Egyre inkább elözönlik a magyar fővárost a turisták. Számomra ez igen örvendetes, de nem mindenki tapsikol ennek láttán, lásd a barcelonai példát, a berlini airbnb-korlátozásokat, az évekkel ezelőtti Liszt Ferenc tér környéki cirkuszokat, stb. Össze lehet itt gyűjteni és ki lehet tárgyalni itt mindent a "hop on, hop off" buszoktól kezdve a kajáldákon át a hajléktalankérdés és a turizmus kapcsolatáig. A Bookingnak, Airbnb-nek már van külön topikja, de érintőlegesen természetesen ugyanúgy szó eshet itt a szállásadói tevékenységről.
Nem tudom, ki adta a mínuszt, de javaslom, ücsörögjön pár percet egy ilyen hajléktalan mellett valamelyik BKV-járaton, vagy ültesse le egy ilyen nyakig szaros, a seggét több hete ki nem törlő "szegény áldozat" korábbi ülőhelyére a gyerekét. Én azt mondom, kényszermunkára velük.
A világ nagyvárosai egyre inkább más megítélés alá esnek, vidékről tömegével özönlenek föl az emberek, s az építkezések nem tudnak lépést tartani az ide áramló tömegekkel. Az ország más vidékeihez képest a fizetések a nagyvárosokban kiugróan magasak, jó példa erre Bangkok, São Paulo vagy Kijev, ahol az átlagfizetések az ottani "vidékhez", vagyis az ország többi részéhez mérten kiugróan magasak: míg a távolabbi országrészekben gyakran nyomorognak, itt az embereknek jóval kevésbé vannak anyagi nehézségeknek kitéve. Az olcsó internetes szállások és a fapados járatok terjedése ezekre az aránytalanságokra még rátesz egy lapáttal, főleg ami a lakásínséget illeti. Ma Budapesten is az említett jelenségnek lehetünk tanúi.
Budapest legszűkebb belvárosában végig szezon van, ez nagyjából a pesti oldal a kiskörúton belül, esetleg kiegészülve még a 6-7. kerületi romkocsmás résszel. A tágabb belvárosban, a nagykörúton hatósugarában és az Andrássy mentén áprilistól októberig tart a szezon jelenleg, és természetesen szilveszterkor is fullon a belváros, sőt olyankor az összes szállás gyakorlatilag Budapesten. Hasonló időszak, mint a Sziget Fesztiválé.
"már csak a honfitársaikkal szemben is látványos szolidarítást mutatnak"
Szerintem az igazi segítség az lenne, ha sikerülne normális mederbe terelni ezeknek az embereknek az életét. Nem azzal, hogy matracot veszünk nekik az aluljáróba, meg bevásárolunk nekik a sarki közértben (a saját szememmel láttam sok évvel ezelőtt, hogy egy nő több ezer Ft értékű pakkot adott le egy ilyen szakadt koldusfélének a Ferenciek terén levő Smatchból kijőve). Mindenkinek jobb lenne, a mi gyomrunknak, szaglószerveinknek, a turistáknak, és nem utolsósorban a saját ganajukben hentergő szerencsétleneknek is.
Szerintem igenis a street food egy ország jellegzetessége, akinek erről a kifejezésről a hamburger jut eszébe szerintem nem sokat tud. Szerintem a balkánon bureket eszel vagy csevapot, délebbre, keletebbre egyre több a kebab, Dél-Kelet-Ázsiában noodle spoup-ot kapsz.
A Bors típusú csikkek szerintem nem sokat érnek, felszínesek.
Igen a hajléktalanok látványa is egy tipikus budapesti kép, pedig már be is tiltotta őket a jelenleg regnáló fasiszta kormány. Mit szeretnétek még? A Bors cikk azt írja, hogy segítőkészet a magyarok... igen, már csak a honfitársaikkal szemben is látványos szolidarítást mutatnak. Nem is értem minek is jön ide bárki.
Nagyjából két éve a Budai Nagy Antal utcában szálltam fel a 76-os trolira. Rögtön arra lettem figyelmes, hogy a jármű közönsége valamin háborog, és a trolibusz hátuljában tömörül. Kisvártatva megjelent a sofőr is, és kijelentette, hogy nem hajlandó tovább indulni, mire az utasok közül többen egyetértésüket nyilvánították. A troli középtáján vagy négy hajléktalan ült, kopaszra borotvált fejjel - sokan megjegyezték, hogy jól láthatóan tetvesek -, de a szaguk már megelőzte a látványt. Már a lépcsőn megcsapta az orromat a gyomorforgató bűz. Más alkalommal a mozgólépcsőn egy idősebb nőzsebkendőt fogott az orrához, mert kis híján elhányta magát egy hasonló illatfelhőtől.
Közismert tapasztalat, hogy egy több hete mosdatlan hajléktalan csupán jelenlétével képes akár egy egész busznyi embert is a jármű elhagyására kényszeríteni. A külföldi látogató értetlenül áll a helyzet előtt.
Sokat jártam Prágában, egy szál hajléktalannal nem találkoztam. Nemhogy a Károly híd vagy az Orloj közelében, de még a külső kerületekben sem találkoztam velük sehol. Nálunk csövestanyát csinálnak némelyik központi aluljáróból - miközben Pesten virágzik a turizmus, és alig hallani magyar szót.
Sikerült kikecmeregni a gulyás, pirospaprika, szürkemarha Bermuda-háromszögből, ma már nem a régi rendszerben erőltetett marketing miatt jönnek a külföldiek Magyarországra. Száz külföldi turistát kértünk meg Budapest Belvárosában, hogy őszintén, a kötelező udvariasságot mellőzve beszéljen rólunk. Arról, hogyan találtak ránk, mi idegesítő bennünk, és mi az, ami miatt másoknak is bátran ajánlják Magyarországot.
Ami megnyugtató, egy tesztalanyunk sem említette a kilenclyukú hidat és a csikósokat, amikor arról kérdeztük, miért Magyarországot választotta. Legtöbben annyit tudtak előzetesen, hogy Budapest Európa egyik legszebb városa, tehát érdemes megnézni. Ennyi elég is volt.
Magyarországot reklámozó hirdetéseket nem nagyon láttak otthon, némi böngészés után talált ránk az interneten a hatvan százalékuk. Ami érdekes lehet, tizenöt százalékuk azért jött hozzánk, mert az ismerőseik közül volt, aki már járt nálunk, és azt állította: Magyarország tök jó, próbáld ki!
Büszkék vagyunk a Lánchídra, a Gellérthegyre, a Váci utcára. Mint kiderült, joggal, hiszen a külföldieknek is tetszik. De ami leginkább vonzza őket, az a modern és a klasszikus épületek egyvelege. Amin nem csodálkozunk, külön kiemelték, hogy Budapesten sok remek étterem van, nem mellékesen olcsó ételekkel (persze az ő pénztárcájukat nézve).
Habár a metrón vagy a villamoson ülve mi nem nagyon tapasztaljuk a segítőkészséget, a külföldiek kiszúrták, s a harmadik legfontosabb pozitívumként említik. Az itt élőknek nem, a turistáknak viszont feltűnik, hogy Budapesten még most is sok a zöld terület. A tiszta utcákat, mint pozitívumot, pedig szintén értékelni kell, főleg az tudja, miről beszélhetnek, aki járt már Párizsban…
És akkor a feketeleves. Tesztalanyaink nem udvariaskodtak. Ami a legtöbb gondot okozza nekik, a tájékozódás. Ami közös, metróval, busszal és villamossal is eltévednek, de ha térképpel a kezükben mennek városnézésre, akkor is sokat bosszankodnak. Keveslik a turistáknak szóló táblákat, feliratokat, órákba telik, míg mondjuk a Bazilikától eltalálnak a Hősök terére.
Ami sokuk számára (28 százalék) meglepő volt, az a rengeteg hajléktalan. Nem értik a jelenséget, azt pedig főleg nem, miért nem tesz az ország vagy a város vezetése azért, hogy az emberek ne az utcán aludjanak, ténferegjenek fényes nappal. Nem undorral beszéltek a hajléktalanokról, hanem sajnálattal. Szintén rontja a nyaralásuk élményét az elavult pesti tömegközlekedés (főleg a buszok állapotát emelték ki), ami pedig nem meglepő, azon is csodálkoztak, hogy nagyon kevesen beszélnek angolul.
Azt viszont pozitívumként említik, hogy sokan így is kézzel-lábbal mutogatva megpróbálnak segíteni. A turista rémálma: a 7-es buszon egy hajléktalannal egy üléspáron, útban egy drága étterem felé, miközben senki sem érti az angolul feltett kérdést, hogy hol kellene leszállni.
Ezzel csak részben értek egyet. Az utcai kaja mindenhol hódít, és nem baj, ha helyi variánsai alakulnak ki. Aki az adott országra jellemző ízeket keresi, az úgysem hamburgerrel tömi tele a hasát. Illetve én például mindkettőt szeretem...
A kettő sokszor együtt jár. De ha nem a külföldi hányja össze a kapualjat, akkor a magyar. Legalább nem fekszenek oda a hajléktalanok... Az utóbbi két-három héten a Vámház körút Csarnok felőli szakaszán telepedtek meg ezek a mocskos állatok, teljesen befészkelték magukat pár kapualjba. Igazi turistalátványosság lett belőlük. Azt eddig sem értettem, hogy a Ferenciek terén például hogy engedik őket az aluljáróban így elterpeszkedni. Fertőtlenítenek utánuk, de nem az lenne a megoldás.
Szerintem egy alapvető tévedés az, ha valaki egy ország étkezési kulturáját a sztrítfúdon keresztül, azon belül is a hamburgeren méri le :-(
Párizsban hamburgert enni pont akkora tévedés, mintha Mumbaiban valaki hazai csirkepaprikást akarna enni tejfölös nokedlivel.
Budapesten marhapörköltet, Bukarestben mititeit, Párizsban coq au vin-t, Londonban rib-eye steaket, Brüsszelben homárt, Moszkvában pirogot, Tokióban sushit, Madridban paellát, Rómában porchettát kell enni.
New Yorkban lehet enni hamburgert, de nem kell hasonlítani semmihez, az olyan és kész.
De ugyanez a helyzet a Ráday utcában, a József Attilában, a Bazilika előtt, és a Nagykörút egyes részein, sőt a világörökség Andrássy úton i. Ide nem turisták járnak, hanem hányni járnak.
A Király utcában, a Gozsdu udvar környékén van a munkahelyem. Hétfő reggel munkába jövet elképesztő mocskon kell keresztülgázolni, mert a takarítás csak hétfő délelőtt indul be :-(
