összegezve a fentieket: Ha egy érett férfi vagy fiatal srác tudja magát úgy sminkelni, hogy az ne legyen túlzottan kirívó és visszataszító, hanem visszafogott és tényleg alig észrevehető, akkor ne szégyellje ezt. Tudom, hogy minél idősebbről van szó, annál inkább kaphatta valaki az ellennevelést, hisz a kommunista hatalom mindig is melegellenes volt, ahogyan az egyházak túlnyomó része mai napig is az.

A kérdés ugyan félreérthető. De az alapleírás valamint az első komment tisztázza le teljesen kérdésed okát.

Szerintem mindenki úgy legyen boldog, ahogy neki jó. Szerintem egyáltalán nem szégyen. Ezt szoktam mondani az öcsémnek is, aki ugyan 23 éves, de kb. 7 éve jár ki sminkben utcára.

Nagyon szépen köszönöm az eddigi válaszokat! Várom a továbbiakat!

kb 18-25 v 30 eves koromig hasznaltam nemi alapozot, bulizas,kocsmazas,koncert elott,vagy csak siman nyaralaskor. Hetkoznapokon kedv szerint. Volt olyan,hogy baratnom kihuzta/formazta a szemoldokomet,megpodorte a szempillat:), mondvan neki ugy tetszik. 
Egyebkent a (hosszu) hajam is sokszor volt festve,legtobbszor mahagonira v feketere neha vorosre. 
De a smink az (nekem mar) tulzas - azt sosem csinaltam.
40+ evesen meg eszembe sem jut a dolog,inkabb vicces. :)

Egyébként középkorú férfi vagyok.

Szia! Nálad valamivel ugyan fiatalabb vagyok, de szerintem mindenki maga döntse el először, hogy neki mi a jó és mi nem! Hogyha úgy érzi, hogy kamaszfiúként vagy érett férfiként jól érzi magát sminkbe, és van is hozzá érzéke, akkor nyugodtan sminkelje magát.

Annyit hozzáfűznék a kérdéshez, hogy amennyiben fiúként, vagy férfiként fejti ki a kommentelő a véleményét, akkor legyen szíves az életkorára valamiféle utalást tenni.

A hölgy hozzászólókra a fenti életkori kérés nem vonatkozik.

A környezetemben is érdeklődtem már. Nagyon érdekes kép. A korosztályomba is van olyan, aki elfogadja, de a tinik között is akad olyan, aki ódzkodik ettől, vagy éppen fordítva.

Van olyan tinédzser ismerősöm, aki évek óta sminkeli magát. Kapott bőven negatív, de pozitív kritikát is. Egyébként ezeket nem csak lányoktól-asszonyoktól, hanem fiúktól-férfiaktól is kapta.