Beszéljük meg Bessenyei Ferenc özvegye honlapjának egyes megállapításait. Itt ez a kitűnő, nagyon figyelemre méltó honlap:
http://www.katolikus-honlap.hu
Úgy látszik, nem nagyon olvassa ezt a honlapot senki. Akit érdekel ugyanis, annak nincs szüksége e reklámra, akit meg nem érdekel, annak mindegy. Ennek ellenére, a legutóbb feltett, Donoso Cortes gondolatai alapján íródott cikk (A jelenkor fő tévedései eredetük és okaik alapján) egyik állításához szeretnék hozzászólni.
Idézet a cikkből:
"Mindazonáltal, ha ily módon mindent, ami természetfeletti, eltöröltek és a vallást csak valamilyen homályos deizmussá alakították át [pontosan ez az, amit Bergoglio éppen ma, 2019. március 30-án is művel, amikor egy újabb iszlám országban arról szónokol, hogy a mohamedánok és keresztények ugyanazt az istent imádják]"
De hát tényleg ugyanazt az Istent imádják! Persze nem azt mondom, hogy ezt a kijelentést pont egy iszlám országban kellett megtennie, de ha kijelentette volna, hogy Pytagorasz tétele igaz, akkor sem ítélhetnénk őt el ezért. Mert tényleg igaz. Ami igaz az igaz, a többi meg politika és az emberek tudatának befolyásolása. Az iszlám Allah lényegében a héber Eloah. Észre lehet venni az "El" szót meg azt a tényt, hogy halála órájában Isten az Atyját "Éli"-nek szólította.
Persze e (valóban csodálatos és egyedülálló) honlap létrehozója, működtetője még meg sem próbál egy fordított következtetést levonni. A hölgy az egész világot, minden püspököt, a hierarchia minden jelentősebb személyét hitehagyással vádolja. Nem lehetséges, hogy lényegében az 1700 évvel előtti konstantini fordulat óta terjed az Egyházban ez a vírus? Nem lehetséges, hogy ez volt az az árulás, amely diszkvalifikálta azt a Szervezetet, amit ma Kat. Egyháznak nevezünk? A Bibliában Jézus megátkozott egy fügefát, ami egy rövid időn belül kiszáradt. Mi van akkor, ha Sátán tanulván ezen az eseten, a megátkozott Szervezetet folyamatosan karbantartotta, lehulló leveleit műlevéllel pótolta, sőt gyümölcsöket is ragasztgatott a fára, hogy ne látszódjék, hogy már régen kiszáradt?
Ez a honlap - ami - úgy látszik, hogy itt a fórumon a kutyát sem érdekel - szerintem egyedülálló összefoglalása annak, hogy a katolikusoknak miképpen kéne látniuk a világot. Persze a valóság egészen más. Valójában a földön talán csak pár embert érdekel, hogy a katolikusoknak hogyan kéne látniuk a világot. Mert már nincsenek is katolikusok. Talán nem is voltak soha, csak pár nagy gondolkodó hitte azt, hogy Jézus tanítását valahogy össze lehet egyeztetni ezzel a világgal, melynek egyébként Sátán az uralkodója. De a huszadik század végéig legalább a kevésbé műveltek hittek abban, hogy ők katolikusok. Mára az igaz katolikus-lelkületű embereket Jehova Tanúi már begyűjtötték. Hogy aztán ott mi történik ezekkel, az egy másik kérdés. Mostanra az a paradoxon válik láthatóvá, hogy valaki annál kevésbő katolikus lelkületű, minél stabilabb katolikus. E honlapon található írásokból az látszik, hogy régebben még gondolkodtak az emberek és őszintén igyekeztek tudásukat összeegyeztetni a hitükkel. Ma pedig az egyetemes elhülyülés és szellemi igénytelenség kora van, amikor az embereket már csak az érdekli, hogy a hónap végén meg-e kapják a fizetésüket. Ezekből az írásokból azt láthatjuk, hogy az emberi lelkeknek semmi sem okozott nagyobb betegséget, mint a "szabaság, egyenlőség, testvériség" nyilvános deklarálása. Minden fordítva működik! Amikor meghirdették a nők emancipációját, megszüntették a nők tiszteletét is. Amikor meghirdették a 8 óra munka, 8 óra szórakozás és 8 óra pihenés jelszavát, bevezették az éjszakai műszakokat még a nők számára is. Amikor mostanában meghirdetik a nők jogait, egyúttal meghirdetik a gender-ideológiát. Vajon milyen szörnyűségnek lesz a megalapozója az a mexikói elképzelés, hogy minden ember - alanyi jogon - megélhetéséhez kapjon egy bizonyos pénzösszeget?
Számos helyes megállapításod van, s néhány dolgot csak azért nem értesz mert valószínűleg soha nem kapcsolódtál bele mélyebben a témákba. Az én tudásom is sok területen felszínes, tehát van olyan amiben nem merek nyilatkozni. Pl. ezt az elterjedt SSPX rövidítést így nem ismertem, ez régen a Lefebvre mögötti mozgalomnak csak egy állomása volt, de úgy látszik itt is állandó változás van, mint a "háttal misézés", majd "tridenti mise", s ma "latin mise" nevek kapcsán.
Természetesnek tartom, hogy igény esetén bárki mehet latin misére (templomtól, pontosabban az ottani papoktól, plébánostól függ hol van ilyen).
Ami aggaszt téged: a szivárványszínű terítőt nem értem (ilyet nem láttam), de adventben pl. van olyan vasárnap, amikor rózsaszín a domináló a szentmisén, ami nagyon régi - megtartott - hagyomány, és őrültség összekeverni más csoportok kedvenc színével, (de pl. ha valami vörös, az se mindig kommunista). Egyébként meg nagyon helyes, hogy pl. a homoszexualitást nem verjük nagydobra! Régen is így volt, s remélem hogyha a szexforradalmat kb. 60 év múltán követő krachot túléljük, visszajönnek azok a szokások amelyek értelmes módon védik az igen érzékeny emberi szexualitást (de az értelmetleneket nem szabad visszasírni). Komoly pszichológiai okai vannak bizonyos korlátozásoknak.
Talán nem látható jól, és az általad konzervatívnak vélt mozgalom is zavaró nevű lehet, de a Katolikus egyház még konzervatívabban tér vissza a történelem tanulságait is megjegyezve az ősi múlthoz. A kérdéses mozgalmak meg éppen olyan pontra szeretnének visszatérni, amilyen a történelem során sokszor előfordult, és ami nagyon is hasonló volt ahhoz a hozzáálláshoz ami miatt Jézus a farizeusokat szidta. Nos, akkor Jézus liberális lett volna? Nem. Pont azt hirdette, hogy - bár a törvényből egy i betű sem lesz eltörölve - de nem a szabályok (akkor kb. 600 ilyen volt) vak betartása a lényeg. És mi is ezt akarjuk elérni. Megtartani a teljes evangélium szellemét, és szabályok helyett a szentlélek útmutatásara támaszkodni. Egy - a liberalizmust elutasító de - szabad (NEM szabados) cselekvést biztosító létformát kell felvennünk. A liberalizmus nem szabad! Ott az emberi ösztönök rabságában cselekedünk, és nincs választásunk: azt tesszük ami nekünk élvezetes. A keresztény ember meg tudatosan, szabad akaratból cselekszi a jót. Azt ami ésszerűbb, amiről tudjuk, hogy nem vezet a kívánt cél mellé. Ezt jelenti a szeretet. A bűn - az eredeti héber elnevezés szerint - célt tévesztett nyívessző. Ezért is hívjuk helyesebben véteknek. A bűn nem az amiért büntetnünk kell valakit - ez utóbbi neve bűncselekmény. A kettő nem ugyanaz. A homoszexuális cselekedet bűn de ma nem bűncselekmény. Az igehirdetés nem bűn, de lassan bűncselekmény számba fog kerülni.
Valóban, sokakhoz nem jut el, hogy mit tanít a Katolikus egyház, pedig pontosan azt, amit a konzervatív mozgalomról írsz: " hogy tisztan lassuk a katolikus hitet, es ragaszkodjunk ahhoz - elsosorban a sajat eletunkben, es peldat mutassunk". S a példa nem az, hogy - farizeushoz hasonlóan - büszkélkedünk, hogy mi aztán latin misére járunk. A hétköznapi életünkben kell a cselekedeteinkkel példát mutatni, és törekednünk kell a liberalizmussal mérgezett gondolkodásmódunkat levetkőznünk.
Fogamzásgátlás: Mindenki aki katolikus szertartással házasságot köt (azaz a felek kiszolgáltatják egymásnak a házasság szentségét) kötelező részt venni előtte jegyesoktatáson. Ezen pl. sok szó esik a fogamzásgátlásról is arról, hogy ezek némelyike azonos az emberöléssel, illetve arról is, hogy a helyes módszer a természetes családtervezés (TCST: ébredési hőmérséklet, méhnyaknyák vagy a nyál állaga, méhszáj tapintása, megtartóztatás az adott időszakban, stb.). Tehát minden katolikusnak tudni kellene róla aki házas. Miért nem házasodunk ma már? Ez egy külön történet, sokat tudnék írni róla, s ez az aminek a hosszú távú hatása drámai...
En nem teljesen ertem, hogy ebbol milyen feszultseg szarmazik. Aki latin miset akar hallgatni, az arra megy, aki pedig nem akar, nem megy. De amugy, nem olyan egyszeru latin misere menni, mert keves helyen van.
Es azert a latin miset valasszuk kulon az SSPX csoporttol. Mert az SSPX-t a hivatalos katolikus egyhaz nem ismeri el, de az egyhazon beluli latin miset igen - mondjuk ezt te is irtad, hogy XVI. Benedek erre engedelyt adott.
Engem sokkal jobban aggaszt az, amikor a katolikus templomban az aldozati asztalra felteszik a szivarvanyszinu homoszexualis teritot, vagy amikor egy pap a mise elejen, kozben, stb. azt nyilatkozza, hogy o homoszexualis. OK, hogy maga a homoszexualis erzes nem bun, de ezt miert kell kozolni? Szerintem arrol sem akarnak hallani a misen resztvevok, hogy egy papnak tetszenek a nok, es kuzd ezzel a problemaval. Magan beszelgetesben, stb. el lehet mondani, tanacsot kerni, foleg lelkivezetotol.
A katolikus egyhazon beluli konzervativ mozgalommal semmi problemat nem latok - mert ellensulyozni kell a liberalis mozgalmat. De hangsulyozom, hogy a konzervativ mozgalomnak nem az a lenyege, hogy most jol megiteljuk azokat, akik nem pontosan tartjak be az egyhaz torvenyeit. A katolikus konzervativ mozgalomnak az a lenyege, hogy tisztan lassuk a katolikus hitet, es ragaszkodjunk ahhoz - elsosorban a sajat eletunkben, es peldat mutassunk. Sokan mar nem is tudjak, hgoy konkretan mit tanit a katolikus egyhaz. Pl. azt hiszik, hogy a fogamzasgatlas teljesen elfogadhato hazassagban.
Nem is ertettem CiniKuss hozzaszolasait, mert nekem ez a honlap nem szelsoseges-konzervativ katolikusnak tunt (latin mise, SSPX, stb.), hanem inkabb liberalis katolikusnak.
De en csak abbol tudom megitelni, hogy az elmult honapokban 1-2 cikk be volt linkelve. Akkor nagyon nem ertettem egyet ezekkel a cikkekkel, es liberalisnak tunt, de mar a konkretumokra nem emlekszem.
Mindenesetre, azt mar akkor is megallapitottam hgoy ez nem a hivatalos katolikus allaspont, es nem is konzervativ katolikus.
A nevezett honlap témájához szólnék hozzá. Végigkövettem a szerzője szellemi útkeresését a hagyományhű
(latinmisés) katolicizmustól kezdődően. Először a SSPX-től távolodott el, majd az SSPX-es Ellenállástól is. Egy ideig sedevacantista álláspontot foglalt el, majd miután kétségesnek ítélte a pap- és püspökszentelések érvényességét, most ott tart, hogy jobb semmilyen szentmisére se járni, hanem otthon imádkozni helyette. Mindezt a jelenlegi Vatikán (Ferenc, Benedek, Jámos Pál, VI. Pál, XXIII János) teljes elutasítása mellett.
Pár éve, amikor ez a honlap megszületett, a fő témája a latin mise, annak szorgalmazása volt, és világosan látszott a tartalmából, hogy egy önmagát hagyományőrzőbbnek kikiáltó csoport mozgalma áll e törekvések mögött. Akkortájt ez olyan katolikus körökben ahol a II. Vatikáni Zsinat szelleme élt, nagy felzúdulást okozott (később 16. Benedek az ilyen mise tiltását megszüntette, de engedélyhez kötötte). Mindkét oldalról feszültségek támadtak, amely sokak figyelmét elterelte a valós problémáktól, s nehezítette a katolikus egyház megújulási folyamatát. A határozott intézkedéseket Ferenc pápa kezdte, a triumfalizmus, a tekintély kizárólagossága, és más olyan megrögzött szokások ellen, ami a Vatikánt is jellemezte, és a Lefebvr-i mozgalom meg éppen ezek visszabetonozásáért küzdött.
Mára bizonyára sokkal széleskörűbbé vált a témája, de figyelemre méltó amit a 15-ös HSZ-ban írsz. Jómagam nem olvasom, de én meg nem vagyok abban biztos, hogy csupán egy egyéni akció az egész, és nem áll mögötte valamiféle erős vonzódás a mozgalom irányába. Személyesen ismerek papokat, akik szintén beleszédültek ebbe kétséges eredményűnek mondható irányba.
Mint ahogy a gonosz a mai világban a liberális életmód csinosságával csábít (és vonzza el az embereket a templomból), ugyanúgy saját berkeken belül is lehetnek csinosnak látszó tévutak.
Talán az előzőekből kiderült, hogy nem "lényegében" nincs jó és rossz, hanem az Istennél, a mennyben. S a földön az embernél bizony van! De a mennyben már nincsenek nemek, és így nincs gender, és nem is házasodnak, s nincs homoszexualitás. Ezek földi jelenségek.
Egyébként pedig én sem a honlapot bíráltam, hanem csak tájékoztatást adtam arról, ami az utóbbi időben feszültségeket kelt egyesekben, és tévutakra vezethet olyat akinél nem a tartalom, hanem a forma a lényeg.
Ugyanakkor Bessenyei Ferenc emléke mindenképpen tiszteletet kell, hogy ébresszen, mivel Magyarországon elsőként adott ki magánszemélyként a rendszerváltást követően olyan könyvet, amely a házasság tisztaságáról szól! Az idő akkor nem érett meg arra, hogy azt a többség komolyan vegye, s úgy tűnik csak az elkövetkezendő évtizedek lesznek azok amelyek megmutatják a katolikus hagyománynak a helyes voltát, pontosabban azt, hogy hova vezet az, ha ezt a hagyományt - meg nem értvén a lényegét - félredobjuk. Erről - csak vázlatosan - a 7-es hozzászólásomban értekeztem.
A jóról és a rosszról való értekezésemet valószínűleg félreérted, és az ószövetségi bűnbeesés szimbólikáját sem tudtam neked felfogható módon elmagyarázni. Hosszúra nyúlna a lényeg megvitatása. Kiindulópontnak nagyon jó az amit a LÉT-ről írsz.
Csak annyit jegyzek meg, hogy Istennél nincs jó és rossz, de az embernél megvan (létezni sem tudnánk a jó és rossz szétválasztása nélkül). Amikor majd Istenhez kerülünk, akkor tapasztalhatjuk azt, hogy nem létezik nála (a mennyben) ez a szétválasztás, hanem csak az amit írtál: a LÉT (s emellett a nemlét értelmetlen, tehát nincs is). Ha azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy ott is legyen (mert úgy véljük, hogy ez az igazság), akkor nem fogunk tudni odamenni, hiszen hiányolunk valamit, ami nincs. A tisztítótűz valójában ennek a szétválasztásnak a kiégése belőlünk. Bűn csak a mi tudatunkban létezik a földön, és ezzel vagyunk itt kötelesek élni. Ez az a NEMLÉT, ami a teremtésben, és csak a földön, és csak az embernél megjelenik, s földi életünket ennek figyelembe vételével rendezhetjük csak be.
Persze hogy volt "csábítás", a gonosz csábítása, a tagadás Istenének csábítása. Azaz az emberi gondolkodás felismerte azt, hogy lehet tagadni, tehát van egy tagadószó, azaz a "NEM", s ezzel a gondolataiban NEMLÉTEZŐ-t is meg tudott fogalmazni. Ennek a NEM szócskának a léte, annak kikerülhetetlensége a bűnre való csábítás. Ennek következménye volt Kurt Gödel idejében a matematika halmazelméletének összeomlása (a paradoxonok léte, s Gödel tételei), s végül akár ennek a következménye, hogy Gödel lazán ki tudott dolgozni egy ontológiai Istenérvet is. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a Gonosz ténylegesen nem létezik, s csupán a MEM tagadószócska a baj. A teremtés pillanatában az angyalok is meg lettek teremtve, és őnekik abban a pillanatban kellet dönteniük Isten mellett vagy ellen. Ennek alapján lettek egyesek bukott angyalok. A mennyországba ők nem tudnak bejutni, de a földi létre, s az emberi gondolkodásformára hatni tudnak.
Szerintem az tortent, hogy a varosban elok aktivizalodtak a katolikus egyhazban. De nem tudom, hoyg ez csak nagyobb aktivitast jelent, vagy tobb embert is. Mindenesetre, a falvakban nagyon siralmas a helyzet. A templombajaras folyamatosan csokken. Az en szulofalumban (3-4000 fo) egy gyerek sem jar templomba. Anyukam falujaban pedig, ha a gyerekeket, fiatalokat nezzuk, szinte csak az ertelmisegi szulok gyerekei jarnak (akik a varosbol kikoltoztek, de tobbnyire a varosba jarnak dolgozni).
Ez hasonlo a "tanchaz mozgalomhoz". A tanchaz mozgalmat is a varosokban kezdtek el, aztan ugy ahogy "legyuruzott" a falvakba. Sajnos, a katolikus egyhazra ez meg annyira sem jellemzo, mint a tanchaz mozgalomra.
Nyugaton is egyertelmuen csokkent a templomba jarok szama.
Sillye Jeno valoban szinfoltot hozott, es oszintenek talalom a hitet, a dalait is hit erositoknek talalom. De mondjuk a katolikus karizmatikus mozgalmat kihagytam volna. Ugy gondolom, hogy abban az idoben jobb lett volna tobbet a teologiaval, biblia olvasassal, es a szeretet gyakorlattal foglalkozni, mint a karizmatikus mozgalommal.
Kételkedésed könnyedén orvosolható, hiszen csak félreérted a "misztika" szót. Mindaz benne van amit - nagyon is jól - leírtál a kereszténységről. Az ugyanis valóban egy nagyon gyakorlatias, ráadásul humánus (emberközeli) misztika. Csupán azok az alapok nincsenek benne megemlítve, aminek kifejtése Keresztes szt. János által történt meg. Vagyis az, hogy bennünk emberekben ott van az Isten, mindegyikünkben, eltávolíthatatlanul. Nem mi vagyunk az Isten! Ezt hinni a legnagyobb bűn lenne. De valamilyen titokzatos módon ott van, ebben a csak végességet tartalmazó anyagi világ különleges, embernek nevezett lényeiben. Benne a végtelen Istenből valamennyi, ami ott valahogy megbúvik, és munkálkodik ha hagyjuk, vagy észre sem vesszük ha szabad akaratunkkal nem hagyjuk érvényesülni. Az az Isten, aki - keresztény hit szerint - szeret minket, végtelenül szeret, örökké szeret, és minden feltétel nélkül szeret. S nem vádol semmivel, nincs benne semmi gonoszság, semmi harag. Mert a haragvó Isten egy tévedés, az az Isten és a gonosz összemosásának terméke, és a teremtett világ törvényszerűségének meg nem értése.
Ha meg szeretnéd érteni ezt a teljesen gyakorlatias misztikát, akkor javaslom, hogy nézd meg Renátó atya (teljes nevén Béri László Renátó, karmelita szerzetes) Csepelen tartott lelkigyakorlatát. Élőben láttam, és azt is, hogy a résztvevők napokig alig tudtak magukhoz térni, mert annyira felemelő, és megnyugtató volt a számukra, hogy úgy érezték, mintha 20 centivel a föld felett járnának. Persze, ha megnézzük az atya Keresztes szt. Jánosról tartott Győri előadássorozatát (még nem teljes, havonta jön az új rész), akkor megtudhatjuk azt is, hogy az ilyen lelkigyakorlatoknál az okulás, a tudás, a fejlődésünk a cél, nem pedig az általa okozott érzelmek miatt járunk el rá. Ha utóbbit tennék, akkor János szerint a lelki fösvénység hibájába esünk. Nem baj ha vannak jó élményeink, de NEM ez a cél! A cél, hogy általa fejlődvén nem csak begyűjtögetjük a lélekemelő élményeket ládikánkba, hanem tevékenyen éljük az új ismeretek felhasználásával az életünket, akár általunk is átadván a tudást.
A latin mise kapcsán is ez utóbbi a helyzet. Az nem baj, hogy ad egy magasztos élményt. De a szentmisében NEM ez a lényeg! Ott a két rész: a tanítás, és az áldozat van a központban. Isten napját ezzel úgy szenteljük meg, hogy meghallgatjuk a tanítást (Olvasmány, Szentlecke, Evangélium, majd a szentbeszéd), és az átváltoztatott kenyeret, azaz Jézust magunkhoz vesszük, teste a testünkbe kerülve részünkké válik. S egyúttal a szentmisében tevékenyen részt is veszünk. Ehhez a célhoz pedig a mai szokványos szentmise is bőven elég. De aki nem bírja ki nélküle, és lehetősége van rá, az bátran járjon a latinra.
Ahogy említettem, az evangélium szellemével összhangban (a kinyilatkoztatások, és azok a hagyományok, amelyek annak semmilyen összefüggésben nem mondanak ellent, s ezek közül néhány dogmatizálva is van).
Példaként a Katolikus egyház elfogadja, hogy léteznek olyanok, akiknek homoszexuális érzéseik vannak. Az érzéseiről ő nem tehet, de a tetteiről már igen, és ekképpen az érzéseinek megfelelő cselekedettől tartózkodnia kell (mint pl. a kleptomániásnak tartózkodnia kell a lopástól). S az ilyen ember értékes hívő lehet.
A nők felszentelésének lehetetlensége mára már szinte a dogma szintjét éri el, de pl. azon - ha vontatottan is - folyik a vita, hogy házas ember lehet-e pap, ugyanúgy mint a görög katolikusoknál.
A "liberális katolikusok" meg nem ismerik az igazi, ősi Jézusi szellemiséget, nem értik a kinyilatkoztatás, a hagyományok, a szentírás értelmezés logikáját, és fogalmuk sincs arról, hogy egy-egy változtatásuk milyen lavinát indítana el, amely a kereszténység szétporladását okozná. Inkább a felszínes katolikus tudás birtokában lévő liberálisoknak lehetne őket nevezni, nem keresztény hívőknek. Munkálkodásuk célja lehet, hogy titokban épp a kereszténység eltörlésének megvalósításában testesül meg, melyet szívesen néznének végig egy páholyból.
"A II. Vatikani Zsinat ota a templomba jaras alaposan lecsokkent"
Ez a megfogalmazás nagyon is emlékeztet arra az érvelési módszerekre ami manapság a politikában zajlik. Sajnos erősen mérgezettek vagyunk mindannyian ennek a szelleme által, melynek következtében a valóságot és annak az ellenkezőjét is kiválóan képesek vagyunk magyarázni, bizonyítani.
Számos ismerősöm van akik maguk is átélték az egész időszakot. Az tény, hogy nálunk ez másképpen zajlott le, mint a kommunista (akkor szocialistának nevezték) blokkon kívül. Itthon bizony azok többségét, aki templomba járt állandó megfigyelés alatt tartották (tudták, és tapasztalták is ők ezt), és - különösen az iskolákban - még hátrányos helyzetbe is kerültek (tanárok szó szerint szégyenítették őket!). Ezekben a 70-es években voltak még a filozófus perek is, börtönbüntetési szankciókkal.
Itthon tehát nem az volt a jellemző, hogy megnövekedett a templomba járók száma, hanem az, hogy a keresztény élet sokkal élhetőbb és izgalmasabb lett. Megjelentek nálunk is a gitáros szentmisék (pl. Sillye Jenő ennek a vezéralakja), és az emberek már nem kötelességből jártak templomba (mert ugye kötelező), hanem önszántukból, és tudván azt is, hogy ez miért is jó nekik. Nem részletezem mennyi minden történt, főleg azért, mert én annak a korszaknak a történései nem személyesen éltem át, hanem azokról az időkről hallomásból, elmesélésekből értesültem jóval később.
Nálunk a rendszerváltás hozott igazi áttörést, amikortól nem kellet már bujkálni, és titokba tartani keresztény mivoltunkat. Helye válogatja - mert voltak olyan helyek ahol valóban nem sok változott -, de többségben hatalmasat növekedett a templomba járók száma, miután ekkor már sokan megismerhették, hogy ez a Katolikusság nem az a régi, unalmas, és rigorózus, hanem élő, és mozgalmas, és szabadon valósíthatjuk meg az evangélium szellemiségét.
És mitől csökkent a létszám mégis? Eltekintve a rendszerváltoztatás képmutatóitól, akik hamar lekoptak, a külső világ sokat változott, s csak nézzünk körül: hamarosan már ugyanolyan megtűrt különcöknek néznek minket, sőt talán majd folyamatosan figyelnek is (lehet, hogy ez ma már valóság is), mint a szovjet elnyomás idejében. Ezen nem segít a csodálatos élményeket kínáló latin szentmise sem, sőt, ha valamikor kötelezővé tennék, na akkor jönne el a múzeumőrök kora, amire XXII. János a Zsinat megnyitása kapcsán anno hivatkozott.
Azok akik akkor megismerkedtek az új, s az őskereszténység örömével jellemezhető szellemmel még ma is aktívan vesznek részt az egyházközségekben, ugyanakkor az ő számuk is csökkent, hiszen a többségük a "Baby Boomer" és a Ratkó nemzedék ifaji voltak, akik mára már megöregedtek, és egyre többeket szólít magához az Úr. Ezek gyermekeit azonban annyira félrehúzták a "mai korban már" jellegű szlogenek, hogy nem tudtak az ördög csinosságának ellenállni, s nagy részük gyermekkorban még járt a templomba, de aztán - ahogy fogalmazni szoktunk - : "kibérmálkozott" a hívő közösségből. Utóbbi folyamat sokkal összetettebb, mint gondolnánk, és nagyon sok köze van ahhoz, amire az utóbbi évek hormonkutatásai kapcsán céloztam (ennek ismertetése csak több hozzászólás keretei közé férne).
És amire célzol, a fundamentalizmust említve: éppen a Katolikus egyház az, amely az egymás után következő pápák munkálkodásainak köszönhetően (XXIII. János, majd II. János Pál, aztán az egyház tanítóhivatalának vezetőjéből és legfőbb szakértőjéből lett XVI. Benedek, s végül egy jezsuita rendből származó atya - akik köztudottan a legintelligensebb, s nagy tudású társaság -, a mai Ferenc), az elmúlt évtizedek alatt sokkal fundamentálisabban tért vissza azokhoz a hagyományokhoz, amelyek az igazi élő, és termékeny kereszténységet meghatározzák. Egy élhető, izgalmas, és Jézust követő fundamentalizmust hoznak vissza. Ez a fundamentalizmus mereven tagadja a mai kor önző egoizmusát, a hedonista életszemléletet, és mindazt az ideológiai torzulást, aminek pl. a genderelmélet a része. De tagadja azt a tekintélyelvű, és a hatalmi eszközökre, félelemre, prüdériára, értelmetlen szigorra épülő Zsinat előtti szemléletet, amely szinte kikényszerítette az emberekből az Isten tagadását, és a liberalizmus totális térhódítását.
Ezen a honlapon vannak hibas irasok. Most nem tudom, hogy melyik az, de amikor a multban valaki linkelt egy konkret cikket errol az oldalrol, az mind rossz volt. Mar nem emlekszem, hogy miert.
De abban sem vagyok biztos, hogy ez a honlap a konzervativ katolikusok (II. Vatikan elotti) szellemiseget tukrozi - mint ahogy CiniKuss allitja.
En pedig ugy ertelmezem, hogy a bun onnan jott a vilagba, hogy az ember nem engedelmeskedett Istennek.
Ez minden bunnek a gyokere.
A gyerek-szulo kapcsolatban is igy van. Mondja a szulo a kis gyereknek, hogy ne tegye a tuzbe a kezet, es beleteszi. Vagy mondja, hogy tanuljon az iskolaban, es nem tanul. Stb.
A bun ott kezdodik, hogy nem bizunk Istenben, vagy nem bizunk a szuleinkben.
Ezt a honlapot én nem azért nevezem csodálatosnak, mert mindenben egyetértek működtetőjével, hanem azért, mert az oda feltett írások elolvasása (már az is óriási teljesítmény, ha valaki képes a címeket végigolvasni) olyan rálátáshoz juttatja az ember, amilyent magyar nyelven nem nagyon szerezhet meg. Szerintem e honlap működtetője pontosan azon szellemiség (CiniKuss :-) ellen hadakozik, amely szellemiség a Te írásodból köszön vissza. Hogy lényegében nincs jó meg rossz... Ha ezek nincsenek, akkor nemek sincsenek (objektívan szemlélve: nincs férfi meg nő sem, akkor lehet akár 72 féle nemi identitás is, akkor a gender ideológia sem rossz, sőt végső soron a homoszexuálisok házassága sem az).
Szerintem itt ez a gondolatmenet teljesen rossz (keresztényietlen), a kiemelés tőlem:
"A bűn az ember által van a világban, s akkor került be amikor - szép szimbolikával - az ember "evett a jó és a rossz tudásának fájáról". Azaz felismerte magában azt az egyébként nem létező dolgot, hogy "van jó és van rossz is", s ezáltal képesé vált arra hogy eszerint ítéljen meg dolgokat. Istennél nincs jó vagy rossz. Ott csak van valami vagy nincs, de nincs megítélve.Tehát nincs bűn, de az ember ezzel a szétválasztással és ítélkezéssel megteremtette magának. Isten később még "parancsokat" is adott az embernek, hogy ha kell nekik ez e bűn-dolog, akkor aszerint élve kihozható belőle a legjobb. Bár a bűn önmagában hordozza az ellentmondást, s ezáltal adódhat olyan helyzet, hogy nincs jó megoldás, csak a bűn maradhat tettként."
Hogy a bűn azáltal került a világba, hogy az ember evett a jó és rossz tudásának fájáról? - Ez még szimbolikusan is tévedés. Hiszen őt valaki rászedte! A gondolat, hogy egyen, nem Éva fejében fogalmazódott meg, hanem az "inspiráció" kívülről (az emberen kívülről) jött. Igenis, még a "bűn előtt" létezett az Istennél jó meg rossz. Hiszen Isten előre megmondta, hogy ha esztek egy bizonyos fa gyümülcséből, akkor megszegitek parancsomat és meghaltok. Ez még azelőtt történt, hogy ettek volna. Vagy talán akkor a meghalás nem rossz?? A legfőbb tévedésedet ez a mondat adja vissza a legjobban. Az első mondat teljesen téves. A második viszont igaz lenne akkor, ha nem lenne az elsővel szembeállítva: "Istennél nincs jó vagy rossz. Ott csak van valami vagy nincs, de nincs megítélve." VAN VALAMI vagy nincs VALAMI. Ez a valami a LÉT. Ha nincs LÉT azt nevezzük rossznak. Ez nem tétel, hanem definíció. Isten is LÉT, mégpedig öröklét. Istennél igenis van LÉT. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Isten nem lehet öngyilkos. Nemcsak öngyilkos nem lehet, hanem saját parancsait sem tagadhatja. Ezért kellett Fiát feláldoznia, hogy rendelései ne sérüljenek. A NEMLÉT a Teremtésben csak ideiglenesen merülhet föl, ezt nevezzük bűnnek. Minden bűn, ami létellenes.
A jövő a keresztény misztikáé. Ha a jövő kereszténysége nem lesz - szt. Jánosi értelemben - misztikus, akkor nem lesz kereszténység.
Nem teljesen ertem, hogy mire gondolsz. A Biblianak (es ezaltal a zsido/kereszteny vallasnak) az egyik alapveto vonasa, ami kulonbozik a tobbitol, hogy nem annyira misztikus, hanem inkabb gyakorlatias. A biblia a minden napi eletrol, minden napi sztorikrol, hus-ver emberekrol szol. A keleti vallasok pedig tobbnyire valamifere misztikus dolgokrol szolnak, amiket en egyaltalan nem is ertek, es nincsenek benne valos elethelyzetek. Lasd pl. Buddha abszolut nem eletszeru, fantasztikus sztorija.
Vagy itt vannak a tobb-istenhitu/gnosztikus/ezoterikus vallasok, ahol beszelnek pl. noi/ferfi principumokrol, amiknek semmi kozuk az elethez. (pl. a bolcsesseg noi principum - miert? es mit lehet kezdeni ezzel az informacioval?)
Persze, nem allitom, hogy a keresztenysegnek nincs egy komoly teologiai resze, mert van. Es erdekes es jo dolog ezeken elmelkedni. De a keresztenyseg lenyege megis csak az, hogy hogyan eljuk meg a minden napokban. Jezus azt mondta, hogy az utolso iteletkor az alapjan fogunk megitelodni, hogy mennyire segitettem a korulottem levo raszorulokon.
De az mindenkeppen igaz, hogy ahhoz, hogy Krisztust tudjam kovetni a minden napjaimban, elengedhetetlen az, hogy taplalkozzak az Igejebol (Biblia), Jezus testebol/verebol (lasd Oltariszentseg), misen valo reszvetel, stb.
A Katolikus egyház egy befogadó egyház. Mindent magába tud foglalni, ami nem ellenkezik az eredeti krisztusi tanítással
Az emberekkel szemben befogado, es ilyennek is kell lennie - lasd Krisztus peldajat a szamariai, kanaani asszonnyal, romai szazadossal, az irgalmas szamaritanusrol szolo peldabeszedet.
De a kulonbozo elvekkel szemben nem befogado, es ne is legyen az. Csak azert mert sokak szerint OK a homoszexualis hazassag, a katolikus egyhaz ezt nem fogadja el, es ne is fogadja. Azt se, hogy legyen no papsag, stb.
Vannak az ugynevezett liberalis katolikusok, akik mindenen valtoztatni szeretnenek - de sokan orommel vennenk, ha felhagynanak ezzel.
Ha nem lett volna a II. Vatikáni Zsinat, akkor ennek az egyháznak vezetői mára már tényleg csak múzeumőrök lennének. Az új liturgia, és az újszerű szemlélet kapcsán 50 éve rengetegen tértek vissza aktívan az egyházba, s sokan tértek meg általa.
Pont az ellenkezoje tortent. A II. Vatikani Zsinat ota a templomba jaras alaposan lecsokkent. Nemcsak a volt kommunista orszagokban, hanem mindenhol. Nyilvan ennek nemcsak a II. Vatikani Zsinat az oka, es az is lehet, hogy semennyire sem az oka.
De van akik szerint igen - a II Vatikani Zsinat is kozrejatszott az aktiv hivok szamanak csokkeneseben.
Minel "befogadott" egy egyhaz/vallas (elvi kerdesekben), annal jobban halad a megszunesehez vezeto uton. Ez tortent az amerikai tortenelmi protestanizmussal is: kb. 10% az orszag lakossaganak, es gyakorlatilag nincsenek templomba jarok. Annyira befogadok lettek minden eszme irant, hogy egy ido utan gyakorlatilag ertelmet veszti a templomba jaras, es az egyhazhoz tartozas. Mar ott tartunk, hogy egyik protestans egyhazban egy ateista no akart vezeto lelkesz lenni - de ezt egyelore meg leszavaztak.
Viszont az amerikai fundamentalista evangelikusok kepesek megtartani a tagsagukat. Eppen azert, mert nem hajlandok valtoztatni a dogmaikon es nezeteiken. Az ortodox zsidoknal es amisoknal is hasonlo a helyzet.
A topiknyitóban megadott linkről (katolikus-honlap.hu) annyit tudni kell, hogy annak semmi köze a hivatalos katolikus weboldalhoz (katolikus.hu-hoz). Az ugyanis egy - a katolikus egyház által nem ellenőrzött - oldal, az abban leírtakat sem megerősíteni, sem cáfolni nem feladata.
Az a honlap a II. Vatikáni Zsinat után Lefebvre püspök által indított (sok témában visszarendeződést kívánó) mozgalom ágához kötődik. Tény, hogy a mozgalom számos megállapításával a hivatalos Vatikáni egyház nem ért egyet.
Az is tény, hogy nem ritka, hogy egyes mozgalmakban, önmagát katolikusnak kijelentő csoportokban időnként felmerül az éppen aktuális pápa megkérdőjelezése (jelen esetben pl. Ferenc pápa legalitása). Az évezredes törvények szerint a pápa választását bíborosok (Vatikáni püspökök, vagy kinevezett bíborosi című püspökök) végzik, és a választásban bármelyik ezek közül - ha erre kerülne a sor - esélyes lehet. Azonban a katolikus hit szerint a püspökök döntését ilyenkor a szentlélek vezérli. Egy törvényesen megválasztott pápánál nincs esély a kételkedésre (noha a történelem produkált már elég furcsa pápákat is). Az a személy aki megkérdőjelezi a pápa személyét, - a törvény szerint - automatikusan önmagát zárja ki a Katolikus egyházból. Ez nem jelenti azt, hogy ne üdvözülne, vagy hogy bűnben él, hanem csak azt, hogy nem részesülhet azokban az előnyökben, amelyekben a katolikus egyházhoz tartozók részesülnek (pl. nem áldozhat, vagy más szentségek). Az, hogy nem értünk egyet a pápával, nem jelenti azt, hogy megkérdőjelezzük legalitását. A pápa is ember, és a tévedhetetlenség dogmáját csak jól meghatározott körülmények között, a törvények betartásával - és általában nagyon ritkán - gyakorolja. Tehát az egyet nem értés nem jár semmilyen szankcióval, hátránnyal, s előfordulhat az is, hogy valóban nincs igaza egy-egy ritka esetben. De ettől ő még a pápa.
Ferenc pápa - Assisi szt. Ferenc szellemiségében - most épen azt a megmaradt, és emberi gőgökkel teli klerikális nézeteket rombolja le ami már nagyon sok száz éve negatívan befolyásolja az egyházat (gyakorlatilag a IV. század óta). Azt szeretné, hogy valóban visszatérhessünk az eredeti ősegyház szellemiségéhez, természetesen megőrizve mindazokat az értékeket amelyek az elmúlt 2000 év folyamán az egyház birtokába került (nem anyagi értékek!).
Sajnos - ahogyan Eperjes Károly fogalmaz - "az ördög még sohasem volt ennyire csinos". Nem a Katolikus egyház hibája, hogy egyre többen vasárnapi kereszténnyé válnak. Ha nem lett volna a II. Vatikáni Zsinat, akkor ennek az egyháznak vezetői mára már tényleg csak múzeumőrök lennének. Az új liturgia, és az újszerű szemlélet kapcsán 50 éve rengetegen tértek vissza aktívan az egyházba, s sokan tértek meg általa. Ám az a látszat, hogy II. János Pál "Test teológiája" mintha túl későn jelent volna meg. Azok a hagyományok amelyek létben tartották a "fejlett nyugati" civilizációt, egy forradalom által megtörtek, és fél évszázad múltán nem várt következményt szültek. Figyelmeztetett ugyan már 80 évvel ezelőtt is egy etnológiai tanulmány (J. D. Unwin), és már II. János Pál is sokszor kijelentette, hogy ez a liberalizmus a "halál kultúrája", ám sokan csak szólamnak vélték, és nem vették komolyan. S tömegesen hagytak fel a házassággal kapcsolatos hagyományokkal, átvéve a nagyon is szimpatikus új mintát a párkeresésben. "Mi baj lehet belőle?" - kérdezte mindenki magában.
Ma már az elmúlt 10 év hormonkutatásainak tükrében jól látszik, hogy mi okozza a nem várt, s hamarosan bekövetkező demográfiai katasztrófát. Nem a túlnépesedés a gond (az is), hanem az egész fejlett nyugati régió - a III. világ kivételével - népességcsökkenése. Maga a csökkenés a gond, nem a kisebbé váló népesség. Pontosan előrejelezhető mi vár ránk kb. 15-20 év múlva, amikor pregnánsan beköszönt ránk az "elöregedett társadalom" tünete: a sok munkaképtelen öreg mellett csak hozzájuk képest kevés fiatal munkaképes ember lesz, s az ellátások, szolgáltatások elégtelenné válnak, s a nyugdíjat szolgáltató rendszerek a sok kifizetendő output mellett nem kapnak elég inputot (pl. TB befizetés, biztosítási díjbefizetések, hiteltörlesztések), tehát az összes nyugdíjrendszer összeomlik. A fiatalok még kevésbé lesznek hajlandók gyermekvállalásra, hiszen a társadalomnak nagyrészt a idősekre kell gondot fordítania, ami tovább gyorsítja, és megállíthatatlanná teszi a helyi lakosságok önholokausztját.
Ezt a "halál kultúráját" nem lehet más kultúrák bevonásával orvosolni. Ha nem is egyszerű, de megérthető az egymástól távol álló, különböző kultúrák egymással való asszimilálódásának a lehetetlensége. Az eleinte elszigetelt, ám túlnépesedő más kultúra a terjeszkedéssel inkább tovább gyorsítja a folyamatot, ezzel kipusztítva az évszázadok óta igen magas szintre jutott civilizáció lakosságát az egész földön.
J. D. Unwin csak a történelemben rég lezajlott hasonló helyi folyamatokat elemezte a "Sex and Culture" c. művében. Szoros összefüggést talált a történelem bármely korszakában, bármely területen a fellendülő civilizáció és az ottani társadalmi szokásban megjelenő "szigorú monogámia" között. És egy bizonyos ponton e kulturális fejlődésben törvényszerűen megjelent az elnyomásnak vélt korlátozások lazításának gondolata. Ahol a lazítás megtörtént, ott a civilizáció kb. 3 nemzedék (60 év) múlva erős hanyatlásnak indult, s gyakran ki is pusztult.
Nagyon is érthetőnek tűnik, hogy a nyugati civilizációnk éppen a kereszténység zsidóktól átvett hagyományának köszönhető, hogy a szigorú monogámia évszázadokon át működő rendszere kulturális fejlődést eredményezett (a kisebb területeken jelentkező, helyi szintű lazaságok törvényszerűen kihaltak, s hasonló kultúrájú áttelepítések megoldást adtak). Ilyen fejlődés pl. az iszlám területen (ott nincs monogámia) soha nem jelentkezett, s a hódításaik is részben a fejlettségünkre való irigykedésből adódott.
A megoldás - hormonkutatási eredmények szerint is - a szigorú monogámia visszaállításával, illetve a keresztény misztika szt. Jánosi tanításának terjesztésével adódik. Ha eszünknél maradunk, és nem hagyjuk, hogy a "nem létező Nagy Testvér" egy páholyból irányítson szolgáival minket, akkor nehéz jövő felé nézünk ugyan, de van remény, különösen a fiatalok körében. Minden más, emberi gőgből is eredő munkálkodás, csak értékes embereket von el feleslegesen a kívánt tettek mezejéről.
Keresztes szt. János (és társai) tanítása a Karmelita rendben jelenik meg pregnáns módon. Ma egyre nagyobb jelentőséggel bír ezeknek a megismerése, mert aki figyelmen kívül hagyja, azt egyre inkább magával ragadja a liberális világ szemlélete, s bár katolikusnak mondja magát, mégis egyre távolabb kerül az evangéliumtól. A jövő a keresztény misztikáé. Ha a jövő kereszténysége nem lesz - szt. Jánosi értelemben - misztikus, akkor nem lesz kereszténység.
Ezt a tanítást elképesztő lelkesedéssel tárja elénk ma közérthető, és magával ragadó formában a YouTube-on Béri Renátó fiatal karmelita atya. Megtekintése szinte kihagyhatatlan. Érdemes először az "Istenkép"-pel kezdeni, vagy - akinek több ideje van annak - a nemrég felkerült Csepeli (3 részes) lelkigyakorlatával.
