Magyarország történelmének egyik legsötétebb korszakának az 1948-1956-os éveket tekinthetjük.
Tekintettel arra, hogy ezeket az éveket "tudatosan" megélő személyek ma legkevesebb 77-79 éves korúak, kívánatos lenne, hogy a még élő tanúk beszámolnának élményeikről, emlékeikről. Vitaindítónak, illetve kiegészítésre való felhívásnak szánom az alábbi cikket.
****
Bármikor el lehet kezdeni, vegyük a dátumot: 1945. május 8. A "nagy vezér, a dicsőséges" Sztálin "győztes serege", másokszerint a "postarabló dugaszvili rablóbandája" elfoglalta az egész országot.
A "felszabadítók" nyomában, azok segedelmével kéteshírű, hogy ne-mondjam alvilági alakok jelentek meg a magyar politika színterén. Az 1946-os választáson még ugyan a Polgári Kisgazda Párt került ki győztesen, de a Szovjetúnióból "hazaexportált" elvtársak rendelkeztek a megfelelő "forradalmi lendülettel", valamint KGB hathatós segítségével és hamarosan megkaparintották a hatalmat.
Hogyan, miképpen, ennek leírása egy-két oldalt venne igénybe és nem akarok senkit sem untatni. Elég annyi, hogy 1948-ra Rákosi (Rosenfeld) Mátyásnak Gerő (Singer) Ernővel együtt sikerült szovjet segítséggel, a párton belüli vetélytársak kivégzésével (Rajk, stb), a Szociáldemokrata Párt "bekebelezésével", a hatalmat maga és a kommunisták számára biztosítani. Így aztán a "fordulat évével (1948) megkezdődött az igazi rémuralom.
Mi értendő ez alatt? Mi történt 1948 és 1956 között Magyarországon?
A felsorolás nem teljes és időrendbe sincs szedve, csak ahogyan eszembejutott.
****
_ Talán az első és legfontosabb lépés volt az Államvédelmi Osztály (ÁVÓ), később az Államvédelmi Hatóság (AVH) erőteljes kiépítése, mind számszerűleg, mind minőségileg. Ezenkívül egy minden területet átfogó spicli hálózat kiépítése történt. Péter Gábor (Eisenberger Benjamin) fénykora. Mivel a sok besúgó és a főállású ávósok is arra törekedtek, hogy szorgalomról tegyenek tanúságot, jó eredmény érjenek el az ellenség leleplezésében és liquidálásában, a félelem és bizalmatlanság érzése uralkodott nemcsak a köz-, hanem még a magánéletben is.
_ A "moszkoviták" a munkások képviselőinek nevezték ki magukat, de ez nem tartotta őket vissza attól, hogy u.n. munkaversennyel, a normák folyamatos emelésével, "kommunista szombattal", stb. az üzemek dolgozóit a maximális mértékben kiszipolyozzák.
_Az u.n. szocializmus felé haladásban a magyar paraszt "húzta a legrövidebbet". Miután a mézesmadzagot elhúzták az orra előtt - földosztás 1945. - a keserű gyakorlat a beszolgáltatás és a kollektivizálás lett. Ősszel, a betakarítás után városi brigádok szállták meg a falvakat és jártak házról házra, padlásról padlásra hogy ellenőrizzék, na nem azt, hogy van-e elég gabona a családnak, hanem azt, hogy nem dugott-e el gabonát? Persze az állatokat is számon tartották. Az u.n. "fekete vágást" (ha kiderült) szigorúan megbüntették.
_ A megkaparintott hatalom kiterjesztése és megtartása érdekében a törvények betartása alárendelt, vagy semmilyen szerepet sem játszott. Bárkit, bármikor, bármilyen indokkal letartóztathatott az AVH. Ha szerencséje volt néhány pofonnal és néhány évvel megúszta, ha kevesebb jutott a szerencséből, akkor több a verésből, kínszenvedésből és fegyházból. Még mindíg szerencsésnek mondhatta magát, mint az, akit kihallgatás közben halálravertek.
_ Az u.n. szocialista igazságszolgáltatáson nevetni lehetne, ha nem volna olyan tragikus, embertelen, szégyenletes és primitív. Jellegzetességei e kornak a koncepciós perek. A hatalom bitorlói általa egyrészt a veszélyes, esetleges vetélytársakat kapcsolta ki, tette el láb alól, másrészt dokumentálta, hogy készen áll és képes minden "rendzavarást" leleplezni és megelőzni.
_ Az államban még két szervezett és hatalommal rendelkező csoportulás volt. Egyik az Egyházak csoportja. Különösen a római katholikus Egyház és kommunista ellenes vezetője Mindszenthy (Pehm) hercegprímás volt kényelmetlen a hatalom bitorlói számára. Kiállt az egyházi iskolák bezárása, illetve államosítása és az embereket elnyomó rendszer ellen, ezért 1948. XII. 26-án jogellenesen letartóztatták és háziőrizetre ítélték. Az iskolai hitoktatás fakultatív lett. Grősz József kalocsai érseket bebörtönözték. Kisebb-nagyobb kirakat-perek indultak egyházi személyek ellen.
_ A másik fontos államrész a hadsereg. A rendszer itt sem volt tétlen és a "triumvirátus" harmadik tagja Lőwy Hermann, azaz Farkas Mihály vette kezébe a nem éppen könnyű feladatot.
1./ A Magyar Honvédség vezetőségéből el kellett távolítani a ludovikás tiszteket. E célból megrendezték a tábornokok perét, amelyet hamis perek százai követtek. Az 1946.VII.törvénycikk alapján 1956-ig 42 679 főt itéltek el és kereken 500 főt (gyilkoltak) végeztek ki. Jobban járt az a több, mint 1300 tiszt, akiket 1950-ben "csak" leszereltettek.
2./ A hiányt pótolni kellett, méghozzá kizárólag párthű emberekkel. Katonák is lehettek, de nem volt feltétlen követelmény a magasabb poziciókba. Így lett a villamoskalauzból tábornok és honvédelmi miniszter (Bata István).
3./ Nemcsak a tisztikar cserélődött ki idővel, hanem megváltozott az egész hadsereg "külseje" is. Az 1952. április 4-i katonai dísszemlén a felvonuló egységek már az újonnan bevezetett "ázsiai" egyenruhában: Vászonszárú csizma, zsávoly lovaglónadrág, zsávoly gymnasztyorka-zubbony és pilotka sapka. Az egyéni- és tüzér-fegyverek, légvédelmi lövegek és lőelemképzők, harckocsik stb. a II.vil.háborút kiszolgált szovjet készletből származtak, azaz vásároltak voltak.
Gondolom mert a visszamenöleges lefokozás csökkenti a jogkörét és a felelősségét.
Például ha Hitlert visszamenöleg lefokozod, akkor mindjárt felmerül a kérdés: ki adott parancsot Lengyelország megszállására? Hitler biztos nem mert akkor még csak közkatona volt, lásd a 2017-es visszamenöleges lefokozását.
Az emberi történelem vitán felül legsötétebb korszaka volt a "létező szocializmus", mármint amit a leninizmus Sztálin által összeeszkábált förmedvényéből megpróbáltak kelet-európai tanítványai és utódai (Brezsnyev és társai) megvalósítani.
Ebből is a legkeményebb és legparanoiásabb sztálinizmus az, ami igen mély konfliktusokat gerjesztett és megpróbált az ipari forradalom óta felgyülemlett igazságtalanságokon a maga képzelt módján enyhíteni.
Csak hát ahol a kommunizmust meg akarták valósítani, ott bizony vagy elképesztő szegénység és fejletlenség (lásd Oroszország) vagy helyenként elképesztő elmaradottság (lásd Románia ill. Magyaro.) uralkodott, így aztán nem is csoda, hogy az "elvtársak"-nak hatalmas hátrányt kellett volna ledolgozni.
Sajátos erkölcsüket mi sem jellemzi jobban, mint ahogy a koncepciós pereiket a külvilág és "ellenséges országok" számára kommunikálták.
Velejéig rohadt és aljas banda volt ez, csak az volt igazán az égbekiáltó bűn, hogy miközben pl. a személyi kultusz vezetői Kínában súlyos börtönbüntetéseket kaptak, nálunk akit '56-ban esetleg nem kötöttek fel/lőttek le a forradalmárok (ami önmagában persze épp annyira primitív nívó volt, mint Péter Gáborék ávós terrorja, de egy megint másik történet), azok napjainkig szinte büntetlenül megúszhatták.
Sok minden furcsaság volt/van a magyar történelemben, de egy korszak sem szült ennyi viccet és mendemondát, egy korszakról sincsen ennyire ellentmondásos értékelés, mint éppen a Rákosi-korszakról (ami igazából 1948-53 között volt, de az előzményei, az elcsalt 1946-os választás és a következményei, amik a forradalomba torkolltak is elég szorosan kapcsolódnak hozzá).
Az pedig igazán a magyar történész szakma szégyene, hogy erről a korszakról nem a lehető legnagyobb megvetés és elítélés szintjén nyilatkoznak.
Rákosinak és verőlegényeinek nem volt igazából becsülete és erkölcse. Igazi rongyemberek voltak ők, akiket sosem ítélt el a közvélemény megfelelő súllyal, pedig az ősidők óta annyi történelmi figurának megadatott a bukás utáni keserű ráébredés... nekik valahogy ez is elmaradt.
Ez egy hatalmas szégyen, persze jól ismerve a magyar kommunista mozgalom zsidó "entellektüeljeit", akik lényegében a vezetést adták (és szellemi szálláscsinálóik az értelmiséget is megfertőzték), nem is csodálkozhatunk, hogy valahogy mindig volt lehetőség a szerecsenmosdatásra.
Márpedig ideje volna kimondani: a király meztelen és bizony Rákosinál nagyobb gazember a(z ismert) magyar történelemben, aki szándékosan csak rombolni akart (az Árpád-ház kihalása utáni kiskirályokon kívül)... nem nagyon létezik.
Itt is igaz a mondás: gyáva népnek nincs hazája!
Avagy:
"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagyműveletlen."
A legsötétebb időszaknak a 1944 szeptember és 1945 április közti időszakot nevezném inkább, amikor a török kor óta ismeretlen ázsiai invázió érte az országot, évszázadok óta ismeretlen borzalmakat éltek át nagyszüleink, a szovjetek megerőszakolt nők százezreit hagyták hátra és rabszolgának elhurcoltak százezreket, akik jelentős része soha nem tért haza belehalva az éhezésbe és a kényszermunkába.
1. a szovjet megszálló katonák a magyar nőket 1944 decembere és 1945 májusa (esetleg még néhány hónapon keresztül) között erőszakolgatták meg.
2. cikkem időszakában, vagyis 1948 és 1956 között "a hazánkban tartózkodó testvéri, szövetséges szovjet katonák" csak közös megegyezéssel tartottak nemi kapcsolatot magyar nőnemű személyekkel!
3. Végkövetkeztetés: "a tárgyalt témához nem tartozik hozzá..."
"Ugyanakkor tény, hogy a tárgyalt témában úgy az áldozatok, mint a bűnőzők között alig lehet nőnemű "szereplőt" találni!"
Hát amennyiben a tárgyalt témához nem tartozik hozzá a "felszabadítás"-t követően a "postarabló dugaszvili rablóbandája" által megerőszakolt több százezer magyar nő, akkor valóban alig(?) lehet találni nőnemű szereplőt.
"Érdemes vizsgálni vajon az 1948-56 évekre a férfidominancia volt-e a jellemző?"
Nem fontossági sorrend:
_ a hazaengedett hadifoglyok 100%-ig nemzőképes, vagy kis %-ban magtalan férfi nemű honfitársaink voltak
_az 1947-ben megválasztott képviselők 90-94 %-ban férfi volt
_ a miniszterek között (ha jól emlékszem) nem volt nő
_ a hadseregben 1947-től kezdve először orvosnők, felcsernők szolgáltak, később híradósok, majd megindult a női tiszthelyette és tiszt-képzés. 1956-ra a tiszteknek kb.1-2 %-a nő
_Az államvédelmi Hatóságnál a nők %-a nagyobb volt, mint a hadseregnél, de nem érte el az 5%-ot _
"Egyértelműen a női nem alacsonyrendű voltára utalhat a topinyitó szemszögéből."
Pontosan az ellenkezője felel meg a valóságnak!
A "történelmi lecke fiúknak" nem az én "találmányom", hanem Ady Endre verse. Éppen azért tettem hozzá a nőket, hogy ne legyenek kihagyva a legújabb történelem sodrásából. Ugyanakkor tény, hogy a tágyalt témában úgy az áldozatok, mint a bűnőzők között alig lehet nőnemű "szereplőt" találni!
Magyarország történelmének egyik legsötétebb korszakának az 1948-1956-os éveket tekinthetjük. Tekintettel arra, hogy ezeket az éveket "tudatosan" megélő személyek ma legkevesebb 77-79 éves korúak, kívánatos lenne, hogy a még élő tanúk beszámolnának élményeikről, emlékeikről. Vitaindítónak, illetve kiegészítésre való felhívásnak szánom az alábbi cikket.
----------------
Szép, szép csak az okairól nem beszél soha senki.
Emlékezem a 48-as évekre és korábbra is.
Visszatérve az okokra.
Nyugati felhatalmazással maradt itt SzU és gyakorlatilag ez biztosította, a háborús jóvátételek kifizetését, amelyet kb hatszor hajtottak be rajtunk. Még 1962- ben is 100 millió dollár jóvátételi tartozásunk volt csak a SZU felé.
Igen jó téma, de elhibázott lett a cím, így kevesen találnak ide, akik még érdemben hozzá tudnának szólni.Kulák sok gyerekes nagyszüleimtől mindent elraboltak az ávós bűnözők.
Magyarország történelmének egyik legsötétebb korszakának az 1948-1956-os éveket tekinthetjük. Tekintettel arra, hogy ezeket az éveket "tudatosan" megélő személyek ma legkevesebb 77-79 éves korúak, kívánatos lenne, hogy a még élő tanúk beszámolnának élményeikről, emlékeikről. Vitaindítónak, illetve kiegészítésre való felhívásnak szánom az alábbi cikket.
**** Bármikor el lehet kezdeni, vegyük a dátumot: 1945. május 8. A "nagy vezér, a dicsőséges" Sztálin "győztes serege", másokszerint a "postarabló dugaszvili rablóbandája" elfoglalta az egész országot. A "felszabadítók" nyomában, azok segedelmével kéteshírű, hogy ne-mondjam alvilági alakok jelentek meg a magyar politika színterén. Az 1946-os választáson még ugyan a Polgári Kisgazda Párt került ki győztesen, de a Szovjetúnióból "hazaexportált" elvtársak rendelkeztek a megfelelő "forradalmi lendülettel", valamint KGB hathatós segítségével és hamarosan megkaparintották a hatalmat. Hogyan, miképpen, ennek leírása egy-két oldalt venne igénybe és nem akarok senkit sem untatni. Elég annyi, hogy 1948-ra Rákosi (Rosenfeld) Mátyásnak Gerő (Singer) Ernővel együtt sikerült szovjet segítséggel, a párton belüli vetélytársak kivégzésével (Rajk, stb), a Szociáldemokrata Párt "bekebelezésével", a hatalmat maga és a kommunisták számára biztosítani. Így aztán a "fordulat évével (1948) megkezdődött az igazi rémuralom. Mi értendő ez alatt? Mi történt 1948 és 1956 között Magyarországon? A felsorolás nem teljes és időrendbe sincs szedve, csak ahogyan eszembejutott. **** _ Talán az első és legfontosabb lépés volt az Államvédelmi Osztály (ÁVÓ), később az Államvédelmi Hatóság (AVH) erőteljes kiépítése, mind számszerűleg, mind minőségileg. Ezenkívül egy minden területet átfogó spicli hálózat kiépítése történt. Péter Gábor (Eisenberger Benjamin) fénykora. Mivel a sok besúgó és a főállású ávósok is arra törekedtek, hogy szorgalomról tegyenek tanúságot, jó eredmény érjenek el az ellenség leleplezésében és liquidálásában, a félelem és bizalmatlanság érzése uralkodott nemcsak a köz-, hanem még a magánéletben is.
_ A "moszkoviták" a munkások képviselőinek nevezték ki magukat, de ez nem tartotta őket vissza attól, hogy u.n. munkaversennyel, a normák folyamatos emelésével, "kommunista szombattal", stb. az üzemek dolgozóit a maximális mértékben kiszipolyozzák.
_Az u.n. szocializmus felé haladásban a magyar paraszt "húzta a legrövidebbet". Miután a mézesmadzagot elhúzták az orra előtt - földosztás 1945. - a keserű gyakorlat a beszolgáltatás és a kollektivizálás lett. Ősszel, a betakarítás után városi brigádok szállták meg a falvakat és jártak házról házra, padlásról padlásra hogy ellenőrizzék, na nem azt, hogy van-e elég gabona a családnak, hanem azt, hogy nem dugott-e el gabonát? Persze az állatokat is számon tartották. Az u.n. "fekete vágást" (ha kiderült) szigorúan megbüntették.
_ A megkaparintott hatalom kiterjesztése és megtartása érdekében a törvények betartása alárendelt, vagy semmilyen szerepet sem játszott. Bárkit, bármikor, bármilyen indokkal letartóztathatott az AVH. Ha szerencséje volt néhány pofonnal és néhány évvel megúszta, ha kevesebb jutott a szerencséből, akkor több a verésből, kínszenvedésből és fegyházból. Még mindíg szerencsésnek mondhatta magát, mint az, akit kihallgatás közben halálravertek.
_ Az u.n. szocialista igazságszolgáltatáson nevetni lehetne, ha nem volna olyan tragikus, embertelen, szégyenletes és primitív. Jellegzetességei e kornak a koncepciós perek. A hatalom bitorlói általa egyrészt a veszélyes, esetleges vetélytársakat kapcsolta ki, tette el láb alól, másrészt dokumentálta, hogy készen áll és képes minden "rendzavarást" leleplezni és megelőzni.
_ Az államban még két szervezett és hatalommal rendelkező csoportulás volt. Egyik az Egyházak csoportja. Különösen a római katholikus Egyház és kommunista ellenes vezetője Mindszenthy (Pehm) hercegprímás volt kényelmetlen a hatalom bitorlói számára. Kiállt az egyházi iskolák bezárása, illetve államosítása és az embereket elnyomó rendszer ellen, ezért 1948. XII. 26-án jogellenesen letartóztatták és háziőrizetre ítélték. Az iskolai hitoktatás fakultatív lett. Grősz József kalocsai érseket bebörtönözték. Kisebb-nagyobb kirakat-perek indultak egyházi személyek ellen.
_ A másik fontos államrész a hadsereg. A rendszer itt sem volt tétlen és a "triumvirátus" harmadik tagja Lőwy Hermann, azaz Farkas Mihály vette kezébe a nem éppen könnyű feladatot. 1./ A Magyar Honvédség vezetőségéből el kellett távolítani a ludovikás tiszteket. E célból megrendezték a tábornokok perét, amelyet hamis perek százai követtek. Az 1946.VII.törvénycikk alapján 1956-ig 42 679 főt itéltek el és kereken 500 főt (gyilkoltak) végeztek ki. Jobban járt az a több, mint 1300 tiszt, akiket 1950-ben "csak" leszereltettek. 2./ A hiányt pótolni kellett, méghozzá kizárólag párthű emberekkel. Katonák is lehettek, de nem volt feltétlen követelmény a magasabb poziciókba. Így lett a villamoskalauzból tábornok és honvédelmi miniszter (Bata István). 3./ Nemcsak a tisztikar cserélődött ki idővel, hanem megváltozott az egész hadsereg "külseje" is. Az 1952. április 4-i katonai dísszemlén a felvonuló egységek már az újonnan bevezetett "ázsiai" egyenruhában: Vászonszárú csizma, zsávoly lovaglónadrág, zsávoly gymnasztyorka-zubbony és pilotka sapka. Az egyéni- és tüzér-fegyverek, légvédelmi lövegek és lőelemképzők, harckocsik stb. a II.vil.háborút kiszolgált szovjet készletből származtak, azaz vásároltak voltak.
