Hát, én a magánkinyilatkoztatásokkal azért alapvetően óvatos vagyok. Eléggé beszédes a Jelenések zárómondata, nem?
Távol áll tőlem, hogy bármit is elő akarjak írni Istennek. De Péter sem kezdte el tukmálni a mindenféle csúszómászókat a többieknek uzsonnára, pedig Isten őt arra utasította, hogy egye meg ezeket.
Az én egyénileg kapott látásom nem feltétlenül arra való, hogy mozgalmat, felekezetet, vagy dogmát akarjak belőle gyártani.
Tartok tőle, hogy a népek nem mindig tudják megkülönböztetni a prófétát a futóbolondtól. Láttam ilyet Németországban, hát mit mondjak... elég furcsa volt, nem tudtam eldönteni, hogy bolond a szegény asszony, vagy csaló. Valami Gabriella. De ami a legelképesztőbb volt, hogy egy papokból, lelkészekből, teológusokból álló asztaltársaság egy rakat alátámasztatlan dolgot összehordott róla a műsorban, igen tudálékosan, persze. Pl. ilyen érveik voltak: önmagában az, hogy 45 percen át magasba tartott kézzel, csukott szemmel képes állni és folyékonyan beszélni, már bizonyítja, hogy Isten van jelen benne, mert anélkül erre nem lenne ereje. Ami nettó hülyeség. Némi memória, egy jó fitneszedző és elszánt kitartás kell hozzá mindössze.
A csaj egyébként az egészségvédelemről és a természetes gyógymódok előnyeiről szónokolt a modern orvoslással szemben. És közölte, hogy most ő Jézus. (Felváltva szokott belőle az Atya és Jézus beszélni.) Namármost: Jézus ugye azt mondta anno, hogy "a test nem használ semmit". Hihető-e, hogy egy egész prédikációsorozatot küldött keresztül ezen a csajon?! Ennyire megváltozott időközben a gondolkodásmódja?
Nekem elég a Biblia, azzal sem végzek életem végéig se, ha mindent meg akarok érteni.:)))
No, ő egy őszinte okos ember volt. Ilyen okos mondást még itt a Fórumon nem hallottam:
A nagy misztikus, Keresztes Szent János írta: „Nem lehetünk biztosak, hogy az isteni szót helyesen értjük, mert nem mindig lehetséges Isten üzenetei rejtett és többféleképpen értelmezhető igazságát pontosan érteni. Isten a mennyben van, az örökkévalóságból szól, mi pedig – vakok – a földön vagyunk, és csak a test meg az idő útjait értjük.”
Az az igazság, hogy én PALAS-t nem ismerem, az antikrisztust sem és London külvárosát sem, úgyhogy nem tudok állást foglalni az ügyben.
A hümmögő-bólogató Jézus-képet jelképesen értettem, ugyanis vannak olyanok, akik azt állítják, hogy a Szentírással a kinyilatkoztatás lezárult és ezért fölösleges az un. magánkinyilatkoztatásokkal foglalkozni. Hát szerintem ez igaz is meg nem is. Az a része igaz lehet, hogy ami az üdvösségünkhöz kell, azt Isten kinyilatkoztatta a Szentírásban, de (és most megint képletesen szólva) nem mondhatjuk azt, hogy Isten "most már aztán fogja be a száját és nekünk már ne akarjon semmit mondani". Én nem lennék ilyen merész. Inkább ahogy Szent Pál is javasolta mindent meg kell alaposan vizsgálni és a jót megtartani. Ami hosszabb távon is jó gyümölcsöket terem (pl. megtérések, gyógyulások), az megtartandó. A mai hívő nincs könnyű helyzetben. Látható, hogy az egyház legfelsőbb köreiben (egyes bíborosok vs. pápa) sincs alapvető kérdésekben egyetértés (ld. legutóbbi rendkívüli szinódus). Ilyen helyzetben szerintem mindig Krisztus tanítása adhat útbaigazítást.
Hogy ki ismeri vagy nem ismeri az antikrisztust azt én nem tudom és azt sem tudom, hogy hol lapul, de feltételezem, hogy nem láthatatlan személy. Én nem vágyom megismerni. A szentírás végidőkre vonatkozó részét is komolyan kell venni és résen kell lenni. Aggódni azonban valóban nem kell.
Az evangéliumok és a Szentírás egyéb részeinek olvasása nagyon fontos, ugyanakkor nekem nem olyan Jézus képem van, amelyen a feltámadást követően egy megnémult hümmögő és bólogató, esetleg fejét rázó Jézus szerepel. Isten ma is szól hozzánk különböző módokon, Szent Fián, a Szűzanyán, a Szentlélek által vagy kiválasztott személyeken keresztül. A mi Istenünk nem néma, soha nem volt és nem is lesz az. Viszont azt, hogy kinek mikor és mit hoz a tudomására azt egyedül Ő dönti el.
Valamit félreértettél. Én nem érzem magam értéktelenebbnek. Tudom, hogy a lagutolsó bűnös is ugyanolyan értékes Isten szemében. Pió atya rendkívüli kegyelmeket kapott, olyanokat amilyeneket én nem pl. olvasni tudott mások gondolataiban, előre sorolta a gyónók bűneit, képes volt a bilokációra, egy életen át viselte Krisztus sebeit, stb. Ezek mellett ugyanakkor rendkívüli szenvedéseknek és támadásoknak volt kitéve. Érdemes elolvasni az élettörténetét és megnézni a róla készült filmet. "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak", viszont akit az Úr kegyelmi eszközeként választ annak nincs könnyű dolga.
Azt, hogy más embereknek az érdekeit időnként a magamé alá rendelem, azt, hogy igyekszem tenni a dolgomat Jézus útmutatásai szerint, én soha nem tekintem a Sátán elleni harcnak, ilyesmi eszembe sem jut. Hanem az evangéliumértvégzett aprómunkának. És majd Ő megítéli, hogy mennyire csináltam ezt az Ő akarata szerint.
Ezért sosem jelentenék ki ilyet hívő testvéreimről, hogy "ti a hátországban éltek".
Ha valakinek a gondolatai közt a hite kapcsán leginkább a harc jelenik meg, könnyen megfeledkezik arról, hogy "nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk". És elkezdi keresni, kipellengérezni embertársai között az ellenséget. Az Antikrisztust, mint írtam is. Önmagát pedig föléjük helyezi.
Mondok én neked valamit: ha valaki azt mondja, hogy ő jól ismeri az Antikrisztust, lakcímmel, telefonszámmal, stb., azért az emberért én aggódom. Mert könnyen belecsúszhat abba, hogy neki kell az emberiséget megmentenie tőle.
Ha a barátom lenne, mindenképpen azt javasolnám neki, hogy hagyja a Sátánt meg az Antikrisztust egy időre, tegye talonba a küldetéstudatát, és olvasson sok-sok evangéliumi tanítást minden nap. Ne Ószövetséget, ne apostoli leveleket, és főleg ne a Jelenéseket: evangéliumot! Hogy Jézus szavai visszhangozzanak benne, azok jussanak eszébe mindig, mindenkor, ha vitás kérdés, vagy döntéshelyzet elé kerül.
Csak egyedül Jézus győzhet! Mi csak mehetünk utána, az Általa megadott irányba! Ez a lényeg.
Miért érzed te magadat értéktelenebbnek mint pl. Pio atya? Isten nem személyválogató. Nem kapott ö sem több és különlegesebb kegyelmet mint pl. te. Csak ő betudta azt építeni az életébe, míg te nem. A kegyelem mindenkire egyformán árad mióta megtörtént a megváltás. Csak az egyikünk él vele míg a másikunk nem. Minél jobban beépítem az életembe a kegyelmet annál jobban megnyílik a szívem Isten előtt és még többet és még jobban betudok fogadni.
Ha a szívem zárt Isten előtt, ( ami nem Isten hibája) hiába folyik rám a kegyelem, nem tudom azt befogadni és csak elfolyik a semmibe. Mondja is Jézus, hogy akinek van, annak még többet adnak. Minél jobban
megnyílok annál többet tudok befogadni.
Pio atyánál is ez történt. És ez előtted is előtted áll. Nem kevesebbre hívott meg mindenkit Isten, mint, hogy legyen szent.
Itt minden csak rajtunk múlik és nem Istenen.
Nem akarom az egyházat bírálni, de sokszor az az érzésem, hogy ezzel a sok szenttel azt sugallják a híveknek, hogy nézd meg őt! ő értékesebb Isten előtt mint te. Te egy senki vagy Isten szemében! Nem vagy olyan jó és kiváló! De ő igen, mert ő többet kapott. Belőle szent lett míg te egy nagy núlla vagy.
Ritkán járok ebben a topicban, igazából most sem tudom, miért néztem be ide, de ezért a két hozzászólásodért megérte! Egyetértek veled, köszönöm, hogy megírtad!
Nem szeretnék PALAS helyett válaszolni, csak arra hívnám fel a figyelmedet, hogy nézd meg a legnagyobb szentjeink (pl. a stigmatizált Pió atya) életét. Rendkívüli kegyelmeket kapott, ugyanakkor szenvedése és papi munkája révén nagyon sok lelket mentett meg (gyóntatás, szentmise, lelkivezetés, ima). A sátán végig keményen támadta. Pió atya és sok más szent is teljesen lemondott magáról, odaadta magát egészen elégő áldozatul más lelkekért. Tehát a sátán elleni harcot nem úgy kell elképzelni, hogy ha kapunk tőle egy pofont, akkor kétszer akkorát próbálunk visszaadni, hanem úgy, hogy a gonoszságra jósággal, az önzésre önfeláldozással, a büszkeségre alázattal, a gyűlöletre szeretettel, stb. válaszolunk. Tulajdonképpen harc helyett beszélhetünk engesztelő áldozatról is. Szentjeink élete tele volt önként vállalt és másokért felajánlott szenvedéssel, ami abszolút a krisztusi példát követi. Igazad van abban, hogy nagyon sok a hamis és tévútra vezető, magát egyháznak nevező szellemi irányzat. A sátán egész erdőt telepített az élet fája köré, hogy minél nehezebb legyen rátalálni (v.ö. "oszd meg és uralkodj"). Az egykor egységes kereszténység is sok ezer kisebb-nagyobb egyházból áll. Szóval, összefoglalva szerintem is folyik a harc a lelkekért, de ezt a harcot nem szabad és nem is lehet az emberi értelemben vett harcként elképzelni.
Sokan látjuk az idők jeleit, hidd el. Látjuk, hogy soha ennyi babonás maszlag nem szennyezte még az emberiséget, mint éppen ma, amikor torát üli a tudására, racionalitására büszke ateizmus-materializmus. Isten gőgös megtagadása.
Rozálka topikjában ott egy lista a mindenféle csoportosulásokról. De hát ez nem meglepő, Pál ezt is megírta anno, hogy majd "viszket a fülök" a babonás, tetszetős mesékre.
János pedig azt is megírta, hogy a Gonosz majd szertejár, ordítva, és lesi, kit nyeljen el. Nagy haraggal, mint aki tudja, hogy már kevés az ideje. És elhiteti, ha lehet, még a választottakat is.
Elég ezt tudnunk, és belekapaszkodnunk Jézus Krisztus felénk nyújtott kezébe. Ő mindenkor győztes. De a győzelmének csak így lehetünk részesei, nem holmi haditervek alapján, elitcsapatokba szerveződve.
Az emberi önhittség a legbiztosabb csatorna, amelyen keresztül a Sátán utat lel hozzánk.
Tényleg úgy gondolod, hogy a Jóisten úgy ráengedi az antikrisztust a világra, hogy senki nincs rá felkészülve. Igaz ti a hátországban éltek.
Én tényleg úgy gondolom, hogy mindenki felkészült rá, aki olvassa és igyekszik érteni is az Írást, valamint megmaradni Jézus beszédeiben.
Tényleg úgy gondolom, hogy Jézus mindenkire érvényes parancsa nem a harc a Sátán ellen, hanem az evangélium, az Ő tanításainak megélése, követése és hirdetése.
Jézus legyőzte a Gonoszt, az kivettetett, nincs többé Isten örökkévalóságában. Itt garázdálkodik a világban. Immáron illegálisan, engedély nélkül.
Közöttünk.
Párbajra hív.
De mit mondott Jézus? Azt, hogy ne szálljunk szembe vele, hanem jóval győzzük le.
Az egyház története azt bizonyítja, hogy amikor elszaporodtak a küldetéstudatos, a mindenáron a Sátánnal vívni akaró "próféták", olyankor mindig háttérbe szorult legalább az egyik a Jézus által két legnagyobb parancsnak nevezett közül: a felebarátaink iránti szeretet parancsa. Égtek a máglyák, folyt a vér.
Jézus az Élet törvényét hirdette nekünk.
A Sátán elleni harc éllovasai mindig a háború törvénye szerint működnek. Mindenütt ellenséget szimatolnak, mindenkiben eretneket, az Antikrisztust vagy annak előfutárát látják, aki nekik ellentmond. Miért? Mert Jézus figyelmeztetése ellenére elfogadták a Sátán kihívását, felvették a kesztyűt, és ezzel bent is vannak az ő utcájában. És az nem a keskeny út. Hanem önhittség, avantgardizmus, elittudat.
Ne haragudj, de erről tanúskodik a sommás kiszólásod is: Igaz ti a hátországban éltek.
Tévedésben élsz, PALAS, senki sem él a hátországban. Minden egyes ember maga a front ebben a háborúban, amit a Sátán folytat a Teremtés ellen. Te senkit nem tudsz megóvni, megmenteni a Gonosztól. Erre egyedül a mi Urunk, Jézus Krisztus volt képes, és Ő képes rá ma is. Senki más!
Figyelni kell Rá, hogy Ő mit vár tőlünk!
Vegye fel ki-ki a maga keresztjét és kövessen! Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos szívű. Ahol nem fogadnak, onnan menjetek tovább, és még a port is verjétek le a lábatokról. Aki a legnagyobb akar lenni közöttetek, az legyen szolgája a többinek. Arról fognak megismerni titeket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretni fogjátok egymást.
De sehol nem találsz Tőle harcra, elitkommandók alakítására buzdítást. A harc sem naggyá, sem szabaddá nem tesz.
De: Ha megmaradtok az én beszédeimben..., megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket!
Nem gondolom, hogy bármiről is meg tudlak győzni.
De megírtam ezt, csak azért, hogy legyen itt a másik hang is.
"Én 20 éve elfogadtam az Úr hívását hadseregébe, ami olyan mint a katonaságnál a tengerészgyalogosok. A frontvonalon harcolsz, de kapsz fegyvereket is. "
Ha nem titok, érdekelne, hogy hogyan történt a Te hívásod és az is hogy hogyan harcolsz a frontvonalon, milyen eszközökkel.
Azért is érdekel, mert én is pontosan 20 éve kaptam hasonló meghívást, amit el is fogadtam.
Olyant én is mondtam még 1987 végén, hogy a szovjet csapatok 3 év múlva elhagyják az országunkat, ami elég bizarrul hangzott, de nyertem egy fogadást.
Amikről itt beszélünk az teljesen más. Itt a lelkekért folyik a harc. Ha segíteni akarsz igazán másoknak, mert egy idő után mi más lehet a feladat, vagy éljük világunkat?
Én 20 éve elfogadtam az Úr hívását hadseregébe, ami olyan mint a katonaságnál a tengerészgyalogosok. A frontvonalon harcolsz, de kapsz fegyvereket is. A gonosz karmaiból tudsz kirántani embereket, akiket szinte már megkötözött reményük alig van vagy volt, de ma rendes családjuk van. Kapsz közben sebeket, de mindig erősödsz. Szent Mihály mögött pedig nem lehet csüggedni.
Tényleg úgy gondolod, hogy a Jóisten úgy ráengedi az antikrisztust a világra, hogy senki nincs rá felkészülve. Igaz ti a hátországban éltek.
Ahogy nő a hatalma egyre keményebb ütközetek lesznek. Magyarországot mindennap kikéri magának, mert gyűlöli. Van is miért, mert a vesztében részünk lesz.
A világvallás még nem lett létrehozva, de a csírái már látszanak.
A karizmatikusoknak egy külön fejezetet lehetne szánni, elég jól ismerem az egészet 1993-ban már ott voltam a margitszigeti találkozón. Múltkor nem lett kifejtve a közbenjáró imádság. A világvallás nem úgy fog kinézni, ahogy a karizmatikus közösségek.
Az a katolikus aki eddig is rózsafüzérezett, ezután is fog. Azt nem lehet lebeszélni róla mert meggyőződése, hogy erős fegyver a sátán ellen.
Akkor most minek írtam volna neki mást?
Meg különben is vannak akiket erre hív az Úr. Ha úgy érzik, had mondják.
Csak az a baj, hogy egy fontos dolgot közben elfelejtenek. A Jézussal való személyes kapcsolat ápolását.
Azt hiszik, hogy a rózsafüzér mondása elég a kapcsolat ápolásához. Pedig ez nem így van. De mire mind a 4-et elmondja az 2 óra hossza legalább. Utána meg már nem fér az idejükbe az együttlét Jézussal és a biblia olvasása sem.
Egy nagyfigyist meg a nagyfigyiről nem lehet lebeszélni. Csak imádkozni lehet érte és majd a Szentlélek felfedi előtte az igazságot.
Azt tudom neked tanácsolni, hogy csak térjél vissza a rózsafüzérhez. Az nagyon jó eszköz a sátán ellen. Meg biztosan a figyi is sokat segít ha hiszel benne.
Nem tudom eldönteni, hogy most ezt komolyan írtad, vagy sem?
Szabó Ferenc jezsuita, a Vatikáni Rádióban október 14-én elhangzott jegyzetét közöljük.
Napjainkban egyre többet hallunk magánkinyilatkoztatásokról, Mária-jelenésekről és üzenetekről. Újabb és újabb zarándokhelyek létesülnek, tömegek látogatják a hiteles vagy állítólagos jelenések helyeit. A zarándoklatok mindig a népi vallásosság megnyilatkozásai voltak: Máriát dicsérni, lélekben megújulni, közösen imádkozni dicséretes, az egyház ezt mindig támogatta, bár mindig óvott a túlzásoktól, alaposan kivizsgálta a látomásokat, állítólagos csodajeleket, üzeneteket. Az igazi hitet mindig meg kell különböztetnünk a sokszor babonás, mágikus hiszékenységtől.
Amikor így kiemeljük a helyes népi vallásosság, ezen belül is az igazi katolikus Mária-tisztelet értékét, idézzük Boldog VI. Pál pápa 1974-ben kiadott Marialis cultus kezdetű apostoli buzdítását. A II. Vatikáni Zsinat egyháztanára és a megújított liturgiára hivatkozva figyelmeztetett a katolikus Mária-tiszteletben tapasztalt torzulásokra is. Ezt nem csupán ökumenikus megfontolásokból tette (bár ez a szempont is lényeges, hogy protestáns testvéreink a helyes, bibliai alapú Mária-tiszteletet lássák nálunk), hanem hitünk tisztaságának védelmében is. A természetfeletti hitet nem szabad összekeverni a babonás hiszékenységgel.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk a katolikus egyház biztos tanítását: a nyilvános kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával befejeződött. Isten az Ő Igéjében mindent kimondott. Jézus Krisztus az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége. Ezt a hagyományos tanítást, amelyet annyira hangsúlyozott a 16. századi nagy misztikus, Keresztes Szent János, a II. Vatikáni Zsinat Dei verbum k. konstitúciója (2. és 4. pontjában) újra kimondta: „A krisztusi üdvrend, mivel új és végleges szövetség, nem múlik el soha. Így a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig már nem kell várnunk semmiféle új, nyilvános kinyilatkoztatásra.” Miután így a zsinatot idézte, A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK, 65–66) a 66. pontban hozzáfűzi: „A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyilatkoztatások, melyeket ’magánkinyilatkoztatásoknak’ nevezünk. Némelyiküket az egyház tekintélye is elismerte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezeknek a szerepe ugyanis nem az, hogy ’javítsák’ vagy akár ’kiegészítsék’ Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását. Inkább abban segítenek, hogy mélyebben éljük meg egy adott történelmi korszakban. A helyes hitérzék az egyházi tanítóhivatal vezetésével képes megkülönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésének bizonyul az Egyház számára.”
A katekizmus e tömör irányadó pontjához fűzünk most kiegészítő megjegyzéseket.
1) Lehetségesek magánkinyilatkoztatások a lezárult nyilvános kinyilatkoztatások mellett, amint ezt az egyház történelme tanúsítja. A domonkos teológus, P. Congar írja: „Ki tagadhatná, hogy a két Teréz (Avilai és Lisieux-i Szent Teréz) vagy Alacocque Szent Margit nem járultak jelentősen hozzá az egyházban Isten megismeréséhez? De hozzájárulásuknak, bármilyen volt is a visszhangjuk és termékenységük, csak úgy volt értéke, hogy megegyeztek a tanítás apostoli szabályával, és még ha azt felülmúlták is mélységükben, igazodtak a hierarchia tanításához. Ezért, a Szentlélektől meglátogatott hívek hozzájárulása megerősíti a hierarchia tanítását… De ez a hozzájárulás nem képvisel önmagában nyilvános tekintélyt, amely társadalmi kritériumot alkotna Isten népe életében az igazság egységében.” Így tehát P. Congar: „még egyházi jóváhagyással sincs olyan tekintélyük, mint a nyilvános kinyilatkoztatásnak”. Karl Rahner is azt állítja, hogy az ilyen magánkinyilatkoztatások – látomásokkal egybekapcsolódva – lehetnek az egyház prófétai jellegének jelei, természetesen úgy, hogy az egyházi tanítóhivatal megkülönböztette a természetes jelenségeket a természetfölöttiektől.
2) Az egyházi tanítóhivatal jóváhagyása tehát elengedhetetlen, és az egyház óvatossága, tartózkodása közismert. A boldoggá és szentté avatások eljárásai alkalmával XIII. Benedek pápa óta a hierarchia gyakorlata különbséget tesz erények és karizmák között. Isten szolgája szentté avatásánál az ítélet az erények hősies gyakorlására vonatkozik, pozitívan kizárva a jelölttel kapcsolatos látomásokat, jelenéseket és üzeneteket. Néha az egyház elismert magánkinyilatkoztatásokat (pl. Jézus szavai Alacocque Szent Margitnak vagy Szűz Mária üzenete Soubirous Bernadette-nek). A szentek liturgiáját jóváhagyva mintegy nihil obstatot adott az egyház. A hívőknek ilyen esetekben engedelmeskedniük kell az egyházi tekintélynek, jóllehet (a teológusok nagy többsége szerint) ezekben az esetekben nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett tévedhetetlenségről (vö. LG 25). A magánkinyilatkoztatásokkal kapcsolatban tehát a tanítóhivatalnak kettős szerepe van. Egyrészt negatív: megállapítja, hogy egy adott magánkinyilatkoztatás tartalma nem ellenkezik a nyilvános kinyilatkoztatással, illetve az egyházi tanítással. Másrészt pozitív: elismeri a kinyilatkoztatás hitelességét és azt, hogy annak közlése az egyház javát szolgálja.
3) A magánkinyilatkoztatások hitelességének megkülönböztetésénél az egyház illetékes megbízottjai, erre kijelölt különleges bizottság szakemberei, először is a személy, a „látnok” pszichikai állapotát vizsgálják meg: milyen a lelki egyensúlya, milyenek az erényei stb. A lelkivezető is ítéletet mondhat erről pszichiáter bevonása nélkül. Bonyolultabb esetekben alaposabb vizsgálatra van szükség, hiszen illúzió, hallucináció, tévedés könnyen előfordulhat. Egy jeles teológus (A. Poulain) kimutatta, hogy még a szentek körében is lehetséges illúzió, tévedés. Poulain összeállított egy listát: harminckét szent, boldog, illetve Isten Szolgája esetében megmutatta, hogy magánkinyilatkoztatásaikba tévedések csúsztak be (Vö. Mucci SJ, 22.). A nagy misztikus, Keresztes Szent János írta: „Nem lehetünk biztosak, hogy az isteni szót helyesen értjük, mert nem mindig lehetséges Isten üzenetei rejtett és többféleképpen értelmezhető igazságát pontosan érteni. Isten a mennyben van, az örökkévalóságból szól, mi pedig – vakok – a földön vagyunk, és csak a test meg az idő útjait értjük.” A megkülönböztetés során másodszor a tartalomra kell figyelni. A lelkivezető megállapítja, hogy a „látnok” által közölt üzenetek összhangban vannak-e hitünk tanításával. Milyen a vizsgált alany teológiai műveltsége? Valóban nem lehet megmagyarázni természetes ismeretekkel a „kinyilatkoztatás” tartalmát? Alázatos-e, engedelmes-e az illető személy, ha már előzőleg kizárt a beteges hallucináció? Ezek után is állítjuk a természetfeletti üzenet lehetőségét? Hiszen Isten különleges kegyelmeket, prófétai karizmákat adhat választottainak, ahogy a zsinat (LG 12,b) tanítja. Ezek hasznosak az egyházban, de „nem szabad vakmerően kívánkozni rendkívüli adományok után, és elbizakodottan nem szabad tőlük remélni az apostoli munkálkodás eredményességét”. Az egyházi vezetőknek tehát meg kell megvizsgálniuk mindent, hogy az Istentől avagy a gonosz szellemtől jön-e az üzenet. Szent János írja első levelében (1Jn 4,1): „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra.” Meg kell vizsgálni, hogy a Lélek adományairól van-e szó, avagy a gonosz sugallatáról, és a jót meg kell tartani (vö. 1Tessz 5,12 és 19–21).
Azt tudom neked tanácsolni, hogy csak térjél vissza a rózsafüzérhez. Az nagyon jó eszköz a sátán ellen. Meg biztosan a figyi is sokat segít ha hiszel benne.
A pápa evolúciós témájával kapcsolatban meg kérdezz valaki mást. Vannak nálam sokkal okosabbak és majd azok válaszolnak neked.
Látod keveset rózsafűzérezek mostanság es nincs mindig időm olvasni MDM üzeneteket sem, meg is van az eredménye a kísértő kísért is, és néha komoly erő kell hogy visszaverjem. Na de most komolyan ez az Ősrobbanásról neked mi a véleményed? Mikor en kicsi voltam úgy gondoltam van az az ember aki hiszi Istent őket Isten teremtette es vannak az ősemberek akiket nem Isten teremtett. Na de gyerek voltam es nem tudtam különbséget tenni, most meg az egyház feje beszél az ősbummról megzavart de nagyon. Aztán mikor kicsi voltam nem hittem az óriásokba, aztán lám mégiscsak voltak nefilimek, sőt ... eddig ha olvastam is az üzeneteket hinni akartam Ferenc pápának , de most ezzel az evolucios témával mellbe vágott, de komolyan.
Na halihó itt minden kedves régi új kommentelőnek! Ne keverjük a dolgokat, aki olvassa a Bibliát es olvassa az MDM üzenetet is az látja az Antik. ES A HAMIS PRÓFÉTA 2 KÜLÖN SZEMÉLY AKIK ÖSSZEHAVARKODNAK MAJD ITT KÈREM SZÉPEN MEGKUTATJÁK MI A TUTI, AMIT A SZOCLIBEK BE IS NYELNEK MEG A VAKOK AZTÁN AZ ANTIKR. KINYIRJA A HAMIS PRÓFÉTÁT VÉGÜL DRÁGA JÉZUS RENDET TESZ ES A HAMIS P. MEG AZ ANTKR. MENNEK BULIZNI A TÜZES TÓBA ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ.
Más ROZITA mesélj már nekem Ferenc pápa mit magyaráz az ősrobbanással kapcs-banmert nem viágos!? ETTŐL HANGOS AZ INTERNET MERT FERENC PAPA ISMÉT BEÚJÍTOTT. Tehát Isten megteremté a világot aztan egyszer csak jön egy hatalmas BUMMMMM
PALAS szeretem olvasni a kommentjeidet, nincs problémám a hozzáállásoddal deez a LONDON külvárosában élő antikrisztus húuuu kicsit fura. Nekem majd légyszi szólj itt a fórumon ha megérkezik, mert félő, hogy nem ismerem fel.
A világvallásnak nem a karizmatikusokat érted véletlenül? Akik az Isten szeretetét hirdetik, és szabad az út az Atya felé, nem pedig azt, hogy sűlyegy el mert bűnös vagy!
Logikusan szoktál gondolkozni az antikrisztus kit utánoz le? Nem lehet szlovák, keletről jön. Azért él London közelében, mert az az egyik sátánista központ és neki ez megfelel. Nem kispályás, hatalmat kap a vezetők felmagasztalják majd.
Hatalma lesz az USA, Európai Unió, Kína és Oroszország felett is fokozatosan. De nem az a lényeg, hogy sokat tudjunk róla, hanem ragaszkodjunk Krisztushoz, hogy a hit próbáját kiállja, aki megéri, mert sokan eltávoznak majd a földről.
Azért fontos róla írni, mert ezek az idők nincsenek messze4
