Nincs egyszerű dolga a Lenti Általános Iskola és Gimnázium Vörösmarty Mihály Tagintézmény vezetőjének, ugyanis az iskola nevét hirdető táblára két hiba is került. Az igazgató pedig hiába jelezte a gyártónak az elírást, hetek óta „áltanálos” iskolába járnak a gyerekek.
Két elírás is szerepel a Lenti Általános Iskola és Gimnázium Vörösmarty Mihály Tagintézményének hivatalos tábláján, amely egyelőre azt hirdeti: „Lenti Áltanálos Iskola és Gimnázium” – vette észre a Telex.
A tagintézményt hirdető táblán azonban nem ez az egyetlen szembetűnő hiba. Szinte hihetetlen, de Vörösmarty Mihály nevét sem sikerült helyesen leírni, ehelyett az virít a falon, hogy „Vörömarty Mihály Tagintézménye”.
Édes hun(gár) anyanyelvük. A turk/türk magyarok török nyelven beszéltek. És kb. 200 jövevényszót átadtak anyanyelvünknek. Az oszmán törökök kevesebbet.
If you ask an African to learn Hungarian and French, he will tell you that Hungarian IS easier and more logical.
There is no gender: the language does not differentiate he/she, er/sie/es, il/elle, on/ana/ano… Not only that… In marriage the WIFE is FELESÉG, meaniing, she is the half of the unity. So you only need to learn the conjugation once.
The writing is phonetic… You learn the alphabet, then you are able to write down everything you hear with 95% accuracy.
The words actually MEAN what they are :
FÉNYKÉPEZŐGÉP means a machine what creates pictures with light. In Western language CAMERA is used… and it means bedroom…
RENDŐRSÉG means the guardians of order… In Western languages POLICE coming from the Greek word many or town.
TÉRFOGAT in science means holding space… The Western word of VOLUME can mean a lot of thing, but originally in Latin means a small textil roll…
A simple tool called SZÖGMÉRŐ, measuring the angles… The English PROTRACTOR or French RAPPORTER does not mean anything similar.
So most of the scientific and biologic objects and concepts do have MEANINGFUL Hungarian words, not replaced by latin or greek words, what not even means them, so the Hungarian language describe the world more precisely.
The numbers are in TRUE digital system, not a “converted” 12 or 16 based systems.
The UNIT the wholeness is the word for health: EGÉSZSÉG… but FÉL means half and afraid, because the man afraid of loosing his wholeness and become half legged… KÉTSÉG (twooness) means uncertanity. The man with a missing hand is half handed, missing on eye is half eyed…
Even the Doppler Effect is built in to the language. (In physics, if we moving closer to the source of a sound we hear it higher, and if we moving away from it, we hear it lower)
In the Hungarian language we have high wovels, e, i, ö, ü, and low wovels, a, o, u. When we talk about things what are close, using high wowels: ez, ide, ebbe, erre (this, this way, into this, onto this) and when we talking about things away, using low wovels.
Ok, you can have similar effects in the western languages… But consider this:
Take 3 consonants: S T N
Fill the spaces with high wovels: i S T e N = God getting closer to the light.
Fill the spaces with low wovels: S a T a N = Satan getting away from the light.
Even the Creation of the World start to make sense: God said, Let there be light!
Light in Hungarian VILÁG - and it means light and the material world too… So God created the energy and the material with one word…
And since then, there are many Hungarian word means with one word a noun (material) and a verb (energy, movement) the same concept:
NŐ = woman/growing,
FOG = tooth/holding,
SZÍV = heart/sucking,
SÍR = grave/crying….
and some words, what changed a little during the centuries:
KÉZ/KÉSZ(ít) = hand/to make,
LÁB/LÉP = foot/step,
SZÁJ/SZÓL = mouth/saying.
So the Hungarian is following more less a single logic over thousands of years, while the Western languages are mixtures of latin, greek, celtic, germanic, slavic, nordic and other languages in different proportions, and are losing their logic and clarity.
EDIT: Seeing a lot of interest, I added few things.
“Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Há’ mikor melyiket!”
az angolban voluntary : wanton. miközben az előbbi 'választható, ', az utóbbi 'felelőtlen, könnyelmű, buja' értelmű is egyúttal, (mivel a voluntary a vote wahlen will want value wish értelmek egyike)
a magyarban viszont tisztán a belső énnel való viszony a különbség köztük (nem kell h másodlagos minősítése legyen).
Ha lovastul és karácsonykor külön főnévesetek, akkor kotorászik, olvasgat, zuhog mind külön igeidők!
persze h azok.
ezek nagyjából meg is vannak más nyelvekben.
az olyanokkal gyűlik meg a baja, mint a folyamatosítva, szófajilag, tüntetőleg, illetve az értelmi árnyalatok visszaadása. a folyamatosan, folytatólagosan, folyton-folyvást, folyamatában, folyamatosságáig, folyamatostul...
de az olyanok különválasztása is nehézkes egyes nyelvekben, mint a házból, háztól. vagy a már említett zuhog, zuhan, zuhanvást...
Jó lenne,ha napjainkban egyre többen figyelnének rá.
Röviden így mutatkozott be :1936 óta létezem. Falun nőttem föl 15-éves koromig.
Voltam kőfaragó inas, aztán lettem műszerész iparitanuló.
Az innsbrucki magyar gimnáziumban érettségiztem.
Aztán voltam a zürichi ETH-n (megfelel a magyar Műegyetemnek), ahol gépészetet tanultam.
Aztán jártam az ulmi híres (és hírhedt) HfG-re (Hochschule für Gestaltung), ahol ipari formatervezést tanultam.
Foglalkoztam egy darabig textilminta tervezéssel is, majd elkezdtem nyelveket tanulni.
Akkor már a német nem okozott gondot. Az angolt erőltettem először, aztán a franciát, az olaszt, a japánt.
Már Magyarországon (1956 előtt) tanultam egy kicsit latint, oroszt, spanyolt.
Mégis: idegennyelv-tudásom – mondjuk a németen és az angolon kívül – szóra sem érdemes !
Viszont a nyelv-tanfolyamaimon rádöbbentem a magyar nyelv hihetetlen előnyeire és értékeire. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy beleszerettem a saját anyanyelvembe.
Ide a nyelvrégítőkkel!
Ősi nyelvet örököltünk, mely nem csak szép, hanem jó. Ezt ma megerőszakolni, bizony mondom, nem való!
Tizenkilencedik század közepétől legalább, virulni kezdett a nyelvünk, mint egy liliom nyaláb.
Czuczor Gergely, Fogarasi azt már régen belátta, egységes a szókincsünk és nem franciasaláta.
Hivatalos lett a magyar, tagadhatatlan e tény, addig közel ezer évig árnyékban bujkált szegény.
Ámde nem volt versenyképes, sok szó hiányzott nagyon. Ott tolongott a rengeteg nevezetlen fogalom.
Jöttek hát a nyelvújítók. (– Ezt tetted volna te is – és ha őket ma becsmérled, még a szemszög is hamis!)
A huszadik században már szépen beszélt a magyar. Ám a század vége előtt túl éles volt a kanyar!
Ezt nem vette be a nyelvünk, s azóta csak elvadul… Aki tud még emlékezni, fájón ma ezen búsul.
Oda kéne visszatérni, azok voltak szép idők… Nyelvújítókra nincs szükség, ami kell: nyelvrégítők!
Minden, minden megváltozik, csak a változás örök. Mondják nálam dörzsöltebb, de főleg trehányabb körök.
Mi változtatjuk a nyelvet, magától nem változik, és aki nem figyel oda, megváltozottra szokik!
Koncert helyett hangverseny volt, fotó helyett fénykép. idegenszók áradata idegem nem tépték!
Lárva helyett álcát mondtunk, alga helyett moszatot. Nem vettünk át más nyelvekből fölösleges kacatot.
Szélsőséges, rendkívüli volt, ami ma extrém, a tanfolyam ma csak kurzus. Mi ez, ha nem agyrém!
Földrész volt a kontinens és ki tudja azt vajon még, hogy a híres kompromisszum egyszerűen egyezség?
Autentikus, hiteles volt, a horizont: láthatár. És ki vette át a sztrókot?! Üldözte tán száz tatár?
A gyógymód ma terápia! A viszály ma konfliktus. Vetélytárs volt a rivális, sértés volt – s nem inzultus….
Orvos ma nem megállapít, hanem diagnosztizál. A kétkedő szkeptikus ma, tétovázó: hezitál.
Már a nemzedék sem ízlik, csak a generáció! És a minősítő verseny ma kvalifikáció…
A döntős ma finalista, s a döntő a finálé… Számlát ezért olaszoknak a miniszter kínál-é?
Ifjúsági, junior lett, új játékos debütál, és a bőrápoló szerben a formula hidratál… Fizikailag jön rendbe a sportoló mára már. Hogy testileg jobb szó lenne, eltitkoljuk ugyebár…
Fizikailag? Kis csacsi! – Csak azt tudnám, hogy hol élsz? „Fizikálisnak” – mondják ma, ezt hallod, merre csak mész…!
Ibolyántúli sugárzás? Ma úgy mondják: úvé… Országot ma nyelvőrzőkért senki sem tesz tűvé!
Tömegvonzás ma már nincs, csak gravitáció! S a tüntetést fölfalta a demonstráció…
Sztráda lett az autópálya, s ilyet ki hihet? Tünetet mondtunk vidáman, szimptóma helyett!
Opció helyett, ha igaz nem is olyan rég, bátran mertük azt mondani, hogy lehetőség…
Zűrzavaros? Paraszti szó! Jöjjön a kaotikus! És az ősi túl rövid. S így „menőbb”, hogy archaikus…
Régen, aki rögtönzött, ma csak improvizál, s aki régen elmélkedett: teoretizál!
Hagyományos? Micsoda szó! Említeni kár is, hisz jóval elkelőbb a tradicionális!
Magánosítás? Mily rémes! Kiszáradna Sió? Ha nem mondod azonnal, hogy privatizáció? Régi bombára találtak. A lélegzetem is eláll: a rendőrség nem kiürít, embereket evakuál!!
Ugyanakkor a környéket elővigyázatosan lezárták, de – Uram fia! mindjárt hermetikusan!
Levegő most se ki, se be, s most már az is halottá vált, kit a rendőrség előtte hullává nem evakuált…
Régen, egykor volt az anno, vagy más szóval hajdanán. Melyik szó szebb? Nyelvész gárda kapjon ezen hajba tán…
Visszapillantás – de szép szó! Ám a kor szelleme megró, ha a múltakon merengek és nem úgy mondom, hogy retro…
És a szervátültetés ma csupán transzplantáció (mely muskátli esetében ugyanaz a büszke szó…)
Új divatszók sereglenek: regnál, ráta, dominál… S aki régen beszélgetett, ma már csak kommunikál!
S a virágpor – kérdem én, hogy mit vétett a magyarnak –, mit a bárgyú pollen szóval kiirtani akarnak?
A szerves ma organikus, ünnepély ma fesztivál… Összpontosít? Régen kihalt. Ma mindenki koncentrál!
Ám a rosszra még rosszabb jön, s a koncentrál messze száll: újmagyarban a „legkúlabb” szorgalmasan fókuszál!!!
Emblematikust mondanak; a jelképes mért nem jó? Sírjában forog szerintem, mindegyik nyelvújító…
Ki inspirál, ihlet, sugall, avagy akár ösztönöz. Ki az aki magyar szókat elűz és bebörtönöz?!
Identitás? Azonosság! Mért jobb itt az idegen? Petíció? Folyamodvány! Kit hagy mindez hidegen?
Kemikáliának mondják, ami régen vegyszer volt! Poloska pusztul e szótól és a csótány szörnyetholt…
Akartok még botránkozni? A helyzet nem elég „tré”? Mit keres a magyar nyelvben egy ilyen szó, mint a spré???
És aztán még sorolhatnám – tudjuk – sajnos ezerig. Időtlen időkig nyúlna míg e tengert kimerik.
Ám de nem is meri senki és a régi, szép idők emlékek maradnak, hogyha Nem jönnek nyelvrégítők. — Utószó Van, aki az idegen szót használja, mert az a „menő”. Legalábbis ezt hiszi ő, míg a feje lágya benő…
Másik meg, nem gondolkozik, hisz az idegen szót hallja, utánoz csak, mint a majom, a vegyes nyelv nem zavarja…
A harmadik – őt sajnálom – zagyva nyelvet dehogy akar! Csak szegény, mert mást nem hall ma, nem tudja már, mi a magyar…
Tudatosan idegen szót használni – és e súly mázsás – nem csak buta dolog, hanem nyomorult önmegalázás!
IDEGEN SZAVAK TOBZÓDÁSA
Koncert helyett hangverseny volt, Régen, aki rögtönzött, ma fotó helyett fénykép. csak improvizál, idegenszók áradata s aki régen elmélkedett: idegem nem tépték ! teoretizál !
Lárva helyett álcát mondtunk, Hagyományos ? Micsoda szó ! alga helyett moszatot. Említeni kár is, Nem vettünk át más nyelvekből hisz jóval elkelőbb a fölösleges kacatot. tradícionális !
Szélsőséges, rendkívüli Magánosítás ? Mily rémes ! volt, ami ma extrém, Kiszáradna Sió ? a tanfolyam ma csak kurzus. Ha nem mondod azonnal, hogy Mi ez, ha nem agyrém ! privatizáció ?
Földrész volt a kontinens és Régi bombára találtak. ki tudja azt vajon még, A lélegzetem is eláll: hogy a híres kompromisszum a rendőrség nem kiürít, egyszerűen egyezség ? embereket evakuál !
Autentikus, hiteles volt, Ugyanakkor a környéket a horizont: láthatár. elővigyázatosan És ki vette át a sztrókot ?! lezárták, de – Uram fia ! Üldözte tán száz tatár ? mindjárt hermetikusan !
A gyógymód ma terápia ! Levegő most se ki, se be, A viszály ma konfliktus. s most már az is halottá vált, Vetélytárs volt a rivális, kit a rendőrség előtte sértés volt – s nem inzultus... hullává nem evakuált...
Orvos ma nem megállapít, Régen, egykor volt az anno, hanem diagnosztizál. vagy más szóval hajdanán. A kétkedő szkeptikus ma, Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda tétovázó: hezitál... kapjon ezen hajba tán...
Már a nemzedék sem ízlik, Visszapillantás – de szép szó ! csak a generáció ! Ám a kor szelleme megró, És a minősítő verseny ha a múltakon merengek ma kvalifikáció... és nem úgy mondom, hogy retro...
A döntős ma finalista, És a szervátültetés ma s a döntő a finálé... csupán transzplantáció Számlát ezért olaszoknak (mely muskátli esetében a miniszter kínál-é ? ugyanaz a büszke szó...)
Ifjúsági, junior lett, Új divatszók sereglenek: új játékos debütál, regnál, ráta, dominál... és a bőrápoló szerben S aki régen beszélgetett, a formula hidratál... ma már csak kommunikál !
Fizikailagjön rendbe S a virágpor – kérdem én, hogy a sportoló mára már. mit vétett a magyarnak –, Hogy testileg jobb szó lenne, mit a bárgyú pollen szóval eltitkoljuk ugyebár... kiirtani akarnak ?
Fizikailag ? Kis csacsi ! A szerves ma organikus, – Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? – ünnepély ma fesztivál... „Fizikálisnak” – mondják ma, Összpontosít ? Régen kihalt. ezt hallod, merre csak mész...! Ma mindenki koncentrál !
Ibolyántúli sugárzás ? Ám a rosszra még rosszabb jön, Ma úgy mondják: úvé... s a koncentrál messze száll: Országot ma nyelvőrzőkért újmagyarban a „legkúlabb” senki sem tesz tűvé ! szorgalmasan fókuszál !!!
Tömegvonzás ma már nincs, csak Emblematikust mondanak; gravitáció ! a jelképes mért nem jó ? S a tüntetést fölfalta a Sírjában forog szerintem, demonstráció... mindegyik nyelvújító...
Sztráda lett az autópálya, Ki inspirál, ihlet, sugall, s ilyet ki hihet ? avagy akár ösztönöz. Tünetet mondtunk vidáman, Ki az aki magyar szókat szimptóma helyett ! elűz és bebörtönöz ?!
Opció helyett, ha igaz Identitás ? Azonosság ! nem is olyan rég, Mért jobb itt az idegen ? bátran mertük azt mondani, Petíció ? Folyamodvány ! hogy lehetőség... Kit hagy mindez hidegen?
Zűrzavaros ? Paraszti szó ! Kemikáliának mondják, Jöjjön a kaotikus ! ami régen vegyszer volt ! És az ősi túl rövid. S így Poloska pusztul e szótól
„menőbb”, hogy archaikus... és a csótány szörnyet holt...
Akartok még botránkozni ? A helyzet nem elég „tré” ? Mit keres a magyar nyelvben egy ilyen szó, mint a spré ???
Az Európai Bizottság inkluzív nyelvi szabályzatát olvasgatom – amelyet egyébként nevezett sóhivatal a Vatikán meglepően karakán kiállására épp felfüggesztett –, hevenyül kiújult rajtam az a régi röhögés.
"A 2000-es évek végén rövid ideig tanítottam magyart az Európai Bizottságnál, és meg tudom erősíteni: számos európai csúcsértelmiséginek gőze nincs arról, hogy egyáltalán létezik olyan nyelv Európában, amiben nincsenek nyelvtani nemek és nincs minimum háromféle múltidő. Úgy nehéz rájönniük, hogy magyarul kéne beszélniük, ha nem is sejtik, hogy az mennyire gendersemleges."
“Amikor német barátaim meghallják, hogy megtanultam magyarul, csodálkozni szoktak. Hiszen ők úgy tudják, hogy ez egy rettenetesen nehéz nyelv. Semmi köze a némethez, és több mint harminc főnévesete van! (Itt nyilván egy túlbuzgó nyelvész összeszámolta a főnévi ragokat, a ládába-tól egészen a pávává-ig.) Megnyugtatom őket, hogy ezekben a “főnévesetekben” már az elöljáró is benne van. Melyiket nehezebb megtanulni, a -ba, -bet vagy az in + accusativot? Ami pedig a rokonságot illeti, az igaz, hogy a magyar és a német szavak, néhány kivételtől eltekintve, nem hasonlítanak egymásra. De az összetett szavak és az állandó kifejezések igen! Aki valaha próbálta megértetni magát Angliában a német Sackgasse szó szerinti fordításával: sack alley, az igazán értékelni fogja a magyar zsákutca szót. Hasonlóan kézenfekvő a német auf der Hand liegend (kézenfekvő) fordítása. Egyébként, szoktam folytatni, a magyarban csak három igeidő van, nincsenek nemek - a feministák paradicsoma! -, és a helyesírás fantasztikusan egyszerű.
Ennyit a reklámból! Magunk között bevallom, hogy magyarul tanulni mégsem fenékig tejföl. Például igaz-e, hogy csak három igeidő van? Ha lovastul és karácsonykor külön főnévesetek, akkor kotorászik, olvasgat, zuhog mind külön igeidők! Hiszen hasonló szemléleteket fejez ki így a magyar, mint a francia a híres-hírhedt imparfait-jával (befejezetlen cselekmény) és az angol az I will have been, having been, having had-féle dadogásával!
A magyarul tanulónak különös ínyencfalatok a hangulatfestő szavak. Megszámolhatatlan seregük keresztülballag, -baktat, sőt -hömpölyög a magyar nyelv birodalmán. (Kevésbé finomkodva azt is mondhatnám: nyüzsögnek benne.) Magyar német szótáramban ezek nagyrészt nem találhatók meg, nyilván azért, mert túl sokan vannak. Hát forduljunk segítségért a Magyar Értelmező Kéziszótárhoz! Az például a retyerutya szót a következőképpen magyarázza: cókmók, motyó. Már a menni, járni hangfestő rokonai, barátai és üzletfelei önmagukban véve megtöltenének egy egész szótárt. Így fölszerelkezve, egyetlen szóban le tudjuk írni valakinek a járásmódját, és ezzel együtt elmesélhetünk sok érdekes dolgot az illető életkoráról, testi- és lelkiállapotáról, 7
jelenlegi kedvéről és annak okáról. Sőt, egy kis nyelvérzékkel és némi rosszindulattal még hitvese hűségére is tehetünk célzást.
Hasonló kifejezőerejük van az úgynevezett ikerszavaknak. Ilyen például a retyerutya és cókmók mellett a huzavona. Nézzük csak meg ezt a szót fönt említett forrásunkban: “Valaminek az elintézésében ellentétes szempontok érvényesülése miatti halogatás.” Persze csodálatos, hogy a magyar egy-egy Grimm-mesét el tud mondani egyetlen szóban, ám a magyarul tanulóknak a feladatát ezzel aligha könnyíti meg.
Remélem, az aligha szót jól használtam. Az efféle szavakkal mindig bajban vagyok. Írjunk csak föl egy kis szótárt: de = igen, dehogy = nem, dehogynem = igen. Tulajdonképpen egyszerű: mínusszor mínusz az plusz. Csak beszéd közben egy kissé nehéz mindezt végiggondolni: Nemde? - Hogyisne! - mondja most alighanem megvetően az Olvasó.
Az szokták mondani, hogy a magyarok túl kevesen vannak. A magyar igekötőkről viszont ezt nem állíthatnám. Vegyük például a mosni ige nagycsaládját: mosni, megmosni, elmosni, felmosni, lemosni, kimosni, bemosni... és ez még csak a vérszerinti rokonság; csatlakozik hozzá a beházasodott mosogatni, és mosdatni is, az összes rokonukkal együtt. Főleg az el/meg ikerpárt tévesztem el gyakran, bár szerintem inkább ők tévesztenek meg engem. Durva tréfa ez, mert például megpatkolni és elpatkolni mégsem ugyanaz.
És ha végre elhatározta (vagy meghatározta) az ember, melyik igekötő kell neki, még azt is el kell döntenie, hová rakja: el kell dönteni, eldönteni kell, vagy kell eldönteni? Döntse el a kedves Olvasó! És ezzel máris rábukkantunk a soron következő nehézségre.
A magyar nyelv legszigorúbban őrzött titka a szórend. Még a saját feleségem sem árulta el. Ő azt mondta, hogy a magyar szórend szabad. A tankönyvemben olvastam egyetlenegy egyszerű szabályt. Csak az a furcsa, hogy azzal nem találtam el többször a helyes szórendet, mintha nem olvastam volna. A kivételek ugyanis nem voltak benne a könyvben, mert túl bonyolultak. A magyar nyelvművelő irodalomban meg azért nem találhatók meg, mert egy magyarnak úgysem okoz nehézséget a szórend.
Aztán egy könyvtárban végre kezembe akadt egy magyar nyelvtan németek (persze még a keletnémetek) számára. A könyv végefelé, két oldalon - kiemelés nélkül összezsúfolva - ott voltak a kivételek. Azóta nem láttam a könyvet. Nyilván a magyar titkosszolgálat rájött az árulásra és eltávolította...
Kis híján elfelejtettem a kiejtésről panaszkodni. Az indogermán beszélő minden szónak csak a hangsúlyos szótagját ejti hosszan, a többit többé-kevésbé elnyeli. Ezért persze idegesíti: a magyar ragaszkodik ahhoz, hogy minden szótagot tisztán ki kell ejteni. Néha még éppen a hangsúlyos első szótag rövid, a többi pedig hosszú. Ezeket fordított szavaknak nevezném, például fehér, kerék. Aztán vannak még a gépfegyver szavak, mint az elengedhetetlen, a fékező szavak, mint hólapátolás. Persze akad még sok más kemény dió, például a tárgyas igeragozás, az egyes szám használata a számok után, az ny és a ty kiejtése, és így tovább. És ez jól is van így, mert ami olyan érdekessé és vonzóvá teszi a magyar nyelvet, az éppen a gazdagsága és az egzotikussága, egyszóval: a nehézsége.”
(Nehéz-e a magyar nyelv?, Tárogató, Vancouver, 2001 március, 29. o.; eredetileg az “Élet és Tudomány”-ban jelent meg)
8
Gschnitzer Oswald német matematikus és sakkozó. Magyar felesége indíttatására 1989 őszétől kezdett magyarul tanulni. Látszólag csipkelődik a nehézségeken és furcsaságokon, de sok szépet és érdekeset talált legdrágább nemzeti örökségünkben, ősi magyar nyelvünkben.
Ki hogyan élheti túl, ennek nagyobb az aktualitása…!
Ki hogyan hal meg...avagy a magyar nyelv csodálatos kifejező ereje
Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot, A molnárt felőrli az élete, A szabónak elszakad élete fonala, A pék megeszi kenyere javát, A kertész a paradicsomba kerül, A postásnak megnyílik a menyország kapuja, Az órásnak üt az utolsó órája, A kalauz eléri a végállomást, A prímásnak elszakad a húrja, A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik, A pénztáros elszámol az élettel, A búvár örök álomba merül, A trombitásból kifogy a szusz, A koldus jobblétre szenderül, A díjbirkózót maga alá gyűri a halál, A bérlő örökös otthonra lel, A boldogtalan megboldogul, A léghajósnak elszáll a lelke, A vegetáriánus fűbe harap, A virágárus alulról szagolja az ibolyát, A lovász elpatkol, A papnak harangoznak, A vadásznak lőttek, A színésznek legördül a függöny, A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját, A borbélyt kinyírják, A kis embereket elteszik láb alól, A meteorológusnak pedig befellegzett.
A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet. A vegyész: Hiányzott a kémia. A focista: Nem passzoltunk egymáshoz. A hegesztő: Nem volt meg a szikra. A kórboncnok: Élőben egészen más. A matematikus: Nem jött be a számításom. Az ügyvéd: Nem az esetem A táncos: Valahogy nem fogott meg. A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten. A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem. A vak: Nem egyezett a látásmódunk. A festő: Nem festettünk jól együtt. A cukrász: Nem volt elég édes. A hadvezér: Nem tudtam meghódítani. Az autó versenyző: Váltanom kellett. Az orvos: Nem hozott lázba. Az informatikus: Nem volt kompatibilis. A jós: Nem volt közös jövőnk. A terrorista: Nem ejtett rabul. A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon. A bűvész: Nem varázsolt el. A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem. A bokszoló: Nem voltunk egy súlycsoport. Pókember: Nem sikerült behálóznia. A terminátor: Nem olvadtam el tőle. A zenész: Nem tudtam ráhangolódni. Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat. A kukás: Szemét volt. A pék: Ebből nem sült ki semmi jó. A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe . A hajós: Rossz helyen kötöttem ki. A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert. A bíró: Elítéltem a külseje miatt. A postás: Próbálkoztam, de feladtam. A vadász: Bakot lőttem vele. A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra. A színész: Csak megjátszotta magát. A pilóta: Nem repített a magasba. A rekorder: Nem tudtam megdönteni. A rendőr: Nem volt lebilincselő. A csúszdamester: Kicsúszott a kezeim közül.
És még mondja azt valaki, hogy a magyar nyelv nem CSODÁLATOS!!!!!!!!!!!
Egyik kedvenc televíziónk beszélgetős műsorában szereplő orvos az „oltakozik” szó használatáért gúnyolta Dr. Müller Cecilia tiszti főorvost. Valóban, egy ilyen módon képzett szó a magyar nyelvben szinte példátlan, amint az alábbi néhány sorból látható:
Az Operatív törzs rendszeresen találkozik, értekezik és tanácskozik.Rendelkezik a teendőkről, ennek köszönhető, hogy az ország sikeresen védekezik a járvány ellen. Persze, ha alkalom kínálkozik, az ellenzék rögtön vitatkozikés ítélkezik. Hadakozik, vagdalkozik és siránkozik. Nyilatkozik, hogy a kormány feleslegesen költekezik.Tiltakozik és arra hivatkozik, hogy nem fogadták el a javaslatukat, amely erre vonatkozik.
Bár ezeken már senki sem csodálkozik, ez a státusukból következik. Mára már több vakcina is itt sorakozik, amely hatásos a vírus ellen. De sok ember nem barátkozik meg az oltás gondolatával, és elfelejtkezikarról, hogy a többiek ellen is vétkezik, aki nem jelentkezik oltásra. Aki felelősen gondolkozik, az vállalkozik az oltásra és csatlakozikaz arra várókhoz. Sok nagy cég adakozik is, hogy segítse akampányt. Viszont, sajnos, az oltóanyag terén hiány mutatkozik. Számos ország
várakozik arra a napra, amikor megérkezika vakcina.
Persze, aki unatkozik, azzal szórakozik, hogy mondvacsinált nyelvészeti problémákkal foglalkozik.Pedig tulajdonképpen csak azért támadják Müller Ceciliát, mert naponta imádkozik, ahelyett, hogy rendszeresen bérmálkozna.
A járvány megállás nélkül járja a világot. Onnan a név : járvány.
Abban igazad van, hogy szubjektív (elfogult) szempont, hogy kinek mi a világ legnehezebb nyelve. De annyi objektivitás (tárgyilagosság) mindenképp van benne, hogy akármilyen összefoglalót, statisztikát, elemzést nézünk meg, a magyar nyelv mindig ott van a listák elején.
A magyar nyelv nagyon egyedi, ahogy a videóban említetted.
Véleményem szerint is az egyik legnehezebb, ha nem a legnehezebb nyelv a magyar (egyébként mi magyarok, azért mondjuk azt, hogy mennyire nehéz a magyar nyelv, mert tapasztaljuk, hogy a legtöbb külföldi még a magyar betűket se tudja (pl.: gy, ty, ö, ü stb.) sokadjára se kimondani helyesen (nem a Te szinteden vannak😊). És szerintem ezért alakult ki a magyarokban ez az érzés.
A magyar nyelv rendkívül sokszínű, ami változatossá teszi a nyelvet, ez szuper.
Ám egy külföldinek, aki épp elszántan tanulja a magyart egyáltalán nincs ínyére (nem szereti), hogy egy dolgot akár ezerféleképpen is mondhatunk. Így rengeteg szót meg kell tanulnia, mire valamennyire elboldogul a nyelvvel, így ez csupán a legkitartóbb nyelvtanulóknak sikerül. Arany János (magyar író és költő) a legnépszerűbb műve, a Toldiban például a nagyon szóra (ha jól emlékszem) 46 szinonimát használ! A buta szavunkra is rengeteg szinonima van (a teljesség igénye nélkül): zizi, gyagyás, lüke, naiv, balgatag, oktalan, tökéletlen, oktondi, ostoba, bugyuta, korlátolt, agyilag zokni, bumburnyák, tökfilkó, síkagyú, agyatlan, félnótás, süsü, pupák, sötét, dinka, flúgos, csacsi, balga, tökkelütött, féleszű, idióta, eszetlen, gügye, bolond, tyúkeszű, eszement, eszefogyott, dőre, fafej, gyökér, butus, tompaagyú, fajankó, együgyű, botor, paprikajancsi, egyszerű, üresfejű, butuska, ügyefogyott, hígvelejű, hígagyú stb. A magyar nyelv az emberi érzések legapróbb rezzenéseit és mozdulatait is képes tökéletes pontossággal visszaadni. Például: ömlik, folyik, csurog, csordogál, csöpög (csepeg). Mindegyik szinonima egymással, de ha pontosan ki akarjuk fejezni a mondanivalónkat, akkor nem mindegy, hogy melyiket használjuk: csöpög a csapból a víz= alig jön víz. Nem mondhatjuk azt, ha kevés víz jön a csapból, hogy ömlik a csapból a víz, pedig rokon értelmű szavak (szinonimák), de ahelyett, hogy körülírnánk, hogy alig jön a csapból víz, van rá külön szavunk. Másik példa: elmosolyodik. Az angol nyelv nem tudja ezt az érzést egy szóval kifejezni. Körül tudja írni, így meg tudja magyarázni, de nincs rá külön szava. Emiatt a pontos emberi érzések leírása miatt a magyar nyelv a költészetben maradandót alkotott. De érveim alátámasztására legyen itt egy idézet Széchenyi Istvántól (aki a Magyar Tudományos Akadémiát 1825-ben az éves jövedelme feláldozásával alapította meg) a magyar nyelv kapcsán:
"Minél többet gondolkodom nyelvünk bölcseletén, annál inkább felismerem végtelen felsőbbségét sok más nyelvvel szemben. Így pl. az angol azt mondja: I'm well; a francia: Je me porte bien; a német Ich bin wohl, Es geht mir gut stb. - tehát voltaképpen teljesen passzív érzések stb., míg a magyar azzal, hogy "jó dolgom van", aktivitásban fejezi ki kellemes lelkiállapotát! És valóban, nem a "nyugalom" az emberi élvezetek alapja, hanem a "tevékenység". És minél többet és minél szélesebb körben munkálkodik valaki, annál nagyobb az ő igazi, benső földi boldogsága."
Az is nehéz, hogy a magyar nyelvben nincs egy szigorú szórend. A németben van a KATI (Kötőszó, Alany, Többi mondatrész, Ige) szórend. Angolban az alapfelállás alany, állítmány (I do sg), de a magyarban sokkal szabadabb, így ezért nem elég megtanulni, érezni is kell a nyelvet és hozzá az agyunkat is kell használni. Elmegyek a boltba venni tejet, de úgy is helyes: elmegyek a boltba tejet venni.
A magyar nyelv nagyon gondolatcentrikus (gondolatközpontú). Nem véletlen, hogy a világon (lakosság számarányát tekintve) a magyarok adták a világnak a legtöbb Nobel-díjas tudóst. Végezetül a helyesírásra is kitérek, ami alapjáraton sokkal egyszerűbb a fonetikussága miatt, mint például az angol nyelv, de az, hogy ly vagy j-t kell használni egy-egy szó esetében, még a magyaroknak is nagy fejtörést okoz, vagyis ha jobban belegondolunk, még a helyesírás se könnyű feladat!
– Hogy hívják a fázós nyomozókutyát? – ColdRex. – Hogy hívják a görög szakácsot? – Szarakoszt. – Hogy hívják a sovány kutyát? – AnoRex. – Hogy hívják a borostás papot? – Szőrzetes. – Hogy hívják a fémszálas intimbetétet? – Havi metál. – Hogy hívják a messziről jött hajléktalant? – Távcsöves. – Hogy hívják a homokos indiánt? – Melegszem. – Hogy hívják az olvasó juhászt? – Nyájas olvasó. – Hogy hívják az afrikai fényképészt? – Tekintsa Vakumba. – Hogy hívják azt a cápát, amelyik állandóan az Antarktisz körül úszkál? – DéliSHARK! – Hogy hívják azt a nőt, aki nem vette be a tablettát? – Anyu! – Hogy hívják a japán titkárnőt? – Icuka Decukima. – Hogy hívják az arab fogorvost? – Blend Ahmed. – Hogy hívják spanyolul az abortuszt? – Adios Embrios! – Hogy hívják az etiópiai divatlapot? – Borda. – Hogy hívják a félénk tolltartót? – Attól tartó… – Hogy hívják a gyors zsidó papot? – MihamaRABBI. – Hogy hívják az internetező szerzetest? – Felhasználó barát. – Hogy hívják a román olajtársaságot? – Lej Mol. – Hogy hívják a német agglegényt? – Hans Regenkurt. – Hogy hívják a magyar autószerelőt? – Bekő Tóni. – Hogy hívják a kínai taxisofőrt? – Kup Lung. – Hogy hívják a cseh adóellenőrt? – Holacsek. – Hogy hívják arab kapust? – Kapd El Hammar. – Hogy hívják az orosz számítógép-hálózatot? – Nyet-work. – Hogy hívják Röntgen úr feleségét? – Röntgenné Ultra Ibolya.
Rákosi Mátyás: Aki nincs velünk, az ellenünk van. Kádár János: Aki nincs ellenünk, az velünk van. Grósz Károly: Aki ellenünk van, az is velünk van. Gyurcsány Ferenc: Aki még mindig velünk van, az nincs magánál.
Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben. Nyuszika köszön: - Szia vörös! - Te engem ne vörösözz le! - Miért, jobb lenne, ha lerókáználak?
Két egér beszélget a kamrában: - Rád fog esni a margarin! - Rámamargarin?
- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni? - Én? Elszámolok háromig, és már alszom is. - Tényleg? Csak háromig? - Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.
- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet? - Nem. Két ismeretlennel.
- Miért nincs bástya a vonaton? - Mert a vonat nem vár.
- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot? - Hókusz, pók ússz!
A tehén bonyolult állat. De én megfejtem.
- Miért nem gyűjt a darázs vasat? - Mert azt a MÉH teszi.
- Akarsz sokat keresni? - Igen. - Akkor jól elbújok.
Mi van a tömegsír felett? - Csapatszellem!
Mi a bio fajgyűlölet? - Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.
Mi lesz a kígyó és a kenguru keresztezéséből? - Ugrókötél.
Mi van az idegbeteg ló lábán? - Pszichopata. Mi lesz a kecske és a kacsa kereszteződéséből? - Mc Donalds.
Miért van a méheknek királynőjük? - Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz. Mennyi az ember átlagos alvásigénye? - Csak még öt perc.
Mi kell a sörösládák cipeléséhez? - Rekeszizom.
Ki követi el a legtöbb összeadási hibát? - Az anyakönyvvezető.
Milyen az arab lopakodó? - Teve mamuszban.
Milyen mértékegységgel mérik a malac hosszát? - Rőfben.
Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon? - Mert olyan hangszer nincs. Mi lesz abból, ha két busz összeütközik? - Két rombusz. Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik? - Mozog a szája.
Milyen buli van az intenzív osztályon? - Eszméletlen! Miért nehéz a nőknek érző, törődő és jóképű férfit találniuk? - Mert azoknak a férfiaknak már van pasijuk.
Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben. - Megmondaná aranyoskám, merre találom a 41-es parcella 34-es sírt? - Borzasztó alakok maguk! Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza.
Savanyú a szőlő - mondta az oroszlán és megette a szüretelőket
