Társadalmi-gazdasági fejlettség tekintetében is jócskán elmaradtak két fő riválisuk, a britek és a hollandok mögött, bár a kis Hollandiánál (Németalföldi Egyesült Tartományok) a katonai és gazdasági összpotenciált nézve nyilván jóval erősebbek voltak.
Mondjuk sikerült gyarmattartó világhatalommá tennie Franciaországot, komoly méretű és ütőképességű francia hadiflotta és hadsereg jött létre, mégis ez a hatalmi gyarmatbirodalmi státusz sokkal törékenyebb volt, mint fő riválisaiké, a briteké.
Később, a hétéves háborúban pl. a gyarmataik jó részét el is veszítették, többek között a legértékesebbet, az észak-amerikai Új-Franciaországot.
XIV. Lajos 1685-ben visszavonta a nantesi ediktumot, amely szabad vallásgyakorlást biztosított a francia kálvinistáknak, a hugenottáknak.
Az ediktum visszavonása miatt több százezer hugenotta vándorolt ki Franciaországból, főleg Angliába, Svájcba és egyes német tartományokba, de még az észak-amerikai angol gyarmatokra is jutottak.
Franciaország értékes, főleg iparos és kereskedő réteget veszített el ezzel.
A Napkirály Versailles-ban valóságos "háremet" tartott maga körül udvarhölgyekből, nemes lányokból és asszonyokból. Akit kinézett magának, az ellen nem volt apelláta.
Uralkodása folyamán min. több tucat nővel volt szexuális kapcsolata, a pontos számot persze nem tudni, még csak sejteni sem nagyon.
Ugyanakkor képes volt képmutató módon ájtatoskodni, külsőleg vallásoskodni, pl. nem egyszer előfordult, hogy az egész misét térdepelve hallgatta végig.
Na jó, ennek a teológiai részleteibe ne menjünk bele, mert azt nyilván nem tudjuk, hogy belsőleg mennyire volt vagy nem volt mély a hite, de a "hárem" az akkor is elég durva volt.
A legnagyobb európai éhínség Írországban volt, itt 1845 és 1849 közt 2 millió ember halt éhen a burgonyavész miatt, mivel az angol megszállók a szabadversenyes kapitalizmus hívei hívei voltak és alapból utálták az íreket, nem segítettek semmit rajtuk, hagyták éhenhalni őket.
XIV.Lajos a legagresszívabb francia király volt, folyamatosan terjeszkedni akart a szomszéd államok rovására, ezért állandóan háborúzott, amikor meghalt, örültek neki az emberek.
1692/1693 tele rendkívül zord volt Franciaország legnagyobb részén (az ún, "kis jégkorszak" kellős közepén voltunk), emiatt az 1693. évi aratás katasztrofálisan gyönge termést hozott.
Mindezt tetézte a háborús költekezés és infláció, Franciaország a Nagy Szövetség (britek, hollandok, Habsburgok stb.) egyik fő ellenfeleként harcolt a pfalzi örökösödési háborúban. Erre jött még rá az 1694. évi tífuszjárvány.
Mindezek idézték elő az 1693-1694 évi "Nagy Éhínséget" - franciául Grande famine de 1693-1694 -, amely kb. 1,3 millió halálos áldozatot követelt.
François Lebrun francia történész becslése szerint a Francia Királyság népessége az 1692 évi 22,25 millióról 1694 végére 20,75 millióra csökkent.
Ez volt Franciaország újkori történelmének legnagyobb éhínsége és egyben legsúlyosabb népességcsökkenése.
Borzalmasan kegyetlen volt a francia forradalom minden téren, az általuk elkövetett tömeggyilkosságok és műemlékek tömeges pusztítása persze nem téma manapság, idealizálják őket inkább. Az iszlámista ISIS ezeknek töredékét követte el és általános megvetés tárgyai jogosan. Az az igazság hogy a kommunizmus azért volt olyan kegyetlen és vandál kezdetekben, mert a kommunista rendszer létrehozóinak ők voltak a példaképei Oroszországtól Kambodzsáig.
"Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál: forradalmi diktatúra és propaganda.
Tudta azt, hogyan hangzott valójában a francia forradalom híres jelmondata? Nos, így: „Liberté, égalité, fraternité, ou la mort!”, vagyis „SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG – VAGY HALÁL” Ez az eredeti mottó pontosan kifejezte azt, miért torkollott a zsarnokság elleni felkelés még véresebb terrorba, úgy, ahogyan Maximilene de Robespierre világosan megmondta: „Nincs szabadság a szabadság ellenségeinek”. A francia forradalom és a felvilágosodás hosszú ideig olyan érinthetetlen dicsőségikon volt a nyugati civilizációban, mint a hasonlóképen dicsőségesnek nevezett októberi forradalom és a marxizmus keleten. Míg az utóbbiról lassan kezd nyilvánvalóvá válni, hogy milyen pusztító eszmékre épült és azokból milyen véres gyakorlatok származott, a felvilágosodás és a francia forradalom kritikája még ma is heves indulatokat vált ki. A Hetek azonban már több mint tíz éve kétrészes cikksorozatban vizsgálta a 18-19. század fordulójának sorsdöntő évtizedeit. Az első rész linkjét a leírásban találhatják meg, most a második rész következik."
"Az Ész terrorja: a francia forradalom és a felvilágosodás elhallgatott története.
A francia forradalom és a felvilágosodás hosszú ideig olyan érinthetetlen dicsőségikon volt a nyugati civilizációban, mint a hasonlóképen dicsőségesnek nevezett októberi forradalom és a marxizmus keleten. Míg az utóbbiról lassan kezd nyilvánvalóvá válni, hogy milyen pusztító eszmékre épült és azokból milyen véres gyakorlatok származott, a felvilágosodás és a francia forradalom kritikája még ma is heves indulatokat vált ki. A Hetek azonban már több mint tíz éve kétrészes cikksorozatban vizsgálta a 18-19. század fordulójának sorsdöntő évtizedeit. Ennek első része következik most."
Namost ugyebár azt tudjuk, hogy a katolikus plébánosok gyakran intim kapcsolatot ápolnak a házvezetőnőjükkel -tudom, szemétláda vagyok:-) - , de Bérenger és Marie esetében állítólag nem volt szó ilyesmiről, az abbé szigorúan megkövetelte a nőtől, hogy tartsa meg vele szemben a tisztességes távolságot.
Közös kincskereső túrák a festői délfrancia hegyekben azért belefértek ebbe a kapcsolatba. :-)
Egyébként egy könyvben olvastam, hogy Sauniére már röviddel azután elkezdett a környező hegyekben nagy kirándulásokat tenni, hogy 1885-ben kinevezték Rennes-le-Chateau plébánosává.
Ezekre a kirándulásokra elkísérte a házvezetőnője, bizonyos Marie (a vezetéknevére már nem emlékszem), sőt a helybéli születésű Marie volt a pap vezetője ezeken a hegyi túrákon.
Állítólag ő mutatta meg a plébánosnak a környék barlangjait és az akkori Dél-Franciaországban nagyon erős Mária Magdaléna kultuszhoz kapcsolódó helyeket.
Mondhatnánk, hogy a túrázások váljanak az egészségére, de akkoriban még eléggé furcsa dolog volt, hogy egy katolikus pap rendszeresen a hegyekben túrázik.
Állítólag a helybeli nép is furának találta ezt.
Lehet, hogy valamelyik ilyen túrán talált a pap meg a házvezetőnője valami komolyabb kincset, amit aztán nem jelentettek be a francia örökségvédelmi hivatalnak, hanem eléggé el nem ítélhető módon kisajátították azt...:-)
A házvezetőnő állítólag Sauniére haláláig cinkostársa volt a papnak, tudott sok titkáról, de nem adta ki azokat.
Szóval még úgy is marad jócskán rejtélyes szál a történetben, hogy a Jézus vérvonala - Merovingok leszármazási vonalat meg az ehhez hasonló nézeteket nem fogadjuk el.
Az viszont könnyen meglehet, hogy az eredetileg hű katolikus Sauniére atya az idők folyamán - talán az albigensek vagy más eretnekek nézeteivel is megismerkedve - maga is valamiféle eretnek tanítások híve lett.
A mai napig nem világos pl. hogy miért tiltották el a misézéstől, ill. később miért közösítették ki a katolikus egyházból...
Én sem hiszek ezekben, csak érdekességképpen linkeltem be. :-)
Az viszont igen valószínű, hogy Sauniére talált valamit, régi dokumentumokat és elrejtett kincseket egyaránt találhatott.
A térségben nemcsak a templomosoknak lehettek elrejtett kincseik, de a katharok vagy albigensek néven ismert eretnek vallási mozgalomnak is, amely a 12-13. században éppen Dél-Franciaországban virágzott a leginkább.
Viszont létezik egy szkeptikus nézet is, amely szerint Sauniére nem talált kincseket, hanem abból szerezte a vagyonát, hogy törvénytelen módon igen jelentős összegeket kért a hívektől, amikor azok elhunyt hozzátartozóikért misét akartak mondatni.
Mondjuk azt nehezen tudom elképzelni, hogy ebből akkora vagyona jött volna össze, amelyből a luxus életmódját finanszírozni tudta volna...
Elég vsz hogy tényleg ilyesmi történhetett, ha mondjuk egy sima elásott vagyont talált volna, mondjuk néhány ékszert vagy néhány száz aranypénzt, abból nem telt volna erre az életmódra, ehhez egy kincstár kellett.
Anno több cikket elolvastam, ill. videót is megnéztem a témában, tényleg rejtélyes és érdekes történet, amelynek még távolról sincs meg a megfejtése.
Ez a 2019-es cikk dióhéjban összefoglalja a témát:
Titkos kincsestár volt Rennes-le-Château
Szerző: Gaál Tamás / 2019. május 31. péntek / Kultúra+,
Dan Brown A Da Vinci-kód című izgalmas regényében is feldolgozta Saunière abbé rejtélyes történetét, aki azáltal vált ismertté, hogy felfoghatatlanul gazdag lett, miközben titokban a Grál legenda után kutatott.
Titkos kincsestár?
A feltevések szerint Bérenger Saunière, a dél-franciaországi Rennes-le-Château abbéja 1891-ben a templom alatt kincset tartalmazó üregre bukkant. A szerény körülmények között élő Bérenger egyszeriben dúsgazdaggá vált. Ingatlanokat, földet vásárolt, hatalmas villát építtetett magának. 1898-1905 között évekig hatalmas birtokához több telket is vásárolt. Ahol többek között olyan lenyűgöző épületeket építtetett, mint a reneszánsz stílusú, vallásos szimbólumokkal díszített Villa Bethania vagy a Tour Magdala, amelyet az abbé személyes könyvtárként használt. Kényelmét szolgálta a narancsligethez kapcsolódó kilátótoronyban lévő szobák, a kert medencével és egy majmok lakhelyéül szolgáló ketrec. Szeretője, a még 16 életévét sem betöltött Marie Dénarnaud szobalány fényűző életet élhetett, maga köré gyűjtve a helyi társaság krémjét. A polgármester és a püspök is tudni szerette volna, honnan ez a hirtelen jött gazdagság. Az ifjú pap távoli elhunyt rokonáról és örökségről beszélt. Pazar lakomákat rendezett, kenőpénzt osztogatott, hogy elcsitítsa az emberek kíváncsiságát. Néhány év múlva új püspök került az egyházkerület élére. Nem hitt a lelkész meséjének, és megvesztegetni sem hagyta magát. Felfüggesztette hivatalából a papot, Bérenger azonban nem vett tudomást róla, és lelkes hívei támogatásával még tíz éven át ugyanúgy folytatta gazdagoknak kijáró életvitelét, mint előtte. Amikor a tiszteletes meghalt, barátnője, aki még 39 évig élt jómódban, az egész történetet elmesélte a nála lakó Corbu házaspárnak. Ám a kincs rejtekhelyének titkát megtartotta magának, s időközben ő is jobblétre szenderült. Hamarosan kincsvadászok légiója lepte el a falut. Mindent feltúrtak, átkutattak, de üres kézzel tértek haza.
Többen úgy vélekednek, hogy tömeges emberkereskedelem árán szerezte vagyonát az abbé, azonban magára az kapott összegről nem találtak semmilyen bizonyítékot mindeddig – olvasható a Rennes-le-Château honlapján. Más francia kutatók szerint a középkori úrház a templomos lovagok egyik titkos kincsestára lehetett, amelynek darabjait a környékbeli barlangokban rejtették el, amikor a Szentszék és a világi uralkodók úgy döntöttek, hogy véget vetnek a templomosok hatalmának. Marie-t és a jóval idősebb abbét többször is a temetőkertben éjszaka ásni."
Bizony, bizony, hónapokon át defenzívában voltak az Indiai-óceánon, mivel a bevetett hajóraj 100 % -os veszteséget szenvedett, beleértve a zászlós hajót is, az egyesével érkező egységeket meg levadászták a franciák. Persze aztán abszolút túlerőt küldtek oda, de ez nem írja felül a korábban történteket.
