azóta ő is sokat gondolkodott azon, hogy miért ment vissza. ... „Féltem, azt hittem, tönkreteheti a karrieremet. És közben rengeteg ember el volt ájulva, milyen jó nekem, hogy a nagy Martonnal dolgozhatok ilyen fiatalon.”
Marton László megszólalt - remélhetőleg most elmondja azt is, hogy hányan másztak be az ágyába azért hogy pár percre rivaldafénybe kerüljenek. Innentől, minden színésznő aki Martonnal dolgozott bűnös addig amíg nem bizonyítja, hogy ő nem feküdt le a szerepéért.
Többségében heteroszexuális férfiak a főnökök, de senki sem állította, hogy kizárólag róluk lehet szó. Stohl András sem ment bele a részletekbe, a személyes tapasztalataiba, benyomásaiba.
ez a topik - illetve a benne rejtőzködő érdektelenség - csak azt mutatja, hogy a lincshangulatú feminitátorok mennyire kettős mércével mérnek: minden alá- felérendeltségi dugás esetén csak a férfi lehet a hibás akit azonnal kasztrálni kellene
Korlátozhatod erre önkényesen a témát, de nem tudsz ehhez újat hozzátenni vagy jogilag is védhető módon konkrét eseteket sorolni. És akkor még mindig ott van, hogy fogadókészség nélkül ez nem működik.
Továbbra is kizárólag a hatalommal visszaélésről van szó, ahol számít a szex és a szerződtetés sorrendje. Ahogyan a hálapénznél is egészen más jogi kategória.
Ha a jog és a társadalom nem tudja ezt kezelni akkor csak azt tudom remélni, hogy lesznek leharapott péniszű színházigazgatók. Az talán súlyt ad.
Illetve az is pikánks, hogy a nagy migránsozásban mindig büszkén kiemeljük a kultúránkat amiben különben kezeljük a nőket.
A #metoo kampányban a nők által előadott történetekben sokszor kilóg a lóláb, ugyanis kritikájukban legtöbbször a férfiak külsejét, vagyis a »kopaszságát« vagy a »sörhasát« veszik mindenek előtt célba. Ha nem annak kell ezt betudnunk, hogy androfóbiájukat, férfigyűlöletüket élik meg ilyen módon, akkor az az alapos gyanúnk támadhat, hogy a valódi problémájuk leginkább az, hogy nem Brad Pitt próbálkozott be náluk felhorgadt férfiassággal, hanem egy korosodó úr a szomszédból (»vén szatír«) vagy egy csendes, esetlen (»béna kocka«) kolléga a munkahelyről. Ellenben: ha a zaklató egy »alfahím« lenne, már rég eldicsekedtek volna a fodrásznál, hogy micsoda férfi-istennel fognak vacsorázni aznap este. Ők valahogy sosem kerülnek célkeresztbe. Nem mellékes az sem, hogy itt a nők elvárják már a gondolatolvasást is a férfiaktól, vagyis ha ők nem találnak vonzónak minket, akkor ezt találjuk ki próbálkozás, kezdeményezés nélkül is, de ha bejövünk nekik, akkor mielőbb kezdeményezzünk, mert különben rögtön mulyának kiáltanak ki minket, és különben is, hol vannak az igazi férfiak?
arról egy másik topik szól - ez a topik azokról szól, akik nem szakmai érdemeik, hanem szexuális szolgáltatásaik miatt vannak ott, ahol
mert minden egyes hír mögött, ahol valaki jelenti hogy xy molesztálta van 10-20 ember, akiket szintén "molesztáltak", de a cél érdekében szívesen vették
Ha sikerülne komolyan venni akkor ez nem erről szól, hanem általánosan a hatalomról. Hogy sok százezer embernek van kisebb-nagyobb hatalma. Munkaadók, különböző főnökök, pedagógusok, oktatók, orvosok, bírók, rendőrök, biztonsági őrök, kalauzok, hivatalnokok, stb. Akiknek egyrészt élniük kell a hatalmukkal, másrészt nem visszaélni. Ehhez kellene önkontroll, ami inkább esélytelen, és akkor inkább külső kontroll.
Nem tudok ezen kárörvendően örülni, inkább sajnálom, hogy adófizetőként ilyen oktatókat, igazgatókat kell eltartanom. Azt sem tudom, hogy Marton most az egyenleget látva azt mondja-e, hogy megérte. És más is ugyanezt a következtetést vonja-e le vagy inkább félve lapít.
a hallgató hölgy vizsga előtti estén megjelent az oktató lakásán, történt egy kis etyem-petyem
másnap a vizsgán az indexében volt egy nagy karó, plusz egy ezres (akkoriban ez volt a tarifa)
amúgy valamikor hallottam olyan színiigazgatóról, akinek volt divány az irodájában, ahol elfogadta a felajánlásokat, csak utólag bejelentette, hogy nem ez alapján osztja a szerepeket
Várjuk azon igazgatók, oktatók jelenkezését akikre szexuálisan túlfűtött alárendeltek másztak rá, de erkölcsösen visszautasították, hogy ez nem így működik. Ha ez tényleg ennyire jellemző és számít.
De voltak ilyen lányok, mert voltak ilyen oktatók.
Ha az ilyen férfiakat megnevezzük, elítéljük, akkor itt az ideje, hogy azokat a nőket akik így lettek sikeresek szintén nevén nevezzük.
Minden egyes esetben vannak mentőkörülmények - Márton Lászlónál például, hogy a lányok 95%-a tudta miért fogdozzák, mit kapnak érte és nem is ellenkeztek. Pechjére foglalkozott azzal a másik 5%-al is...
A negyedik alponthoz lenne egy észrevételem. A tanulmányaimat követően egy un. "mérnöki" munka-helyen (egy nagyobb állami tervező vállalatnál) kaptam munkát és sok-sok évig dolgoztam ott. Az ott
szerzett tapasztalataim szerint a mérnök - lányok / - nők (sokan voltak, bizonyos mérnöki szakmák a
hetvenes - nyolcvanas évekre szinte teljesen elnőiesedtek) szakmai - munkaköri előmenetele rettentő
nehéz volt, alig volt női mérnöki vezető ezekben a tervező intézetekben. És ez mind a mai napig igaz.
messze elsősorban az állami alkalmazott oktatók felelőssége
Miért is? Első blikkre 50/50% a felelősség. Aztán ha ki lehet vizsgálni, akkor lehetne megtudni, hogy ki kezdeményezett - a hölgy felső gombjai nyíltak ki "véletlen" vagy a vizsgáztató tett fel egy "mentőkérdést"
Az egyik oldalon okirathamisítás a másik oldalon viszont jogosulatlanul van diploma, amit vissza kell vonni.
