Az internetrol (nem en irtam)
Almis-Álmos azonosság kérdése és a a feltevés lehetséges kihatásai a magyar őstörténetre
Xxlrutin ▲ becsuk
Leegyszerűsítve az Almis-Álmos egyezés problémáját: a hivatalos magyar történettudomány azzal, hogy kizárja Almis egyezését Álmossal, és a nevek hasonlósága okának azt látja, hogy az "Álmos név gyakori lehetett a sztyeppén" tulajdonképpen a következőket állítja: A közép-ázsiai sztyeppéken viszonylag kis területen, nagyjából ugyanabban az időben két hasonló nevű fejedelem élt két szomszéd nép élén (bolgár és magyar), az egyiket Almisnak/Almusnak, a másikat Álmosnak hívták, az egyiknek a fia Arbat volt (aki magyarok élén harcolt), a másiknak Árpád (magyar fejedelem), az egyiknek a (a pontos rokoni kapcsolat terén bizonytalan krónikák alapján) nagyapja Ugek/Utek volt, a másiknak pedig az ükapja Ügyek/Ütyek volt, mindketten ugyanabból a Dulo-dinasztiából származtak a bolgár és magyar krónikák szerint, s pontosan akkor, amikor az egyik "eltűnt" a magyar történelemből ("nem léphetett be Pannóniába" - történészek magyarázata szerint feláldozták/megölték), a másik trónra lépett a bolgár történelemben, de ez mind véletlen egybeesés és a kettő nem ugyanaz.
Egyes elképzelések szerint nem arról van szó, hogy hasonlított vagy megegyezett a neve a magyar történelemből ismert Álmos fejedelemével, hanem arról, hogy a két személy talán UGYANAZ. Erre utalnak az Almis-ról ismert adatok. Almis fiának (vagy öccsének, ez nem tisztázott) neve Arbat (Árpád?) volt, e két név együtt már túlmegy azon, hogy véletlenről beszélhessünk. Fennmaradt leírások (Djagfar Tarihi) szerint Arbat a kara-bulgárok egy vagy több törzse élén állt, s miután felbérelte őt a Kazár Birodalom a dunai bolgárok ellen, maga mellé vette az ugorokat (magyarok), és részt vett a kazár-magyar és a besenyő-bolgár háborúskodásában a magyarok vezéreként. Mindez beleillik az ismert történelmi tényekbe, ugyanis a magyarok valóban háborúztak a besenyő-volgai-bolgár szövetség ellen, melynek végét a bugi csata jelentette.
A bugi csata következtében következett be a Honfoglalás, ugyanis a vesztes magyar sereg korábbi területeit a besenyők addigra elfoglalták, Pannónia keleti vidéke azonban hosszabb állomásozásra alkalmas területnek ígérkezett, ahová a magyarok a korábbi években rendszeresen vezettek hadjáratokat, akkor még a morvákkal szövetségben. Almis felmenőjeként említi ugyanez a forrás Tat-Ugek-et, aki - ha Almis és Álmos ugyanaz a személy - azonos lehet a magyar történelemből is ismert Ügyekkel (Almisnak ük-ükapja volt Ugek/Utyek - forrás: A Dulo-dinasztia családfája https://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:dpqffr0uC0kJ:sitemaker.umich.edu/mladjov/files/west_steppe_rulers.pdf+Arbat+Almis&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESh3QG1T4OZ6GTd5gFsFzKa2O_Z4CcQ1RHzKUTNp8iRazpvXkg8e1a5gDlE299HZJFR52zE07qw3IhpuQZlWDNAuWxpKLSRpCGW3uJoVH2jKewytmHp9OmPWHR9iSYKOl34mBbu6&sig=AHIEtbQv1TMyYZZnQ2MwTTvPnX4tNjm19A).
Almis és Arbat a nyugati hunok leszármazottai voltak, dinasztiájuk, a Dulo-dinasztia sarja volt Attila is. Almis 895-920-ig uralkodott.
A Djagfar Tarihi szerint a magyarokat és a volgai bolgárok törzsét Arbat-Árpád kagán egyesítette a volgai bolgárok elleni háború során. A forrás szerint Arbat anyja magyar nő volt. (!) A vesztes háború után a forrás szerint csatlakoztak hozzájuk az 'avar ugorok' (székelyek?) és hármasban foglalták el a Kárpát-medencét (pontosabban eleinte annak csupán keleti felét, nagyjából a mai Erdélyt). A forrás szerint az ugor-bolgár-avar ugor szövetség területein - Arbaték onogur-bolgár, türk nyelve ellenére - az ugorok nyelve lett az általános, mivel a törzszövetségben az ugorok voltak többségben, bár nem ők vezették a törzsszövetséget.
Amennyiben a forrás hiteles, Álmost nemhogy nem áldozták fel (a magyar források szerint "Álmos nem léphetett Pannónia földjére", de azt nem írják, hogy feláldozták, megölték volna, erre csupán következtet a történész szakma), hanem eltűnt ugyan a magyar történelemből (minthogy nem volt magyar), de uralkodóként még 25 évig regnált, melyről a nyugatra szakadt magyarok talán nem is értesültek. Árpád pedig mintegy "külsősként", onogur törzse(i) élén állt domináns szereplőként a honfoglalás élére.
Mindez megmagyarázná, miért türk hangzásúak az ősmagyar méltóságok nevei, miért törökösek a hadi kifejezések, és miért érezhető a magyar nyelven erős türk hatás.
Árpád tehát lehetséges, hogy nem volt is magyar (csupán félig, anyja révén), és mégis ő hozta létre a mai értelemben magyarnak hívott népet és nyelünkre nagyban hatással volt az általa kialakított törzsszövetség alkotóelemeinek nyelve. Jónéhány homályos magyar őstörténeti kérdést ebbe a kontextusba helyezve azonban meglepően logikus magyarázatokhoz jutunk. (magyarok két nyelve, a magyarság hun-tudata (Árpádnak és felmenői hunok voltak, ugyanakkor az általa vezetett törzsszövetség népei nem), hungaria-onoguria a honfoglalás korából is eredhetett (sőt hun-ugoria sem elképzelhetetlen), nyelvünk törökös szavainak eredete, a honfoglalás motívációi, a későbbi magyar-bolgár összetűzések okai, a még a XIV. században is létező iszlám magyarok jelenléte Mo-n (ezáltan a 'Pogány hit' kifejezés már nem annyira egyértelműen vonatkozik tengrizmusra, akár jelenthet iszlámot is, miért tartja 'turkok'-nek a magyarokat Bíborbanszületett (mert vezetőik türkök voltak), miért áll a Szent Koronán, hogy "Gézának, Turkia királyának', stb.)
Az Almis-Álmos és Arbat-Árpád egyezés elmélete azért különleges, mert egyaránt alátámasztja, és logikus módon egyesíti a finnugor-elméletet, a hun-származás elméletét és az "egyhelyben marradás" elméletét is egyetlen elméleten belül.(Arbat és törzse hun származék, nyelvük türk, az ugorok (magyarok) nyelve lehetett finnugor, mely dominánssá vált kb. 100 év alatt, míg a székelyek képviseletében a Kárpát-medencei kontinuitás-elmélet is igazolást nyer, kiegészítve azzal az eredménnyel, hogy a székelyek nyelve az avarok türk nyelvétől különbözött (hiszen a forrás nem véletlenül hívja őket avarok helyett megkülönböztetően avar ugoroknak), azonban megegyezett a magyarokéval) és sorolhatnánk tovább).
Kizáró tényezőként szokták említeni az Almis-Álmos azonossággal kapcsolatban, miszerint Álmos nem élhetett még 25 évig a honfoglalás ideje után, mert fia Árpád már érett férfikorban járt, hiszen Árpád fia, Álmos unokája Liüthiké (Levente) is ekkor már hadvezérként mutatkozik be csatákban. Azonban ha a honfoglalás idején Árpádot 35 év körülinek határozzuk, akinek fia 18-20 év körüli, apja lehetett akár 45-50 éves is, és egy hosszú életet feltételezve 75-80 éves koráig elélhetett és uralkodhatott Almis néven Álmos.
Mindazonáltal hozzá kell tenni, hogy például a Heltai-krónika nem állítja, hogy Álmos Árpádnak apja lett volna, csupán azt, hogy Árpád Álmos nemzetségéből származott. ("Ez Álmos nemzetségéből támada annakutána egy Árpád nevő főember. Ennek üdejében indulának másodúttal a magyarok Scithiából, amint odafel megmondottam.")
Xxlrutin vita 2012. május 13., 17:59 (CEST)
Djagfar Tarihi (!)
That year the Michael carried out a census of the population in the Bulgar and found out that in the country are 190 thousand persons speaking in the Kirghiz and Badjanak dialects of the Sabans, 180 thousand speaking in Arian, 170 thousand speaking in Modjar or Bashkort, and 10 thousand speaking in Hons’ dialects, Burdjan and Serbiy. All speaking in Saban and Burdjan dialects made the quantity of Bulgars... In 14 years a new census revealed already 320 thousand Bulgars...
The only thing that was upsetting to the Kan was the situation in the Kara-Bulgar. Arbat, having learned about the Badjanak intrusion, turned back, but the Hins had already occupied the Saklanian steppe between Sula and Shir and did not let him him to the Kara-Bulgar. Then Arbat with his army seized the Duloba or Avaria, where the Bashkorts, under the oppression of Farangs met him as a liberator, and proclaimed him the Kan. The soldiers of Arbat, who had already thoroughly forgotten or at never know the Modjarian language, married the Avarian Bashkorts, and their children began again speaking in the Modjarian language...
A Dzsagfar Tarihi
"Magyar vonatkozásai"
A műnek számos magyar vonatkozása van, a magyarok és a felmenőiknek mondott népek fontos szereplői a Dzsagfar tarihiben leírt, több száz évet összefoglaló eseménysorozatnak.
A magyarokra vonatkozó legérdekesebb megállapítások: A Dzsagfar tarihi szerint Almus (más forrásokból is igazolt, létező személy, későbbi volgai bolgár baltavar (=kán, uralkodó)) volgai bolgár herceg legidősebb fiát Arbatnak hívták - valamint Almus felmenői között sorolja fel Ugeket, akit az ük-ükapjának mond. Arbatról (bolgártörök nyelven: herceg) közli, hogy az anyja révén félig magyar volt. Arbat és Álmos a 880-as években együtt harcolnak besenyők és szlávok ellen, Arbat kisebb korai botlásától eltekintve sikerrel (Arbat nagybátyja kezei alatt nevelkedik, aki Almus nagybátjya és egyben ellenfele, Lachyn). Arbat nemsokára már kara(=fekete)-bolgárok és magyarok alkotta csapatok élén áll, egyfajta adószedő-rendfenntartó-fosztogató szerepkörben. Apja seregei szintén részben volgai bolgár és részben szláv hadtestekre épülnek, a kazárok és Lachyn ellen indulnak a legtöbbször. Azonban a további háborúzást ellenző, az ország gazdaságáért felelős erős volgai bolgár kereskedők csoportjának nyomása (biyek, vagy bojárok), másrészt a kazárok ajánlata (a volgai bolgár trónt biztosítanák neki cserébe) meggyőzik Arbatot, hogy lépjen fel apja ellen, vessen véget a folyamatos háborúskodásnak. Arbat folyamatos harcok után visszaszorítja apját Kievbe, ahol Almust nagyra becsült vendégként fogadják, mivel korábban főszerepet vállalt Kiev jelenlegi urainak trónra ültetésében, miután együtt elűzték Askold-ot és Dir-t. Már Almus apja, Djilki is vissza akarta foglalni Kijevet, mivel a várost a Volgai Bolgár birodalom részének tekintették (végül ez csak később Almusnak sikerült). Arbat azonban a győzelme után még mindig nem uralkodó, csupán az első számú várományos az éppen uralkodó Bat-Ugur Mumin halála esetén. Talán nem akar várni, vagy már mégsem akar a kazárokkal együttműködni (nem derül ki a DT-ből) de valami okból mégsem tör Volgai Bolgárország trónjára, ehelyett 3 magyar törzs és 3 kabar (kabar=lázadó) törzs élén a Kazár Birodalmat nyugat felé elhagyva Dulobába (nagyjából a mai Erdély, figyelemre érdemes a 'Dulo' név a terület nevében) települ, ahol megalapítja a mai Magyarország elődjét (valószínűleg eredetileg Nyugati Bolgár Kánság vagy Hercegség néven). Almus pedig néhány év múlva Volgai Bolgárországban lép trónra időközben elhunyt bátyja után és uralkodik 895-922-ig. Almus fiatalabbik fiaként, Arbat testvéreként nevezi meg Khasant (vitatott, hogy egyezhet-e Kurszánnal) aki évtizedekkel később majd Almust követi a VB trónon.
A műben körvonalazódó magyar őstörténet szerint a magyarok uralkodóháza (tehát nem a magyar nép) Arbat révén hun–volgai bolgár eredetű, Almis és Arbat a Dulo-dinasztia tagjai, mely család sarja volt Attila hun király is. Arbat magyar katonái eltörökösödött-elbolgárosodott északi népek – mai terminológiával élve finnugor eredetűek és nyelvűek – voltak (a "magyarok másik nyelve"). A magyarok nyelvének kérdésében magyarázatként elmíti a forrás, hogy "Avariában" (Mo. keleti része, eleinte főként Erdély) az érkező katonákat felmentő seregként fogadó helyi "avar-baskortokat" (baskort=baskír: önelnevezés, jelentése farkasfej) találnak, akik Arbatot nyomban elfogadják kánjuknak, mivel a "farangok" (frankok) zsigerelik őket, s tőle várnak védelmet. Az avar-baskortok, akiknek nyelve megőrizte a Kaukázus-vidékéről a Kárpát-medencébe kerülésük-kori (azaz az 5-600-as évekbeli) eredeti formáját, az utalások szerint Arbat magyarjainak "magyar" nyelvéhez képest az avar-baskortok egy korábbi magyar nyelvváltozatot beszéltek (lásd: László Gyula Kettős honfoglalás elmélete és/vagy onogurok). Részben értették csupán az újonnan érkezetteket, akiknek ősei sem éltek soha a Kárpát-medencében, mégis hasonló nyelven szóltak. Arbat magyarjainak nyelve a törökös környezetben, az avarok bejövetele óta jelentősen megváltozhatott, nem beszélve a magyarul sohasem beszélt kara-bolgár katonákról. Az avar-baskortok segítettek birtokba venni a területet és lányaik is jelentős számban váltak a magyar-bolgár csapatok hitveseivé (egy 895-ös besenyő támadáskor a magyarok etelközi szálláshelyeit – feltehetőleg feleségeik nagy részével együtt – elpusztították). A Dzsagfar tarihi szerint Arbat katonáinak szinte újra kellett tanulniuk az "eredeti magyar" nyelvet. A következő generáció azonban – főként helyi anyáik révén – már túlnyomó többségben ezen az "eredeti(hez közelebb álló) magyar" nyelven beszélt.
A fentieken kívül számos esemény kapcsán ejt szót magyarokról a forrás, s az ismert történelmi események a tudomány által más forrásból nem ismert, nem megerősíthető ok-okozati összefüggéseire is rávilágít.
December 20-án, szerdán este 6 órakor lesz a TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ magyar ősgeszta hamisítatlan kiadásban megjelent kötetének bemutatója az MVSZ Magyarok Házában. A könyvet Grandpierre Atilla mutatja be.
A Tárih-i Üngürüsz, a magyar ősgeszta 907 előtt íródott magyar nyelven, valószínűleg rovásírással. Szent István korában latinra fordították, hogy átmentsék az utókornak, és a királyi könyvtár titkos részlegében várta, hogy eljöjjön az a kor, amiben napvilágot láthat. 1453-ban a török elfoglalta Székesfehérvárt, ekkor fordította le a török szultán tolmácsa a szultán számára.
Ezután négy évszázadot török földön töltött, majd 1860-ban Vámbéry Ármin fedezte fel Konstatinápolyban, hazahozta és átadta az MTA-nak. 120 éven át ismét nemlétezőnek tekintették. Csak akkor vált mégis ismertté, amikor ezt a tétlenkedést látva szorgos magyarok kikölcsönözték a török nyelvű kéziratot és megszervezték magyarra fordítását. Miután Grandpierre K. Endre nagyhatású tanulmányokat írt róla, a kiadást nem lehetett tovább halogatni, kiadták, de meghamisítva, jelentéktelenné silányítva.
Az eredeti, hamisítatlan kézirat most, ebben a kötetben lát először napvilágot Grandpierre K. Endre összes e témában megjelent írásával, Grandpierre Atilla bevezető tanulmányával, amelyek visszaadják ősgesztánk hitelét, és őstörténelmünket kiterjesztik Nimród magyar őskirályig.
A Tárih-i Üngürüsz legfontosabb nemzeti krónikánk, képes arra, hogy hathatósan hozzájáruljon a magyarság szellemi megújhodásához.
The Western Hun's Khans dynasty partial diagram is compiled primarily from the Djagfar Tarihi Annals, with no attempts to resolve the multitude of discrepancies contained in various accounts.
Each of the parallel branches present a dynasty in itself.
On this site can be found some details about all the rulers listed in the chart. For the listing of the dynasty, see WESTERN HUN'S KHAN DYNASTIES
@Bulümarban [óbolgár kán] fenyegetést láttak a függetlenségükre, ezért háborúval kezdték őt fenyegetni. A kán kénytelen volt a baskortokhoz [baskírok] menni, akik megvédték a honokat [vagy khonok, hunok], és ezek [bulgárok] a „szeber” nevet („szövetséges”), [ld. még alább] kapták a baskortoktól [baskírok]. A türkök a baskortokat ugüroknak nevezték, ezek ugyanolyan önfejűek voltak, mint a türkmének. Alp Baradzs-t imádták
@A kánt [Bulümárt] az éhínség késztette Nyugatra menni. Kénytelen volt elhagyni az Idel-folyónál lévő szállás
nagyon hasonlt Voloamber (Balambér) hun vezér nevére.
(és az ugür a türk üngürüsz féle kiejtésre)
Bagamér 410--425 (?433)
A 4440. medvetoros évben (Kr.u. 400) megrendezték a birodalmi Nagy-Szalát. Hunyor gyermekei: Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány, valamint Uruk-Dargin fia, Ojbársz ezen úgy gondolták, hogy mivel Ordosz veszélyeztetve van, Pannon-föld térségében kellene előkészíteni az új sámánközpontot.
Ezen döntést támogatta még az a tény is, hogy Ordosz környékén ekkor már egyre gyakoriabbak voltak a földrengések és a kinajok is komoly veszélyt jelentettek. Emiatt a sámánközpontot is szükségessé vált áthelyezni a Melegvizek Birodalmába. Hunyor a fiát, Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául,...
364-ben a tárkányok elindultak a Kárpátok felé, hogy a szorosokat, átkelőhelyeket megtisztítsák, az utakat rendbetegyék. Megindult a tartalék alkatrészek, szerszámok, fegyverek gyártása is. Egy évvel később kezdték meg a törzsszövetség vezetőrétegének képzését. A nagy nyelvtudással rendelkező beavatottak hun-rasna-pannón-kabar ifjai közül jónéhányat elküldtek Bizáncba és Rómába puhatolózni, információt szerezni.
371-ben a végzős ifjak Kabarföldre lovagoltak, s ott szövetséget kötöttek a Meleg Vizek birodalombeli törzsekkel, akik pedig kapcsolatot létesítettek a gótokkal, vandálokkal, gyepidákokkal, s így összesen 48 tömény, azaz 480 000 fős sereg állt a rendelkezésükre. A Rasna-etruszk szövetség szintén a hunok mellett állt.
377-ben aztán megkezdődött a hunok honfoglalása. Pannónia elfoglalásával nagy zavar keletkezett, amit még az is tetézett, hogy kihirdették a rabszolgák felszabadítását.
...a gótok beáramlását nem tudták megakadályozni, ezért már 378-ban legyőzték a császárt, ekkor gótokkal együtt hunok is behatoltak Pannóniába. Ekkor Bagamér volt a fősámán, míg az öccse Udin nyugati fővezér lett, aki a Jász-síkságra tette át a székhelyét
RÉSZ: A bolgárok ősi története (kb.?? - 360 AD - 378 AD)
A mi kezdetünk kezdete az Imen és Sind törzsekben van. Gadbulla ibn Mihály Bashtu azt írta, hogy az Imen törzs népe elszigetelt családokban élt az Amul (Ámul, Amu-darja?) folyó mindkét partján, ami tele volt kigyókkal. Ôk halásztak, vadásztak és gyümölcsöket gyûjtöttek. A kigyófélelem miatt az emberek nem mertek a folyón átmenni és halásztak a folyóparton. Csakhogy egynek azok között, Boyannak, kompja volt és a kigyók nem zavartak ôt. És mert ô egyedül kötötte össze a családokat a folyó mindék oldalán és mivel nagyon bátor és becsületességes volt, a nép fônôkké válsztotta ôt. Amikor Boyan öreg lett és beteg is, a fiai elhagyták ôt a sors kegyelemének. Aztán ő kezdte kérni a Mindenhatót, hogy adjon egy fiút, aki segítsen. A Teremtô egy hatalmas halat adott az ô gólyalábos (cölöpös) házához, amelynek bal fülébôl kijött mint egy kigyó, az ô fiatalabb fia, Idjik. Boyan halála után a törzsi nôk kezdettek halva születetteket szülni és Idjik összegyûjtötte a férfiakat, majd elindult velük az ô fiútestvére, Laish birtokaihoz és aztán a Hon-hegyekbe. Ott, ő fejedelem lett az Imenok bátorsága miatt, akik kiváló íjászok voltak. A Kytai (Kínai?) törökök, akik alárendeltek voltak neki, félig sült húst ettek és soha nem tisztultak a vízben, mert a farkas Chin utódai voltak, és törekedtek a tetvekkel bírni, úgy mint ô. Ha a tetvek túl bosszantóknak kezdettek lenni a Kytaiknak, akkor ôk, mint a farkasok, megölték a tetveket a fogaikkal. A Kytai törökök asszonyai és lányai szabadon párosodtak bármilyen férfivel, amikor csak lehetséges volt. Az Imenek nem bírtak látni ilyen népet. A Kytaiktól számos lányt vettek el, akik nem szoktak hozzá az anyai piszokba és paráználkodásba, és az Imenek, Idjik által vezetve, kezdtek költözni az egyik török településrôl a másikra, hogy ne lássák sokáig a Kytaik hitvány életét. A hegyeken nem voltak nagy folyók, hogy hajózni lehessen, és az Imeneknek gyalogolniuk kellett. De nehéz volt, és Idjik a népének megmondta, hogy tanuljanak meg lovagolni a lovakon, amik Kytai törököknél voltak. Idjik parancsolta, hogy a nép gyüljön össze, és legyen ennivalójuk és az adó legyen előkészítve megérkezése elôtt. A tartózkodása alatt rendeléseket csinált, ítélt, és utasításokat adott. A gyülést djienneknek hívták... Hogy a törökök között tudtak élni, az Imeneknek kellett tudniuk azok nyelvét..." Amikor a lányok felnőttek, a Imenek, aki felnevelték őket a maguk módján, elvették őket feleségként és nevezték magukat és utódaik Honoknak. Az igényesség miatt, soha nem nőtt közeli viszony a Kytaikhoz, és azok is gyűlölték őket cserébe. Féle a lázadástól, Idjik vette az összes török fegyvergyártókat, öltöztette népét és lovaikat vas páncélba, és megtiltotta a Kytaiknak hogy fegyvereket és láncpáncélt viseljenek. Elrendelte, hogy küldjék ennek a törzsnek a legrosszabb bajkeverőit razziákba a Hinok ellen, hogy azok támadják meg a Hineket a Honok helyett ...
RÉSZ: A bolgárok ősi története (kb.?? - 360 AD - 378 AD)
A mi kezdetünk kezdete az Imen és Sind törzsekben van. Gadbulla ibn Mihály Bashtu azt írta, hogy az Imen törzs népe elszigetelt családokban élt az Amul (Ámul, Amu-darja?) folyó mindkét partján, ami tele volt kigyókkal. Ôk halásztak, vadásztak és gyümölcsöket gyûjtöttek. A kigyófélelem miatt az emberek nem mertek a folyón átmenni és halásztak a folyóparton. Csakhogy egynek azok között, Boyannak, kompja volt és a kigyók nem zavartak ôt. És mert ô egyedül kötötte össze a családokat a folyó mindék oldalán és mivel nagyon bátor és becsületességes volt, a nép fônôkké válsztotta ôt. Amikor Boyan öreg lett és beteg is, a fiai elhagyták ôt a sors kegyelemének. Aztán ő kezdte kérni a Mindenhatót, hogy adjon egy fiút, aki segítsen. A Teremtô egy hatalmas halat adott az ô gólyalábos (cölöpös) házához, amelynek bal fülébôl kijött mint egy kigyó, az ô fiatalabb fia, Idjik. Boyan halála után a törzsi nôk kezdettek halva születetteket szülni és Idjik összegyûjtötte a férfiakat, majd elindult velük az ô fiútestvére, Laish birtokaihoz és aztán a Hon-hegyekbe. Ott, ő fejedelem lett az Imenok bátorsága miatt, akik kiváló íjászok voltak. A Kytai (Kínai?) törökök, akik alárendeltek voltak neki, félig sült húst ettek és soha nem tisztultak a vízben, mert a farkas Chin utódai voltak, és törekedtek a tetvekkel bírni, úgy mint ô. Ha a tetvek túl bosszantóknak kezdettek lenni a Kytaiknak, akkor ôk, mint a farkasok, megölték a tetveket a fogaikkal. A Kytai törökök asszonyai és lányai szabadon párosodtak bármilyen férfivel, amikor csak lehetséges volt. Az Imenek nem bírtak látni ilyen népet. A Kytaiktól számos lányt vettek el, akik nem szoktak hozzá az anyai piszokba és paráználkodásba, és az Imenek, Idjik által vezetve, kezdtek költözni az egyik török településrôl a másikra, hogy ne lássák sokáig a Kytaik hitvány életét. A hegyeken nem voltak nagy folyók, hogy hajózni lehessen, és az Imeneknek gyalogolniuk kellett. De nehéz volt, és Idjik a népének megmondta, hogy tanuljanak meg lovagolni a lovakon, amik Kytai törököknél voltak. Idjik parancsolta, hogy a nép gyüljön össze, és legyen ennivalójuk és az adó legyen előkészítve megérkezése elôtt. A tartózkodása alatt rendeléseket csinált, ítélt, és utasításokat adott. A gyülést djienneknek hívták... Hogy a törökök között tudtak élni, az Imeneknek kellett tudniuk azok nyelvét..."
A Dzsagfar Tarihi kronika szerint:
1. a bolgarok nem voltak torokok es nem volt lovas nep, de kituno ijjaszok voltak
2. csapas (jarvany, betegseg) sulytotta a bolgar nep asszonyait
3. egeszseges asszonyok utan kutatva a bolgarok leigaztak az Amul folyo menti torokoket
4. a bolgarok megtanultak a torokok nyelvet, egybeolvadtak a torokokkel
Azert szukseges a Dzsagfar Tarihi is (a tobbi kronikak melle), hogy jobban ki tudjuk bogozni mi is tortent valojaban es hogyan is tortent valojaban ez a "kulonos magyar-baskir hazassag". De ehez kell egy magyar forditas.
(Az idézetek a Julianus barát és napkelet felfedezése című kötetből valók.)
(V/5) Öltözékükről és viseletükről tudja meg felséged, hogy... Oroszországból, Moksa[mordvin]-földről, Nagy-Bolgár-országból, Baskíriából, azaz Nagy-Magyarországból és a kirgizektől - ez csupa erdő borította északi tartomány - és még sok más nekik hódoló, északi fekvésű országból szállítják a különféle értékes szőrméket... (216.)
Kabard- és BalkárföldOroszország egy Észak-Kaukázusban elhelyezkedő föderációs alanya. A türk nyelvű balkárok a nyelvészek szerint valószínűleg a bolgárok névadói, a balkároktól elfoglalt területeken alakulhatott ki a bolgár nyelv is.
Magyar vonatkozásai
A balkár néphagyomány szerint a balkárok őséhez, Malkárhoz sikeres vadászat közben csatlakozott Misaka és Majar (vagy Madyar) s azután együtt éltek.[2]
Minden szempontból a kabardok a legalkalmasabbnak tűnő jelöltek, akiknek közük lehet a magyar őstörténetből ismert, a honfoglalókhoz csatlakozott, bolgár-törökként valószínűsített kabar törzsekhez.
„Ott a Kaukázus hegylánca feletti mezőségen és völgyeiben máig is él egy néptörzs, mely magát kabardnak nevezi. A Malka, Bakszán, Csegem, Cserek és Terek folyó völgyében laknak, s tartományukat a Terek két részre osztja: a nyugati Nagy- és a keleti Kis-Kabardára. Ezeken innen, a Kubán és mellékfolyói mentén, a mostanság cserkesz (saját nyelvükön adighe) gyűjtőnéven nevezett népnek más törzsei élnek: sapsi (sabszik, sapsug), abaza, abaszek, beszléni stb. név alatt. Nyelvük (a kabardokkal együtt) egy és ugyanaz, csak nyelvjárási különbség van köztük. Néptípusuk, ruházatuk, szokásaik, jellemvonásaik, foglalkozásuk feltűnő rokonvonásokat és hasonlatosságot tüntet fel a mi népünkkel. Főfoglalkozásuk az állattenyésztés és a földmívelés. Főként a lótenyésztés az, amire legfőbb gondjuk van. Kitűnő lovakat tenyésztenek (a kabard bélyegű, s általában a cserkesz ló hírneves, keresett árucikk), s ők maguk is mesteri lovasok. Címeres szarvú fehér ökreik, teheneik a mi ősi marhaállományunkra emlékeztet. Ruházatukban a testhez álló cserkeszkabát, amely derékon szíjjal átkötött, s kindsál (cserkesz tőr) lóg le róla, s mellén két oldalt patrontokokkal van díszítve, sokban hasonlít a magyar zsinóros atillához. Téli felöltőjük pedig, a fekete burka (ványolt gyapjúnemezből) a magyar gubának édestestvére. Táncuk hasonló a lassú csárdáshoz, dalaik a mai bús kesergő dalainkhoz. Szőnyegeik olyanok, mint a székely festékesek. Italuk árpasör (sera). Feltűnő - írta egy orosz tábornok - a kabard nők nemzeti öltözetének, s díszítésének hasonlatossága a magyar huszár dolmányához.” - Szádeczky Kardoss Lajos: Kaukázusi utazásunk. Kolozsvár, 1898.
[...]1. RÉSZ: A bolgárok ôsi története (kb.?? - 360 AD - 378 AD)
A mi kezdetünk kezdete az Imen és Sind törzsekben van. Gadbulla ibn Mihály Bashtu azt írta, hogy az Imen törzs népe elszigetelt családokban élt az Amul folyó mindkét partján, ami tele volt kigyókkal. Ôk halásztak, vadásztak és gyümölcsöket gyûjtöttek. A kigyófélelem miatt az emberek nem mertek a folyón átmenni és halásztak a folyóparton. Csakhogy egynek azok között, Boyannak, kompja volt és a kigyók nem zavartak ôt. És mert ô egyedül kötötte össze a családokat a folyó mindék oldalán és mivel nagyon bátor és becsületességes volt, a nép fônôkké válsztotta ôt. Amikor Boyan öreg lett és beteg is, a fiai elhagyták ôt a sors kegyelemének. Aztán ô kezdette kérni a Mindenhatót, hogy adjon egy fiút, aki segítsen. A Teremtô egy hatalmas halat adott az ô gólyalábos (cölöpös) házához, amelynek bal fülébôl kijött mint egy kigyó, az ô fiatalabb fia, Idjik. Boyan halála után a törzsi nôk kezdettek halva születetteket szülni és Idjik összegyûjtötte a férfiakat, majd elindult velük az ô fiútestvére, Laish birtokaihoz és aztán a Hon-hegyekbe. Ott, ô fejedelem lett az Imenok bátorsága miatt, akik kiváló íjászok voltak. A Kytai törökök, akik alárendeltek voltak neki, félig sült húst ettek és soha nem tisztultak a vízben, mert a farkas Chin utódai voltak, és törekedtek a tetvekkel bírni, úgy mint ô. Ha a tetvek túl bosszantóknak kezdettek lenni a Kytaiknak, akkor ôk, mint a farkasok, megölték a tetveket a fogaikkal. A Kytai törökök asszonyai és lányai szabadon párosodtak bármilyen férfivel, amikor csak lehetséges volt. Az Imenek nem bírtak látni ilyen népet.A Kytaiktól számos lányt vettek el, akik nem szoktak hozzá az anyai piszokba és paráználkodásba, és az Imenek, Idjik által vezetve, kezdtek költözni az egyik török településrôl a másikra, hogy ne lássák sokáig a Kytaik hitvány életét. A hegyeken nem voltak nagy folyók, hogy hajózni lehessen, és az Imeneknek gyalogolniuk kellett. De nehéz volt, és Idjik a népének megmondta, hogy tanuljanak meg lovagolni a lovakon, amik Kytai törököknél voltak.
1. De administrando imperio, közkeletű rövidítéssel: DAI
2. Cagfar tarihi (Dzsagfar tarihi), közkeletű rövidítéssel DT
Biborbanszuletett Konsztantin szerint a mi nepunknek 8 torzse volt (DAI).
Baxşi İman szerint pedig negy torzsunk volt (DT).
Melyik a helyes? Talan mindketto, mivel valszeg eredetileg csupan negy torzsunk volt, azutan lett nyolc.
Ezek nevei a DAT szerint: 1. kabarok (Κάβαροι), aszfali-szavard kozarok, vagy mas mai neven kabardinok ro.wikipedia.org 2. nyék (Νέκη) 3. megyer (Μεγέρη) 4. kürtgyarmat (Κουςτουγερμάτου), vagy mai mas neven kürt=kurd-jurmaty (kurd-baskirok) hu.wikipedia.org hu.wikipedia.org 5. tarján (Ταριάνου) vagy tar-kan(y) (türkök) 6. jenő (Γενάχ) vagy jenei (baskirok) 7. kér (Καρή) 8. keszi (Κασή) vagy keszü
1. RÉSZ: A bolgárok ôsi története (kb.?? - 360 AD - 378 AD)
A mi kezdetünk kezdete az Imen és Sind törzsekben van. Gadbulla ibn Mihály Bashtu azt írta, hogy az Imen törzs népe elszigetelt családokban élt az Amul folyó mindkét partján, ami tele volt kigyókkal. Ôk halásztak, vadásztak és gyümölcsöket gyûjtöttek. A kigyófélelem miatt az emberek nem mertek a folyón átmenni és halásztak a folyóparton. Csakhogy egynek azok között, Boyannak, kompja volt és a kigyók nem zavartak ôt. És mert ô egyedül kötötte össze a családokat a folyó mindék oldalán és mivel nagyon bátor és becsületességes volt, a nép fônôkké válsztotta ôt. Amikor Boyan öreg lett és beteg is, a fiai elhagyták ôt a sors kegyelemének. Aztán ô kezdette kérni a Mindenhatót, hogy adjon egy fiút, aki segítsen. A Teremtô egy hatalmas halat adott az ô gólyalábos (cölöpös) házához, amelynek bal fülébôl kijött mint egy kigyó, az ô fiatalabb fia, Idjik. Boyan halála után a törzsi nôk kezdettek halva születetteket szülni és Idjik összegyûjtötte a férfiakat, majd elindult velük az ô fiútestvére, Laish birtokaihoz és aztán a Hon-hegyekbe. Ott, ô fejedelem lett az Imenok bátorsága miatt, akik kiváló íjászok voltak. A Kytai törökök, akik alárendeltek voltak neki, félig sült húst ettek és soha nem tisztultak a vízben, mert a farkas Chin utódai voltak, és törekedtek a tetvekkel bírni, úgy mint ô. Ha a tetvek túl bosszantóknak kezdettek lenni a Kytaiknak, akkor ôk, mint a farkasok, megölték a tetveket a fogaikkal. A Kytai törökök asszonyai és lányai szabadon párosodtak bármilyen férfivel, amikor csak lehetséges volt. Az Imenek nem bírtak látni ilyen népet.A Kytaiktól számos lányt vettek el, akik nem szoktak hozzá az anyai piszokba és paráználkodásba, és az Imenek, Idjik által vezetve, kezdtek költözni az egyik török településrôl a másikra, hogy ne lássák sokáig a Kytaik hitvány életét.
