Naponta adj hálát azokért a dolgokért, amik történtek veled. Minden napban találd meg, mi volt az, ami előbbre vitt téged lelki utadon, testi fejlődésedben, gyógyulásodban, jobbá válásodban, vagy mindebben együtt! Ebbe a naplóba mindezt beírhatod.
150 évvel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy ez a 3 égi jelenség együtt volt jelen: a „kék” hold, a „vérhold”, illetve a szuperhold.
A telihold a lehető legközelebb van a Földhöz, ezt nevezzük szuperholdnak.
Ráadásul januárban másodszor lesz a telihold látható az égen (január 1 és 31), ezt az eseményt nevezik “kék hold”nak.
“Sőt, január 31-én teljes holdfogyatkozást is lesz, igaz, a folyamat már azelőtt megindul majd, hogy hazánk felett felkelne az égitest. Holdfogyatkozáskor az objektum látszólag narancsvörössé válik a földi légkörön átszűrődő fény miatt. Az eseményt emiatt angolul sokszor „blood moon”-nak, azaz „vérholdnak” nevezik.”
A január 31-i telihold brutálisan erős energiákat hoz magával, ez érezhető volt az elmúlt napokban is. Sajnos rengetegen hagyták itt a Földet, sok ember adta fel a küzdelmet.
A jelenben működő energiák sokak számára vízválasztók lehetnek. Dönteni kell: vagy úszunk, vagy elsüllyedünk. Nincs középút!
Az idei évben nyilvánvalóvá válik, kit milyen fából faragtak. Eljött a nagy felemelkedések és a nagy bukások ideje. Ki mit vetett, azt fogja learatni.
Egyet tudj: Senki nem ítélkezik feletted! A saját lelkiismereted a bírád. Ideje levetni az egó páncéljait, és szembenézni azzal, akik valójában vagyunk. Fel kell ismerni, hogy felelősséggel tartozunk a döntéseinkért. Hogy nem hibáztathatunk senkit és semmit azért, ahol jelenleg tartunk. Hiszen olyan régóta tudjuk, hogy változtatni kell.
Nem a változás a fájdalmas, hanem egy olyan helyzetbe ragadni, ami folyamatos boldogtalanságban tart. Mikor leszel végre fontos önmagad számára? Mikor hagyod abba az önsajnálatot és kezdesz el élni? Hidd el, ez egy remek alkalom. Bármi, amibe most belefogsz, óriási erővel fog hatni. Leteheted egy boldog jövő alapjait, ha most mersz másként dönteni. Olyan ez, mintha kaptál volna egy hatalmas esélyt a sorstól. A változással önmagadat ajándékozod meg!
Aki továbbra is süllyed lefelé, észre fogja venni, hogy nincs mibe kapaszkodnia… Senki másra nem számíthat, mint Önmagára. Újra megkérdezi a sors: Úszol vagy elsüllyedsz? Ezt üzeni Neked a januári szuperhold!
A művész különleges társai már életében is, habár nem is tudott róla, a szépség természetes papjai, az angyalok, vagy ahogy Keleten hívják őket, a dévák. A déva szó fénylőt jelent, ezt a nevet adta nekik John Bunyan is. Nem emberi lények, és egy emberi lény sem válik angyallá. Mindegyikük a fejlődés különböző vonalához tartozik. A déva nem ismer szomorúságot, bűnt vagy fájdalmat. Emiatt talán hosszabb utat jár be. Útja az öröm és béke útja, jellemző hatása egyfajta öröm és emelkedettség.
Az ember istenemberré válik, tökéletesedett emberré, és ahogy Eliphas Lévi feltételezi ’az angyalok fölött áll, és azokat is irányítja’. Nem emlékeztet-e ez bennünket a héber szövegre: „Az angyaloknál kicsit alacsonyabbra helyezed őt, megkoronázod dicsőséggel és ékességgel.”
Az angyali seregek láthatatlan jelenléte a szépség és öröm különleges légkörét hozza létre. Például a zenére érzékenyek számára a templomi orgonamuzsika, vagy egy nagy zenekar játéka vigasztalást, békét, felemelkedést hoz. A termet vagy templomot láthatatlanul körülveszik az angyali seregek, akik a zenére válaszul odasereglenek. Egy, a láthatatlan világot tanulmányozó rátalált a mennyországban egy kisfiúra, aki földi életében kórustag volt az egyik nagy angliai katedrálisban, és gyakran énekelt szólót. Ahol állt a kórusban, vele szemben egy keskeny ablak látszott Szent Cecília, a zene védőszentjének képével. Ahogy vasárnapról vasárnapra énekelt, a színes üvegű Szent Cecília életre kelt, és a fiú képzelete számára valósággá vált, így neki énekelt. Gondolata formát öltött, de a formát a zene nagy angyala lelkesítette, akit Keleten Gandharva-nak, vagy Égi Énekesnek neveznek. Amikor a fiú visszatér a Földre, zenei tehetsége sokkal nagyobb lesz.
"Fogjuk fel a következő módon: nem vihetünk át semmi olyasmit, ami csak ehhez a földi élethez tartozik, mint például a felhalmozott gazdagság, a megszerzett hírnév, vagy a testi örömök, mint evés-ivás, szexuális élmény, mivel most már egy olyan világba és anyagformába kerültünk, ahol ezek a dolgok egyáltalán nem valósak. Azonban mindaz, ami hozzánk, mint lélekhez, mint érző és gondolkodó énhez tartozik, velünk jön, és hihetetlenül felfokozódik és megnövekszik. A szellemi örömök, mások igaz szeretete, minden tiszta vallásos törekvés, a szépség és az igazság szeretete a másik oldalon kellemes és csodálatos életet készítenek elő annak az embernek, aki egy időre elhagyja ezt a siralomvölgyet."
Ne PRÓBÁLD megnyitni a szíved most. Az egy apró erőszakos megmozdulás lenne a saját közvetlen megtestesült tapasztalásoddal szemben. Soha ne mond egy zárt szívnek, hogy nyitottabbnak kell lennie; ez még jobban be fogja zárni, hogy megvédje magát, érezve az ellenállásod. Egy szív csak akkor nyílik meg, ha a körülmények megfelelőek; a megnyílás iránti követelőzésed bezárkózásra ösztönöz. Ez a szív legfőbb intelligenciája.
Ehelyett hajolj meg a szív jelenlegi állapota előtt. Ha be van zárva, had legyen zárva; szentesítsd a zártságát. Tedd biztonságossá; biztosítsd, még ha nem biztonságos is. Bízz benne, hogy amikor a szív kész van rá - és nem egy pillanattal korábban-, ki fog nyílni, mint a virág a nap melegétől. Nincs hajszolva a szív.
Bízz a megnyílásban és a zártságban is; a kitágulásban és az összehúzódásban; ez a szív lélegzésének módja; biztonságos, veszélyes, biztonságos, veszélyes; az emberi lét csodálatos törékenysége; és ezt az egészet a legtökéletesebb szeretet tartja kézben.
A napokban újra rendkívül intenzívek az álmok, nagyon nehezek az energiák és nő a káosz (globálisan). Felszínre jönnek az emberi kapcsolatok mocskai, hazugságai, melyek értékelésre késztetnek. Vajon ki az, aki méltó arra, hogy továbbra is az életem része legyen?
Ne sajnáljunk tovább lépni, kiállni az igazunkért. Eddig is cserélődtek le az emberek körülöttünk, de most a régi múltból is előkerülnek útitársak, és felszínre jönnek régen elfeledett, megoldásra váró problémák. Ebben az időszakban mindenki kimutatja a "foga fehérjét", most lehet igazán látni, kit milyen fából faragtak, ki hol tart a fejlődésben.
Figyeld meg, hogyan reagálnak történésekre. Figyeld meg, ki mit mond, ha esetleg szembesül azzal, hogy Te az élet bizonyos területein sikeresebb, vagy boldogabb vagy mint Ő. Ha nem dagonyázol együtt velük, a megrekedt és fejlődésképtelen ember támadásba lendül. Eladja a lelkét az ördögnek.
Szerelmi háromszögek, érdekkapcsolatok bomlanak meg, hiszen a tisztulás és fejlődés útján járó emberek végre elkezdenek tisztán látni, és igyekeznek kilépni a számukra méltatlan helyzetekből. Így késztetik változásra a többi embert is. Még ha fájdalmas is, kérlek ne hagyd magad megalázni egy Számodra méltatlan helyzetben. Senki nem felsőbbrendű a másiknál. A szeretet nem ok arra, hogy várj valakire vagy a rabszolgája légy. Aki ezt kéri Tőled, nem Téged szeret, csupán a saját egóját.
Egyre nagyobb a szakadék, az elhatárolódás az emberek között. Ne engedd, hogy lehúzzanak! Tudd, merre tartasz, és engedj magad mellé olyan útitársakat, akik ugyanarra mennek. A többivel ne foglalkozz. És kérlek, ne akarj senkit megmenteni. Nagy különbség van aközött, hogy mész valaki mellett az úton, és ha elesik, felsegíted, és aközött, hogy a hátadon cipeled.
Ne érdekeljen senki véleménye, senki nem láthatja tisztán a sorsodat Rajtad kívül. Csak a megérzésedre hallgass! Ezáltal erősödni fogsz, ami valljuk be, nem árt, hiszen jövőre szükség lesz az erődre, ugyanis rengeteg új lehetőség érkezik majd életedbe.
Addig is van még egy hónap, hogy lezárj minden kapcsolatot, ami megnehezíti az életed, ami visszatart, ami elveszi az önbecsülésed.
Hidd el, hogy megérdemelsz bármit, amire vágysz.
Ha jószívvel megválsz a múlt terheitől, a következő hónapokban végre fellélegezhetsz.
A Világvándora hercegnek van egy érdekes tulajdonsága, mely jól rávilágít arra, hogy ha meg akarjuk érteni egy mese mondanivalóját, olykor a sorok között is tudnunk kell olvasni. Az, hogy „nem volt párja”, a felszínen azt jelenti, hogy páratlan, kiváló, rendkívüli ember. Ha azonban tudatosítjuk magunkban, hogy ez a Világvándora herceg nem más, mint a bennünk élő szellemi ember, a koldus, az örök vándor, akkor ez a kijelentés úgy is érthető, hogy az általa képviselt tudatformában nincsenek párok, vagyis nem rabja a kettősségeknek. A világ káprázatának ugyanis van egy olyan oldala, hogy a dolgok a megismerésben ellentétpárokban jelennek meg. Mindennek van fonákja, és azzal, hogy valamiről tudomást veszünk, az ellenpárját is szükségszerűen megismerjük.
Ez a kettősség nem a valóság tulajdonsága, hanem a tudatban alakul ki... Benne saját képzeteink és fogalmi konstrukcióink köszönnek vissza ránk, amelyeket mi magunk vetítünk rá a dolgokra... Szellemi gyakorlatokkal elérhető, hogy az észlelés során kikapcsoljuk ezeket a fogalmi értelmezéseket, s úgy tapasztaljuk a dolgokat, ahogyan azok az érzékszervekben ténylegesen megjelennek. Ha túljutunk a gondolati konstrukcióinkon, kiderül, hogy a valóság nem kettős.
~ Pressing Lajos: Az élet vize - Szellemi tanítások a magyar népmesékben II.
Ahogy tudatosodik az ember, egyre önállóbbá válik. Kezd újra önmagára találni, és egyre kevésbé tudják megfélemlíteni mások, vagy akár a világban zajló változások.
Egyre inkább felelősséget vállal döntéseiért, gondolataiért, a kimondott szavakért és cselekedetekért.
A környezete furcsán néz rá, hiszen már nem tudják bevonni kicsinyes játszmákba, nem tudják szavakkal bántani vagy lelkileg zsarolni, önfeledten él a saját világában. A közeli barátok megijednek, sőt sok esetben el is távolodnak, hiszen azt érzik, nincs szüksége rájuk. Valóban! Nincs szükség érdek barátságokra és kapcsolatokra, melyeket a félelem tart össze. Félelem, hogy nem tudok megállni a saját lábamon, félelem, hogy nem boldogulok a másik nélkül, félelem, hogy egyedül kell megoldani problémáimat. Már nincs szükség a közös panaszkodásra, a másik kibeszélésére, a minden energiát felemésztő programokra. A tudatos ember tudja, hogy egyedül jött ebbe a világba, és egyedül is távozik majd.
Ez nem azt jelenti, hogy másokat eltaszít magától, hanem azt, hogy becsüli saját lényét annyira, hogy olyan emberekkel veszi körbe magát, akik emelik őt. Akitől töltődik, és minden egyes találkozás után többnek érzi magát. Akik hozzáadnak életéhez, nem pedig elvesznek belőle.
A tudatos ember tisztában van azzal, hogy mindenkinek vannak nehézségei, és tiszteletben tartja embertársait. Tudja, hogy a másik is saját csatáját vívja, és nem akarja helyette megoldani életét. Nem kritizál, gúnyolódik vagy ítélkezik, hanem elfogad. És csak olyat tesz, amit szeretné, ha mások tennének vele. Ez különbözteti meg a tudatos embert a tudatlantól...
Sokan élnek, élünk meg válságokat nemcsak az anyagi világban, hanem lelkileg is.
A leválás egy régi minőségről, egy fájdalomról mindig az ego torzulásával jár. Amikor a komfort zónából ki és felszabadulunk. Mindamellett, hogy a komfort zóna kényelmes is, de közben az álló vizet jelképezi, amiben nem csinálunk semmi építőt, sem fizikailag, és lelkileg sem fejlődünk. Aztán jön egy energia, ami meglendít, és kilök. Ami a régi minőségeket elviszi. S egy új minőség, az új minőség érkezik meg. Ez az energia néha a semmiből jön. Vagyis nem a hétköznapjaink résztvevői által, hanem valahonnan sokkal kintebbről, mint azt gondolnánk. Sokszor, el sem tudjuk képzelni, honnan. El sem tudjuk kezdeni felmérni, és már változtatja is az energiánkat. Ez ellen nem kell tenni, csak beleolvadni az áramlásába, amit ez a változás hoz, amivel ez az áramlás jön. S onnantól jól vagyunk. Mert elfogadtuk a változást. A leválást a régiről. Aki ezt fájdalommal éli meg, az eleinte valószínűleg fél megszabadulni az egójának egy darabjától. Az még nem tudja felfogni, hogy az ego a testtel együtt majd a halálunkkor meghal és csak a lélek marad meg a szellemmel. Tehát az ego állandóságához nem kell ragaszkodni, ezt tanítja ez az energia. Aki most itt az életben elfogadja a változást, az nem ragaszkodik az egoja minőségeihez. Az jól van. Magával. Szereti magát. És ezzel másokat is elfogad. És szereti az isteni csodát, ami a változást hozza, ami maga a változás. Ez a változás adja az ebben a testben való újjászületés lehetőségét. Egy más minőséget az életünkben. A lelkünkben. A szellemünkben. Fényesebbek, megvilágosodottabbak leszünk általa. Mert a változás minőségei mindig jobbak, istenibbek, felemelkedettebbek. Ezzel túllépünk a régin. Ez isteni jó!
Félünk-e az újtól? A felemelőtől? Bármi is jön. Bármit is hoz. Tartunk-e a jó cserétől, ami egy elavultat hagy maga mögött? Avas, avult, ó, régi. A múlt darabjai. Az új, a megváltozott, a jövőt, az eljövendőt hozza magával. A létezést helyezi egy új nézőpontba. Amit eddig csak egy irányból láttunk, most másként látjuk, másnak látszik és létezik. Ez annak köszönhető, hogy ki mertünk mozdulni a régi helyzetünkből. Látni merjük a másik oldalról is a szobrot, ami az egonk egy kivonata, és ami oda, a túloldalra rejtette a problémákat vagy a titkokat. Illetve egészen egyszerűen az újakat, a változás lehetőségeit, a szép lehetőségeket, amiket rejtegetett előlünk, amiket rejtegettünk magunk elől, eddig elzárkózva az újtól, a változástól. Hagyjuk, hogy legyen! S engedjük meg magunknak a változást! Először fáj (akkor hal meg az egonk egy része), s utána jön a szépséges változás az új vállalkozásra, ami lehet az életünk bármelyik életterületén (hivatás, párkapcsolat, család, anyagi, egészség, …), de lehet az összesben egyszerre, hisz minden mindenre kihat. S minden mindent érint. Legyünk nyitottak. Nyissuk ki a szemünk a világra. Adjunk magunknak egy esélyt. Adjunk a lelkünknek egy esélyt, hogy a világunkat kívülről lássuk. Mi vagyunk az, akik megengedjük ezt magunknak. A mag-unknak. Mi vagyunk. Mi létezünk. Ezért létezünk, hogy lélegzünk, és fellélegzünk a múlt bántó méltatlan helyzeteiből majd adjunk esélyt a lelki jövőnknek, ahol lelkesen, méltóan, magunk és mások által bántatlanul élhessünk. Ez a szépsége mindennek, amikor gyönyörű életet élhetünk. Gyönyörködhetünk a saját szépségünkben. S abban a szépségben, amikor vagyunk és amikor valamit minden nap létrehozunk. Legyünk áldottak, mert megérdemeljük.
Isteni új évet kívánok mindannyiunknak! Áldással! Ámen
“Az elnyomó hangja azt mondja: kell, tilos, nem szabad, hagyd. Az ellenállás nemet mondás arra, ami elkerülhetetlennek, muszájnak tűnik. A félelem által beszűkült tudat túlélő stratégiákat gyárt. Légy észrevétlen! Állj be a zsarnoki gépezetbe: uszíts! rágalmazz! jelents fel! Engedd szabadjára fura hajlamaid! Csak biztonságban maradni, csak pénzt keresni! Csakhogy van mindezekkel egy kis baj: ebben így nem lesz életöröm! Örömtelenül élni meg minek?”
(Feldmár András)
A meditáció az ellenállás útja is. Megszabadulás a félelem által beszűkült tudat gyártotta túlélő stratégiáktól. Elnyomó zsarnoki gépezet bármi lehet: egy szülő, egy bántalmazó partner, egy vallási szervezet vagy politikai rendszer stb., de egy dolog közös mindegyikben: téged akarnak manipulálni azért, hogy nekik hatalmuk legyen. Ezért különféle eszközökkel igyekeznek téged félelemben tartani, hogy úgy érezd, szükséged van rájuk, hogy nélkülük egy életképtelen, értéktelen senki vagy, aki nem tud boldogulni még a saját életében sem. Persze mindez hazugság, csakhogy ők jól játszák a szerepüket és te sokáig nem tudsz átlátni rajta. Hát ébredj fel! Kezdj el meditálni és találd meg a saját belső sziklaszilárd bizonyosságodat arról, aki vagy! Egy belső alapot, egy biztos magot, amire aztán felépítheted a magad ellenállását és így megtalálhatod az öröm útját!
Essential Meanings: “Fate; Karma; Acceptance that there are things that you cannot change and knowing what those things are.”
The serenity Prayer sums up this card: “God, grant me the serenity to accept the things I cannot change, the courage to change the things I can, and the wisdom to know the difference.” There are things in life you will never have control over. The conditions brought on by your past experiences may be fated, for a greater purpose you cannot understand in this lifetime. It may not be in your cards to understand why certain event occurred, but you can accept the mystery and work with what those events have to teach you.
Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként - onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, muzsikus, de még vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves vagy hivatalnok is... szóval az angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért.
Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok már nem tudnak felülről segíteni.
Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák. Ilyesmi máskor is előfordult, de soha ilyen tömegesen. Nem könnyű ezt a különbséget észrevenni, mert a picik négy - öt éves korukig mindig is hordoztak magukon angyalarcot és lényükben angyaltermészetet. De itt valami másról van szó. Egy magasabb szellemiség jelenlétéről. Nem tudom, így van-e, és azt sem, hogy egy ilyen lélektelen, elgépiesedett pokol-közegben, mint a mienk, nem vesztik-e el később angyal természetűket, s szárnyatlanul nem fulladnak-e bele abba a mocsárba, melynek megtisztítására vállalkoztak szegények.
Nem tudom. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Nem tudod, ki a gyereked, barátod, vagy az idegen, akivel éppen összehozott a sorsod. Lehet, hogy angyal. Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ő sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengszter világban élünk, Ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, Ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, Ő elpirul. Nem engedi hazudni a származása. Össze akarja tartani, ami széthullana. Egyszerű, romlatlan lelkületű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. ,,Nem idevalók" Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal, a vérükbe van írva. Ahonnan egy álruhás angyalt tévedhetetlenül fel tudsz ismerni, az nem a jósága, nem a bölcsessége, nem is a csodatévő hatalma. Ilyesmikkel, bár ritka tulajdonságok, egy kezdő angyal, sőt, néha egy ember is rendelkezhet. Az igazi angyalt a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor ráragyog a nap, amikor repülőgépe a sötét viharfelhők fölé emelkedik, oda, ahol mindig fényesség van, kék-ezüst tündöklés. Az életet sokan iskolához hasonlítják, ahol tanulni kell, üzemhez, ahol dolgozni kell, néha börtönhöz, ahol az ember bűnhődik. Az angyal mindezeken túl van. Túl van a hittanórákon, a filozófiákon; most már látja, hogy az Élet nem egyéb, mint játék. Úgy él, ahogy a madár fürdik a tócsában, vagy a hal fickándozik, önfeledten kiugrik a vízből, nem azért mert éhes, hanem ,,csak úgy". Mint amikor az ember táncra perdül, nem azért, mert valaki felkéri, hanem mert nem bír magával. Kedve van hozzá. Jókedve. Ezért a kedv szóért hívjuk is a csodálatos anyanyelvünkön kedvesemnek azt, akit nagyon szeretünk. És ha valakinek a kedvében jársz, azt jelenti, hogy nagy örömet okozol neki. Kedvesség nélkül nem tudok elképzelni szeretetet. Csak itt, ebben a végső tudatállapotban ébredünk rá arra, hogy minden bajnak, őrületnek mélységes oka van a teremtésben. Ez égetett ki belőlünk mindent, ami nem volt tiszta kedély és zavartalan boldogság. A mennyország ,,zenés - táncos" hely. Ahogy az egész kozmosz is az. Mindig mindenhol zene szól. Sőt, zenéből van szőve az egész Mindenség; rezgésből, hullámból, erők és részecskék szédült táncából - csak ezt eddig nem hallottuk. Nem volt fülünk hozzá. Az angyalok itt már akaratlanul énekelnek. Az ember is ezt teszi amikor vidám. Észrevétlenül fütyül ha olyasmit csinál, amit szeret. A jókedv dalol benne. Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? Mert azt érezzük: halhatatlanok vagyunk. Ez nem tudatosul bennük. Nem is gondolunk rá. Csak megérint bennünket az öröklét mámora. Az, hogyfenemód jó lenni! - hogy a világ nem keserves melóból, hanem örömteli játékból állt elő. Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen ,,jó lenni" állapota. Átsuhant már benned ez az élmény? Ez a ,,de jó lenni"? Biztos vagyok benne. Ebből értheted meg milyen egy angyalnak.
A világhelyzet odáig jutott, hogy a legmegindítóbb szavak sem jelentenek már semmit. Úgy tűnik, most sokkal inkább az a fontos, hogy mindegyikünk biztos legyen a maga beállítottságában. Az egyes ember azonban, aki úgy véli, messzire hallik a hangja, csak azt teszi valószínűvé, hogy azok közé tartozik, akik szintén mondtak valamit, hogy bebizonyítsák maguknak, tettek valamit, miközben valójában semmit sem tettek. Túlságosan olcsók lettek a szavak. A létezés nehezebb, s ezért szívesen helyettesítik szavakkal.
Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy…
Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól, és 0 százalékos THM-től leszünk boldogabbak!
Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól! Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban!
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre. Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Az elvarázsoltságnak van egy nagyon fontos kedvező vonatkozása, nevezetesen, hogy az érzékekbe történő belefeledkezés nélkül a teremtés nem lehetne tökéletes. Ha tisztában lennénk azzal, hogy amit tapasztalunk, csupán álom, ki venné azt komolyan? Végigvívnánk-e az élet küzdelmeit, meghoznánk-e érte a szükséges áldozatokat, és elkövetnénk-e azokat a ballépéseket, amelyeket megteszünk azért, mert komolyan vesszük és valódinak hisszük a világot?
Nyilván sok mindent nem tennénk meg, ha látnánk, hogy mindez káprázat. Ebben az esetben azonban ezek a dolgok nem valósulhatnának meg, s a világ sokkal szegényebb lenne. Káprázat nélkül nem létezne történelem, s noha nem lenne szenvedés, nem következhetne be a megvilágosodás sem, mert nincs ellenerő, amit le kellene győzni. Az ellenfél elengedhetetlen ahhoz, hogy saját erőinket ki tudjuk bontakoztatni. A valódi ellenség természetesen mindig önmagunkban van, de még így is jótevőnk. Hozzásegít bennünket ahhoz, hogy jobbá tudjunk válni. Az elvarázsoltságunk teszi lehetővé nemcsak a világ átélését és gazdagságának megtapasztalását, hanem az ellenpólust, az ébredést is.
~Pressing Lajos: Az élet vize - Szellemi tanítások a magyar népmesékben II.
"Úgy képzelem, hogy a Múlt kezében van egy varázsecset, amivel életed minden szépségét feketére festi. Minden szerelmet keserűséggé, minden boldogságot csalódássá, minden sikert kudarccá változtat. Azt hazudja, hogy akkor könnyebb lesz a búcsú attól, ami elmúlt, végül talán még az élettől is… Ne herdáld el önkíméletből, gyávaságból sorsod ajándékait!
"A mai világban olyan sok a hamisság, de van néhány bolond, mint én is, akik még hisznek az őszinte, tiszta utakban, még akkor is, amikor már sokan kinevetik őket. Ők akkor is csak mennek és üldözik az igazságot..."
