Nincsenek új vezetők a Kaposfest élén, csak a cím régi, mert a lassan élesben kezdődő varázslatos kamarazenei fesztivált immár negyedik éve vezeti a Baráti Kristóf-Várdai István kettős. Fel is lépnek majd együtt is, láthatóan a már majdnem véglegesidei programban.
Az augusztus 13-i kezdetig viszont itt meghallgatható egy gyönyörű felvétel a tavalyi zárónap délelőtti előadásáról, ha nem is mindhárom darabot adta le tegnap este a Bartók Rádió.
Mindhárom művész remekelt, Szűcs Máté időközben többször volt már partnere hazai zenészeknek, és az idei Kaposfesten három műben is fellép (aug. 13-án és aug. 14-én); utóbbin délelőtt Beethoven c-moll vonóstrióját éppen a Baráti-Várdai kettőssel adja elő. A továbbiakban is többször szerepel itthon a nagyszerű társakkal, és a következő évfordulós szezon kimagasló koncertjének ígérkezik a 2019. január 11-i kamarázás Barátival, Várdaival és Várjon Dénessel a Müpában a három Brahms-zongoranégyessel.
Az említett koncert első műsorszáma Thomas Adés Catch című izgalmas darabja volt a Catch trió és Baráti Kristóf előadásában.
Május elejére várható az idei Kaposfest programjának véglegesítése, közzététele. Addig is megismerhető az átfogó elképzelés, néhány érdekes mű és az előadók jó része is. A rendezők sajtótájékoztatója az alábbi linken olvasható:
Egy hatalomittas diktátor torka a "diktatorok", azzal issza a hatalmat.
Hogy még kiknek üzen az idei Kapsosfest, az attól is függ, kik és milyen zenére leszek éhesek, ha már az ittas diktátorok között fognak, fogunk hallgatózni a teltházas teremben. Hány testőr jön a kamarazenekedvelő diktátorokkal, és hol fognak lakni, hogy máshol, lőtávolon kívül foglalva szállást, nyugodtan hajthassuk álomra fejünket?!
.
Magam minden túlzó hatalmat utálok, így nekem a preklasszikusoktól a mai szerzőkig minden jó zene jöhet, mert a kiváló előadók keze alatt vagy torokhangjaival ezekkel örömteli zenékre számítok mindig.
.
.
A franciák által ma is nagyon tisztelt Napoleonhoz több mint 200 éve írt óda (bevezetővel és jegyzetekkel) az alábbi linken olvasható. Angolul tudók előnyben, és Lackfi János akár le is fordíthatja azon az augsztus közepei héten vagy inkább addig! A Kaposfest utolsó vagy első számában pedig meg is jelenhet a míves fordítás! A következő három szónál (The Victor overthrown!) azért figyeljen, nehogy fordítatlanul hagyja az elejét! :-)
.
.
S ha már elolvastam a verset, jöjjön egy másik óda, ugyanabból a zord időből, a Földközi tengert is megidézve. A Byron-kortárs és alig többet élt Percy Bysshe Shelley versét egy ihletett fordításban másolom be, nem is először. A cín alatt a magyarul nem jól tudóknak, hallhatóan is...
Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad! Te láthatatlan! jössz, és mintha mord varázsló űzne szellemrajt, szalad
a sárga s éjszín s lázpiros csoport: a pestises lombok holt népe - Te, kinek szekere téli sutba hord
sok szárnyas magvat, hűs sötétbe le, aludni, mint a test, mely sírba dőlt, míg azur húgod, a Tavasz szele megint kürtjébe fú, s riad a föld, s édes bimbónyáj legel a napon s völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt;
Vad Szellem! szálló, élő mozgalom! ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom!
.
II
.
Te, kinek - míg az ég reng - áramán omló felhő, mint hullt lomb, andalog, hullatja busa ága: Menny s Óceán
s zápor zuhan, s villám, bús angyalok, s kibomlik már kék útad tág legén mint vad menád-haj s szikrázik s lobog
az ég aljától, hol kihúnyt a fény az ég ormáig a közelgető vihar sörénye! - Óh, Te, a szegény
év gyászdala, ki zengsz, míg rest tető gyanánt az Éj, e roppant sírhalom borúl körül s bús boltját reszkető
páráid terhelik, s a hűs falon vak víz s tűz s jég tör át! - óh, halld dalom.
.
III
.
Ki felvered nyár-álmából a kék Földközi-tengert, mely lustán pihen kristályos habverés közt fekve rég
habkő fokoknál, Baiae öbliben, s álmában agg kastélyok tornya ring a hab sürűbb napfényén égve lenn,
s azúr moszat s virág lepi be mind, oly szép, hogy festve sem szebb - óh, te Szél, ki jössz, s Atlant vad vízrónája ing
s fenékig nyílik s látszik lent a mély tenger-virág s mit az iszap bevon: a vízi vak lomb, mely zöldelni fél,
mert hangod csupa sápadt borzalom, melytől remeg s széthull - óh, halld dalom!
.
IV
.
Ha lomb lehetnék, s vinnél, bús avart, vagy felhő, szárnyaid közt lengeni, vagy hullám, mely, bár zúgasd és kavard,
szabad, majdnem miként Te s adsz neki erőt, erős úr! - vagy ha csak kora kamaszidőmnek térne gyermeki
víg lelke vissza, óh, ég vándora! Midőn társad valék s hivém: elér a lélek s túlröpül - óh, tán soha
nem zengne jajszóm, mely most esdve kér: ragadj el hab, felhő, vagy lomb gyanánt, mert tövisekre buktam, s hull a vér,
s zord órák súlya húz s lánccal fon át, lelked szabad, vad, büszke rokonát!
.
V
.
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon, hulló lomb vagyok én is, ne kimélj! Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord, tört lombként, melytől sarjad újra más! S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él! Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél! késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Közeleg az idei Kaposfest, addig pedig időnként a fesztivál klubja szórakoztatja az érdeklődőket.
2017. február 27-én a tavalyi esemény egyik apropóján Stradivarik szólaltak meg a BMC teltházas gálakoncertjén, és a négy stradivaris (Falvay Attila, Baráti Kristóf, Lendvay József hegedűsök és a csellista Várdai István) mellett két remek zongorista (Miczinger Ilona és Fejérvári Zoltán) és a Falvay Attila vezette Kodály Vonósnégyes egészséges további két tagja (Éder György csellón és Fejérvári János brácsán) működött közre; a szekund Bangó Ferenc kórházban van valamilyen kövek miatt.
A formáját most is hozó népszerű műsorvezető, Bősze Ádám, rögtön a műsorváltozást jelentette be, hiszen a tervezett egyik kvartett helyett triózni kényszerültek, majd megszólalt az első szám: Sztravinszkij sziporkázó Olasz szvitje (Várdai-Fejérvári).
Várdai Pisti használatra kapott 1673-as születésű Stradiváriját csak a sajtóbemutatón hallottam, és ahhoz képest egy vele teljesen összeforrott, rendkívül hatásos hangszerrel ismerkedhettem. A korábban jelzett módosítások beváltak, szinte új dimenzió nyílt meg a nagyon érzékeny világsztárnak, aki él is vele és benne. A hangszerrel való kapcsolata rendkívüli, a jól megválasztott szvit tételeiben a csellójáték minden lehetősége megvan az előadó részére, hogy megmutassa elmélyült tudását. Ez a bemutatás megadta a hangot a továbbiakra, a kamarázásban is kitűnő Fejérvári Zoltán közreműködésével.
Utánuk a mindig blazírtnak tűnő igen finom Lendvay József következett, két szordínós Debussy dallal. A Szép este és A lenhajú lány ihletője Paul Bourget, illetve Lecont de Lisle, a megszólaltatás érzékeny és fölényes volt. Partnere a kiváló Miczinger Ilona volt.
A két versre majd visszatérek a Zeneköltészet,... témában, részben ismétlésként.
A szünet előtt a kényszerű műsorváltoztatás miatt Dohnányi op. 10-es vonóstriója, a Szerenád volt a Kodály vonósnégyesből ott lévő hármassal.
A szünet után a Baráti Kristóftól elégszer nem hallgatható Bach-chaconnet élvezte a közönség, mivel Kristóf megint éteri magasságokba emelkedve közvetítette J. S. Bachot,
bizonyítva, hogy ezt a rendkívül hosszú partita-tételt egyre inkább megérteti igényes közönségével. Utólérhetetlenül, felfoghatatlan tökéllyel játszotta megint. Kristóf játékára csak ezt tudom mondani: mindig tökéletes és ezt folyamatosan tökéletesíti. Lezser fiatal azt mondhatja, hogy tök jó a játéka, és ez ugyanazt jelenti az argóban.
A romantikus Arenszkij-kvartettet (op. 35, 1894-ből) nem kellett felcserélni más művel, mert ebben eleve nincs másodhegedű, a második csellót pedig Várdai hozta és szólaltatta meg a kedélyes és szépen előadott kezdő tételben.
A műsort két Paganini-sláger zárta (volna): az Örökmozgóban érvényesült Lendvay zsenialitása, ugyancsak előbbi partnerével, de utána egy rendkivüli betéttel vonták be az est zenéibe az addig a sarokban álló cimbalmot, és a bőgős és gitáros társakkal elhunyt (általam nem ismert társukra emlékeztek, megfejelve ezt egy magyar tánccal Brahmstól. Lendvay mindent tud hangszerével, de nekem kissé érzéketlen virtuóza játéka nem annyira vonzó, amit korábban nagy versenymű szólistájaként is éreztem tőle.
A Harang című Paganini-kettősben (megint Fejérvárival) pedig Baráti sziporkázhatott és tette is azt a 2. Paganini-hegedűversenyből is ismert remekkel; Kristóf megint a mennybe szállt ihletért, éreztük elszakadását a földtől, majd a néhány perces varázslat után visszazökkent a valóságba, megerősítve tapasztalatainkat kivételes képességeiről. Ilyen interpretációi után hosszú másodpercekig nem mer a közönség megnyilvánulni a varázslat lenyűgöző hatása alatt.
Őt sem hagytuk ráadás nélkül, és a finom C -dúr largót hallhattuk megint a 3. Bach-szólószonátából (Kristóf témájában megidéztem, egy korábbi videóról).
Az ilyenkor mértékadó sajtó tele van értő értékeléssel az idei Kapsofestről. Folyamatosan jelennek meg a beszámolók azon túl, hogy a Kaposfest Times nevű időszaki lap a sorozat minden napján hűen követte az eseményeket, érdekes interjúkkal és rengeteg klassz fotóval fűszerezve a lapot, de ezt csak az ottani közönség olvashatta-láthatta frissiben, így az alábbiakban hivatkozom az elérhető lelőhelyekre ezekhez is, míg a hangulatos fényképek java színesben látható a belinkelhető anyagokban. Sőt: zene is lesz!
Az előzetesekkel együtt lehet követni a 2016. augusztus 13. és 19. közti fesztivál fő eseményeit, és az írásokhoz nem tudok szinte semmit hozzátenni, a beszámolók, kritikák jelzői túlnyomóan felsőfokúak vagy azon is túl tesznek, joggal.
Ott kell lenni, jövőre is!
A kamarazenei eseménysorozat honlapja, a műsorral és egyebekkel. A műsor- és egyéb változás jogával élve volt eltérés, amit a honlapon sajnos nem javítottak, és persze a zárónap éjjeli koncertjének is ismert már a csodálatos cigányos programja (augusztus 15-én a Rachmaninov-szonáta helyett César Franck A-dúr hegedű/zongora- szonátája csellóra átírt változatát hallhattuk a két nagyszerű művésztől; néhol Kirill Toussov játszott Valeriy Szokolov helyett, és fordítva, de mindez nem számított, sőt...). A 19-i, éjjeli hangversenyen aztán felszabadultan brillíroztak Barátiék (Kohán István, Würtz Klára, Farkas Gábor, Valerij Szokolov, Fejérvári Zoltán, Olena Tokar stb., és az ifjabb Sárközi Lajos bandája a Kapos Szálló teraszáról), Brahms, Ravel, Dvorzsák, Sarasate stb. ismert dallamaival, végül Kristóf és Várdai Pisti az ide illő Halvorsen átirattal idézte meg Haendelt a bravúros passacaglia hangjaival.
Mindannyian nagyok voltak és szerények, illetve alázatosak a zeneszerzőkhöz és a művekhez! Ez jött át az összes beszámolón is: köszönjük!
A Magyar Nemzet augusztus 19-i számában Baráti Kristóffal beszélgetett Kiss Eszter Veronika a Kaposfest addigi tapasztalatairól és a továbbiakról, részben a hegedűművész-művészeti vezető saját muzsikusi dolgairól Nem a hírnév a legfontosabb címmel.
A nyomtatot lapszámban más a fénykép Kristófról, mint az online kiadásban. Ha jól láttam, az Enrico Pace-val együtt adott tavalyi koncertjük egyik próbájáról való a kép, Pace nélkül :)
Nagyon várom a kitűnő szoprán, Baráth Emőke szereplését a Kaposfest jövő csütörtök délelőtti koncertjén, ahol Évariste de Parny verseire írt Ravel-dalokat fog társaival (Madagaszkári dalok: Várdai Istvánnal, Fejérvári Zoltánnal és a francia fuvolista, Mathieu Dufour-ral), előadni.
Baráti Kristóffal kapcsolatban már említettem az idei Verbier Fesztivált, ahol Baráth Emőke is fellépett a Takács-Nagy Gábor vezette ottani fesztiválzenekarral.
Ízelítőül a kiváló fiatal énekesnő hangjából az alábbi linken egy lenyűgöző előadást lehet meghallgatni a medici.tv jóvoltából, ahol július 23-án óriási sikert arattak a Mozart-programmal, benne vele is a befejezetlen c-moll misével. Az említett befejezetlenség oka egy másik takács volt:) Constanze Weber, az éppen akkor a szerző jegyesévé lett fiatal leányzó. Az utolsó előtti tétel (És az Ige testté lőn: Et incarnatus est) misztikus szólóját az ősbemutatón éppen Constanze Weber, itt pedig a rendkívülien meggyőző Baráth Emőke énekelte.
A karmester és a kórus, no meg a többi szólista is megismételhetetlenül szuggesztív volt (az elragadtatott közönség végső reakcióját is érdemes megfigyeln!).
Köztük a Carlos Kleibernek nem ajánlott május 10-i triózással a bulváros és eredetiben hamis, nem a kritikustól származó címmel, majd a Kaposfest Berlinben cím alatt a tavalyi program három kiválóságának berlini koncertjével, ahol két zongoraötöst adtak elő két másik remek külföldi művésszel, akik szintén vendégei lesznek az idei Kaposfestnek.
Az utóbbi egyik fellépőjével, a tavaly rögtön a szívünkbe zárt Szűcs Máté brácsistával a PLAYLISZT munkatársa készített érdekes interjút!
Várdai Istvánnal beszélgetett még december elején, talán harmadikán, Dömötör Nikolett, és ezt tegnap közölte le a Kaposvári Napilap, a jövő augusztusi, immáron VII. Kaposfet előzeteseként, majd ez a mai Fidelión is megjelent Kiválóság és bizalomcímmel. Utóbbin kép- és hanganyag színesíti az elmondottakat.
A késői közlés miatt itt még Krilovval hegedűlt volna másnap a főszereplő, aki viszont nem tudja, hogy a teljesítőképesség határai mindig relatívek, amit ő is bizonyít a korábbiaknál mindig magasabb színvonallal, további izgalmas válallásokkal fellépésekkel - sokkal stb.
Örülök, hogy Várdai sokszor van itthon, ha már Kronbergben van "otthon", és várom én is a beszélgetésből is kiderülten izgalmas jövő évi műsorokat. Az előzetes eleve nagyszerű szórakozást ígér!
A magyarban vegyesen használt kaszni-kasztni eredetére hívom fel a figyelmet, mert az alapján inkább a kasztni a helyes: németül Kasten, vagyis valamiféle befogadó, tároló, tartó, tok, szekrény, mint levélszekrény vagy a teherautó doboza stb. Ha meg valakit elfognak és becsukják a dutyiba, azt a közbeszédben bekasztnizzák. S ha a kaszt szóra gondolunk, az is valamilyen zárt embercsoportot jelent. Ld. még a castus, casta stb. szavakat a háttérben! Persze ez csak egy mellékes dolog.
Már megijedtem, olvasva a téma címét :-) Megint új vezetők a Kaposfest élén?!
De nem, hiszen nincs is még éle, de él-e?, és majd tavasztól megy éles menetben a szervezés, és jön az éles, a széles program.
De addig is: jó nézni és ezzel felidézni az augusztusi szép napok képeit a remek fotóstól. Egyet átemelek, mert magamat is megláttam rajta, vagyis nem csak álmodtam az egészet, pedig álomi volt!
De addig még sok víz fog lefolyni a Kaposon, holnap meg Zenebeszéd, ahova elővételben elfogytak a jegyek a Várjon Dénes, Baráti Kristóf és Várdai István közreműködésével elemzett Csajkovszkij trióra (a-moll) - Péteri Lóránttal.
Aki nem tud eljönni:
De ha valaki otthon is zenebeszélni akar, meghallgathatja a tavalyi hasonló adást:
2015. november 28. 15.05 Zenebeszéd Beethoven: B-dúr (Hercegérsek) trió Op. 97. Ea. Zalai Antal - hegedű, Rohmann Ditta - gordonka, Balog József - zongora
Mv.: Farkas Zoltán Szerk.: Katona Márta (MR 6-os stúdió, 2014. október 25.,)
Ez alapján majd jövő karácsony táján adják le a holnapit...
Visszatöltötték ennek a témának az előzményeit, így beírom az augusztus 12. óta eszembe jutottakat, köztük saját helyszíni tapasztalataimat, hiszen végig ot voltam Kaposváron, nagy élmény volt az egész.
Elsőként ajánlom a Kaposfest fészekklubbeli feltöltéseit, a rengeteg remek fotót Mózsi Gábortól, és így csak azokra hívom itt fel a figyelmet, amik a facebokkon nem olvashatók. Eddig 5029 ember kedveli azt az oldalt, illetve az eseményt, és véletlenül kb. ennyien vettek részt a klasszikuszenei programokon, persze sokan több eseményen is. Előfordulhat, hogy olyat is megidézek, amit a szervezők is említenek, de inkább kétszer legyen olvasható, nézhető. A Fidelióról is idézek, bár nem mindent.
Ott kellett lenni, és emiatt is foglaltam össze az elért beszámolókat, képekkel, zenékkel, hogy átérezzem mások benyomásait is, a kritikusok véleményét is olvasva. A Kaposfest Times, és nem Tímes, teljes sorozata pedig szép emlék. Nekem is voltak nagyon emlékezetes koncertjeim, műsorszámaim, zenészeim, akik közül sokat ismertem, és alig volt olyan műsorszám, amelynél hiányérzetem lett volna. A jövő évi fesztivál ugyanabban az időszakban lesz, a bérletre már jelentkeztem. Szállást is érdemes jó előre foglalni, mert egyes vendégfogadókban már nincs is szabad hely.
A vendéglátóhelyekben volt választék, reggelire, ebédre és vacsorára is, jól kell választani a lehetőségek közül. Kaposvár egy klassz hely!
Az általános véleményem után egy-két különlegesség, néhány apróság:
- Nagyszerű volt a reggeli műsorismertetés, amelyen egy nagytudású és remek előadót ismertünk meg (Loch Gergelyt), aki összeszedetten, kifogástalan magyarsággal, szépen artikulálva, szellemesen és jól választott zenei betétekkel, tehát nagy hatással mutatta be a délelőtti koncertet, amihez jól illett a 9:45-ös kezdés.
A délutáni előadásokon sajnos nem vettem részt, mert annak 17 órai kezdése nekem korai volt, vacsorázni pedig az esti hangverseny után kívántam. Remélem, jövőre is találkozunk vele!
- Bősze Ádám moderálása magára is vonatkozhatna, mert a kiváló angol konferanszai mellett néha komolytalankodott. Tudnia kellett volna pl., hogy Várdai az Várdai és nem Váradi, és egy lengyel együttes gesztusát, miszerint a nekik nagy zeneszerző Pendereckit is megidézték, kellő tiszteletben kellett volna tartani. Persze sikere volt mindig, mert a közönség nagy része már csak ilyen.
- Kiváló volt a Lesták Bedő Eszter vezette Erkel Ferenc Kamarazenekar, és - a szólistákat is beleértve létszámfölényben volt férfiak ellenére - közöttük voltak a legszebb zenészek (cselló, másodhegedű :), bár meg kell említsem a nagyon csinos osztrák-magyar klarinétost, aki más téren is sikeres előadó, a bájos Várdai Istvánt, akiről kedves képet találtam a fesztivál galériájában. Zenében viszont mindenki magas színvonalon játszott.
- Néhány kedves fénykép, mert hiszen nyári fesztivál volt, én is rövid nadrágban:
- Ez pedig a kedvenc képem és a sok anyás kép vagy szobor után az Apai szeretetet is lencsevégre vette a jószemű fotós. Jó kezekben van a kis Éliás!
Kb. így formálja meg Pisti a zenei anyagot is, tehát mindig maximálisan magáénak érezzük előadását.
- Csak a sorok alatt említem a város múzeumait, kiállításait, érdemes volt azokra is időt szakítani.
Az elütésekért elnézést, elnéztem egyes karaktereket, elütve őket és az időt, ezt a rohadt meleget. Kaposváron vagy Kaposvárott még ezen a héten is 36 fok lesz árnyékban, Celsiusban. Itt 31 van ebben a percben.
A több mint 5 millió ember által kedvelt The Hufffington Post vagy HuffpostMűvészetek és Kultúra rovatában Laurence Vittes foglalkozik a Kaposfesttel (is).
A szerző Ernst Lubitsch híres 1940-es filmkomédiájáhez is kapcsolatot talál a fesztivál egy kiemelésre fontosnak tartott mellékszálában, mondván a címben: A sarki bolt klasszikus zenei változata is megnyílik Kaposváron.
Az angol anyagot bemásolom, de előre kell bocsátanom, hogy a fesztiválról csak néhány alapismeretet közöl a szerző /5 évvel ezelőtti kezdet, Kokas Katalin, több mint 100.000 látogató, a következő három évre Magyarország legfényesebb fiatal virtuózai - az ismert remek fotókkal, a 70 ezres Kaposvár ami az említett filmre emlékeztet, a fellépők körülírása (közben Kokasból Kovacs lett :(, kiegészítő programok, majd a végén "a világ egyik legjobb kamarazenei fesztiváljának" nevezett eseménysorozatról néhány konkrét névvel a zenészek és együttesek közül/.
Ezekett már ismerjükk, de a címhez azért visszakanyarodik a szerző, amikor az utolsó előtti hatsoros bekezdésben bejön a képbe Bősze Ádám és pesti zenei antikváriuma, mint az említett film boltocskája. Jó kis reklám!
A történethez azért hozzátartozik egy s más. Az a bizonyos sarki bolt Budapesten volt a két főszereplő találkozó helye. A történet ugyanis a 20-as évekből való, de érdemes megismerni az egész hátteret, mert Bősze Ádám mellett, illetve előtt van annak egy fontosabb szereplője is, az ikonikus film alaptörténetének szerzője: Leitner Nicholaus, később László Miklós, akinek életéről és munkásságáról az alábbi linken olvashatunk. A filmhez tartozó részt bemásolom, kiemelésekkel. Az Illatszerbolt vagy Illatszertár a hazai színházakban is ment és megy.
"Legnagyobb sikere az Illatszertár volt, amely a Parfumerie címet kapta a Tengerentúl (a tengeren túl). Ebből a darabból 1940-ben készült hollywoodi feldolgozás A sarki bolt / The Shop Around the Corner címmel, Ernst Lubitsch rendezésében, James Stewart, Frank Morgan, és Margaret Sullavan főszereplésével. Néhány évvel később, 1949-ben újra filmre vitték a történetet, In the Good Old Summertime címmel, Judy Garland-dal a főszerepben. Majd 1963-ban ugyanebből a történetből Broadway musical készült She Loves Me címmel és a darab sikerét jelezte, hogy még 1993-ban is több mint 300 estén át futott. A történet 1998-ban a színdarab formájában újra életre kelt, modern változatban, Nora Ephron átdolgozásával, A szerelem hullámhosszán / You've Got Mail címmel, Tom Hanks-szel és Meg Ryan-nel a címszerepben. 2009 decemberében, a hollywoodi feldolgozások után több évtizeddel, végre az alapmű is színpadra került, eredeti címmel, eredeti nevekkel, helyszínekkel, történettel, a floridai Asolo Repertory Theaterben, valamint ettől teljesen függetlenül egy kanadai színházban is. Az amerikai közönség nagy lelkesedéssel fogadta a darabot. A 20-as évek Budapestje, az író stílusa, humora elvarázsolta a tengerentúli közönséget is, és több színész úgy nyilatkozott, ez volt pályájuk egyik legjobb előadása. Az amerikai közönség végre megismerhette Balázs kisasszony és Asztalos úr szerelmének történetét és László Miklós neve ismét beszédtéma lett színházi berkekben."
Ahogy közeleg a Kaposfest nyitónapja, úgy kezd tetőzni a média-felvezetés, és talán nincs is olyan mértékadó orgánum, ahol ne foglalkoznának ezzel a kiemelkedő hazai fesztivállal. Persze a zenészek nem csak magyarok, a műsor is kitűnő, így már csak kettőt kell aludni a napjában egyszer alvóknak, és kezdődhet a játék.
A legfrisebb felvezetés a Magyar Nemzet mai számában, a metropol.hu és a hvg online kiadásában jelent meg, és ahogy nézem, egyedül a kaposvári fegyintézet (BVI) nem foglalkozott még az eseménnyel, pedig egy A kamarazene rabjai című beszámoló sok érdekességet elmodhatna az épp most szabadulóknak, de kimenőkkel is jutalmazhatnák a kultúrára éheseket, akár csak az előzetesben lévők esetében.
Tehát felszabadult muzsikálásra számíthatunk, nagyon várom már a vonat indulását a helyszínre. Egy dolog viszont zavaró lehet:a hét végéig marad a hőség, riadót is elrendeltek:
A mai lapszámban KIss Eszter Veronika jegyzi a cikket: Kultúrpalotában, párnákon ülve címmel
Az alcím: Új művészeti vezetéssel kezdődik csütörtökön a Kaposfest kamarazenei fesztivál
Újat nem tudunk meg a beszámolóból, bemásolásra nincs energiám ebben a hőségben, a tavalyi párnás fotó jó reklám a fiataloknak...
A
kultúra rovatában is az új művészeti vezetőkre helyezték a hangok súlyát, és innen tudtam meg, hogy idén a BBC is közvetítenio fogja a fesztivált.
A Világhírű sztárok a Kaposfesten címmel jelentkezett, és ők is megemlítik a párnákat, és csak egyetlen megjegyzés nem tetszik, mert ezt olvastam: "Új idea, hogy a fiatalok a próbákra is szabad bejárást kapnak,..." - vagyis az idősebbek nem, vagy a fiatalokat korábban zárták ki a próbákról... :-)
És ahogy írják mindenütt, fogynak a jegyek: vannak már teltházasak, néhány eseményre már csak néhány jegy kapható, és egy-két délelőtti műsort kivéve, a többire már a jegyek túlnyomó (minősített) többsége elkelt. A fogyás alapján minden koncert telt ház mellett fog lezajlani.
Rövid nyaralásból hazatérve vettem észre, hogy tegnap lemaradtam egy 2007. őszi koncert felvételének leadásáról (Baráti Kristóf szólójával a Barber-hv. a vasutasokkal, aminek a hangtárbeni hallgatása közben jutott eszembe a tegnapi Magyar Narancs (Rácz Judit) interjúja Kristóffal, amelyben sok minden aktuális dologról beszélgetnek, főleg a közelgő Kaposfestről:
címmel beszélget a szombati (2015. 07.11.) Magyar Nemzetben Kiss Eszter Veronikával
Várdai István a Kaposfest programjáról és jövőbeli terveiről
(A szövegből adódóan az interjú július elején készült)
Úgy érzi nem lett kényszermegoldás a Kaposfest utolsó pillanatban összerakott programja - mondta lapunknak Várdai István csellóművész. Baráti Kristóf hegedűművésszel együtt Várdai tavasszal gyakorlatilag az utolsó pillanatban vette át a rövid idő alatt nemzetközi szinten is népszerűvé vált kaposvári kamarazenei fesztivál művészeti vezetését.
KEV: Mire számított, amikor úgy döntött, hogy Baráti Kristóffal együtt belevág a fesztiválszervezésbe?
VI: Talán arra, hogy gyorsan felnőjünk a feladathoz. A legfontosabbnak azt éreztük, hogy ez a kiválóan működő fesztivál még véletlenül se kerülhessen a megszűnés közelébe. Mind a ketten tisztáztuk magunkban, hogy a cél érdekében most minden személyes ambíciót félrerakunk. Igyekeztünk olyan zenészkollégákat hívni, akikkel közös célok mentén haladunk, és akikkel olyan "jó kémiájú" felállás jöhet létre, amely segítheti a zenei élményt és a művek megértését.
KEV: Mennyire állt készen a program tavasszal, amikor átvették a művészeti vezetést?
VI: A 30 éves Erkel Ferenc Kamarazenekart már meghívták, amit igen jó ötletnek tartok, mert egy kamarazenekarral valóban sokszínű progarmot lehet összeállítani. A nehézség inkább abból fakadt, hogy az idő rövidsége miatt megvolt a veszélye annak, hogy akiket mindenképp meg szeretnénk hívni, azok már nem érnek rá.
KEV: Illetve az is nyilván sok fejtörést okozhatott, hogy a ráérő művészeket hozzájuk illő partnerekkel osszák be.
VI: Ebből a szempontból az a szerencsém, hogy a hangszeremből adódóan sok kamarapartnerem volt, és hamar kialakult bennem, hogyan működhetnének jól ezek az összekapcsolási szálak.
KEV: Fix időre, 2018-ig vállalták a művészeti vezetést. Utána átadják a stafétabotot?
VI: Minden nyitott. Egyelőre egyik évről a másikra tervezünk, de hamarosan el szeretnénk jutni arra a pontra, amikor már két évre előre tervezhetünk. Ha húzóneveket is szeretnék elhívni a fesztiválra, akkor 2016-ra nagyjából el kell készülnie a 2018-as programnak, aztán meglátjuk, hogyan tovább.
KEV: A Kokas Katalin vezette időszaknak az öt év során kialakultak a maga "sztárjai". Közülük is játszik valaki, vagy most egy kicsit pihentetik őket?
VI: Most nem sikerült átfedést létrehozni a visszajáró művészekkel, bár ismerem őket, és jó a viszonyunk. Az idei egy másik irány. Elsősorban azt vettem figyelembe, ki az, aki passzolhat velem vagy Kristóffal.
KEV: Fiatalos a fellépőgárda. Olyanokat is hívnak, akiktől maguk is tudnak tanulni?
VI: A későbbiek folyamán biztosan fogunk idősebb művészeket is hívni. 2016-ban mindenképpen szeretném például megismételni Beethoven összes szonátáját Frankl Péterrel -tőle rengeteget tanultam. A csellisták közül két olyan művész is ott lesz, aki idősebb kolléga, egyikük Perényi Miklós, másikuk pedig Reinhard Latzko, volt bécsi professzorom, de meghívtuk Dudu Carmelt is. A zenélés kortalan, mindenki mindenkitől tanul. A lényeg a darabok közös nfelfedezése, amellett az, hogy ki milyen kompromisszumokat köt, vagy hogyan tudja egóját háttérbe szorítani a közös cél érdekében.
KEV: A zeneakadémisták kezdettől jelen voltak a fesztiválon. Kell-e, lehet-e növelni a létszámukat?
VI: Rengetegen jelezték, hogy szeretnének jönni. Jövőre a Pécsi Zenei Napokat úgy szervezzük, hogy az egyik különdíj lenne az, hogy a kiemelkedő növendékek szállást és fellépési lehetőséget kapjanak a Kaposfesten.
KEV: A fesztiválon kívül mit tervez a közeljövőre?
VI: Nemrég született meg a kisfiam, így május-júniusban csak heti egy koncertem volt. Most, hogy beindult a nyári fesztiválszezon, voltam Norvégiában, megyek majd Svájcba, a Mahler-fesztiválra Toblachba, aztán Bukarestbe, Japánba. A Kaposfest előtt még eljátszom az összes Bach-szvitet Írországban, aztán egy nap átfedéssel veszek fel egy CD-t Pécsett a Kodály Központban. Nekem a nyárnak a Kaposfesttel lesz vége, utána marad tíz szabad napom, szeptemberben pedig folytatódnak a fesztiválok. Nagy öröm számámra, hogy a jeruzsálemi kamarazene-fesztiválon játszom Schiff Andrással, onnan Sevillába tartok, ahol Kristóffal is játszom, majd Hollandiában, Angliába, és így megy egészen az év végéig.
KEV: Gyakorolni is alig marad ideje. Fesztiválszervezésre hogy futja?
VI: Ez olyan teher, amely inkább építő jellegű. Nagyon sokat tanultam a korábbiakból. Ez az együtt játszás arról is szól, hogy egy szólista, aki bizonyos értelemben az élet nagy részében magányos farkasként él, hogyan tud csapatjátékosként működni. Úgyhogy tanulságos, és inkább előrevisz minden fáradságával együtt.
A kisérő képen A Zeneakadémiával szembeni egyik vendéglő előtt ül az interjú mosolygó alanya. Hiszen éppen oda szállt le a paplanernyőjével :-)
Sosem mondtam vagy írtam, hogy nem ismerem a két vezetőt, sőt..., hiszen igyekszem őket meghallgatni is, és másokat is ehhez segíteni. A blogoszféra már csak ilyen: időnként eszembe jutnak dolgok, zenéről, zenészekről, koncertektől és rögzítem magamnak, másoknak. A legfontosabb, hogy minél többször hallgassam gazdag, sokszínű muzsikálásukat, mert az a lényeg, ezekkel én is gazdagodom, a szemüveg pl. teljesen mellékes kellék, csupán szúrta a szememet :-)
Hogyne ismernéd kedves mindegy a két vezetőt, hiszen önmagaddal levelezve amint nézem mindkettőnek jelentős reklámot, s- egyben blogot is vezetsz... Ekkorát!
